Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-27 / 27. szám, péntek

Időszerű közgazdasági kérdések • •••••••••• ••••••••••• J M 1 £ K r M ••••••••• •'•••••••• A BIZÁNCI KALMÁR KINCSE (cseh) Az egyik „krimi" olyan, mint a másik — gondolják magukban sokan. Alighanem A bizánci kalmár kincsé-re is legyintenének, ha csak annyit tudnának meg róla, hogy a legújabb cseh „krimi". Legyintenének, és — szerencsére — nem lenne igazuk! Mert Ivo Novák rendező detektívfilmje a műfajra jellemző szokásos sajátosságokon kívül (izgalomkeltés, gyilkosság, ármány, bonyodalom, bűnhődés) van egy többletsajátossága is: a természetes humor. A detektívfilmek történetében nem egyedülálló, de eléggé ritka eset, hogy az önmagában „szívszorongató" cselekményt komikus helyzetek, tréfás jellemek élénkítik. De még a kevesek között ls ritkaság, hogy mindez eröltetettség, „megjátszás" nélkül, történjék, simán, elfogadhatóan vegyüljön el a cselekmény szövevényében, s még ne is enyhítse túlságosan a nélkülözhetetlen izgalmat. így és ez történik Ivo Novák filmjében, s az átlagos és megszokott kriminél ez emeli a művet valamivel magasabbra. Maga a történet sem szokványos, legalábbis hazai viszonylatban. Egy hajdani bizánci kalmár elveszettnek vélt, nagy vagyont érő kincse körül támad a bonyodalom. Mindenki úgy tudja, hogy a drága ékszerek a háború zivatarában megsemmisültek, s ma már csak Alinger professzor tanulmányában él emlékük. Kamiiénak, a furfangos diáklánynak azonban (a bájos Gabriela Vránová alakítja kedves humorral, jó érzékkel) felkelti a gyanúját egy érme, melyről hamaro san kiderül, hogy az csak a IX. századból, a bizánci kalmár kincséből származhat. Kamila jelentést tesz a biztonsági szervek emberének, de az — hihetetlennek minősítve a hallottakat — inkább a szép diáklány Iránt kezd érdeklődni. Az első „félhivatalos" légyottot azonban egy haláleset híre zavarja meg. Exner százados (Jirí Vala újabb figyelemreméltó alakítása) nem tehet mást, mint a helyszínre robog. Kamila elrejtőzik a százados kocsijában, s az úton újabb bizonyítékot szerez arról, hogy a kincs nem pusztult el! A bűnösök rejtőzése és felkutatása mellett sajátos izgalmat kelt a leleményes diáklány és a rendőrség nyomozási versengése, s nem utolsósorban az, hogy a szoknyavadásznak tartott rendőrszázados vajon hogyan viselkedik Kamiiéval szemben, amikor — több ízben is — csak ketten maradnak .. A szereplők egyéni, természetességre törekvő játéka nagyban elősegíti a film sikerét, az érdem mégis főként a rendezőé, akinek volt bátorsága és tehetsége egyszerű és mégis újszerű filmet készíteni. A 7. SZAKASZ NEM VALASZOL (szovjet—jugoszláv) Az embertelenség és az önfeláldozó hősiesség megkapómegrázó elégiája ez a film. Belgrád népe a felszabadulás örömmámorában úszik, üdvrivalgással köszönti a győztes szovjet és jugoszláv katonákat, virágot hint a tankok elé, ölelkezik, táncol

r énekel... S közben eldördül egy lövés. Titokzatosan, alattomosan, mintha valaki már megsokallta volna ezf a határtalan ujjongást, mintha újra kísérteni akarna az elmúlt napok pusztító réme. S a rém nem ls kísért, de gyilkol. Az aknászt halálra sebzi a golyó, amelyet a város alatt kígyózó szennycsatornákból küldtek. Ott még németek vannak. Nyomban megy a parancs: A csatornákat át kell kutatni! A 7. szakasz indul el olyan útra, amelynek minden méterén sír tátong a bátor katonák előtt. Ők is örültek a győzelemnek, ők is boldogok akartak lenni ezen a napon. Torkig vannak a háborúval. Rada, a parancsnok már Spanyolországban is harcolt; Marko, a rádiós még nem is látta hároméves kisfiát, s most itt volna az alkalom; Saken még majdnem gyerek; Olga, a szerény és jóságos orosz lány is haza gondol; Meliskin a nőkről ÉSZAK-ALASZKÁBAN A néhány évtizeddel ezelőtti aranyásók lázas, romantikus életét eleveníti fel ez a színes amerikai kalandfilm. A vagyonszerzés megszállottjai, kalandorok és újdonsült gazdagok, utcalányok és kocsmatöltelékek vadnyugati szellemben, túlzott romantikával festett tarkabarka világa bontakozik ki a vásznon. Van itt minden, ami csak egy valódi amerikai kalandfilmbon lehet. Vasöklű helyrelegények kocsmát pusztító és utcát torlaszoló dulakodása, megható női könny és édes kacaj, mesterlövészek fülsiketítő fegyábrándozik ... Nem akarnak meghalni, éppen most nem ... De a parancsnok kérlelhetet len, és a kötelességtudat mindennél hatalmasabb. Négyen indulnak el a csatornalablrintusban, öten fönt, az utcán követik társaikat. Néhány száz lépés után mozgó árnyakat pillanatanak meg, s rövidesen eldördülnek a fegyverek. Az egyik németet sikerül élve elfogniuk, s azonnal vallatni kezdik. Csak annyit mond, hogy a várost aláaknázták, s este nyolckor Belgrád a levegőbe röpül! Adáz küzdelem indul. Már nemcsak a német az ellenség, hanem az idő ls. Az egyik alattomosan meglapul, a másik feltartóztathatatlanul száguld . . . Hogyan legyőzni őket?! A város nem röpül a levegőbe, de a megmenekülésnek nagy az ára. A kilenc bátor ember, a 7. szakasz nem kiált győzelmet, néma, mint a sír... Rendező: jurij Liszenko, Zdravko Velimirovič; szereplők: Olga Liszenko, Branko Plesa, Nikola Popovič, Miha Baloh és mások. A filmet eredeti dokumentumfelvételekkel élénkítették. Művészi színvonal tekintetében megüti az átlagot. (amerikai) verropogtatása, cselszövés, rablótámadás, asszonyi önfeláldozás, Ifjúi féktelenség, jó happy end, és mindezek tetejébe — káprázatosan szép táj. Izgalmakra vágyó nézőknek pompás látványosság ez, a hagyományos kalandfilmek minden szépségével és gyengéjével. A rendezőt elismerés illeti, hogy a megszokottnál jobban törekedett a valóságszerűségre, az operatört pedig az ügyes felvételekért, amellyel a rendező szándékát eredményesen támogatta. (Szó) Gab.-iela Vránooá és JiH Vala A bizánci kalmár kincse című új cseh film főszereplői Gazdasági reform a szocialista országokban Népgazdaságunk új Irányítási rendszere a társadalmi érdeklődés középpontjába került. Ez az érdeklődés arra is kiterjed, hogy határainkon túl a többi szocialista ország milyen reformokat hajt végre a gazdasági élet irányításában. Egyik vagy másik ország reformjáról mint megvalósult, kikristályosodott rendszerről nem mondhatunk ítéletet. Folyamatról és nem lezárt szakaszról van sző. Ezért elsősorban a reform körülményeire és jellegére, továbbá a megoldási formák és módszerek sajátosságaira mutathatunk rá. KÖZÖS INDÍTÉKOK Az NDK-ban 1964-ben, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Lengyelországban és a Szovjetunióban 1965-ben, Bulgáriában és Magyarországon 1966ban publikálták a gazdasági reform irányelveit. A reformot bizonyos értelemben azonos körülmények és tényezők tették szükségessé a szocialista országokban: 1. Mindenekelőtt a termelőerőkben végbement nagyarányú változások. A szóban forgó országok megteremtették, vagy a korszerű nagyipar alapján továbbfejlesztették ipari bázisaikat. Ezen országok többsége megvetette a korszerű nagyüzemi mezőgazdaság alapjait ls. A termelőerők elért fejlettségi foka új ellentmondások forrásává vált, kiéleződtek, tendenciaszerűvé váltak olyan jelenségek, amelyek korábban, a termelőerők fejlettségének alacsonyabb fokán csak csírájukban léteztek. 2. A termelőerők fejlesztésének korábbi extenzív tartalékai kimerültek vagy kimerülőben vannak. A gazdasági növekedés lehetőségei hosszú távon attól függnek, milyen mértékben sikerül kialakítani a gazdaságirányítás olyan rendszerét, amely az intenzív gazdasági fejlődés tartalékainak feltárására és az intenzív módszerek széles körű alkalmazására ösztönöz. 3. A termelőerők fejlődése minőségileg új követelményeket támaszt a széles körű nemzetközi munkamegosztás, a nemzetközi kooperáció kifejlesztésével szemben. A szocialista országok többségében nagy szerepe van a külkereskedelemnek és a gazdasági növekedés üteme jelentős részben ezen országok exportképességétől függ. Ezért az eddiginél szorosabb kapcsolatot kell teremteni a külső és a belső piac között. A szocialista tervgazdaság adott modellje és az objektív gazdasági feltételek között ellentmondás keletkezett. És mivel a szocialista országokban a gazdasági mechanizmus — és sok tekintetben a követett gazdaságpolitika is — lényegében azonos volt, a gazdasági életben észlelt jelenségek is hasonlatosak. SAJÁTOS VONÁSOK Figyelembe kell venni azonban az egyes országok eltérő gazdasági potenciálját és szerkezetét is. Az egyik ország gazdag nyersanyagban és energiában, a másik szűkében van ezeknek, önmagában ez a körülmény is számottevően befolyásolja a gazdaságirányítás rendszerének jellegét, a gazdasági mechanizmus orientációs irányait. A sajátos viszonyokból fakad, hogy az egyes országokban a reform megvalósításának is sajátos útját járják. Vannak országok, amelyek egységes, öszszefüggő, az egész népgazdaságot átfogó mechanizmusrendszert (modellt) dolgoztak ki {például hazánk és Magyarország); más országban elsősorban az ipar és a kereskedelem kapcsolatait érintő gazdaságirányítási eszközök rendszerét fejlesztik (Szovjetunió, Lengyelország, NDK, Bulgária). Egyes országokban, például Bulgáriában, az NDK-ban és a Szovjetunióban körvonalazták a reformkoncepciót és sorozatos kísérletezés alapján alakítják ki az összefüggő gazdaságirányítási rendszert. Például a Szovjetunióban az új gazdálkodási rendszerben dolgoznak az öszszes dohány-, tea-, szódaipari és részben textil-ruházati ipari vállalatok, az édesipar, a transzformátorgyártás, az egész textil- és kötöttáruipar, a szeszgyártás. 1967. január 1-től az új rendszerben dolgozó vállalatok a Szovjetunió iparában dolgozóknak mintegy harmadrészét foglalkoztatják. Más országok a reform lényeges elemeinek egyidejű bevezetésére törekednek. TERVEZÉS ÉS PIAC A népgazdaság tervszerű, központi irányítása és a piaci mechanizmus összekapcsolására elsősorban hazánkban és Magyarországon törekednek. A piaci mechanizmus aktív hatását kívánják felhasználni a folyó termelés és a kisebb bővítő jellegű beruházások szabályozására. A többi országban egyelőre az önálló elszámolás megszilárdítása, valamint a tervfeladatok reálisabb kitűzése és tervszerűbb teljesítése a reformok központi kérdése. Ezt azonban olyan gazdasági viszonyok között kell megvalósítani, amelyekben a folyó termelés szabályozásában a tervutasításoknak továbbra is jelentős vagy meghatározó szerepük marad. Lényegében ebből fakadnak a vállalatok tevékenységének megítélésében levő különbségek. Nálunk és Magyarországon a vállalati tevékenység megítélésében kiemelkedő szerephez jut a bruttó jövedelem és (Magyarországon) a nyereség kategóriája. Ezekben az országokban a nyereség, Illetve a bruttó jövedelem független a tervutasítás teljesítésétől, Illetve magát az elérendő nyereséget vagy bruttó jövedelmet nem írják elő kötelező mutatóként. A nyereség és a jövedelmezőség a többi szocialista országban is fontos szerepet kapott ugyan (a vállalati érdekeltség növelésében és a vállalati munka megítélésében), de tervutasítás formájában. A vállalatok önálló gazdaságos elszámolása megszilárdításának fontos feltétele, hogy — úgyszólván valamennyi országban — fokozatosan megszüntetik az eszközjuttatás ingyenességét és — a fejlesztést is beleértve — egyre nagyobb szerephez jut a saját erő és a bankhitel. Például nálunk a bankhitel elnyerésének feltétele a beruházás 2 éven belüli megvalósítása és 4 éven belüli megtérülése. A gazdasági tevékenységben lekötött eszközök hatékonyságának javítása érdekében a szocialista országok bevezették vagy bevezetik az eszközlekötési járulékot. A járulék alkalmazási módjában azonban jelentős eltérések vannak. A forgóeszközöket nálunk, Magyarországon és Lengyelországban elsősorban a vállalati saját alapból kell finanszírozni. Az NDK-ban, Bulgáriában és a Szovjetunióban a finanszírozás normatívák alapján történik. A vállalatok önálló gazdaságos elszámolásának tartalma szempontjából említésre méltó azonosság és különbség van egyrészt hazánk és Magyarország, másrészt a többi ország között. Erre utal az is, hogy az előbbi két országban a vállalati tartalékalap a gazdálkodás kockázatának fedezetéül szolgál. Ez egyrészt annak elismerését jelenti, hogy a szocialista gazdaságban is létezik kockázat és kockázati veszteség, másrészt a kockázatviselést összekapcsolják a vállalatok anyagi érdekeltségével és önálló elszámolásával. VÁLLALATI ALAPOK Valamennyi országban bővítik — különböző mértékben — a vállalatok saját alapjait. A mi vállalataink tartalékalapot, felújítási alapot, kulturális és szociális alapot, valamint a dolgozók alapját képeznek. A szovjet vállalatok saját anyagi alapot képezhetnek állóeszközeik pótlására és korlátozott mértékű fejlesztésére, dolgozóink anyagi ösztönzésére, továbbá szociális-kulturális és la kásépltési célokra. A reformok közös jellemzője, hogy a munka szerinti elosztást a korszerű árutermelés viszonyainak megfelelően valósítják meg. A személyes jövedelem ugyanis nemcsak az egyéni munkateljesítménytől (kvalifikációtól), hanem a kifejtett munka társadalmi hasznosságától is függ. A személyi. jövedelem tehát a nyereségnek és a jövedelmezőségnek is függvénye. Ahol a munka több tiszta jövedelmet eredményez, ott a személyi jövedelem is nagyobb lesz. A prémiumok, jutalmak, bérkiegészítések aszerint is differenciálódnak, hogy ki milyen hatást gyakorol munkájával a vállalati eredmény alakulására. JÖVEDELEMSZABÁLYOZÁS A jövedelemelvonás (jövedelemszabályozás) fontos tényezője a vállalatok gazdasági tevékenységének, az érdekeltség irányának és hatékonyságának. Nálunk és Magyarországon az állam és a vállalat „osztozkodása" a tiszta jövedelemből a tisztajövedelem-tételek (eszközlekötési járulék, illetményadó stb.), és az adó jellegű befizetések előírásával történik. Vagyis az állam a kötelező befizetések mértékét írja elő. Eltérő módon szabályozzák a jővedelemelvonást a többi országban. Lengyelországban, az NDK-ban és a Szovjetunióban a vállalatok egyedi szükségleteiből Indulnak ki, vagyis azt mondják meg, hogy mennyi maradhat a vállalatoknál, s a megmaradó eszközöket át kell utalni a költségvetésbe. Bulgáriában hosszú lejáratú normatívák alapján szabályozzák a vállalatok és a költségvetés kölcsönös viszonyát. A jövedelemszabályozás elsőnek említett rendszere feltételezi a vállalatok közötti verseny lehetőségét és közvetlen érdekeltséget teremt az expanzióban, míg a másik szabályozási módszer a vállalatok egyedi feltételeihez idomulva igyekszik megadni (a vállalatnál hagyni) a folyamatos gazdálkodásnak megfelelő biztosított minimumot. ÁRRENDSZER Az önálló elszámolás megteremtésének és ezen belül a hatékony érdekeltségi rendszer megteremtésének fontos feltétele az árrendszer átalakítása. Valamennyi országban követelmény az új árrendszerrel szemben, hogy az árak tükrözzék a társadalmilag szükséges ráfordításokat (a termelésköltségeket). Ezen általános követelmény érvényesítése mellett — különösen nálunk és Magyarországon — fontos követelmény, hogy az ár a piac értékítéletét is közvetítse a vállalatokhoz. Ez különösen a külföldi piaci impulzusok közvetítése miatt fontos, mivel a szóban forgó országok többsége igen intenzív külkereskedelmi kapcsolatokkal rendelkezik. A többi országokban az új árrendszer kialakításában a ráfordítások érvényesítése dominál. Ezekben az országokban az árreform főleg a költségviszonyok kifejezésére irányul, olyan árszínvonal megteremtésére, amely biztosítékot nyújt a vállalatok számára bizonyos jövedelmezőségi szint elérésére. Az ár ezekben az országokban is fontos szerepet tölt be majd a gazdasági döntésekben, főleg az erőforrások ésszerűbb felhasználásában, de valószínűleg kevésbé orientál a fizetőképes kereslethez rugalmasan idomuló kínálat kialakítására. Egyébként valamennyi ország rugalmasabb ármechanizmus kialakítására törekszik. • • « Az alapvetően egybeeső, de részben különböző objektív és szubjektív feltételek alapján a szocialista országok gazdaságirányítási reformjának alapvető tendenciái — a megoldás eltérő konkrét formái ellenére — hasonlatosak. Általában az a jellemző, hogy a szocialista termelési viszonyok fejlesztésé re fokozatosan felhasználják az árutermelés viszonyait, és azt kiterjesztik az elosztás viszonyaira is. (A Figyelő nyomán) 1967, I. 27.