Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-24 / 24. szám, kedd

FENYVES GYÖRGY BUDAPESTI LEVELE: Kukkantó a szomszédságba A

MAGYARORSZÁG-SZERTE általánosan megkezdődött próbaév olyan módszereket, olyan elveket és olyan gyakorlatot érvényesít, amely az 1968 elején beinduló új gazdasági mechanizmus gazdaságilag is eredményes részévé lehet majd, s ennek következtében szinte egy csapásra rugalmasabb lett a különböző könyvkiadók megjelentetési politikája is. Nézzük például a világirodalmi müvek kiadójának, a budapesti Európa Könyvkiadónak a csehszlovák irodalommal foglalkozó tervezetét. 1967-ben először Capek: „Válogatott elbeszélések" című kötete jelenik meg a „Világirodalom remekei" sorozatban. A kötetet nem kevesebb, mint 72 ezer példányban adják közre, s ennek túlnyomó többsége előjegyzésben, illetve előfizetésben már el is fogyott. A hatalmas példányszám egyébként Capek esetében nem meglepetés. Egy, közelmúltban végzett közvéleménykutatás szerint a kitűnő csehszlovák író — a legnépszerűbb külföldi klasszikusok listáján a hatodik helyen szerepel, művei pedig az utóbbi tíz esztendőben közel kétmillió példányban jelentek meg a Magyar Népköztársaság különböző kiadóinál. Más szóval szinte minden magyar családban legalább egy Capek-mű található a házikönyvtárban. Rövidesen megjelenik Vítézslav Nezval „Életemből" című életrajzi írása. A mű feladata kettős. Egyrészt a kitűnő önéletíráson keresztül a magyar földön igen népszerű memoárirodalom kiadását kívánja színesíteni és gazdagítani, másrészt viszont első ízben nyílik majd mód, hogy viszonylag szélesebb kör számára ls bemutassák a Icitűnő elbeszélő lírikus író és politikus életét és gondolatvilágát. A

MÁRTÍRHALÁLT HALT tragikus sorsú orvosfró, a ma már klasszikusnak számító Vančura: „Vége a régi időknek" című kötete fordításirodalmunk régi adósságát törleszti, amikor bemutatja a világirodalom magyar értékelőinak és barátainak ezt a sajátosan látó és író mestert. Ugyancsak az év folyamán Iát napvilágot az Európa Könyvkiadó másik nagysikerű sorozatának, a „Modern drámákénak, „Modern csehszlovák drámák" című kötete, amelyben Hosszú Ferenc szerkesztésében a csehszlovák drámatermés öt, esetleg hat legB

1 újabb alkotásával Ismerkedhetnek meg az olvasók ős a színIgazgatók. Egy másik sorozat, az ugyancsak Igen népszerű „Zsebkönyvtár", amelyben modern és klasszikus művek egyaránt helyet kapnak, már hirdeti Jánský: „Égi lovasok" című művét, amelyet első kiadásban mindjárt 24 000 példányban adnak az olvasók kezébe. | IZONYOSRA VEHETŐ, hogy a három-négy hetente megjelenő „Modern Könyvtáriban legalább két, de ha több érdekes akad, akkor több mai csehszlovák mű jelenik meg. E sorozat nyomdai átfutása viszonylag igen rövid, ezért itt könnyen elképzelhető, hogy egy esetleges kiugró tavaszi csehszlovák könyvsiker már a nyár végén magyar nyelven is kapható lesz a könyvüzletekben. Ezt a kizárólag magyar kiadású listát — alaposan kiegészíti és gyakorlatilag mind választékban, mind példányszámban megduplázza az a 5—12 mű, amelyet a budapesti Európa Könyvkiadó a magyar —csehszlovák kulturális egyezmény keretében megkötött nemzetközi kiadó megállapodás értelmében a Tatran Könyvkiadó szépirodalmi osztályától vesz át. E művek között a Szlovákiában élő magyar írók munkái éppúgy megtalálhatók, mint a legjelentősebb mai cseh és szlovák írók vagy klasszikusok magyarra fordított, csehszlovákiai kiadású művei. Eddig ugyan csak az 1967-re szóló keretszerződés van meg, hogy ezen belül azután az egyes müvek és az egyes példányszámok hogyan tagozódnak, az későbbi tárgyalások és megállapodások eredménye lesz. N

OS, ENNYIT, egyetlen magyar könyvkiadó terveiből. A többiekről egyelőre nem szólunk — a tervek részben még módosulnak — részben egy-egy vagy maximum két-két mű kiadásáról van szó, ráadásul azok túlnyomó részt nem ls irodalmi, hanem ismeretterjesztő, vagy tudományos vonatkozásúak. De ezekkel együtt bizonyosra vehető, hogy 1967-ben legalább 20—26 csehszlovák mű jelenik meg magyar nyelven a könyvesboltok polcain és már csak a hevenyészett előreszámolás adatai szerint is — csupán időn mintegy háramnegyedmlllió példányban kerülhetnek el a csehszlovákiai írók művei a magyar olvasók kezébe. Az ismerős és fényképekben A MÜLT SZÁZADBELI hala-* dó francia festő és karlkaturista: Daumier szerint a fotográfia mindent megmagyaráz, és semmit sem fejez kl. A fényképészet első évtizedeiben formált ezen vélemény természetesen nem érvényes többé. Időközben a fotográfia — ha nem is teljes egészében — művészi rangra emelkedett, amiről a Nemzeti Galéria grafikai kabinetjében rendezett kiállítás beszédesen tanúskodik. A képzőművészeti látású, tehetséges dr. M. MartinCek gazdagon árnyalt kifejező eszközökkel teremti újjá a világot. Képein keveset magyaráz és sokat fejez ki. Már diákkora óta szenvedélyes fotográfus s a jogtudományok doktoraként is hű marad a fényképezőgéphez. Felvételei újságokban jelennek meg s hazai és több mint negyven külföldi kiállításon szerepeltek. Alkotásainak évek óta nemzetközi viszonylatban is komoly súlya van. Martinček Liptóban született, most is ott él. Ez a sajátos szépségű táj, lakói s népművészetük sugalmazólag hat rá. Kutató szemmel figyeli a gyermekkorától ismerős világot. Programszerűen valósítja meg Liptó „képzőművészeti szótárát" 1962 óta öt sorozatba foglalta izgalmasan érdekes munkáit. Az „ismeretlen világ"ban különös alakú kövekben, a fák göcsörtös kinövéseiben, ismeretlen világ élő és korhadó szerkezetében ismeretlen világot fedez fel. Egyéni fogalmazással varázsolja elénk a Középkori várost, a Holdat, a táncoslépésű Mexikói nőt s a Bohóc képmását. — Majd a víz remegő-hullámzó tükrében a ráhulló fény hatására szuggesztív formában jelennek meg Paganini démonikus sziluettje, — fellobban az Olimpiai tűz, — Zsákmányéra csap le a sas s ezüstösen siklanak tova a Halak. — A Liptói változatokban hatásosan ábrázolja az emberi kéz munkája nyomán átalakult természetet. Valós jelenségek, az aratás, a szénagyűjtés, az őszi mezpk, a tarlók, s a domboldalra felkúszó faházas falvak lényegét szűri ki. A „Hegylakók" megkapó realitású képein különféle — de nem néprajzi jellegű —, falusi típusok lépnek elénk. Az élet és halál, a munka és pihenés örök ritmusát követő mozdulatok emberi tartalmakat tárnak fel. — A legújabb ciklusban a napfény következtében sziklák és száraz rögök repedéseiben látomásszerű képek tűnnek elő. Csatatereken nyargal a halál, katonák küzdenek a vietnami dzsungelben, tomboló viharban tanácstalanul ingadoznak az árbócok. MARTINCEKNEK a felfedezés gyönyörűségét éreztető és esztétikai örömet adó Igényes fotográfiái jogosan sorakoznak fel a képzőművészeti alkotások mellé. BÁRKÁNY JENÖNÉ Ifüllll A .hallhatatlan hangok a gyakorlatban Az ultrahangról nem egész két évtizede beszélnek a tudományban és a technikában. Ennek ellenére a „hallhatatlan hangot" — fgy nevezik néha a fül számára nem hallható, nagy frekvenciájú rezgéseket — már széles körben alkalmazzák. A kohászatban, a vegyészetben s az anyagvizsgálat terén elért nagy karrierje magára vonta a legkülönbözőbb területeken dolgozó szakemberek figyelmét. Ma mär a nyelvészek is foglalkoznak vele: a delfinekkel közös nyelvet keresik segítségével. Az ultrahang alkalmazási területe valóban rendkívül széles. Vegyük például a defektoszkópiát, vagyis az anyag rejtett hibáinak leleplezését. Sem a készítmény alakja, sem anyaga nem befolyásolja az ultrahangos ellenőrzés „éleslátását". Az utóbbi években sokfajta betegség gyógyítására, például daganatok eltávolítására ls használták az ultrahangot. Ez azt bizonyítja, hogy vannak biológiai hatásai ls. Rendes körülmények között az olyan anyagok, mint a víz, a benzin, a higany vagy az olaj nem keverednek — ultrahang hatására mégis úgyszólván egynemű keverékké —• emulzióvá válnak. Ugyanez vonatkozik nemcsak a folyadékokra, hanem a szilárd anyagokra is. Ily módon lehetőség nyílik, kiváló ötvözetek előállítására. Mindenki jól ismeri az ipari városok átkát — a gyárkémények füstjét. Chicágóra például naponta több tonna pernye hull. Ultrahang segítségével lényegesen meggyorsul a füstrészecskéknek a felfogókamrákban való lerakódása, s ily módon javítani lehet a légkör tisztaságát. A bőr cserzésének és zsírtalanításának meggyorsítáa szövetfestés, a bor és szörpök tisztítása a további terület, ahol az iparban sikeresen alkalmazzák az ultrahangot. A Szovjetunióban néhány évvel ezelőtt két moszkvai tudós — B. Agranat ős V. Baskirov —! érdekes javaslatot dolgozott ki az apró alkatrészek ultrahangos tisztítására. Az óraalkatrészek eredeti és egyszerű tisztítási módját nagy örömmel fogadta az óraipar, hiszen nincs hozzá szükség semmi másra, mint egy vízzel teli edényre, bizonyos nyomásra és ultrahangra. A víz megakadályozza az alkatrészek mechanikai megrongálódását, az ultrahang pe dig kiválóan betölti a tisztító szerepét. A szovjet óragyárakban már széles körben használják ezt az igen hatékony módszert. A szokásos hegesztési módokkal nem hegeszthetők össze a hajszálvékonyságú vezetők. Az ultrahang-pisztolyból leadott lövés a másodperc törtrésze alatt nagy pontossággal elvégzi ezt a műveletet. A fotoemulziók gyártásánál fontos, hogy az ezüst igen finoman oszoljék el az elektro* litban. Ezt oly módon érik el, hogy az elektrolitet egy ultrahang generátor segítségével nagy frekvenciájú rezgésben tartják, így a fémlemez felületén keletkező kavitációs buborékok meggátolják az ezüst ionok lerakódását. Az ultrahangos keverést egyébként a borászatban is használják. Rájöttek, hogy a pincékben felejtett „pókhálós palackokban" tartott borok azért olyan jó zamatúak, mert a hosszú idő alatt az anyagrészecskéknek volt elég Idejük a teljes keveredésre. Az ultrahang ma már megrövidíti a keveredési időt: percek alatt éveket öregít a borokon. Az ultrahangot — megfelelő frekvenciával és erősséggel alkalmazza, továbbá nagy pontossággal irányítja — felhasználhatjuk a legkeményebb anyagok (például a gyémánt, az üveg, az acél stb.) megmunkálására. Bánnilyen alakú, nagyságú lyukakat fúrhatunk beléjük, sőt, marással is alakíthatjuk őket; minél keményebbek, annál könnyebben. Ultrahangos eljárást alkalmaznak az alumínium forrasztásánál ls. Az alumíniumot ugyanis azért nem lehet a hagyományos módszerrel forrasztani, mert a levegőn azonnal vékony oxidréteg borítja be. Az ultrahangos forrasztásnál nincs ez a gátló befolyás. A fantázia szüleménye-e az űrállomás? Az űrkutatás legutóbbi kísérletei többek között egy mesterséges űrállomás létrehozásának előkészítését célozzák. Erre szolgálnak az űrséták, az űrrandevúk stb. Egy ilyen űrállomás — néhány évvel ezelőtt légvárnak ls nevezhettük volna — azt szolgálná, hogy könnyebben elérjük a Holdat s a legközelebbi bolygókat. Hadd beszéljen azonban a szakember: A hegymászó ugyanúgy, mint az útjára induló űrhajó, lényegében munkát végez a nehézségi erő ellen. Ez a hasonlat még más szempontból is találó, mert mindkét esetben valamiféle határt kell lassan elérni: az űrhajónak a 11,2 km/mp szökési sebességet, a hegymászónak pedig a hegytetőt. Hogyan lehet a csúcsra könnyebben, kisebb erőfeszítéssel feljutni? Aki valaha is olvasott a Himalája-expedíciókról, az tudja, hogy útközben a hegymászók táborokat, támaszpontokat állítamak fel, ahol enni és pihenni lehet; esetleg ott a készleteket újabb eszközökkel (pl. oxigénpalack) ki is egészíthetik. Ugyanez érvényes az űrhajós útjára ls. Nem új gondolat, hogy a nehéz feladatot — jelen esetben a Föld vonzóerejének legyőzését — részekre bontva, szakaszonként könnyebb elvégeznL Alkalmazzuk a hegymászóknál bevált gyakorlatot az űrhajózásban is, építsünk teihát üzemanyag- és szerkezeti elemeket tároló állomásokat a légkör határán — ez az az ötlet, mely az űrhajózás úttörői gondolatában már több mint 60 esztendővel ezelőtt felmerült. Kétségtelen, hogy az űrállomás ma is változatlanul a bolygóközi közlekedés nélkülözhetetlen előfeltétele. Az „űrhajózás apjának" javaslata (Kezdjük a kezdet kezdetén). A régebbi fantasztikus regények után Konsztantyin Edvardovics Ciolkovszkij egyik műve, az 1895-ben megjelent „Álmok a földről és az égről" tárgyalja először komoly, tudományos Igénnyel az űrállomást. A szerző hivatkozik például arra, hogy egy közvetlen Föld-Mars utazáshoz 11,6 Km/mp sebességnövekedés szükséges, míg az űrállomásról kiindulva 3,6 km/mp is elegendő. Ugyancsak felismerte, hogy az űrállomás kitűnő megfigyelőhely, és az ott élők oxigénszükségletének kielégítésére meglepően modern tervet dolgozott ki. Kurd Lasswitz német matematikus 1897-ben írt „Két bolygón" c. regényében is szerepel egy 120 m átmérőjű űrállomás, amely állandóan az Északi-sark felett lebeg. E század húszas éveiben már több tudós — köztük az erdélyi Oberth, Guido von Pirquet és Hermann Noordung — ismertetett könyvében valamilyen kozmikus átszálló állomást. A Braun-féle „kocsikerék" „A legközelebbi 10—15 éven belül a Földnek új kísérője lehet az égen, az emberkészítette hold, mely az ember első lábnyoma lesz a vilőgűrben." A szerző, aki 1951-ben ezzel a merész jóslattal kezdte űrállomás tervének Ismertetését dr. Werhner von Braun, a peenemündei német rakétaüzem volt vezetője, „a V 2 atyja" és jelenleg az amerikai hadsereg Irányított lövedék központjának egyik vezetője. Braun tervei világszerte rendkívül népszerűek, mivel elgondolásait hallatlan részletességgel dolgozta kl, és azokat a nyugati sajtó, a film és rádió stb. lankadatlan buzgalommal propagálja. Braun űrállomás-terve egyébként nagyon hasonlít Ciolkovszkij tervéhez. Egy 75 m átmérőjű és 10 m vastag kocsikerék formájú szerkezetet kíván feljuttatni 1730 km magasba, de természetesen részletekben, 12 felszállássafl. Mindegyik szállítórakéta 33 tonna hasznos terhet vinne magával. Az alkatrészek összeszerelése fenn, a világűr határán történnék, távirányított eszközökkel, vagy légmentesen záró űrruhába öltözött emberekkel. Az űrállomás mintegy 80 lakójának bizony kissé furcsa élete volna, hiszen minden szükségletükről mesterségesen kell majd gondoskodni. A súlytalanság részbeni kiküszöbölését a szerkezet saját tengelye körül végzett forgása pótolja. Kozmikus szigetek Természetesen más tervek is vannak. Olyanok, amelyek méreteikben messze felülmúlják ezt az elképzelést. Ljapunov szovjet mérnök például már nem is űrállomást, hanem 100 m hosszú űrhajókat is befogadó „kozmikus szigetet" tervezett. Egy amerikai terv pedig henger alakú „űrvárost" képzel el, amelynek hossza 1 km, átmérője 325 m és 1000 lakójával valóban már város lenne a világűr határán. A fantázia szüleménye-e az űrállomás? Aligha állíthatjuk ezt, hiszen nagy szakképzettségű tudósok foglalkoznak egy ilyen mesterséges égitest létrehozáséval. Minden arra vall, hogy csak idő kérdése, mikor kap az emberiség kozmikus „ugródeszkát" a Hold, majd a távolabbi kozmikus térség meghódításához .. . I. 24. CIOLKOVSZKIJ ŰRÁLLOMÁSA