Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-01 / 1. szám, vasárnap

Ember é s társadalom Jog és kötelesség 1967. t 1. E

cikk írója tudatában van annak, hogy az olvasók nagy része gyanakodva nézi a elmet, s arra gondol, hogy ismét egy, az élettől távolálló elmefuttatás következik a jog és a kötelesség összefüggéséről, a jogszabályok kötelező betartásáról, szóval olyasmiről, amiről az elmúlt években gyakran olvashatott. E cikk írója bevallja, maga is gondolkodott azon, hogyan írjon e témáról, mivel a múltban ezzel kapcsolatban sok elméleti hibát követtünk el. Gyakran intéztünk el kézlegyintéssel „burzsoá csökevénynek" bélyegzett alapvető emberi szükségleteket, s mai társadalmi életünkben is a jogok érvényesítése és a kötelességek betartása még sok esetben nehézségekbe ütközik. Jogról és kötelességről szólva elsősorban látnunk kell, hogy nálunk a szocialista termelési viszonyok az ipari civilizáció termelési- és fogyasztási bázisán keletkeztek, a tudományos-technikai forradalom kezdeti idöszalcátíün. Ezért szocialista társadalmunk a kulturális, a tudományos, a technikai színvonal emelésében, a lakosság szükségleteinek kielégítésében korlátozva van és a fejlődés ütemét csak a lehetőségek határain belül irányíthatja. A még meglevő béregyenlősdi s más gátló körülmény miatt ma még nem érvényesül a végzett munka szerinti elosztás szocialista elve. Az irányítás terén is sok még a szubjektivizmus és bürokratizmus s a dolgozók is gyakran csekély érdeklődést mutatnak az irányításban való részvétel iránt. Míg tehát egyrészt a szocialista termelési és társadalmi viszonyok döntő túlsúlyban vannak s a további szocialista fejlődés szilárd alapjait képezik, másrészt e viszonyok csak aránylag rövid Idő óta fejlődnek. Az extenzív-adminisztratív irányítási rendszerben bizonyos mértékben deformálódtak, s ezért erősítésre szorulnak. Az emberi, polgári stb. jogok érvényesítésének mérvét e körülmények befolyásolják. K

omplikált kérdést vetünk fel, melynek megoldásában szocialista társadalmunk rétegeződését, az ember helyzetét a termelésben és fogyasztásban, az államban és társadalomban ugyanúgy tekintetbe kell vennünk, mint ahogy számolnunk kell fiatalságunk generációs problémáival, s azzal is, hogy az ember különböző társadalmi környezetben (állam, munkahely, társadalmi kötelékek, család stb.) éli le életét s ezek mindegyikében különféle jogai és kötelességet vannak. A jog és kötelesség nemcsak politikai és gazdasági, jogi és erkölcsi kérdés, nemcsak az ideológia és öntudatosság kérdése, hanem öszszefügg a szociológiával, antropológiával s a filozófiával Is, mely nem kerülheti el ma már az ember problémáját. E cikk keretében nem elemezhetjük a kérdést minden oldalról nézve, most elsősorban az érdekel bennünket, milyen módon és milyen mértékben hat az ember viselkedésére a munkakörnyezet, s milyen eszközökkel biztosítja az állam és a társadalom az alapvető termelési és szocialista viszonyokból eredő Jogok és kötelességek érvényesíthetőségét és teljesítését. Tehát a jog és kötelesség gazdasági, politikai, ideológiai és erkölcsi szempontjához szeretnénk néhány megjegyzést fűzni. Meg kell állapítanunk, hogy a szociális és egyéni kötelességek viszonyát vizsgálva, a családi kötelék lazulását tapasztaljuk. Sok ember úgy érzi, hogy egyedül van. Az egyedüllét gyakori érzése viszont a szociális kötelékek defektusalt jelzi, mert az „egyedülálló ember" mint az ipari civilizáció terméke (a patriarchális múlt századokban Ismeretlen fogalom volt) a társadalom által megszabott jogok és kötelességek iránt közömbössé válik. A hiba nagyrészben a nem megfelelő munkakörnyezetben van. Sajnos, az iparosítás során a szociális kötelékek erősítését szolgáló munkakörnyezet nem alakult ki a pszichológia és antropológia követelményeinek megfelelően, mert az iparosítás csak a termelésre volt beállítva. A hiányosságok azonban mit sem változtatnak azon a kényszerítő körülményen, hogy az egyén, a dolgozó irányítása a szocialista termelési rendszerben is különböző testületek (munkabrigád, hivatal, üzem, szövetkezet, párt, társadalmi szervezetek stb.) útján történik. E testületek a társadalom életérdekei szempontjából az egyéntől, — minden személyes gondjára éš bajára tekintet nélkül — kénytelenek megkívánni, hogy a testület érdekeivel egyezően viselkedjék, tehát betartsa a testület (munkahely, hivatal, gyár, üzem, állam, párt, társadalom stb.) szabályait. A

társadalom, a népgazdaság és az állam létét biztosító és fejlődését szolgáló szabályoknak elsősorban gazdasági és politikai öszszefüggései vannak, melyekről nem szabad elfelejtkezni, mert aktualitásuk ma nagyobb mint a múltban. Marx tanítása szerint a népgazdaság fejlődését két tényező befolyásolja. A termelés kollektív jellege, mely a termelőeszközök társadalmasítását vonja maga után, és a politikai hatalom, mely közvetlenül befolyásolhatja a termelés irányítását. Tehát nem csak az objektív törvényszerűségeket tagadó voluntarista, adminisztratív beavatkozás eltúlzása helytelen, de helytelen a másik véglet is, amely az objektív gazdasági törvényeket abszolutizálja, s a politikát csak ezek függvényének ismeri el. A szocialista termelő viszonyok nemcsak a termelőerők fejlődésének eredménye l hiszen azok sok irányban fejlettebbek a vezető kapitalista államokban); azokat elsősorban a munkásosztály politikai hatalma szervezte meg. A jogokat és kötelességeket, — melyek a gazdasági, állami és társadalmi életet szabályozzák, — csakis a politikai hatalom szabja meg, s ha kell, a társadalom fejlődése érdekében azokat megfelelő eszközökkel is kényszerítheti. Aki a társadalomtól, népgazdaságtól, államtól elvárja, hogy életét, munkalehetőségeit, egészségét, kulturális szükségleteit biztosítsa — s ezt szocialista államunk megteszi —, annak a szocialista együttélés szabályait is be kell tartania, mert nincsen jog kötelesség nélkül. Aki tehát kötelességeiről megfeledkezve, azokat elhanyagolva, csak jogokat akar élvezni, az a társadalom érdekeit sérti, mert annak terhére szerez előnyöket, s ezért nem szabad csodálkoznia, hogy előbb vagy utóbb a törvény szigorával kerül szembe. A politikai hatalom legfontosabb eszközei a jogrendszert képező jogszabályok, melyek segítségével munkásosztályunk akaratának megfelelően szabályozza az állami, gazdasági, társadalmi testületek, szervezetek és az egyének jogait és kötelességeit. A jogrendszer alatt a múlt divatos felfogásával szemben, nem a gyakran egyes állami szervek által kiadott, szubjektív utasítások, rendelkezések halmazát, hanem az államhatalom által kiadott törvényeket és rendeleteket, azok végrehajtásának az államszervek által kényszeríthető, s mindenkire vonatkozó kötelező erejét és mindenki által való betartását értjük. Pártunk XIII. kongresszusa ls újból hangsúlyozta, hogy nemcsak a szocialista törvényesség megsértését, a polgári jogok be nem tartását, hanem a polgári kötelességek elmulasztását is meg kell akadályozni. A törvényesség betartásánál persze az államszervezetnek kell példát mutatnia, hogy a polgárok a jogszabályok igazságosságáról meggyőződhessenek, s jogaikat fölösleges fellebbezések és panaszok nélkül érvényesíthessék. Viszont a törvényesség a polgárra, kötelességei pontos betartására is vonatkozik. Szocialista alkotmányunk szerint például, a közösség javára végzett munka államunk minden polgárának elsődleges kötelessége, s ennek teljesítéséért minden polgár személyében felelős. A hangsúly az egyéni felelősségérzeten és az állami, illetve társadalmi felelősségre vonáson van. A

bírósági és biztonsági szervek a jogok és kötelességek érvényesítését 'és betartását nem tudják teljes mértékben biztosítani, mert csak azokkal az esetekkel foglalkozhatnak, melyekről tudomást szereznek. Ezok a jog- és kötelességsértésfiknek csak kis hányadát képezik, mert nincs vádlott vádló, nélkül, és nincs ítélet kereset nélkül. Szocialista államunk feladatait ezért nemcsak jogi eszközökkel, hanem ideológiai befolyással és erkölcsi kritikával végzi. Az ideológiai befolyás eredménye a szocialista öntudat, melyet nem azonosíthatunk az erkölccsel. Az öntudatos, fegyelmezett munka nem az erkölcsi nézetekből adódik, hanem a dolgozó szocialista meggyőződéséből. A szocialista öntudat teszi lehetővé pántunknak, hogy politikáját a dolgozók segítségével megvalósítsa s a népgazdaság fejlődésére hatást gyakoroljon. A szocialista öntudatú ember megérti a gazdasági életben lejátszódó folyamatokat, ismeri a jogok és kötelességek betartásának eszközeit, megérti a párt politikáját és minden erejével igyekszik azt megvalósítani. A szocialista öntudat és az öntudatos munka nem a szocialista termelő

; viszonyok automatikus vetülete, nemcsak az anyagi érdekeltség eredménye: elsősorban az Ideológiai nevelés, a szakképzettség, a társadalom anyagi és kulturális színvonalának függvénye. Az így értelmezett szocialista öntudat alapján fejlődik ki a szocialista erkölcs, mely közvetve a társadalom akaratának is kifejezője. A munkatermelékenységet ösztönző tényezők között a szocialista erkölcs abban nyilvánul meg, hogy az ember és a közvélemény a társadalom érdekeit önként, meggyőződésből védi, az alkotó munkát megbecsüli, a munkakerülést, élősködést, kötelességmulasztást, törvénysértést pedig elítéli. A kapitalista Svájcban a közvélemény azt, aki feléli tőkéje kamatjait, mint „könnyelmű, tékoz ló" embert elítéli. Ez a számunkra humoros megállapítás a kapitalista termelési rendszert a burzsoá erkölcs szempontjából világítja meg. Ha nálunk a közvélemény hasonló egyöntetűséggel elítélné a társadalmi tulajdon rongálását, szétlopkodását, a közösség terhére kicsikart vagy kicsalt előnyöket, a rossz munkafegyelmet stb., akkor társadalmunk sok nehézségtől megszabadulna. Nem véletlen, hogy a XIII. kongresszus határozatai is hangsúlyozzák a népgazdaság valamennyi ágazatában dolgozók felelősségérzetének fokozását a társadalmi tulajdon gyarapításáért. E

jogok érvényesítésének és a kötelességek öntudatos teljesítésének fontos feltétele tehát az a közvélemény, amely a marxista ideológia és a szocialista erkölcs meggyőző ' erejével ítéli el mindazokat, akik a szocialista társadalom rendjét megszegik. De amíg az ilyen közvélemény kialakul, a gazdasági és politikai szankció, a bírói megtorlás s az igazságszolgáltatás nevelő hatása elengedhetetlen. VIETOR MARTON egyetemi tanár KEZDETBEN vala a mese. Ogy kezdődött, hogy: „Volt egyszer, hol nem volt. Az üveghegyen is túl..." De én csak az üveghegyig megyek, hogy visszatalállak oda, ahonnét elindultam. Az észak-csehországi Hadrlba hegység apró, tűszerű formában őrzi kincsét, az üveg nyersanyagát, melyet először nagy szitákon mosnak tisztára. Szárítás után újból szitálják, aztán olvasztják, majd festékkel vegyítik. Utána az üvegfúvók lelket lehelnek a cseppfolyós anyagba, formába öntik, kemencékben égetik. Kihűlve a sok fehér és színes kristálypohár, váza, kancsó feljebb kerül egy emelettel. Lent a kemencék labirintusa, fönt az asztalok mellett művészek ülnek. Apjuktól vették át a „mesterséget". Művészi fantáziájuk terméke kisebb-nagyobb véső segítségével kerül rá az üvegtárgyakra. Aztán vagonba rakják, hogy a sárgolyó minden országában, császárok és királyok udvarában, milliomosok és miniszterek asztalainál tegyenek tanúbizonyságot a cseh üveg minőségéről, az üvegfúvó lelkének költőiségéről. Csengő-bongó hangon tudnak beszélni, sírni és nevetni az üvegek, mert életük van, mint az embereknek. De nemcsak életük, múltjuk és elődjeik is vannak. A drága Karlovy Vary-i üveg ősi fészke a Moser Gyár. A nevét, melyet a mai napig is visel, alapitójától Ludvik Mosertól kapta 1857-ben. Egy fiatal öreg ... Nem mondom, már unokái vannak, dehát akkor is... — Bizony úgy van, pedig öreg vagyok, — vallja Dimo József, üvegfúvó mester, — De hiszen csak ... — Mindössze ötvenhárom éves vagyok. Ezt akarta mondani, ugye? — Pontosan. — ötvenhárom esztendőmből negyvenkettőt munkában töltöttem. Ezért vagyok öreg. Tizenegy éves koromban kerültem a salgótarjáni üveggyárba apám mellé. Ö ts üvegfúvó mester volt. Sokan voltunk testvérek. A kenyér, amit apám asztalunkra tett, kevésnek bizonyult. Nekem is mennem kellett. Ennek ellenére szeretem a mesterségemet, mint ahogy apám ls szerette. Ha még egyszer választanom kéne, ugyanezt a hivatást választanám. — Mikor jött át Magyarországról? — 1945-ben kerültem a zlatnói üveggyárba, ahol két évet töltöttem csupán. Utána ide, Dvoryba költöztem; s úgy látszik, itt is halok meg. Karlovy Vary városnegyedében háromszobás szövetkezeti lakásom és két apró unokám van. Hogy ha haza megyek, medvévé vedlek, oroszlánná, cápává és az .asztal alatt négykézláb mászkálva felfalom az unokáimat. De vagyok ló, griffmadár, tehergépkocsi, sőt a rakéta szerepét is betöltöm néha... — A nagyobbik fiam, Gyula, most nősült. Cseh vérrel keveredik a magyar. A vőm is cseh nemzetiségű. Derék ember és szintén üvegfúvó, akár a két fiam. Csodálkozni fog, egyik fiam sem járt tanonciskolába. Kérvényt adtam be a Művelődésügyi Minisztériumhoz azzal: kivételesen engedjék meg, hogy a gyermekeim mellettem tanulják ki a mesterséget. Ilyen törvény ugyan nem létezik, de valóban engedélyezték, tekintettel arra, hogy az üzem jó mesternek tart. A fiaim jelesre vizsgáztak. A NOSER GYÁRBAN A kissé kopott, kétemeletes épületen kis tábla, kék alapon, arany betűkkel jelzi Moser Nemzeti Vállalat. Az út kékes tornyú épülethez vezet tovább. Ez a híres üveggyártás kiállítási terme, ahol kristályüvegek csillognak. Mindezt 107 esztendő alatt megrendelésre gyártották. Külön serleg készült Moszkva jubileumára, a vésett aranykoszorúban ott csillog az évszám: 1147—1947. Ott áll a serleg, melyet XI. Pius oápa rendelt a Vatikán címerével, Erzsébet angol királynő, VII. Edward pohara és Pakisztán, Venezuela, Chile, India, Sziám, Irak vagy Spanyolország rendeléseinek mintadarabjai. Az örökre letűnt idő képviselőinek, I. Ferenc Józsefnek, Vilmos császárnak, Abdul Hamidnak, az utolsó török szultánnak, Viktor Emanuel olasz királynak, Alfons spanyol királynak, Károly román exkirálynak, Zogu albán királynak serlegel a történelem egy részét elevenítik jel. „A serlegek királya, a királyok serlege" — olvassuk az egyik feliraton. Á kiállított üvegcsodák közt a leghosszabb nyakút Pilsudszky lengyel marsall rendelte, a legöblösebbet viszont egy indiai maharadzsa. A turistacsoportok egyre özönlenek a kiállítási terembe. Ceylon volt miniszterelnökének, Bandaranaike asszonynak annyira megtetszett a gyár, hogy Pavol Ružička igazgató segítségével megpróbált maga is üveget fújni. A híres orosz kapust, Jasint és Csernovot, aki annak Idején tankjával elsőnek gördült be Prágába, szintén érdekelte az üveggyár. Hacsaturján, szovjet zeneszerző fiával együtt tekintette meg az ,Jivegfantáziát". A gyár legújabb készítménye a hosszú talpas poharak kollekciója. Közéjük tartozik a „gentleman", a „holdképű", a „kövér úr", a „ho?szú arc", a „karcsú hölgy" és a „molett Berta". Az utóbbi űrtartalma négy és fél liter. CLAUD1A CARDINÁLENAK legjobban a „karcsú hölgy" leiszett, és Betsy Blair amerikai színésznő, akit a Marty filmből ismerhetünk, szintén ezt vitte haza emlékül. Világszerte nagy az érdeklődés az üzem gyártmányai iránt. Köztársasági elnökünk 1959-ben Munkaérdemrenddel tüntette ki az üzemet, mert a brüsszeli világkiállításon a Grand prix-t, a nagydíjat nyerte el. MOYZES ILONA Harminc órát vesz igénybe a Kysak—Prešov közti ideiglenes híd hatvan méteres szakaszának kicserélése. A vasútépítészet košicei üzemének dolgozói december 28-án kezdték meg a nehéz és felelősségteljes munkát. Nagy segítséget jelent a szélesnyomtávú vasút építése közben már eredményesen alkalmazott szovjet gyártmányú konzolos daru. jCTií — G, Bodnár felvétele)