Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-03 / 3. szám, kedd

Az új férj, avagy gyilkosság cseh módra EGY KIVÁLÓ OLASZ FILM nemrégiben meggyőzött bennünket arról, hogy a „Válás olasz módra" egyszerűen mondva gyilkosság. A most készülő cseh film „ ... avagy gyilkosság cseh módra" ezek szerint a válással kellene hogy foglalkozzék. Annál is inkább, mivel itt is a házasság keserveiről van szó ... Am egy kis különbség van: a cseh férj s—• Rudolf Hrušinský alakítja < nem akar megszabadulni feleségétől hanem teljesen meg kisember megszemélyesítője. Chaplin sem csupán csavargó, bottal a kezében. Hrušinský Itt nemcsak biztosítási hivatalnok, hanem a kisszerűség képe. A filmet egyelőre csak a Barrandovon vetítik, csupán a laboránsok kísérik figyelemmel František bűnterveit. Velük néztem a képeket, és furcsa érzés fogott el. Az embernek mosolyognia kell, bár tudja, hogy kegyetlenül komoly dolgokról van szó: František elképzelésében in flagranti kapJELENET A FILMBŐL akarja őt nyerni... De hát ez sem megy bonyodalom nélkül j ifi Weiss rendező, aki már csaknem húsz esztendeje pszichológiai és társadalomkritikai filmeket készít (Barátom Fábián, Üj harcosok sorakozója, Farkasverem, Rómeó, Júlia és a sötétség, A gyáva, 31 fok árnyékban stb.J, s a világban így öregbíti Barrandov jó hírét, több fesztiváldíjjal és elismeréssel a zsebében pontot tett eddigi munkássága után és most komédiára adta a fejét. „Ha az ember eléri az ötvenet és annyi változás tanúja, maga is megváltozik. Ha a dolgokat továbbra is komolyan venném, úgy érezném magam, mint egy rossz színész egy rossz filmben..." Miben áll ezen élvonalbeli cseh filmrendező megváltozása? Nézzük meg legújabb filmjét: Itt már nem boncolgatja úgy az érzéseket, mint az „Ilyen szerelem"ben, ez már nem a háborús Rómeó és Júlia állhatatosságának ódája. Weiss olyan emberről beszél, aki nem az érzéseire hallgatott, hanem az eszére. Az érzésekre hallgatni — mindig tragédiához vezet. Az észre, az már groteszk. Itt van például František (Rudolf Hrušinský alakítja), aki azt hiszi, hogy nyugdíjba meneteléig már semmi érdekes nem történhet vele. Sokat eszik, olvas, hivatalnokoskodik, 45 éves, a nők sem igen érdeklik... És mégis: elég néhány szó, és egy kivételesen szép asszony (Kvéta Fialová játssza) lesz a felesége, élete pedig álombeli paradicsommá változik ... Mindez addig tart, amíg František szerelmét meg nem keseríti a féltékenység és a gyanúsítgatás, melynek következtében rájön, hogy a felesége nem szereti őt, csupán az igazgatóhelyettes, a főnök varrta a nyakába a szeretőjét... Férjhez adta —, de kapcsolatuk tovább tart. František elképzeli, hogy megöli főnökét, saját feleségét és önmagát is. Később azonban kiváló ötlete támad: „gyilkosság cseh módra", amiért nem jár büntetés, ahol nem folyik vér, ennek ellenére kezében tartja az igazgatóhelyettes és a saját felesége sorsát, ő a helyzet ura, tökéletes a bosszú. Nem fér hozzá kétség, ez a film jő lesz. Olyan, mint a jéghegy: a víz fölé nyúló jéghegy komédia, de az emberi szem számára eltakart rész az emberi gyengék és hibák keserű és melankőlikus felismerése ... Weiss már nem tud csupán a felszínre tekinteni. Ez a film ezenkívül egy kivételes színészi egyéniség szólója lesz. Rudolf Hrušinský ebben a filmben nem csupán František alakját formálja meg, hanem ahogy mondják, túlnő a szerepén, kiegészíti a szövegkönyvet és szimbólummá válik. Svejk nem csupán egy Jellem, hanem az osztrák monarchiabeli cseh (D. Kapička felv.) ja feleségét a főnökével. Kezében egy angyalszoborral főnökére támad, de az angyal szárnya beakad a víkendház mennyezetébe és a főnök nyugodtan indul František felé. A szerencsétlen férj más gyilkolás! módot talál kl, de az sem sikerül. Végül is a főnök aludni küldi Františeket és ajánlja, hagyjon fel ezekkel a buta ötletekkel. František szót fogad, és most magát akarja elemészteni, de az ósdi csillár testének súlya alatt leszakad... A peches kisember számára nincs menekvés mindaddig, amíg fel nem ötlik benne a kivételes lehetőség... „Ne gondolja — mondja Weiss rendező, — hogy antihumánus filmet forgattam. Emberileg angazsált, emberi érzéseket ábrázoló film ez. Csak az a kérdés, hogyan tálaljuk, hogyan tekintünk rá. Napjainkban anynyi a drámaiság, hogy a melodráma elviselhetetlen. A néző megszökik a moziból, ha ott is az élet komoly problémáinak képét kapja. Tehát komolytalanul beszélek neki az életről, valószerűtlen történetet mesélek neki. A film nyilvános bemutatója előtt magam is megállapítom, hogy mosollyal és humorral sokkal többet lehet mondani és sokkal közvetlenebbül ..." HISZEM, HOGY A FILM mondanivalóját a nézők megértik. És ha mégsem történne így, a film akkor is kilencven percen át jó szórakozást nyújt. A mosoly pedig ma rendkívül megbecsült a moziban. LlDA GROSSOVÄ A NYITRAI SZÍNHÁZ ERŐSSÉGEI KÖZÉ TARTOZIK ADELA GÁBOROVÁ. KÉPÜNKÖN A BOVÁRYN

E C1M0 DRÁMA FŐSZEREPÉBEN. (Foto: S. Jansčák) IfülillI Washington-Moszkva 42,2 perc alatt V

ERNE GYULA számos, annak idején utópisztikusnak tartott elképzelése már valóság lett. A tudósok és a műszakiak ma egy további gondolatának — a földalatti közlekedés — megvalósításával foglalkoznak, amelyet a színes fantáziával és széles körű tudományos áttekintéssel rendelkező író az „Utazás a Föld közepébe" című regényében körvonalazott. Dr. Paul W. Cooper amerikai matematikus nézete szerint ennek az ötletnek a megvalósítása számos sürgető közlekedési probléma megoldását eredményezhetné. Azt a közelekedési eszközt — a földalatti expresszt —, amellyel Verne el akarta érni a Föld közepét, a matematikus szerint a következő évtizedek közlekedésében valóban használni fogják ... Szokatlan alagút Cooper 1966 februárjában kezdte meg az ötlet érvényre juttatásáért folyó kampányt^ Meg akarja győzni Washington hivatalos köreit, hogy a Washington, New York és Boston közti közlekedést legsikeresebb módon föld alatti alagút segítségével lehetne megoldani, amelyen át nagy sebességgel száguldhatnak az expresszvonatok. Már el is készítették a földalatti expressz modelljét, Oj Mexikóban pedig teljesen automatizált fúróberendezéssel megkezdték egy 3 km hosszú furat készítését. A tervezet abból indul ki, hogy két — egymástól bármilyen távol fekvő —várost legrövidebb úton a földfelszín alatt vezető alagút köti össze. Amenynyiben csupán néhány tíz kilométer távolságról van szó, a legrövidebb összekötő vonal (húr) egypár méterrel a földfelszín alatt vezet, ha azonban a földgömb ellenkező oldalán fekvő városok között akarnánk ilyen összeköttetést teremteni, a legrövidebb út a földgömb közepén át, vagy annak közelében haladna. Mi történne, ha a földgömb átmérője mentén haladó alagútba „belebuktatnánk" a vonatot? A Föld közepéig — ameddig a föld! vonzóerő hat — növelné a sebességét, azután, a Föld túlsó oldala felé a tehetetlenség segítségével folytatná az útját egészen a célállomásig. Dr. Cooper azt is kiszámította, mennyi ideig tartana a vonat „esése" Washingtonból Bostonig, vagy New York-tói Tokióig. Az eredmény meglepő: bármilyen hosszú eszményi összekötő vonal mentén haladna is a földgömbön keresztül, az „eső" vonat 42,2 perc alatt tenné meg az utat! A matematikus ezt a földi gravitáció befolyásával indokolja, amely — minél hoszszabb lesz a pálya, illetve minél mélyebben fog haladni a földgömbben —, annál erősebb hatást fejt ki. A tervezet kerékkötői Lehetséges lenne-e tehát 42,2 perc alatt legyőzni a New York —Moszkva közti távolságot? Belátható időn belül természetesen nem. A műszaki nehézségek egyelőre áthidalhatatlanok. Egy Boston és Washington közti húr-alagút megépítése viszont egészen reális. 640 km távolságról van szó, az alagút tehát legfeljebb 8 kilométerig hatolna be a földfelszín alá. Tudni kell, hogy akár 10 kilométeres furat sem okoz már műszaki problémát — a Moszkva—Washington közti 7800 km hosszú alagút közepe azonban 1146 kilométer mélyen lenne! Az alagút építési munkálatain kívül felmerülnek persze más nehézségek is. Az említett 42,2 perces utazási idő ugyanis csak abban az esetben jönne számításba, ha nem kellene figyelembe venni a súrlódást. Az alagút elméletileg légüres is lehetne, ami nagymértékben csökkentené a súrlódást, ezt azon' ban teljesen nem lehet kiküszöbölni, mivel tökéletes vákuum létrehozása igen bonyolult dolog. A vonatnak vagy más közlekedési eszköznek síneken kellene mozognia, ami további, még nagyobb súrlódást vált ki. A pály utolsó szakaszán, ahol a földi vonzóerő már nem fejtené ki kedvező hatását, ezért hajtóműre lenne szükség. Nem ez lenne azonban az utolsó akadály. Számításba kell venni a Föld mélyében uralkodó tekintélyes meleget is. Már nyolckllométeres mélységben is 125 C fok meleggel kell számolni, nem is beszélve arról a hőről, amely a kerekek súrlódása révén keletkezik. Az alagútban ezért nagy hatásfokú hűtőberendezést kellene üzemeltetni. Mibe kerülne? Nem szabad megfeledkezni a beruházási költségekről sem, amelyek olyan tekintélyesek lennének, hogy ez ideig senki sem kísérelte meg őket kiszámítani. Ezzel kapcsolatban Cooper megjegyezte: „Sajnálatra méltó körülmény ez, hiszen a tervezet feletti kételyek talán nagyobbak, mint maguk a kiadások!" Lehetséges, hogy Igaza van. A hosszú és mély alagutak bizonyára hőenergia forrásául szolgálhatnának s ezáltal valószínűleg amortizálódnának a hűtőberendezések. A

BOSTON és Washington közti út autóval vagy vasúton ma legkevesebb 7 óráig tart. Földalatti expressz segítségével nem egész egy óra alatt le lehetne győzni. S az üzemi költségek? Minimálisak lennének: a földi vonzóerő elvégre díjtalan, csupán az építkezés emésztene fel tekintélyes összegeket. Nem érdemelné-e meg azonban a nagy időmegtakarítás, hogy az óriási befektetések ellenére is gondolkozzanak a korunkhoz méltó merész tervezet megvalósításáról ? A szovjet főváros 2000-ben MOSZKVA nagyarányú városrendezését, tervszerű újjáépítését első ízben 1935-ben kezdték el. A második világháború félbeszakította ezt a munkát, a háború utáni években pedig fájóbb sebek begyógyításával kellett foglalkozni. A szovjet főváros második nagyszabású városrendezési tervét 1960—1980 bonyolítják le. Az 1960-ban megkezdett munkák jelenleg két fő irányban folynak. Első teendőként a városközpont lakosságát igyekeztek a peremkerületekbe átköltöztetni, majd 1966-ban megkezdték a városközpont újjáépítését. A fő probléma itt az, hogy a központban számos olyan templom és műemlék található, amelyet lebontani nem lehet, az egységes városkép kialakítását viszont zavarja. A tervezők a „jövő Moszkvája" kialakítása során elsősorban a lakosság érdekeit tartják szem előtt. A zöld övezetekben igyekeznek a gyárnegyedektől a lakótelepeket teljesen elválasztani. Minden kerület, városnegyed zöld övezetet kap, gondosan gyepesített parkokkal, szökőkutakkal. A tervezők mindent elkövetnek a túlzsúfoltság elkerülése érdekében. A lakóházak elhelyezése szigorú normák szerint történik, ami hektáronként maximum 400 lakost jelent. A tervezők szerint 1000 lakosra 90 bölcsődei, 160 általános iskolai férőhely és 15 kórházi ágy jut majd. A lakásépítésben az utóbbi években nagy változások tapasztalhatók. Ma már rendszerint 6—8—10 emeletes bérházakat, lakótornyokat, sőt 18—20 emeletes házakat is építenek. Ezeket nagy gonddal és körültekintéssel építik be a városképbe. A lakásépítések során nagymértékben használják az előregyártott elemeket. A lakások belső elosztása rendkívül változatos: népszerűek a változtatható helyiségméretek. Nagyarányú demográfiai felméréseket végeztek a közelmúltban annak megállapítására, hogy milyen arányban építsenek garzon vagy egy-, két-, három- stb. szobás lakásokat. , A vízellátást az épülőfélben levő Moszkva—Jauza csatorna fogja biztosítani. Az elkövetkező évtizedben naponta ezer liter vizet ad majd minden lakos számára. Minden háztömb külön fűtőközpontot kap, amelyek egymással összeköttetésben lesznek, hogy az egyik meghibásodása esetén se maradjanak fűtés nélkül a háztömb lakói. A KÖZLEKEDÉS tervezésénél is figyelembe veszik a legkorszerűbb megoldásokat, növelik a hidak számát, több aluljárót építenek, hogy ezzel minél kisebbre csökkentsék az útkereszteződések számát. Széles főútvonalak szelik át hosszában a városnegyedeket. A városrendezők gondolnak a lakosság gépkocsiállományának jelentős megnövekedésével s ezért a jövő Moszkváját nagyszámú föld alatti garázzsal és parkolóhellyel látják el. A LEGNAGYOBB PROTONSZINKROTRON A szovjetunióbeli Szerpuhov város közelében épül a világ egyik legnagyobb szinkrotronja, amellyel 70 milliárd elektronvolt állítható majd elő. A szinktrotron nagy energiájú elemi részecskék gyorsítására használt gyorsító berendezések egyik típusa. A gyorsító tér egy állandó frekvenciájú nagyfrekvenciás elektromos tér. A képen az új szinkrotron modelljét látjuk, amelynek nagyrésze már elkészült. Főbb részei: az elektromágnes, amelynek gyűrű alakú légrésében egy csőben mozognak a protonok, a nagyfrekvenciás elektromos teret létrehozó generátor és a rezonátor, amelyben a protonok felgyorsulnak. Az elektromágnes gyűrűs légrésének átmérője 472 méter, hoszsza megközelítően másfél kilométer. A gyűrű körül elhelyezkedő mágnesek súlya sok tonna s 100 mikron pontossággal vannak elhelyezve. Az új berendezés kétségtelenül nagymértékben elősegíti a mikrovilág törvényeinek megismerését s kibővíti az anyag lényegére ás sajátosságaira vonatkozó ismereteinket. 1967. I. 3.