Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-10 / 41. szám, péntek

iiŕí Hendrych elvtárs beszéde a CSKP Központi Bizottságának ülésén 1967. n. 10. (Folytatás a 8. oldalról) A nemzeti büszkeségre és a nemzeti öntudatra nevelünk a szocialista hazafiság szellemében. Kívánatos ennek a hazafiságnak érzelmi oldalát céltudatosabban gazdagítani, kapcsolatba hozva a hazai tájjal, a családi környezettel és az anvanyelvvel. A szocialista haza iránti öntudatosabb viszonyra kell nevelnünk az embereket. Egyes publicisták, például a Host do domu című folyóiratban el akarják velünk hitetni. hogy mindez már elavult ériek. Csakhogy a nemzeti történelem, kultúra és nyelv fontos szerepet vitt a kapitalizmus Idején a proletariátus osztályharcában és a szocializmusban jelentősege még nagyobb. A szocialista hazafiság új, lényegbsvágó vonása forradalmi aktivitása. A szocialista hazafiságot nem a >>azát dicsőítő szép szavak szaoínt mérjük le, hanem a társadalom alapvető érdeke

;t szolgú'ó konkrét, akár köznapi tettek alapján. Pár az internacionalizmus eszméje és a szocialista hazafiság mély gyökeret vert dolgozóink tudatában, ideológiai li"iitjnknak elsősorban a hiányosságokra kell felfigyelnie, amalyek a bonyolult nemzetközi lejlődéssel, a két világrendszer harcával, a nemzetközt •sernények rohamos alakulásival magyarázhatóak. Népütik internacionalista és hazafias nevelése szempontjából rendkívül fontos, hogy következetesen a szilárd osztályálláspontra támaszkodó elvszerű magatartást képviseljük az időszerű nemzetközi kérdésekben. Ez főleg a német kérdésre vonatkozik, amely hazánk történetében mindig sorsdöntő volt. Az utóbbi időben az új bonni kormány képviselői békülékenyebb hangnemet ütnek meg a szocialista országokkal kapcsolatban. Magatartásunkra azonban nem a szavak, hanem a tettek gyakorolnak befolyást. Álláspontunkat újévi beszédében Novotný elvtárs fejtette ki, amikor azt mondotta, hogy az új kormány vezette Német Szövetségi Köztársaság további fejlődését figyelemmel kísérjük és következtetéseink a bonni kormány külpolitikájának gyakorlati lépéseitől függnek. Egyelőre minden okunk megvan arra, hogy Bonn magatartásában taktikai manővert lássunk, mivel mitsem változott politikájának lényege. Bonn továbbra is olyan politikát követ, amely a második világháború után Európában kialakult helyzet megváltoztatására törekszik. Maradéktalanul támogatjuk a szovjet kormány minapi nyilatkozatát, amely sürgetően felhívta a figyelmet arra, hogy a revansisták továbbra is a visszavágásról beszélnek és ebben jóindulatúan támogatja őket a nyugatnémet kormány. Bonn nem mondott le arról a törekvéséről, hogy szert tegyen nukleáris fegyverekre és továbbra ls a militarizálást szorgalmazza. Nem ismeri el a háborút követő húsz esztendőben Európában reálisan kialakult helyzetet, beleértve a Német Demokratikus Köztársaság létét és Németország új határait. Velünk kapcsolatban nem akarja semmisnek nyilvánítani a müncheni egyezményt. Nagyon téveditek Bonnban, ha úgy vélik, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és az NSZK kapcsolatai az NDK iránti barátságunk rovására fejlődhetnek. Az ilyen spekuláció nem Jár eredménnyel. Magunk alatt vágnánk a fát, ha csak egy pillanatra ls megfeledkeznénk róla, hogy német földön a szocialista rendszer nemcsak Németország jövőjének alapja, hanem egyben a szocialista közösségnek, szilárdságának, biztonságának és erejének oszthatatlan része. Senki sem várhatja el tőlünk emlékezőtehetségünk elvesztését, különösen amikor látjuk, hogy a revansizmussal párhuzamosan erősödik a neofasizmus ls. Figyelemmel követjük ezeknek az áramlatoknak ellenzőit, rokonszenvvel tekintünk a nyugatnémetországi demokratikus és haladó erők tevékenységére. Nem véletlen, hogy az NSZK, Franco Spanyolországától eltekintve, valójában az egyedüli európai ország, amelyben betiltották a kommunista pártot, miközben a politikai életben újra előtérbe lépnek az újnácik. Ezeket a tényeket történelmi összefüggéseiben szüntelenül ismertetni kell a dolgozókkal és főképp az ifjúsággal. Rendkívül fontos az adott helyzet illúziók nélküli józan ismerete. Dolgozóink és a világ közvéleménye számos kérdésre akar választ kapni a vietnami eseményekkel kapcsolatban, ahol az amerikai imperializmus tovább folytatja brutális agreszszióját. Ezeket a kérdéseket türelmesen meg kell magyaráznunk, hangsúlyozva összetettségüket, az amerikai agresszorok ellen hangolva a közvéleményt és támogatva a vietnami nép igaz harcát segítő mozgalmat. Az internacionalizmus és a hazafiság kérdésének fontos elméleti vetületei vannak. Nem tudunk szabadulni attól a benyomástól, hogy elméleti frontunk ezen a szakaszon nem egyszer akadémikussá válik, elveszti szoros kapcsolatát a köznapi élet nézeteket korrigáló valóságával. Az internacionális nevelés és a párt nemzetiségi politikája kérdéseinek szilárd helyet kell biztosítanunk a pártiskolák programjában, a pártoktatásban és a többi iskola tantervében. A párt és az álam szerveire, a társadalmi szervezetekre és az eszmei-nevelő intézményekre hárul az a feladat, hogy a közeljövőben felelősségteljesen megítéljék a proletár nemzetköziségre és a szocialista hazafiságra való nevelés jelenlegi helyzetét. A XIII. kongresszus irányvonalának, az egyes helységek komplex szükségleteinek és feltételeinek megfelelően céltudatosan mélyítsék el a párt tagjainak és köztársaságunk minden polgárának internacionalista, hazafias tudatát. V. A fiatal nemzedék nevelése a párt egyik legfontosabb feladata Már a mai ülés napirendjének meghatározásánál hangsúlyoztuk, hogy főleg ifjúságunk nevelése szempontjából tartjuk rendkívül fontosnak a társadalom eszmei egységét. Bár az eddig szóba kerülő minden kérdésnél igyekeztünk tekintetbe venni a fiatal nemzedék szükségleteit, érdeklődési körét és fejlődése távlatait, bizonyára helyes lesz néhány megjegyzésben még külön foglalkoznunk az ifjúság kérdéseivel. A jelenlegi fiatal nemzedék általános kérdéseivel gyakran foglalkoztunk a Központi Bizottság elnökségében. A megtárgyalt anyag ifjúságunk élete különféle oldalainak hosszú ideig tartó feltérképezése és elemzése alapján jött létre és jelentős részét mai ülésünkön önök ls megkapták. Az anyag megvitatása után elsősorban a levont következtetések a CSISZ V. kongresszusa előkészítésének irányelveivé válnak, javasoljuk, hogy ezekkel a következtetésekkel foglalkozzanak az illetékes állami és gazdasági szervek, valamint a társadalmi szervezetek. Ezek a következtetések természetesen hosszú időre megszabják valamennyi pártszerv feladatait az ifjúság körében végzett munkában. A szocialista országépítés bonyolult feltételei, a nemzetközi kapcsolatok ellentmondásos és rohamos alakulása, továbbá az ifjúság felé célzatosan forduló és erősödő imperialista propaganda szükségessé teszi ifjúságunk eszmei-politikai nevelésének elmélyítését és annak lehetővé tételét, hogy a fiatalok jobban érvényesülhessenek a szocialista országépítésben. A politikai hatalomért vívott harc idején és általában egász további fejlődésünkben a fiatal emberek mindig a haladó forradalmi erők soraiban álltak. Nagyon aktívan részt vettek a szocialista társadalom építésében. Pártunk helyes Ifjúsági politikájának köszönhető, hogy ifjúságunk a múltban és ma ls, zömében pártolja a haladást és a szocializmust, ereje teljéből részt vállal a jelenlegi feladatok és problémák megoldásából. Pártunknak ez a politikája megfelel az ifjúság érdekeinek. Ezt a pozitív értékelést nemgyengíthetik a különféle szubjektivista és szélsőséges felfogások, amelyek úgy magyarázzák a párt és a társadalom ifjúság iránti figyelmét, hogy így akarjuk kivezetni az ifjúságot valamilyen „hanyatlásbőr, a „teljes passzivitásból". Az általános befeketítés, a kedvezőtlen jelenségek bármiféle általánosítása nem egyeztethető össze a tárgyilagos helyzetfelméréssel, megnehezíti az igazi hiányosságok kiküszöbölésére vezető utak feltárását, a fiatalok körében pedig konokságra, elutasító magatartásra vezet. Realista szemszögből tekintsünk mind a társadalom egységének, mind a fiatal nemzedék arcélének és magatartásának kérdéseire. Nem ijedhetünk meg attól, hogy ködbe vesznek a fiatal nemzedék egyöntetűségéről vallott egyoldalú elképzelések, s ugyanakkor az eltévelyedettek miatt nem törhetünk pálcát az egész ifjúság fölött. A helyzetet olyannak kell látnunk, amilyen. A fiatalok magától értetődőnek tartják a szocializmust. Nem terheli őket hagyományos előítélet és általában pozitív álláspontra helyezkednek társadalmi fejlődésünk alapvető irányzatát tekintve. Eközben természetszerűleg megnyilvánul az élet hézagos ismerete. Többnyire ez magyarázza az előforduló elhamarkodott ítéleteket, a türelmetlenséget, a mércék és a követelmények maximaiizmusát. Nézetem szerint nincs okunk bánkódni azon, hogy az élet a fiatalokat jelentős fokú magabiztossággal töltötte el. Ugyanakkor nem maradhatott nyomtalanul az, hogy a fiatalok egész évfolyamai olyan bonyolult időszakban serdültek fel, amelyben a párt nyíltari rámutatott a társadalom fejlődésének egyes ellentmondásaira és ösztönözte egyes javak átértékelését. Ebben az időszakban, többé-kevésbé törvényszerűen, bizonyos mértékig gyengült a tekintélytisztelet és bizonyos tanácstalanság lépett fel a nevelés terén. Ennek megvannak a következményei és mindez kihatott a fiatalok közéleti részvételére is. Viszont semmiképp sem beszélhetünk az ifjú nem zedék ún. „elvesztéséről", stb. Nem tévesztjük szem elől a negatív jelenségeket. Ezek azonban nem szolgáltathatják az ifjúság általános megítélésének kiinduló pontját. Ennek ellenére ki kell fejtenünk az ilyen jelenségekkel kapcsolatcs álláspontunkat és szükséges intézkedéseket kell foganatosítanunk. Különféle társarialomellenes kihágásokra, az egyének erkölcsi életére célzok. Gondoskodjunk egyben az ilyen jelenségek megelőzéséről a munkahelyeken, az iskolákban, a HESZ-ben, valamennyi társadalmi szervezetben és főleg a családban, mégpedig idejében. Nem törődhetünk bele abba se, hogy a javítóintézetekben nem elég eredményes az átnevelés. Ezeket a tényeket lelkiismeretesen vizsgálnunk kell, levonva belőlük a következtetéseket. Az említett problémákról elég gyakran beszélnek és írnak nálunk. Ennek folytán egyesekben olyan benyomás alakul ki, hogy tulajdonképpen ilyen az egész ifjúságunk. Pedig a kisiklott fiatalok Ifjúságunknak csak elenyésző részét képviselik. Mivel azonban szocialista társadalomban élünk, Joggal nyugtalaníthat bennünket minden ehhez hasonló jelenség. Sajnálatos, hogy egyes fiatalok viselkedésének és fellépésének szélsőséges megnyilvánulásai elleni harcunkat itt-ott gyengíti az ifjúsági irodalom kiadásának objektivista módja, a rádió és a televízió nem eléggé differeciáltan megválasztott műsorszámai, egyes hazai filmek és meg nem felelő külföldi filmek könnyelmű kiválasztása. Bár a fiatalok természetszerűen különféle fokú érdeklődést tanúsítanak a politikai és a politikai történés iránt, a figyelmesebb vizsgálódás megállapítja, hogy az ifjúság zöme élénken érdeklődik a politikai kérdések megoldása Iránt. Erről tanúskodik az ifjúság őszinteségből táplálkozó természetes nyíltsága és bíráló szelleme. A fiatalok túlnyomó többsége a fennálló fogyatékosságokat kritizálja és jogos követelményeket támaszt. Bíráló szellemét semmiképpen sem tarthatjuk eltávolodásnak a szocializmustól és nem tagadhatjuk meg tőle a kritika jogát. Amennyiben azonban az ifjúság politikai aktivitását és elkötelezettségét a megfelelő mederben kívánjuk fejleszteni, akkor pontosan körül kell határolnunk, hogy az Ifjúság viszonylatában mit tartunk politikának. A fiataloktól gyakran megkívánjuk a széles körű belső és nemzetközi összefüggések megértését, pedig ehhez nem elegendő az ifjúság érettsége és tapasztalata. A fiatalok érzékenyen reagálnak főleg arra, ami közvetlenül érinti őket, ami közvetlenül vagy közvetve öszszefügg éredekeikkel és szükségleteikkel. Az ifjúságot nem kezelhetjük úgy, mintha egyedüli kötelessége volna végrehajtani az idősebbek utasításait. Megkívánhatjuk azonban a fiataloktól tevékeny részvételüket minden intézkedésünk végrehajtásában. Ezzel ugyanis hozzájárulnak a számtalanszor bírált dolgok megoldásához, például a végzett munka minősége és menynyísége szerinti igazságos díjazással kapcsolatos követelmények valóra váltásához, a szakképzettség szerinti minőségi besorolás érvényesítéséhez, stb. Az ilyen problémák szem elől tévesztése gyakran kiváltja a fiatalok passzivitását. Hasonló a helyzet a hivatásra való felkészülés, a munkafolyamatba sorolás, a fiatalok házasságával összefüggő problémák megoldása, stb. tekintetében. Egyszóval az ifjúság a saját szemszögéből, a saját problémái tükrében méri le a javak társadalmi értékét és fontosságát. Kötelességünk a fiatalokat úgy vezetni a mai életben, hogy a szocializmus lehetőségeinek és szükségleteinek megfelelő tapasztalatokra tegyenek szert és a társadalmi érdekkel összhangban minél jobban érvényesíthessék lendületüket, energiájukat, méltóképpen tovább vigyék a társadalmi haladásra irányuló igyekezetünket. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban szükségesnek tartom röviden foglalkozni a főiskolai fiatalokkal. A főiskolai hallgatókat felkészítjük arra, hogy a jövőben sikeresen helytálljanak a legigényesebb szakaszokon. Annál nagyobb igényeket kell támasztanunk nevelésükkel, általános felkészülésükkel szemben. Ehelyett azonban már évek óta — nagyon konkrét formában — komoly fogyatékosságok tapasztalhatók a főiskolai politikai nevelésben. Nem akarjuk lebecsülni a főiskolások pozitív politikai aktivitását, az időszerű politikai, társadalmi és gazdasági kérdések tisztázására irányuló törekvésüket. Viszont a főiskolások körében gyakran terjednek helytelen hangulatok és nézetek, előfordul az útvesztettség, a jövő távlatainak szem elől tévesztése és a borúlátás. Ebben a légkörben nagyon könnyen beszüremlenek különféle negativista és néha a párttal és a szocializmussal szemben ellenséges ideológiai nézetek ls. Ez nem hagyhat bennünket közömbösen. A párt és a CSISZ szervezetei, főleg azonban a főiskolák vezetői és tanítói, valamint az Iskolaügyi Minisztérium felelősségteljesen foglalkozzanak ezekkel a jelenségekkel, mérjék le befolyásukat, gondosan vegyék fontolóra a kérdés megoldásának útját — módját, tegyenek hatékony intézkedéseket a főiskolai politikai nevelés_ elmélyítésére. Az ifjúságra gyakorolt eszmei hatás elmélyítése érdekében fontolóra kell vennünk az ifjúság és egységes szervezete fejlődésének új jelenségeit. Az első jelenség az a körülmény, hogy az új fiatal nemzedék sajátos vonásokkal, érdeklődési körrel és szükségletekkel kerül a ma társadalmi életébe. Ezeknek tisztázására rendkívül figyelmet fordítunk. A gyakorlatban így érvényesítjük azt a lenini gondolatot, hogy az ifjúság törvényszerűen másképp, más utat járva és más helyzetben éri el a szocializmust, mint apáik nemzedéke. A párt és az ifjúsági szervezet számoljon ezzel a ténnyel, s egész tevékenysége következetesen megfeleljen az új nemzedék mentalitásának, s abból induljon ki. A kérdés megfontolásának második oka a társadalmunk további fejlődésével, főleg a tudományos-műszaki forradalommal összefüggő, már említett időszerű, minőségileg új feladatok. Az ifjúság figyelmét a tudományos és műszaki forradalomra irányítjuk. Ez any"nyit jelent, hogy elsőrendű figyelmet szentelünk az ifjúság szakképzettsége és műveltsége fokozásának, alkotó munkájának. Ennek során szükséges, hogy az ifjúság a tudomány és műszaki ismeretek mellett tevékenyen elsajátítsa a tudományos világnézetet is. Eszmefuttatásunk harmadik oka, hogy a CSISZ-nek további tevékenységében mentesülnie kell munkájának elavult vonásaitól és módszereitől. A múltban gyakran előfordult, liogy az ifjúság körében végzett munkában nem vették eléggé tekintetbe a fiatalok differenciálódó érdeklődési körét. A társadalmi érdek alapvető szerepének helyes hangsúlyozása mellett megfeledkeztek a részleges érdekek szerepéről. A CSISZ eléggé egyoldalúan, csupán a gazdasági kérdések megoldására terelte a figyelmet és gépiesen utánozta más szervezetek és intézmények munkamódszereit. Ennek folytán nagyon megkopott ifjúsági jellege és tevékenységének sajátossága. A szocialista társadalmi szervezetek szerepének lenini értelmezésével összhangban így határozhatjuk meg az ifjúsági szövetség alapvető küldetését: Ösztönözze a fiatalokat szocialista társadalámunk építésére, s ezzel kapcsolatban elégítse ki, fejlessze, érvényesítse és oltalmazza az ifjúság érdekeit. Az „ifjúság érdekei" fogalmába azonban nem sorolhatjuk csupán az egyes kevésbé fontos, részleges érdeklődési köröket, kedvteléseket és „hobbykat", hanem a pontos fogalomnak megfelelően a fiatalok érdeklődési körének teljességét. Vagyis nemcsak a kulturális, testnevelési, műszaki, vagy szórakozási kedvtelések tartoznak ide, hanem úgyszintén éa főleg a munkával, a politikával összefüggő érdekek, a tanulmányok, a hivatásba sorolás, a közéleti tevékenység, a társadalmi életben való részvétel, a szocialista társadalom fejlődésének és védelmének távlatai iránti érdeklődés is. Más szóval tehát idetartoznak a fiatal ember lényegbe vágó, alapvető, számára elsőrendű érdekei ls, amelyeket nem szabad formálisan felfogni. Ezek az érdeklődési körök elősegítik személyiségének harmonikus kibontakozását. Szüksége mutatkozik annak, hogy az új feltételek között hangsúlyozzuk az ifjúsági szervezet sajátos jellegét. Ugyanakkor egyöntetűen le kell szögeznünk, hogy a Központi Bizottság továbbra is helyesnek és érvényesnek tartja az ifjúság egységes politikai szervezetének elvét, amely nemcsak történelmi, hanem egyben társadalmi szempontbői is létjogosult. Az ifjúságot szervezetében elsősorban az eszmei egység fűzi egybe, amely kifejezésre Jut a világ és a társadalom fejlődésének, a szocialista haladásért világszerte folyó harcnak felfogásában Az ifjúságot hazafias érzése, nemzeti büszkesége fűzi össze, amely nemzeteink haladó hagyományaira épül. Egyesíti továbbá az egész világ Ifjúsága közti internacionalizmus és barátság. Ez az érzés elsősorban a szovjet Ifjúsághoz köti. Egységes Ifjúsági szervezetünk létjogosultságát az adja meg, hogy a mai fiatal nemzedék (Folytatása az 10. oldalon)