Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-01 / 32. szám, szerda

Négy SIU-126 tfpusú, távvezérlésű, teljesen automatizált esz­tergát készítenek NDK-beli gépipari üzemek számára a plze­üi škoda üzem dolgozói. Képünkön: Vladimír Hrdlička egy eszterga or sóházát szereli . (J. Vlach felv. E-V ČTK) Nem fért bele egy éjszakába AZT A NAPOT nem írták pi­ros betűvel a naptárban, ja­Buár 28-án mégis ünnepre ké­szülődött Bodrogmező lakossá­ga. Már ki hogyan. Az állat­gondozók például úgy, hogy a reggeli etetést, állatgondozást a szokottnál valamivel hama­rabb elvégezték, mert 9 órára anneplőbe kell öltözni. Mi ta­gadás, ezen a reggelen a trak­torosok is tovább mosogatták a tenyerüket, mert ha már pénz áll a házhoz... Az el­nök, meg a többi funkciós jó néhányszor megpróbálkoztak végiggondolni, hogy mit is mondanak majd a hivatalos beszámoló mellé az évzáró köz­gyűlésen jelenlevő tagságnak, de valahogy egyikük sem ju­tott a gondolatmenet végéig. Nagy gond ám egyetlen mon­datot ls megfogalmazni Ilyen­kor. Olyan mondatot, amelyik kifejezhetné az 1966-os eszten­dő minden eredményét, sike­rét, de azért a legfontosabb problémákat ls. Szerencsére az óra mutatója nem hagyja magát befolyásol­ni. Nyugodtan halad előre, függetlenül attól, felkészül­tek-e a szövetkeeetesek a nagy aapra, az esemény fontosságá­äoz méltóan. Persze ne túlozzak, különö­sen sok Izgalomra nem adott okot ennek a 800 lakosú falu szövetkezetének a helyi szem­pontból pirosbetüs ünnepe. Hi­szen a szövetkezet állandó dol­gozói lényegében már az elő­legként kifizetett 19 koronában megtalálták számításukat, ugyanis egy évvel ezelőtt eny­nyit terveztek egy-egy munka egységre. Szóval a tervezettet fnár megkapták. S a vezetőség abból sem csinált titkot, hogy a zárszámadás napján még 8 fcoronát fizetnek munkaegysé­jenként. Azaz, hogy mégsem fizetnek ... Mert például Ro­mán Gyula, aki felesége kere­setén, és a háztáji, Illetve a természetbenlek értékén kívül 40 ezer korona jövedelemhez jutott a szövetkezetben, most úgyszólván csak filléreket kap kézhez. Mármint a több mint negyvenezer koronához vlszo nyitva filléreket. Meg is je­gyezték néhányan, éppen negy­venezresek közül. — Lassan már annyit sem kap az ember a zárszámadás­kor, amennyiből úgy istenigazá­ban kimulathatná magát. Igaz, ami Igaz, a zárszám­adás napján csak annyi marad a bodrogmezőlek borítékjában, amennyi felül van a kerek ez­reseken. Az ezreseket — a tagság határozata értelmében — egyszerűen beírják a koráb ban beadott takarékbetétkönyv­be. HÁT IGEN, könnyű ott tré fálkozni, ahol a szövetkezet­ben egy állandó dolgozó havi átlagkeresete eléri, sőt meg­haladja a 2200 koronát. A ter­mészetbenieken kívül. Egyesek talán kíváncsiak, hogyan zaj : lott le az évzáró taggyűlés. Ezt a kíváncsiságot aligha tudnám sok érdekességgel kielégíteni. Mert az emberek is csak addig szeretik önmagukat nyilváno­san is dicsérni, amíg annak van értelme. Ami pedig a bírá­latot illeti, ezen a téren a pus­kapor legnagyobb részét már a korábbi taggyűlésen elsütöt ték. Erre az alkalomra pedig a vidámságot gyűjtötték össze. De abból aztán annyit, hogy bele sem fért egy napba és egy éjszakába. Maradt a jó­kedvből mára, holnapra, meg továbbra is. Utóvégre miért is ne. Ezt a jókedvet nem pén­zért adják, hanem pénzt adnak hozzá. HARASZTI GYULA Baj van az érsekújvári vendégszeretettel A MÓLT ÉV szeptemberében jártam első ízben Érsekújvá­rott. A Tátra szállóban biztosí­tottam szobát. Kora délután, amikor megérkeztem, első utam oda vezetett. Tudomásomra hozták, — sajnos szoba nincs. Mit volt mit tennem, felkeres­tem az igazgatót és csodák csodája, azonnal akadt szoba. Korán lefeküdtem. Kopogtat­nak. Egy ismeretlen férfi igye­kezett volna be, de mivel hajt­hatatlan maradtam, dörömbölt és szitkozódott, olyannyira, hogy éjfél után a szomszédaim ls megsokallták és felháborod­va a portás segítségét kérték. Mire az kijelentette, hogy az illető vendég, kifizette a szo­bát, be van csípve — ő nem tehet semmit. Hajnal felé lo­vagom megúnta a kopogtatást, és elvonult. Alig szundítottam egyet, amikor nem mindennapi csörömpölésre ébredtem. Az udvaron egy búgó teherautóra hat serény kéz dobálta fel az üres hétdecis palackokat. Még hat óra sem volt, elhagytam a szállodát. Ez év január 25-én ismét Ér­sekújvárra utaztam. Szobát elő­re —• telefonon és táviratilag ls -— rendeltem. A legnagyobb meglepetésemre azonban egy ismeretlen férfiúval tettek egy iedél alá. Bizony mondom, nem kis harcomba került, amíg el­értem, hogy áttesznek egy má­sik szobába, ahol ugyan szin­tén nem leszek egyedül, de legalább azonos nemű halan­dóval. Boldogan veszem a kulcsot, benyitok a szobába, de hirtelen megtorpanok. Gondolom, sajná­latos tévedés, jégverem ez, nem szállodai szoba. Mikor felocsúdtam, reklamáltam, de a portásnő lelki nyugalommal kijelentette, hogy tud róla, más szoba nincs. Vagy mégis — és nagykegyesen beengedett egy meleg helyre. Örömöm nem sokáig tartott, mert két óra múlva kidobott — megérkezett ugyanis az „eredeti" vendég. A dühtől könnybelábadt szemmel a fél éjszakát a folyo­són levő karosszékben töltöt­tem, a másik felét szvetterben virrasztottam végig a pamla­gon. Ezúttal egy cseppnyi lel­kiismeret furdalásom sem volt, hogy ruhástól fekszem az ágy­ba, mivel a paplanon mégcsak huzat sem volt. A LEGNAGYOBB MEGLEPE­TÉS akkor ért, amikor a szám­lámon felfedeztem a fűtésért járó összeget is. Ezúttal azon­ban néma maradtam, mert any­nyira meg voltam gémberedve, hogy a számon egy fia hang sem jött ki... —ozo— Q eültem egy előkelőnek, j illetve első osztályúnak mondott étterembe. Az étlap különféle Ismeret­len nevű ételeket kínált. A sok ismeretlen között felfedeztem egy meghitt ismerőst: rántott csirkét. Hosszadalmas várako­zás és lehetetlenül elsózott le­ves után végre feltálalták. Be­leharaptam az első látásra ínycsiklandozó csibecombba, de nem bírtam lenyelni a fa­latot. Levegő után kapkodva félretoltam a tányért. Észrevet­te a felszolgálólány, készsége­sen odasietett asztalomhoz és megkérdezte: — Hosszul van, uram? — Rosszul. A csirkétől. .. A lány szolgálatkész- arcán hirtelen színeváltozás ment végbe. Szigorúan és kételkedve rámszólt: — A csirkétől, uram? — A csirkétől! Bűzlik! — Lehetetlen, uram! A csir ke friss, és nem bűzlik t Fogta a tányért, bevitte a konyhába. Két perc múlva csirkéstől előkerült egy fehér kabátos, energikus fiatalember, a felszolgálópincér. Letette a csirkéi az asztalomra és kije lentette: — Uram. a csirke friss. Nem bűzlik! Hiába állítottam az ellenke zőjét, és hiába akartam kétsze res árat fizetni az ehetetlen ételért. Még négy pincér, a fő pincér és a szakácsnő ts oda­járult asztalomhoz, hogy meg­nyugtassanak a csirke szagát illetően. Végül az üzemvezető ts előkerült, s hangjában mély felháborodással a következőket adta tudtomra: — Nem elégedhetünk meg uram, azzal, hogy kifizeti a csirke árát. A jó hírünkről és jó nevünkről van szó. Ön nem távozhat tőlünk ilyen elége­detlen és csalódott lelkiálla­potban. A csirke friss, és nem büziik! Bűzlik vagy nem bűzlik Megrettentem. A személyzet végül közös erővel és erőszak­kal kényszerít majd, hogy el­fogyasszam a csirkét. A békes­ség kedvéért és szolgálatkész ségük elismeréseképpen a csir­ke árának háromszorosát osz tottam el a megsértett ven­déglátóipari dolgozók között, mert nem volt más mód a me­nekvésre. Utóvégre, ki a kom­petens eldönteni, hogy bűzlik e a föltálalt csirke, vagy nem bűzlik. Hiába ragaszkodom vé­leményemhez, ha öten, vagy hatan az ellenkezőjét állítják. Távozóban a forgóajtó két szárnya között, mikor már sen ki nem hallhatta, a nagy Gali­leo Galilei kétségbeesett cl szántságával dobbantottam: — És mégis bűzlik! Ám ez a nyilatkozat végered ményben tehetetlenségem és vereségem beismerése volt. Ve reségem annál teljesebb, me<t mindeddig meg voltam győzöd ve arról, hogy érzékszerveim környezetemre vonatkozólag többé-kevésbé megbízható in formációkat közvetítenek agyam számára, különösen ak kor ha rántott csirkéről van szó. Már nem táplálok magam ban ilyen ostoba hiedelmet. A tények és események meggyőz tek az emberi érzékszervek megbízhatatlanságáról, s az ál táluk közvetített érzetek teljes relativitásáról. Egy jó barátom ugyan azt ál­lítja, hogy meggyőződésemnek nincs objektív alapja, mert a fenti eset nem az érzékszer­vek megbízhatatlanságáról ta­núskodik, hanem a többség ere­jéről. A csirke szagát illetőein népszavazással nem lehet ob­jektív érvényű döntést hozni.­Engem tulajdonképpen slesza­vaztak, ha nem is formálisan, de ténylegesen. Ilyen alapon kétségbe lehet vonni a tudo­mányos tételek igazságát is. A helyes eljárás az lett vol­na, ha a szakácsnő, a főpincér, vagy az üzemvezető elfogyaszt ja a kérdéses csirkét. Ha bár melyikük meg bírja enni, és semmi baja nem esik tőle, nyilvánvaló, hogy én tévedtem. Ha pedig nem eszik meg, vagy ba/uk esik tőle, nyilvánvaló, hogy ők tévedtek. Igen ám, csakhogy első J osztályú éttermekben ' nem szokás, sőt nem is Illik empirikus módon bizonyí­tani véleményünk helyes vagy helytelen voltát. Csak jizetni illik, s azután diszk-éten tá vozni. BÁBI TIBOR Barrandovi tervek 'tlfisillllfllllllllllllllltllllllllllltlllltlllllllltlllllttllllllfII1ICIIIII11III1X1 MIELŐTT A FILMSTÚDIÓKBA és műtermekbe látogatnánk, hogy megismerkedjünk az év új alkotásaival, magyarázatként néhány szót kell szólnunk. A népgazdaságunkban történt változások természetesen a filmstúdiókat is érintik. Még nem régen az a veszély fenye­getett, hogy a barrandovi film­stúdió a világ egyik legdrá­gább kísérleti intézete lesz. Olyan filmek „születtek" itt, melyeknek megvalósításában még a legvagyonosabb ameri­kai filmproducer is kételkedett volna. A fiatal, tapasztalatlan rendezők próbára tették tehet­ségüket. Érdemes volt kockáz­tatni: a filmek közül egy sem került „zúzómalomba", ellen­kezőleg. Az Ifjú „generáció" érdeme, hogy a csehszlovák filmet külföldön is elismerik. Csakhogy itthon más a hely­zet, s nem lehet a nézőt arra kényszeríteni, hogy olyan „kí­sérleti" alkotásokat nézzen meg, melyeket nem ért. Külföl­dön szakemberek és bírálóbi­zottság értékeli a filmeket, míg idehaza milliós publikum. Olyan filmeket is kell tehát készíteni — vígjátékokat, ze­nés és detektívfilmeket — me­lyek érdeklik és vonzzák a kö­zönséget. Az új esztendő filmműsora gazdag lesz, a moziközönség számos látványos filmmel Is­merkedhet meg. Igy pl. az igé­nyes mozilátogatók számára Vera Chytilová rendezésében készült a Százszorszépek című film. Ján Némec két új film­mel lepte meg a közönséget: Az ünnepségről és a vendégek­ről, s a Szerelem mártírjaival. NÉZZÜK MEG, mi újság van a filmlaboratóriumokban. Az utolsó „simításokat" végzik két különleges filmsorozaton. Fran­tišek Vláčil rendező a pogány Időkből VI. Vančura regénye alapján készített terjedelmes filmet. A rendező — aki ere­detileg képzőművész volt — mesterien eleveníti meg a film­vásznon a szerelem és a harc képeit. A lebilincselő és lát­ványos film a képzőművészeti alkotások erejével hat. A másik film ugyancsak kép­zőművész-rendező, Karel Zeman alkotása. A Münnhausen báró és az Egy bolond krónikája után visszatért ismét Jules Ver­néhez, filmrevitte a Két év va­kációt. A kis hajótöröttek cso­dás és bámulatos kalandjai mellett a nlmen megelevene­dik az ősrégi metszetek és raj­zok világa, a leírhatatlanul ör­döngös filmtrükkök, egyszóval mutatványban nem lesz hiány. Lassúi végleges alakot „ölte­nek" az idei év detektívflímjel is. Novák rendező most bemu­tatásra kerülő alkotása a ré­gészkörnyezetben játszódik le. Találóan választották meg a film címét is: A bizánci kalmár kincse. Kachlík rendező a Ha­lál a színfalak mögött című de­dektív filmjében heroin-csem­pészéssel foglalkozik, míg Ju­raj Herz alkotása — A Rák jegyében — orvosok közé viszi el a nézót. FILMSZÍNHÁZAINKBAN az 1967-es évben többek között két vígjátékot is láthatunk Ru­dolf Hrušinskýval a főszerep­ben. J i ŕí Welss Az új házas, avagy gilkosság cseh módra című filmjében bemutatja, ho­gyan lehet megszabadulni a szerelmi vetélytárstól, míg Ba­lík rendező Hogyan loptam egymilliót című komédiájában igyekszik megszabadulni — egy milliótól... A Lakodalom című film Krejcík rendező készülő vígjátéka, melynek főszerepét — az erőszakkal férjhez adott menyasszonyt — Hana Brej­chová játssza. A Happy End (Lipský alkotá­sa) talán már be sem fér a vígjátékok „tarsolyába". A puk­kadásig nevettető film alapjá­ban véve különleges, a cselek­mény visszafelé játszódik, a történet a végénél kezdődik. Ettől azonban nem, kell meg­riadnunk, a film szerzői ezt az újszerű megoldást jól átgondol­ták ... Vorlíček rendezőnek nem ro­konszenves a James Bondról, a legyőzhetetlen kémről készült nyugati filmsorozat, s ezt a „kultuszt" a A W4C ügynök vége elmtt filmben parodizálja. Az ún. férfias történetekben az ököl a legnyomatékosabb érv s az élet általában olyan körülmények között fejlődik, mely vagy megedzi, vagy el­buktatja a hőst. Az ilyen „nyers" sztorik kedvelői szá­mára két film készül: az egyi­ket közvetlenül Kambodzsában forgatják L. Smočka Piknik cí­mű darabjának átdolgozásával. Az íróból lett rendező a dzsun­gelban készíti a film felvéte­leit — az angol katonák törté­netét, akik a háború Idején ... de egyelőre többet nem. áru­lunk el a filmről. A másik tör­ténet címe: Játék szabályok nélkül. A Polák rendezésében készülő film egy kriminalista történetét tárja elénk, aki egy megoldatlan bűncselekmény miatt kilép az államvédelmi hatóságok szolgálatából, majd taxisofőr lesz, s évek múltán találkozik a gonosztevővel, aki után egykor hiába nyomo­zott . .. Elképzelhető, hogy a film további meseszövése mennyire érdekfeszítő és drá­mai. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére Cech rendező Hát­ba támad címmel forgat filmet, mely kiemeli a nagy történel­mi esemény jelentőségét. EZ ÉV SORÁN filmszínhá­zainkban legalább kétszer lát­hatjuk Jana Brejchovát, Ewald Schorm Az elveszett fiú vissza­térése című pszichológiai film jében és a Menyasszony éjsza­kájában (Kachyfía rendezése), mely a falu kollektivizálását mutatja be a nézőknek. Szót kapnak a cseh filmren­dezés nesztorai is: Otakar Vávra F. Hruboií művéből for­gatja a Románc című alkotást, Václav Krška pedig A kislány és a három teve című lírai groteszket viszi filmre. Talán azt kérdezik maguk­ban: ml van a fiatalokkal? Nem folytatják a „kísérlete­zést" és a filmmúzsa új lehe­tőségeinek keresését? De igen. Schorm mellett Antonín Máša rendező is új lehetőségek után kutat — a Külföldiek szállója című filmalkotásban. Jifí Men­zel j. Škvorecký íróval együtt­működve forgatókönyvet ír, a Bűntény az irattárban című filmhez. A Fekete Péter és az Egy szöszi szerelmei után is mét megszólal Miloš Formán is az Ég, kislányom című film­mel. A művész azonban nem hajlandó egyelőre többet el­árulni, de milliós közönsége bizonyára ez alkalommal sem csalódik filmjében. AZ ÜJ ESZTENDŐ moziműso­rának összeállításánál a gyer­mekekről sem feledkeztek meg. A berrandovl filmstúdióban a gyermekek detektív-sorozatá­ban — melyek a fiatal nyomo­zó Martin történetét elevenítik meg — újabb filmekre kerül sor. A gyermekfilmek közt szerepel ezenkívül a Nagyapó, Kilián és én, számos rajzfilm, s annyi más minden, hogy ne héz lenne felsorolni. Ezekután ítéljék meg olva sóink: megfeledkeztek-e a bar randovi filmrendezők és alko­tók valamelyik műfajról? Lát ványos történelmi nagy film­mel, vígjátékkal, detektív, ka­landos, lélektani és szerelmi filmekkel kedveskednek a mo­zilátogató közönségnek. BEFEJEZÉSÜL vessünk még egy pillantást az 1968. évi filmvilágba. Kilátásban van egy nagy cseh musical a Seherezá­dé motívumára (a herceg sze­repével Waldemar Matuškát bízták meg), továbbá zenefilm Neckár sikeres útjáról a mik rofonig. A jövő évben Kádár és Klos rendezők valószínűleg megvalósítják régi álmukat: Capek: „Harc a szalamandrák­kal" című könyvét — amely ma ís annyira időszerű — szeret nék filmre vinni. LlDA GROSSOVÁ ,:.':!:. i i:.:.,,:, J1 iI! M .1 i i': i, ; i I! I i : i ^:.. n. i. 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom