Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-09 / 68. szám, csütörtök

MIROSLAV HORNI'ČEK: A méretek dicsérete S

zeretem az apró termetű nőket. A kicsiket. A törékenyeket. Ezért ilyet vettem feleségül. Nem állítom, hogy kizárólag ezért vettem el, de az okok egyike ez volt. Egyszóval rszeretem az apró nőket. Azaz — szerettem őket. Most már — azóta, hogy egyet választottam közülük - azt szoktam mondani: szeretem az apró termetű nőt. Nem áll szándékomban felsorolni itt minden okot, amelyek miatt előnybe helyezem az apró termetű nőicet. Ezek egyike-másika merőben szubjektív s szavakba öntve nevetséges lenne. Mindenekelőtt az apró termetű nő meghitté teszi otthonunkat. Amint átmegy az egyik szobából a másikba, úgy érezhetem, hogy a lakásban egy cukortartó sétál. Ismerek olyan nőket, akik érkezésükkor betöltik az ajtót. Ügy elrémítenek, akár a lavina. Vannak aztán olyan nők is, akik úgy cikáznak a lakásban, akár a gömbvillám; nem lehet őket sem figyelmen kívül hagyni, sem figyelemmel kísérni. Hol itt, hol amott vannak, s mozgásukban semmivel több logika nincs, mint a gömbvillám rozgásában. Kiszámíthatatlanok — már amennyiben valaki egyáltalán fejébe venné, hogy valamit Is kiszámítson nemcsak körülöttük, de általában a nők körül. Vannak aztán masszív és olyan mozdulatlan nők, akár a hegységek. Csupán földrajzi szakkifejezésekben beszélhetünk róluk, s ha megkíséreljük - akár csak magánhasználatra — leírni egzisztenciájukat a lakásban, kénytelenek vagyunk arról szólni, hogy mettől meddig terjednek. Valaha egy könyvben azt olvastam, hogy valahol valaki valakinek a törékeny csuklóját csókolgatta. Sosem teszek ilyesmit, mert ez könyvízű dolog, ám a törékeny csukló képzete mindig egy apró termetű nőre emlékeztet s úgy boldogít, akár a zene. Jó elüldögélni a karosszékben s apró szolgálatokat kérni az apró termetű nőtől csupán azért, hogy lássuk, miképpen áll fel, lépked, tűnik el az ajtóban, tér vissza, közeledik felénk, ül le s egy perc múlva hogyan áll fel megint, csak azért, mert előbb elfeledtünk kérni egy pohár sört, vagy kanalat és egy kis lekvárt, lépked ismét, ahogy már fentebb mondtam, akár a cukortartó, ami - mint egyébként minden hasonlat csaknem pontos. Ha elnézünk egy apró termetű nőt, amm-t felcipel a harmadik emeletre két korma szenet, fennkölt gondolataink támadnak s fontolgatni kezdjük, nem kellene-e neki segítenünk, ami egy robusztus nő esetében nem jön számításba. Elképedve néztük, honnan van abban a kis termetben annyi erő, s csodálattal figyeljük, hogy mennyit bír emelni az a fehér, törékeny csukló. Az apró termetű nő magasabb légkörbe emeli az embert. Szeretné megvédeni valami veszély elől, támaszul szolgálni neki és esetleg — természetesen csak képletesen szólva — kardot szorítva állni az oldalán. Jitka kétségtelenül kicsi volt. Nemcsak azért, mert elfért Bretislav előtt a nyeregt^en, de maga az elrablás ötlete és ténye miatt is. Csak egy apró termetű nő adhatott neki annyi erőt, hogy átcsússzon az őrök között és elfűrészelje láncait. A nagy termetű nő különféle gondolatokat ébreszthet bennünk, de sosem juttathatja eszünkbe, hogy elraboljuk. Egy nagy termetű és erős nőt semmi esetre sem akarnánk és nem is tudnánk elrabolni. A

kis nő nagyobbá tesz bennünket. Sőt talán azt is megállapíthatnánk, hogy mennyivel, mert fennáll itt valaminő hasonlóság Arkhimédésznek a test által kiszorított vízről szóló törvényével. Valahogy úgy fogalmaznám meg, hogy a kis nő annyival tesz nagyobbá bennünket, amennyivel kisebb nálunk, hogy tehát a mi nagyságunk egyenes arányban áll kicsiségével, erőnk gyengeségével — ám itt nem fizikai mértékekről van szó. A kis nő erkölcsileg is nagyobbá tesz bennünket. Lovaggá avat, ami ugyan feudális eredetű érzés, ám a haladó gondolkodású férfiak számára is hasznos. Ha kis feleségemmel esőben ballagok, boldoggá tesz, hogy esernyőjét a feje fölött tarthatom. Ha maga viszi esernyőjét, barbárnak tűnök a járókelők szemében, nem is szólva a tulajdon szememről, amelyet ebben a percben az esernyő veszélyeztet. Normális városi esőre gondoltam. De az apró termetű nő egyéb elképzeléseket is ébreszt bennünk. Az ember szeretne mellette járni seprővirág felverte fennsíkon, szeretné, ha ott vihar csapna rá, felhőszakadás s minden egyéb fékét vesztett elem lepné meg, hogy az apró termetű — törékeny és halálra rémült nőt pehelyként kaphatná fel s rorssssŕssssssssssssssssssssssssssssssssŕssssssssffsssssssssss/ŕssssssssssssssssssssssssssss. Mindig velünk van, Mindig tájékoztat, Mindig szórakoztat, Mindenkor tettre kész riporter == a tranzistoros rádió Az ELEKTRO-RÁDIÓ szaküzletekben a szakképzett eladók bemutatják az I RI

S és MAMBÓ tranzistoros készülékeket. A kiegészítő kölcsön segítségével azonnal megvásárolhatja! Ne feledje el, közeledik a jégkorong VB időpontja! ÜF-153 hanhatna vele a lejtón á Hó, félig romba dőlt kunyhóhoz, amelyben aztán együtt hallgathatnánk, miképpen távolodik a vihar a hegyek közt tovább dübörögve. Ilyen dolgok a szépirodalomban szoktak történni. Az író felráncigál bennünket egy dombra, felkorbácsolja kedvünkért az elemeket s a lejtőn egy félig romba dőlt kunyhót állít számunkra. Az apró kis nő >- az író elképzelése szerint - valóban halálra rémült, s szeme, amelybe belever a záporeső, hálásan mered szemünkbe, amelybe ugyancsak belever a záporeső, s mindez rohanás közben játszódik le, mialatt a körülöttünk álló fenyőkbe villámok csapdosnak. Az életben másképp szokott lenni. Az eset nem fennsíkon játszódik le, a közelben nyoma sincs félig romba dőlt kunyhónak, még kevésbé vendéglőnek. Azt sem állíthatnánk, hogy az elemek féküket vesztették volna; viszont úgy esik, mint ha kannából öntenek, s mindkét szereplő bőrig ázott. Az apró termetű nőt nem a vihar ténye, hanem az rémíti el, hogy megázik a haja. Eszébe se jusson ilyenkor felkapni s elvinni valahova. Először is nincs hova, másodsorban pedig az eső. víz átitatta legkisebb nő is elnehezedik és — elkeseredik. Nem függeszti ránk hálásan szemét, éppen ellenkezőleg - szeméből az a kérdés mered ránk: kinek az ötlete volt ez a kirándulás ide az isten háta mögé? Még ha száz százalékosan is tisztában vagyunk azzal, hogy az ő ötlete volt, ne mondjuk ki... Ne mondjunk neki semmit. Ilyen helyzetben nincs jó téma, csak egyre igyekezzünk: hogy még nála is esettebbnek lássunk. Botoljunk meg, kenjük össze a homlokunkat sárral, tépjük meg a ruhánkat, ejtsünk magunkon vérző sebet, ficamítsuk ki a lábunkat, sántítsunk. Fogadjuk el a dolgokat olyanoknak, amilyenek a valóságban. Nem könyvben vagyunk, hanem a Sázava folyó mellett, esetleg más hasonló helyen. Az a férfi, aki pehelyként emeli fel a nőt s végigrohan vele a domboldalon, érzéseitől kezdve ötletein, nemkülönben hihetetlenül erős kezén át egészen kovácsfújtató tüdejéig — kiagyalt figura. A nő nem pehely, következésképp nem is emelhetjük fel pehelyként. Ez csak kép, hasonlat, metafora, tehát olvasásra, nem pedig végrehajtásra szánt dolog. Karunkban egy nőve) egy darabig elálldogál, hatunk és elbeszélgethetünk lélegzetünk fogytáig. Korunkban asszonyunkkal esküvőnk napján jelképesen átléphetjük lakásunk küszöbét, ám nem hordozhatjuk asszonyunkat fel és alá a lakásban, még kevésbé pedig hegyenvölgyön által, szakadó esőben. A

különbség felesége és ön között akkor, mikor ilyen dolgokat olvas, abban áll, hogy felesége a cselekményt a könyvből átülteti a való életbe, s ama ügető izomkolosszus szerepét önnel tölti be, míg ön pontosan érzékeli és következetesen respektálja a Dichtung és Wahrheit között tátongó, áthághatatlan szakadékot. A férfi az írottakat elolvassa és megítéli, a nő átéli és magáévá teszi. Ha olyan férfi kerül elénk, aki a távolba tekintve szemét hunyorítja, nyugodtan kijelenthetjük, hogy rövidlátó; ha olyan nő kerül elénk, aki ugyanezt cselekszi, nem tudhatjuk, vajon rövidlátó-e, vagy a szemhunyorítás Karenina Anna leírásában nyerte meg tetszését. Babos László fordítása B Az earópai űrkutatási szervezet (ESRO) képviselői a minap Párizsban közölték, hogy az első „európai" űrhajót március 15 én lövik ki Kaliforniában egy amerikai rakétával. • A montreali Vendom színházban március 3-án adták át Pavel Procházka prágai rendezőnek az EXPO 67 rajz- és bábfilmek nemzetközi versenyén nyert arany nagydíjat. H Hanglemez-fóliákból álló „hangos naptárt" hoztak forgalomba az Egyesült Államokban. Amikor az előző napi fóliát letépik, egy kellemes hang közli a nap adatait, és elénekel egy slágert. SZU LÖK, NEVELŐK FÓRUMA Anyu, mit csináljak? NEM EGYSZER hallottam már aggódó édesanyáktól, hogy három-négy éves kislányuk, vagy kisfiúk, nem tud mit kezdeni az Idejével, nyűgösködik, nyafog és egyre azt kérdezgeti: Anyu, mit csináljak? Minden kisgyermek életszükséglete a mozgás. Elénk benne a cselekvési vágy, lelkesen vállal erőfeszítéseket, boldogan segít mindenben. Kizárólag a helytelen nevelés következménye, ha a gyermek kényelmessé, lustává vagy unatkozóvá válik. A fiatal édesanyák gyakran abban a meggyőződésben élnek, hogy gyermekük nevelése a legjobb úton halad. Egykét helytelen megnyilvánulás azonban már elég ahhoz, hogy rájöjjenek: a nevelés bonyolultabb feladat mintsem gondolták. LEGYEN A GYERMEK tevékeny! — hallják az iskoláskorú gyermekek szülei a szülői értekezleten. Igen, de milyen is az igazán tevékeny gyermek? Lackó például képes a padlón hason fekve órák hosszat eljátszogatni kis autóival, s a fiókban talált számtalan limlommal (gombok, hajcsavarók, ruhacsipesz, dobozok, stb.). Egyedül játszik, senkitől se kérdez semmit. A hozzá intézett kérdésekre sem válaszol. Ilyenkor még az evés is mellékes számára. Jucika az ellenkezője Lacinak. Állandóan anyja körül sündörög, készségesen segít az edény- vagy portörlésben. De játszani nem szeret és nem is tud egyedül. Akkor boldog, ha szülei leülnek vele játszani, s a játékötleteket is ők találják ki, a szülők. Egy édesanya pedig arról panaszkodott a napokban, hogy az ő fiát nem lehet a szoba négy fala között megtartani. Nagyon szeret játszani, de csak mozgást igénylő játékokat. Szaladgál rollerezik, hintázik, ugrál stb. Emellett nem fogy ki a kérdezni és mesélnivalóból. HÁROMÉVES KORA KŰRÜL a gyermek új fejlődési szakaszhoz érkezik. Értelme, érdeklődése magasabb színvonalra emelkedik, személyisége megváltozik, felfedezi, hogy önálló lény. Cselekedeteivel is ezt bizonyítja: egyedül akar enni, öltözködni, általában akaratát nyilvánítja. Mindinkább részt szeretne venni a felnőttek életében. Játékaival is a felnőttek tevékenységét, viselkedését utánozza. öt-hatéves korára a gyermek eljut a képzeletbeli szerep átéléséig, az utánzáshoz hozzáadja saját érzelmeit, törekvéseit, gondolatait. Ami a felnőtt életében a munka, az a gyermeknek a Játék. A játék komolyan vevése, a belefeledkezés képessé teszi a gyermeket a nehézségek leküzdésére. Például, ha egy játékkocka-építmény Ismételten öszszedől, vagy a törött autó rakodás közben szétesik, nem hagyja abba a játékot, hanem valahogy segít magán. Nem tarthatjuk tehát haszontalan időtöltésnek, vagy egyszerű szórakozásnak a gyermek játékát. A játék igen fontos szerepet tölt be a gyermek fejlődésében, mert játék közben erősödik a gyermek számos jellembeli tulajdonsága: akarata, önuralma, kitartása, fejlődik megfigvelő képpessége, képzelete, logikus gondolkodása, s játék közben alakulnak ki a közösségi magatartás csírái. AZ EDDIGIEK ALAPJÁN könnyen megállapíthatjuk, hogy Lackó az igazán tevékeny gyermek. Hiszen a három közül ő tud elmerülve önállóan „alkotó módon" játszani. De dolgozni szeret-e? Övodás korban a játék és a munka még nem választható külön. A játékban sok a munkaelem, de ez a gyermeket szórakoztatja. A harmonikusan fejlődő óvodás gyermeknél mind a munka, mind a játék fontos szerepet tölt be, de első helyen mégis a játék áll. Ha a gyermek nem tud egyedül játszani, annak komoly oka van. Az egyik az lehet, hogy a szülők túlságosan gyámkodnak felette, nem szoktatják önállóságra, illetve engednek a gyermeki zsarnokoskodásnak és vállalják a játszótárs szerepét. A másik okq az lehet, hogy a szülő nem foglalkozik eleget gyermekével, hogy türelmetlenül lerázza magáról. Az Ilyen gyermeknek hiányzik az édesanyja, úgy érzi nem szeretik őt eléggé. Ai landó szorongást érez, s nem tud önfeledten, belemélyedni a Játékba. A gyermek egészséges fejlődése érdekében biztosítanunk kell, hogy minden nap jusson elég ideje, a nyugodt játszásra. Legyen a lakásban egy zúg ami az ő birodalma, ahol játékát csak igazán fontos okok miatt zavarjuk meg. Lehet, hogy egy kissé furcsán hangzik, de fölösleges a gyermeket sok-sok drága Játékkal elhalmozni. Ilyen esetben Játéka kapkodó lesz, mert mindennel egyszerre szeretne foglalkozni. Olyan játékot vegyünk neki, ami legközelebb áll egyéniségéhez, érdeklődési köréhez, s ami szintén fontos, korának megfelelő legyen a játék. AZ ISKOLÁS GYERMEKEKNÉL gyakran fordul elő, hogy unatkoznak. E lelki restségnek sokféle oka lehet: nyomasztó környezet, szellemi élmények hiánya, vagy valamilyen lelki sérelem. Az ilyen gyermeket a passzivitásból mielőbb ki kell vezetnünk. Fontos, hogy a szülői ház és az iskola a gyermek első bontakozó érdeklődését, tehetségét, alkotókedvét észrevegye és méltányolja. Ha valakiben különösebb hajlam nyiladozik, segítsük elő kibontakozását. Nincs olyan tanuló, akinek ne lenne valamilyen érdeklődése. Segítsük hozzá, hogy minél nagyobb örömét lelje e kedvtelésében, s legalább e téren minél több sikerélményben legyen része. Ha például a gyermek szereti a kémiát, otthon is kísérletezik, ne tiltsuk el tőle, hanem a veszély elhárítása érdekében magunk ls segítsük e tevékenységét. Vagy ha a gyermek a zene iránt vonzódik, ne sajnálja tőle a szülő a hangszer árát, vagy a zenei oktatás költségeit. Ugyanez vonatkozik a sportra is. Vegyük meg a gyermeknek azt az igen áhított sílécet vagy korcsolyát, hiszen a szabad levegőn űzött sport az egészség alapja. A tanulók szabad idejét a leghasznosabban a természetben való mozgással, testneveléssel, sporttal tölthetjük ki. A fiatal szervezet számára a mozgás nélkülözhetetlen. Erdős vidéken hasznos munkát végezhetnek a tanulók, ha segítenek az erdésznek az erdei állatok etetésében. Ha van hó, az erdőbe sítalpon mehetnek, útközben megismerkednek az erdei állatok lábnyomaival, megtanulnak tájékozódni a természetben, stb. Falvakon és a városokban segíthetnek a hó eltakarításánál, s az udvarokon, az utcákon létesített Jégpályák kiváló lehetőséget biztosítanak a korcsolyázáshoz és a jégkorong-játékhoz. A hosszú téli estéket olvasással, bélyeggyűjtemény rendezésével, rajzolással és társasjátékokkal tölthetik el a legkellemesebben, bár maradandó élményt jelent számukra, ha a nagyszülők, vagy szülők meséit, történeteit meghallgathatják. Ma már csaknem minden házban ott áll a csodálatos doboz, a tv, amely estére maga köré csábítja a család apraját-nagyját. De ne engedjük meg a gyermekeknek, hogy a felnőttek részére sugárzott adást nézzék, mert ezzel kedvezőtlenül befolyásolhatjuk fejlődésüket. A SZÜLŐ FELADATA, hogy gyermekét megtanítsa idejével helyesen gazdálkodni. Ehhez az is hozzátartozik, hogy bevonjuk őt a házimunkák elvégzésébe. Ha a rossz idő miatt nem sportolhat, nem szaladgálhat a szabad levegőn, bízzunk rá néhány ház körüli teendőt: szedje le az asztalt, segítsen mosogatni, gondozza a szobanövényeket, porszívózzon, törölje le a port, stb. Egy a fontos: úgy irányítsuk gyermekünk tevékenységét, hogy élményekben és örömökben gazdag legyen 1967. III. 8. minden napja. NÉMETH DEZSŐ Csernő