Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-19 / 50. szám, vasárnap

Mozi • Charlie Chaplin legújabb filmje, a „Hongkongi grófnő", melyet a londoni kritika alapo­san „lerántott", Párizsban sok­kal melegebb fogadtatásban részesült. Ha nem is tartják ép­penséggel remekműnek, mégis az az általános vélemény, hogy ez az időszerű, szép, mélyen emberi film semmiképp sem ér­demelte meg azt a kritikát, amellyel „a csatornán túl" il­lették. Az eddigi alkotásaitól eltérően Chaplin e filmjében maga nem. lép színre. A fősze­repeket alakító Marion Brando és Sophia Loren kitűnő színészi teljesítményt nyújt. • Két amerikai film kelti fel mostanában a párizsiak figyel­mét. Noha témájuk látszatra teljesen eltérő, közös vonásuk, hogy kellemetlen érzést, félel­met ébresztenek. Az egyikben, a Vad angyalokban a szerző (Roger Corman] egy Los Ange­les vidékén garázdálkodó hu­ligánbanda történetét vitte vá­szonra. A másik: Amerika fel­lebbezik, Mark Lane-nak, Lee Harvey Osvald anyja ügyvédjé­nek dokumentációs filmje, amelyben a szerző a Kennedy­gyilkosság körüli rejtelmekkel foglalkozik. Megszólaltatja ben­ne a dráma szemta­núit, akiknek val­lomásait a Warren­bizottság nem volt hajlandó meghall­gatni, mert „ké­nyelmetlenek" vol­tak számára. • Kétségtelenül a Ben Barka-bot­rány ihlette Jean­Luc Godardot, Franciaország je­lenleg legtöbbet vitatott filmrende­zőjét a „Made in U. S. A." című al­kotására. A mű — sajnos — élénk szí­nekben festett közhelyek halma­za, amelyekből ki­érződik ugyan a szerző felháboro­dása, de az egy­szerű nézőt min­den bizonnyal meg­zavarják a számá­ra érthetetlen összefüggéstelen­ségek. • A jirí BrdeCka csehszlovák rendező filmre vitt bűbájos nép­meséje, az „Erdei találkozó" a rövidfilmek nemzetközi feszti­válján, Toursban két francia filmmel együtt megosztott első díjat nyert. Irodalom André Schwarzbart, akinek „Az utolsó igazságos" című mű­ve volt a háború óta a legtöbb példányszámban (45 ezer) el­kelt Goncourt-díjas könyv, hét évi hallgatás után most második regényével jelentkezett. A mű megjelent első kötetének címe: Egy tál zöldbanánnal köritett sertéshús. Revüszinházak Georges Brassens újabb ven­dégszereplése az Olympiában igen sikeres volt. Hasonlóan jól fogadta a közönség a híres Edith Piaf helyébe lépett és ennek repertoárját is örökölt fiatal énekesnőt, Mireille Ma­thieut. Festőművészet A „Korukat ábrázoló festők" vásznai a Galiéra képkiállítá­son híres francia sanzón- és kupiéénekeseket örökítenek meg Mistinguett-től Aznavour­ig és Branssens-ig. Képünkön Galant „Az Entrecöte-ot éneklő jacques-fivérek" című festmé­nye. IRÁNY MONTREÁL Prága (CTK) — A hivatalos látogatókon, szakembereken és turistákon kívül repülőgépen fognak Prágából a montreali világkiállításra utazni a cseh erdők dámvadjai, a dél-morva­országi fácánok, a pilseni sör és számos egyéb nyersanyag a csehszlovák vendéglők számá­ra. Konyhaművészetünk, amely már Brüsszelben is kitűnt, Mon­trealban is nemzetközi sikert kíván aratni. Ezt a feladatot az Interhote­lek 200 szakácsára és felszol­gáló-személyzetére bízták, akik jelenleg már nagyban készül­nek reprezentációs feladataikra. S^izenhat esztendővel ez­jl^ előtt találkoztunk elő­ször. Akkor még nem éj­jeliőr volt, hanem brigádvezető a nagyabonyi szövetkezetben. Tizenhat esztendő! Több, mint másfél évtized. Az ember szin­te hinni sem akarja, milyen gyors szárnyakon repül az idő. Szele Zsigát azonban azóta sem tudtam elfelejteni. Hogy miért éppen öt? Nem tudnám ponto­san megmondani. Talán büszke magatartása és az az optimiz­mus tetszett nekem, amellyel a jóformán mégcsak zsendülő szö­vetkezeti gazdálkodásról be­szélt. Kommunista volt már ak­kor is. És, hogy így az emlékei­met vallatom, szinte elevenen rajzolódik ki bennem a kép, ahogyan ott áll a párolgó szán­tás szélén, csizmában, feszesen, félrecsapott barna kucsmában. Tavasz volt. Es amikor föltettem neki az akkori idők riporterei­nek szokványos kérdését, hogy fakult és ráncok barázdálják. Csak egyben a régi: azóta sem nősült meg. Miközben hellyel kínál, igy magyarázkodik: — Egy kicsit szundítottam. Éjjeliőrködöm a szövetkezetben. Már negyedik esztendeje ... A szövetkezetet említette. Ez a fogalom szinte egyik pillanat­ról a másikra áthidalta a je­len és a múlt között felsorako­zó esztendőket. És ahogy csen­deskén párosítgatfuk a szót, már-már az az érzésem, hogy nem tizenhat esztendővel eze­lőtt, hanem tegnap, vagy teg­napelőtt találkoztunk utoljára. Már annak idején elmondta, hogy mindössze harmincegyné­hányan ezerkétszáz hektáron kezdték a szövetkezeti gazdál­kodást. Es most azt magyaráz­za, hogy mennyivel nehezebb volt akkor. Sem elegendő gép, sem jószág az Istállókban, és a közös gazdálkodás iránti bl­Az éjjeliőr miként is állnak a tavaszi szán­tás-vetéssel, meg a munkaver­sennyel, kicsit hetykén vála­szolt: — Megelőztek a felsőpato­nyiak. Viczién Annáék vetőagg­regátokat vetettek be ... Ezt azonban úgy, olyan hang­súllyal mondta, hogy mást is érthetett belőle az ember, azt például, hogy azért a nagyabo­nyiakat sem gólya költötte. Annak idején cikket írtam er­ről a találkozásról. Aztán egy­időre feledésbe ment Szele Zsi­ga alakja, akárcsak Viczián An­náé, a felsőpatonyiak első trak­toroslányáé, akinek a brigádja eldöntötte a versenyt. Régebben élt már bennem a gondolat, hogy alkalomadtán fel­keresem Szele Zsigát. Es ez az alkalom most önönmagát kínál­ta föl. Dolgom volt a Nagyabo­nyi Helyi Nemzeti Bizottságon. És az elnök mondta, hogy Sze­le Zsiga a szomszédban lakik. A ház régimódi, ám rajta a gondos gazda kezenyoma. A kis szobában kellemes meleg és Szele Zsiga fogad. Tudatosan nem mutatkozom be. Ő meg egyre erősgeti, hogy ismer, csak nem tudja hirtelenjében hová tegyen. Amikor aztán a múltat feszegettem, barátságos melegség áradt a szavából. — Már, hogyne ismerném, amikor ismerem. Szele Zsiga ma már Zsiga bá­csi. Így hívja a fiatalabb nem­zedék. Ötvenhét esztendős. Ha az úton találkozunk, tálán meg sem ismerem. Hol van már a le­gényesen hetyke tartású brigád­vezető? Igaz, most is csizmát, kucsmát visel, de ez már nem a régi ruganyosléptű, szikár, izmos parasztember. Megörege­dett. Haja megőszült, hajdani pirospozsgás arca kicsit meg­zalom is ingadozott. Csak a föld volt meg, az ezerkétszáz hek­tár... Csupán ők, kommunisták tudták, vallották, hogy az egye­düli helyes út, amely a pa­rasztembernek jövőt ígér, a szö­vetkezeti gazdálkodás. Szele Zsiga hadifogolyként a Szovjet­unióban erről már személyesen is meggyőződött. Egy esztendőre rá már a szö­vetkezet agronómusa. Felel a szövetkezet egész gazdaságáért. És ekkor megtörténik a baj. Nincs ember, akt gondozza az állatokat. Sok a munka, kevés a jutalom — ágálnak. Szele Zsi­ga magyaráz, agitál. Hiába. Már harmadik napja éhesen­szomjasan bőg a jószág az is­tállóban. Szele Zsiga nem néz­heti tovább. Maga jár minden nap etetni, itatni. Megkéri a ve­zetőséget: válasszanak más ag­ronómust. Ö marad a jószág mellett. Űjból eltelik egy esztendő. Szele Zsiga eredményes mun­kájáról már beszélnek. Majd el­következik a részesedés ideje. Egyebek között húsz mázsa ga­bonát szállítanak az udvarába. Az emberek qondolkoznak. Már irigyei is akadnak: „könnyű ne­ki, hiszen az állattenyésztésben akár esik, akár fúj, ünnep vagy vasárnap, jön a munkaegység. Próbálná csak meg a növényter­melésben ..." Örült neki, hogy sikerült fel­kavarnia az állóvizet. Szép csendesen átvitorlázott hát a növénytermelésbe. Kétkezi mun­kásként dolgozott egészen öt­venhétig. Űjból gyülekeztek a viharfel­hők. A növénytermelés csak nem bírt lépést tartani a kö­vetelményekkel. Oj agronómus kell, hozzáértő, talpraesett em­ber, aki ha a szükség úgy kí­vánja, erélyesen is fellép s nem­csak dirigálni tud, hanein a munkában sem vall szégyent. A választás Szele Zsigára esett. Most az egyszer azonban vo­nakodott vállalni a megbízást. Később azonban, a járás unszo­lására azt mondta: — Hát legyen. Egy kikötése azonban volt, hogy évközben agronómusi fi­zetésének csak a nyolcvan szá­zalékát veszi föl. A visszama­radt pénzt csak akkor fizessék ki, ha a növénytermelés hiány­talanul teljesíti a termelési ter­vet. Nehéz volna most utólag pon­tosan meghatározni, mi volt ezzel a célja, mit akart elérni, de elfogadták a javaslatát. Esztendő végén aztán bebizo­nyosodott, hogy a nagyabonyi határ sem szűkmarkú, többet adott a vártnál. Terven felül is jócskán termett. A tagok pré­miumot kaptak, csak az agro­nómus nem. Szele Zsiga nem is kért pré­miumot. A benthagyott húsz százalékra azonban — a meg­egyezés szerint — igényt tar­tott. A szövetkezel vezetőségé­nek nem is volt ellene kifogá­sa: megérdemli, betartotta sza­vát. járási szinten azonban más­képp vélekedtek: jó volt az idő­járás, azért volt jó a termés. Szele Zsigmondnak nem jár a húsz százalék. Szele Zsigmondban akkor egy élet, egy egész világ om­lott össze. Nagyon, de nagyon megbántották, kijátszottnak, megcsaltnak érezte maqát. Tud­hatta ő előre, hogy milyen lesz az esztendő? Nem is az időjá­rásra épített.. Es, ha történe­tesen nem kedvez az idő? Va­jon eszébe jutott volna-e vala­kinek, hogy ezért kárpótolják? Közel tíz esztendő telt el az­óta. Sokan azt mondják, az idő a legjobb orvos: gyógyítja a se­bet. Szele Zsiga sebét az esz­tendők sem gyógyították be tel­jesen. Azóta visszahúzódva él, testben, lélekben megöregedett, nem vágyik semmire. Az önér­zetén ejtett seb még mindig sa­jog. Most éjjeliőr. Negyedik esz­tendeje őrző szeme a közös va­gyonnak. Es, ha néha-néha fel­sajdul benne a keserűség, maró lángját lohasztja benne az a tu­dat, hogy a szövetkezel azért mégiscsak megy, jól megy . .. Hírnevessé vált, a tagok jómó­dúak, az idén ls harminchat ko­ronát ér a munkaegység. £ s ő, az egyszerű éjjeliőr minden este kiballag a szövetkezet gazdasági udvarába. Vigyázó szemmel, minden neszre felfigyelő füllel őrzi a több milliós értéket: mindannyiuk vagyonát. Az élet tüskéi megtépték, néha-néha még talán vérzik a seb, de Sze­le Zsiga így megöregedve, meg­törve is megmaradt embernek, kommunistának, a szövetkezet alapító tagjának, a közös va­gyon éber őrzőjének. SZARKA ISTVÁN Szerepváltozás A ZIL lassan el­indult a part men­tén, aztán a nylr­faliget felé fordult. Markov ezredes a tóhoz ment, vi­zet merített a te­nyerével, s megöb­litette arcát. Aztán lassan megtörülkö­zött a zsebkendő­jével. Pavel mellet­te állt, kezében a Remény mellényuj­jából kitépett mé­regfiolát szoron­gatta. — Mit mondtál, hogy hívják a fő­nökét? — kérdezte Vlagyimir Gavrilovics. — Szerzetes. — Akkor tehát Szerzetesnek fogunk dolgozni. Mától kezdve te vagy Remény. Markov ezredes jelenti „ ... Annak a feladatnak jel­legéből következtetve, amelyet Szalonka a hírszerző központ­ban kapott, az alapos és hosszú vizsgálat ellenére sem egészen bíztak meg benne. A központot nagyon aggasztja Remény kon­spirációs helyzete; ezt tanúsít­ja a válasz, amely Remény első rádiótávíratára érkezett. A leg­valószínűbb feltevés: nem bíz­tak száz százalékosan a vállal­kozás sikerében, azért küldték összekötő ügynökként Szalon­kát Remény felkutatására. Leo­nyid Krug átszöktetésével kap­csolatban feltételezték Remény lebukását. Szalonka kudarca esetén a központ nem sokat kockázta­tott. A SPIDOLA-nak álcázott táskarádióban levő rejtjelek nem sokat értek, mert a hoz­zájuk való kulcs a Sztanyisz­lav Kurnakov néven bujkáló Reménynél volt. Siker esetén viszont a központ újabb tehet­séges ügynök beszervezését könyvelhette el. ...Remény jelenlétét a köz­pont levelezőlap küldésével el­lenőrizte. ... Remény már a vizsgálat kezdetén józanul mérlegelte helyzetét, s valamennyi kérdés­re kimerítő választ adott. Eb­ben nagy szerepet játszott ez a tény, hogy a központ igaz­ságtalan volt Remény apjához, aki váratlan nyugdíjaztatása után Párizsban hirtelen elhalá­lozott, továbbá szerepe volt Re­mény Marija iránti vonzalmá­nak is. ... Andrej Szedih ébersége folytán operatív szempontból érdekes, új figurák tűntek fel látókörünkben. Egyikük — An­tikvárius, kulturális attasé. A másik — Koka, Nyikolaj Kazin szovjet állampolgár, moszkvai lakos, ismert figura az ékszer­üzérek és orgazdák között, aki kapcsolatban állott az attasé­val. A harmadik — Albert Sztu­pin foglalkozás nélküli moszk­vai. Antikváriust és Kokát szi­gorú megfigyelés alá helyeztük. Sztupint profilaktikus munkába vettük. Operatív szempontból egyelőre nem szabad érintkez­nie Kokával. ...Az ügy érdekében Emmát, az elhunyt Dembovics közeli is­merősét szabadlábon hagytuk; titkos találkozóhelyül szolgáló lakását állandóan figyeljük. ... Marija nemsokára azután, hogy pénzt kapott Reménytől, jelentkezett az állambiztonsági bizottságon, és közölte gyanú­ját. ... Három alkalommal vettük s megfejtettük a hírszerző köz­pont rádióutasítását, amely Re­mél y első komoly megbízatását tartalmazza. Igy hangzik: „Reménynek. »Urán 5. operá­ció*". A kozmikus felderítés jelzi, hogy a BSZ 72—48 négy­szögben valamilyen építkezés indul. A vidék jellegzetességé­ből következtetve valamilyen stratégiai rendeltetésű létesít­ményről lehet szó. Nem járt sikerrel hivatalos személyeknek az az igyekezete, hogy eljussa­nak e vidékre, viszont a szer­zett adatok fokozott autóúti forgalomról és teherszállításról tanúskodnak. Az építkezés a vasúttól nagy távolságra indult, a vizuális megfigyelés és a mű­szaki ellenőrzés lehetetlen. A stratégiai szolgálat reméli, hogy ön minden lehetséges lépést megtesz a következő adatok rögzítésére: — az építkezés helye és mé­retei; — fő, és mellékutak, a teher­szállítmányok jellege és érke­zésének gyakorisága (különös tekintettel a BSZ 72—44 négy­szögben levő objektumra); — milyen szervezet építi az objektumot, az építkezés veze­tőjének és főmérnökének veze­tékneve. Lehetőség szerint rész­letes jellemrajzuk és régi mun­kahelyeik; — hogyan és hol toboroznak munkaerőt. Előzetes vizsgálat­nak vetik-e alá a művezetőket (milyen kérdőíveket töltenek ki a személyzeti osztályon, öröm­mel vennénk mintapéldányo­kat). Erőt s eszközt nem kímélve, módszerekben nem válogatva törekedjék a cél elérésére, de legyen óvatos. Közölje, milyen lépéseket kí­ván tenni az ügyben. A jövőben hivatkozzék mindig az operáció rejtjelére. Üdvözlik a barátai és apja. Sok sikert kívánunk. Is­ten segítse magát. Barátai." ... Szalonka Sztanyiszlav Kurnakov névre szóló igazol­vánnyal július 15-e óta K. vá­rosban él és sofőrként dolgo­zik. Egy ízben már felvettük a kapcsolatot a központtal. A kö­vetkező tartalmú választávira­tot küldtük: „Urán 5. operáció", Kipuha­toltam az objektumhoz vezető utakat. Lehet, hogy szükség lesz a segítségükre. Egy hónap múlva részletekre is fény derül. Addig nem akarok kapcsolatot. Remény". Igy vedlett át Pavel Szinyicin fjl kémelhárítő főhadnagy „kém­mé". . Remény szerepét átvéve tgg^ tovább játszotta a történet fő­szerepét, s talán még olvasni II. 1 fogunk a történet szereplőinek újabb kalandjaiból. *| VÉGE

Next

/
Oldalképek
Tartalom