Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-10 / 69. szám, péntek

• •••••••••• ••••••••••• w y i í 11 K •••••••••••••••••••••o AKI NEM BÍRJA SZUSSZAL (francia} A ma már jól Ismert és el­ismert jean-Luc Godardnak, a francia „új hullám" egyik leg­sajátosabb és legkiválóbb kép­viselőjének hét évvel ezelőtt készült, első filmje az Aki nem bírja szusszal. Furcsa — s re­mélhetőleg a jövőben már meg nem ismétlődő — valóság, hogy Godard filmjeit nem abban a sorrendben ismeri meg a hazai néző, amilyenben készültek, ha­nem fordítottban. Ez minden­képpen előnytelen, különösen a figyelmes néző számára, aki a rendező formaművészetének fejlődésén kívül nyomon akar­ja követni világszemléletének, gondolatmenetének alakulását is. De ha már így történt, va­lamire mégiscsak jó ez a fej­tetőre állított egymásután; ar­ra, hogy meggyőződhetünk: Go­dard már első filmjében két­ségbevonhatatlanul egyénit, go­dardit alkotott, bár ő maga azt mondta — „Ezt a filmet én ké­szítettem, de mégsem az én fil­mem." A későbbiek bizonyítot­ták, hogy ha akarná, akkor sem tudná letagadni... Godardé a fő érdem abban, hogy Michel, az egykori autó­kereskedőből lett közönséges szélhámos és amerikai diák­lány-szerelme, Patrície történe­te rangos mű lett. Tulajdon­képpen egy jól árnyékolt, mo­dern jellemrajz ez a film, lé­lektani és költői megfogalma­zásban. Külön lélektani (Pat­ricie) és külön költői (Michel) KÜLÖNVONAT megfogalmazásban, s már ezért is eléggé bonyolult. Michel is, Patrice is szabadságra, függet­lenségre vágyik, és mégis mást­mást akarnak. Különben erkölcsük, életfilo­zófiájuk meglehetősen idegen­nek, esetleg romlottnak tűnik majd a hazai néző szemében. Tény, hogy az ő erkölcsi felfo­gásuk nem olyan, mint amilyet az eddigi általános normák „előírnak". Kicsit dacosak, ki­csit anarchisták, és következés­képpen tragédiájuknak is ez egyik motívuma. „Vagy szeren­csétlen vagyok, mert nem va­gyok szabad, vagy nem vagyok szabad, mert szerencsétlen va­gyok" — mondja Patricie. Vég­zetük tehát önmagukban van: vágyaik szerint létfeltételük a szabadság, de nincs képessé­gük, lehetőségük elérni azt. S ha valamiképpen mégis megpró­bálnak kitörni a bűvös körből, az mindenképpen tragédiához vezet. A főszerepeket játszó Jean­Paul Belmondo (Michel) és Jean Seberg (Patricie) emléke­zetes alakítást nyújt. Ügy tart­ják, Belmondo voltaképpen eb­ben a filmben nyújtott teljesít­ményével alapozta meg hírne­vét és nagy népszerűségét. Akik Igy vélekednek, szerin­tünk sem tévednek. Ugyanak­kor Belmondo mellett semmi­képpen sem marasztalható el a bájos jean Seberg. Játéka kitű­nő érzékre, nagy tehetségre vall. (jugoszláv) A jugoszláv filmművészet egyik legjobb alkotása. Minden mozzanatát átható, sokoldalúan kifejező és maradéktalanul meggyőző művészettel megraj­zolt húsz egynéhány évvel ez­előtti történelmi valóság ez a film. Veljko Bulajičnak, a de­bütáló fiatal rendezőnek egyér­telműen dicséretére válik. A felszabadult Jugoszlávia új életet kínál a hegyvidéki nyo­morgó parasztoknak is. Mintegy ötvenezer embert költöztetnek át a dúsan termő északi or­szágrészekbe. A film ennek az új honfoglalásnak elfogulatlan, szép „emlékműve". Egy dalmát falu utazásának a történetét mondja el. A silány földű Topolovó^ól nem kel út­ra mindenki. S akik elindulnak, azok sem tudják, az otthon, a megszokott föld szeretete, vagy az ismeretlen iránt érzett bizal­matlanság szorongatja-e szívü­ket, nehezíti-e léptüket jobban. Kétség és bizakodás viaskodik bennük, s a különvonat, a „sen­ki földje" az a hely, ahol a du­lakodó érzések fel-feltörnek és különös tettekké alakulnak. Az utazás egyébként „világlátás" BETYÁROK is a falu határát eddig soha el nem hagyó parasztoknak. Pulajič rendkívül érzékenyen tudja ábrázolni az utazás kel­tette élményeket és érzéseket. Egyszerűen, őszintén, tömören mondja el történetét. Nemcsak a bizakodás és bizalmatlanság légkörét tudta meggyőzően vá­szonra varázsolni, hanem azt az átformálódást is, amely uta­saiból új embereket teremtett. A bőven termő Baranya földjé­re érkező dalmát parasztok már nem azok, akik elindulás­kor voltak. A vajúdó asszony s a kompon megszülető gyer­mek mindannyiuk hitét, az új élet valóságát példázza költői szépséggel. A Különvonat nem számithat nagyobb népszerűségre. Igé­nyes film, amely nem szóra­koztat elsősorban, de nem is csak történelmi eseményeket tolmácsol. Alkotói a mai nézőt mindenekelőtt az új iránt ér­zett bizalmatlanság természe­tességére, és az ezzel az bi­zalmatlansággal szemben tanú­sított türelmetlenség oktalansá­gára akarták figyelmeztetni ... (román) A műfaj követelményeinek jól megfelelő történelmi ka^ landfllm Dlnu Cocea, ismert ro­mán rendező alkotása. Kellő feszültség, pergő cselekmény, romantika, ármány és szerelem arányos mennyiségben. Persze, logikátlanság és csak látvá­nyosság is — szokás szerint. De hát a kalandfilm azért ka­landfilm, hogy szórakoztasson, s ha szórakozni akarunk, ak­kor általában nem vagyunk „szőrszálhasogatók". A török uralom idején játszó­dik a történet. Amzáról, a ro­mán Jánošlkról, Anicáról, szép­séges szerelmeséről, Sirburól, a minden alávalóságra kapható árulóról, a nép nyomorúságá­ról és a kapzsi urak kegyet­lenségéről szól. Amzát, a sze­gény nép oltalmazőját Sirbu busás jutalomért elárulja az uraknak, akik a hős betyárve­zért életfogytiglani rabságra ítélik. Anica és hűséges társai azonban kiszabadítják, s a gá­lád áruló elnyeri büntetését. A film vonzerejét növelt a színészek, mindenekelőtt Ion Besolu (Amzaj és a szép Marga Barbu (Anica) lelkes játéka. (szó) Jean-Paul Belmondo és Jean Seberg az Akt nem bírja szusz­szal című. francia filmben. Időszerű közgazdasági kérdések Népgazdaságunk fejlődése és együttműködésünk a Szovjetunióval (2) Ma a világban nemcsak a nagyobb, hanem elsősorban a gazdaságosabb termelésért fo­lyik a harc. Ebből a szempont­ból hazánkban alapvető jelen­tőségű az állóalapok hatékony felújítása és korszerűsítése, a sorozatgyártás arányának nö­velése, a népgazdaság szerke­zeti összetételének megváltoz­tatása. GÉPIPARUNK ÉS A MUNKAMEGOSZTÁS Fokozottabb bekapcsolódá­sunk a nemzetközi munkameg­osztásba legégetőbb a gépipar­ban. Gépiparunk univerzális jellegű, hiszen a félmillió té­telt tartalmazó világválaszték­nak 65 százalékát gyártja. A sorozatgyártásra a gépipari ter­melésnek egy negyede jut, de a darabgyártásra egy ötöde. Versenyképes sorozatnagyságot a gépiparban (például az autó­gyártásban) csak a termelés beható nemzetközi szakosítása alapján érhetünk el. Ez azon­ban a szocialista országokban csak a kezdeténél tart. Bár Csehszlovákiában a gép­ipari termékek a fő kiviteli cilak, a gépek és berendezések kivitelének részarán-'a a gép­ipari termelésben aránylag ala­csony. Egy negyedét teszi ki, míg például az NSZK-ban, Svédországban, Ausztriában és Dániában a felét. Hazánk a gép­szükségletnek csak 10 százalé­kát hozza be, Svédország, Dá­nia, Ausztria, Svájc azonban felét. Gépiparunk univerzális jelle­géből kifolyólag a termékek mi­nőségi színvonala és verseny­képessége a világpiacon ala­csony, az anyagi-műszaki bá­zis pedig lemaradott. Ha ugyan­is üzemeinket 90 százalékban idehaza gyártott gépekkel sze­reljük fel, melyek a nagyon bő választékú gépipari termelés következtében nem mindig vi­lágszínvonalúak, ez azt jelen­ti, hogy az új üzemeket ls nagyrészt elavult technikával látjuk el. Felméréssel megálla­pítást nyert, hogy gépipari ter­mékeinknek csak 36 százaléka éri el a világszínvonalat, 26 százaléka ettől lemarad, s 38 százaléka elavult. PARTNEREINK IGÉNYEI Gépiparunk termelésének és kivitelének szerkezete már nem felel meg népgazdaságunk szükségleteinek, sem külkeres­kedelmi partnereink igényei­nek, bár géniparunk szerkezetét lényegesen befolyásolták a szocialista orszácok, minde­nekelőtt a Szovjetunió megren­delései. Például az 1950-1955­re vonatkozó, gépek és beren­dezések szállítására kötött egyezmény Csehszlovákia és a Szovjetunió között egyfelől biztosította a nálunk már gyár­tott gépipari termékek értéke­sítését, másfelől — a nehéz ko­vácsológépek, sajtoló berende­zések, vegyipari berendezések stb. gyártásának bevezetésével — géniparunk választékának bővítését jelentette. Csehszlovák fémmegmunkáló és alakítógépek dolgoznak a szovjet gépipari vállalatok nagy részében 1945—1965 között több mint 6 milliárd korona érték­ben adtunk el komplett gyári berendezéseket a Szovjetunió­nak, ami számos vállalat épí­tését tette lehetővé. Ebből az élelmiszeripari és könnyűipari berendezések 1,6 milliárd koro­na értéket képviselnek. A gépiparnak az elmúlt év­tizedben kialakult szerkezete azonban már nem felel meg partnereinknek.. A gépek és berendezések kivitelében nagy azoknak a termékeknek a rész­aránya, melyeknek átlagon alu­li vagy csak átlagos értékesf­si esélyei vannak a világpia­con, és amelyeket több szocia­lista ország már maga is gyárt. A világpiac felmérése azt mu­tatja, hogy a múltban a tőkés­országok piacán az új termelési ágakat szolgáló gépek és be­rendezések iránt, például a mű­anyagfeldolgozó gépek, vegy­ipari berendezések, automatl­zációs gépek stb. iránt nőtt a leggyorsabban a kereslet. Stag­nál a kereslet a mezőgazda­sági gépek, teherautók, vasúti kocsik, motorkerékpár stb. iránt. Mindezt tekintetbe véve szükségszerű, hogy a meglevő kapacitások kihasználása és a termelés növelése érdekében sor kerüljön a termelés két­és többoldalú szakosítására, ami lehetővé teszi az értéke­sítési nehézségek áthidalását. Alátámaszthatjuk ezt a követ­kező példával: 1963-ban 39 mil­lió korona értékű hengersort adtunk el a Szovjetuniónak, de a létrejött kétoldalú szakosítás folytán 1964-ben már 114 mil­lió korona értékűt. Gépiparunk termelése és ki­vitele jelentős mértékben olyan ágak termelésén alapszik, me­lyekben Igen nagy a fémfel­használás. Nálunk a gépipar az alapanyagot 72 százalékban használja ki, míg a nyugat­európai országokban 85 száza­lékban. A túlméretezett fém­felhasználás a gépiparban kül­kereskedelmünket nemcsak annyiban érinti, hogy növeli az érc- és anyagbehozatali igé­nyeket. Kedvezőtlenül nyilvá­nul meg abban ls, hogy gép­ipari termékeink külpiaci érté­kesítésében alacsony kilo­grammárt érünk el, az érc- és fémbehozatal viszont az óriási szállítási távolságok miatt csak a világpiaci árakat meghaladó költségek mellett lehetséges. A nyugat-európai országok átlagban 14 forona, az Egye­sült Államok 28 korona, Svéd­ország 15 korona kilogrammárt érnek el, Csehszlovákia azon­ban ezeknél lényegesen keve­sebbet. Az exportőrnek számolnia kell azzal, hogy 100 százalékos világpiaci árat csak akkor ér­het el ha termékei megütik a világszínvonalat. Ha nem éri el ezt a színvonalat, akikor csak mélyen a világpiaci ár alatt adhat el. Am ha termékei meghaladják a világszínvona­lat, a világpiaci árnál lényege­sen magasabb eladási árat ér­het el. Ezért érdeke Csehszlo­vákiának is olyan gyártmány­struktúra kialakítása, mellyel legalább átlagos világszínvona­lat érhet el. A Szovjetuniónak sokoldalú­an fejlett, univerzális jellegű gazdasága van, hatalmas nyers­anyag-, tüzelőanyag- és ener­getikai bázissal, fejlett terme­léssel és terjedelmes belső­piaccal. Mindez lehetővé teszi számára, hogy saját gazdasá­gának keretében használja kl a szakosítás előnyeit, és ennek alapján szervezzen nagysoroza­ti gyártást. A többi szocialista ország számára, főleg olyano­kéra, mint Csehszlovákia, ez azt jelenti, hogy lehetőségük van széleskörű együttműködésre a Szovjetunióval, nyersanyagigé­nyes, speciális jellegű vagy olyan termékek beszerzésére a Szovjetunióból, melyeket elő­nyös sorozatban gyártani, de tekintettel országuk nagyságá­ra nem használják fel töme­ges méretben. Azt jelenti to­vábbá, hogy bizonyos mérték­ben állandósíthatják gyártási programjaikat és gazdaságo­sabbá tehetik a termelésüket. Ennek eredményeit az új gaz­daságirányítási rendszerben közvetlenül a vállalatok fogják érezni. Többek között ezért is nagyobb lehetőséget kell nekik adni arra, hogy közvetlen ko­operálhassanak a külfölddel, főleg a szocialista országokkal. TUDOMÁNY, TECHNIKA ÉS IDŐTÉNYEZŐ A világpiacon folyó konkur­rencia-harcban egyre inkább a tudományos-műszaki kutatások eredményei és az időtényező döntenek. A világ iparilag fej­lett országaiban mn már nem probléma gyorsan üzembe he­lyezni nagy kapacitásokat, de egyre nagyobb probléma előnyt szerezni a kutatásban és fej­lesztésben, mert csupán ez biz­tosltja a termékek legmagasabb műszaki színvonalát és előnyös áron történő eladását. Ezért a szocialista nemzetközi munka­megosztás nemcsak a gyártási programok megosztásának és a közös beruházásoknak a kér­dése, hanem mindinkább a ter­melést megelőző szakaszokban történő munkamegosztásé is. Itt keletkeznek ugvanis a fel­tételek a munkamegosztásra a közvetlen termelésben. Csehszlovákia részaránya a világ ipari termelésében 2 szá­zalék, de tudományos-kutató bázisában csak 1 százalék. A túlméretezett választék, a szűk reszortizmus és egyéb ténye­zők következtében a tudomá­nyos-kutató bázis szétforgácso­lódik, úgyhogy a tudományos­kutató munkahelyek ellátása káderekkel, anyagi-műszaki és egyéb eszközökkel gyenge. Több, főleg a további fejlődés szempontjából alapvető jelen­tőségű termelési ág és ágazat, mint például a gyengeáramú elektrotechnika és elektronika, az automatizációs elemek gyár­tása, csak 15—20 százalékban alapszik a kutatáson, egyéb­ként a gyártmányfejlesztés csu­pán a munkások és mesterek tapasztalatára épül. Jelenleg több mint 100 cseh­szlovák és szovjet kutatóinté­zet közösen dolgozik mintegy 300 vegyipari, gépipari, kohá­szati, elektrotechnikai, textil­ipari témán. Közösen dolgoz­nak például a nem szövött tex­tilanyagok, a nagymotorok gyártása, az orsónélküli szövés problémájának megoldásán. Az ilyen együttműködés előnyeiről tanúskodik például az a kö­zös kutatás a golyóscsapágyak gyártásában, mely lehetővé tet­te egy új technológia kidolgo­zását. Ennek alkalmazásával a fémfelhasználás 40 százalékkal csökkent. Minden Csehszlovákiában vagy a Szovjetunióban született találmányt a másik fél ingyene­sen felhasznál. Ez jelentős erő­megtakarítást Jelent, Javítja a tudományos-műszaki munka színvonalát és megszünteti a fölösleges párhuzamos munkát. Jó néhány üzemet szovjet se­gítséggel, vagy szovjet tervek szerint építettünk, például a pőstyénl félvezetőket gyártó üzemet, a Žiar nad Hronom-l alumíniumkohót, az istebnéi fémkohászati üzemet, az ostra­vai kohászati üzemek ércdúsí­tóit, a Kelet-szlovákiai Vasmű több üzemegységét. Különös jelentősége van a csehszlovák—szovjet .együttmű­ködésnek az atomenergia fel­használásában, valamint az el­ső atomerőmű építésében nyúj­tott szovjet segítségnek. A szov­jet szakemberek viszont ná­lunk tanulmányozzák például a műanyagok hegesztését, meg­ismerkednek a villamos gépek és motorok terén végzett kuta­tó munka eredményeivel stb. Ha a tudományos-műszaki együttműködésben sok nagyon jelentős siker született is, tá­volról sem merültek ki a lehe­tőségek, melyek jobb kihaszná­lása elősegítheti a két ország gazdaságának további fejlődé­sét és népe életszínvonalának emelését. Ezért továbbra is még intenzívebben kell fejleszteni a mindkét fél számára előnyös együttműködést a tudományos­műszaki haladás kibontakozta­tásában és érvényesítésében. Azokat a bonyolult és rend­kívül igényes feladatokat, me­lyek megteremtik a feltélele­ket az egészséges és felfelé íve­lő gazdasági fejlődéshez, s Így az életszínvonal lényeges eme­léséhez, csak a többi szocialis­ta országgal, elsősorban a Szov­jetunióval való szoros együtt­működés alapján oldhatjuk meg. Nem könnyű és nem rö­vid időre szóló feladatokról van szó, s csak természetes, hogy ezeket régi módszerekkel megoldani nem lehet. Az új gazdaságirányítástól ezért azt flIjSfF-jjI várjuk, hogy valóságosabbá és Ilfl» hatékonyabbá teszi gazdasági kapcsolatainkat a Szovjetunió- 196 7- * va I- DL 10. JOZEF KOSNÄR, a közgazdaságtudományok f| kandidátusa ^^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom