Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-09 / 40. szám, csütörtök

Új gozdosógironyitósi rendszer o mezőgozdosógbon 1 A mezőgazdasági árrendszer A mezőgazdasági üzemek (EFSZ-ek, állami gazdaságok, egyénileg gazdálkodók) gaz­dálkodásának közgazdasági esz­közökkel történő befolyásolásá­ban legfontosabb eszkőz az ár­rendszer. A felvásárlási ár a leghatásosabb módja annak, hogy a mezőgazdasági terme­lés szerkezete a népgazdasági szükségleteknek megfelelően alakuljon. A mezőgazdasági ter­mékek értékesítési árszínvona­lának: az egységes felvásárlási áraknak és a differenciált ár­pótléknak biztosítani kell a kedvezőtlen természeti adottsá­gok közt gazdálkodó üzemek egyszerű újratermelését és e szövetkezeti tagok arányos munkadiját, a kedvezőbb felté­telek közt működő üzemekben pedig a viszonylag magasabb személyi jövedelmek mellett a saját erőből történő beruházá­sokat, az üzemi alapok képzé­sét, valamint a hitelek és azok kamatainak visszafizetését. A mezőgazdasági termékek érté­kesítési árszínvonalától, a meg­felelő árarányoktól függ első­sorban a mezőgazdasági üze­mek pénzügyi önállósága. A mezőgazdasági termékek felvásárlási árának megállapí­tásánál a legnagyobb probléma az volt, hogy az egyes mező­gazdasági üzemek egymástól eltérő természeti és termelési teltételek, illetve adottságok közt gazdálkodnak. Éppen ezért az eltérő természeti és termelési feltételek között ki­fejtett ugyanazon mennyiségű munka eltérő mennyiségű ter­méket hoz létre és a terméke­ket eltérő termelési költségek­kel termelik ki. Vagyis: a kü­lönböző természeti adottságok miatt az 1 métermázsa termék­re eső termelési költség is más és más az egyes területeken. Ezen el nem hanyagolható feltételek áthidalására, illetve e feltételekből eredő eltérések kiegyenlítésére az árrendszer megállapításának két alterna­tívája kínálkozott. Az egyik a differenciált felvásárlást árak, amelyek a természeti és terme­lési adottságoknak megfelelően területenként, körzetenként, sőt vállalatonként változnának. A másik alternatíva az egész ország területére egységes fel­vásárlási árak megállapítása s a természeti-termelési adottsá­gokból eredő különbségek dif­ferenciált árpótlékkal, adóval és más közgazdasági eszközök­kel való megoldása. EGYSÉGES FELVÁSÁRLÁSI ARAK Az új gazdaságirányítási rendszerben az áraktól azt vár­juk, hogy a mezőgazdasági üzemekre nyomást gyakorolja­nak olyan irányban, hogy a természeti és termelési adott­ságoknak megfelelően azokat a termelést ágakat fejlesszék, amelyek egyfelől a népgazda­ság számára kívánatosak, más­felől pedig, fejlesztésük az adott feltételek között a mező­gazdasági üzem számára a leg­gazdaságosabb. Ezt a funkciót a természeti­termelési adottságokból kiindu­ló, területenkénti differenciált felvásárlási ár nem tudná tel­jesíteni, mivel az ilyen árrend­szer csupán a direktív felada­tok kiegészítőjeként hatna. Ez­zel szemben az egységes fel­vásárlási árak olyan közgazda­sági eszköz az állam kezében, amellyel közvetett befolyást gyakorol a termelés szerkeze­tére. Viszont, hogy az egyes termékeket honnan, melyik te­rületről és milyen mennyiség­ben kapja, annak eldöntését át­ruházza azokra, akik a konkrét termelést feltételeket a legjob­ban ismerik, — a termelőkre. Következésképpen az egységes felvásárlási árak, a többi köz­gazdasági eszköz együttes al­kalmazásával megfelelő hatást gyakorolnak a mezőgazdasági termelés szakosítására és kon­centrálására, a természeti-ter­I melési adottságokhoz igazodó I termelési struktúra kialakítási­7_ ra, amely a mezőgazdasági ter­melés belterjes fejlesztésének 9. alapvető feltétele. A január 1-vel életbe lépett • egységes felvásárlást árak meg­t állapításakor azon területeken w gazdálkodó mezőgazdasági üze­mek átlagos termelési költsé­geit vették tekintetbe, amely területeken az illető termék döntő mennyiségét termelik. Igy például a búza árának megállapításánál a kukorica — répa — burgonya körzetek át­lagos termelési költségeit vet­ték tekintetbe. A tej, a vágó­marha és a tojás árának meg­állapításánál viszont valameny­nyi termelési körzet átlagos költségeiből indultak kl. Az átlagosnál rosszabb ter­melési feltételek közt gazdál­kodó mezőgazdasági üzemek magasabb termelést költségeit differenciált árpótlékkal egyen­lítik ki. Az átlagosnál jobb ter­melési feltételek közt gazdál­kodó mezőgazdasági üzemek extrajövedelmének egy részét pedig progresszív földadó for­májában vonják el. DIFFERENCIÁLT ÁRPÓTLÉK A differenciált árpótlék szer­ves része a mezőgazdasági ter­mékek egységes árainak. Az a szerepe, hogy fedezze, illetve kiegyenlítse azon mezőgazdasá­gi üzemek nagyobb termelési költségeit, amelyek rosszabb termelési feltételek közt gaz­dálkodnak, mint amilyen fel-: tételek alapján az egységes fel­vásárlási árakat meghatároz­ták. A differenciált árpótlékot a központi alapokba egységes áron eladott termékek 100 ko­rona árbevételére számítják, il­letve fizetik ki. Differenciált árpótlék csak a szerződéses ér­tékesítés után jár. A szerződé­sen felül értékesített terméke­kért nem jár differenciált ár­pótlék. A differenciált árpótlék jut­tatása mértékének megállapítá­sára a mezőgazdasági üzemek természeti-termelési feltételeit újból felülvizsgálták, mivel er­re a célra az eddigi termelési körzetek nem alkalmasak, és a mezőgazdasági üzemeket ter­mészeti-termelést kategóriákba sorolták. (A cseh és a szlovák szóhasználatban „prírodné sta­novište".) A természeti-terme­lési kategóriákon a természeti viszonyok azon összességét ért­jük, amelyek egy bizonyos te­rületen megközelítőleg egyfor-. mán hatnak a mezőgazdasági termelésre, elsősorban ls a ter­melés struktúrájára, a hektár­hozamokra, a munkatermelé­kenységre és mindebből ere­dően a termelési feltételekre. A természeti-termelési kategó­riákat egyelőre nyíltnak kell tekintenünk. Végleges kialakí­tásuk együtt jár a mezőgazda­sági termelés szakosításával. A differenciált árpótlék több évre megszabott tétel, amely a többi, hosszabb időn át ható közgazdasági eszközzel együtt az ötéves terv részét képezi. A differenciált árpótlék nép­gazdasági jelentősége az, hogy alkalmazásával az állam előre befolyásolja a mezőgazdasági termelés szerkezetét mindazon mezőgazdasági üzemben, amely­nek differenciált árpótlékot nyújt. Vagyis az állam fenn­tartja a mezőgazdasági terme­lés szerkezeti összetételének központi Irányítását a múlttal szemben azzal a különbséggel, hogy ad adminisztratlv-direktiv módszereket közgazdasági esz­közökkel váltja fel. FELÁR A PIACI TERMELÉS NÖVELÉSÉÉRT Annak érdekében, hogy az állami felvásárló szervek rugal­masan tudjanak alkalmazkodni a kereslet-kínálat követelmé­nyeihez, és hogy a kereslet-kí­nálat egyensúlyi állapotára ha­tást gyakorolhassanak, egyes mezőgazdasági termékekre az egységes felvásárlási áron és a differenciált árpótlékon fe­lül, központilag megszabott Irányelvek alapján felárat (pré­mium) is fizetnek. Felár az ál­lami alapokba, a szerződéses értékesítés keretében eladott mezőgazdasági termékekért fi­zethető. (Az állami alapokba felvásárolni jogosultak: az ál­lami felvásárló vállalatok, a fogyasztási szövetkezetek, a fel­dolgozó Ipar, továbbá a nagy­fogyasztók, mint például az üzemi étkezdék, kórházak, ka­tonai alakulatok stb.). A felár célja, hogy fokozza a vállalati és egyéni anyagi érdekeltséget az állami alapokba történő pia­ci termelés növelésében. Erre a célra az állam a központi ala­pokból évi 1,5 milliárd koro­nát fordít. Felárat az előző há­rom év átlagához mért növeke­désért adják, éspedig a tejter­melés növeléséért, valamint a népgazdaságilag fontos növény­termesztési és állattenyésztési termékek piaci termelésének növeléséért; minden 100 koro­na növelésért 50 koronát. A népgazdaságilag fontos termé­kek, amelyek piaci termelésé­nek növeléséért felár fizethető, a következők: búza, rozs, sör­árpa, zab, kukorica, burgonya, cukorrépa, gabona-vetőmag, ül­tetőburgonya, vágóállatok, ma­lac, borjú, juh, baromfi, tojás és gyapjú. A felár a mezőgazdasági üze­mek dolgozóinak premizálására használható fel. ÁRPÓTLÉK Ugyancsak a kereslet-kínálat szabályozására bevezették az árpótlékot (nem azonos a dif­ferenciált árpótlékkal!). Az ár­pótlékot az állami felvásárló szervek saját eszközeikből fi­zetik. Árpótlékot fizethetnek a !Jobb minőségű termékért, a szállítási határidők lerövidíté­séért vagy jobb időbeli elosztá­sáért, a szerződésen felüli mennyiségért stb. Az árpótlék a szerződő felek, az eladó és a vevő közvetlen megállapodá­sától függő, s éppen ezért vár­ható, hogy hatékony eszköz lesz a szállító-átvevő kapcso­latok kialakításában és elmé­lyítésében. SZABAD ÁRAK Azon mezőgazdasági termé­kek, amelyekre nem állapítot­tak meg egységes felvásárlási árat, szabad áron értékesíthe­tők. A szabad árban az értéke­sítési szerződés kötésekor az eladó és a vevő állapodnak meg. Szabad árakat érvényesí­tenek a mezőgazdasági üzemek közti árucsere-forgalom egy ré­szére is. A központi irányító szerv határozza meg, mely ter­mékek értékesíthetők szabad áron. A szabadárak a mező­gazdasági árutermelés értéké­nek mintegy 5—6 százalékára vonatkoznak. A TERMELŐESZKÖZÖK ÉS ANYAGOK ÁRA Január 1-vel, a felvásárlási árak emelésével egyidőben fel­emelték a mezőgazdaságban használt termelőeszközök és anyagok, valamint a szerviz­szolgáltatások, továbbá a keve réktakarmányok árát ts. Ezt az áremelést kiegyenlíti a felvá­sárlási árak emelése, továbbá egyes anyagok állami dotálása. A műtrágya áremelésének több mint 50 százalékát az állam dotálja, úgyhogy a mezőgazda­sági üzemeket érintő áremelés mintegy 35 százalékos. A mű­trágya nagybani vásárlásánál a mezőgazdasági üzemek áren gedményben részesülnek. To­vábbá a műtrágyánál érvénye­sül az tdényár és az Idényen kívüli ár. A mezőgazdaságban használt gépek és más termelőeszközök árát 8—50 százalékkal emelték. Az árak emelésével egyidőben megszűnt a mezőgazdasági ter­melőeszközök kiutalásos rend­szere és azokat a mezőgazdasá­gi üzemek a kereskedelmi há­lózatban, vagy pedig közvetle­nül a gyártó vállalattól szaba­don vásárolják. A gépek és más termelőeszközök, valamint a mezőgazdaságnak nyújtott szolgáltatásoknál a rögzített hatósági árak és a maximált limitárak érvényesülnek. Az ál­lam anyagi előnyökben része­síti azokat a mezőgazdasági termelőeszközöket gyártó válla­latokat, amelyek a mezőgazda­sági termelés hatékonyságát növelő termelőeszközöket gyár­tanak, s így csökkentik a ter­melési költségeket. BATKY LÁSZLÓ MÉSZÁROS GYÖRGY (Folytatjuk) MÉH1 HAVAS UTCAIT JÁ­ROM, s mindenfelé nyílt tekin­tetű, kiegyensúlyozott, jó kedé­lyű emberekkel találkozom. Nézzünk utána: minek köszön­hető ez az elégedettség? Közeledik az évzáró közgyű­lés ideje. Gyökér János, a dió­barna szemű, köpcös szövetke­zeti könyvelő már beírta a rub­rikákba a „bűvös" számokat, így kapásból tájékoztathat az eredményekről. A MÉHI SZÖVETKEZET TAG­JAI — akik már 1962-ben is száz százalékra teljesítették a pénzügyi és termelési tervet — az elmúlt évben járási viszony­latban elsők lettek a tejeladás­ban, a marhahúseladást 150 százalékra teljesítették, s 700 sertés helyett 720-at adtak el. A szemes termények felvásárlá­si eredménye 112 százalék volt. A hatmillió koronát meghala­dó bevételi tervet már novem­berben teljesítették. Elégedett e mberek A szövetkezet legjobban Jö­vedelmező üzemágai: a kacsa­keltető és a kertészet. 20 hek­táron és egy 1800 négyzetmé­teres üvegházban termelnek zöldségféléket. Piacozniok nem kellett, a termést közvetlenül a boltokba szállították. A méhiek vidám, gondmen­tes évzáró közgyűlésnek néz­nek elébe. Egy munkaegység 22 koronát ér, és 110 000 mun­kaegységet fizetnek ki. Az ösz­szeg tehát nagyjából azonos lesz az ötvenes évek közepén elért összbevétellel. Ezenkívül mintegy 150 000 koronát oszta­nak ki prémium címén. Tudom, a számokat kevesen kedvelik, ám itt, Méhiben a számjegyek sokat jelentenek. Emberek állnak mögöttük, akik verejtékük és okos gazdálkodá­suk eredményével a tarsolyuk­ban, íme. a megnyugvás kitapo­sott ösvényén járnak. S a méhiek nem pihennek a babérokon. A szövetkezetnek rejtett forrásai vannak, ame­lyeket az új irányítási rendszer bevezetésével és szakosítással ki lehet aknázni. Javítani akar­ják a föld termőképességét, s mivel ma már maguk okoskod­hatják kl, hogy pillanatnyilag mi fizetődik ki a legjobban, to­vább akarják fejleszteni a juh­és kacsatenyésztést. AZ ANYAGI ÉRDEKELTSÉG és a munkaegység értéke Méhi­ben a fiatalok problémáját is megoldotta. A 20 traktort ifjak „lovagolják", és a kertészetben is sok fiatal dolgozik. Megtalál­ják számításukat, nem vágynak el a faluból. A kilencéves is­kola elvégzése után annyi fia­1 falu — 10 hír RÁRÔSMULYAD • A LOSONCI JÁRÁS legki­sebb faival közé tartozik. Ebben az Ipoly szűk völgyében meghú­zódó községben csak alig több mint 350 lakos él, akiknek zö­me az eredményesen gazdálko­dó szövetkezetben dolgozik. A település határközség. • KEVESEN TUDJÁK, hogy a községnek érdekessége is van: három gyógyforrás buzog a földből. A környék lakosainak állítása szerint a gyógyvíz igen Jó hatással van a gyomor-, bél-, szív- és érbetegségekre. Anyag­csere-zavarokat és vérszegény­séget Is gyógyítanak vele. • A KÖZSÉG SZÖVETKEZE­TE 316 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodik, ebből 161 hektár a szántó. Ezen a terüle­ten 93 ember talál megélhetést, ebből 75 az állandó dolgozó. • A SZÖVETKEZET a losonci Járás jól gazdálkodó EFSZ-ei közé tartozik. A bevételi tervet rendszeresen teljesítik, és az egyes terményekből magasabb hektárhozamot érnek el a terve­zettnél. Például cukorrépából a várt 290 mázsa helyett 400 má­zsát takarítottak be hektáron­ként. • NEM LEHET azonban el­hallgatni az állattenyésztés gyenge pontját, a tejtermelést. A tervezettnél 13 000 liter tejfel kevesebbet adtak el. Ennek oka az, hogy tavaly a rárósmulya­diak határát tízszer károsította tal jelentkezett felvételre (még a szomszéd falvakból is jöt­tek), hogy némelyiküket el kel­lett utasítani. Egy méhi leány tavaly elnjent a tornaijai „Odevá"-ba dolgozni, de csak­hamar visszatért, mert rájött, hogy Itthon többet kereshet. A kiépített gazdasági köz­pontban modern istállókat, raktárakat, kukoricaszárítókat látni. A közeljövőben kibővítik a központot, utakat építenek, 6 hektáros víztárolót létesíte­nek öntözés céljára, és meg­kezdik az alagcsövezés munká­latait. LUKÁCS BARNABÁS ifjú ko­rában bojtár volt; a háború után került ide, Méhlbe pász­tornak. 1950-ben föld nélküli tagként belépett a szövetkezet­be, és a tehenészetben kapott munkát. Kezdetben nehéz sora volt, kezdetleges Istállókban 110 tehenet gondozott másod­magával. ötvenkettőben fel­épültek az új istállók, megja­vult a munkaszervezés, és las­sanként minden megváltozott. Jelenleg 24 tehenet gondoz és fej, természetesen fejőgéppel. Legutóbb őt választották meg az ellenőrző bizottság elnöké­vé. Munkaegységeiért az idén harmincezer koronát számol­nak le elé, s ehhez jön még a természetbeni járandóság. Fele­sége is az EFSZ-ben dolgozik, a kocák körül szorgoskodik. Gyönyörű emeletes házat építe­nek, televízlójuk, mosógépük és rádiójuk van. Büszkén vezet be az új ház udvarába, ahol már a nyári konyha és a garázs is elké­szült. -— Autó Is van? — kérdem. Egészséges, piros arcán mo­soly bujkál. — Az még nincs; de „be van tervezve"... HÁk GÉZA, A HNB TITKÁRA elmondja, hogy a szép új kul­túrház egy romos kastély he­lyén épült, Jó két évvel ezelőtt „Z" akció keretében. A kastély lebontását a lakosság végezte vasárnaponként, társadalmi munkában. Az előcsarnokban •pingpongasztal áll, amelyen most ls pattog a kaucsuklabda. A kultúrház körüli teendőket gondnok látja el, aki fáradozá­sáért munkaegységet kap a szövetkezettől. Az elmúlt években szabályoz­ták a patakot, a Sajón új hidat, s a földutak helyén jó utat épí­tettek. 70—80 családi ház épült az aránylag nem nagy község­ben. Legközelebbi feladatuk: a HNB irodája előtt lévő térség parkosítása. Magát az épületet már rendbehozták, eskető ter­met és irattárat nyitottak. 1967­ben hatlakásos bérházat épí­tenek ... MOST MÁR ÉRTEM, miért olyan vidámak, kiegyensúlyo­zottak a méhi emberek. Továb­bi sikereket kívánok nekik, s magam is vidáman lépek ki a hideg,-fehér téli világba. VERES JÁNOS meg az árvíz, amely csaknem az összes takarmányukat tönkre­tette. m KEVÉS A SZÖVETKEZET­BEN dolgozó fiatal. Az asszo­nyok között még csak akad fia­tal, a férfiak között azonban nem. Ottjártunkkor Bara András traktoros képviselte a fiatalsá­got. Az ősszel szerelt le, akkor az ő otthonmaradása sem volt még biztos. • ERÖS OLDALA az EFSZ­nek a sertéstenyésztés. Egész évre 126 mázsa sertéshús eladá­sát tervezték, ezt a mennyiséget azonban mintegy 30 mázsával túlszárnyalták. m KÉT ASSZONYRÓL, Sebők Ételről és Petrovics Júliáról so­kat beszélnek a faluban. Az ő ió munkájuk eredménye, hogy a malacokért a tervezett 33 ezer korona helyett 65 000 korona be­vételt érnek el. Kocánként 12 helyett 17 malacot nevelnek fel. • KULTURÁLIS ÉLET iófor­mán nincs is a faluban. Már hosszabb ideje megszűnt a sport­egyesület, s maguk a fiatalok sem emlékeznek rá. hogy a fa­luban mikor mutattak be utoljá­ra színdarabot. A szórakozni vá­gyók számára nem marqd más, csak a TV meg a kocsma. m A TAGSÁG MINDENT EL­KÖVETETT, hogy az idén ele­gendő takarmányalapot biztosít­son az állatállomány számára. Lényegében háromszor annyi takarmányuk van, mint tavaly, csupán lóheréből 1246 mázsát gyűjtöttek össze. AGÚCS VILMOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom