Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-02 / 33. szám, csütörtök

D

UHAJ legénymurin, ha Jókedvében összeölelkező két féríit látok táncolni, megbocsátóan elmosolyodom. A partizánske! cipőgyár leányinternátusában egy-egy hétvégén lánymuri zcneszükségletét elégíti ki a wurlitzer. És egyáltalában nem mosolygok, amikor ismert slágerek ütemére két-két lány perdül táncra. A lányok se mosolyognak. Sőt, ha idegen téved a klubhelyiségbe — és történetesen téríi az idegen —, az egymással táncolók mint megriasztott madarak szétrebbennek és suta, szégyenkező mosolylyal ülnek vissza az asztalhoz. A wurlitzer pedig pergeti tovább a lemezt, tovább sikolt, bömböl a hangszóró lélektelenül. Kis idő múlva — mert a tizennyolc-húszévesek vére sehol se válik vízzé — néhányan újra a parkettre mennek és ismétlődik az előbbi szomorú látvány. A székeken ülők pedig összedugják a fejüket és mondást. Ez az összlétszám egyötöde. Elméletileg tehát ötévenként kicserélődik az üzem munkássága. Ha számba vesszük, hogy ez leginkább a termelésben dolgozókat érinti, nem nehéz levonni a végkövetkeztetést: a lányinternátusok lakói legfeljebb csak átlag két-három évig dolgoznak itt egyhuzamban. V

ESSÜNK csak egy pillantást a Bafakorszakra. Közismert tény, hogy ez a nagykapitalista a termelés gazdaságossá tételének — vagyona növelésének — minden módját kihasználta. Észrevette, hogy a munkaerő-hullámzás károsan befolyásolja a termelést. A két éves gyakorlattal rendelkező munkás kevesebbet termel, mint az, aki tíz esztendeje dolgozik az üzemben. Ezért igyekezett megteremteni vállalata törzsgárdáját. Ezért — és nem valamilyen emberbaráti okból — épített Zlínben a cipőgyár mellé FÉRJNEKVALÓ KERESTETIK számukra csodálatos történeteket beszélnek. — Zsuzsinak Rét hete volt az eljegyzése — mondja az egyik. — Katkának három hét múlva lesz a lakodalma — újságolja a másik, holott ez egyáltalában nem újság, mert itt a lányok mindent tudnak egymásról. Tudják, ki kivel levelez, szenzációként terjed el egy-egy eljegyzés híre és hetekig lázasan hányják-vetik, ha a futószalag mellett dolgozó lányok valamelyikének bekötötték a fejét R

ITKA itt a nősülendő férfi, mint a fehér holló. Pedig szépek, fejlettek, anyának-feleségnek teremtettek a lányinternátusok lakói, mint bárhol másutt a világon a többi tizennyolc-húszesztendős lány. A városban néhány helyen még ott olvashatók az évekkel ezelőtt felmázolt, munkába hívó jelmondatok: „Jöjjetek dolgozni Partizánskéba, a fiatalok városába". Jobban megnézek egy ilyen feliratot és elmosolyodom. Valamelyik lány a mondat másik felét, enyhe akasztófahumorral így módosította: a fiatal lányok városába". A statisztika szerint a város lakosainak 58 százaléka nő. A cipőgyárban azonban százalékarányuk ennél jóval kedvezőtlenebb, mert itt 100 dolgozó közül csaknem 70 nő. De még ez az adat sem fejezi ki híven a helyzetet, mert ez ls csak globális statisztika. A legégetőbb problémát ugyanis a nősülendő-férjhezmenendő korban levők kedvezőtlen aránya jelenti. Ennek számszerű megállapítására mindeddig még senki se vállalkozott. Becslések szerint ebben a korban 15 „partiképes" fiúra 85 férjhezmenendő lány vár. Ez elsősorban szociológiai-népesedési kérdés, de nemcsak az, hanem gazdasági probléma is, melynek következményeit pénzben nehezen lehetne kifejezni. Például egy adat: a cipőgyári dolgozókból évente mintegy 2800 adja be a fölgépgyárat is, ahol többségben férfiak dolgoztak. Ezek — így számolt Bafa, és számítása be ls vált — életük párját nyilván a cipőgyárokban dolgozó lányok közül választják. A partizánskei gyár munkaügyi osztályán újabban már azt is megkérdik a kilépőtől, miért távozik. A válaszok meglehetősen egyformák. „Hazamegyek — férjhez menni" — írják a kérdőívre a lányok. „És ha Ide jönnétek lakni?" —• kérdem néhánytól. A környéken ugyanis kevés a férfi munkahely. És még kevesebb a lakás. A városi nemzeti bizottságon négyszáz lakáskérvény vár elintézésre. A lányinternátusok Jelentős részében — egy-egy szobában fiatal párok laknak. M

ODRAY MÁRIA a város, legkorszerűbb lányinternátusának, a „Toronyházának a gondnoka, ötszáz lány lakik itt, eléggé kulturált körülmények között. A gondnoknő régebben maga ls a gyárban dolgozott, Itt is ment férjhez. Csakhogy — mint mondja — akkor más volt a helyzet. — Akkor itt könnyebb volt a férjhezmenés. Voltak részlegek, ahol csak férfiak dolgoztak. Most — sok gond van a lányokkal. Természetesnek veszem, hogy valamennyiük vágya a családalapítás. Velük örülök, ha egy-egy közülük levelet kap a fiújától, barátjától. Egyúttal azonban el ls szomorodom; tudom, hogy a lány rövidesen búcsút mond a gyárnak. Férjhezmegy ... Vajon hogyan lehetne javítani a helyzeten? Ezt kérdik egymástól naponta százszor a lányok, ezen töri a fejét a gyárigazgató és a részlegvezetők, akiknek naponta gondot okoz a lányok tömeges kilépése és az újan jöttek betanítása. — Van, aki azt állítja, hogv egy ezred katona idehelyezésével — mondja valaki, mire a Forman-flIm jut az eszembe. <— Látták azt a filmet? — kérdem és a címén töröm a fejem. A lányok tudják, mire gondolok. — Az Egy szőkeség szerelmeit? Láttuk és mintha csak a mi életünket vették volna filmszalagra. — Tehát... katonaság idehelyezése,...? —• Semmit se oldana meg. Hétvégére néha ki-kiruccan ide néhány katona, de azok legtöbbje csak a könnyű „győzelmet" keresi. Mi pedig — mit tagadjam — férjnekvalót keresünk. A lányok legtöbbje úgy érzi, legjobb megoldás egy gépipari üzem idetelepítése lenne. Olyan, amelyikben legalább háromezer nősülendő fiú dolgozna. P

ARTIZÁNSKÉBAN a lányok erről egyelőre még csak álmodoznak. És szabad idejüket úgy töltik, ahogy tudják. Például a „Toronyház" földszintjén berendezett klubhelyiségben, a wurlitzer mellett. Munkából jövet elolvassák az üzem! klub plakátját. Néha táncmulatságra, máskor színházi előadásra hívja a lányokat, űk azonban szívesebben otthon maradnak, mert a táncteremben is csak ugyanaz a helyzet, mint bárhol másutt ebben a városban. Petrezselymet árulni — ahhoz egy lánynak sincs kedve. — Műkedvelő színjátszással, énekkar alapításával nem próbálkoztak? — kérdem Olga Bokrošovát, az otthon egyik lakóját. — Kevés olyan színdarab van, amelyikhez nem kell férfiszereplő. Az pedig, hogy fiúszerepet lány játsszon, nagyon szomorú dolog. A főtéren van a könyvesbolt. Vajon ml itt Partizánskéban a bestseller? — Romantika — minden mennyiségben • válaszol az üzletvezető. — És szex — szintén minden mennyiségben. Ezen senki se csodálkozik. Kitekintünk az ablakon. A reggeli műszak éppen most hagyta abba a munkát. A téren legalább háromszáz lányt tudnék összeszámolni. Fiút — legfeljebb tizenötöt. Vajon hogyan lehetne megoldani az emiatt felmerülő kérdéseket? Semmiképpen nem a nők foglalkoztatottsága csökkentésével. E:. egy lépést jelentene — hátrafelé. Partizánske — és a többi „nőiesített" Iparággal rendelkező város — ugyanazt hiányolja, amit például Ostrava, Most vagy a többi „férfiasított" ipari központ. Szociológiai felmérést és az erre reagáló, a kornak megfelelőbbb, sokoldalúbb gazdasági elemzést, ahol a fő szempont nemcsak a legtriviálisabban vett gazdaságosság lenne, hanem egy-egy ipartelepítési döntés előtt sok más, első pillantásra jelentéktelennek tűnő, de a valóságban nagyon is lényeges tényezőt — többek között a majd foglalkoztatott nők és férfiak számarányát is figyelembe kellene venni. Mert végső fokon ez is gazdaságossági kérdés. A partizánskej példa mutatja, hogy egy vidék ipara elnőiesítésének is meg kell végül fizetni az árát. T

IZ-TIZENÖT évvel ezelőtt azt gondoltuk, hogy pusztán az ország Iparosításával minden gazdasági probléma megoldódik. Ma már látjuk, hogy csak a kereseti lehetőség megteremtésével, csak a foglalkoztatott nők számának növelésével újabb társadalmi problémák kerülnek felszínre, melyek megoldása még jelentős intellektuális és anyagi erőfeszítést igényel. TÓTH MIHÁLY Sikerült a rajt Jászó községben tavaly 7 szolgáltatásokat nyújtó kisüzemet nyitott a helyi nemzeti bizottság. Az üzemek tiszta bevétela mintegy 400 ezer koronát tett ki, ebből a nemzeti bizottság mintegy 150 ezer korona összegben részesedett. Az összeget a község fejlesztésére és szépítésére használják fel. Ez Idén újabb kisüzemek létesítését tervezik, így bádogosmfihelyt, cipőjavítót, központi fűtés kazánjait gyártó üzemet stb. szeretnének üzembe helyezni. Jászön a rajt sikerült, s szeretnének továbbhaladni. IVAN SÁNDOR, Košice Eredményes esztendő Évzáró taggyűlést tartott a CSEMADOK helyi szervezete Zsclízen. Értékelte az elvégzett munkát s bírálta a hiányosságokat. Legeredményesebben a színjátszók dolgoztak. Előadták Tabl László Esküvő és ]ókai Mór Szegény gazdagok című darabját. A járási versenyben a második helyen végeztek. A kultúra fejlesztése azonban nemcsak a színjátszás fejlesztéséből áll. Sajnos a tanítók nem kapcsolódnak be eléggé a Csemadok munkájába, pedig együttműködésükre, irányításukra nagy szükség lenne. Az énekkar is megalakult, mégsem fejt ki tevékenységet, nincs aki vezesse. A taggyűlésen vázolták az idei munkatervet is. Többek között iró-olvasA találkozót, honismereti kSrfik szervezését, zenekar és esztrádcsoport megalakítását tervezik. RAFAEL JÁNOS, Zsellz Gondosan védik Prága ún. „zöldövezeteit". A főpályaudvar előtt elterülő Vrchlický park fáit és bokrait földdel együtt ássák ki, és ültetik el a város más pontján. A parkot ugyanis a földalatti építése miatt meg kell szüntetni. (Nősek felv. — CTK) Vésztjósló csend Leonyid Krug már ebéd után volt, de szokásától eltérően nem aludt, várta Pavelt. A fiú holtfáradtan a karosszékbe roskadt, s elmondta, hogyan vallatták a detektorral. Krugot főként az érdekelte, mint mondott Pavel arról az emlékezetes éjszakáról. Pavel megnyugtatta: — Az átkeléssel kapcsolatban is volt néhány kérdésük, úgy válaszoltam, ahogy megbeszéltük. — Pavel olyan fáradt és kimerült volt, hogy ebéd nélkül elaludt. Másnap beállított Viktor Krug. Mintha megfiatalodott volna. Pavel szokása szerint magukra hagyta a testvéreket. Viktor nem sokat időzött, s amikor távozása után Pavel felballagott szobájukba, Leonyid sugárzott a boldogságtól. Az utóbbi időben mondogatta, hogy viszket a lába, ami általában a gyógyulás jele, de Pavel úgy vélte, Leonyidnak inkább a nyelve viszket, mert sokat fecseg. Leonyid elárulta Pavelnak, hogy Sebastian és még két munkatársa amerikaiak; Sebastian tanácsosi rangban működik, a valóságban azonban 6 a második főnök .. Leonyid elújságolta, amit a bátyjától megtudott: Pavel vallomásának mindkettőjükre vonatkozó részét igaznak ismerték el. Az átkelésüket szervező személyről azonban még nem kaptak semmilyen hírt. Viktornak emiatt kellemetlensége volt, mert a fiatalember apja, egy bogaras öreg, Viktort hibáztatja fia lebukásáért. Most már nincs baj, az öreget leintették. Pavel rájött, hogy a detektort is félre lehet vezetni. Ha az ember kemény, ez a készülék sem ér többet egy ócska kávédarálónál. Hátra van még a feketeleves Pavel sejtette, hogy a „szélcsend" nem fog sokáig tartani. Egy reggel Krugnak kedve támadt hagyományos borotvakéssel borotválkozni, ami azt jelentette, hogy Ilyenkor Pavel töltötte be a borbély szerepét. Félig már beszappanozta Leonyid arcát, amikor nyílt az ajtó, és Klara kíséretében egy ismeretlen vállas fiatalember állított be. — Maga vele megy — mondta Klara a fiatalembarre mutatva Pavelnak. Az autó, amelyen Pavelt vitték, rabszállító kocsihoz hasonlított. Hátsó részében nem voltak ablakok, villanylámpa szolgáltatott világosságot. A benn ülők meg sem tudták állapítani az irányt, a sebességet meg az idő múlását. A nap már leáldozóban volt, amikor két-három órai út után egy kihaltnak látszó földszintes, vörös épület előtt megálltak. Magas téglakerítés, a homlokzaton matt üvegablakok, mindenütt aszfalt, gyér fenyőfák. Beléptek. Egyenesen mentek a folyosón, aztán jobbra tértek. Lépcsők vezettek lefelé, mint hajón a gépházba. A földszint alatt még vagy háromnégy emelet vonult a mélyben. A harmadikon kiszálltak. Száraz betonfalak között haladtak. A padlót puha, süppedős futószőnyeg borította. A mennyezetről fehér lumineszcens fény áradt. Jobb oldalt ovális ajtók sora. Pavel kísérője az V. jelzésűnél megállt Az ajtó formájával és kékes zománcburkolatával furcsán hatott a föld alatti birodalomban. Kilincs helyett fogantyú volt rajta, mint a hűtőszekrényeken. Kinyílt az ajtó, és vastagságával, gumitömítésével a légnyomáskamrát juttatta Pavel eszébe. A széles ajtóburkolat végén még egy ajtó volt — ez szokásos formájú, arcmagasságban kivágással és kémlelőlyukkal, amelyet plasztik álcázóernyő takart eL Jobb oldalt gombok sorakoztak egymás mellett. Pavel kísérője megnyomott egyet, mire az ajtó nesztelenül a falba csúszott. Pavel felszólítás nélkül belépett egy zárt helyiségbe, s mielőtt még körülnézhetett volna, az ajtó ugyanolyan nesztelenül bezárult mögötte. A padló, a falak, a mennyezet bizonytalan piszkosfehér színű volt. Pavel úgy érezte, sűrű ködbe vagy a fellegek közé jutott. Tíz lépés hosszában, hat lépés széltében — ennyi volt a szoba. Az ajtóval szembeni keskeny falon derékmagasságban fekhelyül szolgáló polc állott. Rajta felfújható gumipárna. Az ajtó oldalán a sarokban padlóba épített csempekagyló, a falból fekete ebonitfogantyú állt kl. Ez volt a szoba egész berendezése. A mennyezeten elhelyezett kör alakú világítótest a falakéhoz hasonló fehéres színt árasztott. Mi lesz most? Pavel sejtette, hogy a „szélcsend" után további megpróbáltatásokkal kell szembenéznie. Ezek itt úgy elintézhetik, hogy senki sem tudja meg, mi történt vele. A polc habgumlval volt bélelve. Pavel felfújta a gumipárnát, s lefeküdt, hogy megpihenjen és rendezhesse gondolatalt. Hirtelen elálmosodott. Hányadika is van ma? 1962. augusztus 3. Eszébe Jutott anyja meg a bajtársai. Vajon tudják-e, mi történt vele. Jó ég, már harminchét napja idegenben van, ráadásul most meg a föld alá dugták... Pavel elaludt. Nem tudta, mennyit alhatott; zenére ébredt. Halk melódia, valamilyen gyászinduló hangjai töltötték be a szobát. Pavel kereste a hangforrást, de nem találta. A zene lassan elhalkult, vége lett, de a csendet nemsokára három dobütés törte meg, s az előbbi gyászmelódia újra kezdődött. Pavel idegességében le s fel sétált a cellában. Számolgatta lépéseit. Kétezerig jutott el, aztán lefeküdt. Elszendergett. \ Később arra ébredt, hogy dide- 4 reg. Takarója ugyanis nem volt. Az egyhangú zene annyira áthatotta egész énjét, hogy úgy érezte, mintha egy zenedobozt operáltak volna az agyába. Már azt hitte, nem bírja tovább, kl kell törnie, de a józan ész mégis felülkerekedett. Ha ezt kínzásnak szánták, biztos lehet benne, hogy még hátra van a feketeleves... Neszt hallott. A plasztik álcázóernyő elfordult. Fehér plasztik tálcán zsemlekenyeret és négy virsiit toltak be. Mind kék színű volt. Ehetetlennek látszott. Pavel vegyes érzelmekkel kóstolta meg. Csodálatos. A kenyér rendes fehér lisztből készült, a virsli is Jóízű volt. Csak az d kék szín... I Pavel mindent elfogyasztott. Átadta a tálcát, majd széles ^^^ csészében kávét kapott. Ennek fjjTH| a színe Is természetes volt. Pa- UH vei kezdte sejteni, mi vár rá. Zenedobozban, időtlenségben 'M hagyják élni, természetellenes n, 2. színű táplálékkal etetik. Ezt csak agyaglágyultak találhatták ki. tí (FOLYTATJUK) ^