Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-17 / 48. szám, péntek

liszt a égbolt i. Az egészségvédelmi laboránsnővel — aki apró üvegcséivel, lombikjaival az újonnan épült gyárakat látogatja — első ízben Nyitrán, a nemrég elkészült műanyaggyárban találkoztam. Kollégáival — és vele ls — azóta már jő néhányszor összehozott a sors. Jómúltkor a vágsellyei Duslóban dolgoztak, később Bratislavában a központi villanytelepen találkoztam velük, majd a dúbravkai üveggyárban láttam őket. Mintát vettek a műhelyek levegőjéből, kint a szabadban a gyárkéményektől bizonyos távolságban meg-megmérik a levegő szennyezettségét, és kimennek a környék patakjaihoz, folyóihoz, hogy felmérjék: az új ipari létesítmények menynyire szennyezték be azok vizét. — Talán javítanak ezzel az áldatlan helyzeten? Segít az egyáltalában, ha kimutatást készítenek arról, amiről úgyis már mindenki tud? — kérdeztem Mária Cabadajovától. — A baj orvoslásának ez csak az első fázisa. Mi csak a diagnózist állapítjuk meg. A különböző szűrőberendezéseket gyártó üzemek a mi megállapításaink alapján készítik el termelési programjukat. A „diagnózis" inspirálja őket gyártmányaik fejlesztésére. II. A Nové Mesto nad Váhom-i légtechnikai üzem nem régi gyár, de meglehetősen kicsi. Különösen annak látszik, ha összehasonlítjuk, mit tesz meg és mit kellene megtennie. A milevskói hasonló rendeltetésű gyárral együtt a két üzemnek megfelelő szűrőberendezésekkel kellene ellátnia az ország valamennyi új gyárát és régi üzemét. — A Nemzetgyűlés törvénybe iktatja az életés munkakörnyezet védelmét... — A törvénybe iktatás egymaga nem segít, ha nincsenek meg hozzá az anyagi lehetőségek. Ma még nincsenek meg, de meglesznek. További légitechnikai berendezéseket gyártó üzemeket építünk, hogy harcolni tudjunk a korom és a vegyi ártalmak ellen. Az új gyár már épül. Itt Nové Mestoban, a régi mellett már emelkednek a falai. Miközben az egyik konstruktőr a gyárban készülő szűrők műszaki jellemzőit sorolja, a gyártásvezető — minden kommentár nélkül — városneveket említ: Ostrava, Ziar nad Hronom, Košice, Kladno, Bratislava... És én tudom, mire gondol. Például arra, hogy Bratislavában egyetlen szennyező forrás: a központi hőerőmű naponta néhány tucat tonna kormot és hamut juttat a város levegőjébe. A mechanikus szűrőket itt csak néhány esztendeje szerelték fel, az eredmény mégis csodálatos. Naponta több vagon hamut és kormot fognak fel, amelyből a telep mellett létesített könnyűpanel-gyártó üzem jelentős mennyiségű építőanyagot gyárt. Az ország területén *— az iparosítás egyik kellemetlen melléktermékeként — ezernyi ilyen szennyező forrás van. Úgyszólván minden üzem ilyen, amelyben szenet égetnek el, vagy műanyagot és egyéb vegyi terméket állítanak elő. Hacsak nem tesznek szűrőt a gyárkéményre ... A Nové Mesto i üzem minimális programja: az üzemek okozta szennyezés meggátlása. Napjainkban egészségügyi szepontból ez a legfontosabb. — Véleménye szerint — fordult hozzám a gyártásvezető — mik a legveszedelmesebb levegőt szennyező anyagok? — A legveszélyesebbek? Például a vlllanytelepi hamu, a korom, a mérges gázok... — A legfontosabbat nem említette. Erre szinte nem is gondolnak az emberek. Hogy az ember maga is tucatnyi módon szennyezi a levegőt. Például a lakásban. Vagy a mozikban, kávéházakban, bárokban. Az általános, minden ártalom kiküszöbölésére kiterjedő légtisztítás a mi maximális programunk. A vállalat laboránsai nemcsak az üzemekben, hanem szórakozóhelyeken, magánlakásokban ls végeznek méréseket. És ezek eredménye sem a legszívderítőbb. Például a kívülről oly korszerűnek látszó lakások legtöbbje légtechnikai szempontból magyarul a szellőzés szempontjából — messze elmarad a világszínvonal mögött. Ennek egyik oka, hogy a háború után gyorsan sok lakást kellett építeni. Ha azonban ettől eltekintünk, látni kell, hogy az ú] lakásokból hiányzik az, ami a legfejlettebb építôiparraľ rendelkező országokban ma már elmaradhatatlan. Ez pedig a légkondicionáló berendezés. — Az országban már gyártanak valahol lakáslégkondicionáló berendezést? — Gyártanak — felelte a gyártásvezető. — Az aranyosmaróti hűtőszekrénygyárban nemrég kísérletileg már megkezdték gyártásukat. Elterjedésüket azonban sok minden gátolja. Sokszor a maradiság, a rosszul értelmezett takarékosság. A berendezésre kiadott összeg véleményem szerint — az egészségügyi kiadások későbbi csökkenésén visszatérül. IV. A dolgozók egészségvédelméről szóló törvényt már széltében-hosszában emlegetik az országban. Arról azonban kevesebb szó esik, hogy a dolgozók csak naponta nyolc órát töltenek munkahelyükön. A többi tizenhat órát otthonukban, szórakozóhelyeken vagy szabad levegőn töltik. A szennyezett levegő ártalmainak ott ls ki vannak téve, ahol arra nem is gondolnak. — Például a kávéházakban — mondja a Nové Mesto-i üzem egyik tervezője. — Ha Bratislavába visszatér, nézze meg például a Rózsavölgyben épült Astra kávéházat. Megnéztem. A földszinti falatozó kiszolgálónője a modern, alumínium-rámás ablakra mutatott. — Nem lehet kinyitni. A konstruktőr ilyenre tervezte, mondván: ez most világszerte a divat Szellőzőberendezést azonban elfelejtettek besze relni. Azt mondják, takarékoskodtak. Az üzemi orvos viszont azt mondja, ha sokáig itt dolgo zom, tüdőbajt kapok ... Számos szórakozóhelyet, szállodát lehetne felsorolni, ahonnan hiányzik a szellőztető berendezés. Ahányszor csak megfordulok egy-egy ilyen helyen, mindig a Nové Mesto nad Váhom-I gyár tervezőire gondolok. Kemény harcot kell még vívniuk, amíg — munkájuk nyomán — mindenütt tiszta lesz az égbolt. TÓTH MIHÁLY Tél a hegyekben Új szállítmány érkezik a menedékháí éléskamrájába. (Anger felvétele) Új házak, új utcák A KIS GOMÜRI MEZŐVÁROS valaha Rimaszombattal vetélkedett a megyeszékhely címéért. A vái megyeházat is megépítették Pelsőcön és évekig itt tartották a megyegyűléseket, míg Rimaszombat végleg el nem hódította tőle ezt a jogot. A városka ezután visszafejlődött, de fekvésénél fogva megtartotta átkelőhely jellegét. Pelsőc fontcs közlekedési gócpont. A városka az első köztársaság idején és később is, a Horthy-rendszer alatt, alig fejlődött valamit. A felszabadulás után Pelsőcön is egészen új helyzel alakult ki. Természetesen nem máról holnapra. Évekre, mi több két évtizedre volt szükség ahhoz, hogy a városka kisebb-nagyobb visszaesések után fejlődésnek induljon. Itt is az egységes földművesszövetkezet léte, megerősödése adta a legerősebb Impulzusokat az új lehetőségek megteremtéséhez. A helyi nemzeti bizottság a hajdani vármegyeháza épületében székel. Szmerek Gyula elvtárs, a HNB elnöke elmondja, hogy évtizedek, vagy talán évszázadok óta csúfította a helység központját az a vizesárok, amely az Aggteleki és a Kis utcán húzódott végig. Ma már hűlt helye van a szennygCdörnek, a főteret kiképezték, leaszfaltozták, parkírozták. A városka környékén, pontosabban a külső negyedekben több cigánytelepülés található. A terhes múlt maradványa. A fejlődés ezeket a korszerűtlen, egészségtelen településeket ls fokozatosan felszámolja. Az egyiket már meg is szüntették, az ott élő tizenöt családot a városba telepítették; korszerű lakásokat kaptak. A Vár utca és a Kis utca közötti kertekben hatalmas emelődaruk nyújtogatják gémnyakukat. Folyik az építkezés. Oj utca épül, alakulnak megint a kényelmes, húszlakásos szövetkezeti házak. 1970-ig száz lakásegységet akarnak itt átadni, központi fűtéses szemrevaló épületeket. TEkMÉSZETESEN nehézségek is akadnak még, megoldásra váró feladatok. Nincs még vízvezeték, korszerű csatornázás. Oj, tágas kultúrház is kelľene, mert a régit Pelsőc kinőtte már. Ez még sajnos a jövő zenéje, bár a tervek már elkészültek. Jelenleg az a helyzet, hogy mind a vízvezeték, mind a korszerű kultúrház megtérítésében több környékbeli falu megelőzte Pelsőcöt. Ám ami késik, nem múlik, hisszük, hogy rövidesen Itt is megkezdik a várvavárt építkezéseket —des— Lehull a lepel A bőröndöket elvitték az új lakásba, aztán visszaültek a Volgába, amely rátért az országútra. Kuszíov azt mondta, mintegy 40 perc múlva a tónál lesznek. Többé egy szót sem szólt; az utat figyelte, mert csúcsforgalom volt. Reménynek sem volt nagy kedve fecsegni. Vagy húsz kilométerre a várostól Kusztov balra kormányozta a kocsit, és betértek egy nylrfallgetbe. — Amott van a nyírfák mögött a tavunk — mondta Kusztov. Ez azt Jelentette, hogy körülbelül tíz perc múlva találkoznak bajtársaikkal. Pavel nyugodt volt, Remény semmit sem gyanított. Ellenállástól nem kell tartani. Remény egyszerűen nem tanúsíthat ellenállást. Az egész operáció olyan hétköznapiasan fejeződik be. Nem lesz szökés, üldözés, lövöldözés. Minden úgy történik, mint az életben szokott történni. Pavel egy szót mondhatott volna Reménynek, s ezzel belefagyasztja a lelket: „Letartóztatlak", vagy egyszerűen hátracsavarja a kezét, ha kiszállnak az autóból. Mégis úgy gondolta, stílusosabban ls be lehet fejezni ezt a viszontagságos operációt. Az autó a nylrfaliget kellős közepén zötyögött. A gyérülő fák mögött a tó ezüstös vize csillogott. A parton egy fekete ZIL állott. Pavel az ülésen heverő kabátjából kivette levéltárcáját, s abból egy kétrét hajtott papirt vett elő. — Nézd csak, Mihail, mim van? — szólt Reménynek, s átnyújtotta a keskeny újságkivágást. A nekrológ fejléce volt az öreg Tuljev teljes nevével, születési és halálozási évével. Remény egykedvűen nyúlt utána, aztán megvonaglott. Tekintete az ujjai között összesodort papírszeletre meredt. Arca egy szempillantás alatt elfehéredett. Aztán halkan és egész nyugodtan megjegyezte: — Szóval te mégis tudtad. De mikor ... — Nem fejezte be. Pavel hallgatott. Az autó kijutott a nylrfaligetből. Már csak száz méterre voltak a parttól. Remény a szélvédő üvegen keresztül látta, hogy a tó partján veszteglő autónál többen álldogálnak. Rájuk vártak. — Ertem főttek? — kérdezte Remény. Fogaival hirtelen nekiesett ujjasmellénye ujjának, és tépni kezdte. Pavel úgy képen vágta öt, hogy a sarokba rogyott. — Csendesen, Mihail. Az autó megállt. Remény magába roskadva, szánalmas áb rázattal ülve maradt. Mintha semmi köze sem lenne a történtekhez. Pavel kinyitotta az ajtót. — Szállfon kl, Tuljev — szólt rá Vlagyimir Gavrilovics. — Megyünk Moszkvába. Remény Pavelra nézett, aztán Markovra, majd dermedtségéből felocsúdva lassan kiszállt. — A nagy kocsiba — rendelkezett Markov. Reményt a fekete ZIL-hez vezették — Menjenek, majd utolérem magukat — szólt Markov a nagy kocsi sofőrjének. A kém álarca lehullott. Itt állt a maga teljes erkölcsi meztelenségében Mihail Alekszandrovics Tuljev, aki végzetes pályafutásának utolsó állomásához ért. Élettörténete egyszerű, de viszontagságos 1922-ben Párizsban született. Apja, Alekszandr Nyikolajevics a cári külügyminisztérium nemesi származású magas rangú tisztviselője volt. Az Októberi Forradalom idején külföldön tartózkodott, nem Is tért haza. Sokáig tengődött, aztán a barátai bejuttatták az egyik európai állam hírszerző Irodájába. Tuljev fiának is a hírszerzői pályát szánta. Mihail kémiskolát végzett, amelyben apja oktató volt. A náci támadás előtt hitleristák vették kezükbe a kémiskola irányítását. Aztán eljött Pavel érvényesülésének ideje is. 1943 nyarán egy lengyelországi hadifogolytáborban szovjet hadifoglyok közé csempészték. Előzőleg megismerkedett a tábor lakóinak életrajzával. Volt köztük egy Mihail Zarokov nevű. Ö is 1922-ben született — tehát egyezett a születési évük és a keresztnevük is. Zarokov szülei a harmincas években Szamara vidékén meghaltak. Csak ő meg a húga, Nyina maradt életben. Zarokov 1938-ban traktoros lett, s a gyermekotthonból magához vette a húgát. 1940ben Gorkijban sofőr lett. 1941ben bevonult. A háború kitörése után mint katonai gépkocsivezető szolgált a fronton, mlg VjaZmánál sebesülten fogságba nem esett. Mihail alaposan áttanulmányozta Zarokov családi viszonyait. A táborból ötven embert, köztük Zarokovot és Tuljevet ís Németország belsejébe, a Ruhrvidékre irányítottak. Rendeltetési helyükre azonban csak negyvenöten érkeztek meg. Útközben egy kisváros állomásán ötüket leszállították és a Gestapo fogdájába hurcolták. A börtönben ötük közül négyet agyonlőttek. Tuljev átvedlett Zarokowá. A náci birodalom összeomlása után az öreg Tuljev főnökének eszébe jutott, hogy Mihail már a nácik Idején szovjetunióbeli bevetésre készült. Újabb iskola következett, és „Remény* készen állt feladatának teljesítésére. A szakértők gondosan kiválogatták kellékeit: okiratokat, különleges műszereket, rejtjeltáblázatokat, fegyvereket, gyógyszereket. Kapott utolsó figyelmeztetést, hogyan viselkedjék Oroszországban, hogy ne kerüljön az elhárítás kezére. Katonai és gazdasági adatok gyűjtésével bízták meg, de elsősorban két különleges feladatot kellett végrehajtania. Először is Novotrubinszk környékéről talaj- és vízmintát kellett a központba juttatnia; e célra Pavel segítségét vette igénybe. A másik megbízatás bonyolultabb volt: meg kellett találnia és át kellett szöktetnie Leonyid Krugot, akit 1947-ben ejtőernyővel vetettek be, de a kémbanda leleplezése után 1949-től erdőben bujkált. (FOLYTATJUK

j