Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-08 / 67. szám, szerda

Hol lefi a helyem? A PÁLYAVÁLASZTÁS komoly kérdés nemcsak azokban a családokban, ahol 15 éves ftú, vagy lány jövőjéről kell dön­teni. A társadalom számára ls wgy problémát jelent, mert Igen nehéz összeegyeztetni a IS éves tanulók legtöbb esetben még kiforratlan, idealizált elképzeléseit és a népgazdaság reá­lis követelményeit. Márpedig a pszichológusok főleg az utóbbi Időben már több esetben rámutattak, hogy a htbás pályavá­lasztás az egyénnek életre szóló káros következményekkel járhat, arról nem ts beszélve, hogy jelentős anyagi károkat okoz az országnak. Mert, ha valaki elégedetlen a munkájá­val, elégedetlen lesz egész életével, cserélgeti munkahelyét, nyugtalan s munkáját csak ímmel-ámmal végzi. S ez az elé­gedetlenség rányomta bélyegét egész életstílusára, az emberek­hez való viszonyára, és életkedvére is. Ezzel szemben az a dolgozó, aki szereti hivatását, elégedett munkahelyén — derűlátó az élet más szakaszán is — a statisztika szerint körülbelül 20 százalékkal többet termel az átlagnál, mig az elégedetlen dolgozó munkateljesítménye 7 százalékkal marad el az átlag mögött. (Boleslav Bárta pszi­chológus adatai.) Nem túlzás tehát azt állítani: a társadalom sajátos érdeke, hogy minden­ki megtalálja helyét a terme­lésben, az életben. Tehát a fiatalok elhelyezése rendkívül igényes feladat, kü­lönösen most, amikor az alap­iskolákból a háború utáni idő­szak legnépesebb évfolyamai kerülnek ki. Tavaly 89 051 ta­nuló fejezte be az alapiskolát és a pedagógusok, iskolaigazga­tók, JNB és KNB-k fokozott gondoskodása ellenére sem si­került teljes megelégedésre megoldani a pályaválasztás kér­dését, úgyhogy 4787 fiatalt nem sikerült elhelyezni. Hogy mi en­nek az oka? Többek között az is, hogy a tizenötéveseknek 19,7 százaléka nem fejezte be az alapiskolát, csupán a hetedik, illetve a nyolcadik osztályig került fel. Áz üzemek ezeket és a kilencediket elvégzett gyengébb tanulókat nem szíve­sen veszik fel ipari tanulónak, hiszen lehetőségük van rá, hogy a jobb előmenetelűek kö­zött válogassanak. Egyéb gaz­dasági szempontokat sorakoz­tatnak fel az ellen ls, hogy munkaviszonyba fogadják a 15 éves fiatalokat. Van elég Idő­sebb munkásuk, akik munkabí­róbbak, stb. AZ ÜZEMEK KÜLÖNBEN is úgy tűnik elég szűklátókörűén tekintenek a tanoncnevelés és általában a pályaválasztás kér­désére. Főleg az új gazdasági irányítás bevezetése óta ide­genkednek a tanoncneveléstől — nem vitás, hogy ez anyagi áldozatokkal jár — és tiltakoz­nak az ellen, hogy bármely fel­sőbb szerv előírja nekik, hány tanulót neveljenek. Ebben új­keletű önállóságuk megcsorbí­tását látják. Véleményünk sze­rint igen helytelenül, mivel a fiatalok elhelyezése az üzemek segítsége nélkül nehezen elkép­zelhető. Az idén Szlovákia területén 92 468 tizenötéves fiatal dönt a jövője felől, ebből 45 908 a leány. A tervek szerint középis­kolában 29 580 (17 748 leány) folytatja majd tanulmányait. Ipari tanulónak 49 301 (17 909 leány) fiatalt kellene megnyer­ni, munkaviszonyba 6864 (5539 leány) jelentkezik, 2908 fiatal otthon marad, 3815 pedig ismét­li a kilencedik osztályt. Az 1967 január 31-ig beérke­zett jelentések szerint a galán­tai járásban így áll a helyzet: az alapiskolából 2119 fiatal lép ki az életbe. A tervek szerint 786 fiatal, közte 487 leány, folytatja középiskolában tanul­mányait. Az érdeklődés kb. meg is felel ennek az elképzelésnek: 776 fiatal, (448 leány) jelentke­zett továbbtanulásra. Az érde­kes azonban az, hogy az álta­lános középiskolába eddig csu­pán 234 fiatal (164 leány) je­lentkezett, holott a terv 418 fia­talnak (236 leánynak) teszi le­hetővé a felvételét. Ugyanakkor a szakközépiskolákba jelentke­zők száma 147,2 százalékos, a tervhez viszonyítva. A szakkö­zépiskolák közül a mezőgazda­sági mesteriskolák iránt 42,8 százalékos, az egészségügyi is­kolák iránt 125 százalékos az érdeklődés. A DUNASZERDAHELYI járás­ban 1532 fiatal elhelyezése a feladat. Középiskolába eddig 603 jelentkezett, közte 440 leány, bár a terv 702 felvételét teszi lehetővé 429 leányt ís be­leszámítva. Az érdeklődés meg­oszlása a következő: általános középiskolába a tervezettnek 82,7 százaléka, szakközépisko­lákba 115,1 százaléka, mező­gazdasági mesteriskolába 82 százaléka, egészségügyi szakis­kolába 102,1 százaléka jelent­kezett. Figyelemre méltó jelenség, hogy a dunaszerdahelyi Járás­ból összesen hárman jelentkez­nek tanoncviszonyba a mező­gazdaságba, ugyanakkor a ga­lántai járásból egyetlen egy tanuló sem választotta ezt a hivatást. A rimaszombati járás­ban a tervezett 205 fiatal he­lyett 25 tanuló választotta a mezőgazdasági tanoncviszonyt, a rozsnyói Járásban pedig 27, holott 210 volt előirányozva. Mindez természetesen a gazda­sági feltételek számlájára írha­tó, a szakképzettség lebecsülé­sére hiszen a fiatalok, ha már a mezőgazdaságot választják, tanoncviszony helyett Inkább azonnal munkaviszonyba lép­nek. Általában még mindig az elektromos, motoros szakmák iránt legnagyobb az érdeklődés, még mindig tart a divatos szak­mák érája. A lányok körében a kereskedelem és a fodrászat népszerű, bár például Bratisla­vában a szakma telítettsége miatt három évig szünetel a fodrászatban a tanoncképzés. S ez nem egyedüli eset. Külön­ben ls a pályaválasztás és el­helyezés a lányok esetében még sokkal bonyolultabb, mint a fiúkat illetően. Nehéz számuk­ra megfelelő helyet találni, pe­dig 160-nál is több azoknak a szakmáknak a száma, amelyek­ben lányok is dolgozhatnak. Am egy-két kivételtől eltekintve nem vonzza őket a vasmeg­munkáló szakma, stb. Igaz, az üzemek sem készségesek a lá­nyok felvételénél. Tavaly több gépgyár, pl. Dubnica, Pov. Byst­rica stb. stb., elutasította az oda beosztott lányokat. Az ér­deklődés hiánya tehát mindkét fél részéről fennáll. Tény, hogy a csehországi üzemekben volt hajlandóság felvenni őket, de a szülők. — s ez is érthető — nem szívesen engedik olyan messzire a leánygyermeket. Csakhogy a lányok problémája az idén még markánsabban ki­ütközik mint az elmúlt évben, hiszen számuk nagyobb a tava­lyinál. S erre megoldást kell találni. CSAK NÉHÁNY JELENSÉGET emeltünk ki a pályaválasztás bonyolult komplexumából. Egyik-másik arra figyelmeztet, ha azt akarjuk, hogy minden fiatal tévelygések és buktatók nélkül megtalálja azt a hiva­tást, ahol megelégedett lesz, ahol érvényesülni tud — s ez a boldog kiegyensúlyozott élet alapja — akkor tudományos alapokra kell fektetnünk a pá­lyaválasztást. Pszichológus, szo etológus mérje fel az adottsá­gokat és készségeket s azok fi­gyelembevételével tanácsolja a legjobban megfelelő hivatást. A siker további feltétele, hogy a pályaválasztáshoz kellene az­után módosítani a 15 évesek elhelyezésének rendszerét ls. Tudjuk ez magában rejti a ve­szélyt, hogy egyes szakmákra a szükségletnél többen, mások­ra esetleg senki sem fog Je­lentkezni. Szerintünk az egyes nem népszerű szakmákat is vonzóvá lehet varázsolni anya­gi és egyéb előnyök juttatásá­val. Itt van mindjárt a mező­gazdaság. AZ EMLÍTETTEK KAPCSÁN még valamin el kell gondolkoz­nunk. Az általános középisko­lák küldetése már tisztázott: a főiskolákra készítik fel a fia­talokat. Ám a jelentkezők szá­ma sugallja a gondolatot, nem lenne-e időszerű némi módosí­tás a tananyagot, a tartalmat illetően? Indokoltnak látszik az Igény, hogy amellett, hogy ez az Iskola felkészít a főiskolai tanulmányokra, felkészítsen az életre is. Hiszen mindenki nem tanul tovább és az érettségi után valamihez kezdenie kell. Ügy gondoljuk sokkal nagyobb lenne az érdeklődés az általá­nos középiskolák iránt, ha az érettségi bizonyítvány alapo­sabb, átfogóbb műveltséget, biztosabb nyelvtudást, reálisabb aplikáclős készséget és Jobb távlatokat jelentene. SKALINA KATALIN Csak tiszta forrásból A BRATISLAVAI FORRÁS IRODALMI SZlNPAD BEMUTATÓJA A mostani bemutató méltó folytatása a megelőzőeknek, az Ady, Vörösmarty és a Madách, illetve Csokonai: „Az özvegy Karnyóné" cimű bemutatóknak. A Forrás irodalmi színpad ed­dig jó hírre tett szert, s a mos­tani bemutató is igazolta, foly­tatni kívánják „irodalom felfe­dezéseiket", bemutatva a közön­ségnek a klasszikus alkotáso­kat. Ez alkalommal a nemzeti irodalom értékes alkotásai, a valóban tiszta forrás, a népbal­ladák egy csokornyi összeállí­tásának bemutatóját, valamint a kiváló magyar költő, fuhász Ferenc: A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujá­ból cimű művének dramatizált változatát láthattuk. A műsor első részében az Is­mert székely népballadák mel­lett az alföldi eredetű balladá­kat és a kuruckor emlékeit idé­zőket is hallhattunk. Az össze­állítás egészében igényes volt, a tartalmi frissítés — a tema­tikai változatosságra gondolunk — azonban nem ártott volna. A balladák tolmácsoló! tehet­ségük legjavával segítették az est sikerét. A népes szereplő­gárdából Hamar Katalin, Nagy Izabella és Harsányi Gizella tel­jesítményét emelhetnénk ki. A műsor második része, a Juhász Ferenc költemény szín­padi megelevenltése az est leg­erősebb pontja volt. Mind a rendezésről, mind a szavalók teljesítményéről csak a legna­gyobb elismerés hangján szól­hatunk. A szereplők közül az anyát alakító Kulcsár Valéria és a fiú szerepét játszó Miklóst Péter teljesítményét emeljük ki, de a lányok és a fiúk kórusa ls jól helytállt. A megérdemelt közönségsikerben nemcsak a szereplők osztoztak, hanem az összeállítás és rendezés mun­káját vállaló Kulcsár Tibor is. Tegyük hozzá — megérdemel­ten. A KÚRUS TAGJAI (Varga Béla felv.J Szenczi Molnár Albert Napok 1967 TANÜI VOLTUNK, hogy az immár hagyománnyá ért szen­ei kezdeményezés ez évben is méltóan adózott a város szü­löttjének, az egykori molnár fiának, európai rangú tudósnak, és ezzel méltóan adózott kul­turális és művészeti életünk mai igényeinek kielégítését il­letően ls. A három napig tartó ünnep­ség-sorozat, Jellegét tekintve egymásba kapcsolódó, egymást kiegészítő irodalmi és művé­szeti rendezvények színvonalas bemutatója volt. A járási rendező bizottság gondoskodott arról, hogy a Szenczi Molnár Albert Napok alkalmából tartsák meg az iro­dalmi színpadok járási verse­nyét, a szavalók és prózamon­dók vetélkedőjét ls, s hogy he­lyet kapjon Kopócs Tibor, ifjú grafikusművészünk kiállítása a körzeti könyvtárban; hogy meg­rendezzék a hazai magyar köl­tészet estjét; hogy vitát ren­dezzenek, illetve kerekasztal beszélgetést „Oroszország a magyar írók műveiben" cím­mel; hogy Csajkovszkij emlék­műsort tartsanak; s végül ün­nepi akadémiával fejezzék be a háromnapos ünnepségeket. Jelentős volt az irodalmi színpadok járási vetélkedője, miután három irodalmi színpad és két irodalmi emlékműsor je­lezte a fejlődést. A pozsonypüs­pöklek Arany Jánosnak, nagy nemzeti költőnknek adóztak születésének 150. évfordulóján. A szenei magyar iskola és a Csemadok helyi szervezete „Kézfogások" címmel a magyar és szlovák költők azonos célú, egymásra ható verseiből mu­tattak be, illő keretek között egy műsort. Az irodalmi színpadok bemu­tatója komoly igényről tanús­kodik. A Csemadok szenei helyi szervezet irodalmi színpada Radnóti Miklós költészetéből, szinte figyelmeztetően „Eclo­gák" címmel mutatta be a fa­sizmus embert tipró, megalázó embertelenségét. Figyelmezte­tően, hogy a veszély még nem múlt el. És a mártír költő sza­vai megdöbbentő erővel hatnak tovább. „Viszonylatok" címmel mu­tatta be műsorát a Csemadok bratislavai helyi szervezete mellett működő József Attila Ifjúsági Klub irodalmi színpa­da. A forradalmi gondolatról és a gondolat forradalmáról Maja­kovszkijtól József Attiláig idéz­ték a költőket, bizonyságul, hogy a költő nem hallgathat el a legnehezebb időkben sem. A mindnyájunk által már jól ismert „Forrás" irodalmi szín­pad új műsorát, a két részes: magyar népballadák és Juhász Ferenc költészetét bemutató előadásból az elsőt mutatták be Szencen. A SZAVALOK ÉS PRÓZAMON­DÓK járási versenyén a négy kategóriában 51 diák és felnőtt mutatta be tudását. E tekintet­ben feltétlenül külön dicséret illeti az általános középiskola igazgatóságát, a szülői munka­közösséget, és természetesen a járási iskolaügyi szerveket, hogy méltó keretet biztosítot­tak a verseny lebonyolítására. Ha netán hasonlítanánk a já­rási szavalók és prózamondók vetélkedőjét a jókai Napok köz­ponti vetélkedőjéhez, úgy el­mondhatnánk, hogy a színvonal és a rendezés komolysága, ün­nepélyessége semmiben sem marad el Komáromtól. Bár úgy volna, hogy minden iárásban megteszik ugyanazt, mint tették azt Szencen. (gyil űj könyvek * DUBA GYULA: DELFINEK A fiatal Író termékenységét mutatja, hogy alig egy évvel a Na, kl vagyok megjelenése után újabb kötettel jelentkezik. A múlt év végén megjelent Delfi­nek című kötetben elbeszéléseit találjuk, melyek közvetlensé­gükkel, művészi színvonalukkal s élethűségükkel egyaránt ked­ves élményt jelentenek az olva­sónak. Duba témáit az élet ösz­tönzi, s a látszólag szürkének tűnő témákat élettel tölti meg, a lényegre koncentrál: a huma­nizmus hangja csendül ki belő­lük. (TATRAN, 184 old.) (12,- Kčs) BANYAI PÁL: FAKÓ FÖLDEK A Magyar Könyvbarátok Kö­re tagilletményeként jelent meg Bányai Pálnak, a szocialis­ta regényírás csehszlovákiai út­törő képviselőjének az első köztársaság idején írt két regé­nye, a Fakó földek és a Felső­garam című — egy kötetben. Az eddigi gyakorlatot folytatva a kiadó a múlttal szembeni adósságot törleszti, amikor az előző években megjelent művek után most Bányai Pál két regé­nye kiadására vállalkozott. Bá­nyai Pál regényeinek kiadása egyébként nemcsak kegyeleti gesztus, hanem ma ls színes, érdekes olvasmány. A kötethez Csanda Sándor irodalomtörté­nész írt részletes, alapos is­mertetést. (TATRAN, 300 old.) (16,50 Kčs) VÁRNAI ZSENI: EGY ASSZONY A MILLIÓ ľ KÖZÜL Az ismert költőnő önéletraj­zi trilógiáját, az Egy asszony a milliók közül, a Fényben, vihar­ban és a Nem volt hiába című munkáit tartalmazza a kötet. Ezek a művek egyébként is napvilágot láttak, s így össze­gyűjtve is másodszor jelennek meg. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1046 old.) (40,— Kos) SIMONÉ DE BEAUVOIR: MANDARINOK A jónevű francia írónő regé­nyében a francia értelmiség há­ború utáni életét ábrázolja. Be­mutatja, hogyan bomlik fel az ellenállási front, s hogyan bomlik különböző politikai cso­portokra az értelmiség. A re­gény nemcsak a politikai tör­ténés - eseményeit hitelesíti, ha­nem a barátságok, gyűlöletek és szerelmek szövődésének áb­rázolásában is kordokumentum­nak tekinthető. A Mandarinok az írónő fő műve, s a modern francia irodalom egyik legje­lentősebb alkotása. Amikor több mint tíz évvel ezelőtt megje­lent, szerzője megnyerte vele a Goncourt-díját, s művét szárny­ra kapta a világhír. (TATRAN, 736 old.) (3t,50 Kčs) J. TOMAN: TIBERIUS ÉS CALIGULA Az ismert cseh író a Don jüan és az Ahol a madár sem jár című regényei után megér­demelten nagy sikert aratott a Tiberius és Caligula cimű köny­vével, melyet már több nyelv­re lefordítottak. A római csá­szárság kezdeti szakaszának érdekfeszítően Izgalmas tör­ténetét adja az író az említett kötetben. A kötet értékét az Itáliai táj festői ábrázolása és az antik Róma szépségének fel­idézése csak növeli. (TATRAN, 678 old.) (38,50 Kčs) DYLAN THOMAS ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI A Versbarátok Köre jutalom­könyveként jelentették meg a neves angol költő verselt. Dy­lan Thomas nem tartozott az „elkötelezett" költők közé, ro­mantikája nem lázadásra ösztö­nözte, hanem a társadalmi va­lóság nyomonkövetésére, s az ennek kapcsán adódó reagálás­ra. Műve ellenzői részéről sok vitát, fenntartást váltott ki egy kissé irigyelték ugyanis tőle, hogy korának klasszikusa lett. Bár a vita, az értékelés és le­értékelés még ma sem dőlt el, a jeles költő pompázatos versei az olvasó számára perdöntő bi­zonyítékok lehetnek. (TATRAN, 296 old.) (17,50 Kčs) HÁROM JÓKAI-KÖTET A Jókai regényei húsz kötet­ben sorozat kiadványai között az Egy az Isten, Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán cí­mű regényeket jelentette meg a közelmúltban a magyarorszEÍg* Szépirodalmi, illetve a hazai I'ATRAN Könyvkiadó. A Jókai­regények kedvelői minden bi­zonnyal örömmel fogadják eze ket a köteteket. —dz— 1967. III. 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom