Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-23 / 54. szám, csütörtök

(Folytatás az 1. oldatról) zavar előidézése, a munkásosz tály és a többi dolgozó tekintélyének csorbítása, elsősorban leszámolás a kommunista párttal, és az így kialakult helyzetben a burzsoázia újbóli hatalomra juttatása külföldi segítséggel. A cseh politikai pártok reakciós csoportjainak támogatását élvező cseh burzsoázia s a Szlovák Demokrata Párt — a ludák elemek e központja — által erőteljesen támogatott szlovák burzsoázia egymással teljesen megegyezve lépett fel Csehszlovákia Kom munista Pártja ellen. A burzsoázia néhány nyugat európai tőkésországban nagyon keményen lépett fel a kommunista pártok ellen, s nálunk is ezt a példát akarták követni a reakciósok, de elszámították magukat. Egyrészt helytelenül állapították meg egy ellenfor radalmi puccs kirobbantásának Időpontját, másrészt nem mér legelték kellőképpen saját ere jüket, de a munkásosztály ere jét és élcsapata: Csehszlovákia Kommunista Pártja politikai pozícióját sem. A burzsoázia az általa demokratikus intézményeink talaján kiprovokált öszszecsapásban vereséget szenvedett, és ugyanakkor — hála a népi milícia határozott fellépésének s a nemzetbiztonsági testület, valamint a hadsereg túlnyomó része szilárd maga tartásának — a reakciós bur zsoázia minden erőszakos beavatkozásának megkísérlése is eleve csődre volt ítélve. Csehszlovákia népe maradéktalanul magáévá tette a szocialista or szágépítés programját, amelyet Csehszlovákia Kommunista Párt ja kezdeményezett és szorgalmazott. Kommunista pártunk e nagy bizalom tudatában 1948 februárjában vállalta a felelősséget azért, hogy hazánk szo cialista országgá változik. Hazánk akkor végérvényesen a szocializmus felé vezető útra lépett. Ez azt jelentette, hogy a szocialista tábor egy további országgal erősödött, vagyis ez további fejlődést jelentett a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban meg kezdett történelmi folyamat ban. Az a tény, hogy Csehszlová klában a munkásosztály jutott hatalomra, kétségkívül a nemzetközi forradalmi munkásmoz galom eddig elért sikereinek egyike, s további hozzájárulás a marxizmus—leninizmus Iga za s életképessége gyakorlati Igazolásához. Ezért ml ls ünnepünknek tekintjük, a munkásosztály nemzetközi ünnepének, s a népünk igazságos, sza bad társadalmi rendjéért síkraszállók ünnepének tekintjük a Nagy Októberi Szocialista For radalom 50. évfordulóját. Elvtársak! 1948 februárjában végérvé nyesen kiharcoltuk hazánk szocialista orientációját, de ez nem jelentette azt, hogy továb bi utunk már akadálytalan és egyenes volt. A hazánkban legyőzött burzsoázia s a külföldi reakciósok nem békültek kl a nálunk megindult fejlődéssel, s ezért nekünk még évek hosszú során át kellett küzdelmek kő zepette elhárítanunk a gazdasági szabotázsakciókat, különféle terrorista akciókat, meghiúsítanunk a népünk egységé nek bomlasztására s a Szovjetunióhoz fűződő barátságunkon és szövetségünkön alapuló külpolitikai beállítottságunk aláaknázására irányuló kísérleteket. A reakció e küzdelemben a burzsoá Ideológia és erkölcs befolyására számított, tudatosítva, hogy hazánkban mélyen gyökeret vert a magántulajdonhoz való ragaszkodás. Ä mai fiatal emberek közül sokan már nem emlékeznek az akkori eseményekre. Akadnak persze olyanok is, akik vagy nem akarnak rájuk emlékezni, vagy pedig ma is teljes politikai naivitással látják őket. így tehát e nézőpontok szerint Ítélik meg azokat a politikai, gaz dasági és közigazgatási Intézkedéseket, amelyeket a munkásosztály hatalmát képviselő állam kényszerült a burzsoázia s a vele szövetséges elemek ellen foganatosftani. Ahhoz nem fér kétség, hogy ezek az Antonín Novotný elvtárs beszéde intézkedések szükségesek vol tak. Terjedelmük nem függött a munkásosztálytól, hanem el sősorban attól az ellenállástól, amelyet szocialista rendszerünk belső ellensége s a reakciós erők külső nyomásukkal kifejtettek. E helyzetben feltétlenül és kizárólag arra a következtetésre kellett jutnunk, hogy olyan intézkedéseket kell foganatosítanunk, amelyek segítségével a munkásosztálynak a reakció fölötti győzelme kivívását, a szocializmus építésének folyamatát és köztársasá gunk biztonságát szavatolhattuk. E politikai harcban a legfontosabb, a legsarkalatosabb a munkáshatalom szilárd megalapozása volt, mert ettől füg gött Csehszlovákia Jövője, az, hogy vagy előre, a szocializmus felé haladhatunk, vagy pedig a kapitalizmushoz kell viszszatérnünk. 1945 után a nyuga ti tőkésországokkal kapcsolatban számos olyan tapasztalatot szereztünk, amelyek óvatosságra intettek bennünket. Ügy vélem, nem árt felidéz nünk néhányat azok közül az események közül, amelyek a külföldről ellenünk irányuló politikai s gazdasági nyomás sokféle módozataira utalnak. A legerősebb nyomás gazdasá gi téren nyilvánult meg. Külföldön általában úgy vélték, hogy a tőkésországokkal mindenkor külkereskedelmi kapcsolatokat fenntartó Csehszlovákia nem bírja ki e történei mi múltú kapcsolatok megszün tetését, minek következtében gazdasági összeomlásra van ítélve. Magától értetődő, hogy ezek az elgondolások befolyásolták a nyugati országok és a hazánk közötti kapcsolatok kialakulását. Emlékezzünk csak vissza például arra a közismert esetre, hogy 1947-ben az USA-val szerződést kötöttünk egy meleghengerde szállítására s a megrendelt hengerdét előre ki is fizettük. Partnereink azon. ban 1948. február 20-án közölték — és ez szerfölött jellem ző —, hogy az USA állami szervei megtagadták a kiviteli engedélyt, amit azzal indokol tak meg, hogy a megrendelés lebonyolítása „ellentmondana az Amerikai Egyesült Államok nemzeti érdekeinekl" Hasonló volt a sorsa további szerződé seknek is, Jóllehet a megren delt szállítmányok jelentős ré szét előre megfizettük. A Nyugaton kiviteli tilalommal gátolták meg a hazánkba addig főleg külföldről behozott árucikkek túlnyomó részének szállítását. Ezzel egyidejűleg jelentősen felemelték a tőlünk exportált áruért járó vámilletéket. Ez elsősorban az Egye sült Államokba szállított áru ra vonatkozott. A mai napig sem kaptuk vissza aranykészletünket, amelyet a második világháború kitörése előtt külföldre szállítottak és tőkésországok bankjaiban helyeztek el. Bizonyára nem kell további tényeket felsorolva bizonyíta nunk, hogy nem mi húztuk le az ún. vasfüggönyt, hanem a nyugati országok hatalmon levő köreinek magatartása kényszerített bennünket bizonyos fokozatosan foganatosított ellenintézkedésekre. Tulajdonképpen a nyugati imperialista erők és a szocializmus útjára tért országok nagy erőpróbájáról volt szó. Ezek a ma már szocialista országok progreszszív jellegű átalakulásukat minden akadály s nehézség ellenére azért biztosíthatták, mert a Szovjetunió sokoldalú politikai, gazdasági és erkölcsi támogatásában részesültek. Ez a segítség a nemzetközi eszmeközösség s a proletár nemzetköziség ragyogó példájaként örök Időkre beíródott minden szocialista ország történetébe. Sohasem szabad elfelejtenünk az 1948 februárjában s a következő években szerzett keserves tapasztalatainkat s az akkori eseményekből levont tanulságainkat. Akkor sorsdöntő élettapasztalatra tejünk szert, és szertefoszlottak a tőkésországokról a lakosság körében kialakult illúziók is. Az akkori eseményeket a dolgozók poli tikai Iskolájának tekintjük. Az Imperialisták politikája azóta sem változott sokat. Ezt bizonyítja a vietnami hadszíntér, ahol az Imperialisták szándékaiknak megfelelő terepet akarnak kiharcolni, és Ismét bebizonyítják, hogy változatlan politikájuk osztályjellege. Mi természetesen azon va gyünk, hogy meg kell szűnnie mindannak, ami az ellenünk s a többi szocialista ország ellen irányuló hidegháború tartalma volt. Mi az egyenjogúságon ala puló kapcsolatok hívei vagyunk; a kölcsönösen előnyös gazdasági, tudományos és kul turális kapcsolatok kibontakoz tatását támogatjuk. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy szabad ténykedési teret adunk azoknak is, akik úgy vélik, hogy a kölcsönös kapcsolatok kibontakoztatásának örve alatt sikerül kieszközölniük azt, ami re évek óta hiába törekszenek: a szocializmustól idegen eszmék és idegen erkölcs terjesz tését hazánkban. Ezeket a tényeket azért sorolom fel, hogy rámutassak arra, milyen helyzetben volt akkor Csehszlovákia Kommunista Pártja, mennyire szem előtt kellett tartania az akkori adottságokat, és mennyire homlok térbe kellett helyeznie egyrészt hazánk politikai érdekeit, másrészt az egész szocialista társadalom biztonságával össze függő érdekeket, s mily nagy erőfeszítésekkel kellett meg alapoznia hazánk gazdaságának felvirágoztatását, s elhárítania a tőkésvilág nyomását. Az említett évek eseményeit nem lehet mai fogalmakkal, a mai helyzetnek megfelelően mérlegelni. Az említett nagy nehézségek ellenére is sikerült akkor szilárdan megalapoznunk Iparún kat, mezőgazdaságunkban mélyreható, szocialista változásokat végrehajtanunk, s egyben hazánk lakosságának életszfnvo nalát emelnünk. Ezzel egyidejűleg és főleg az ipar rohamos fejlődése nyomán gyorsan emelkedett más szocialista országok gazdasági színvonala Is, s a szocialista országok tábora keretében létrejöttek a kölcsönös gazdasági s tudományosműszaki együttműködés kiterjesztésének a nemzetközi szocialista munkamegosztás adta előnyök hasznosításának új feltételei s új lehetőségei. Ezeken a bel- és külföldi tényeken két évtized kétségkívül pozitív eredményei — alapszik Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikája, úgy, ahogyan azt a XII. és a XIII. pártkongresszus kitűzte. E politika alapelve a szocialista társadalom sokoldalú felvirágoztatása, a gazdasági alap maradéktalan hasznosítása, a legújabb tudományos és műszaki ismeretek érvényrejuttatása, s népünk politikai öntudatossága s szakismerete színvonalának emelése. Elvtársaki Mint ahogyan az 1948 februárjában aratott győzelmünk szabaddá tette előttünk a szocialista társadalom megszervezéséhez vezető utat, úgy az iparban, a mezőgazdaságban s társadalmi életünknek minden szakaszán győzelemre juttatott szocialista viszonyok szabaddá tették előttünk azt az utat. amely a szocialista társadalom további sokoldalú felvirágoztatásához vezet. Éppen úgy, mint ahogy 1945 és 1948 februárja után nem volt könnyű, ma sem könnyű és egyszerű egy új fejlődési szakasz megkezdése, mert ez azt jelenti, hogy új utakra kell lépnünk. Néhány korábban alkalmazott módszert meg kell változtatnunk vagy hatálytalanítanunk, s helyettük újabbakat kell alkalmaznunk, ami természetesen nem könnyű, nem mindenki számára érthető, s ezt gyakorlatilag nem mindenki veszi figyelembe. Csehszlovákia Kommunista Pártja e múlhatatlanul szükséges módosításokat szem előtt tartva Jóváhagyta a népgazdaságunk tervszerű irányításának tökéletesített rendszerét, amelynek természetesen nemcsak közgazdaságunkban, hanem szocialista társadalmunk életében általában ls érvényesülnie kell. Ez a rendszer az állami népgazdasági tervvel együtt az az eszköz, amely le hetővé teszi számunkra a győzelmet aratott szocialista termelési viszonyok s a már kiépí tett gazdasági alapunk sokol dalú hasznosítását a termelőerők fejlesztésének meggyorsítására, s a dolgozók alkotó készségének széles körű ér vényre juttatását. Hangsúlyozni szeretném, hogy éppen úgy, mint az 1945 utáni fejlődésünk folyamatában, a munkásosztálynak ezentúl is hazánk vezető és felelős erejeként e progresszív folyamat élén kell állnia. Ha következetesen akarjuk érvényre juttatni mindazt, ami új, nem nélkülözhetjük minden dolgozó tevőleges hozzájárulását és Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájának állandó támogatását. Csak így biztosíthatjuk a nemzeti jövedelem eddiginél gyorsabb gyarapodását, társadalmunk vagyoni forrásainak bőségét, hogy ezen az alapon teljesebben, sokoldalúan lehessen kielégíteni népünk szükségletelt, igényeit s biztosítanunk életszínvonalának gyors emelkedését. Elvtársaki Polgártársaink mind nagyobb kulturális és anyagi szükségleteinek kielégítésére s népgazdaságunk állandó felvirágoztatásának megalapozására törekedve, egyetlen pillanatra sem szabad megfeledkeznünk hazánk védelméről. Mint már előbb rámutattam, az imperialisták nem tették le a fegyvert, nem mondtak le az erőszakról, és amint Vienamban látjuk, ezentúl Is ezekhez az eszközökhöz folyamodnak. Merészségüket az is fokozza, hogy a Kínai Kommunista Párt s a Kínai Népköztársaság vezetői ma már szembeötlő szakadár magatartást tanúsítanak. Megbocsáthatatlan hiba volna, ha olyan hiú ábrándokban ringatnánk magunkat, hogy elmúlt a háború veszélye és biztosítva van az örök béke. Az imperializmus erői — kezdve a gazdasági behatolástól egészen a háborús akciókig — minden módon nyomást gyakorolnak, hogy megszilárdíthassák hatalmukat. A második világháború 21 évvel ezelőtt ért véget, és a világ Ismét lázasan fegyverkezik. Ezt teszi szomszédunk, a Német Szövetségi Köztársaság is, Jóllehet levonhatná a következtetéseket a múltban szerzett tapasztalatokból. Az NSZK-ban lázasan szervezik a hadsereget, lázasan fegyverkeznek és atomfegyverekhez szeretnének jutni. Ezt a követelésüket azzal indokolják, hogy az atomenergiát tudományos kutatómunkára, békés célokra szándékoznak felhasználni. Senki sem kezeskedik azonban arról, hogy a Német Szövetségi Köztársaság — a NATO-ban szerzett tapasztalatok alapján — nem élne vissza az adott lehetőséggel, s azt nem használná fel hadseregének atomfegyverekkel való felszerelésére. A múltban sok tapasztalatot szereztünk, ezért vagyunk anynyira óvatosak. Eddig ugyanis nincsenek olyan újabb gyakorlati tapasztalataink, hogy az NSZK kormánya korunk reális helyzetét tartaná szem előtt és politikájában ls ehhez igazodna. A Német Szövetségi Köztársaság kormányának félreérthetetlenül tudatosítania kell, hogy kölcsönös tárgyalásokra csak akkor kerülhet sor, ha a második világháború után kialakult reális helyzetet vesszük e tárgyalások alapjául. Vitathatatlan tény, hogy két szuverén német állam létezik. Mi nem érthetünk egyet Kieslnger szövetségi kancellárral, aki a Német Szövetségi Köztársaság és a Román Szocialista Köztársaság közötti diplomáciai kapcsolatok felvételét megalapozó egyezmény aláírása után kijelentette: „Csak a szövetségi kormány Jogosult és köteles arra, hogy az egész német nép nevében beszéljen." Külpolitikánkban nem hagyhatjuk figyelmen kívül a második világháború után megvont határokat. Mi úgy látjuk a dolgokat, ahogyan azok a fasiszta Németország leverése következtében kialakultak, s ennek alapján szem előtt tartjuk a politikai, államjogi és területi jellegű következtetéseket, valamint a mai Német Demokratikus Köztársaság népe által levont következtetéseket is. Természetesen nem felejtjük el a múltat, nem felejtjük el mindazt, amit népünknek a fasiszta agresszió idején kellett átélnie. Bennünket különösen az érdekel, milyen a Német Szövetségi Köztársaság kormányának állásfoglalása a müncheni egyezmény érvénytelensége kérdésében. Vitathatatlan tény, hogy a müncheni egyezmény megkötését csak egy agresszív háború fenyegető veszélye kényszeríthette ki, s ez Csehszlovákia ellen alkalmazott erőszak volt. Ez az egyezmény elválaszthatatlan a náci Németország béke elleni összesküvésétől, ez az egyezmény a jelenleg érvényes nemzetközi jog alapelveinek arculcsapása, s éppen ezért már elejétől fogva érvénytelen s érvénytelenek megkötésének következményei is. Mi erre az álláspontra helyezkedünk. A Német Szövetségi Köztársaság kormányától függ, hogyan alakulhatnak jövőbeni kapcsolataink. Mi az általában szokásos kapcsolatokat szeretnénk fenntartani a Német Szövetségi Köztársaság népével. Óhajunk, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti határ a béke határa legyen. Nincs más szándékunk, mint az, hogy biztosítsuk hazánk békéjét és békésen építhessük köztársaságunkat. A földkerekségen végbemenő fejlemények azonban arra utalnak, hogyha népünk számára biztosítani akarjuk a békét, mindjobban kell megszerveznünk honvédelmünket. Mi azért költünk anynyit fegyveres erőinkre, hogy honvédelmünk a legkorszerűbb haditudomány magaslatán álljon. Ebben a szellemben, a béke szellemében neveljük katonáinkat, akik tudják, hogyan védjék meg hazájukat abban az esetben, ha megtámadnának bennünket. Népünket, de különösen az ifjúságot ezért kell fokozott mértékben arra nevelnünk, hogy tudatosítsák a haza megvédésének, biztonságának jelentőségét, hogy öntudatosan szeressék szocialista hazánkat. Elvtársaki Pártunk Központi Bizottsága nagyra értékeli a népi milícia tagjainak tevékenységét és azt az áldozatkészséget, amelyet ebben a ^: köztársaság biztonságát szilárdító — pártmunká ban tanúsítanak. Ez a rendkívül fontos pártmunka állandó, s ezért nem szabad elhanyagolnunk, hanem ellenkezőleg, egyre tökéletesítenünk kell. Meg vagyunk róla győződve, hogý a népi milícia tagjai ezentúl is az első sorokban felsorakozva szállnak síkra Csehszlovákia Kommunista Pártjának politl* kájáért, s elvárjuk, hogy soraikat állandóan kiegészítik munkásosztályunk s egész dolgozd népünk fiataljaival. Pártunk Központi Bizottságának nevében köszönetet mondok a népi milícia minden tagjának a párt, a haza s a nép érdekében kifejtett áldozatkész, értékes tevékenységéért. Dicsőség a népi milíciának> Csehszlovákia Kommunistá Pártja fegyveres erejénekl Az öntudatos munkásosztály, a fegyveres erőink által védelmezett Csehszlovák Szocialista Köztársaság haladjon előre az ország újabb felvirágoztatása felél Erősödjék és szilárduljon állandóan a nemzetközi kommunista mozgalom egysége! A Nagy Októberi Szocialista Forradalom szellemében előre a szocializmus és a kommunizmus győzelme felél Éljen Csehszlovákia Kommunista Pártja! 1967. H. 23.