Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-18 / 77. szám, szombat

— Persze a bort nemcsak nézni lehel.., Megértjük, mire céloz, bólintunk, és meg­indulunk a hordók sorfala között a kóstoló felé. Egy-egy régebbi hordót szépmívű fa­faragások díszítenek. A bortermelő földmű­vest ábrázolják munka közben, és bibliai jeleneteket elevenítenek meg. Ami arról is tanúskodik, hogy a szőlő levét már régés­régen ismerték. És szerették ... Az egyik dombormű a kánaáni menyeg­zőt ábrázolja, ahol a legenda szerint fézus a vizet borrá változtatta. — Itt-ott ma már nem ismétlődik mea a „csoda ? — Mostanában olyan jó bortermő évek voltak, hogy senki se termel már a pincé­ben. Nem fizetődne ki a bor keresztelése, mert ma már meglehetősen nagy a konkur­rencta. A mienkhez hasonló nagyvállalat­nál pedig ez egyáltalában nem fordulhat elő. A víztől ugyanis napok alatt megromlik a bor. Itt tízezer hektoliterekről van szó. Egy középnagyságú — itteni mércével mérve középnagyságú — körülbelül tizenöt­húsz hektoliteres hordóhoz érünk. Meglepő­döm, mert a főtechnológus kilincsei vesz elő a zsebéből és — kinyitja a hordó fene­két. Belsejében karcsú nyakú üvegek sora­koznak egy polcon. A Kiskárpátok bortermé­nek legkiválóbb reprezentánsai. Melyikkel kezdjük? - —• Talán MüllerThurgauval... És megkezdtük a borkóstolást. Gálus mér­nök egy pap szertartásosságával látja el a vendéglátó szerepét. Egy-egy pohár után az éppen megkóstolt fajtárói hosszan beszél, mesél. A jó bormárkának történelme van, akárcsak az ódon kastélyoknak. — Most éppen azt mérlegeljük — mon­dotta — mely fajtákkal induljunk augusz­tusban a Bratislavában megrendezésre ke­rülő borvilágkiállításon. — Megint nálunk rendezik? — Akárcsak 1962 ben, amikor a beneve­zett tizenegy pezinoki borfajta tizenegy ér­met — aranyat, ezüstöt, bronzot vegyesen — hozott, pedig több mint húsz ország bora vett részt a versenyen. Szlovákia világviszonylatban nem tarto­zik a legszámottevőbb bortermelő vidékek közé. Viszont igen jó minőségű, jólkezelt, íz­letes, nagy vitamintartalmú, könnyű boro­kat termelünk. Az ősrégi borászváros pincegazdaságának hatáskörébe 3200 hektár szőlő tartozik. Er­ről a területről nem lehetne előállítani évente 850 vagon bort. Ennyit dolgoz fel egy szezonban a pezinoki üzem. jelentős mennyiségű szőlőt és újbort vásárol külföl­dön a vállalat, hogy ezt feldolgozva bizto­sítsák a piac szükségleteit. — Szőlőt melyik országból vásárolunk? — Romániából, Bulgáriából és Magyaror­szágról, — Es újbort? — A Földközi-tenger melléki európai or­szágokból és az észak afrikai arab borter­melő országokból. — A világkiállításon azonban ... — ...csak hazai termésű borfajtákkal In­dulunk. Ez nálunk íratlan törvény. Hogyan is ékeskedhetnénk idegen tollakkal? Az üzem féltve őrzött „szentélyében" — a borarchívumban ott sorakoznak a pezi­noki borvidék eddig díjazott borai. Évekkel, évtizedekkel ezelőtt töltötték meg ezeket a palackokat, némelyik címkéjére már rá­szállt a patina. A pezinoki borászok megint borvetélke­dőre készülnek. A bratislavai „világbajnok­ság" után bizonyára további díjnyertes bor­fajták kerülnek a borarchívumba, annak bi­zonyítására, hogy e dimbes-dombos vidék földje aranyat terem. Séta a kozmikus térben KÉRDÉSEINK: 1 Mi történne, ha a sodrony elszakadna? El­• • sodródna-e az űrhajós, vagy az ürfülkével azonos sebességgel röpülne? £ m' Hogyan juthatna vissza az űrhajóba? 3 Melyik űrhajós végezte el az első „flrsé­• tat"? Az űrhajó külső antennarendszerében valami­lyen baj történt. A belső műszerfal mellől nem si­került megállapítani, mi okozta a földi állomá­sokkal való összeköttetés megszakadását. Ki kell lépni az űrfülkéből, helyre kell hozni a hibát... Az űrszerelő magá­ra húzza a védőöl­tönyt s a légmente­síthető előtéren ke­resztül kijut a veze­tőfülke külső párká­nyára. Az előtér lég­mentesen bezárul. A szivattyú kiszippant­ja belőle a levegőt. Feltárul a külső aj­tó és a légköri bú­várruhába öltözött mechanikus a ke­resztül-kasul futó kor­látokba kapaszkodva „kiúszik" a külső párkányra. Sodrony fűzi őt az űrhajó tes­téhez. Ezután elrúg­ja magát a párkány­ról, és máris úgy úszik a térben, mint­ha vízben lenne ... A válaszok csak a 8— 10 számú szelvények felragasztásával érvé­nyesek. Szelvény nél­kül a megfejtés érvény­telen! KSvetkezA szombati számunkban a 8-as szel­vényt és a további há­rom kérdést kBzöljfik. n. Móslk: id­evonta negy­ík, függetle­nek. Nem is mennyit fejt, nt a teljesít­ban díjazzuk is jobb, hi­en dolgozik, mojd a tej­>mcsoik o fe­inyozástól is i termett ta­hogy elérték a törzsó Hó­ik meg 2400 últ esztendő­konferencián án közül az is felszólalt, égedettek az Pedig az éppen nép­lőtt: a közös :ni az egyéni •ül*. Sőt ma ak: nemcsak lek, mennyit azt is, meny­A z ipari ter­< egyike tu­majd testet azzal, hogy I egyéni ja­ávc-l, eszével ert most már dnak oz em­felszólalásá­y család, a az én örö­égzi az em­irkasok falu­ez volt az latár, fekvé­sszítésre sar­jrkasokat és t, de meg­becsületessé­let minden körülmények szeti tagság vállal, mint stett normák UTÓBBI EVEK FOLYAMÁN TELJESEN MEGVAL­3TT PRIEVIDZA BÁNYAVÁROS ARCULATA. K£­KÖN A MAGURA SZALLÚ (Buchan felvétele) Az idei újbor ma még csak a venyige pat­tanó rügyeiben ígérkezik. A Kiskárpátok déli lankáin még csak nyitják a szőlőt, a gaz­dák készítik a permetet, hogy a holnap termését megvédjék a bor tucatnyi ellen­ségétől. A pezinoki borpincében azonban — mint itt mindennap — serény munka folyik. Fej­tik az óbort. Lent a hordók között monotón hangon szuszog a szivattyú, a palackozó automatába nyomja a rizlinget. Szemnek is szép látvány a tempósan előre-előre lépő üvegek katonás rendje. A palackmosásra, az üvegek öblítésére, a töltésre, a dugaszolás­ra, a címke felragasztására a lányok csak felügyelnek, a munkát a gép végzi helyet­tük. Naponta harmincnyolc-negyvenezer üveg bor vándorol innen a fehér asztalok­ra — jókedvet csinálni. Ez a borospince csak egy az ország számos hasonló nagy­üzeme közül. Branislav Gálus mérnök, a főtechnológus a keze ügyében levő decis poharat néha­néha a csap alá tartja, hogy gyertya vilá­gánál ellenőrizze az aranyszínű folyadék minőségét. Így dolgozik már jó félóra hosz­szat, mikor megjegyzi: A csillagok. f elé j t ' * ÚJSZÚ mit tudj versenyműsorának el­ső, illetve második helyezett­jeként Ismerte meg. Első volt a kerületi versenyben, máso­dik az országos versenyben. £s most... És most... Fél a saját népszerűségétől. • Annak Idején a sajtó ntegír­ta, hogy ez volt életének leg­nagyobb sikere. Ártatlan és tiszta siker volt, amitől nem szédülhet meg egy fiatal leány feje. Csakhát a kínos népsze­rűségi Utóvégre Is, kinek ml köze a gesztenyebarna hajá­hoz, zöld szeméhez és száz­hatvanhat centiméternyi test­magasságához. S ha nem Is mondja, érzem, épp ezért fél a népszerűségtől, s én moso­lyognék, mert mindez annyira nem titok, és annyira látniva­ló, hogy meg se kellett Írni. A szálloda előcsarnokából nyíló kisebb helyiségben üldö­gélünk. Neki ez a megszokott munkakörnyezete, számomra pedig szokatlan fényűzés. Itt látni öt, Ilyen csinosan és fia­talon, s azt mondani, hogy a szálloda józan, egyszerű dol­gozója, önmagában ls para­doxonként hangzik. Pedig így , van, szerény, józan és egysze­rű; az a fényűzés pedig, nem az ő fényűzése, hanem a De­víné, s részben ő teremti meg, nem a maga számára, hanem a vendégek számára. Szó se róla, ez a környezet munkakörnyezetnek nagyon kellemes. Már ötödik éve dol­gozik itt, s választott életpá­lyájával, munkahelyével rend­kívül elégedett. Miért? Azt mondja, nagyon nyug­talan természetű, s ez a mun­kakör sok mozgási lehetősé­get biztosít. A vendéglátó Ipar­nak mindig is nemzetközi jel­lege volt. A tapasztalatgyűj­tés és a tapasztalatcsere elen­gedhetetlen követelmény, ez kényszeríti ki dolgozóit a vi­lágba. Ismerek világjáró pin­céreket és világjáró szakácso­kat, akik öt-hat nyelven be­szélnek. A vendéglátó Ipar a dina­mikus, civilizált világ szükség­szerű képződménye. Gondos­kodik a távoli, városokba ve­tődött idegenről. Tárt karok­kal várja, hogy legyen hol fe­jét lehajtani. Megveti az ágyát és asztalt terít neki. Kivasalja elgyűrődött ruháját, kimossa a szennyes ingét, s előzéke­nyen kitisztítja a cipőjét. Biz­tosítja a szórakozását, a mozik és színházak műsorának be­szerzésével biztosítja kulturá­lis élményeit. Ideiglenes ott­hontalansága idejére pótolja otthonát, megszokott társasá­gát, baráti körének hiányát új ismeretségekkel enyhíti. És mégis ... Mennyi előítélettel tekin­tünk olykor erre a nélkülöz­hetetlen vendéglátó iparra. Különösen az asszonyok és persze férfiak is, mert közöt­tük ls akadnak begyepesedett moralizátorok; a vendéglátó ipari üzemekben orgiák szín­helyét sejtik, vagy bűntanyát látnak bennük, bár erkölcsi elveik nem akadályozzák meg őket abban, hogy olykor ki ne rúgjanak a hámból... Ľubica I... Tizennyolc éves fejjel, érett­ségi után előítételektől men­tesen és gátlások nélkül vá­lasztotta ezt a pályát, ötven­kilencben iratkozott be a Ma­rianske Láznéi hotel-iskolába. Két éven át tanulta a külön­féle gyakorlati tudnivalókat, a számviteltől kezdve az éte­lek elkészítésének technoló­giájáig, a tálalástól és felszol­gálástól kezdve az üzemveze­tés szempontjából hasznos tudnivalókig. Aztán Idejött, haza: a szü­lővárosába. S itt dolgozik eb­ben a cementbe, köbe, anyag­szerűségbe varázsolt mesében. Olykor kí-kimegy a világba. Oj tapasztalatok és tudnivalók után. öt év alatt Albániát ki­véve megfordult minden euró­pai szocialista országban. Járt a Szovjetunióban és Francia­országban, megfordult Párizs­ban, Berlinben és Moszkvá­ban. És megint, és újra világ­gá akar menni, ö, nem úgy, mint egykor Hamupipőke, hogy egy kis batyucskát köt a hátára, s elindul a szerelem után. Visszagondolok a magam If­júságára, a magam korabeli férfiakra és asszonyokra, s őszintén irigylem, és őszintén kívánom neki ezeket a modern lehetőségeket, az újabb és újabb élményeket kínáló vilá­got. Hogy is volt? Igen, voltam én is fiatal, voltunk mi is fia­talok, de minket a háború rán­gatott, a háború parancsolt világgá, s aztán autarkiás, kor­szerűtlen politikai törekvések szigetelték el tőle. Dehogy is irigylem Eublcát. Hiszen az 6 lehetőségeit, nagyobb erőfeszí­tések nélkül realizálható ál­mait szinte elégtételnek ér­zem. Elégtételnek az Időseb­bek megcsonkított, meggyötört ifjúságáért. Csakhát nem mi idősebbek kaptuk meg, ha­nem ő, és a hozzá hasonló fiatalok. S ügy érzem, így van rendjén: hiszen az ifjúságot nem lehet visszaadni, se kár­pótlás, se elégtételként. Az ifjúság a fiataloké. Nos, Ľubica megint útra ké­szül. Montrealba. A 67-es vi­lágkiállításra. Nem kirándulni megy oda, hanem dolgozni. Reprezentálni a csehszlovák, illetve szlovák vendéglátó ipart. Nyelvtudása és szaktu­dása képesítik és feljogosítják erre. öt nyelven próbál mog» birkózni a világgal: oroszul, angolul, spanyolul, németül és franciául. Elnézem gesztenyebarna ha­ját, a szívalakú arcot és a zöl­des szempárt. Fiatal. Nagyon fiatal. Van a szlovák nyelvnek egy kedves, komoly, archaikus ízű szava, így hangzik: deva (magyarul talán a leányzó sza­vunk adná vissza az értelmét, csakhogy ez nem olyan ked­ves, csak komoly), úgy érzem, ez a szó Jellemzi őt Igazán. Egyébként a Devín — Dévény elnevezés is ennek a szónak a származéka. Így hát Deva világgá megy, Ez ls legenda egy kicsit, idő­szerű, korszerű és hétköznapi legenda. DEVIN Bealkonyult. A Duna ligeti oldalán hatalmas reflektorok fénye lobbant. Filmezik a vá­rost. Éjszakai filmfelvétel. Az erős, kékesen lobbanó fény­nyalábok végigpásztáznak a szálló fehér falain. Kissé fan­tasztikus árnyalatot kölcsö­nöznek a homlokfalon díszel­gő elnevezésnek. Devín ... Mégse legenda, csak szállo­da. 0, hogy össze kuszálódott történelem, régi monda, költé­szet és hétköznapok élete. És Így szép. így jó. Ballagok hazafelé az újra elsötétült Duna-parton.

Next

/
Oldalképek
Tartalom