Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-10 / 41. szám, péntek

iiŕí Hendrych elvtárs beszéde a CSKP Központi Bizottságának ülésén (Folytatás a 12. oldalról) rövid ideig tartó szemináriumokat szervez az újságírók, a kulturális dolgozók és a társadalomtudományokkal foglalkozók számára. Nagy súlyt kell fektetnünk az új tankönyvek és más iskolai segédeszközök biztosítására és a politikai irodalom k'adására. Nem számíthatunk rá, hogy a párttagok többsége, elsősorban az új tagok a mariizmus—leninizmus klasszikusainak olvasásával kezdhetik meg tanulmányaikat. Nálunk jelenleg elegendő különféle tudományos és népszerű tudományos Ismeretterjesztő munka iát napvilágot. Ez örvendetes dolog, de a tankönyveket és a meghatározott célzattal írt szakmunkákat nem pótolhatják. Hasonlóképpen a Svoboda és a Mladá fronta könyvkiadónál sckkal több politikai és közgazdasági témájú népszerű füzetnek kellene megjelennie. A Nová mysl című elméleti és politikai folyóirat is a parton belüli nevelés támogatására nagyobb súlyt fektethetne. A kommunisták eszmei-politikai neveléséért nagy felelősség hárul a CSKP Központi Bizottsága mellett működő Politikai Főiskolára és a területi pártiskolákra. A Politikai Főiskola fő feladata az elmúlt időszakban az volt, hogy elkészítse a főiskolai tanfolyamok programját. E tanfolyamok megszüntetnék az egyes szaktudományok egyoldalú fölényét a világnézeti és a politikai ismeretekkel szemben. Az új programjavaslatot a pártoktatás tartalmi beállítottsága módósításaként kell értelmezni. Most az újonnan beosztott tantárgyak feldolgozásáról s a többi tantárggyal való összekapcsolásáról van szó, úgy, hogy a program szilárd egységet alkosson. A tanulmányok jellegére és a mai lehetőségekre való tekintettel (amikor a párt hangsúlyozza vezető funkcionáriusai és dolgozói minőségi felkészültségének és elméleti tudása elmélyítésének fontosságát) helyes lesz a Politikai Főiskolán való tanulást három évről négy évre meghosszabbítani. Az SZLKP Központi Bizottsága mellett működő Központi Pórtiskolán és a területi pártiskolákon a tantervben javasolt változtatások lényegükben ugyanazok, mint a Politikai Főiskolán. Itt azonban a területi iskolák jellegzetességéből kell kiindulni, ugyanis ezeknek az iskoláknak sokkal rövidebb időn belül kell biztosítaniuk a pártfunkcionáriusok' marxista előkészítését. A fő súlyt a pártaktíva, elsősorban a pártszervezetek elnökei eszmei nevelésére kell fektetnünk. A járásokban állandó tanfolyamokat és szemináriumokat rendeznek, hogy rövidebb időn belül jobb eredményeket érhessenek el. Általában értékelik, hogy az elvtársak engedményeket kapnak napi munkájukban, hogy több Időt szentelhessenek a tanulásnak és a problémák megvitatásának. Ez valóban szükséges, mivel tudjuk, hogy az egyes funkciókba új, fiatal elvtársak kerülnek, akik eddig nem vehettek részt a tanfolyamokon. Ez megközelítőleg az alapszervezetek felének az elnökére vonatkozik. Különösen fontosnak tartjuk, hogy évenként rendezett, rövid ideig tartó tanfolyamok és szemináriumok formájában biztosítsuk a járási, a kerületi és a központi pártszervek vezető funkcionáriusai elméleti ismereteinek felfrissítését. Ezeken a tanfolyamokon és szemináriumokon az elvtársak megismerkednének a társadalomtudományi kutatás legújabb eredményeivel, és a párt politikai, gazdasági és ideológiai tevékenységének új feladataival. A napi hajszában gyakran arra sincs lehetőség, hogy a munka egészét átgondoljuk, megvizsgáljuk a fő összefüggéseket, ami elengedhetetlen a céltudatos irányításban. A szemináriumok és a tanfolyamok e téren is segíthetnének, tekintet nélkül arra, hogy a társadalomtudományokban egyre több az elméleti ismeret Hasonlóképpen kívánatos különkiadásokban hozzáférhetővá tenni a pártszervek és -szervezetek számára azokat a hazai és külföldi elméleti munkákat, amelyek a párt érdeklődésének középpontjában álló kérdésekről szólnak. Az irányítás és az eszmei nevelőmunka elválaszthatatlan részének kell tekintenünk a párton belüli tájékoztatást, amely által kommunistáink megismerkednek a jelenlegi politikai, gazdasági és ideológiai problémákkal, s miáltal megszilárdul világnézeti egységük. A tájékoztatás az utóbbi időben igen elterjedt. Azonban megmutatkozott, hogy ma már nem számuk, hanem rendeltetésük és Időszerűségük a döntő. S többnyire nem a szó szoros értelmében vett tájékoztatásról van szó, hanem inkább az egyes problémákkal kapcsolatos politikai érvekről, s az időszerű kérdésekre adott feleletekről. Nagy fogyatékosság, hogy a párton belüli tájékoztatás gyakran nem Jut el az alapszervezetekbe vagy későn éikezik oda, s nem rendeltetésének megfelelően dolgozzák fel. Helyes lenne, ha a párton belüli tájékoztatási rendszert átdolgoznánk, s a legkorszerűbb eszközöket használnánk az információk továbbítására. Ahhoz, hogy a funkcionáriusok és a párttagság kellő mértékben és idejében, megismerje a pártszervek álláspontját, a politikai érveket és az időszerű kérdések helyes értelmezését, a pártsajtó is sokban hozzájárulhatna. A tájékoztatási rendszerben nemcsak a felülről lefelé irányuló információkat kell szem előtt tartani, hanem arról is gondoskodni kell, hogy a magasabb szintű szervekben figyelembe vegyék, dolgozzák és használják fel az alapszervezetekből jövő észrevételeket Is. Fontos, hogy ezek az Informá ciók közben ne torzuljanak el, s hogy az alkalmi vagy az elfogult hangú híreket ne általánosítsuk. Új szempontból kell szemlélnünk a tömegpolitikai munka kérdését is. Nem érthetünk egyet azzal a nézettel, hogy a sajtó, a rádió és a televízió fejlődésével csökken a kommunistáknak a dolgozókkal fenntartott élő, közvetlen kapcsolatának a jelentősége. Az emberekkel való kapcsolatot semmivel sem lehet pótolni. A tömegpolitikai munkát úgyszintén nem lehet az információk és az érvek tolmácsolására leszűkíteni. Itt sokkal többről, eszmecseréről van szó. A dolog lényegére tapintó érvelés lehetőségéről, tekintettel a konk rét személyekre és feltételekre. Ugyanakkor tudatosítanunk kell, hogy a tömegpolitikai munka súlypontja nemcsak az agitációban rejlik. A kommunista nevelés fő feladata magának a gyakorlatnak a megismerése és élettapasztalatok szeizése. Ahol a tömegek tapasztalatai a mi szavainkat igazolják, ott bőven kamatozó tőkévé válik, s megkönnyíti a helyes és progresszív törekvések keresztülvitelét. Ezért rendszeresen arra kell törekednünk, hogy politikai munkánk alapja ne csak a meggyőzés legyen, hanem egyidejűleg a szervező tevékenység is, mely lehetővé teszi, hogy az emberek politikai szándékaik megvalósítása közben érvényesíthessék saját aktivitásukat, s ezzel felelősséget érezzenek az események menetéért. Minden ember ahhoz érez legbensőségesebb viszonyt, aminek megalkotásában maga is részt vett, amiből tanul, amiért felel. Az egyéni érdekeknek, az emberek lehetőségeinek, s mind emellett az egész társadalom érdekeinek megfelelően nyissunk teret a kezdeményezésnek: ez ma a tömegpolitikai munka küldetése, amely az eszmei-nevelő és szervező részt is egyesíti. A szervezés és az akcióegység problémáival ezen a plenáris ülésen nem akarok részlesen foglalkozni. A párt vezető szerepével kapcsolatos kérdéseket egy másik ülésen vitatjuk majd meg. Azonban már most meg kell mondanunk, hogy e plénumülés előkészítésében teljes mértékben részt kellene venniük a kerületi és a járási pártszerveknek is. Főleg azt kell megvizsgálnunk, hogyan valósítjuk meg a gyakorlatban a Központi Bizottság 1965. évi januári plénumülésének és elsősorban a XIII. pártkongreszszus határozatait. Az elméleti munkát mindenekelőtt a párt vezető szerepével kapcsolatos gyakorlati kérdések ismeretére, a gyakorlatból vett példák általánosítására kell alapoznunk, s az új irányítási rendszer bevezetésének tapasztalataiból kell kiindulnunk. Az elméletet nem " lehet kiagyalni. Az a forradalmi gyakorlatnak és a tömegek forradalmi gondolkodásának a kapcsolatából születik. Nem vitás, hogy a társadalmi fejlődés új szakaszában, a szocializmus építésének előrehaladott időszakában, amikor változik a társadalom struktúrája, amikor a munkafolyamatban újjáalakulnak az anyagi és az erkölcsi viszonyok, amikor a termelőerők fejlődésében minőségi változásokra kerül sor, szükséges tovább vizsgálni a pártnak a társadalomban elfoglalt helyzetét, vezető szerepét, s e vezető szerep érvényesítésének a formáit és . módszereit. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem rövid időre vonatkozó feladat, hogy az elméleti javaslatokat egybe kell vetni a gyakorlattal, összeegyeztetni a párt történelmi tapasztalataival és a jelenlegi feladatokkal. Határozottan vissza kell utasítani azokat az elképzeléseket, miszerint el kell tekinteni a párt vezető szerepétől, hogy a pártnak háttérbe kell szorulnia, le kell mondania a gyakorlat befolyásolásának lehetőségéről, a káderek elosztásáról, s hogy csak távlati terveket javasoljon a társadalom irányító szerveinek. Az ilyen elképzelések elfogadhatatlanok és károsak. A párt vezető szerepének elaprózásához, a párt degradálásához s végeredményben a szocializmus megsemmisüléséhez vezetnének. Ugyanez érvényes a párt elhalásáról szóló, vagy az azzal kapcsolatos mérlegelésekre, amelyek figyelmen kívül hagyják a reális viszonyokat; nagyon veszélyesek, s csak ellenségeink örülhetnek nekik. A párt szerepe főleg a mai új feltételek között együtt növekszik a megismerés és a rajta alapuló céltudatos irányító tevékenység jelentőségének növekedésével. Ez a felfogás abból az elvből indul ki, hogy az ember felszabadítása csak a társadalom akaratának a tömegek demokráciája fejlesztése által való érvényesítésével lehetséges. A párt Központi Bizottsága elnökségének megbízásából megismertettem önökkel pártunk és szocialista társadalmunk egységének néhány problémáját. Politikai továbbfejlődésünk egyik legfontosabb kérdéséről van szó. A XIII. pártkongresszuson és más alkalmakkor megállapítottuk a párt egységét szocialista társadalmunk fő fejlesztési feladatainak megítélésében. A kommunisták egységének alapja ma a XII. és a XIII. pártkongresszus által jóváhagyott irányvonal. A M Képzeletvilágok Max Ernst prágai 1967. N— n. ío. 13 Motto: Fiat Modes, Pereat Ars (M. Ernst) NEM A VÉLETLEN MÜVE VOLT, hogy nyolc litográfiából álló sorozatának, amely lényegében tiszteletadást jelentett Giorgo de Chirico mágikus realizmusának, a fiatal Max Ernst ezt a különös címet adta: „Ha divattá válik, elpusztul a művészeti" A prágai Fronta Galéria, Max Ernst grafikai művének keresztmetszetét bemutató jubiláris (századik) tárlatának anyaga is azt bizonyította, hogy régi elvéhez a művész mindmáig hű maradt. Száz és egynéhány grafikai alkotását, litográfiát, rézkarcot, plakátot és illusztrációt láthattunk a kiállításon, amely Max Ernstnek, a bonni bölcsészeti kar egykori diákjának, a DADA egyik tagjának művészi fejlődését, s fejlődésének ,egyes stációit úgyszólván színes diafilmként illusztrálta. ITT LÁTHATTUK a Fiat Modes litográfiáit, ahol a metafizlKolumbusza margojara kus tér irracionális geometriájában életre kelt manekének nyugtalanították a látogatót s egyben figyelmeztették, hogy Max Ernst volt tulajdonképpen az a művész, aki a Picasso és Braque által feltalált és első ízben alkalmazott Collage-t önkényesen és újszerűen alkalmazta. Két, esetleg több, látszatra összeférhetetlen dolgot párosított, illetve csoportosított egy számukra látszólag alkalmatlan helyen. Vagyis gyakorlatban valósította meg Lautréamontnak, az elátkozott költők egyikének, és a szürrealizmus előfutárának szálló igévé vált kijelentését, amely később a „szürrealista szépség" fogalmának lett a meghatározója, hogy: „Olyan szép, mint egy varrógép és egy esernyő véletlen találkozása a műtőasztalon." És a tárlaton hatos számmal ellátott hét lapból álló litográfiái sorozat, a „Természetrajz" további mérföldkövet jelent mind Max Ernst művészetében, mind pedig a' szürrealizmus fejlődésében. A l'Histoire naturelle (Párizs 1926) képzeletbeli fantasztikus állatokat, növényeket és más ál-szerves formákat vonultat fel, amelyek ugyan részben a szürrealizmus bestiáriumának eltorzult emlékeit idézik, de ugyanakkor sokszor hitelesnek látszó élőlények megjelenítésével kápráztatnak el. Ezt a litografia! sorozatot Max Ernst az általa feltalált „frotázs" új módszerével alkotta meg. A frotázs technikája tette lehetővé A. Breton pszichikai automatizmusának, az értelem minden ellenőrzésétől mentes és minden esztétikai vagy morális meggondolástól független gondolat-parancsnak, képzőművészeti kifejezését. A RÉGI, misztikusan romantikus német festők méltó utódjának bizonyul fantasztikus és úttörő művészetében Max Ernst, jóllehet Leonardo da Vinci, P. Eluard, A. Breton, L. Carrington és mások könyveinek bűbájos illusztrációi, az „A kutyák szomjaznak" című színes rézkarc-ciklusának üde és optimisztlkus hangulata után a „Százfejű asszony" és a „Jóság egyhete" collage-ai nemcsak hogy megdöbbentőek, hanem helyenként visszataszítóan ls hatnak. Ez a kettősség azonban nem Max Ernst életművének, vagy a szürrealizmusnak állítólagos dekadensségéből, hanem az egész modern művészet ambivalens lényegéből fakad. Max Ernst kétségkívül a szürrealista képzőművészet, és egyben korunk művészetének egyik kiválósága is, aki eltekintve sok más társától, nemcsak általánosságban tagadja a tőkés társadalmat, hanem ha kell, állást is foglal a politikai elnyomás és a háború ellen. Hitler, Daladier és Petain tudták, hogy miért üldözik az „Európa az eső után" című festmény alkotóját, akinek démoni, fauszti modernségét mindig a humanizmus hatotta át. LEHET, HOGY ÉLETMŰVÉVEL, amely megnyugtató és mégis nyugtalanító, amely az abszurditást és a mély filozófiát, a tudatosat és tudatalattit, a valóságot és a valóság felettit, az igenlést és a tagadást hordozza megában, nem mindenkor és nem mindenben értünk egyet. Ám ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, a most lezáruló prágai tárlat, túl a nagy konfrontáció jelentőségén, igen hasznos tett volt és tanulságos, mivel a képzeletvilágok ragyogó bolygóinak és sötét óceánok mélységeinek Kolumbuszát mutatta be — emberközelről. BARSI IMRE kommunistákat a jól végzett munka, a gazdasági problémák elvi megoldására, társadalmunk szocialista jellegének fejlesztésére és elmélyítésére, a szocialista demokrácia fejlesztésére, valamint a nemzetközi munkásmozgalom és a szocialista rendszer egységének megszilárdítására irányuló feladatok megoldása kapcsolja össze. A párt vezető szerepe valóra váltásának döntő feltételei: a szocialista társadalom alapvető fejlesztési céljainak tudományos átdolgozása és a pártnak a tömegekkel való szoros kapcsolata. A párt által kitűzött célok tartalommal való megtöltésére nemcsak a társadalmi szervek és intézmények sokoldalú és önálló tevékenysége, hanem a dolgozók millióinak sokrétű igyekezete is hozzásegíti. A szociális folyamatok irányításának kézbentartása, a milliók tevékenységének megszervezése és helyes vezetése a közös cél felé, egységük megteremtése s az eddigi osztály- és más különbségek fokozatos eltávolítása, mindez eddig megoldatlan feladat. Tudományos világnézetünk — a marxizmus—leninizmus —, amely a kommunista pártok tapasztalataival és ismereteivel, a rohamosan fejlődő tudományos ismeretekkel állandóan gazdagodik, sikeres előrehaladásunk biztosítéka. A marxizmus—leninizmus jóvoltából a kommunista pártok — elsősorban az SZKP-vel az élen — felfedezték hatalmas belső erejüket, eltávolították a személyi kultusz következményeit és széles teret nyitottak a tudományos kommunizmus fejlődése számára. Mozgalmunk előtt nagy feladat áll: új alapokon meg kell teremteni a világ kommunistáinak egységét, helyre kell hozni a Mao Ce-tung és csoportja bomlasztó tevékenysége által előidézett károkat, s harcolni kell az internacionalizmus eszméjéért. Az utóbbi évtizedben a nemzetközi kommunista mozgalomban és az egyes kommunista pártok tevékenységében sok probléma halmozódott fel. De ez is a tudományos kommunizmus erejéről s arról tanúskodik, hogy e problémákkal meg tudunk birkózni. Az első szocialista forradalom győzelme óta egy fél évszázad telt el. Mindaz, amit a szocializmus ez alatt a rövid történelmi időszak alatt a kizsákmányolásmentes világ, az ember számára tett, magában is korszakalkotó, s hatásában felülmúl minden fordulatot a kizsákmányoló rendszerek történetében. Tulajdonképpen az emberiség új történelmének küszöbén állunk, a Szovjetunió oldalán a további szocialista országokkal együtt most építjük az alapot a döntő ütközet számára. Ez a munka megéri, hogy beleadjuk minden erőnket! A nehézipari miniszter válaszol (CTK) - Marié FiSarová képvi selfi a Nemzetgyűlés múlt év októberi ülésén megkérdezte, mikor nem lesz hiánycikk a gáztűzhely, a fürdőkád, a villamos tűzhely stb. A nehézipari miniszter a kérdésre írásban válaszolt, és többek között a következőket közölte: 1970-ben az 1966. évi mennyiséghez viszonyítva 77 százalékkal több gáztűzhely, mintegy tizenkétszer annyi, vagyis 33 ezer etázsffitési berendezés, 50 ezer cseppfolyós tüzelőanyaggal fűthető kályha, egy ötödével több zománcozott edény stb. lesz kapható. Feltételezhető, hogy a jelenleginél jóval kedvezőbb lesz az ellátás egyéb ipari árucikkekkel Is. Azonban az áruellátás lényegesen csak 1970 ntán javulhat, amikor is befejeződik több nehézipari üzem korszerűsítése, átépítése és kibővítése. Jelentős javulás várható a kereskedelmi kapcsolatok terén is. Előreláthatólag közvetlenebb lesz a termelőüzemek s a fogyasztók kapcsolata, jobb és rugalmasabb a szervizek s a tanácsadóközpontok szolgáltatása, és gyümölcsözőbb a fogyasztók körében hagyományosan rendezett közvéleménykutatás. A közszükségleti cikkeket gyártó legnagyobb gépipari üzemek fokozatosan kereskedelmi vállalatokat létesítenek a köztársaság területén.