Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-22 / 22. szám, vasárnap

Vállalkozás M furfongosság ľ AZ Dl GAZDASÁGIRÁNYÍTÁSI RENDSZER széles teret biztosit a vállalkozó szellem érvénye­sülésének. A vállalatok és a gazdasági termelőegységek vál­lalkozó tevékenységét oly mó­don kell fejleszteni, hogy In­tézkedéseikkel biztosíthassák a népgazdasági tervben megha­tározott feladataik teljesítését és ezenfelül önállóan dönthes­senek további tevékenységük­ről, természetesen a termelési lehetőségekkel és a társadalmi érdekkel összhangban. Az a célunk, hogy minden vonatkozásban fejlesszük a vál­lalatok gazdasági önállóságát s egyúttal kiküszöböljük kezde­ményezésük korlátozását. Ez a feltétele annak, hogy a válla­latok feltárják tartalékaikat, jobban kielégítsék a népgazda­ság szükségleteit, s ily módon hozzák létre a jövedelmet ter­melőbázisuk fejlesztésére és alkalmazottaik jutalmazására. A Jobb gazdasági eredménye­kért, a minél nagyobb jövede­lemért, illetve nyereségért fo­lyó versengésben azonban szá­mos gazdasági szervezet sutba dobja a korrekt módszereket. Nemegyszer — a társadalmi ér­dekkel ellentétben, partnere vagy partnerei kárára — igyek­szik minél több pénzt kicsikar­ni. Ennek vagyunk tanúi a kü­lönféle felárak számlázásánál, a nem mindig indokolt pótlékok követelésénél. Ez okozza, hogy megrosszabbodtak a szerződé­ses viszonyok s a partnerek között sokszor a farkaserkölcs s nem a szocialista vállalkozás elvei érvényesülnek. TUDJUK, a pénz mindenkinek — nemcsak az egyéneknek, ha­nem a vállalatoknak is — be­cses. Jól akarják forgatni, mi­nél nagyobb jövedelmezőségre törekednek, azt szeretnék, hogy egyre nagyobb hasznot érjenek el, hogy termékeiket a legelő­nyösebben értékesítsék. Ez he­lyes, ám csak bizonyos határig. Nem szabad ugyanis megfeled­kezniük azokról sem, akiknek termékeiket szállítják. Nem he­lyes, ha csupán üzletfelet lát­nak bennük, akik rájuk vannak szorulva. Mert Ilyenkor olyan helyzet következhet be, ami­lyenről nemrégiben olvastunk. Lehet, hogy azóta már meg­egyezett a két fél. Elrettentő példaként mégis érdemes be­szélni az esetről, amelynek két főszereplője a komáromi hajó­gyár és a Hradec Králové-i ČKD üzem. A hajó elképzelhetetlen haj­tómotorok nélkül. A komáromi hajógyárnak már évek óta a Hradec Králové-i ČKD szállítja őket. A motorokat az évek so­rán tökéletesítették. Nagy ré­szük volt ebben a komáromi szerelőknek ls, akiknek tiszte­letben kellett tartaniuk az át­vevő bizottságok észrevételeit s alkalmazkodniuk kellett az igényes szovjet átvevő követel­ményeihez. Ennek köszönhető, hogy a mai ČKD Diesel-motorok minősége felér azokkal, ame­lyeket régeben a smíchovi Sko­da szállított a hajógyárnak. MIHELYT ÉRVÉNYESÜLNI KEZDTEK az új irányítási rend­szer elvei, a hradeci ČKD mint szállító, gondolt egy nagyot: elküldte képviselőit a hajógyár­ba s kijelentette, hogy a mo­torokat a jövőben csak abban az esetben hajlandó szállítani, ha őt bízzák meg a szerelés­sel, valamint a komplett műkö­dési és üzemi próbák elvégzé­sével is. Olyan huzavona kelet­kezett ebből, amely hónapokig tartott. Mert a hajógyárnak ko­moly oka volt arra, hogy ne fo­gadja el az ilyen feltételeket. Mindenekelőtt a gyárnak szá­mos gazdag tapasztalatokkal rendelkező saját szerelője van. Jó szakemberek ezek, mind Ko­máromban, vagy közelében lak­nak. Hajlandók bármikor mun­kába állni, akár vasárnap is, ha a körülmények úgy hozzák. A javasolt megoldás azonban gazdasági szempontból sem el­fogadható a hajógyár számára. Ha ugyanis saját dolgozóival végzi a hajó két motorjának szerelését, ez a működési pró­bákkal együtt kb. 15 000 koro­nájukba kerül. A ÍKD ugyan­akkor példáuf a Váh hajón csu­pán a működési próbákért több mint 80 000 koronát számlázott a Csehszlovák Dunahajózásnak. S ha ehhez hozzászámítanánk a szerelést is, úgy minden ha­jón végzett munkáért több mint 100 000 koronát is kéme. Ha te­hát a hajógyár ezeket a munká­kat — amelyeket ez ideig saját rezsiben végzett — alszállitóval végeztetné el, tulajdonképpen kilopná a pénzt a vállalat és dolgozóinak zsebéből. Márpedig a bruttó jövedelem létrehozása és az anyagi érdekeltség szem­pontjából is minden korona be­cses. Az egész dolgot közönséges üzleti-konkurrens ügynek mi­nősíthetnénk, ha nem lenne társadalomgazdasági vonatkozá­sa ls. Nem feledkezhetünk meg ugyanis arról, hogy Komárom­ban sok a szabad munkaerő, s kevés ott a lakás. Hradec Krá­lovén s Csehország más váro­saiban is ugyanakkor munka­erőhiány van. Olyan paradox helyzetet teremtsünk-e tehát, hogy a szerelők tömegesen Hra­decből Komáromba utazgassa­nak, a komáromiak pedig Cseh­országban keressenek munkát? A szocialista szállítóknak és vállalkozóknak gazdaságpoliti­kájukban az ilyen komoly szempontokat ls tiszteletben kell tartaniuk. A VÁLLALKOZÓ KÉSZSÉG ki­bontakozása nélkülözhetetlen. Ezt követelik a népgazdaság érdekei, a termelés fellendítése, a hazai piac ellátása s az ex­portlehetőségek bővítése is. Ám ügyeljünk, hogy egyesek össze ne tévesszék olyan ravaszkodás­sal és spekulációval, amilyennek a szocialista gazdaságban nem lehet helye. (dj) A rokkantak szövetségének V. kongresszusa előtt (CTK) — A prágai Vigadóban tegnap megkezdődött a Cseh­szlovák Rokkantak Szövetsége Központi Bizottságának kétna­pos plenáris ülése, melyen a szövetség V. kongresszusának előkészületeivel foglalkoznak. A tanácskozást dr. Rudolf Tyl, a szövetség központi bi­zottságának elnöke vezette. A revíziós bizottság beszámolójá­ból kitűnt, hogy a rokkantak szövetsége tagjainak száma az 1960—86-os években csaknem 7000-rel csökkent. A tanácskozás a délutáni órákban a négy központi szek­ció tárgyalásával folytatódott. Az elfogadott határozatokat ma délelőtt hozzák nyilvánosságra. IGAZ SZÍVBŐL: További sikereket! Ľudovít Šulc elvtárs, a ki­váló tollú újságíró, a Rudé právo szlovák nyelvű kiadá­sának vezetője, a napokban töltötte be 50. életévét. A ju­bilánst levélben üdvözölte az SZLKP Központi Bizottsága ideológiai osztálya és az Újságíró Szövetség. Az Oj Szó szerkesztősége Šulc elvtársat születésnap­ján nemcsak mint kollégát, hanem mint lapunk volt munkatársát is köszönti. Sulc elvtársi,' ugyanis la­punk indulása után szer­kesztőségünk belső munka­társa, szerkesztője volt. Szerkesztőségünk igaz szív­ből további sikereket kíván Šulc elvtársnak. Miért névtelenül? (Folytatás az 1. oldalról) festékkereskedésben megválaszolnák, az irántunk tanúsított biza­lom felében szívesen érdeklődtünk volna, és eleget tettünk volna kívánságának, ha tudjuk a címét. Ha nem is érezzük magunkat hibásnak a dologban, mégis kissé kellemetlenül érintett bennünket például Szabó Vilma trebišovi olvasónk 1967. január 10-én keltezett levele. Szemünkre veti, hogy még a múlt decemberének első hetében, nyugdíjügyben fordult szerkesztőségünkhöz, de mind a mai napig nem kapott választ levelére. Csupán a félreértés elkerülése végett szükségesnek tart­juk megemlíteni, hogy a december 12-én kézhez kapott levelére, december 15-én máris postára adtuk a választ. A levél nem tért vissza, tehát feltételezzük, hogy megkapta, habár a borítékra — a néven és helységnéven kívül — nem írhattunk közelebbi címet, mivel ezzel Szabó Vilma is adósunk maradt. Es most látjuk, hogy mégsem kapta meg válaszlevelünket. A december 15-én külldött levél másolatát persze minden további nélkül újból postára adhat­nánk, de vajon célt érnénk-e, amikor most ls elfelejtette megírni, hogy melyik utcában és milyen házszám alatt lakik. Es most tegyük fel a kérdést: mire jó ez a túlzott titkolózás? Ml ad erre okot? Még ezek után sem vádoljuk levélíróinkat bizal­matlansággal. Inkább az az érzésünk, hogy egyes olvasóinkat meg­téveszt valami. Mégpedig az, hogy a „Válaszolunk olvasóinknak" című, népszerű rovatunkban esetenként a választ kérők nevének csak a kezdőbetűit tüntetjük fel. Ilyen esetek tényleg előfordulnak, ha az illető közli szerkesztőségünkkel a pontos címét, és kéri, hogy ha az újságban közöljük a kért választ, ne használjuk a teljes nevét. Ilyenkor leggyakrabban levélben szoktunk válaszolni, de ha olyan a kérdés, amelynek megválaszolása szélesebb körű érdeklő­désre tarthat számot, a levélíró kérésének tiszteletben tartásával az említett rovatban válaszolunk. A LAPBAN azonban valamennyi kérdésre lehetetlen válaszol­ni nt. Ez ntncs ts szándékunkban. Nem szeretnénk viszont csalódást okozni egyetlenegy olvasónknak sem, egyetlen­egy útbaigazítást, tanácsot kérő levelet sem akarunk válasz nélkül hagyni. Ehhez szükséges, hogy a levélíró ne titkolózzon. Ellenkező esetben hiába várja a választ. Ezért a „mulasztásért" viszont nem minket terhel a felelősség. SZARKA ISTVÁN RÖVIDEN * Az Állami Halgazdaság üzemeinek dolgozói nemsokára befejezik a nád betakarítását a befagyott halastarvakon. A dél-csehországi halgazda­ság dolgozói 1966 végéig mint­egy 3800 kéve, az állami hal­gazdaság többi üzemei pedig kb. 108 ezer kéve nádat szál­lítottak. * Száztíz éves az Első Kas­sai Sörgyár. Az évforduló al­kalmából az üzem múltjára és az első sörgyártásra vonatkozó emlékkönyvet adnak ki Koší­cén. (ti) Új szálloda r ••11/ w • r eptil Kosicen Kelet-Szlovákiában — kivált­képpen annak székhelyén — sok gondot okoz a tartós szál­lodaínség. Erről az égető pro­blémáról Zoltán Lipták elvtárs, az Interhotel kelet­szlovákiai igazgatója tájékoz­tatta munkatársunkat: • Hogyan zárult a tavalyi „mérleg"? A körülményekhez képest üzemeink az évi tervet 104,3 százalékra teljesítették. Átala­kítottuk Prešovon a Dukla-szál­lót és hozzáfogtunk a legsür­gősebb feladat megvalósításá­hoz — a košicei új „A" szálló építéséhez. • Hol tartanak? A Prešov! Magasépítő Válla­lat eddig 2 millió 796 ezer ko­rona értékű munkát végzett el. A régi „SchaLkház-Slovan" el­tűnt, s amint az Időjárás lehe­tővé teszi, azonnal hozzáfognak az épületváz „felhúzásához". • Néhány szót az épülő szállodáról... Az új — valóban minden Igényt kielégítő — korszerű szállóban 307 ágy és további 212 alkalmi férőhely lesz. A vendéglátóipari részben — kávéházban, éttermekben, hal­ban, bárban és a teraszon — 835 vendéget tudnak majd ki­szolgálni. Az épületben utazási iroda nyílik. Az új Slovan-szállót az ere­detileg tervezett időpontnál egy évvel hamarább — tehát már 1969-ben elkészítjük. m Ben-Sucot letörlik a térképről Az AP amerikai hírügynök­ség tudósítója megrázó erejű jelntésben számol be arról, hogyan töröltek le egy viet­nami városkát a térképről. A beszámolóból idézzük: A tűzvész pusztította öreg iskolaépületben Ben-Suc 50 elő­kelősége hallgatja a megyefő­nököt, aki így beszél az előtte ülőkhöz: „Az egész lakossággál együtt el kell hagyniok a tele­pülést. Nem vihetik magukkal házaikat, de majd ml gondos­kodunk arról, hogy jószágaikat és gyermekeiket elvihessék. Tel­jes biztonságban elkísérjük önö­ket egy menekülttáborba." Az előkélőség szószólója így válaszolt: „Nem akarjuk elhagy­ni mezőinket és házainkat, itt dolgoztunk egész életünkben." De nincs más megoldás, a la­kosságnak el kell hagynia a Sai­gontól 40 km-re fekvő várost. Egy kormányzászlóalj egy Ideig ' megszállva tartotta a helységet, de aztán elfoglalták a partizá­nok. A vietnami hatóságok sze­rint a 6000 lakosú ktsváros la­kosságának többsége támogatta a partizánokat és együttműkö­dött velük. A környék tavaly a „kommuntsták" utánpótlási bá­zisa és főhadiszállása lett. Az amerikai hatóságok ezért titok­ban drákói rendszabályok alkal­mazására határozták el magu­kat s az akcióról csak egy nap­pal előbb értesítették a vietna­miakat. A Ben-Suc elleni támadást nem előzte meg tüzérségi elő­készítés, sem bombázás. Hatvan helikopter gyalogosokat tett a földre a város három pontján. Ezt követően repülőgépek bom­bázták és gépfegyverezték a te­lepüléstől északra elterülő dzsungelt. Amikor a helikopterek le­ereszkedtek, a helybeliek ha­nyatt-homlok menekülni próbál­A francia miniszterelnök televíziós beszéde Párizs (CTKj — A francia televízió péntek este interjút közvetített Pompidou miniszter­elnökkel. Igy a kormány tulaj­donképpen igénybe vette a te­levíziót a parlamenti választá­sok előtti kampány céljára, azon törvényszabta időn kívül, amely egyenlő arányban áll mind a kormány, mind az el­lenzék rendelkezésére a válasz­tások előtt. A legnagyobb újdonság az volt, hogy a miniszterelnök ez­úttal eléggé behatóan beszélt olyan külpolitikai problémák­ról, amelyek eddig az elnök „hatáskörébe" tartoztak. Wilson, angol miniszterelnök küszöbönálló látogatásával kap­csolatban Pompidou kijelen­tette, hogy Anglia és az euró­pai kontinens országai között továbbra is fennállnak a nézet­eltérések. A nyugatnémet kan­cellár párizsi látogatása folya­mán a két fél megállapodott abban, hogy kívánatos volna összehangolni a Közös Piac or­szágainak politikai együttműkö­dését. Emlékeztetett arra, hogy a francia kormány az NDK-t „nem tartja államnak". Fran­ciaország az Egyesült Államok­tól és a Szovjetuniótól függet­len politikát szándékszik foly­tatni. A továbbiakban a francia mi­niszterelnök az ország gazdasá­gi és szociális helyzetéről be­szélt, amelyet eléggé rózsás színekkel ecsetelt. Érdekes újítás a jugoszláv parlamentben Belgrád (CTKj — A Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság parlameneti épüle­tében szimultán fordítóberende­zés szerelését kezdték meg, amelynek segítségével a kisebb­ségek képviselői, tehát a ma­gyarok és a szkipetárok saját anyanyelvükön előadott felszó­lalásait szerb, horvát, szlovén és macedón nyelvre fordítják. tak, a házakban és a földbe vájt odúkban rejtőztek el. Többen megkísérelték, hogy egérutat nyerjenek. Hármat közülük le­lőttek. A vietnami helikopterek a városka fölött körözve a követ­kező angol és vietnami nyelvű felírást sugároztak: „Be van ke­rítve. Ellenállásra nincs re­mény. Maradjanak az utcákon és jöjjenek a főtérre. Mindenki az Iskola előtt gyülekezzék. Aki a folyó felé próbál menekülni, agyonlövik". Késő délutánra 3800 férfi, asszony és gyermek gyűlt ösz­sze. Ekkor a megyefőnök közöl­te, hogy el kell hagyniuk a vá­rost és át kell települniük Phu­Cuong környékére egy mene­külttáborba. Röviddel később a vietnami katonák átkutatták a házakat, hogy magukhoz vegyék a ba­romfit és a rizst, amit majd visszaszolgáltatnak a lakosok­nak. Ben-Sucot a lakosság tá­vozása után letörlik a térképről — fejeződik be az AP helyszíni tudósítása. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT AZ NDK FŐVÁROSÁBAN teg­nap megalakult a Nagy Októbe­ri Forradalom 50. évfordulójá­nak ünnepségeit előkészítő bi­zottság. Elnöke Walter Ulb­rlcht, az NSZEP Központi Bi­zottságának első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke. az indonéz hadsereget Djakarta (CTKJ — Az AFP hírügynökség djakartai tudósí­tójának jelentése szerint szom­baton mozgósították az indonéz hadsereget. A mozgósítási parancsot Su­harto tábornok, az indonéz kor­mány elnöke adta ki. A tudósí­tó úgy véli, hogy ez is része annak az akciónak, amellyel nyomást akarnak gyakorolni Sukarno elnökre. Suharto ugyanis kijelentette, hogy olyan okmányokat találtak, amelyek megcáfolhatatlanul Igazolják Sukarnónak a szep­tember 30. államcsíny-kísérlet­ben való részvételét. Ugyancsak szombaton jelen­tette ki a Sukarno ellen tünte­tő diákok előtt Suharto tábor­nok személyi megbízottja, hogy a szolgálati szabályzat szerint a parancsnok felelős minde­nért, az elnök pedig a fegyve­res erők legfőbb parancsnoka. Az Antara indonéz hírügy­nökség szombaton több hírben számolt be arról, hogy a Su­karno-ellenes hangulat egyre fokozódik. A turisztika elősegíti a népek közeledését New York (CTKj — U Thant, az ENSZ főtitkára az Utazási Irodák Nemzetközi Szövetségé­hez intézett üzenetében leszö­gezte, hogy a devizajövedelmek igen fontos forrása, s az orszá­gok békés kapcsolatának és kölcsönös megértésének jelen­tős eszköze az idegenforgalom. U Thant a nemzetközi turisz­tikai évvel kapcsolatban hang­súlyozta, hogy a turisztika vi­lágviszonylatban ls az egyik leg­gyorsabban fejlődő közgazdasá­gi terület. Megállapította, hogy a turisztika egyelőre elsősorban a fejlett országoknak jelent több jövedelmet, de véleménye szerint a fejlődő államoknak is Igyekezniük kell — a turiszti­ka kibővítésével — növelni be­vételeiket. A főtitkár a turiszti­ka második, nemzetközileg fon­tos szerepét abban látja, hogy a szociális, nevelő és kulturális szempontoktól eltekintve, hoz­zájárul a világbéke megszilár­dításához, új ismeretekkel gaz­dagítja az emberiséget és elő' segíti a kölcsönös megértést. Jelentkezzen a tulajdonos London (CTK) — Az angol rendőrség csütörtök óta keresi azt a polgárt, aki Londonderry város közeié ben történt autószerencsét­lenség során elvesztette szaglószervének egy darab ját. Az MMT 782 rendszámú kocst a síkos úton megcsú­szott, és egy falnak rohant. Vezetője még ismeretlen. Orrának egy darabját meg­fagyva találták meg a ko­csiban, és letétbe helyezték a northerhallertoni várost kórházban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom