Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-11 / 70. szám, szombat

y 1967. B

alázs egy összesodort szőnyegen ült. A térdén csészealj, abba verte le a cigaretta hamuját. Nézte a képek helyét a falon, a világos négyszögeket, a leszögezésre váró ládát. A bronzszobor talapzatán üres üvegek sorakoztak. Drót pöndörödött a mennyezetről, a csillára díványon hevert, kimustrált kardigánba bugyolálva. Ebben a kardigánban ismerte meg Verát. Akkor még csupa dac volt a szája. ;,Tulajdonképpen miért nem veszel el?" — kérdezte tőle. Gondolni sem mert rá, hogy egy ilyen lány ... ilyennel még nem volt dolga, — hozzámenne. A szíve o gyomrába szaladt „Elvehetlek éppen". A telefon szünet nélkül cseng. — ...bútorok, szőnyegek, függöny,,.' A hirdetésben ... A függönyt is eladja? A függöny az övé. Szódásüveg is van az üvegek között. Egy szódásüveg huszonöt forint. Balázs kibámul az ablakon. Az ég ponyvaszerű, rosszul van kifeszítve. Dusí fél ötre várja. Csak várjon. A nbár semmi értelme itthon maradni. Csak ténfereg ide-oda. Nincs mit mondaniuk egymásnak. Mindent elmondtak, annyiszor ismételgették, hogy a szemrehányások, vádak, indulatok elkoptak, nem vágnak, fájnak, sebeznek már. >- Halló ... bútorok, szőnyegek, függöny, Más is . . . kisebb lakásba , \; igen ,,, nyolc óráig, ;Vera leteszi a kagylót — Már zsibong a fülem. Miért ülsz ebben a felfordulásban? — Jól érzem itt magam. — Éppen ma? Ne hamuzz a parkettra. — Pont ez a csepp hamu számít... A függönyöket is eladod? t- Minek egy garzonlakásba ... Ha mór itt vagy... különben nem kell. Eredj csak motorozni, - Vera megfogott egy vázát, újságpapírba csomagolta. — Biztosan programod van. — A függönyöket én vettem, ha nem tudnád. — Vidd el. Ügy emlékeztem, egyszer a születésnapomra ... i- A kisasztalhoz ugrott, szavaira rá berregett a telefon. — Igen ,,, most rögtön. Bútorok, szőnyegek ... más is . .. — Egy felosztó háztartás: A

függönyt kihagyta, gondolta Balázs. Mi a fenének huzakodott elő a függönnyel? Mamáék fel se tennének ilyen absztrakt vacakot. Amikor vette ... na persze ... ami Verának tetszett, arra ő is rávágta: klassz! Restelte volna, hogy nem érti. Mit kell azon „érteni"? Kék-zöld-narancs pacnik. És a könyvek... Vera oda van azoktól a regényektől, ahol össze-vissza van zavarva az idő, s a hős folyton-bejáratja a gondolatait, ahelyett, hogy történne valami. Később jött rá, hogy Vera két névre váltott ki könyveket a könyvtárból, a saját nevén szerepeltek azok a mély izék ... Az egyik ápolónő nevére csupa izgalmas regényt váltott ki, azokat falta az inspekciós szobában. Vigyázott doktor Ignácz Vera kartonlapjára. Akkor robbant ki köztük az első veszekedés, amikor leleplezte. Egy férfi áll az ajtóban, megszürkült hajú fél-öreg. A feleség befelé nyomakodik, körülszaglássza a szobát. — Tessék .. . Bokhara . . . kifogástalan állapotban. Háromszor négy. Nem tudom elhelyezni ... az új lakás méretei... A férfi lehajol, felhajtja a szőnyeget, a visszáját tapogatja. — Megbecsültettem... Hétezernégyszáz forintot ér. . . i- Vera cédulát halász ki a zsebéből. — Hétezret kérek érte. Csak mert nincs időm ezzel foglalkozni. Verának érdekesek lettek a vonásai. Még a szempillája is csupa öntudat. Erre mondják, hogy „tudja, mit akar" gondolja Balázs. — Diófa-ebédlő ... masszív ... kisipari munka — hallatszik a szomszéd szobából. Dusi már a második duplánál tart. Ojra festi a száját, vértelen rózsaszínre, hideglelős rózsaszínre. Vera legalább o saját száját hordja, a saját színeit. Viszont egy főokos, kibírhatatlanul okos, muszáj ellenkezni vele, jól odamondogatni. Miért ül ezen a szőnyegkupacon? Semmi köze az egészhez. Veráé a lakás, — a bútor, a levegő! Ö csak besétált ebbe a paradicsomba . .. i- ... ez egy olyan darab, ha érthozzá . .. nyilván ért. F

eltápásrkodik, a konyhába megy, csak tudná, mit keres. Csengetés, ajtócsapkodás. Majd a doktorasszony. Ő letáboroz a konyhában. Ami. kor megnősült, azt mondta Petrócznak: tudja, kit vettem el, szaki bácsi? Annak a profnak a lányát, aki a maga gyomrát kivágta. Petrócz fejebúbjára tolta a sapkáját. - Aztán jó lesz az? Miért ne lenne jó? Ha nem kellenék neki... de kellek, nagyonis! — Petrócz valami olyat hümmögött, hogy más a szerelmeskedés, más a házasság. — Ügy fogod köztük érezni magad, mint a hal a szatyorban. Rögtön elmesélte Verának, nevettek mind a ketten, zacskóból ették a szilvát és nevettek. ŕ- Itt vagy? Azt hittem, elrobogtál. - Az ebédlőt nem fogod tudni elsütni. - Szerdára rendeltem a bútorszállítót. A díványodat... t- Majd én hazafuvarozom. Kinek kell manapság ebédlő? Pláne masszív! — Balázs támadó hangja valami nem hallható szöveggel párosult. - Motor kell az embereknek! Te csak tudod. Van még kávénk? - A motor a mániád. XIGGONY... Vera kihúzta a kávédaráló fiókját; beleszagolt. Nem felel neki, határozta el. Majd hülye" lesz véget nem érő vitákba gabalyodni. Még két hét... már csak két hét... Csak furikáztassa azokat a lenyiszált hajú lányokat, rohanjon velük, rohanja le őket! Hisz számára a boldogság így hangzik: azonnal! Nem tud várni, nem ismeri a vágyódás édes kínjót. den volt mór, csak ez nem. Muszáj röhögni ... Jól van, semmi vész. Hazamegyek Kőbányára, ahonnan jöttem, te a Pasarétre, ahonnan jöttél. Csengettek... eladod a háromszor négyméteres Boha rát és tovább veszekszünk! — Az ember akkor veszekszik... a mi dolgunk reménytelenül végérvényes... lezárt... lezártuk, hálistennek. Egy perccel később: >- Erre tessék.., egy perzsaszőnyeg, háromszor négy méter... kifogástalan állapotban. Egy ebédlőbútor . .. masszív, elsőrendű mun. ka ... kérem! Ennek se kell. Ignácz mama ragaszkodott hozzá, hogy egy „életre szóló" ebédlőjük legyen, örökös bútordarab. Meg se kérdezték, hogy akarja-e. Nem számít! Mindjárt az következik: egy feloszló háztartás . . . Mikor kezdett el oszladozni? Nincs jobb dolga, ezen törni a fejét? Egy színházi előadás jut az eszébe, először voltak együtt színházban. Vera megcsípte, egyszer, kétszer, háromszor, ő mindannyiszor ráhunyorgott, mint aki veszi a lapot, tenyerét lassan végighúzta a térdén, de Vera feszesen ü It s azt dünnyögte: rossz helyen nevetsz... — ...egy feloszló háztartás... ez a bronzszobor... régi francia öntvény. A

koncerten is olyan arccal nézett rá Akkor tapsolj, ha én tapsolok." A koncert után úgy mentek haza, hogy minden szó áthallatszott, amit nem mondtak ki. „Nézd, drágám, meg kell tanulnod . .. sok mindent meg kell tanulnod?" — magyarázta Vera s a szájaszöglete, orra, még a lencse is a nyakán, azt kiáltotta: „rémes! majd kisül a szemem! Mit kezdjek veled!" ;,Hülye tyúk! mikor tanultam volna zenét?" Hangosan pedig ezt mondta: — Foo ez menni! — ... Szóval a szőnyeg . . . hát tessék. Talán neki is vág a tanulásnak, ha az a dolog nem jön közbe. Estére koncertjegyük volt. Vera hazasietett a kórházból, elnyúlt a díványon, megjátszotta a fáradtat, panaszkodott, hogy zűrös napja volt, mozdulni sem bír, veszni hagyja a jegyeket. Alig egy óra múlva felöltözve állt a tükör előtt, hogy mégis felpumpálta magát. „Neked nem muszáj jönnöd. Biztos holtfáradt vagy" — mondta olyan hangon, amely már előre visszaverte a tiltakozását. Igaz, hogy inkább sakkozott volna, mintsem Bachot hallgat, de hogy Vera ne is akarjon vele menni . .. — ...megmondtam az árát... egy fillérrel se . . . Ha el tudnám helyezni ... az új lakásom belefér ebbe az egy szobába. Susztorgás, jövés-menés. Na, mama! ŕ- mondja egy férfihang. Fogadjunk, hogy kopasz az illető, s a ház előtt egy Wartburg várja, gondolja Balázs. Az apósónak is Wartburgja van. Még őt bírta a legjobban. Pedig valahányszor találkoztak, az öregúr mindig ugyanazt kérdezte tőle, ugyanazt a néhány mondatot s mindig egyformán érdeklődő képpel hallgatta végig, Aztán bedugult a beszélgetés. Petróczcal órákig eldumál, órákig kísérgetik egymást... Vera említette egyszer, hogy Petrócz bácsi mindig ugyanazokat kérdezgeti tőle, úgy látszik, szenilis mór az öreg, tette hozzá. Tárcsáznak a szomszéd szobában, ha> kurta kattanás, majd egy elnyújtott halló. Alaposan elszúrta ezt a délutánt, Dusi az új pulóverében feszített. Mellbimbói úgy ugrottak ki, mint két kis piros csengőgomb. Micsoda lármát tud csapni a vérében ez a kis csengő! Az előszobaajtó becsukódik, Tapintatos nyikorgás. J

ó lenne túl lenni rajta! Hiszen túl van. A télikabátját már maga globolozta be. Dusival töltötte a hétvégét. Torna Sanyitól kért könyvet kölcsön. Nem kell mindent egy helyen beszerezni. Vera lenyomja a kilincset. - Még itt vagy? — Látod. Rekedtre beszéltem magam. Iszunk egy kis konyakot. — Én nem. Motorral vagyok. — Ez az utolsó esténk. Arra igyunk .,, hogy barátságban válunk el. — Ezt a lemezt is lejátszottad már. Szól a telefon. — Szóljon! Mára már befejeztem. Találok én neked valami jó kis albérleti szobát. >- El leszek én az öregeknél. — Ne add a mártírt! — Vedd fel a kagylót. Mondd be: „egy feloszló háztartás..." Vera töltött. »- Szervusz! Légy boldog, te hülye! — A keze után nyúlt. i- Nem kell a kezed! — De nekem kell a tied! — Nincsen szerelmi kultúrám. Te mondtad. — Ügy képzeltem, hogy együtt vacsorázunk. Dehogy képzelted. Csodálkoztál, hogy még itt vagyok. Nincs szerelmi kultúrám. Az sincs. A fejeme' testem rá, hogy fogalmad sincs róla, mit dolgozom ... Csak te létezel! A te munkád! A te barátaid. A te programod! A te jövőd! >- Balázs felhajtotta a konyakot, kinyitotta az inggallérját. — Érdekelt téged, hogy mitől borultam ki? Van neked gőzöd arról, hogy jól csinálom-e a dolgomat? Jó helyen tapsoljak, az a fontos! — Gyerünk ... Bezárom a lakást. Kiléptek az utcára, — Hát akkor ... Korán van még hazamenni. Hová haza ... kinőtte az otthoni lakást. A kőbányai szoba-konyhát. — Itt a kulcsom. Tedd el. >- Balázs mutatóujján forgatja a kulcsot. Hirtelen az jut az eszébe milyen boldogok lehettek volna. Várjam hogy Vera kimondja. Nem éppen ezt, de valami olyat, amitől megrázza a fejét, de belül azért... belül szűnik a szorítás. F

új a szél, egy salátalevéllel táncol előttük, Vera ránéz. Mindjárt elrobog a motorjával, gondolja. Nem fogja lesni többé a motorbicikli elviselhetetlen zaját. Leste? Rövidlátóan hunyorog. Hol rontotta el? Balázsban nemcsak hőség van, de melegség Is ... Tudtára kellene adni, hogy így gondol rá. — Nem is mondtam neked ... - Rágyújt, megnedvesíti a száját, mintha a szavak odaragadtak volna. — Elfelejtettem ebben a rumliban ... Eladtam a perzsaszőnyeget. Holnap küldenek érte. Az ebédlőre is van már vevő... KOSÍK JÖZSEF RAJZA v- Lásd be, hogy jobban ismered a motorodat, mint engem. Mert engem aztán... - Döbbenten hallgatta magát. A beleegyezése nélkül szólalt meg; semmi köze ehhez az idegen hanghoz. Mindjárt elnémítja. — A motoroddal érzékenyebben bánsz. — „Érzékeny!" Óriási! Mondj még valami mélyet. A technika gyöngédebb húrokat pendít meg benned... hiába röhögsz... elég alkalmam volt rájönni. Egy szerkezeti zavar mozgásba hozta a fantáziádat ... valósággal felizgat. >- Most már végig kell mondani. Mire való ez? Régen túl van rajta. — Bennem nincsenek csavarok, se karburátor, meg mindenféle izé ... hogy észrevetted volna, valami elakadt, íeállt. - Ez a karburátor még nem volt. MinHIBA Üdvözöllek Hiba, te csodás, te kiszámíthatatlan, s egyben remegve eltem kl a neved. Remegve, mert félek tőled, mint hívők istenüktől. Félek tőled, mert bölcsebb vagy, mint én, mert bölcsebb vagy, mint a két legbölcsebb: a feleségem és a főnököm. Egyszóval nagyon bölcs vagy, s ezért nem tudnak elpusztítani. Pedig hányszor akartak már. Vég nélküli ctkkek jelentek meg rólad, s dörgő baritonok zúgták, hogy eltávolítottuk már a hibákat. Te akkor szerényen meghúzódtál és jót röhögtél a markodba. Aztán elemeztek. Minden porcikádat külön-külön, mafd tapasztalatokat szűrtek le belőled. Tapasztálatokat, ugyanúgy, mint ahogy tavaly leszűrték a tapasztalatokat a tavaly előttt hibákból, tavaly előtt az azelőtti hibákból és így tovább. Es megírták, és elmondták, hogy ez és ez már többet nem fog megismétlődni, nem szabad, hogy megismétlődjön... S most Itt vagy nálam. Csak állsz és mosolyogsz. Mosolyogsz, mert tudatában vagy annak, hogy téged nem lehet leszűrnt, hiába akarnak. Ellenfeleid békésen kimúlhatnak, vagy hősi hálált hálhatnák, de te megmaradsz, és büszkén, egyenes testtartással lépsz át a bukott főnökök kopasz feje felett. Hát azért félek tőled, hát ezért ejtem ki remegve a neved! S arra kérlek, hogy rejtélyes mosolyod tartsd meg magadnak, látogass meg valaki mást, én meg hadd leljem meg azt a tíz fillért, amit már egy hete keresek a kimutatásban. GYÖRGY ELEK