Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-15 / 46. szám, szerda

Új magyar novellák AZ ELMÜLT ESZTENDŐBEN számos rangosnak mondható novelláskötetet jelentettek meg a budapesti könyvkiadók. A gazdag termésből négy kötetet emelek ki, ami korántsem jelent rangsorolást vagy annak hangsúlyozását, hogy a novella és az elbeszélés műfajában ezek volnának az esztendő folyamán könyvpiacra került legértékesebb kötetek. Nem jelenthet rangsorolást már azért sem, mert olyan kötetek is megjelentek, amelyek Írójuk egész munkásságát felölelik, mint például Illés Endre Száz történet című kitűnő válogatása, melynek jelentősége, Bródy Sándorral, Kosztolányi Dezsővel vagy Nagy Lajossal mérhető művészi színvonala megköveteli, hogy külön foglalkozzam vele. A négy kötet közös nevezője: a válogatás sikeres; sem az írók, sem a lektorok nem duzzasztották fel gyengébb novellákkal és karcolatokkal a köteteket, de túlsúlyban vannak bennük azok az írások, amelyek megérdemlik a tartósabb megmaradást. Olyan gondosság ez, amelyet a mi novellás köteteink összeállításánál is alkalmaznunk kellene, figyelmesebben mérlegelve, mi felel meg lapjaink színvonalának, és mit kíván meg a könyvolvasónak mélyebb élményt követelő igénve. MOLDOVA GYÖRGY, a Gázlámpák alatt című kötet írójának neve jó csengésű körünkben. Első jelentkezésére felfigyeltünk; Tersánszky és Gellérl jó szemű folytatóját véltük benne felismerni; a város peremén élő tört jellemű, kibicsaklott, vagánylelkületű alakjai érdeklődést keltettek, újat tudott mondani mocsaras életstílusukról, furcsaságaikról. Felfigyeltető mesélő készséggel állította elénk ezeket a társadalom eleven sodrásából partra dobott, pecsétes lelkületű figurákat, napjaink „rozsdatemetőjének" dús embergalériáját, ám ugyanakkor adósunk maradt az általa megválasztott környezet mélyebb elemzésével; ott maradt a felszínen, mindig a rútat és torzát, az elhajlottat és görbét, az elesettet és sarkából kifordultat mutatva. Egészében aztán ez a felszínesen ábrázolt bizarr környezet érdekes figurái ellenére untatott vagv legalább ls lehangolt. Pedig Moldova vagányhőseiben volt elég egyéni vonás, hol hetvenkedő kivagyiság, hol meg fölényes magányosság és elzárkózottság, aminek eredőit, lelki és erkölcsi Indítékait meg kellett volna keresnie, ahogy ezt elődei megtették. A Gázlámpák alatt örvendetes felelet a kritikus követelésére: az „elmozdulás" megtörtént, Moldova nagyon jelentős lépésekkel jutott előbbre, felzárkózott a fiatal magyar elbeszélők Fejes Endre-i és Galambos Lajosi élvonalába. Kevés volna, ha azt mondanám, hogy megnőtt a felelősség érzése és tisztábban látja mindazt, ami kisembereit, munkásfiguráit a szűkebb körükön, társaikon túl a társadalomhoz fűzi. Nem választ új környezetet, a periférián marad, de mélyebbre jut, s a felszín alatt meglepő felfe dezéseket tesz, meglátja a ligeti mutatványosbódé tulajdonosában, a „nagy Zémon mesterben" a Horthy-idök különös hősét, aki élete kockára téte lével megment egy Illegális pártmunkást. Csak néhány ol dallal kell tovább lapoznunk az ízes hangú, helyenként már Rideg Sándorra emlékeztető írásaiban, hogy örvendjünk egy újabb furcsa hősén, az 1945 ja nuárjában Kőbányán temetetlenül maradt halottakat egyma ga eltikarító Hammert, aki ez zel az önzetlen tettével egy várost ment meg a járványtól annak árán, hogy a maga élete, család boldogsága tönkrf meg). Ennek a novellának és a töb binek is az az érdeme, hogy Moldova nem érzeleg, ritkán válik érzelmessé, mesélő hang ja v'sszafogottan egyszerű, szinte színtelen, de ebben a színtelenségében és keresetlen sédében ls kifejező és érzékié tes. Alakjai a gázlámnák alá lépnek és mesébe fognak. Egy szerűen, póz nélkül mesélnek, s úgy tűnik, az író csak figyel és jegyezget magában. A formai ismétlődés nem válik sematikussá és nem untat, mert rengeteg apró ötlet, nyelvi bravúr szövi át az előadott anyag szövegét és teszi így színessé és derűt fakasztón ízessé. És írjuk még az új arculatot mutató Moldova javára, hogy hősei közt tűnőben vannak a széltoló vagányok, ahogy tűnőben van, kiszáradásra ítéltetett a periféria lápos világa. Ez a változáson áteső periféria már nem engedi a Cigány Marikat megfulladni a láp sarában, de a nagyerejű Simonok, a három kiló halat együltében bekebelező „fő Simon" megmentik. Kivetni valót alig találok Moldova szórakoztató legújabb kötetében, inkább kívánságként fűzöm a mondottakhoz, hogy tágítsa ismeretségének körét, merészeljen más területekre is, ahogy ezt már idézett elődei, Tersánszky Józsi Jenő, Gelléri Andor Endre és Rideg Sándor megtették. LÄSZLO ANNA, a Harkály a vizén írója merőben más környezetbe viszi az olvasót. Más az elbeszélő hangja, írásainak tematikája, kifejezési eszközeiben és formai megoldásaiban is élesen különbözik a Gázlámpák alatt írójától. A modern magyar novellaírás népes orkeszterében Moldova György a brummogó nagybőgő megszólaltatója, László Anna a hárfa húrjain játszik ügyes ujjgyakorlattal, kifinomult halló érzékkel. Ebben a figyelemre méltó zenei felkészültségében női intellektusa biztosan vezeti; gondolati elmélyültsége pedig megakadályozza abban, hogy beleessék a nőírók legszokottabb hibájába, a bőbeszédűségbe. (Legutóbb a világirodalmi rangú Simoné de Beauvoirt, a Mandarinok szerzőjét kaptam rajta ezen a sajnálatos terjengőségen.) László Annát nem fenyegeti a túlírás, a bőbeszédűség veszélye, ismeri a mértéket és tudatosan szűk területre korlátozza Írásainak témáit, nem lép számára ismeretlen területre, melyen bizonytalankodna és elbotlana. Érdeklődési köre — noha nem keresi a közéleti témákat — teljesen korszerű és modern: csaknem minden novellában azt a harcot ecseteli, amelyet hőseinek folytatniuk kell kialakuló társadalmi rendünk új erkölcsiségéért. Döntően ezen az új erkölcsiségen, a keresésen, a buktatókon és a viszszahúzó tegnapi felett aratott kis győzelmeken van a hangsúly. Hogy a harcot sohasem szabad feladni, ezt a kötet címadó novellájának hőse, ez az izig-vérig értelmiségi lány érzi át a legmélyebben. A női egyenjogúságot kereső Rozsnyó Györgyi az élet két szakaszán, a munkában és a szerelemben szenved egyszerre vereséget. Menekülése az expresszóba és az italhoz a bukás hangulatában teljesen érthető és természetes. Vajou marad-e elég ereje a további harchoz, egyenjogúsága elismertetéséhez, erre László Anna a fentebb idézett mondatával felel ugyan — a kérdés ettől függetlenül nvitva marad. Legsikerültebb elbeszéléseiben László Anna értelmiségi hősei válaszút elé kerülnek. Már a cf'nek — Marre?, Fontos ügy. Gonosz pillanat — jelzik, hogy körnvezetükke) és főleg önmagukkal konfliktusba keveredve egy nap rá kell ébredniük arra, hogy a régi. megszokott, s olvkor problémátlan, kényelmes életükből ki kell törniük, változtatniuk kell sorsukon MOLNÁR ZOLTÁN Váratlan esküvő cíinű gyűjteményében egy százötven oldalas kisre gényt is találunk. A feljegyzés szerint közel egy évtizeddel ez előtt, 1958 ban vetette papírra a gyermekkorát felidéző Nyúlkergetők m. s ez a dátum, a kisregénv keletkezésének deje. fényt vet arra az útra, amelyet munkáscsaládból szár nazó szerzője azóta megtett. Kisregénye derűs és elgondolkoztató laojain Molnár eszmélésének, emberré érésének éveit eleveníti fel. Az elmesélt epizódok keresetlenül kerek egésszé állnak össze, és egy érdekes hangú prózaíró mesélő készségéről, kitűnő megfigyelő tehetségéről, érzelmi élete gazdagságáról tanúskodnak. A proletár környezetben felcseperedő gyermek sorsa lebilincseli az olvasót, akár Moldova, Molnár sem él nyelvi bravúrokkal, keresett színekkel, de sehol sem vélik szürkévé; forma és tartalom minden írásában harmonizál, összhangban áll. A kötet novelláiban még erősebben mutatkozik meg Molnár természetessége és megfigyelő készsége. A mai magyar elbeszélők között Molnár egyike azoknak, aki a riporter szemével nemcsak a munkásvilág és a falu visszásságait veszik észre, de meglátják újat formáló erejét is. A riportszerűség nem jelent itt felületességet, a téma felszínes megragadását; a riporter mellett szóhoz jut a novella műfaját értő művész is, aki a hétköznapi történetekben mindig megtalálja az előbbre vezető, tovább mutató tendenciákat. Molnár nyelvezete a novellákban is keresetlen, a színe sebb metafórákat, szócikornyá kat gondosan kerüli; egysze rűségében is kifejező és erőteljes nyelv arra vall, hogy tudatosan él ezzel a keresetlen stílussal, a modernség ízét észrevételei, meglátásai adják. Moldova Györgv novelláinak lumpenproletár világa után jól esik megismerkedni Molnár Zoltán rokonszenvesen megragadott. hitelesnek érzett munkás- és faluvilágával. A STATISZTIKA kimutatásai szerint Illés Béla művei, köztük elsősorban a Kárpáti rapszódia és a Honfoglalás, a mi olvasóink körében is a legtöfo bet forgatott könyvek élsorában szerepelnek. Utolsó könyve, A 339-es szoba, ezért meg különböztetett figyelmet érdemel. A szlovákiai látogatásaival is szívünkhöz közel álló írót csaknem három évvel ezelőtt szállították agyvérzéssel a budapesti Kútvölgyi úti kórházba, melynek 339-es számú szobájá ban hosszú hónapokat töltött félig bénán, élet és halál közt lebegve, s emlékezetét vesztve. Orvosai megkísérelték a lehetetlent. s a hallatlanul gondos ápolás lassan feleszmélteti a nagybeteget és visszaadja emlékezetét. A naplószerű könyv egy életre támasztásnak és lassú eszmélésnek ritka tanúságtétele. Illésnek megadatott, hogy könyvbe, eleven, maradandó szavakba foglalja, mit jelent az Időtlenségből visszatérni, majd ismét belezuhanni a semmibe, újra emlékezni kez deni, és furcsa lázas álmokban megidézni a gyermekkortól máig terjedő napok emlékeit. Ezekben az álmokban, éber ví ziókban megjelenik Erzsébet királynőnek a szülői házban őrzött képe, arcok bukkannak fel, küzdelmeinek tanúlvai. írókkal és fegyvertársakkal szembesíti a beteg magát. Régebbi könyveiből ismerjük tanítómesterére, Mikszáth Kál mánra emlékeztető kifogyhatat lan adomázó kedvét, és jól esik a lazán összefüggő írásokból is megérezni ennek a derűi fakasztó, tanulságos mesélő készségnek és adomázó kedv nek erős sugárzását. Ajándéknak érezzük A 339-es szobá-t. és azzal az érzéssel tesszük le, hogv az élet legyőz hetetlen és szép. ha emberhez méltó életet él hz o -,Vie

r. EGRI VIKTOR • GABRIELE CELAYA költőt és Ricardó Zanoranó festőt va gyonelkobzásra ítélte a madridi törvényszék, mert nem fi zettek meg egy ezerszázhuszon öt pezetás büntetést, amelyet a madridi egyetem politikai tu dományok szakján rendezett diákgyűlésen való részvételük miatt szabtak ki reájuk. • PICASSO Chicagó városá nak ajándékozta egy 16 méter magas óriás acélmadár modell jét, mely kilenc méter magas grrtn t al-.zn'rfi Állítva a 31 emeletes chicagói városháza előtt nyer végleges elhelyezést. A Rádió és a rádióhallgatók gona,. Tpbben és több ízben a nyilvánosság előtt is kifogásolták azt a sajnálatos körülményt, hogy a Csehszlovák Rádió magyar adását Szlovákia több pontján csak nagyon rosszul, vagy egyáltalában nem foghatják. Különféle műszaki változtatások, főleg a főrévi adóállomás megszüntetése miatt tovább romlott a helyzet. Ez természetszerűleg nemcsak a magyar lakosságot sújtja, s így érthetőes MRifcUstanťtlo a rádió szlovákiai vezetőit is, hiszen a baj orvoslása legsajátabb érdekük. Rendkívül fontosnak tartják ezt a kérdést. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy a PRAVDA február 11-1 számában leközölt terjedelmes kerekasztal-beszélgetésében a rádió illetékes képviselői ennek a problémának szentelték a legtöbb figyelmet. Sajnos nem sok jóval biztatják a hallgatóságot, legalábbis a közeljövőben. Előrebocsátjuk, ez nem is tőlük, hanem a hírközlési intézményektől és szervektől függ. Mi tehát a helyzet? Egyik legfontosabb adóállomásunknak, a középhullámokon működő Banská Bystrica-inak vételét zavarja az azonos hullámhosszon sugárzó istambuli és egy nyugatnémet adóállomás. A 30 kW-os főrévi adót most egy sokkal gyengébb, 1,8 kW-os állomás „helyettesíti", természetesen nagyon is kifogásolhatóan. Sőt, mit tötbb, még a Prešovból és a Veiké Kostoľanyból sugárzott műsor sem zavarmentes. Nem láthatunk gyógyírt abban, hogy a hosszú és középhullámliosszon más országok is nehézséggel küszködnek, mert sok az adóállomás és kevés a hullámhossz. A probléma megoldásának egyik útja, hogy 1970 után nagyobb teljesítményű adóberendezés kezd működni Szlovákia egy-két pontján. Többel kecsegtet az ultrarövid hullámhosszú (URH) adás elterjedése, amely sokkal zavartalanabb vételt biztosít, örvendetes ugyan, hogy az URH szlovákiai hálózata lényegében már elkészült, csakhogy szélesebb körű érvényesülésének egyelőre két buktatója van. Az egyik, hogy minden természeti akadály, például hegy akadályozza az URH hullámok terjedését. Ezért feltétlenül szükséges a „süket helyeket" felszámoló kis adóállomások rendszerének kiépítése. Az ultrarövid bullámhosszú műsorsugárzás másik kerékkötője pedig az, hogy a vevőkészülékeknek csak a kisebbik része alkalmas az ilyen hullámok felfogására. Dr. Miloš Marko, a Csehszlovák Rádió o napokban kinevezett prágai központi igazgatója az említettekkel kapcsolatban szó szerint ezt mondotta a kerekasztal beszélgetésen: „Kiadót dobol az a körülmény, hogy a hallgatóság, nemcsak a középhullámú hanem a perspektivikus ultrarövidhultámú vételre is panaszkodik." Reméljük, hogy a hírközlő szervek megszívlelik a címükre elhangzott bírálatot. Igaz, a kérdés rendezése elsősorban a beruházási eszközöktől függ. Csakhogy tisztában kell lennünk azzal, hogy ez politikai kérdés lett, mégpedig a javából. Az Oktyabmak és a Novij Mirnek is kijutott a bírálat

ból A szovjet Irodalmi frontnak minden bizonnyal két ellentétes pólusát képviselik a címünkben említett folyóiratok. Legalábbis erre következtethetünk a moszkvai PRAVDA minapi számában megjelent szerkesztőségi cikkből, amely bíráló hangnemben ír 1966-os munkájukról. Ebből kitűnik, hogy a két egymással szüntelenül hadakozó folyóirat közül az első valószínűleg a sematizmus mentsvára, a másik pedig túlságosan összpontosít az élet visszás jelenségeire. „Nem lehet egyetérteni — állapítja meg a Pravda — a leegyszerűsítésnek, a sematizmusnak azokkal a megjelenési formáival, ahogyan az Oktyabr számos komoly problémát megközelít". Ráadásul kifogásolja, hogy a szerkesztésben esztétikailag nem eléggé igényesek, nem ügyelnek még az alapvető minőségi követelmények betartására sem. A szerkesztőségi cikk megengedhetetlennek tartja, hogy az Oktyabr kritikai rovata gyakran „elvi megalapozottság nélkül" letorkolja, megbélyegzi ellenfeleit. Főleg a fiatal írókat veszi célba, s „egyszerűen nem akarja észrevenni azokat a pozitív változásokat, amelyek a fiatal prózaírók és költők munkásságában végbemennek". A Novij Mir esetében a kritikát megelőzi néhány leközölt, színvonalas irodalmi mű jelentős hozamának méltatása. Ezt követően azonban a Pravda keményen bírálja a folyóirat irányvonalát, elsősorban a valóság egyoldalú ábrázolását. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy vigyázni kell az arányokra. „A kérdés az, hogy a folyóiratban közölt müvek erősítik-e az olvasót az újért, az újat akadályozó fogyatékosságok elleni harcban, vagy pedig elkeseredést, kétségbeesést, a társadalmi helyzet és a társadalomban lejátszódó folyamatok pesszimisztikus megítélését váltják ki belőle" A szerkesztőségi cikk végül nagyon nyomatékosan figyelmeztet unnak tarthatatlanságára, hogy a két lap szüntelenül polemizál egymással, mégpedig makacsul, lármásan, mintha valamilyen vérbosszúról lenne szó és nem irodalmi kérdésekről. E cikk alapján is lemérhetjük, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja következetesen kétfrontos kultúrpolitikát folytat. 15 éves a Literárni noviny A Csehszlovák Írószövetség hetilapja, a LITERÁRNI NOVINY e napokban ünnepli fennállásának 15. évfordulóját. Irodalmi lap ez, amely azonban — főleg az utóbbi években — hozzászól alapvető fontosságú kultúrpolitikai kérdésekhez is. S minden túlzás nélkül meg kell mondanunk, hogy e?t rangosan teszi. Természetesen a népszerűen Literárky-nek „becézett" folyóirat sem kerüli el itt-ott a melléfogást, de tartalmát nem ez jellemzi. Inkább a tudatos törekvés arra, hogy társadalmi elkötelRzottséqeel pártolja a csehszlovákiai irodalom minden értékét. Csak ezzel a tartalmi és formai igénnyel magyarázható, hogy a csehszlovákiai írók lapja ebben az évben európai viszonylatban is magas mércével mérhető, 135 ezres példányszámban jelenik meg, ugyanakkor mentes minden bulvárjellegtől. Méltán állapíthatjuk meg főszerkesztőjének, Jiŕí Šotolának ünnep! vezércikkével összecsendülő u, hogy ez elsősorban a cseh nemzet kulturális színvonaláról, a lap tömegkapcsolatáról, az ilyen típusú folyóirat létjogosultságáról tanúskodik. Ez a folyóirat valóban „társszerzője" lett kulturál's. 'rod;>lml életünknek, korunknak. Ezen a síkon, ebben a törekvésében az Űj Szó olvasói nevében is gratulálunk a Literárni Noviny szerkesztőgárdájának, s további sikereket kívánunk n párt kulturális politikájának valóra váltásában. Karel Gott sikere Cannes-ban Cannes-ban, a francia Riviérán nemrég rendezték meg a tánczene, az ün. pop-music nagy bemutatóját. Üzleti és társadalmi esemény volt ez, amelyen a gramofongyárak több száz kénvi selője jelent meg. Lényegében itt, a fesztiváli nagyteremben dőlt el, hogy melyik melódiát és énekest kapja fel a világhír. Jirí Piltennann, a RUDÉ PRÁVO február 12-i számában ezt az eseményt méltatva megemlíti, hogy a nálunk nagy népszerűségnek örvendő Karel Gott fellépése nagy visszhangot váltott ki. Klempír és Štaidl Pošli to dál (Add tovább), illetve C'est la vie (Ez az élet) című szerzeményét énekelte. Karel Gott nagvon tetszett a többnyire kimondottan szakemberekből álló közönségnek. A legjobb cseh slágerénekes különben állítólag több évre szóló szerződést kötött egy nyugati menedzserrel és cannes-i sikere feltétlenül biztató kezdetnek számít. (g. i )