Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-30 / 31. szám, kedd

ÜJ GYÁR A DÉL-SZLOVÁKIAI SÍKSÁGON J

án Riman mérnök, az igazgató ma még csak feketekávéval kínálja meg a vendéget. És mert sörgyárigazgatóról van szó, a riporter első kérdése is kézenfekvő: — És sörrel, ógyallai sörrel mikor kínálhatják meg az embert? — Két esztendő múlva, 1969-ben. Mert az első füzet már elfogyott... — Az első főzet? Hiszen a gyár alapjait még csók most kezdik lerakni! Egy buldozér most birkózik éppen a csonttá fagyott síkvidéki agyaggal. A mérnök feleletül vaskos iratköteget rak az asztalra. A próbafőzet eredményeinek összege zését. Tucatnyi sör-szakember mondott róla véleményt, milyen ital állítható elő az ógyallai vízből. Ezért volt szükség az első főzetre. Ezt ugyan a Söripari Kutatóintézet egyik laboratóriumában készítették, de nyersanyagként ugyanazokat a komponenseket használták fel, mint amelyeket majd 1969-től az új gyárban felhasználnak. Milyen lesz az ógyallai sör? A sör-szakértők napokon át kóstolgatták az aranysárga nedűt, megnézték színét, megmérték szesztartalmát és ízlelgették, majd „ítéletet" mondtak: A helybeli víz, a csallóközi érpa és a cseh komló megfelelő nyersanyag. IV vajon elég-e a szubjektív véleménymon" dás? Hiszen a kóstolók érzékszervei tévedhetnek. Erre ls gondoltak a szakemberek. A próbafőzet egy részét a kutatóintézetben hagyták és azt egészségügyi-biológiai szempontból mikroszkóppal és lombikok segítségével analizálták. A gyár építésének megkezdése a bizonyíték, hogy az objektív minőségi vizsgálat ls azt ígéri, jó sört főznek majd Ögyallán. Jó sört és — sokat, ami a mai sörfogyasztást tekintve szintén nem utolsórendű szempont. A tervdokumentáció borítékán ott a fő mutatószám: az évi termelés 600 ezer hektoliter lesz. Rövid fejszámolást végzek, és majdnem szörnyülködve állapltom meg, hogy ez 120 millió korsó sörrel egyenlő. Azt azonban még mindig nem tudom, kis, közepes vagy nagy sörgyár lesz-e az ógyallai. Nincs összehasonlítási alapom. — A f Izeňi Prazdroj évi termelése egymillió hektoliter —" mondja Riman mérnök. — Ez viszont két gyáregység produkciója. A most építendő üzemet tehát a maga nemében a legnagyobbak közé sorolhatjuk. Az üzemben azonban nemcsak sört gyártanak majd, hanem Csehszlovákia egyik külföldön ls szívesen vásárolt termékét, malátát is. Ha figyelembe vesszük, hogy a Csallóköz és DélSzlovákia általában a legproduktívabb árpatermelő területek közé tartozik, látjuk, hogy a gyár felépítése mindenképpen indokolt. Egyrészt tiagy mennyiségű sörre van Itt szükség, másrészt az árpatermést helyben, nagyobb távolságra szállítás nélkül gazdaságosan fel lehet úolgozni. Itt már mutatkozik az új irányítási rendszerben oly szükséges közgazdasági szemlélet. m ligy látszik, hogy Riman mérnök nemcsak " söripari szakember, hanem közgazdász ls, mert még megjegyzi: — Egy mázsa sörárpa feldolgozásával, exportálásával külföldön annyi devizát nyerünk, hogy azért e mennyiség többszörösét kitevő takarmánygabonát tudunk vásárolni. Az árpa feldolgozásával tehát a sörgyár mintegy megsokszorozza a dél-szlovákiai árpatermés egy részét. A sörkedvelőket bizonyára az is érdekli, milyen sörfajtákat gyártanak majd Ögyallán. A tervek kidolgozói a választék megállapításánál a fogyasztók kedvtelését vették elsősorban figyelembe. A produkció nyolcvan százaléka 10 fokos, további 10—10 százaléka pedig 7, illetve 12 fokos sör lesz, de más fokszámú sör gyártá sára is berendezkedik a gyár, hogy május elsejére, karácsonyra, és más ünnepekre a fogyasz tónak a termékek (jgész széles skálájával szolgálhasson. A gazdaságosságra törekvés a gyár építésénél több helyen meglátszik. Például az építkezés időtartamánál is. Előbb a malátagyártó-részleg építésébe kezdtek, amely a gépek szerelésével együtt csupán két évig tart. Hazai viszonylatban ez Jó eredmény. Most, hogy ez a részleg nemsokára már elkészül, megkezdi a termelést, magának a sörgyárnak az építését is elkezdték, amely szintén nem tart tovább két esztendőnél. Riman mérnök szavaival élve a beruházási eszközök „befullasztásátöl" akaVják így megkímélni az államháztartást. S

zlovákiai viszonylatban egy másik újítás, hogy a gyár a kész termék elszállítását majd nem bérelt teherautókkal végzi, hanem e célra saját gépkocsiparkot rendez be, mert ez így gazdaságosabb. A vasúti szállítóeszközöket egyáltalában nem veszik igénybe, mert az üzem a közeli — komáromi, érsekújvári, galántai, du naszerdahelyi — járásokat látja el sörrel. A lévai járás részére pedig ennek székhelyén egy évi 100 ezer hektoliteres kapacitású csapolóüzemet építenek. A mérnök a felépítendő üzemről beszél, én pedig akárhányszor azt kérdem tőle: „Ezt miért csinálják így és nem úgy, mint régen?", szinte refrénként mindig ugyanaz a válasz: „Mert ez Igy gazdaságosabb." A gazdaságosság azonban nemcsak a technikai felkészültségtől függ. Különösen egy olyan iparágban, mint a sörgyártás, amely már-már nem is ipar, hanem művészet. Hiszen Csehor szágban például egész dinasztiák emelték ezt a szakmát művészi szintre. Vajon így lesz-e ez az új, szlovákiai sörgyárakban is? Topoľčanyban, az ottani sörgyár mellett már működik egy szakiskola, amelyben az ógyallaiak számára is képezik a szakembereket. Az Itt tanuló fiatalok a szó szoros értelmében tudományos felkészültséget kapnak. Belőlük középkáderek lesznek, akikre egy ilyen korszerű gyárnak égető szüksége van. A mérnöküket és az üzemvezetőket a főiskolákon készítik elő. És hogy a szakma minden fogását Ismerő sörfőző is legyen a gyárban, Bratislavából, a Stein-féle sörgyárból is áthelyeznek majd ideiglenesen néhány szakembert. Ögyalla és környéke lakossága nagyon számon tartja ezt az építkezést. Sokan már számolnak vele, hogy egy-két év múlva itt kapnak munkát, mert üzembe helyezés után a gyár mintegy félezer munkaalkalmat teremt. Ez pedig Dél-Szlovákiában szintén nem utolsórendű dolog. Vajon milyen lesz az ógyallai sör, kérdik már most az ősrégi ital kedvelöl. Azt hiszem, erre Ján Riman mérnök kérdése adja meg a választ: -—• Ivott már a topofčanyi sörből? <— Ittam. És — ízlett. A hozzáértők azt mondják, a plzeňivel vetekszik. — Topolčanyban is én vezettem a sörgyár építését — jegyzi meg kis büszkeséggel a hangjában. TÓTH MIHÁLY Előnyös hitelpolitika (CTK) — Ax Állami Takarékpénztár tiókintézetei hathatós segítséget nyújtanak a nemzeti bizottságoknak gazdasági feladataik teljesítésében. A takarékpánztár tavaly 530 esetben kb. 41 millió korona hitelt folyósított a szlovákiai nemzeti bizottságok nak, amelyek az említett Összeget kiilünbüzö célokra, elsósorban szolgáltatóüzemek fejlesztésére fordították. Ilyen jellegű beruházásokra 14 millió koronát kiütöttek, a helyi jellegű termelés céljaira mintegy 9 millió koronát adtak kl és 18 millió koronával közérdekű akciókat támogattak. Az eddigi tapasztalatok arra utalnak, hogy a kölcsönök sokkal gyorsabban térülnek meg, mint ahogyan az Állami Takarékpénztár vezetősége számításba vette. A nemzeti bizottságok csupán a múlt év utolsó negyedében több mint 7 millió koronát törlesztettek tartozásukból. 19B7. I. 31. A télisportok örömeit tömegesen élvezik a turisták, az üdülök, a diákok az Alacsony-Tátrában Chopok környékén. Képünkön: A Chopok északt oldalát vastag hótakaró borítja. A Prešovi Pedagógiai Főiskola 40 hallgatója J osej Filčák adjunktus vezetésével itt végzi a sítanfolyamot. (J. Valko felv. — CTK) Politikai vagy gazdasági kérdések ? A Planá nad Luínicou-I Silon nemzeti vállalatban új részleget helyeztek üzembe a poliészter műszál gyártására. Az Uzemrészleg évi kapacitása 6000 tonna műanyag lesz. (J. Flnda felv. — CTK) PARTSZERVEZETEINK gyakorlatában nem ritkaság a pártbizottság azon jószándékú elgondolása, hogy ezentúl mellőz minden formalizmust, és vonzó, hatékony munkamódszereket alkalmaz. Am a gyakorlatban ezt az elképzelést nem mindenkor sikerül megvalósítani. A pártbizottság munkájának színvonala lényegesen függ a bízottság tagjainak politikai és szakmai képzettségétől, aktivitásától. Nekik kell szervezni, irőnyítaní a pártmunkát. Ma, az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével lényegesen fokozódott a párttagok, s általában a dolgozók érdeklődése a közgazdasági kérdések Iránt. Ezt a pártszervezeteknek ügyesen ki kellene liasználnlok és színvonalas, népszerű közgazdasági propagandával bővíthetnék a párttagok ismereteit. Mikor azt mondjuk, hogy a pártszervezeteknek választ kell adni az embereket érdeklő kérdésekre, akkor semmiképpen sem gondolunk e kérdések — politikaigazdasági — felosztására. A pártszervezet tevékenységében nincsen „tisztán" szervezési munka, így a politikai és gazdasági kérdéseket nem lehet külön választani, hanem összefüggésükben kell vizsgálni s magyarázni. Ezt a módszert igyekszik megvalósítani a gyakorlatban a Bratislavai Elektrotechnikai Művek pártbizottsága. Mélyrehatóan foglalkoznak közgazdasági kérdésekkel, de ugyanakkor a problémákat politikai szempontból ítélik meg. Elsősorban azt akarják elérni, hogy az üzemi pártbizottság és az alapszervezetek pártbizottságai •—• az eddigi helytelen gyakorlattól eltérően — ezután no helyettesítsék a gazdasági vezetőket. A pártbizottság mondjon véleményt a lényeges prob lámákról, de határozataival n3 csorbítsa a gazdasági vezetők jogkörét. Igy szeretnék elérni, hogy a gazdasági vezetők ne várják másoktól a problémák megoldását, hanem érezzenek teljes felelősséget a rájuk bízott munkaszakaszért, s "a feladatok teljesítéséért. Ma már nem fordul elő — mint például még egy évvel ezelőtt —, hogy a taggyűléseken a gazdasági vezetők helyett a pártbizottság tart beszámolót. Színvonalasabb a pártcsoportok tevékenysége és a gazdasági vezetők közvetítésével egyre több párttag vesz részt a munkahelyeken adódó problémák megoldásában. Az elvtársak átszervezték a párton belüli nevelőmunkát, s hangsúlyozzák a gazdasági kérdések fontosságát, az ú] gazdaságirányítási rendszer bevezetésével kapcsolatban felmerült problémák megoldását. JÓLLEHET AZ ÜZEMI PÁRTBIZOTTSÁG vitathatatlan sikereket könyvelhet el, tevékenysége mégsem mentes teljesen a formalizmustól s a gyakorlatiasságtól. A pártmunka új módozatainak sikeres érvényesítésére törekedve szociológiai, illetve közvéleménykutatást rendeztek. Alaposan felmérték, hogyan érvényesülnek az üzemben a tervszerű irányítás új elvei, mik a megoldatlan problémák, s miként látják őket a kommunisták és a pártonkívüliek. A közvéleménykutatás eredményeként sikerült is néhány probléma okát megállapítani. Például azt, hogy a vezető gazdasági és műszaki dolgozók nem hasznosítják eléggé az irányítás új elveinek bevezetésében szerzett tapasztalatokat. Nem mindegyik ért ahhoz, hogyan kell gazdasági ösztönzők alkalmazásával serkenteni a dolgozók kezdeményezőkészségét. Az elvtársak még számos más fogyatékosságot feltártak és megvitattak az üzem veze tőségével. Elkerülte azonban a figyelmüket, hogy hatékonyabb intézkedésekkel kellene biztosítani a műszaki s a vezető dolgozók ideológiai s gazdasági ismereteinek elmélyítsét. Ez különösen azért fontos, mert az üzemben már most is számos főiskolát végzett technikus dolgozik, és évről évre nő a létszámuk. Közülük sokan a technokrácia hívei. Tévesen úgy vélik, mivel „ők műszaki dolgozók, semmi közük a politikához, mely a politikai dolgozók feladatkörébe tartozik". A műszaki dolgozók közgazdasági és gazdaságpolitikai ismerete sem kielégítő. Az említett közvéleménykutatás — mint már mondottam — a munkahelyek számos problémáját tárta fel. Megkérdeztem az ideoló giai bizottság elnökét, mit tettek az elvtársak a közvéleménykutatásból levont következtetések alapján az ideológiai s a gazdasági nevelőmunka elmélyítésére, illetve mit remélnek a gazdaságpolitikai gondolkodásmód elmélyítésétől? Meglepett, hogy az elvtárs tulajdonképpen nem volt tisztában a problémával, és azt válaszolta, hogy a közvéleménykutatást a közgazdasági bizottság rendezte, tehát tőle kell várni a szükséges intézkedéseket is. Nyilvánvaló, hogy az elvtársak csupán a tárcaszerű megoldások lehetőségeire szorítkoztak. Amikor részletesebben elemeztük az említett problémát, kiderült, hogy az elvtársak időhiány miatt végeztek ilyen felemás munkát. Az említett fogyatékosságok ellenére a Bratislavai Elektrotechnikai Művekben valóban sokat tettek a gazdaságpolitikai szemlélet elmélyítése, az új irányítási rendszer bevezetése s a pártmunka színvonalának emelése érdekében. A PARTSZERVEZETEK TEVÉKENYSÉGÉBEN elsődleges feladat az Ideológiai munka legmegfelelőbb tartalmának keresése, s a dolgozók közgazdasági ismereteinek elmélyítése, mégpedig különös tekintettel a tervszerű irányítás ú] rendszerének bevezetésére. Nyilvánvaló ugyanis, ha tudományos színvonalú pártmunkát óhajtunk, semmiképpen sem tarthatjuk kielégítőnek csupán a gazdasági intézkedések indítványozását, illetve az Ily értelmű javaslatok előterjesztését. A tapasztalatokat hasznosítani kell, hiszen a pártszervezeteket küldetésük ls kötelezi az adott feladatok teljesítésere. MICHAL HAVRAN, az SZLKP KB dolgozója