Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-02 / 61. szám, csütörtök

Kozmosz 144. A Szovjetunióban kedden Föld körüli pályára Juttatták a Kozmosz 144. jelzésű mesterséges holdat. A szputnyik körpályára tért, amelynek adatai megközelítik az előre kiszámított adatokat. Keringési ideje 96,92 perc. Pályájának a Földtől számított távolsága körülbelül 625 kilométer. A pálya síkjának az egyenlítő síkjával be zárt hajlásszöge 81,2 fok. A szp-.itnyik berendezése kifogástalanul működik. A földi koordinációs számítóközpontban folyik a beérkező adatok feldolgozása. HELYREIGAZÍTÁS. Keddi számunkban az európai kommunista és munkáspártok értekezletét előkészítő szerkesztő bizottság üléséről megjelent közleményünk harmadik bekezdésébe sajnálatos hiba csúszott. A helyes szöveg így értelmezendő: „Az értekezlet szervezeti kérdéseket is megvitatott, s elhatározta, hogy április 24 és 27 között Karlovy Varyban fog ülésezni az európai kommunista és munkáspártoknak az európai biztonság kérdésével foglalkozó értekezlete. ECUADOR alkotmányozó gyűlése további hat hónappal meghosszabbította Otta Arosemena Gomez elnök mandátumát. A legközelebbi elnökválasztást 1968 júniusának első vasárnapján tartják. ARGENTÍNÁBAN készültségbe helyezték a hadsereget, hogy letörjék a CGT által bejelentett tömegsztrájkot. KAIRÓI DIPLOMÁCIAI KÖRÖKBEN feltételezik, hogy Szaúd-Arábia a közeljövőben ismét felveszi a diplomáciai kapcsolatokat Nyugat-Németországgal. A GÖRÖG KOMMUNISTA PÁRT küldöttsége, amely Kosztasz Kolianisz főtitkár vezetésével az RKP Központi Bizottságának meghívására tartózkodik Romániában. megkezdte tárgyalásait a Nlcolae Ceausescu vezette román pártküldöttséggel. WILLIAM BUNDY, az USA kül agyminiszter-helyettese tegnap egynapos látogatásra Tokióba érkezett, s tárgyalást folytat a japán külügyminisztérium képviselőivel. A megfigyelők szerint útja a vietnami háborúval függ össze. HAILÉ SZELASSZIE etiópiai császár a szovjet párt és állami képviselőkkel folytatott kétnapos tárgyalás után szerdán Moszkvából Leningrádba utazott. Peking (CTK) — A „vörösgárdistákat" és felnőtt fegyvertársait, a „forradalmi lázadó"kat kiutasították a pekingi városi pártbizottság épületéből, amelyet a „kulturális forradalom" idején megszálltak és szállásnak használtak — jelenti a Reuter. A tudósító szerint letettek arról a szándékról, hogy új hatalmi szervekként „kommúnákat" létesítsenek. A Renmln Ribao közölte, hogy a sanghaji kommúnát városi forradalmi bizottság váltotta fel. A forradalmi bizottság egy nappal megalakulása után parancsot adott ki, hogy a hadsereg vegye ellenőrzés alá a kikötőt, a repülőteret, a postahivatalokat, a rádiót, a szerkesztőségeket, egyes üzemekel és a vasúti forgalmat. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság delhi főkonzulja visszautasította a kínai „vörös gárdáknak" azt a rágalmát, hogy a népi Korea más országokat is rá akar venni, hogy ne küldjenek önkénteseket Vietnamba. A főkonzul kijelentette, Észak-Korea kész bármikor önkénteseket küldeni, ha a VDK kormánya kérni fogja. A többi szocialista országot is felszólította, hogy önkéntesekkel segítsék a vietnami nép harcát. A kínai propagandát a marxizmustól eltávolodott egyének irányítják. Aden véres napjai Aden (CTK) — Adenben kedden meglincseltek két terroristát, akik tUxet nyitottak a Makkavi család ellen hétfán elkövetett merénylet áldozatainak gyászmenetére. A megszállt Dél-Jemen felszabadítást front)* (FLOSY) tegnap táviratot Intézett U Thant ENÍJZ főtitkárhoz, s elítélte Nagy-Britanniának az arab félsziget déli részén folytatott politikáját. A felszabadítási front teljes mértékben Angliára hárítja a felelősséget a terrorakciókért, amelynek az elmúlt napokban áldozatává vált Makkavinak, a felszabadítás! front főtitkárának a családja. Szaid Nufal, az Arab Liga tő titkárának helyettese tegnap Bejrútban kijelentette, hogy Nagy Britannia a megszállt Dél-Jemenben veszélyes politikát folytat, s ezzel azt a látszatot akarja kelteni, hogy a jelenlegi adeni események tulajdonképpen a dél-arab felszabadító harcban résztvevő egyes nemzetiségi csoportok konfliktusa. Angol katonák Adenben tegnap agyonlőttek egy arab gyermeket, és tüzet nyitottak egy férfira, aki röplapokat osztogatott Aden utcáin. A városban az utóbbi 24 óra alatt a terrorista támadások következtében legaláb hét személy meghalt. Adent az angol gyarmati hadsereg fegyveres őr|áratai vették körül. A Makkavi család ellen elkövetett merénylet éta 35 embert letartóztattak. A kedd esti adeni robbanások további két emberáldozatot követeltek. Adenben tovább tart az általános sztrájk, amely teljesen megbénította a város életét. Aden repülőtere sem fogadja a leszálló gépeket. Kádár János hazautazott Moszkvából Todor Zsivkov pénteken érkezik Moszkvába Otthonából kiűzött vietnami asszony rémülten nézi, hogyan válik a családi fészek lángok martalékává. (ČTK—VNA felvétele) A „vörösgárdisták" kivonultak A PEKINGI VÁROSI PÁRTBIZOTTSÁGBÓL Moszkva (CTK) — A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága február 28án ebédet adott Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Erdélyi Károly, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter-helyettes tiszteletére. Szovjet részről az ebéden jelen volt: L. I. Brezsnyev, A. N. Koszigin, A. N. Seljepin, M. A. Szuszlov, G. I. Voronov, V. V. Grisin, P. N. Gyemicsev, J. V. Andropov, A. A. Gromiko külügyminiszter, N. G. Jegorlcsev, a moszkvai városi pártbizottság első titkára, F. J. Tyitov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, a központi bizottság tagjai, L. F. lljicsov külügyminiszter-helyettes és A. F. Kudrjasov, a központi bizottság külügyi osztályának helyettes vezetője. A meleg, szívélyes légkörű ebéden L. i. Brezsnyev és Kádár János baráti pohárköszöntőt mondott. Moszkva új létesítményeivel Ismerkedve Kádár János, Biszku Béla, Erdélyi Károly és Szipka József moszkvai magyar nagykövet megtekintette az osztankinói televízióközpont épületét, a Rosszíja Szállodát és más épületeket. Kádár, Brezsnyev és más vezetők a két párt együttműködéséről, időszerű külpolitikai kérdésekről és a nemzetközi kommunista mozgalom problémáiról tárgyaltak. Kádár János szerdán Moszkvából hazautazott Budapestre. A Kijevi-pályaudvaron Kádár elvtársat és kíséretét Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Jurij Andropov, Andrej Gromiko és más szovjet vezetők búcsúztatták. Moszkvában bejelentették, hogy Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára kölcsönös megállapodás alapján az eredeti időpontnál két nappal később, március 3-án érkezik Moszkvába. A kommunisták nélkül nem lehet megteremteni az európai békét és együttműködést Raymond Guyot, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja az Humaniténak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy az európai kommunista és munkáspártok értekezlete bizonyára támogatni fogfa azt a konstruktív gondolatot, hogy a fennálló katonai tömböket a kollektív biztonsági rendszernek kell felváltania, amely mind a szocialista, mind a kapitalista államokra kiterjedne. Az értekezlet megerősíti az európai kommunista és munkáspártok egységét, közös akcióra szólíthatja fel a földrész összes békeszerető erőit. Guyot rámutatott, hogy az értekezlet összehívása kedvezőtlen visszhangot keltett a bonni revanslsták köreiben. Az értekezlet összehívását azonban örömmel fogadták mindazok, akiknek szívügyük a béke és az európai együttműködés, és tudják, hogy ezen a téren a kommunisták nélkül semmilyen konstruktív és reális lépést nem lehet tenni. A Német Kommunista Párt legalitást követel Maz Reimann, a Német Kommunista Párt titkára levelet intézett a bonni kormányhoz, » követelte a párt legalitásának helyreállítását és a kommunistaellenes hajsza megszüntetését. Ez az intézkedés Jelentősen előmozdítaná a demokrácia biztosítását az NSZKban és az európai enyhülést. Max Reimann levelében nyomatékosan hangsúlyozza, az NKP 1956 ban bekövetkezett betiltásának hatálytalanítása összefügg azzal a szükségszerűséggel, hogy Bonn-nak el kell ismernie az NDK-t, normalizálnia kell kapcsolatait a szocialista országokkal és le kell mondania hidegháborús álláspontIáról. Bonn végzetes bel- és külpolitikájának veszélyes következményeként említi meg a levél a nyugatnémetországi neonácizmus feltörését. Világszerte csak fokozza az aggodalmat, hogy amikor a neonáci erők feltöröben vannak, be van tiltva a Német Kommunista Párt. — Ezért — hangoztatja Maz Reimann — rendkívül fontos, hogy olyan nácieüenes párt, mint a Német Kommunista Párt, teljes erővel és minden demokratával öszszefogva lendülhessen harcba • feltörő újnácizmus ellen. 1987. III. 2. A

nyugati tőkét aggasztó hírek érkeznek Tanzániából. Nyerere elnök egész sor külföldi bank, ipari üzem és biztosító vállalat államosítását jelentette be. S a jelek szerint ez csak a kezdet. Valószínű, hogy a közeljövőben sor kerül a külföldi kézben levő ültet vények államosítására is. Mindez érthető aggodalommal tölti el a Tanzaniában különösen érdekelt angol, amerikai, nyugat német és indiai tőkét. Dar es Salaamban és az ország vidéki központjaiban százezres tömeggyűléseken Jelentik be ezeket a Tanzania Jövője szempontjából létfontosságú Intézkedéseket. S a tömegek, elsősorban a munkások és a farmerek, a szakszervezetek és az ifjúsági szervezetek kitörő örömmel fogadják az ország vezető pártjának, a Tanzaniai Afrikát Nemzeti Uniónak (TANÚ) azt az elhatározását, hogy a szocializmus útiát választja. Akik elhamarkodott lépésnek tartják A tanzaniai eseményekre érdekes afrikai nemzetközi helyzetben került sor. Az elmúlt két évben jelentős vereséget szenvedett Afrikában a baloldal. Az egyik ilyen vereség Nkrumah ghanai elnök katonai puccsal történt eltávolítása volt. Ebből a Nyugat, amely sohasem mondott le Afrika újbóli gyarmatosításának gondolatáról, azt a téves következtetést vonta te, hogy a haladás és a szocializmus ügye kiheverhetetlen vereséget szenvedett Afrikában. Nos, a tanzaniai államosítások ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítják. Érzi ezt a Nyugat is. Ez a magyarázata annak a most kibontakozó széles körű kam pánynak. amely a szocializmus anzania allamosít mellett állást foglaló Tanzania, és személy szerint Nyerere elnök ellen megindult. Az angol sajtó meggondolatlan, elhamarkodott és ésszerűtlen lépésnek minősíti Tanzaniában a külföldi érdekeltségek államosítását. A londoni Ttmes és az Economist a kétségbeesés hangján rója fel Nyerere elnöknek, hogy eddig úgymond a fokozatos haladás híve volt, s most érthetetlen módon szakít ezzel a tőkésvllág számára elfogadható politikával. Olyan vélemények is elhangzanak, hogy az események rugója nem Dar es Salaamban, hanem a haladó társadalmi berendezkedésű Zanzibáron keresendő. Vagyis, hogy Nyerere elnököt a zanzibárl baloldali vezetők vették rá arra, hogy a szocialista utat válassza. Dr. Hasttngs Banda, Malawi elnöke egyenesen politikai öngyilkosságnak tekinti az álla mosításokat. Hasonló véleményekkel találkoztam Nigériában és Ghanában is. Accrában kerek perec azt állítják, hogy Nyerere kínai befolyásra cselekszik. S nyíltan utalnak arra, nincs kizárva, hogy a szocializmust választó Nyererére ugyanaz a sors vár, mint amilyenben egy évvel ezelőtt Nkrumah elnök részesült. Az afrikai emberek többsége azonban — sportkifejezéssel élve — Tanzaniának drukkol. Az afrikai népek, a haladás erői által elszenvedett átmeneti vereségek, a forradalmi mozgalom időleges apálya ellenére sem mondtak le arról, hogy nem a gyarmatosítók által szorgalmazott kapitalista utat, hanem a szocializmust választják. Ezért különös jelentőséget nyer mindaz, ami napjainkban Dar es Salaamban történik. Annak az afrikai országnak a fővárosában, amely a nemzeti felszabadító mozgalmak központja az afrikai kontinensen. A nép életének javítását követeli Indokolt-e azt állítani, hogy Nyerere meggondolatlanul cselekszik? Az ilyesféle megállapítás enyhén szólva messze esik az igazságtól. A tanzaniai munkások és parasztok, s nem utolsósorban az ifjúsági szervezetek régóta szorgalmazzák: az ország pártja és a kormány valljon színt, milyen úton akar tovább haladni. A függetlenséghez Tanzaniában ts nagy reményeket fűztek a tömegek. Mindenekelőtt azt várták, hogy életük megjavul, hogy minden Jobb lesz, mint az angol gyarmati uralom alatt volt. Itt is az történt azonban, mint az afrikai országok nagy többségében. A politikai függetlenséget kivívták ugyan, de Tanzania gazdasági életének ütőere a volt gyarmatosítók ke zében maradt. Vagy olyan neokolonialísta erők kezébe került, mint az amerikaiak és a nyugatnémetek. A tömegeket ez a helyzet természetesen nem elégítette kl. Mi több, az elmúlt években rohamos ütemben alakult ki egy új afrikai kapitalis ta réteg, amelynek életszínvonala sokszorosan meghaladta a lakosság többségének színvonalát. Egyes miniszterek a nyugati vállalatok részvényeseivé váltak, mások földbirtokokat vásároltak. így állt elő olyan helyzet, amelyben egy tanzaniai munkás havi hét és fél fontot, egy magas rangú kormányhivatalnok pedig ötszáz fontot keres. A tanzaniai vezetés érezte ennek a helyzetnek a tarthatatlanságát, s a napokban megkezdte az orvoslást, amely vitathatatlanul fájdalmasnak ígérkezik nemcsak a külföldi tőkések, hanem a hazai újgazdagok számára is. A lényeg azonban az. hogy mind a vezetők többsége, mind a tömegek egyetértenek a TANÚ elhatározásával. Ismeretes, hogy a tanzaniai kormánypárt alapos vita után közzétette „arashaí deklarációját" amely a munkások és a farmerek államává nyilvánította Tan zanlát, és felhatalmazta a kormányt ennek gyakorlati valóra váltására. Ezen az alapon hirdette meg Nyerere elnök az államosítás politikáját. Ezt megelőzően azonban hathetes körutat tett az országban. Kikérte és megfogadta a tömegek tanácsát. Nem elhamarkodott lépésről van tehát sző, hanem okosan megfontolt, a néppel együtt elhatározott változásokról A haladás erői előlépnek? Tanzania gazdasági és politikai helyzete kiegyensúlyozott és szilárd. Teljesítik az ország ötéves gazdaságfejlesztési tervét. A függetlenség elérése őta létesített állami vállalatok és mezőgazdasági termelőszövetkezetek ktállták az tdő próbáját. Tanzania államháztartása pozitív. Az ország gazdasági lehetőségei biztatóak. Az állami és a pártvezetés egységes. Ilyen körülmények között érthető és Indokolt mindaz, ami Tanzaniában ezekben a napokban történik. Az ls érthető viszont, hogy ezek a meglepő fejlemények aggodalommal vegyes ellenzést váltanak kl a nvugati tőkéskörökben. Joggal tartanak attól, hogy Nyerere elnök példáját más kelet-afrikai országok ts követhetik. Ezt mutatják nemcsak a kongói, hanem az ugandai események ls. Lehet, hogy Tanzania a haladás erőinek újbóli előretörését fémfelzt Afrikában. Annyi bizonyos, hogy az ország lakossága egvetért vezetőinek döntésével. S ez kellő biztosíték ahhoz, hogy a tanzaniai kísérlet sikerre! járjon.