Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-18 / 77. szám, szombat

— Persze a bort nemcsak nézni lehel.., Megértjük, mire céloz, bólintunk, és megindulunk a hordók sorfala között a kóstoló felé. Egy-egy régebbi hordót szépmívű fafaragások díszítenek. A bortermelő földművest ábrázolják munka közben, és bibliai jeleneteket elevenítenek meg. Ami arról is tanúskodik, hogy a szőlő levét már régésrégen ismerték. És szerették ... Az egyik dombormű a kánaáni menyegzőt ábrázolja, ahol a legenda szerint fézus a vizet borrá változtatta. — Itt-ott ma már nem ismétlődik mea a „csoda ? — Mostanában olyan jó bortermő évek voltak, hogy senki se termel már a pincében. Nem fizetődne ki a bor keresztelése, mert ma már meglehetősen nagy a konkurrencta. A mienkhez hasonló nagyvállalatnál pedig ez egyáltalában nem fordulhat elő. A víztől ugyanis napok alatt megromlik a bor. Itt tízezer hektoliterekről van szó. Egy középnagyságú — itteni mércével mérve középnagyságú — körülbelül tizenöthúsz hektoliteres hordóhoz érünk. Meglepődöm, mert a főtechnológus kilincsei vesz elő a zsebéből és — kinyitja a hordó fenekét. Belsejében karcsú nyakú üvegek sorakoznak egy polcon. A Kiskárpátok bortermének legkiválóbb reprezentánsai. Melyikkel kezdjük? - —• Talán MüllerThurgauval... És megkezdtük a borkóstolást. Gálus mérnök egy pap szertartásosságával látja el a vendéglátó szerepét. Egy-egy pohár után az éppen megkóstolt fajtárói hosszan beszél, mesél. A jó bormárkának történelme van, akárcsak az ódon kastélyoknak. — Most éppen azt mérlegeljük — mondotta — mely fajtákkal induljunk augusztusban a Bratislavában megrendezésre kerülő borvilágkiállításon. — Megint nálunk rendezik? — Akárcsak 1962 ben, amikor a benevezett tizenegy pezinoki borfajta tizenegy érmet — aranyat, ezüstöt, bronzot vegyesen — hozott, pedig több mint húsz ország bora vett részt a versenyen. Szlovákia világviszonylatban nem tartozik a legszámottevőbb bortermelő vidékek közé. Viszont igen jó minőségű, jólkezelt, ízletes, nagy vitamintartalmú, könnyű borokat termelünk. Az ősrégi borászváros pincegazdaságának hatáskörébe 3200 hektár szőlő tartozik. Erről a területről nem lehetne előállítani évente 850 vagon bort. Ennyit dolgoz fel egy szezonban a pezinoki üzem. jelentős mennyiségű szőlőt és újbort vásárol külföldön a vállalat, hogy ezt feldolgozva biztosítsák a piac szükségleteit. — Szőlőt melyik országból vásárolunk? — Romániából, Bulgáriából és Magyarországról, — Es újbort? — A Földközi-tenger melléki európai országokból és az észak afrikai arab bortermelő országokból. — A világkiállításon azonban ... — ...csak hazai termésű borfajtákkal Indulunk. Ez nálunk íratlan törvény. Hogyan is ékeskedhetnénk idegen tollakkal? Az üzem féltve őrzött „szentélyében" — a borarchívumban ott sorakoznak a pezinoki borvidék eddig díjazott borai. Évekkel, évtizedekkel ezelőtt töltötték meg ezeket a palackokat, némelyik címkéjére már rászállt a patina. A pezinoki borászok megint borvetélkedőre készülnek. A bratislavai „világbajnokság" után bizonyára további díjnyertes borfajták kerülnek a borarchívumba, annak bizonyítására, hogy e dimbes-dombos vidék földje aranyat terem. Séta a kozmikus térben KÉRDÉSEINK: 1 Mi történne, ha a sodrony elszakadna? El• • sodródna-e az űrhajós, vagy az ürfülkével azonos sebességgel röpülne? £

m' Hogyan juthatna vissza az űrhajóba? 3

Melyik űrhajós végezte el az első „flrsé• tat"? Az űrhajó külső antennarendszerében valamilyen baj történt. A belső műszerfal mellől nem sikerült megállapítani, mi okozta a földi állomásokkal való összeköttetés megszakadását. Ki kell lépni az űrfülkéből, helyre kell hozni a hibát... Az űrszerelő magára húzza a védőöltönyt s a légmentesíthető előtéren keresztül kijut a vezetőfülke külső párkányára. Az előtér légmentesen bezárul. A szivattyú kiszippantja belőle a levegőt. Feltárul a külső ajtó és a légköri búvárruhába öltözött mechanikus a keresztül-kasul futó korlátokba kapaszkodva „kiúszik" a külső párkányra. Sodrony fűzi őt az űrhajó testéhez. Ezután elrúgja magát a párkányról, és máris úgy úszik a térben, mintha vízben lenne ... A válaszok csak a 8— 10 számú szelvények felragasztásával érvényesek. Szelvény nélkül a megfejtés érvénytelen! KSvetkezA szombati számunkban a 8-as szelvényt és a további három kérdést kBzöljfik. n. Móslk: idevonta negyík, függetlenek. Nem is mennyit fejt, nt a teljesítban díjazzuk is jobb, hien dolgozik, mojd a tej>mcsoik o feinyozástól is i termett tahogy elérték a törzsó Hóik meg 2400 últ esztendőkonferencián án közül az is felszólalt, égedettek az Pedig az éppen néplőtt: a közös :ni az egyéni •ül*. Sőt ma ak: nemcsak lek, mennyit azt is, menyA

z ipari ter< egyike tumajd testet azzal, hogy I egyéni jaávc-l, eszével ert most már dnak oz emfelszólalásáy család, a az én öröégzi az emirkasok faluez volt az latár, fekvésszítésre sarjrkasokat és t, de megbecsületessélet minden körülmények szeti tagság vállal, mint stett normák UTÓBBI EVEK FOLYAMÁN TELJESEN MEGVAL3TT PRIEVIDZA BÁNYAVÁROS ARCULATA. K£KÖN A MAGURA SZALLÚ (Buchan felvétele) Az idei újbor ma még csak a venyige pattanó rügyeiben ígérkezik. A Kiskárpátok déli lankáin még csak nyitják a szőlőt, a gazdák készítik a permetet, hogy a holnap termését megvédjék a bor tucatnyi ellenségétől. A pezinoki borpincében azonban — mint itt mindennap — serény munka folyik. Fejtik az óbort. Lent a hordók között monotón hangon szuszog a szivattyú, a palackozó automatába nyomja a rizlinget. Szemnek is szép látvány a tempósan előre-előre lépő üvegek katonás rendje. A palackmosásra, az üvegek öblítésére, a töltésre, a dugaszolásra, a címke felragasztására a lányok csak felügyelnek, a munkát a gép végzi helyettük. Naponta harmincnyolc-negyvenezer üveg bor vándorol innen a fehér asztalokra — jókedvet csinálni. Ez a borospince csak egy az ország számos hasonló nagyüzeme közül. Branislav Gálus mérnök, a főtechnológus a keze ügyében levő decis poharat néhanéha a csap alá tartja, hogy gyertya világánál ellenőrizze az aranyszínű folyadék minőségét. Így dolgozik már jó félóra hoszszat, mikor megjegyzi: A csillagok.

f elé j t ' * ÚJSZÚ mit tudj versenyműsorának első, illetve második helyezettjeként Ismerte meg. Első volt a kerületi versenyben, második az országos versenyben. £s most... És most... Fél a saját népszerűségétől. • Annak Idején a sajtó ntegírta, hogy ez volt életének legnagyobb sikere. Ártatlan és tiszta siker volt, amitől nem szédülhet meg egy fiatal leány feje. Csakhát a kínos népszerűségi Utóvégre Is, kinek ml köze a gesztenyebarna hajához, zöld szeméhez és százhatvanhat centiméternyi testmagasságához. S ha nem Is mondja, érzem, épp ezért fél a népszerűségtől, s én mosolyognék, mert mindez annyira nem titok, és annyira látnivaló, hogy meg se kellett Írni. A szálloda előcsarnokából nyíló kisebb helyiségben üldögélünk. Neki ez a megszokott munkakörnyezete, számomra pedig szokatlan fényűzés. Itt látni öt, Ilyen csinosan és fiatalon, s azt mondani, hogy a szálloda józan, egyszerű dolgozója, önmagában ls paradoxonként hangzik. Pedig így , van, szerény, józan és egyszerű; az a fényűzés pedig, nem az ő fényűzése, hanem a Devíné, s részben ő teremti meg, nem a maga számára, hanem a vendégek számára. Szó se róla, ez a környezet munkakörnyezetnek nagyon kellemes. Már ötödik éve dolgozik itt, s választott életpályájával, munkahelyével rendkívül elégedett. Miért? Azt mondja, nagyon nyugtalan természetű, s ez a munkakör sok mozgási lehetőséget biztosít. A vendéglátó Iparnak mindig is nemzetközi jellege volt. A tapasztalatgyűjtés és a tapasztalatcsere elengedhetetlen követelmény, ez kényszeríti ki dolgozóit a világba. Ismerek világjáró pincéreket és világjáró szakácsokat, akik öt-hat nyelven beszélnek. A vendéglátó Ipar a dinamikus, civilizált világ szükségszerű képződménye. Gondoskodik a távoli, városokba vetődött idegenről. Tárt karokkal várja, hogy legyen hol fejét lehajtani. Megveti az ágyát és asztalt terít neki. Kivasalja elgyűrődött ruháját, kimossa a szennyes ingét, s előzékenyen kitisztítja a cipőjét. Biztosítja a szórakozását, a mozik és színházak műsorának beszerzésével biztosítja kulturális élményeit. Ideiglenes otthontalansága idejére pótolja otthonát, megszokott társaságát, baráti körének hiányát új ismeretségekkel enyhíti. És mégis ... Mennyi előítélettel tekintünk olykor erre a nélkülözhetetlen vendéglátó iparra. Különösen az asszonyok és persze férfiak is, mert közöttük ls akadnak begyepesedett moralizátorok; a vendéglátó ipari üzemekben orgiák színhelyét sejtik, vagy bűntanyát látnak bennük, bár erkölcsi elveik nem akadályozzák meg őket abban, hogy olykor ki ne rúgjanak a hámból... Ľubica I... Tizennyolc éves fejjel, érettségi után előítételektől mentesen és gátlások nélkül választotta ezt a pályát, ötvenkilencben iratkozott be a Marianske Láznéi hotel-iskolába. Két éven át tanulta a különféle gyakorlati tudnivalókat, a számviteltől kezdve az ételek elkészítésének technológiájáig, a tálalástól és felszolgálástól kezdve az üzemvezetés szempontjából hasznos tudnivalókig. Aztán Idejött, haza: a szülővárosába. S itt dolgozik ebben a cementbe, köbe, anyagszerűségbe varázsolt mesében. Olykor kí-kimegy a világba. Oj tapasztalatok és tudnivalók után. öt év alatt Albániát kivéve megfordult minden európai szocialista országban. Járt a Szovjetunióban és Franciaországban, megfordult Párizsban, Berlinben és Moszkvában. És megint, és újra világgá akar menni, ö, nem úgy, mint egykor Hamupipőke, hogy egy kis batyucskát köt a hátára, s elindul a szerelem után. Visszagondolok a magam Ifjúságára, a magam korabeli férfiakra és asszonyokra, s őszintén irigylem, és őszintén kívánom neki ezeket a modern lehetőségeket, az újabb és újabb élményeket kínáló világot. Hogy is volt? Igen, voltam én is fiatal, voltunk mi is fiatalok, de minket a háború rángatott, a háború parancsolt világgá, s aztán autarkiás, korszerűtlen politikai törekvések szigetelték el tőle. Dehogy is irigylem Eublcát. Hiszen az 6 lehetőségeit, nagyobb erőfeszítések nélkül realizálható álmait szinte elégtételnek érzem. Elégtételnek az Idősebbek megcsonkított, meggyötört ifjúságáért. Csakhát nem mi idősebbek kaptuk meg, hanem ő, és a hozzá hasonló fiatalok. S ügy érzem, így van rendjén: hiszen az ifjúságot nem lehet visszaadni, se kárpótlás, se elégtételként. Az ifjúság a fiataloké. Nos, Ľubica megint útra készül. Montrealba. A 67-es világkiállításra. Nem kirándulni megy oda, hanem dolgozni. Reprezentálni a csehszlovák, illetve szlovák vendéglátó ipart. Nyelvtudása és szaktudása képesítik és feljogosítják erre. öt nyelven próbál mog» birkózni a világgal: oroszul, angolul, spanyolul, németül és franciául. Elnézem gesztenyebarna haját, a szívalakú arcot és a zöldes szempárt. Fiatal. Nagyon fiatal. Van a szlovák nyelvnek egy kedves, komoly, archaikus ízű szava, így hangzik: deva (magyarul talán a leányzó szavunk adná vissza az értelmét, csakhogy ez nem olyan kedves, csak komoly), úgy érzem, ez a szó Jellemzi őt Igazán. Egyébként a Devín — Dévény elnevezés is ennek a szónak a származéka. Így hát Deva világgá megy, Ez ls legenda egy kicsit, időszerű, korszerű és hétköznapi legenda. DEVIN Bealkonyult. A Duna ligeti oldalán hatalmas reflektorok fénye lobbant. Filmezik a várost. Éjszakai filmfelvétel. Az erős, kékesen lobbanó fénynyalábok végigpásztáznak a szálló fehér falain. Kissé fantasztikus árnyalatot kölcsönöznek a homlokfalon díszelgő elnevezésnek. Devín

... Mégse legenda, csak szálloda. 0, hogy össze kuszálódott történelem, régi monda, költészet és hétköznapok élete. És Így szép. így jó. Ballagok hazafelé az újra elsötétült Duna-parton.