Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-03 / 62. szám, péntek

ITT VALAKI VAGYOK S

zombat van, délelőtt tizenegy óra. Vaf. jon most mit csinálsz? A határban jársz, ugye? Nézed, hogyan sarjad a vetés. Megállsz egy fánál, feljebb tolod ellenzős sapkádat, megtörlöd a homlokod, a Napfénytől összehúzod a szemed, s elgondolkodol... hogyan teremjen többet a föld. Házunk előtt korodbeli fiatalok röplabdáinak. Egy-egy jól sikerült leütés után felszabadult kiáltásuk hangzik. Szabad szombatjuk van. Félbeszakítják a játékot. Leülnek, törölgetik arcukat, s elgondolkodnak, hogyan töltsék a nap további részét. Két hete körülbelül ebben az időben feleltél a tagok kérdéseire a zárszámadó közgyűlésen. Előtte elhadartad a beszámolót, akárcsak a többi szónok. Kár, mert nagyon fó volt. A vitafelszólalásokra válaszolva azonban megteremtetted a közvetlen kap csolatot a hallgatósággal. Elragadtatással figyeltem, mennyire lekötötted kétszáznyolc van em: . r figyelmét. Előtte való nap elpirultál, a,Ilikor a zootechnikus jelenlétében azt kérdeztem tőled, van-e tekintélyed, ki huszonhat éves fejjel vagy agronómus. A zootechnikus felelt helyetted. A közgyűlésen aztán fellépéseddel magad is megadtad a választ. Szerettem volna a helyedben lenni, s érezni, amit érezned kellett: itt valaki vagyok. A házunk előtt röplabdázók közül . ismerek kettőt. Technikusok, s egy he lyen dolgoznak. Sok a technikus abban a gyárban. Ök karbantartók. Egyszer jártam náluk, észre sem vettem volna őket a műhelyben, ha nem szólnak rám. Fizetésed kétezerszáz korona, s még valamit hozzá kell számítani. Az övék ezerhatszáz korona, s ebből csak leszámítani lehet. KAit gondolsz, a két szempontból kiugró előnyöd behozhatatlan? Ök száznyolc van órát dolgoznak havonta, te biztosan háromszázat. Nincs szabad szombatod, nekik havonta kettő. Nyáron naponta strandra járnak, s két hétre elmennek üdülni. Es te? Szóval, cserélnél velük? Lehet, hogy egészen rossz a kérdés. A te esetedben biztosan az. De vajon minden fiatal szakember tisztában van azzal, hogy ma a mezőgazdaság nemcsak nagyobb érvényesülési lehetőséget ad, mint az ipar, hanem több szívet és áldó zatot is követel? Persze, lehet a dolgokon enyhíteni, van rá példa több szövetkezetben, de mégis ... És mit gondolsz, ők cserélnének veled? Feltétlenül, ha szivet tudnának cserélni — s te is, Csémy József. Ezek a kérdések nem is a már kész fiatalok szempontjából érdekesek, hanem azokéból, akiknek szíve még ide-oda húz. Szóval a tizennégy—tizennyolc évesekre gondolok. Falutokban, Nemesócsán beszéltem Ilyenekkel, s bizony szabad szombatjukat, nyolc órás munkaidejüket, kötetlenebb nyarukat az építőtpari vállalatnál fölé helyezték annak a kétszáz korona készpénznek, amennyivel a szövetkezet hasonló korú traktorosa többet keres. A háztájit, a természetbenit még nem tudják értékelni. Hát még az olyan helyeken, ahol a szövetkezetben alacsonyabb a kereset, mint mondjuk az iparban!? Nem csoda, ha az ilyen helyeken nem tolakodnak a fiatalok. £

zzel csak azt akarom mondani neked, hogy minden mezőgazdasági dolgozó érezze, először anyagi szempontból, később minden szempontból: itt valaki vagyok. Va lamikor a városi ember lenézte a parasztembert. Elvétve még ma is előfordul. Azonban a parasztember is lenézte a városit, mondván: nekem van, neked nincs. Talán akad még ilyen. Persze ma nem arról van szó, hogy kölcsönösen lenézzük egymást. Hivatásszeretetet, biztonságot akarunk itt is, ott ts. Annak álapján, hogy a fejlődés sok anyagi és lelki tényező összetevődése, s ezl legalább nagy vonalakban mindenkor és minden területre nézve tiszteletben kell tarMÉSZÁROS GYÖRGY JOGI TANÁCSADÓ A fellebbezésről Bővül a vidéki közszolgáltatás HASZNOS A MACÁNIPAROSOK MUNKÁJA Kormányhatározat értelmében 1964 augusztusa éta a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat, javításokat és kisiparos-munkákat a helyi gazdálkodás vállalatain és a termelőszövetkezeteken kívül, lakóhelyük környékén a helyi nemzeti bizottságok által kiadott engedélyek alapján egyének is elvégezhetik. A munkáért szerzett jövedelem alapján ezeknek a polgároknak jö vedelni! adót kell (izetniük. Az engedélyezett szolgáltatásokat — fizetésük kiegészítő forrását — személyesen, esetleg a családtagok segítségével „saját számlájukra" végzik. Az ilyen tevékenységet folytató nyugdíjasoknak ezáltal nem csökken a nyugdíjuk. Azoknak a pol gároknak, akik foglalkozásuk mellett nyújtanak szolgáltatásokat, nem szükséges kérniük a munkaadó beleegyezését. Iparengedélyeket főleg a ki- és a lévai járás helyi nemzeti sebb vidéki városokban és községekben adnak ki. Olyan helyeken, ahol nincsenek helyi gazdálkodási vállalatok vagy termelőszövetkezetek, illetve ahol a szocialista szervezetek nem biztosítanak mindennemű szolgáltatást. A szolgáltatások végzésére kiadott iparengedélyek száma állandóan nő. A nyugat-szlovákiai kerületben az 1966-os évben 363-mal nőtt a kisiparosok száma. 1967. január elsején a kerületben, főleg a községekben, összesen 1111-en végeztek magánszolgáltatásokat. A nyugat-szlovákiai kerületben a legtöbb engedélyt az érsekújvári, a galántai, a nyitrai bizottságai adták ki. A kormányrendelet által biztosított lehetőségeket a dunaszerdahe lyí és a trnavai járás nemzeti bizottságai és polgárai használják ki a legkevésbé — annak ellenére, hogy ezekben a járásokban több olyan község van, amelyeknek lakosai kisebb javításokért és szolgáltatásokért is távolabb eső helyekre kényszerülnek menni. 1967. január l-ig a nyugatszlovákiai kerületben a legtöbb engedélyt a javítási és házkarbantartási munkákra adták ki (427). Főleg kőművesek, ácsok, bádogosok, mázolók, lakatosok, villanyszerelők stb. jutottak engedélyhez. Kívülük 207 szabó nak, 95 javítónak (háztartási gépek, személygépkocsik, rádiókészülékek stb. karbantartói), 78 asztalosnak, kárpitosnak és bognárnak, valamint 49 cipésznek engedélyezték az ipart. A kerületben az említett engedélyek 71 százalékát a kisközségek helyi nemzeti bizottságai adták ki, ott, ahol nincs közszolgáltatás. Azokban a községekben és városokban is megengedték a magánszolgáltatásokat, ahol vannak helyi gazdálkodási vállalatok és terme lőszövetkezetek. A nyugat-szlovákiai kerületben a polgárok szociális rétegeződését tekintve a kiadott 1111 engedélynek 62 százalékát olyan személyek kapták, akik alkalmazás mellett végeznek javításokat; 22 százalékot tesznek ki a háztartásbeli nők, a többiek nyugdíjasok, illetve csökkent munkaképességűek. A szolgáltatások hasznosságát a több mint 2 és fél évi gyakorlat igazolja. Megfelelő pénzügyi és szakellenőrzéssel ilyen úton-módon is jól hasznosítható a szakemberek tudása. Dr. VLADIMÍR RÚBANÍ a Nyugat-szlovákiai KNB dolgozója Olvasóink nem egyszer kérnek tanácsot jogorvoslat benyújtására vonatkozóan olyan esetben, amikor ez már az ítélet jogerőre emelkedése miatt nem volt lehetséges. Ez gyakrabban fordul elő a í államnyelvet csak gyengén beszélő polgárok esetében. A polgári és büntetőügyekben, valamint a közigazgatási ügyekben a nyelvkérdés magukon a tárgyalásokon a magyarlakta vidéken ritkán okoz komolyabb nehézséget. Az eljáró biró a határozat kihirdetése után kellőképpen — ha kell, magyar nyelven ls — kioktatja a -feleket a beadfiató jogorvoslatot illetően. Az érintett fél azonban nem egyszer izgalmában vagy feledékenységből ezt nem jegyzi meg, és amikor a szlovák nyelvű határozatot megkapja, azt kellőképpen nem érti meg, pedig minden Ilyen határozaton ott van a beadható jogorvoslatra vonatkozó utasítás is. Gyakran aztán tájékozatlanságból már késűn fordulnak a bírósághoz, az ügyvédhez vagy lapunk szerkesztőségéhez tanácsért. ELŐVIGYÁZATOSSÁGBÓL a kikézbesílett bírósági vagy egyéb hivatalos határozatra írjuk rá a kézbesítés dátumát. Ez azért fontos, mert a kézbesítés napját követő nappal kezdődik az esetek legnagyobb részében a törvény által megszabott jogorvoslati határidő. Ha ez a határidő eltelik, és az ügyben résztvevő felek közül a határozat ellen senki sem adott be jogorvoslat iránti kérelmet, az jogerőre emelkedik. A jogerős határozat ellen csak rendkívüli jogorvoslat Iránti kérelmet lehet beadni (perújítási Indítványt, vagy kérelmet a Legfelső Bíróság elnökéhez, vagy a legfelső ügyészhez, hogy a jogerős határozat ellen törvénysértés! panaszt adjon be a Legfelső Bírósághoz. Ilyen panaszt azonban csak rendkívül nyomós okok alapján, saját elhatározásukból nyújtanak be). Itt kell megemlíteni, hogy bírósági és közigazgatási eljárásunk kétfokú. A bírósági eljárásban a járásbíróság véghatározata ellen a kerületi bírósághoz lehet fellebbezni. A kerületi bíróság csak bizonyos súlyosabb (főként államellenes) bűncselekmények esetében jár el mint elsőfokú bíróság és ez esetben véghatározata ellen a Legfelső Bírósághoz lehet fellebbezni. A közigazgatási eljárásban az esetek többségében a jogorvoslatról ugyanazon nemzeti bizottság, de annak magasabb szerve dönt (pl. bizottság vagy plénum). A sajtóból köztudomású, hogy nemzetgyűlésünk bizottságai már tárgyalnak a közigazgatási eljárás lényeges megváltoztatásáról, aminek egyik legfőbb újdonsága lesz. hogy a beadott felleb bezésekről mindig a felettes nemzeti bizottság dönt majd (ettől remélhető a közigazgatási döntések minőségének javulása is). A LEGFONTOSABB HATÁRIDŐK A büntetőeljárásban az ítélet ellen az írásbeli ítélet kézbesítésétől számított B napon belül lehet fellebbezést beadni. A büntetőügyekben azonban már az ítélet kihirdetése után a tárgyalási jegy zőkönyvbe bejegyeztetheti a vádlott, hogy a határozat ellen fellebbez, vagy hogy lemond a fellebbezés jogáról. Az ügyészen kívül csak a vádlott közvetlen csa ládtagjal adhatnak be fellebbezést a vádlott érdekében, de nem a vádlott akarata ellenére, éspedig 8 napon beiül attól az időponttól számítva, amikor az ítélet a vád lottnak kikézbesítették. A neoi teljes cselekvőképességű jogi személyek (pl. fiatalkorúak és elmebetegek) törvényes képviselői és védőügyvédjei a képviselt személytől függetlenül is fellebbezhetnek. A büntetőeljárásban hozott végzések ellen általában azok kihirdetésétől számított 3 napon belül lehet felfolyamodást beadni. A polgári jogi ügyekben a bírósági eljárást befejező határozatok (végzések és ítéletek) ellen azok kézbesítésétől számított 15 napon belül lehet fellebbezni, lellebbezési joguk csak az eljáráson résztvevő feleknek van. Közérdekből vagy jogos egyéni érdek alapján való perbelépés esetén az ügyész és a társadalmi szervek is fellebbezhetnek. A közigazgatási ügyekben a fellebbezési határidő a határozat kézbesítésétől számított 15 nap. Járadékbiztosítás! ügyekben kiadott határozatok ellen azok kézbesítésétől számított 30 napon belül lehet fellebbezni a kerületi bírósághoz. A kerületi bíróság döntése ellen további fellebbezés nek helye nincs. A társadalombiztosítónak joga van új határozat kiadásával érdemben elintéz- . nie a fellebbezést. A döntőbíráskodási szerv határozata ellen (üzemi bizottság munkajogi ügyekben) nem fellebbezésnek, hanem kifogásoknak (námietky) van helyük. Beadási határidejük a kézbesítéstől számított 15 nap. Az Ilyen jogorvoslat beadása esetén az ügyet a bíróság mint első fokú bíróság újból tárgyalja. A FELLEBBEZÉS BEADÁSÁNAK HELYE A fellebbezést a bírósági és köz Igazgatási eljárásban annál a bíróságnál 111. közigazgatási szervnél kell beadni, amely a megtámadott határozatot hozta. A helyileg nem Illetékes bíróságnál beadott jogorvoslat iránti kérelmet ís érvényesen beadottnak kell tekinteni, mert ez köteles a fellebbezést megküldeni az illetékes bíróságnak. A törvényes határidőn belül postán (lehetőleg ajánlottan) és táviratilag is be lehet adni fellebbezést. A távirati fellebezést 3 napon belül vagy jegyzőkönyvbe tett szóbeli nyilatkozattal, vagy írásban meg kell ismételni. A posta útján levélben vagy táviratilag beküldött fellebbezések feladási dátumát a fellebbezés beadáít időpontjának kell tekinteni. A FELLEBBEZÉS FORMAI A ÉS TARTALMA A fellebbezést az említett határidőn belül Írásban kell benyújtani. Be lehet adni a fellebbezést bírósági jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozattal is. A fellebbezésnek minimálisan tartalmaznia kell az ügyfelek és a megtámadott határozat megjelölését, a fellebbező nyilatkozatát arra vonatkozöan, hogy ml ellen fellebbezik és a fellebbező aláírását és a dátumot. Tpvábbá le-, hetőleg tartalmaznia kell az Indokolást is és az esetleges további bizonyítás foganatosítására vonatkozó indítványokat. Dr. FÖLDES |0ZSEF Még egyszer: falu-e vagy lakótelep MÉG EGYSZER UGYANAZ a huszonkét kilométeres útszakasz a bratislavai főpályaudvartői Magyarbélig. Zsúfolásig telt vonat, éppen úgy, mint múltkor. A vonat is ugyanaz. Az emberek is mintha ugyanazok lennének. S végül ugyanaz a Magyarbél. És mégsem ugyanaz! Más a táj, más a vonat, és más emberek vesznek körül. Más vagyok én magam is. Elmúlt a tegnapi nap, végérvényesen és megismételhetetlenü). Semmi sem ugyanaz. Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóbal Hát valóban meghalt a falu? Meghalt. A lelke. Most más lelke van. Bizakodó és fiatal. Vén, csúf komondor ront neki a kerítésnek. Kétségbeesetten, dühösen megugat, fogát vicsorítja. Szemébe lóg lompos szőre, rángatódzik loncos, szennyes szakálla. Mert szakálla is van, mintha a megtestesült, gonosz vénség volna. BÁTOR, VAGY BÁTORNAK LÁTSZIK. De csak ott a kerítés védelme mögött. Őrzi a portát és a kerítést. S a kerítés őrzi őt. Csak ott, a kerítésen belül lehet házőrző eb. Ez az elkülönülés a tágas, roppant világtól, ez a lényege. A lelke. Az vicsorít, az ugat rám a távolból érkező Idegenre: az évezredes, állatba varázsolt birtokos ösztön. Jaj! Jaj! Ez a falu. Ezek a kerítések, az ütött-kopott falak és templom tornya. Megkondul a harang. Időtlen idők óta így kong a fölé boruló ég alatt. Jámbor apáca siet végig az utcán. Amott egy görnyedező vállú fiatal aszszony. Húzza, a föld felé hajlítja a két súlyos vizes vödör. — A falu falul — mondják az emberek. A falu önmaga akar lenni. Herakleitosz folyója csak úgy folyó, ha folyik. Az élet csak úgy élet, ha változik. A falu nem házak és utcák tömkelege. A falu emberi közösség. A közösség tudata, a falu lelke. A látóhatár csendjét gőzsíp hasogatja. Megdübörög, remeg a föld. Jön a vonat. Délről érkezett és észak felé robog. Várostól városig fénylő acélsíneken. Napjában tizenhét személyvonat északról délre, és tizennégy személyvonat délről északra. — Jön-megy a falu. Elözönlötte a várost és a város elözönlötte a falut. ILYEN MA A FALU. Acélsíneken gördül és betonutakon hömpölyög, villanyhuzalok és távíró hálózat drótjai feszülnek felette. Itt él, piheg lélegzik, kicsike pont egy végtelenbe táguló élet, a civilizáció erőterében. Lüktető, eleven pont, mint egy kicsike szív: emberi közösség, mely falu volt, s nem tudja még, hogy már nem falu. Nézem a kerítéseket. Megvannak még. És mégis azt mondom, hogy leomlottak. Mert ha kiléptünk egyszer a világba, s magunkba szívtuk, beleheltük tágasságát, öncsonkítás nélkül nem térhetünk vissza többé a kerítések mögé. Nézem a kerítéseket. Megvannak még, de hiába nézem őket: olyanok, mintha nem lennének. Csak a megvénült, dühös komondor emlékeztet rájuk, mert az eb lelke a megcsontosodott árva önzés. Őrzi a kerítést és a kerítés őrzi őt. A kerítés révén lett az, ami: házőrző eb. A kerítés a lelke. Az ember dinamikus lény. Kiáramlik a világba és visszaáramlik önmagába. Csak így lehet önmaga. Az ember lelke a közösség. AZ EMBER LELKE túlárad minden határon: önmagán, közvetlen környezetén, országhatáron és nemzeteken. Világgá hömpölyög, hogy visszaáradjon önmagába, csak így őrizheti meg önmagát, ebben az örökös változásban és növekedésben. Ezért nem férhet meg önmagában, vagy egy körülkerített, szűk portán, sem egy falu határában. Kiárad, s csak úgy áradhat vissza önmagába, ha levedli régi bőrét, ha növekedésében túlnő önmagán: ez a fejlődés. Az ember nem jobbágy, nem birtokos paraszt, és nem munkás: az ember ember, de csak úgy lehet önmaga, ha szánt-vet, munkálkodik, szerszámokat gyárt. Az ember és az emberi közösség megteremtője a munka, ezért nőhet túl önmagán s minden határon, minden adott áDapoton. A MUNKA CÉLTUDATOS TEVÉKENYSÉG, az ember és a természet közti anyagcsere szabályozása. Az ember is természet, de szabad természet, mert céltudatosan és felismerései alapján cselekszik: az ember a munka és a természet szintézise. Normális állapota a civilizáció. A falu: elkerítettség és a világból való kirekesztettség, az úttalanság és kiúttalanság állapota. S épp ez az, ami itt Magyarbélen végképp megszűnőben van. A fa)u élete a közeli város lüktetéséhez igazodik. Az ipar felszippantott minden valamire való munkaerőt. A napjában tizennégyszer, illetve tizenhétszer föl s alágördülő személyvonatok dübörgése veri fel álmos csendjét. Utak, autóbuszok, villanyhuzalok és távíróhuzalok törik át megközelíthetetlenségét. Száz éve tart már ez a rettenetes, nap-nap után ismétlődő, föl-fölújuló ostrom. Fölborította a feudális társadalmi állapotokat, szétbomlasztotta a birtokos parasztságot védő tőkés társadalmat, s húsz éve tartó állhatatos nyomásával a város felé lendítette a falut. Most már szinte fordított helyzet állt elő: a falu rohan a város felé. A huszonkét kilométernyi távolság percekig tartó rövid utazássá zsugorodott. Egy macskaugrás, mondtam a múltkor, s talán annyi se. A bratislavai főpályaudvarról Ligetfaluba épp annyi idő alatt jut kl az ember, s Ligetfalu ma Bratislava tizenegyedik kerülete. NOS, FALU-E MÉG A FALU? Régen túljutott önmagán. Épp ezért más igényeket kell támasztania önmagával szemben, és szükségleteit igényeinek megfelelően kell kielégítenie. BABI TIBOR 1967. m. 3.