Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-14 / 73. szám, kedd

4 Osztrák képzőművészek kiállítása Az utóbbi három-négy év tárlatain a modern francia, angol, szovjet, olasz, finn, svéd, észt, lengyel és német művészet új megnyilvánulásaival találkozhattunk. Most közeli szomszédaink, az ausztriai Gráz Forum Stadtpark nevű kulturális egyesület fiatal képzőművészei mutatkoznak be Bratislavában. Közös csoportba tartoznak ugyan, de alkotómódszereik, felfogásuk lényegesen különbözik egymástól. A Dosztojevszkij sori kiállítási csarnok termeiben korszerűen installált művek Jól körvonalazzák a két szobrász és nyolc festő arcélét, mert az általános szokástól eltérően nem egy-két, hanem legalább 5, de Inkább 10—12 vásznat, vagy plasztikát állítottak ki személyenként. Szöges ellentétben álló képzőművészeti nézeteket képvisel Fritz Hartlauer és Gerhardt Moswitzer. A katalógus szövegírója Emil Breisach szerint mindketten a háború utáni kornak nemzetközileg elismert szobrászai. A 48 éves elemző, szemlélődő Hartlauer plasztikáinak ős-sejteket idéző bronzelemei domborművű keresztből három kiterjedésűvé teljesülő tejszerű figurákat képeznek, melyek áttételesen az ember és kozmosz viszonyára céloznak. Moswitzer (sz. 1940) eredetileg lakatos, s így mint anyag a vas közel áll hozzá. Puszta tájakon állítja fel túltechnizált napjaink jelképes konstrukcióit. Elga Maly (sz. 1921) kifejezetten szubjektív beállítású s érzékeny kolorista. Nagy vásznai a természetnek csak töredékeit, azok ritmusát, kavargó, dinamikusan egymásba áramló, hol harmonikus hűvös, hol meg Izzó, hatalmas formákat jelző színekkel érzékelteti. Maly expresszív figuralista akárcsak Hannes Schwarz. Sajátos kompozíciói erkölcsi állásfoglalására utalnak. Elméi kedő természet, akit az ember elszigeteltsége, reményvesztett magárahagyottsága gyötör. Szigorúan épített képein sűrű fekete rácsok mögött világos alapon, vagy sötét hátteret meg osztó komor, zöld párhuzamos vonalak mögött áll az elnyomorodott, kétségektől tépett, végletekig torzított testű figura. — Heinrich Pölzlt a biológiai összefüggések, a sejtek mikroszkópikus világa Izgatja. Sajátos feszültségekre érzékeny. Összehangolt színű foltokban, nagy formákban látja a természetet. r—: Holger Neuwirth festői pályáját autodidaktaként kezdi. Vásznain pasztózusan felrakott vörösek, sárgák, zöldek lángolnak. Szeszélyes ecsetvonásokkal rögzíti érzelmi élményeit. Expresszív lírikus akinek kizárólagos kifejező eszköze a szín. — Hans Staudacher a fasizmusnak (foltfestészet) egyik korai képviselője. R. Kriesche, J. Tornquist, E. Wonder a legfiatalabbak. Az op-art képviselői, nézeteik közösek, megoldásaik különbözők. A katalógus mondja, hogy hatással vannak az alkalmazott művészetre. Lényegileg maguk is iparművészek. Neokonstruktivísta törekvésűek. A végletekig permutálják, kombinálják és variálják a három-, és négyszögeket fényesre lakkozott lemezeken, vagy ragasztott csíkokkal parcellázzák fel a képsíkot. Esetleg tarka műanyag lapokat állítanak össze szigorú mértaniassággal. Sőt, plasztikus, vertikális formákat építenek fel harsogó színű különböző geometriai idomokból, melyeknek rendeltetése rejtélyes előttem. Még önkifejezésnek sem minősíthetők. Nem képzőművészet ez. Inkább dekoratív játék, mellyel a legjobb akarattal sem lehet párbeszédet folytatni. BARKÁNY JENÖNÉ Szerelem mellékízzel A

nagy mátyusföldi faluban minden második pénteken, reggel hét órakor Ülésezik a HNB közrendészeti bizottsága. Kisebb-nagyobb torzsalkodások, lopások, csendháborítások szerepelnek a napirenden. A bizottság tagjai, az elnököt és a közbiztonság helyi szervének parancsnokát kivéve a szövetkezetben dolgoznak. Ismerik a falut, az embereket, nehéz lenne „átejteni" őket. Azt hiszem, éppen azért tudják Igazságosan elbírálni az eseteket. Alig akad évente két-három személy, aki nem ért egyet a bizottság döntésével. A mai ülés napirendjén a szombati kocsmai verekedés „hősei"; Z. traktoros, aki egy zsák árpát „elfelejtett" letenni a keverőnél, és csak saját háza előtt Jutott eszébe; az egymás kerítését rongáló szomszédok és más hasonló esetek szerepelnek. Fél nyolckor csengett a telefon, a parancsnokot hívták. — Tessék, igen. Jól sejtettük. Sétáljanak ide... Letette a kagylót, az elnök felé fordult: — Egy rendkívüli eset. Az ügyben nem kell ítéletet hozni, csupán meghallgatjuk a feleket. Ha beleegyeznek ... Így került „napirenden kívül" egy nem mindennapi, de annál tanulságosabb eset a jegyzetfüzetembe. l/opogtak. Karcsú szőke lány lépett be a szobába. Három napja szökött meg a több mint kétszáz kilométerre levő nevelőintézetből. Ugyanazon a napon utazott el „fizetetten" szabadságra egy barna fiatalember is az intézettel szomszédos nagy építkezésről. A két eset között összefüggést sejtettek a közbiztonsági szervek. Így a leány mindössze két napot tölthetett a mátyusföldi faluban. — Neve? — B. Kveta ... Következtek a megszokott kérdések: születési helye, foglalkozása stb. A lány illedelmesen válaszolgat, de pillantása cinikus, gúnyos. Mintha csak azt mondaná: mire való ez a cirkusz! Nem tehettek egyebet, minthogy vlsszaküldtök az intézetbei A HNB elnöke meglepetésében alig jut szóhoz. Ilyen eset még nem történt a faluban. Egy bájos, alig tizenhét éves leány, öt perces ismeretség után elutazott egy huszonöt éves fiatalemberrel. — Miért szökött meg? — Nem tudok Lajos nélkül élni... Az elnökben felülkerekedik az apai szigor: — Mit tudhat maga az életről? Mondja, evett maga egyáltalán a jövendő „anyósa" főztjéből? A lányt meglepte a kérdés. Arcáról eltűnt a gúnyos mosoly. — Igen, a levegő, meg az étel íze... Nem szeretnék sokáig ilyen koszton... — alig hallhatón, Inkább csak magának motyogta a szavakat. Száját fanyar mosoly fonta körül. — De Lajost halálosan szeretem ... Az N. család otthona mind** össze egyetlen kis szoba. A szerelmesek két napig alig mozdultak ki innen. A család, az idős édesanya, két 15—17 éves lány és két 10—14 éves fiú tudomásul vette, hogy „Lajos hozott egy szép szőke nőt..." A bizottság tagjai mélyen hallgatnak. A lányt átküldik a szomszédos szobába. Behívják a fiatalembert. Lajosból gyorsan elpárolgott a „halálos" szerelem. — Nem kérdeztem meg, hány éves. Nem ígértem házasságot, csak mondtam, hogy eljöhetne hozzánk néhány napra... A parancsnok felteszi az „ugrató" kérdést: «—• Elintézzük, hogy itt marad a lány. Feleségül veszi? — Hát... hát az úgy van, hogy egyetlen szoba... Bármennyire zavaros ls a felelet, mindannyian érezzük a lényeget. Az eset a fiú számára mindössze kaland volt. A parancsnok int, kitárják a szomszédos szoba ajtaját. Ott áll a lány. Minden szót Jól hallott, hiszen éppen ezért hagyták kissé nyitva az ajtót. Nem sír, nem tombol, de nagyon sápadt, s remeg az ajka. — Plszokl Egyetlen szóval búcsúzik, s t végtelen undorral fordít hátat „halálos" szerelmének. CSETŰ JÁNOS Ittilllf Autógyártásunk hetven éve Kopíivnicén ringott a bölcső * A magyar tudósok segítsége a TATRA kocsik kifejlesztésében • Több mint kétmillió gépkocsi 1897 elején Európa országútjain kb. 110 gépkocsi „futott", beleszámítva az elektromobllokat és a gőzmotorral hajtott hintókat is. Ezek csaknem kizárólag a mannheimi BENZ cég gyártmányai voltak. Az egész Osztrák—Magyar Monarchiában kb. 20 ilyen kocsit használtak, ebből nyolcat Cseh- és Morvaország területén. 1896 őszén Ignác Sustala, a kopfivnicei hintó- és vasúti vagongyár tulajdonosa azzal bízta meg Leopold Sviták mestert, szerkesszen egy új típusú gépkocsit. 1897. március 8-án siker koronázta az erőfeszítést: a gyárból kifutott a Presldent nevű autó. Kezdetben ugyan Benzmotort használt, röviddel később azonban Kopíivnicén megkezdték a motorok gyártását Is. A Presldent volt a Osztrák—Magyar Monarchiában gyártott első autó, s ez lett a léghűtéses motorral rendelkező gépkocsik, egyúttal a népi autók „anyja". De ne előzzük meg a fejleményeket, maradjunk egy kicsit a múltnál: Liebig báró már 1899ben kopfivnicei autóval nyerte meg a nagy bécsi autóversenyt, a franciaországi Nizzában pedig nemcsak elsőséget vívott ki, hanem a kocsik szépségversenyét ís megnyerte. Ez a kopfivnícei autó már 100 km-es órasebességet ért el' Nem kopírozni — alkotni! Országunk gépkocsigyártásának tehát szerény volt a kezdete: az ötleteség, akaraterő és merészség alapozta meg. Fontos körülmény volt az is, hogy a kopfivnicei autógyár nem idegen kocsikat utánzott, hanem eredeti konstrukciókra törekedett. Fő célja az volt, hogy a kocsik üzemeltetése biztonságos és megbízható, kiszolgálásuk és karbantartásuk egyszerű és igénytelen legyen; az autó rossz utakon is használható legyen, s egyúttal a lehető legnagyobb kényelmet biztosítsa. Az első kocsi, amely már nagy mértékben a kopfivnicei autógyár saját szerkezeti koncepciója alapján készült, az 1923-ból származó TATRA 4 volt; tervezése H, Ledwinka nevéhez fűződik. A kocsi levegővel hűtött kéthengeres motorral, lengőtengelyekkel, csőalvázzal rendelkezett, a kerekek független rúgózásúak voltak. Ezt a modellt csak 1931ben váltotta fel az Igen népszerű TATRA 57 típus, a Hadimrška. Járay professzor segítsége A TATRA gyár nemcsak a versenygépeken hitelesítette új szerkezeti elemeit, hanem a repülőmotorok és a sportrepülőgépek gyártásánál is érvényesítette őket. A harmincas években két sportrepülőgépe magassági világcsúcsot ts tartott. A repüléstechnikai kutatások során a TATRA szakemberei érdeklődni kezdtek a magyar tudósok aerodinamikai elméleti munkál iránt, ezért szoros kapcsolatot teremtettek velük, különösen Járay professzorral. Az együttműködés eredményeként megszületett a TATRA kocsik új szerkezeti koncepciója, amely rövidesen szembetűnően megnyilvánult az aerodinamikus alakú karosszériában. Ilyen kocsiszekrénybe „öltöztették" már az 1934. évi TATRA 77 autót ls. Annak ellenére, hogy e kocsi nyolchengeres, léghűtéses motorja csupán 60 lóerőt szolgáltatott, éppen a kecses áramvonalas karosszériának köszönhette, hogy 145 km/óra sebességet ls el lehetett vele érni. A karosszériát nagyrészt Járay professzor kollektívájának kutatásai és számításai alapján tervezték. Ilyen áramvonalas volt később a többi TATRA kocsi is: a hires „nyolcas", amelynek Hanzelka és Ztkmund szerzett világszerte nagy népszerűséget, a TATRA 97, (40 lóerős nyolchengeres autó, maximális sebessége 130 km/óra), a Tatraplan s a legújabb TATRA 603-as is. Sarkvidéken és az egyenlítő mentén Nem kisebb elismerést váltottak kl a világon a TATRA teherautók is, mindenekelőtt a TATRA 111-es és a 138-as. Megbízhatóan szolgálnak Magadan gyémántmezőin és Észak-Szibéria vidékein. Kifogástalanul működnek mínusz 70 C fokos fagyban, a nagy építkezések úttalan útjain, s ugyanúgy hőségben is a safagai foszfátbányáknál is, az egyiptomi Vörös-tenger partján, a szíriai és az iraki sivatagban, valamint a Német Szövetségi Köztársaság autópályáinak építkezésén és más helyeken. A francia cégek, például a Strager és a Krupp—Dolberg —Francé nagy darukat és mozgó betonkeverőket szerelnek rájuk, s már ma ls nemcsak a TATRA 138, hanem a legújabb TATRA 813 Kolos iránt is érdeklődnek. Kecsegtetően fejlődik a TATRA Gyár együttműködése a csepeli és a maribori (Jugoszlávia) autógyárral. Kilenctől kétmillióig A kopfivnicei President a cseh országrészek kilencedik autója volt. Hány motoros jármű fut ma országunk területén? A legutóbbi statisztika szerint Csehszlovákiában 1 682 410 motoros Jármüvet tartanak nyilván, továbbá 206 545 pótkocsit. Ebben a számban nem szerepelnek az 50 ccm-nél kisebb hengerűrtartalmú motorkerékpárok, pedig ilyenekből is mintegy félmillió fut országútainkon. így tehát 2 milliónál Jóval több motoros jármüvei találkozhatunk utainkon. Köztük több mint 460 000 személykocsi, 91 000 teherautó, 15 000 fuvarszállító kocsi, 922 ezer (50 ccm-nél nagyobb hengerűrtartalmú) motorkerékpár, 15 000 autóbusz, 40 000 speciális jármű s 150 000 traktor szerepel. FRANTIŠEK RAVEN Aligha van olyan terep, amellyel a TATRA kocsik ne birkóznának meg. • Rágyújtás az autóban gyufa és öngyújtó nélkül — így népszerűsítik az egyik érdekes nyugatnémet találmányt. Minden autóvezető tudja: vezetés közben rágyújtani veszélyes. És mégis, nagy üggyel-bajjal rágyújt, és ez a pár másodperces művelet is gyakran okoz balesetet. A gépkocsi-akkumulátor 6 vagy 12 voltos áramával működő SNAPP 77 készülék megszünteti ezt a balesetveszélyt. A mfiszerfalra erősíthető, különleges cigarettadobozról van szó, amelyben 12 cigaretta fér el. Ha a vezető meghúzza a doboz fogantyúját, megindul egy óramű, s 15 másodperc múlva vékony füst jön kl a doboz nyílásából, majd a doboz fióknak kiképzett alja előrecsúszik — benne az égő cigarettával. A cigaretta nem eshet kl a fiókból, s onnan könnyen kiemelhető. A Japán Hitachi cég 90 méter magas toronyban kíván kísérleteket végezni gyorsliftekkel. A kísérleti liftaknába 500 méter percenkénti sebességig lehet felvonókat kipróbálni. A torony magasságához viszonyítva szokatlanul kis méretű alap bonyolult sztatikai számításokat tett szükségessé. A nagy menynyiségű szilárdsági, talajmechanikai, szélerő és egyéb adatokat számítógépes tervezéssel dolgozták fel. • Tenyérben is könnyen elfér a legújabb „zsebvevő , a Multiont-RA-205. Az új VHF készülék méreteinél fogva igen alkalmas irodákban, üzemekben, repülőtereken, kórházakban stb., a személyzet gyors és „diszkrét" értesítésére. Súlya 95,9 gramm, 6 cm hosszú, 4,1 cm széles és 1,6 cm vastag. A készülék egy speciális 1,3 voltos Long Life elemmel működik. Az elem 3 hónapos folyamatos üzemeltetést biztosit. • Rubingyártó gépet fejlesztettek ki a Szovjet Tudományos Akadémia egyik kutatóintézetében. A nagy hőmérsékleten működő kristályosító készülékben rubin vagy más nagy keménységű mesterséges drágakőrudakat állítanak elő. A kemencében bázisként parányi rubindarabkát helyeznek el. A kiindulási anyag az alumíniumoxid és krómpor keveréke. A berendezés segítségével nyert mesterséges kristály viszonylag csekély megmunkálással rubinlézerként használható. • Az Irtisz—Karaganda csatorna (Szovjetunió) befejezése után az Irtisz vizének mintegy harmadrészét emelik fel kb. 300 méter magasra, és átvezetik a Karagandába, ahol a vízenergiát a nagy ipari létesítmények ellátására használják fel. Az 500 kilométer hosszú csatornához 24 szivattyúállomást kell építeni. 1967. 6