Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)
1967-01-13 / 13. szám, péntek
A MAOCETUNGIZMUS NÉHÁNY VONASA Marxizmus kínai köntösben N apjaink kínai eseményei, egy évek óta tartó folyamat mind döbbenetesebb formát öltő fejleményei elsősorban a szocialista országokban váltanak ki nemcsak aggodalmat, hanem egyben kísérleteket a Jelenségek elméleti rendszerezésére és általánosítására is. Nehéz munka ez, ha tekintetbe vesszük, hogy ennek a távoli országnak mai vezetői minden eszközzel akadályozzák a hírtovábbítást, a tárgyilagos tájékozódást. A nap nap után mégis kiszivárgó anyag pedig anynyira mozaikszerű, ellentmondásos és rejtelmes, hogy nem kis feladat belőle átfogó, tiszta képet alk ' íi. Mégis, s talán éppen ez';rí, szükséges meghatároznunk a most folyó „nagy proletár kulturális forradalom" jellegét, s tisztáznunk az erre vezető okokat. A gyökerek után kutat például V. Be f dának a Praodában minap leközölt két részletes fejtegetése, amely a marxizmus deformált kínai változatát elemzi. A „nagy proletár kulturális forradalom" egyik jellemző vonása éppen a marxizmus—leninizmus eltorzítása — hangsúlyozza a cikkíró. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy tanításunkat alkalmaznák a sajátos kínai viszonyokra. Ezt csak elismeréssel fogadhatnánk. Cáfolhatatlan tény azonban, hogy Kínában az állandóan fejlődő tanításunkat felcserélték valami mással, az úgynevezett maocentungizmussal. Persze ez több esztendős folyamat, amely most, a „kulturális forradalommal" tetőzik. Tíz évvel ezelőtt például Kínában még bátor tettként könyvelték el a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának harcát a személyi kultusz ellen. Igáz, hogy már ekkor is inkább konfunktuális okokból. Sztálin bírálatát ugyanis úgy fogták fel, hogy Lenin egy másik nagy élő tanítványa, Mao Ce-tung az „igazi". A kínai vezetők számára később — érthető okok miatt — kezdett kellemetlenné válni a személyi kultusz kritikája. Éppen ezért védelmükbe vették Sztálin múltbeli belpolitikai lépéseit, és csak a húszas, illetve a negyvenes években Kínával kapcsolatos, tévesnek minősített külpolitikájáért marasztalták el. Számos más jelenséggel, például a szovjetellenesség alakulásával is alátámaszthatnánk, hogy aránylag hosszú út előzte meg azt a helyzetet, amikor a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága tavalyi XI. plenáris ülésének határozata egyértelműen leszögezhette, hogy Mao Ce-tung „korunk legnagyobb marxistája—lenlnistája". A jelenlegi fejlődési szakaszt már az jellemzi, hogy Kínában kendőzetlenül követelik az „elavult" marxizmus elvetését és gátlástalanul támadják a Szovjetuniót, illetve az SZKP-t. A marxizmus—leninizmus és a maocétungizmus homlokegyenest ellenkező választ ad arra a kérdésre, miként érhető el az adott feltételek között a szocialista világforradalom győzelme. Ezt a különbséget kissé leegyszerűsítve úgy fogalmazhatnánk meg, hogy míg a marxizmus—leninizmus hívei ezt a győzelmet kivívhatónak tartják a világháború elkerülése mellett, addig a maocétungizmus boncai éppen a háborúban látják a „megoldást". Nem hajlandók elismerni, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korában élünk, amelynek kezdetét a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelzi. Ezzel szemben, céljaiknak megfelelően „adaptálták" Leninnek azt a saját korára vonatkozó tételét, hogy ez „az imperializmus, a háborúk, és a proletár forradalmak kora". A módosítás annyiban állt, hogy kihagyták a „proletár" szót. A kínai vezetők elmélete szerint ugyanis korunkat nem a proletár, hanem a nemzeti felszabadító forradalmak jellemzik. Ezen túlmenően, az elkerülhetetlennek tartott világháború előkészítésének folyamatában csupán ideiglenes taktikai húzásnak minősítik a békés együttélés gondolatát. k maocétungizmus szószólói azonban ellentmondanak saját maguknak. Nem fogadják el a moszkvai Nyilatkozatnak korunk jellegét újszerűen meghatározó tételét, ragaszkodnak az imperializmus Sikeres évnyitó az ólublói Csavargyárban (CTK) — Ez idén már önálló nemzeti vállalatként kezdte meg feladatai teljesítését az ólublói Csavargyár, melynek dolgozói a hónap első 10 napjában 100,5 százalékra teljesítették a termelési tervet. Az említett idő alatt összesen 126 tonna, tehát 36 millió db. csavart gyártottak. 1970-től kezdve az ólublói üzem lesz Csehszlovákia egyetlen csavargyára. A jövőben mind felelősségteljesebb feladatok teljesítését már most meg kell alapozni. A gyár ez idei tervfeladatai erre való tekintettel 12 százalékkal nagyobbak a tavalyiaknál. Az ez évre — hazai piacra és exportcélokra — tervezett mennyiség másfél milliárd csavar. korára érvényes régi tételhez, vagyis ideológiai téren egyhelyben topognak s mégis... S mégis, a nemzetközi kommunista mozgalomban igényt tartanak az eszmei monopólhelyzetrel A „kulturális forradalom" másik jellemző vonása a maocétungizmus szerepének értelmezése. Lenin azt hangsúlyozta, hogy a marxizmus nem dogma, viszont Kínában ma orgiát ül a dogmatizmus. A maocetungizmusban a szó szoros értelméban vett fegyvert látnak. „Elég, ha elsajátítjátok Mao Cetung eszméit. A legjobb, ha betéve megtanuljátok az idézetek vörös könyvecskéjéből és sziklaszilárd meggyőződéstek lehet, hogy megoldhattok minden személyi és társadalmi kérdési" — így szemlélteti V. Bejda a Kínában jelenleg uralkodó tömegpszichózist. Ezzel a jelenséggel számolnunk kell. Míg nálunk a Mao Ce-tung-idézetek varázslatos erejéről szóló történetek legfeljebb mosolyt váltanak ki, addig Kínában az ilyen misztifikálásnak tömegbázisa van. A félrevezetés e formájának legveszélyesebb következménye az olyan politikai légkör kialakítása, amelyben leleplezhető és üldözhető az „ellenség". Márpedig az „ellenség" gyűjtőfogalma alá azok tartoznak, akik eltérő vagy bíráló álláspontjukkal meg akarják „fosztani" a kínai népet „legerősebb fegyverétől" — a maocetungizmustól. Paradox helyzet, — állapítja meg a cikkíró, — hogy a magukat következetes marxistáknak valló emberek a legnagyobb idealistákként lépnek fel a gyakorlatban. Nem csupán Mao Ce-tung személyének bálványozásáról van sző, hanem az egész kínai belpolitikai helyzetről. Évekkel ezelőtt például teljes csődbe jutott a „nagy ugrás" gazdaságpolitikája, amely szem elől tévesztette az ország és a nép lehetőségeit. S most a kiutat nem egy megalapozottabb, valósabb gazdaságfejlesztésben keresik, hanem a „nagy vezér" szavainak mágikus erejében. A cikkíró ezt a törekvést az utópista szocializmushoz hasonlítja, megjelölve az eltérést is, mégpedig azt, .hogy az utóbbiak a gazdagok lelkiismeretére apelláltak. Ü gy mondják, hogy bárihely eszme ellen a legeredményesebben azzal harcolhatunk, ha az abszurdumig felfokozzuk. A kommunista ideológia tisztaságának jelenlegi kínai védelme és ennek az ideológiának „magasabb fokra emelésé" ily fajta, rossz szolgálatot tesz a szocializmus és a kommunizmus eszméinek — fejezi be cikkét V. Bejda. jg. t.) • •••••••••• ••••••••••• ý J ŕ 1 1 M £ K •••••••••••••••••••••a SENKI SEM AKART MEGHALNI Egynémely „jóindulatú" kritikus a vadnyugati filmekhez hasonlította Vitaulasz Zsalakjavicsusz litván rendező szélesvásznú filmjét. Szerintünk — bár a filmben van egy-két izgalmas puffogtató jelenet és a főszereplők többsége válogatott legény — ez a hasonlítás erősen sántít. A történet színhelye Litvánia, Időpontja a második világháború utáni esztendő. A németek leverése után litván földön a fasisztáknak aránylag sok bíve maradt, mivel már nem volt lehetőségük a szökésre. A felfegyverzett bandák az erdőkbe húzódtak és gyűlöletüket, melyet még fokozott a reménytelen helyzetük feletti keserű düh, a békés életre vágyó falusi lakosságon töltötték ki. Terror alatt tartották a környéket, ahol a nép örök rettegésben élt. Az egyik faluban a községi tanácsnak már négy elnökét meggyilkolták. Az ötödiket, az öreg Lokiszt egy éjszaka szemünk láttára irodájában, munka közben hátulról éri a banditák golyója. Négy fia elhatározza felkutatja apja gyilkosát, megbosszulja apja halálát s fegyverrel a kézben megvédi a falut s a szovjet hatalmat a banditák ellen. Az osztályharc klasszikus példája elevenedik meg előttünk, olyan formában, hogy végig érdeklődéssel követjük a cselekményt, — bár nem vitás ki bukik el. A film szereplői mintha egy hősi népi eposzból léptek volna elénk. E. Sulgajte: az anya, Donalasz Banlonisz: a községi tanács elnöke — ezért az alakításáért a Karlovy Vary-i filmfesztiválon tavaly a legjobb férfialakítás díját kapta — és L. Norejka: Szent juozapasz, a kétéltű banditavezér szerepében sajátos figura, jonasz Gricijusz kamerája minden fellengzősséget mellőzve modern eszközökkel, visszafogott tónusokkal él. CIRKUSZ KOCSIK LAKÓI Martin Frič nemzeti művész, a cseh filmgyártás nesztura szélesvásznú, szines, atraktfv filmet készített Eduard Basse azonos elmű elbeszélő kötetéből. A különböző elbeszélésekből válogatott epizódokat Antonín Máiéval közösen fonták egységes, összefüggő cselekményfüzérbe. A középpontba Nina Grúzia, a gyönyörű fiatal műlovarnő és Vincék Bonzsúr lovasakrobata szerelme áll. Körülöttük folyik a vándorcirkuszok népének ri^nantikus, de nem könnyű élete, hiszen a csillogás csak addig tart. amíg le nem gördül a függöny. A porond mögött, az apró kocsikban ritka vendég a boldogság. Martin FriÉnek nyolcvankettedik filmje a Cirkuszkocsik lakói, de valaki kiszámította, hogy ha azokat a filmeket is tekintetbe veszszűk, ahol valamilyen (ormában közreműködött, 108 alkotás fűződik nevéhez. Tiszteletet keltő, ritka termékenység. A film a hazai bemutató előtt tavaly októberben a X. San Franciscó i nemzetközi filmfesztiválon szerepelt sikerrel, figy gondoljuk, általában a hazai közönségnek is tetszeni fog, ha csak szórakozást és látványosságot keres a moziban. Az igényesebb néző azonban modernabb filmnyelvet, mélyebb szondákat vár. A kiváló szereplőgárdából Jozef Krónert, (A bohóc) Emília Vasáryovát (Nina Grúzia) Jan Triskát (Vincék) Martin Rfižeket (Lotys) Dana Madfickát (Nina anyja) említjük meg. A MEZTELEN PÁSZTORLÁNY A bűnügyi filmek özönében — mellyel a hazai filmgyártás vissza szeretné hódítani a moziközönséget — jól sikerült alkotásnak mondhatjuk Jaroslav Mach filmlét, amely végig ébren tartja a néző érdeklődését. Ebben vitathatatlanul érdeme van az izgalmas bűnügyi és a nevettető komikus eleinek szerencsés vegyítésének. A cselekmény egy eltűnt festmény — értékes műalkotás — körül bonyolódik, s hogy ennek kapcsán mi mindenre derül fény, azt nem árulhatjuk el. Annyit azonban Igen, hogy a nézőnek kellemes szórakozásban van része. Karel Höger, Jifina PetrOvická, Vladimír Menšik, Jan Skopeček, Oldrich Velen, Lud'ck Munzar, Martin Ružek és a többiek, mind részesei a sikernek. S. K. Jelenet a Senki sem akart meghalni című litván filmbőt. Föld és víz Ilyen botrány még nem volt. Pavel éppen fürdött, amikor Kurtisz beállított. — Sokáig fogsz még pancsolni? — szólt be az ajtón. — Mindjárt készen leszek, csak még fejet mosok — szólt kl Pavel. — Ha unatkozik, vegye elő Emma könyveit, vannak köztük jó írások a túlvilági életről. Pavel kabátjában két notesz volt. Az egyiket Kurtisz is ismerte, a másikba állásával kapcsolatban jegyzett be vételezést adatokat. A boxer hiányzott, azt az ágy alatt találta meg. Kurtisz a kabátbélés alatt valami ropogós dolgot érzett. Kisietett Emma szobájába és egy ollóval tért vissza. Két helyen felfejtette a bélést. Két celofánzacskóban 400—400 rubel kerül elő. Vadonatúj bankjegyek. A Tyerentyevnek szánt pénz. Ügy látszik, ez a gazfickó kétszázat már elivott. Kurtisz a dühtől elvörösödött. No tessék, már csak ez hiányzott. Pedig fontos dologról akart tárgyalni Pavellal. Pavei gőzölgő testtel, törülközőbe bugyolált fejjel betoppant a szobába. Már a küszöbről látta, mi történt. — Ezt sohasem gondoltam volna magáról — mondta szem-; rehányóan Kurtisznak... — Maga a legjobb barátjára spicliskedik? — Mit? Hogy spicliskedem? Majd én megmutatom neked, te aljas gazember, csirkefogóI Kurtisz üvöltözött, toporzékolt, de Pavel nyugodt maradt. Végül Kurtisz kifáradt és a szívéhez kapott. Pavel kiszaladt a konyhába és egy pohár vízzel tért vissza. — Érdemes azért a nyavalyix pénzért az egészségét rontani? — Aljasul viselkedtél Tyerentyevvel szemben. — Minek neki pénz. Hová dugta volna? Kurtisz újra tombolni kezdett, aztán megint lecsendesedett. — Rendben van. Végre Igazán megismertelek. Nem veszekedni jöttem ide, de te hoztál kl a sodromból. Valamit barátian kérni akartam tőled, de úgy látom, most már jogom van követelni is. Pénzt akartam ad-, ni neked, persze nem ennyit, hanem — mondjuk — a felét. Kétszázat már el is vittél belőle. — Most aJckor adja ide a további háromszázat. — Lassan a testtel. Először is az érdekeljen, hogy miért kapod a pénzt. Pavei erre már leült. — Emlékszel, hogy egyszer Novotrubinszkról érdeklődtem tőled? — Lehet, nem emlékszem. — Jártál már arra? — Hol nem jártam?! — El kell oda utaznod! — No és az állásom? — Kilépsz. Pavel alig tudta leplezni örömét Vállon veregette az öreget, hogy az felszisszent. — Látom, Kurtisz, maga mégsem elveszett ember. Ügy látszik, magára is jó hatással van a tavasz. De mit fogok ott csinálni? Kurtisz úgy tett mintha nem hallotta volna. — Ide hallgass, Ugye április végén már nincs ott hó? — kérdezte Paveltól. — Attól függ, hogy hol. Csak nem a tavalyi hó kell magának? Kurtisz térképet vett elő, zsebatlaszból kitépett lap volt. Ujjával rábökött egy kockára. A valóságban több ezer négyzetkilométernyi területet jelentett ez a barnás folt. — Itt érdekel ... De mindegy, április végén Novotrubinszkba repülsz, onnan tovább mégy, ahogy tudsz: ha van légijáratrepülővel, ha nincs, akkor vonattal. Jegyezd meg az állomás nevét: ... Kurtisz megnevezte a helyet, ahol Pavelnak ki kell szállnia. — Minek menjek oda? — Csekélységért. Egy doboz földet és egy üveg folyóvizet hozol. Ez az egész. — Aha. Hülyének néz en-. gem, mi? Ide hallgasson, Kurtisz, én képzett tolvaj vagyok, ha nem is arisztokrata. Tíz osztályt végeztem időnkint tudományos irodalmat, tudja olyan színes kötésű könyvecskéket is olvasok. Maga hány osztályt járt? Tudja, mit mondanak erre: radioaktivitás-vizsgálat. — Semmit sem kockáztatsz. — Az OSZSZSZK büntető törvénykönyvének 64. cikkelye szerint: HAZAÁRULÁS. Kurtisz nyugtalanul fészkelődött a széken. — Gyerekjáték az egész. Hogyan bukhatnál le? Egy turista nem kelthet gyanút azzal, hogy egy üveg vizet visz magával, s nem egy vagon föld kell, hanem csak két-három maroknyi. — Szökésben vagyok, mindenütt keresnek. Mit fogok mondani, ha lebukok az úton Hogy az apám sírjára viszek földet? A vízzel meg azokat a virágokat akartam megöntözni, amelyek nem nőnek rajta, mert nem ts tudom, hol az apám sírja? Pavel ezzel csak lovat adott Kurtisz alá. — No és ha elkap a rendőrség, nem mindegy, milyen cikkely alapján állítanak falhoz ... Hisz megölted az őrt!? Pavel hitetlenkedett: — Ne-e-e-m, élnie kell. Biztos életben maradt. De hogyan tudtad meg? — Megtudtam. r Ezután már diplomáciai nyel. ven társalogtak. Kurtisz türelmes és kitartó volt. Nem ígért toronyórát aranylánccal, de sok pénzt helyezett kilátásba. Nyűg- ffm tatgatta, csitítgatta, végül rá- jat beszélte Pavelt. Búcsúzáskor már visszatért 1367. Pavel régi Jókedve. — Egye fene, lesz ami lesz — mondta az ajtóban a távozó Kurtisznak. IFOLYTATJUK) L 13. 4