Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-04 / 4. szám, szerda

A kezdeményezés új ösztönzői KEZDEMÉNYEZÉS, alkotóképesség kibontakoztatása, anyagi érdekeltség... Gyakran Ismételgetjük manapság, az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének küszöbén ezeket a szavakat, az új köntösbe öltöztetett régi fogalmakat. Oj vonatkozásban beszélünk róluk, mégsem adtunk még nekik minden esetben új tartalmat. Nem tükrözik még az olyan kezdeményezést, az alkotókészség olyan kibontakozását, az anyagi érdekeltség olyan érvényesítését, amilyent az új gazdasági mechanizmus megkíván tőlük. Különösen szembetűnő ez az újítómozgalomban, amelynek éppen a fejlett szocialista társadalom feltételei között kellene kibontakoznia és maradéktalanul érvényesülnie. Itt talál a legtermékenyebb táptalajra. Az újítók Itt kapcsolódhatnak be alkotó tevékenységükkel legintenzívebben: a műszaki, szervezési vagy ügyviteli problémák megoldásába, s olyan javaslatokat terjeszthetnek elő, amelyek megvalósítása a népgazdaság részére gazdasági vagy egyéb hasznos eredménnyel jár. Teljesen törvényszerű ez, hiszen a dolgozók ismerik legjobban munkájuk feltételeit, ők találhatják meg legkönnyebben a legcélszerűbb gyártási vagy eljárási módosításokat. Másrészt minden szocialista intézménynek érdeke kell, hogy fűződjön ahhoz, hogy termelése, illetve ügyvitele a dolgozóitól származó újítások és találmányok révén is egyre tökéletesebb, célszerűbb, jobb és olcsóbb legyen. Az üzemek és vállalatok műszaki és gazdasági dolgozói, a tömegszervezetek funkcionáriusai, a szociológusok és a pszichológusok ma mégis azt vizsgálják, mi az oka annak, hogy az utóbbi években lanyhult az újítómozgalom, és a rendelkezésre álló adatok szerint az 1966. év sem hozott ezen a téren lényegesebb fordulatot. Mit bizonyítanak az idevágó statisztikai adatok. A többi között azt, hogy az 1961—1962. évektől kezdve minden tekintetben meglehetős visszaesés tapasztalható országos és szlovákiai viszonylatban egyaránt. Konkrétan: 1962-ben országunkban 334 073 újítási javaslatot nyújtottak be, 1963-ban 258 181-et, 1964-ben 222 925-öt, 1965-ben 195 276-ot. Hasonló képet ad az elfogadott újítási javaslatok statisztikája is: 1962-ben 187190 újítást fogadtak el vállalataink, 1965-ben már csak '111301-et, ezek közül 1962-ben 171560-at vezettünk be, 1965-ben már csak 106 130-at. MI AZ OKA ennek a visszaesésnek? Túlélte már magát az újítómozgalom? Ez az állítás feltétlenül helytelen lenne. Nincs már üzemeinkben, vállalatainkban újítani való? Dehogy is nincs, sőt... A hátráltató okokat tehát másutt kell kutatni. Kereste őket a szakszervezetek nemrégi V. szlovákiai konferenciája, s foglalkozni fog velük a január végén kezdődő VI. országos szakszervezeti kongresszus ls. Nem vitás, hogy a benyújtott és a bevezetett újítások' számának megcsappanását gyakran a termelési programok tisztázatlansága és gyakori változása is befolyásolta. Meg kell mondanunk azt is, hogy a műszaki-gazdasági szerveknél is vannak hiányosságok: nem törődnek mindenütt a tematikai feladatok kidolgozásával. Huzavonával és bürokratikus módszerekkel történik az újítási javaslat jóváhagyása és bevezetése. Az újítók sokszor úgy érzik: mindenáron meg akarják őket fosztani többletmunkájuk gyümölcsétől, a megérdemelt újítási díjtól. Sok helyen maguk a dolgozók is ellenszenvvel fogadják az újítás bevezetését. Különösen ott, ahol érvényesítését nyomban a normák megszilárdítása s egyúttal a keresetek csökkenése követi. Az új gazdaságirányítási rendszer lényegesen kedvezőbb légkört teremt az újítómozgalom számára, ám nem automatikusan: meg kell teremteni hozzá a feltételeket. Nem kétséges például, hogy az újítási javaslatokról és találmányokról szóló törvény sincs már minden vonatkozásban összhangban az új követelményekkel és az új gazdasági mechanizmus szellemével. Az újítómozgalomnak vissza kell adni — alakilag és tartalmilag egyaránt — a megillető helyet és támogatást. A termelő vállalatoknak ma jóval nagyobb érdekük fűződik ahhoz, hogy megfelelő választékú, jó minőségű és keresett árut termeljenek. Mert ha például a termék nem elégíti ki az előírt kritériumokat, forgalmi pótadót csapnak az árához, ami a nagykereskedelmi ár 20 százalékát is kiteheti. S ez azután kétségtelenül kedvezőtlenül befolyásolja a bruttó jövedelmet. Ugyanakkor a gépiparban az ez ideig kötelezően ellenőrzött ' termékek csaknem 40 százalékának nem ítélték oda a „jó minőségű" rangot. Ez a körülmény ls arra kényszeríti a termelőket, hogy nagyon intenzíven keressék és „rehabilitálják" mindazokat a műszaki jellegű újító intézkedéseket, amelyek azelőtt hidegen hagyták őket. AZ ÜJ RENDSZER gazdasági elveinek hatására a vállalatok már ma is a rejtett tartalékok gyors mozgósítására törekszenek. Mindenekelőtt apró, nem túlságosan költséges, mégis hatékony műszaki tökéletesítéseket igyekeznek bevezetni. Itt is széles körű lehetőség nyílik az újítók tevékenységére, akik tökéletesen Ismerik a vállalatok feltételeit, s ezért kidolgozhatják a kívánt intézkedéseket. Nem is beszélve arról, hogy ők rendszerint sokkal gyorsabban és olcsóbban oldhatják meg a vállalat feladatait, mint a kutatóintézetek. Ebben u vonatkozásban azonban szintén új törvényes szabályozásra lenne szükség, amely figyplembe venné a denivellizálási törekvéseket is. Az új gazdasági feltételek új követelményeket támasztanak, az új feladatok pedig új megoldásokat tesznek szükségesekké. Itt a nagy lehetőség, hogy az újítómozgalom kijusson a hullámvölgyből, s ismét a műszaki előrehaladás batékonv segítőtársa legven. DÓSA JÓZSEF Nagy Pál ui u I y a d i olvasónk nehezményezi, hogy az alperes nem tartja tiszteletben a Losonci Járásbíróság jogerős ítéletét, amely megállapította, hogy levélírónknak átjárási joga van a szomszéd kertjén át. 90 éves olvasónk kérdi, hol szerezhet érvényt a jogerős ítéletnek? Forduljon az ítélet végrehajtása iránt a járásbíróság végrehajtást osztályához, amely az előírások értelmében érvényt szerez majd a bíróság jogerős ítéletének. Dr. F. J. i az oka a hanyatlásnak ? Korai malacelválasztás — fellendülés a sertéstenyésztésben? 1967. I. 3. Az utóbbi időben hazánkban valamivel csökkent a sertéshústermelés. Nézzük, mi az oka a sertéstenyésztés hanyatlásának? Első észrevételként leszögezhetjük, hogy a múlt évben nemcsak a hústermelés csökkent, az előző állományhoz képest az anyakocák száma ls kevesebb 56 ezerrel. Ezzel pedig szorosan összefügg a szaporulat. A hanyatlás okát azonban nemcsak a mezőgazdasági üzemekben kell keresnünk. Közismert, hogy a múlt év őszén a rossz takarmánytermés következtében több helyen kénytelenek voltak a malacállomány egy részét felszámolni, még mielőtt azok elérték volna a vágósúlyt. Másutt még az anyakocák ls ráfizettek a takarmányhlányra. MILYENEK A KILÄTASOK? Tavaly az előző évhez képest 662 ezerrel kevesebb malacot fogtak hízásra. Hasonlóan a malacszaporulat ls csökken 227 ezerrel. Ezek a számok arra intenek, hogy haladéktalanul orvosolnunk kell a bajokat. Jifi Sifner mérnök, a Földművelésügyi Minisztérium zootechnikusa szerint két lehetőség kínálkozik a sertéstenyésztés fellendítésére. A gazdag takarmánytermés lehetővé teszi, hogy Ismét feltöltsük az anyakoca-állományt. A hústermelés folyamatossága érdekében azonban gyorsabb beavatkozásra van szükség. Ezért jóval hatásosabb Intézkedésnek mutatkozik a malacok idő előtti elválasztása, melyet több szövetkezetben és állami gazdaságban sikerrel alkalmaznak. A KORAI ELVÁLASZTÁS ELŐNYEI A malacok korai elválasztásának előnyeit dicsérik a bohušovicei szövetkezetben ls, Lltomefice környékén. Február óta harminc anyakocánál próbálkoznak e módszerrel. A malacokat már tíznapos korukban a rendes szoptatás mellett a COS I. típusú takarmánykeverékekkel etetik, 28 napos korukban pedig végleg elválasztják. A hagyományos módon, szoptatással nevelt malacok kéthónapos korukban 15—18 kilósak. A korán elválasztott malacok ezzel szemben ugyanitt és ugyanilyen idős korukban 20— 25 kilót ls nyomnak. Nem beszélve arról a további előnyről, hogy egészségesebbek, ellenállóbbak és fejlettség szempontjából ls kiegyensúlyozottabbak. Ez utóbbi Jelenségnek egyszerű a magyarázata. A csenevészebb egyedek is megfelelő mennyiségű takarmányhoz Jutnak, míg a szoptatásnál a többiek elnyomják őket. És említsük meg a legfontosabbat ls: az Idő előtt elválasztott malacok gyorsabban fejlődnek... A hagyományosan nevelt hízósertéseknél például 56 napos korukban a 20 kilós malacoknál mindössze 21 dkg-os súlygyarapodást értek el naponta, ezzel szemben a korai malacok 64 dkg-ot híztak, természetesen a helyes etetési módszerek és a takarmány öszszetételének szakszerű betartásával. Egyet azonban szem előtt kell tartanunk: mielőtt a malacok korai elválasztásához folyamodnánk, fontoljuk meg, vajon biztosíthatunk-e elegendő és megfelelő összetételű terimés takarmányt az elválasztást követő, és azt megelőző időszakra. Ennek hiánya ugyanis katasztrofális következményekkel járna. TAKARMÁNY HÁROMMILLIÓ MALAC SZAMARA A hozzáértő olvasó most bizonyára azt az ellenvetést teszi, hogy nyújthatnak-e elegendő, megfelelő összetételű takarmányt a felvásárló és ellátó vállalatok? Hasonló kérdéssel fordultunk Vladimír Hercik mérnökhöz, a Földművelésügyi Minisztérium állattenyésztési osztályának vezetőjéhez, aki a következő felvilágosítást nyújtotta. Az idén mintegy 3 millió malac számára elegendő speciális terimés takarmány készül. Ez azt jelenti, hogy megközelítőleg hazánk malacállományának felét ezzel a takarmőnnyal etethetjük. Az eddigi eredmények arra engednek következtetni, hogy a korai elválasztás az a módszer, melynek segítségével részben hatékonyan fellendíthetjük a hanyatló sertéstenyésztést. A kényszerhelyzet máskülönben arra volt Jő, hogy akaratlanul is kiselejtezzük a rossz anyákat. Ennek a hatása már a múlt évben ls megmutatkozott, mégpedig abban, hogy az egý kocára Jutó malacnevelés 6,7ről 6—9-re fokozódott. Bár csupán kétszázalékos növekedésről van szó, országos viszonylatban ez több ezer malacot jelent. A korai elválasztás lehetővé teszi az anyakocák gyakoribb bebúgatását. A hagyományos módon történő malacnevelés esetén az anyakoca évente 1,8szer fiadzik. Az új módszer azonban a 2,2, sőt 2,4-szer történő fiadzást sem zárja ki. Az ily módon nevelt malacok kiegyenlíthetik az anyakocák számának átmeneti csökkenését. (z—pl Cl csal á d Luka Márta visszatért anyja kültelki házába, s hozott magával egy sápadt, véznácska fiúgyereket. Luka Márta Ostraváról jött haza a gyerekkel, s az emberek azt mondták, nem történt semmi különös, hiszen Márta világéletében céda nő volt, s azzal napirendre tértek a jelentéktelen esemény felett, csak az anyja, idős Luka Márta sopánkodott. — Hát kellett ez neked, lányom! Kellett ez neked! Kisül a szemem ' a te szégyened miatt. — Miattam, anyám, vagy a kis ártatlán miatt? — kérdezte a nagydarab csontos lány. Duzzogás és szemrehányás volt a hangjában. A végén elöntötte szemét a könny s magához ölelte a kapálódzó, kiest jószágot. Idős Luka Márta hirtelen elhallgatott. Megértette, hogy éppen ö, az anyja, az egyetlen, akinek nincs joga szemrehányást tenni a lányának, mert ez a leány sose látta, sose ismeri^ az apját. Nagyon megkeseredett a szíve. Hiszen nem is bántani akarta a lányát, csak az fájt neki, hogy éppen olyan sorsra jutott, mint ő maga. Lenyelte könnyeit, s elnézte a gyerekkel bíbelődő csontos, csúnya lányát. Szíve mélyén nagyon szánta öt esetlensége. csúnyasága miatt. Aztán megnyugodott, beletörődött abba, hogy a lánya az ő sorsát örökölte. Most még gyorsabban vénül majd, még jobban megcsúnyul, s egészen elkopik, mire felnevelt firkát, ezt az isten tudja, kinek a fiát. Még szerencse, hogy fiú, és nem leány, mert ezzel legalább nem eshetik meg az a szégyen, ami vele, meg a lányával megesett. Idős Luka Márta beletörődött mindenbe, s így most már negyedmagával élt a roskadozó, kültelki házban, a leányával, a firka gyerekkel meg Szöcs Mártonnal, az albérlővel, aki a ház végébe épített kis kamrában lakott. Bár Szöcs Márton olyan volt, mintha nem is lett volna. Nem volt annak se rokona, se barátja, se szeretője. Neqyvenéves csúnya ember volt, aki a lehető legocsmányabb foglalkozást űzte. Ogy mondta: mitfárer, azaz egy kocsivezető kísérője, csakhogy az a kocsi fekálkocsi volt. Meszsziről bűzlött az egész ember, és Luka Márta legszívesebben kidobta volna, de nem tehette, mert tisztességesen megfizette a kis kamra bérét, s néha apróját is készített, bár ezt nem szerette, mert Ilyenkor be kellett engedni öt a konyhába. Így élt hát a négy ember. Idős Luka Márta délután vagy éjszaka járt dolgozni. Mosogatónö volt az egyik belvárosi étteremben. Iffabb Luka Márta is munkát vállalt. Takarítani járt, egy nagy üzem hivatali helyiségeit vállalta el. Négy órakor kelt és tíz órákor már otthon volt, hogy gondját viselje a kts firkának. Szöcs Márton kora reggeltől késő estig űzte a maga bűzös foglalkozását. így éltek egy évig, két évig, három évig, s egy nap aztán történt valami, ami megzavarta mind a négyük nyugalmát. Ifjabb Luka Márta már hazajött, hogy ellássa a kis firkát. Idős Luka Márta csak délután ment volna munkába, otthon maradt Szőcs Márton is, mert a fekálkocsi elromlott és javítóműhelybe került, a mitfárer pedig szabadságot kapott. S akkor délelőtt — szép tavaszi nap volt — váratlanul úrforma aktatáskás ember fordult be az udvarba. Bejött a konyhába, s az asztalra tette súlyos aktatáská ját. — Itt lakik-e Luka Márta, harminchat éves takarítónő? — kérdezte az idegen. — fin lennék, — mondta bátortalanul a kérdezett, s ölébe kapta az ijedt gyermeket, aki egy cérnagurigával játszadozott a padlón. — Hivatalos megkereséssel jöttem egy Sudek firka nevezetű kisgyerek ügyében, mert a szociális gondnokság úgy értesült, hogy annak idején magához vette a kisfiút. Ifjabb Luka Márta elsápadt, s erősen magához szorította firkát, aki megszeppenve széles mellére bújt. Idős Luka Márta meghökkenve szemlélte a jelenetet, s minthogy lánya nem felelt, ő adta meg a választ az idegennek. Nem ts válasz volt, hanem kérdés, amit a meglepetés sajtolt ki belő le: — Micsoda Sudek firkát keres az úr? — Sudek firkát, Sudek Liza fiúgyermekét, született 1963. december 20-án, Ostraván, — mondta az idegen, és kérdő pillantást vetett a lány ölében megbújó kisgyerekre. — Nincs nálunk ilyen. Ez a gyerek Luka firka, a lányom kisfia! — mondta boszszúsan az öregasszony, mert sehogy sem értette a dolgot. A lány feljajdult: — faj, mama, elveszik tőlem! Elveszik tőlem! — s'még szorosabban magához ölelte firkát. — Tehát ez a gyermek nem Sudek Liza, de Luka Márta fia? Hová lett akkor Sudek Liza leányasszony fia? —* kérdezte szigorúan az idegen. S ékkor derült ki, hogy a gyermek nem Luka Márta gyermeke. A lány, míg Ostraván dolgozott, együtt lakott egy Sudek Liza nevezetű barátnőjével. Együtt is dolgoztak a bánya üzemi konyháján. Sudek Liza volt a gyermek édesanyja. Vénülő, magános nő volt, mint Mártó. Mikor bevitték a szülészeti osztályra, megkérdezték tőle, ki a legközelebbi rokona. Nem volt semmilyen rokona. Luka Márta nevét mondta be a felvételi osztályon. Sudek Liza a szülés után meghalt, s a gyermek rSmaradt Mártára. Míg volt valami megtakarított pénze, ott éldegélt a gyermekkel Ostraván, az egykor Lizával közös albérleti szobában. Aztán csak annyi pénze maradt már, hogy éppen az útiköltségre futotta belőle, haza az anyjához, Ostraváról Bratislavába. Édesanyja elképedve hallgatta a furcsa történetet. Az idegen meghatódva jegyzőkönyvbe vette a hallottakat. Márton, akt kíváncsiságát leplezve a tűzhellyel babrált, furcsa köhögő hangokat hallatott, s hirtelen kirohant a konyhából. Mártának az volt a benyomása, hogy a mitfárer nem is köhögött, inkább xokogott. Az Idegen elment, s otthagyta a felkavart embereket. A dolognak híre ment a kültelki utcákban. Az emberek a fejüket csóválgatták. — Furcsa lány ez a Márta. .. — Bolond egy lány ez a Márta... Márta nem törődött az emberekkel. Még jobban gondját viselte az idegen kisfiúnak. Szőcs Mártonnal ls valami csoda esett. Egyre gyakrabban bennmaradt a konyhában. Kifésülködött, kiöltözött. Már nem járt haza szokott rosszagú gúnyájában. Olykor, ha egyedül maradt Mártával, meghatódva mondogatta: — lóraváló lány maga Márta... Később már így mondogatta: — Jóravaló lány maga Mártácska ... Szőcs Márton is elhagyott, magár maradt gyermek volt valamikor, de az 6 gyermekkorában nem akadt egy jóravaló Márta, aki magához vette volna. Ogy nézett a nagydarab, csontos, csúnya lányra, mtntha most látta volna először. Előbb csak tisztelettel, aztán szeretettel, végül szerelemmel. Egu nap összeházasodtak, állítólag a firka gyerek miatt. Most együtt él a család. Szöcs Márton a család feje. Nem apja, mégis apja a gyermeknek. Ifjabb Luka Mária a felesége, nem anyja, mégis anyja a gyermeknek, fis ott él velük idős Luka Márta is, aki nem nagyanyja firkának, mégis igazi nagymama. Jirka okos, szépen fejlődő gyermek. Most Szőcs Gyuri a neve. BABI TIBOR