Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-11 / 11. szám, szerda

Gazdasági fejlődésünk FŐ TÁMASZA Egész országunk fejlődésére, különösen a felszabadulás utáni években, nagy hatással volt a Szovjetunióval való együttműködésünk. Epítőmunkánk egyes szakaszai is ennek az együttműködésnek a jeleit viselik magukon, s egyúttal a proletár nemzetköziség gyakorlati és önzetlen érvényesülésének a bizonyítékai. A szovjet nép jubileumi évbe lépett. Ebben az évben ünnepli — s mi vele együtt — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját. Ebből az alkalomból tesszük fel a kérdést: Milyenek ma a két ország közti gazdasági kapcsolatok? Sosem tapasztalt fellendülés A nyugati nagyhatalmak különféle ügynökségeik segítségével pontos adatokat szereztek arról, milyen volt a Szovjetunió gazdasági helyzete a második világháború befejezése után. Ezekre az adatokra azért volt szükségük, hogy helyes taktikát választhassanak a Szovjetunióval szemben. Az imperialisták akkoriban arra a következtetésre jutottak, hogy a Szovjetuniónak legkevesebb 25 évre lesz szüksége az ország gazdaságának felújításához, ahhoz, hogy elérje az 1940. évi színvonalat. A szovjet emberek azonban tökéletesen rácáfoltak a nyugati kémszolgálat fenti „reményeire": a termelés volumene már az 1948—1950. években elérte a háború előtti utolsó év színvonalát, amikor pedig 1965ben a Szovjetunióban befejezték a hétéves tervet, az ipari termelés mennyisége az 1958. évhez viszonyítva a tervezett 80 százalék helyett 84 százalékkal volt nagyobb. A villamos energia termelése ugyanakkor több mint kétszeresére nőtt (235 milliárd kWó-ról 509 milliárd kWó-raj, az acéltermelés pedig 55 millió tonnáról 91 millió tonnára szökött, ami több, mint Nagy-Britannia, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság acéltermelése együttvéve A szovjet gazdasági reform A Szovjetuniónak természetesen szintén vannak különféle problémái. A mezőgazdasági termelés mennyisége például a hétéves tervidőszakban mindössze 14 százalékkal nőtt, minek következtében nem teljesítették a könnyű- és az élelmiszeripar fejlesztési feladatait sem. Az 1966—1970. évekre szóló ötéves terv teljesítésére való áttérés új irányítási rendszer alapján, gazdasági reform útján történt. Mi Jellemzi leginkább a Szovjetunió gazdaságpolitikájában bekövetkezett fordulatot? Ide sorolhatjuk elsősorban a népgazdaság irányításának és tervezésének tudományos módszerelt, s az irányítás gazdasági módszereinek, valamint az anyagi ösztönzőknek a megerősödését. Az SZKP Központi Bizottsá gának múlt évi márciusi plénuma részletesen foglalkozott a mezőgazdasági termelés problémáival. Az intézkedések öszszességében az első helyen a mezőgazdasági termékek felvásárlási rendszerének a tökéletesítése áll, mert ebben látják a kolhozok, a szovhozok és a mezőgazdasági dolgozók gazdasági helyzetének Javulásához és megerősödéséhez vezető fő utat. Nagy figyelmet szenteltek a szovjet mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisa kérdéseinek és a beruházások növelésének is. Csehszlovák—szovjet gazdasági kapcsolatok Szocialista társadalmunk egész eddigi fejlődése azt bizo nyitja, hogy országunk biztonságának fő záloga a Szovjetunióval való mély barátság és együttműködés. A csehszlovák—szovjet együttműködés egyik legfontosabb részét a gazdasági kapcsolatok jelentik. Országunk nyersanyagbázisa erősen korlátozott és nem komplex; hasonló a mezőgazdasági földalap helyzete is. A másik oldalon viszonylag fejlett iparral rendelkezünk, amely túlnyomórészt feldolgozásra orientálódik. A Szovjetunióval való árucsere fejlődése az a fő tényező, amely lényegesen befolyásolja egész külkereskedelmünk Bandita Pavel sok becstelen emberrel találkozott már, de ilyen förtelmes alakkal még sohasem volt dolga. Mintha vattával tömték volna ki ezt az emberkolosszust. Arca, az erősen tompaagyúak szenvtelenségét tükrözte, arcidegei mintha bénák lettek volna. A hangja pedig olyan természetellenesen vékony volt. Pavel elkéredzkedett munkahelyéről, s kiment az alakkal az utcára. — Szóval maga Tyerentyev, s megkapta a fordítást — kérdezte. a jövevénytől. — Elküldtem a táviratot — válaszolta gépies egykedvűséggel Tyerentyev. — Sokat kapott? Tyerentyev hallgatott. Mellékutcákon bolyongtak. Pavel Időnként körülnézett, hogy meggyőződjék, nlncs-e Kurtisz a közelben. — Elegáns helyre nem akarok veled menni, az öltözeted miatt még kinéznének onnan, de itt van egy kifőzde, ez megfelel nekünk. Pavel nem akart a Kuznyecsnaja és a Parkovaja sarkára menni, ahová Kurtlsz irányította. A kifőzdében leültek az egyik sarokasztalhoz. Hely bőven akadt. Tyerentyev ki sem gombolta a kabátját. A sapkáját is a fején hagyta. Pavel két erőlevest meg egy nagy tál húsostésztát rendelt. — Vodka nincs? — szólalt meg kisvártatva Tyerentyev. Ez alakulását; az utóbbi forgalmát az elmúlt években a következő számadatok Jellemzik: ha az 1950. évi forgalmat 100 indexszámmal jelöljük, úgy 1965ben ez 372 volt, a Szovjetunióval lebonyolított árucsereforgalom ugyanakkor az 1950. évi 100-ról 1965-ben 507-re emelkedett. A csehszlovák feldolgozóipar számára két szempontból is elkerülhetetlenül szükséges a Szovjetunióval való kereskedelem; egyrészt ez biztosítja szá munkra az összes alapfontos ságú nyersanyagot, másrészt ipari termékeink nagy részét is a Szovjetunió veszi át. A Szovjetunióba irányuló cseh szlovák kivitel például így alakult: 1950-ben a gépek és berendezések a kivitel 26,8 százalékát, a közszükséglet; áru pedig 18,4 százalékát ké pezte. 1965-ben a gépek kivitelének részaránya 62,7, a köz szükségleti árué pedig 16,9 volt. A mostani ötéves tervidőszakban tovább fokozódik a gépipari termékek cseréje s nö vekszik a csehszlovák közszükségleti cikkek exportja a Szoyjetunióba. Kölcsönös előnyök Ebben az évben ünnepeljük meg a Csehszlovákia és a Szovjetunió közti tudományos-müszaki együttműködésről szóló egyezmény megkötésének huszadik évfordulóját. Ez ideig 6371 olyan határozatot fogadtak el Csehszlovákia javára, amelyek alapján műszaki do kumentációt kaptunk s Szakem berelnk megismerkedhettek a szovjet tapasztalatokkal. A másik oldalon a Szovjetunió javára 2'187 hasonló határozatot hagytak jóvá. Sok tényt említhetnénk annak bizonyítására, mily sokoldalú országunk együttműködé se a Szovjetunióval, s milyen értékes eredményeket hoz — a pénzügyi egyezmények szem pontjából is — mindkét fél számára. Öriási az a segítség amelyet a szovjet nép nyújt országunk védelme és biztonsága érdekében. Élénkek és kölcsönösen előnyösek a kulturá lis és a tudományos téren való kapcsolatok is. Mindez a két ország közti barátság megszi lárdulásának a biztosítéka. Dr. BOHUŠ STEINER, az SZLKP Központi Bizottságának dolgozója volt az egyetlen dolog, ami érdekelte. — Sajnos, itt vodkát nem szolgálnak fel. De tudod mit? Lefutok az élelmiszerboltba. Itt van a közelben. Tüstént itt leszek egy fél literrel. — Hozz mindjárt kettővel — unszolta Pavelt a hájtömeg. Pavel kiment és körülnézett. Senki sem volt a láthatáron. Egy sarki automatából telefonált. Kurta utasítást kapott feletteseitől: tegyen mindent úgy, ahogy Kurtisz meghagyta. A Zarja női aranyórát vegye el Tyerentyevtől, és adja át Kurtisznak, ha érdeklődik iránta. Ha nem, tartsa meg magának. A pénzt ne adja oda Tyerentyevnek, mindenképpen tartsa meg. Kurtlsznak úgy ecsetelje a dolgokat, ahogyan azt Tyerentyevtől hallotta. ... Pavel a két üveg vodkával visszatért a kifőzdébe. Titokban az asztal alatt töltögetett Tyerentyevnek. Jómaga nem ivott, undor fogta el ennek az alaknak a társaságában. Az meg derekasan nekilátott az üvegnek, s közben kinyögte, hogyan is történt a dolog Leningrádban. Ha Pavel Csak így tovább...! A

minap meglepő hírre lettünk figyelmesek: a dunaszerdahelyi konzervgyárban — a lőtt vad húsának felvásárlásában bekövetkezett változások miatt — lényegesen csökkenteni kellett a vadhúskonzervek gyártását, s fgy az eredetileg tervezett 200 tonna helyeit csupán 70 tonnát tudnak belőlük előállítani. Még jobban meglepett a hír további része: „ ... ennek következtében az üzemnek le kellett mondania a montreali világkiállítás csehszlovák éttermének vadhús készítményekkel valő ellátásáról". Nem rózsás feltételek között kezdi az új évet a konzervgyár — gondoltuk magunkban. Kétségtelenül hátrányos Szlovákia egyedüli vadhús konzervgyára számára, hogy gyárrtmányal nem Jutnak el a világkiállításra. Vajon hogyan biztosítja Ilyen körülmények között a termelési programot, s hogyan állja msä a helyét az új gazdaságirányítás teltételei között? Ezekkel a kérdésekkel lepem meg Sipos Mihályt, a ktinzerv;jyár igazgatóját. Először nem érti, mire célzok, igy hát elébe teszem a CTK-bír eredeti szövegét. Olvassa, aztán elmosolyodik: — A hír bizony meglehetősen pontatlan, a tudósító nem nálunk szerezte az információkat. Arról pedig, hogy gyárunknak konzervált vadhúst kellett volna szállítania a világkiállításra, most hallok először. Pedig hát tudnunk kellene erről, mert ha valóban ilyen követelményt támasztanának veliink szemben, ennek — a mai feltélelek között is — eleget tudnánk tenni! E

zután beszélgetni kezdtünk az iizem gazdasági és termelési kérdéseiről, az új Irányítási rendszer adta lehetőségekről, a gyár sikereiről és problémáiról. — Milyen a valóságban a helyzet a vadhúsellátásban? — Tudni kell, hogy a vadásztársaságok az új idénytől kezdődően a lelőtt vadat már nem kötelesek közellátásra beszolgáltatni, liauem szabadon értékesíthetik a mezőgazdasági felvásárló vállalatnál, a Jednota fogyasztási szövetkezeteknél, vagy magánszemélyeknek Is eladhatják. Ezzel kapcsolatban bizonyos átmeneti nehézségeink támadtak, most azonban mi is szerződést kötünk egyes vadásztársaságakkal, s igyekszünk biztosítani a zökkenőmentes clláiást. — Mi mindent termelnek az üzemben? — Ami a szűkebb értelemben vett konzerválást illeti, mindenfajta baromfiféle konzervet, — baromflpástétomokat, szarvas-, őzés fácánkonzerveket, stb.. — készítünk. A konzerviajták számát — a keresletnek megfelelősn — csökkentettük ugyan, kisebb csomagolásra törekszünk, ez azonban semelőre tud Remény terveiről, szörnyen csodálkozott volna, mennyire egyezik Tyerentyev elbeszélése az eredeti tervvel. Pavel az asztal alatt átvette a női karórát fekete szíjjal, aztán a másik, bontatlan üveget is Tyerentyev kezébe csúsztatta. — Csak ne siess vele, meri lerészegedsz. Még estig itt kell üldögélnünk. Majd mutatok neked egy • bndegát, ott aztán csaphatsz zrít. ... Este kilenc óra tájban Pavel a város központjába indult Tyerentyevvel. A Sport utcán mentek. A Május 1 köz sarkán Pavel megállt. — Látod amott azt az üvegcsarnokot. Divatáruüzlet. Rajta. Tyerentyev odacsoszogott, Pavel pedig ellenkező irányban elindult. Aztán megállt, és száz méterről figyelte, ml történik. Nemsokára üvegcsörömpölés és kiáltozás verte fel az esti csendet. Füttysző. Pavel látta, hogy a sötétben két alak válik ki a körülállók gyűrűjéből, s áttérve az utca túlsó oldalára, eltűnik a sarkon ... <.. Kurtisz magából kikelve, szidalmakkal fogadta a hazatérő Pavelt. — Az állomásról egyenesen hozzád menti Miért nem vitted el a vendéglőbe? miképp nem befolyásolja a foglalkoztatottak létszámát. — Milyenek a kilátásaik az ötéves terv végéig? — Ami a gyár kapacitását illeti, ez manapság nincs ugyan teljesen kihasználva, a piacot azonban hiánytalanul el tudjuk látni, sőt tisztftott és légmentesen csomagolt libákat és kacsákat, valamint 11bamelleket és combokat az NSZKba és Ausztriába is exportálunk. Készítményeinkkel a vásárlúközün ség meg van elégedve. Hasonlú külföldi gyártmányokkal összehasonlítva őket, a mieinket tartják jobb minőségűeknek. A

ligha akad ma ember, akit ne érdekelne a termelőüzemek gazdasági problémáinak alakulása, különösen az új gazdasági mechanizmus szemszögéből. Mi is azzal a kérdéssel fordulunk a gyárigazgatóhoz: — Milyen a helyzet a dunaszerdahelyi konzervgyárban? — Üzemünkben már 1966. január 1 én érvényesíteni kezdtük az új gazdasági elveket s olyan eredmé nyeket értünk el, amilyenekről régebben nem is álmudtunk. Fokoztuk a gazdasági érdekeltséget, megjavult az emberek inunkavi szonya, ma lényegesen kisebb veszteséggel és jobban dolgozzuk fel a nyersanyagot, szép megtakarításokat ériünk el a segédanyagok felhasználásában. Néhány számadattal is illusztrálhatom az eredményeket: A termelés évi tervét — a tiszta jövedelem létrehozását is beszámítva — december 7-én teljesítettük, az év végéig 4,5 millió koronával léptük túl az árutermelés tervét, a tiszta jövedelem pedig kb. 3,5 millió koronával volt nagyobb a tervezettnél. — Hogyan tükröződött ez a dolgozók keresetében? — Hadd beszéljenek ismét a számok: A munkások havonta álltig 180—190 korona jutalmat kaptak, ezenfelül a költségek megtakarítása érdeméből 150—200 korönás prémiumokat fizettünk ki negyedévenként, az év végén pedig havi keresetük 40 százalékával egyenlő Jutalmat kaptak az évi tiszta jövedelemből való részesedés címén. — Minek tudja be ezeket a kétségtelenül szép eredményeket? — Az első helyen a gazdaságosságot említeném* azután a minőség javítására való törekvést. Dolgozóink valóban mindent megtesznek, hogy megtakarításokat érjenek el a nyersanyagokban. Egész üzemünk legfőbb célkitűzése a jövedelmezőség. A

dunaszerdahelyi konzervgyár egyike Csallóköz kisszámú Ipari üzemeinek. Parányi sejt iparunk nagy szervezetében, de mint meggyőződhettünk róla, életképes, aktív egység. l»y búcsúzunk tehát a gyártól és igazgatójától: — Csak Igy tovább ... I DÓSA JÓZSEF — Majd éppen egy Ilyen madárijesztővel fogok vendéglőben mutatkozni?! — De fenn hordod az orrod, arisztokrata! Pavelt elfutotta a méreg. — Hát ide hallgasson, maestro, már nagyon a begyemben van. Maga azt akarta, hogy ezzel a kriptaszökevénnyel ődöngjek a városban? Le akart buktatni? Elég volt. Ogy látom útjaink elválnak egymástól. Attól tartok, hogy örökre. Pavel jól ismerte Kurtisz természetét. A váratlan ellenállás röglön lehűtötte. Leültek, s Pavel beszámolt a Tyerentyevvel történtekről. Kurtisz figyelmeztette, hogy az órát feltétlenül dobja el. Pavel megígérte, s azt mondta, hogy a pénzt az utasításnak megfelelően átadta Tyerentyevnek. Amit kevesen tudtak A kémelhárítók sokáig nem gondolták, hogy Remény megkísérli Vorobjova meggyilkolását. De mégis így történt. Ám arról, ami Leningrádban igazán megtörtént, sem Pavel, sem Remény nem tudott. ... Tyerentyev ott lézengett a leningrádi pályaudvaron a pszkovi vonattal érkezettek között. Kint, a téren taxisofőrök fogdosták az utasokat. A sofőrök egyike, egy vállas fiatalember rákiáltott a bambán ácsorgó Tyerentyevre: — Hé, öreg szivar, beülsz? Tyerentyev odacammogott az autóhoz, és beült a hátsó ülésre. Közben a sofőr további utasokat keresett, akik szintén a Moszkvai pályaudvarra tartanak. Nemsokára két vállas útitárssal tért vissza. Tyerentyev képtelen volt felfogni, ml történik, amikor a két „utas" a hátsó ülésen közrefogta őt. Az autó ellndirlt, s eltűnt egy mellékutcában. — Nyugalom — mondta az ^fegyik útitárs, és boszorkányos ügyességgel megmotozta Tyerentyevet. Egy súlyos kalapács meg egy finn kés került elő a zsebéből. Fél óra múlva már vallatták Tyerentyevet. Az első kérdést .még ő tette fel: — Miért fogtak le? Az Íróasztalnál ülő termetes férfi csipkés szélű fényképet vett elő egy fiókból. Megmutatta Tyerentyevnek. — Mikor tünt el a Kárpátokból? — Kérdezzen. Beszélni fogok — mondta összeroskadva Tyerentyev. A múltat és leningrádi küldetését is elmesélte. — Most pejllg Tyerentyev elküldi a táviratot: „A fordítást megkaptam". Aztán visszamegy abba a városba, és találkozik Kornyejevvel. Ügy fog cselekedni, ahogy meghagyták. Eszébe ne jusson rászedni minket. Mos' már sehová sem menekülhet. Nem hagyjuk, hogy elbánjanak magával: maga hazaárulásért fog bíróság elé kerülni. ... Ezért ismerhette meg Pavel Tyerentyevet. (FOLYTATJUKJ