Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-27 / 27. szám, péntek

Tettre kész k

* • i <ŕ epviselo TILL LÖRÁNT mérnököt, a košicei Kohóépítő Vállalat osztályvezetőjét három évvel ezelőtt választották meg képviselőnek. Kezdetben tiltakozott a tisztség betöltése ellen, de a JNB dolgozói megigérték, hogy mindenben segítségére lesznek. Elvállalta. Az évek és az eredmények bizonyítják, hogy a választók jól döntöttek, Till elvtárs kiérdemelte a bizalmat. Mérnökként az önsegélyes építkezés bizottságának élére került. A fellépő nehézségeket látszólag könnyen oldotta meg. Áttekintése, szervezőképessége, lelkesedése gyakran ejtette bámulatba munkatársait, feletteseit. Alsókemcicén az iskola építésének b ' ajezéséhez emberekre vôli L ;ükség — agitált. Rozsnyón a művelődési otthon tetőzetéhez nem volt elegendő anyag — átdolgozta a terveket. A szokoli vízvezetékhálózathoz nem volt elegendő cső — beszerezte. Ilyen példa akad bőben. Sikereit azonban első sorban emberszeretetének, szakképzettségének köszönheti. SZERVEZETT, tanácsokat osztogatott, segített mindig és mindenütt. Részben az ő érdeme, hogy a múlt évben a járás ban önsegélyes 40 akciót fejeztek be, a tervezettnél hárommal többet. Az épületek összértéke 8,3 millió korona, vagyis nyolcszázezerrel több az előirányzottnál. A község- és városszépítési akcióba 109 falu és 114 üzem kapcsolódott be. A ledolgozott órák száma hatmillió, a pénzérték hatvanmillió korona. Külön dicséretet érdemel Szepsi, ahol 1964-ig jóformán semmilyen önsegélyes akciót nem szerveztek. A választások óta a város képe szinte a felismerhetetlenségig megváltozott. A SZÉP EREDMÉNYEK újabb munkára serkentenek, Till mérnök sem ül babérain. Már ebben az évben megkezdték Zlata-Idán a tanítólakások építését, Družstevnán a művelődési otthon és a HNB épületének építését. Jánokon és Aprófalun óvodát, Abaújnádasdon tűzoltószertárt, Hernádzsadányban utat építenek. Till mérnök, képviselő, szervez, tanácsokat osztogat, segít mindig és mindenütt... IVAN SÁNDOR Elképzelni Is nehéz, ml történnék, ha egyszerre láthatókká válnának mindazok a rádióhullámok, amelyek műsorszórásra s egyéb híradástechnikai célokra szolgálnak. Hosszú-, közép-, rövid s ultrarövid hullámok terjesztik szüntelenül, éjjel-nappal, egyre sűrűbben az információkat, tanítanak és szórakoztatnak. Aligha akad országunkban olyan család, amelynek ne lenne legalább egy rádióvevője. Ezek között a régebbi nagyméretű hálózati készülékektől és amatőrrádióktól az újabb szupervevőkön keresztül a törperádiókig képviselve van soksuk típus. Számukat statisztikánk több mint hárommillióra becsüli, s nagy részük a TESLA jelzést viseli. A piac látszólag el van látva rádióvevőkkel. Szükséges-e, hogy nagy sorozatban újabb típusok gyártását kezdjék meg? Milyen a bratislavai TESLA-nak, mint országunk egyedüli rádiókészülék-gyárának a helyzete? Milyen előnyök származnak monopolhelyzetéből? Nem érzik-e a konkurrencia hiányát? Kifizetődő-e új típusok bevezetése? Biztosítani tudja-e gyártmányai értékesítését? Milyen exportlehetőségei vannak? Milyen új rádiókkal lepi meg a vásárlóközönséget? ILYEN ÉS HASONLÓ kérdések vezettek el a rádiógyárba, ahol a többi között megtudtuk, hogy ® évente kb. 300 000 rádiókészülék a termelésük; • a termékek mintegy egyharmadát exportálják. Legnagyobb átvevőik közé az Egyesült Arab Köztársaság, az NDK, Magyarország, Ausztria stb. tartozik; • jelenleg 17 fajta rádió kerül ki a gyárból; vannak köztük tranzisztoros zsebrádiók és táskarádiók, különböző nagyságú és teljesítményű hálózati vevők, zeneszekrények, sztereókészülékek stb. A TESLA a múlt év májusában ünnepelte a kétmilliomodik vevőkészülék gyártását. Azóta is szüntelenül újabbak és újabbak kerülnek le a szerelőszalagról. Tudják-e mind értékesíteni? — Egészen friss esettel próbálom ezt jellemezni — mondja Anton Ludrovský, a gyár értékesítőosztályának vezetője. — A múlt év november l én raktáraink telis-tele voltak, újév napjára pedig egyetlen rádiónk sem maradt. Még szilveszterkor is szállítanunk kellett őket a boltokba — olyan nagy volt a kereslet. — Mivel magyarázható ez, amikor tudjuk, hogy úgyszólván valamennyi háztartásunkban van már vevőkészülék? — Ez igaz. Viszont arról sem szabad megfeledkezni, hogy a piac nagyon érzékenyen reagál a lakosság vásárlóerejére, azonkívül nagymértékben latba esik készítményeink tetszetőssége is. Rendszerint karácsony előtt legkeresettebbek a rádióink. Ez érthető, erre az időre teszik félre pénzüket az emberek, akkor kapnak különféle prémiumokat, jutalmakat. S ez az ajándékozás ideje ... Évente kb. 120 000 új házasságot # r RÁDIÓZÁS A TESLA JEGYEBEN kötnek nálunk, az új házasoknak pedig rendszerint rádióra is szükségük van ... Sok készülék már meglehetősen elavult, újjal kell felcserélni... Sokaknak két készülékük is van. Aztán pedig — ha a hazai piacon nem tudnánk értékesíteni gyártmányainkat, nyitva számunkra a külföldi piac. — Hogyan állják ott meg a helyüket a TESLA-rádiók? — Nagyszerűen. Gyártmányaink a minőség tekintetében felveszik a versenyt a nagyon keresett japán készülékekkel is. A múlt évi piac slágere a Monika, amelyből eddig több mint százezret adtunk el. Nemcsak országunkban, hanem külföldön is teret hódít. Sokan jobbnak tartják, mint a japán Koyo készüléket — s nem indokolatlanul. — Milyen előnyöket nyújt monopolhelyzetük? — Monopolhelyzetünk — annak ellenére, hogy országunk egyetlen rádiógyártól vagyunk —, nagyon Illuzórikus. Mert mi hasznunk ebből, ha partnerünk, a kereskedelem, szintén „monopolista"? Még szerencse, hogy szabadon szabhatjuk meg gyártmányaink árát, így ezen az úton — értsék áruk csökkentése útján —, valamint készítményeink szüntelen tökéletesítésével igyekszünk meghódítani a vásárlóközönséget. A Carioca, Teslaton, Jupiter, Dana, Iris, Doris, Monika, Havana, Akcent, Fuga, Sonta, Dunajec ... — ki tudná felsorolni valamennyinek a nevét — legközelebbi testvérei a Mambó, a Twist és a Big Beat lesz. Hat termelősor ontja a rádiókat, négy szalag mellett két műszakban dolgoznak. Ha tudatosítjuk, hogy a kis tranzisztoros rádiót 200—250 alkatrészből, a nagy vevőt pedig mintegy 600ból szerelik össze, némi elképzelést nyerünk arról, mily fürgén kell mozogni az 1200 munkásnő ujjainak, míg a tömérdek apró-cseprő alkatrészből, rezgőcsövekből, elektroncsövekből félvezető diódákból, erősítőkből stb. üzemképes, ízléses szekrénybe szerelt készülék születik. A RÁDIŰSZEKRÉNYEKET a legjobb iparművészek tervezik, s az Országos Képzőművészeti Tanács hagyja jóvá. Minden típust — a tranzisztoros készülékek kivételével — négy változatban: kőrisfa-, tölgy-, diófaés mahagóni kivitelben gyártják. Műanyagdobozt csak a telepes rádióknál használnak. De például a Kanadába szállítandó legkisebb készülékeket is faszekrénybe kell szerelni, mert csak így kelendők ott. Angliában hiába próbálkoznánk a bakelitszekrényes rádiókkal. — Nem hódítanának készülékeik még nagyobb teret, ha olcsóbbak lennének? — Érzékeny pontra tapintott — válaszolja A. Ludrovský. — Az előállítási költséget, sajnos, nem a mi szerelő-, illetve komplettizáló munkánk határozza meg: csupán kb. 15 százalékban részesedünk a termelői árból. A többit az alkatrészek emésztik fel, amelyek — valljuk be őszintén — igen drágák. Ezért nem mehetünk lejjebb a végtermék árával, bár ezzel külföldön is tágabb teret kapnánk az üzletszerzés számára. ITT AZONBAN már a közgazdasági kérdések szférájába kerültünk, ahol Jozef Krchäavý mérnök, a közgazdasági igazgatóhelyettes van otthon. Szavai szerint a gyár az elmúlt évben már az új gazdaságirányítás elvei szerint dolgozott. Eredményeit ez a néhány tény tükrözi: régebben állami támogatásra szorultak, tavaly — a gyár történetében első ízben — aktívak lettek. Túlteljesítették a termelési tervet s a bruttó jövedelem tervét is. Ennek eredményeképpen terven felül 1,2 millió koronával többet fordíthattak a beruházásra, konkréten a munkamenetek javítására, a racionalizálásra és progresszívebb módszereket vezethettek be. — Hasznuk volt-e a dolgozóknak ls a gazdasági eredmények Javulásából? — Hogyne. Az elmúlt évben a tervezettnél 4,5 százalékkal növekedtek az átlagkeresetek, áttérhettünk a következetes denivellizálás útjára, 140 000 koronát fordíthattunk a szocialista munkaversenyben elért eredmények jutalmazására, s átlag 300 koronát fizettünk ki nyereségrészesedés címén. Természetesen nemcsak sikerei vannak a bratislavai TESLÄnak. Számos problémával kell megküzdenie nap nap után. A gyár vezetőségét bántja, hogy a munkások tudatát még nem hatotta át teljesen az új gazdaságirányítás elveinek szelleme, rosszabbodtak a szállítóiátvevői kapcsolatok, csak megkésve tudják a piacra dobni új gyártmányaikat, a rádiószekrények nem minden alkalommal kifogástalanok, s meglehetős gondot okoz a csomagolás . . . ERRŐL AZONBAN a rádlózók vajmi keveset tudnak. S nem is érdekli őket. Nekik elég, hogy a TESLA-készülékek hűen reprodukálják az őket érdeklő műsort. DÓSA JÓZSEF tanácsát megfogadva, megkérte az útjába kerülő első sofőrt, menjen vele Zarokovhoz. Amikor megálltak a keresett számmal jelölt kerítésnél, és kiszálltak a kocsiból, Marija kétségbe esett. A kerítés mögött panaszosan vonított a kutya, mintha halottat siratna. A sofőr Mariját megelőzve, lenyomta a kilincset. Az ajtó kinyílt, és üszkös romok, tárultak a szemük elé. A két holland kályha felkiáltójelként emelkedett ki a romhalmazból. Marija a városi közrendészeti igazgatóságra hajtatott. Ott közölték vele, hogy a tűz ismeretlen okból éjjel tört ki, hogy Dembovicsot, a házigazdát holtan húzták ki a romok közül. Semmi jel nem vall erőszakos halálra. A halál okáról természetesen csak a boncolás után nyilatkozhatnak, de a megboldogult nyilván erősen ittas volt, és nem tudott kikecmeregni az égő házból. Marija összeroskadva tért vissza az autóparkba. Nem volt Keserves kiábrándulás Marija egyáltalán nem nyugtalankodott amiatt, hogy Mihail ötkor nem ment haza ebédelni. Azon sem csodálkozott, hogy nem éjszakázott nála. Amikor azonban szombat reggel bement a munkahelyére, s megtudta, hogy az autó még nem tért vissza a parkba, és Szliva nagy lármát csapott, önkényeskedést emlegetett, balsejtelem fogta el. Marija elment főnökéhez, s mindent elmondott neki. Megmondta, hogyan történt az előző napi autőcsere, meg hogy Szliva kocsija még nincs a parkban. A főnök megértő, Józan ember volt. Beérte enyhe dorgálással, Šzlivának meg másik kocsit adott a tartalékból. Zarokovot, akinek Marijához fűződő érzelmi kapcsolatairól sokat hallott, mint munkaerőt Igen nagyra becsülte, s azt tanácsolta Marijának, hogy az útjába kerülő első sofőrrel menjen Zarokov lakására, ha pedig nincs otthon, jelentsék hivatalosan a rendőrségnek az autó eitűnését. Marija nem tudta Mihail címét, a személyzeti osztályra kellett mennie érte. Mire viszszatért, a diszpécserszoba tele volt emberekkel. A rossz hír gyorsan terjed. Sokan elhalasztották kiutazásukat, csakhogy részletesen értesüljenek a történtekről. Marija nem akarta egyedül felkutatni Zarokovot. A főnök históriák ködfátyla vette körül ... Ismerkedés a detektorral A tenger felől fellegek sűrűsödtek, vihar közelgett, de a levegő üde volt, mint reggel. Szemergett. Pavel a tornácon ténfergett, amikor hirtelen autó állt meg a ház előtt. Alek• szendr szállt ki belőle. Barátságos mosollyal közeledett feléje, ügyet se vetett az esőcseppekre. — Magáért jöttem, fiatalember — mondta jóindulatú mosollyal, de nem köszönt. A szokott irányban hajtottak el, de más villa előtt álltak meg. Beléptek, végigmentek egy folyosón, aztán Alekszandr kinyitott egy fehér ajtót. Beléptek egy szobába, amely orvosi rendelőre vagy laboratóriumra emlékeztetett, de nem volt az. Az ablak melletti asztalnál ötven év körüli sovány, beteges arcú, szemüveges, fehér köpenyes, fekete fejfedős férfi ült. — Nem tudja, miért hozták ide? — kérdezte németül Alekszandrtól, 'közben a tekintetével Pavelt fürkészte. Furcsa érzés fogta el Pavelt. Ez a balsejtelem azóta gyötr! őt, hogy idegen földre tette a lábát. Nehéz játszania az együgyűt, ha olyan idegen nyelven beszélnek előtte, amelyet jól ért, s tettetnie kell, hogy egy kukkot sem ért belőle. Ogv érezte, néha a nyelvtudás is ve- pfgf széllyel jár. — Nem szóltam neki — válaszolta Alekszandr, aztán oro- 19B

7szul szólt Pavelhoz: — Ez az orvos majd kezelésbe veszi magát. Vetkőzzék le derékig! (FOLYTATJUK

j L 27. képes dolgozni. A főnök berendelte a másik diszpécsert, akivel Marija váltakozni szokott. A vasárnapot Marija otthon töltötte. Mihail váratlan eltűnése alaposan megviselte a lány idegeit. Valahányszor csengettek, összerezzent, és kifutott a folyosóra. Tévedett. A szomszédok kaptak látogatókat. Különben, minek is csengetne Mihail, hisz kulcsa van a lakástól. Hétfőn munkába lépve az autóparkban Marija megtudta, hogy Szliva taxiját egy mezei úton megtalálták. Belehajtott egy fogatba, kicsit megrongálódott. Mihail Zarokov nyomtalanul eltűnt, nem tudtak rátalálni. Marija érdeklődött a közrendészeti igazgatóságon, de semmi újat nem tudtak mondani. Zarokov bizonyára megijedt, hogy felelősségre vonják, hisz régebben is volt egy balesete, amikor elütött egy gyalogjárót... ... A sofőrök általában sokat tudnak az emberekről. A parkban elterjedt az a hír, hogy az öreg Dembovics, akinél Zarokov lakott, szívbeteg volt, eltiltották az italtól, s lám vén fejére — az örök világosság fényeskedjék neki — nagy bánatában vagy örömében alaposan felöntött a garatra, ostobaságában bennégett a saját házában. Mindenki részvéttel volt Marijához, mindenki észrevette, hogy szemmel láthatóan sorvad a lány. Már az ajkát sem pirosította. Egyelőre nem sejtették, hogy Marija terhes. Még Mihaillal sem tudta közölni. Marija, amikor emlékezetében felidézte találkozásaikat és beszélgetéseiket, sokkal később jött rá, hogy Mihail korántsem volt hozzá olyan határozottan nyílt és őszinte, mint hitte volna. Például a lakással is... Mihail folyton hangoztatta, hogy a város peremén lakik szörnyű körülmények között él, még vendéget ls szégyell hívni, most meg kiderült, hogy nem is a város szélén és nem romházban lakott. Miért kellett hazudnia? Általában Mihail személyét érthetetlen, rejtélyes