Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-04 / 63. szám, szombat

Kora tavaszi permetezés a nedvkeringés megindulásától egészen a rügyfakadásig! <7 Az OLEOAKARITION elpusztítja a gyümölcsfákon vagy a Q díszfákon áttelelt, fejlődése bármelyik stádiumában levő kártevő rovort és atkát. Kérje a MEZŐGAZDASÁGI FELVÁSÁRLÓ ÉS ELLÁTÓ VÁLLALATTÓL (Poľnohospodársky nákupný a zásobovací podnik) Minden gazdasszony tudja, mennyire fontos néha szappannal is átmosni az ágyneműt! A szappan zsiradéktartalma oz ágyneműt finomabbá, puhábbá teszi. A szappan, mosópor és az áztatáshoz szükséges szerek kiválasztásánál kérjen tanácsot a DROGÉRIE üzleteiben a szakemberektől ~ ÚF-llP A Z obuv szakágazati vállalat bizalmas közleménye a férfiaknak. Az a feladatunk, hogy vevőinkre gondoljunk, és idejekorán taná­csokat adjunk: mit ajándékozzon. Közeledik március 8-kaI Utcai- és házicipők, két pár harisnya, kézitáska és kesztyű, utazótáska, bevásárló táska, manikűrkészlet, varródoboz Mi a véleménye? Idejében válassza ki a megfelelő ajándékot az állami kereskedelem üzleteiben. obuir ÜF-064 | a b b á g y József alsókeszi olvasónk kérdi, van-e igénye és kivel szemben, ha édesanyja még életében eladta házát és annak vételárát olvasónk nővérének ad­ta. aki most nem Ismeri el olva­sónk igényét az anyai örökrészre. Ha az említett esetben ajándéko­zásról és nem kölcsönről van szó. P" MMÉttt Az űrkutatási suiuzat értékeit jaroslav Lukavský tervezte és La­dislav jirka, Bedíich Housa, Jo­sef Herčik valamint Jindra Schmidt vésték. A sorozat már­cius 2Q-án jelenik meg. Apriiis 28-án a montreali Vi­lágkiállítás megnyitása alkal­mából bocsátják ki a képün­kön látható S centes kanadai bélyeget. A következő, május­ban megjelenő kanadai bélyeg pedig a nők választójogának félévszázados évfordulóját kö­szönti. APRÓHIRDETÉS ön csak azt kérheti, hogy nővé­rénél az ajándékba kapott össze­get az örökrészébe beszámítsák. Ha többet kapott volna még édes­anyja életében, nincs megtérítési kötelezettsége. — Ha kölcsönről volt szó, a kölcsön adott összeg felét ön örökölte és igényét nő­vérével szemben érvényesíthetné, hacsak közben a követelés nem évült el. Dr. F. J. • jó karban levő FELlCIA eladó. Jelige: Építek. 0-147 • Dúsan termő földieper-palán­tát (,,Senga Sengana") á 0,50 ko­ronáért elad Ján Puchner, Jáno­šíkova 48, p. Nové Košariská. Ű-141 • VÁLLALUNK az 1967—1968 év­re csőkonstrukcióból készült acél­vázakat, tetőkonstrukciókat, ku­korfcaszárítókat és egyéb gazda­sági létesítményeket. A fenti munkákat főleg a megrendelők által kidolgozott tervek alapján készítjük el. A lakosság részére 9X10 m-es családi házakra te­tőszerkezetet készítünk megren­delésre. Ű-142 | ISMERKEDÉS | • Szeretnék ezen az úton meg­ismerkedni 22—25 éves lánnyal. Jelige: Csallóköz. Ű-139 • Egyedülálló asszony szolid férfi Ismeretségét keresi, akt me­leg otthonra vágyik. Levelet a hirdetőirodába „gépjárművezetői • jogosítvány előnyös" jeligére. HALÁLOZÁS • Fájdalommal tudatjuk, hogy id. dr. Bertha Géza életének 87. évében elhunyt. Te­metése március 8-án 13,30 órakor lesz a csalogányvölgyi temetőben. A gyászoló család 0-150 TISZTOGATAS (Folytatás a 9. oldalról) £ m csakhamar kitűnik, hogy jóval előnyösebb egy II vagon könyv a dolgozószobában, mint az elő­£1 szobában. Egyrészt az előszobán át lehet bé­ri jutni a lakásba, s nem minden látogató győz­hető meg arról, hogy egészségére válik és testét edzi, ha felhág a novellairodalom és a tanulmányok hófedte ormaira, majd hegymászó kötél segítségével óvatosan leereszkedik az ebédlőbe; másrészt gyakori talajcsuszamlásra is került sor a konyha irányába, ami közvetlenül veszélyeztette ellátásunk folyamatosságát; ezen túl pedig a kladnói meddőhányók módjára fel­halmozott irodalom az ördög tudja, miért, selejtes iro­dalom benyomását kelti, s ez a benyomás csakhamar közismertté vált egész lakónegyedünkben. Ennek követ­keztében szőnyegre került az elvi kérdés, hogy nem kel­lene-e a könyveket valahova áthelyezni. A megállapo­dást, hogy igen: át kell helyeznünk, meglepő gyorsan megkötöttük; csupán abban tértek el a nézeteink, hogy hová, mikor és ki helyezze el őket. Mint megmutatkozott, a dolog nem is volt olyan egy­szerű. Felhívtam ugyanis a legközelebb eső körzeti könyvtárat és felkínáltam bruttó az előszoba tartalmát. Az ellenvetésre, hogy erre a célra nem rendelkeznek tervezett eszközökkel, kijelentettem, hogy a könyveket ingyen adom. Erre megtudtam, hogy a könyvtár sza­bályai nem teszik lehetővé a könyvek beszerzésének ilyetén módját, s hogy egészen más volna a helyzet, ha a könyveket pénzért kínálnám fel. Hosszabb vita után felszólítottak, hogy állítsam össze azon könyvek részletes jegyzékét, amelyek számításba kerülnek, még­pedig négy példányban, pontosan feltüntetve minden mű címét, szerzőjének és fordítójának nevét, a kiadó­vállalatot, amely megjelentette, a publikáció fajtáját, ert követően a jegyzéket láttamoztassam a nemzeti bizottsággal, majd az egész üggyel forduljak a minisz­tériumhoz. Erre felhívtam egy üzemi könyvtárat és felkínáltam nekik az egész előszobát globálisan és jegyzék nélkül, ám azzal a feltétellel, hogy a könyveket azonnal el­szállítják. Postafordultával azt a kérdést intézték hoz­zám, vajon a felajánlott művek között találhatók-e köny­vek a fémesztergályozó késeknek elektromos ráforrasz­tással való megújításóról, vagy az elektromotorok ro­torjainak üzemeltetés közben való javításáról. Azt vá­laszoltam, hogy az említett művekkel pillanatnyilag nem rendelkezem, viszont a felkínált könyvek között megta­lálhatják Otakar Brezina sőt Ján Brezina alkotásait is. Erre tudomásomra hozták, hogy az anyagi alaptól és a tömegektől elszakadt értelmiségi vagyok s majd a körmömre néznek. Nem adtam meg magam és felhívtam az egyetemi könyvtárat. Ott összetévesztettek előbb Kardos zene­szerzővel, mojd Sarvašsal, a Televízió igazgatójával, vé­gül tudomásul vették, hogy az előszobám háromnegyed része el van torlaszolva, majd udvariasan megkérdezték, hogy a negyedik negyede szabad-e, mert megoldhatat­lan nehézségeik támadtak — már végképp nincs hova elhelyezniük a könyveiket - s néhány példányt, főként ősnyomtatványokat, amelyek számára már nem teltek helyet, ideiglenesen nálam helyeznének el megőrzésre. Végül felhívtam az antikváriumot, amely meglepetésre villámgyorsan elküldte megbízottját. A szakember mély­fúrást végzett az előszobában, a könyvek garmadáiból diadalmasan előbányászott huszonhét olyan kötetet, amelyet az antikvárium már régóta és eredménytelenül keresett, majd engem és a könyveket sorsunkra bízva láthatóan boldogan odébbállt. Ezután megpróbáltam rátukmálni a könyvhalmazt egy szövetkezetre, amelynek tagjai halálosan megsértődtek azért a feltevésért, hogy azok a könyvek, amelyek ne­kem nem jók, nekik jók tehetnének, továbbá egy bizo­nyos kulturális intézményre, amely tisztelettel és kö­szönettel közölte vetem, hogy a könyveket szívesen át­veszik tervük szerint a jövő esztendő negyedik negyed­évében, nemkülönben nagy számú magánszemélyre, akik nyomban kiábrándultan és csalódotton vették tu­domásul, hogy kivétel nélkül olyan könyvekről van szó, amelyekhez könnyen és törvényes úton hozzájuthatnak a könyvkereskedésekben és egyebütt. Helyzetem teljesen kilátástalanná vált. E gyszer azonban hazatértemben, miközben Be­nyovszky Móric és a Csejtei várúrnő közötti meredek hágón egyensúlyozva igyekeztem el­kerülni, hogy szakadékba zuhanjak, egy apró kiálló szirtfokba kapaszkodtam: szórakozottan magammal vittem a dolgozószobámba, egy darabig meghatottan lapozgattam benne, majd lopva vissza­tettem a könyvtáramba. Egy más alkalommal eszembe jutott, hogy valahol az előszobában terpeszkedő hegy­ség mélyében kelj lennie egy kis könyvecskének a het­titákról, amelyből egy bizonyos vitában nagyszerűen idézhetnék; egy Handlováról kölcsönkért Donbasz bá­nyakombájn segítségével hamarosan eljutottam az em­lített könyvhöz, felhasználtam a vitában, majd vissza­tettem a könyvtáramba. Később az ebédlőbe vezető hegyi ösvényeken tett túrákat egy-egy szirt vagy szikla olvasásával rövidítettem meg, amelyeket aztán észre­vétlenül visszacsempésztem a könyvtárba. így aztán az előszoba hegységén váratlanul az erózió, a denudáció és az elemek egyéb tevékenységének jelei kezdtek mu­tatkozni, míg dolgozószobám kezdte magára ölteni ere­deti képét. Az asztalokon és az ablakpárkányokon meg­nőttek a rendek és a bástyák, a parkettot elborította a szerteszórt kincsek poézise, festői ösvény kanyargott a meredek klasszikus és buján tenyésző modern irodal­mon át, alagutakon és barlangokon keresztül az ajtótól az íróasztalig, a világosság és az oxigén a szobában ismét megfogyatkozott, ezzel egyidejűleg azonban lelke­men úrrá tett a kulturáltan rendetlen ember békéje, aki — alkalmilag azzal a gondolattal foglalkozik, hogy át­rendezi könyvtárát, kiselejtezve belőle mindazokat a mű­veket, amelyek nem feltétlenül szükségesek és fontosak szómára s amelyekhez egyébként hozzájuthat a köz­könyvtárakban is. Az ügyben nagy érdeklődéssel várom a háztartás főnökének fellépését. Fordította: Babos László 1967. III. 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom