Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-20 / 20. szám, péntek

• •••••••••• ••••••••••• f y i 'fü • - - n; N • ••••••••••••••••D BECKET (angol) Hódító Vilmos normandiai hcrceg, majd angol király unokájának, II. Henriknek uralkodása idején (1154—89) játszódik jean Anouilh Becket avagy az Isten becsülete című drámájának cselekménye. A dráma alapján Edward Anhalt Irt forgatókönyvet, amely szerint a neves rendező, Peter Glenville készített filmet. (Színes, szélesvásznú és 70 mm-es is.) A modern francia dráma és a hasonló felfogásban készült angol film is Inkább lélektani, mint történelmi. A cselekmény: II. Henrik küzdelme a papi renddel szemben a központi, királyi hatalom megerősítéséért — inkább csak háttér, kulissza. Homloktérben a normán származású király és az angolszász kancellár, később angol érsek kölcsönös, elejétől fogva tragédiát ígérő viszonya áll. Thomas Becket, a meghódított angol né'} fia kora ifjúságában kegyeltjévé válik II Henriknek, AZ ÉJSZAKA aki nemesi rangra emeli, megteszi kancellárjává, aztán az angol egyház fejévé. Becket, vállalva saját népe megvetését, hűséges a királyhoz, de csak addig, amíg meg nem oszlik az uralkodó iránt érzett kötelességtudata. Az érsek Becket nem hajlandó kompromisszumokra, s jellemében egyenes marad akkor is, amikor már tudja, hogy nem kerülheti ki a király bosszúját. Peter Glenville rendezése nem hozott eredetit, újat, de feladatát kellp hozzáértéssel teljesítette. Kétségtelenül figyelemre méltó a két főszereplő, a híres-neves Richard Burton (Becket) és Peter OToole (II. Henrik) kiemelkedő művészi színvonalú játéka. Jól megfeleltek az igényes szerep követelményeinek, játékuk hiánytalanul kielégíti a magssabb mér cével mérő nézőt is. (szó) (olasz) Az elidegenedés, a messzemenően fejlett műszaki tudomány, a technikai civilizáció és az érzéseiben, gondolataiban bizonytalanná vált ember közötti elszigeteltség a témája Michelangelo Antonioni 1961-ben készült filmjének, Az éjszakának is, amely az e témával foglalkozó tetralógia része. E négy filmből nálunk tavaly már bemutatták a Napfogyatkozás címűt, ugyancsak Monica Vittivel a főszerepben. Az éjszaka ugyan egy évvel előbb készült el a Napfogyatkozásnál, a néző számára nem jelent hátrányt, hogy nálunk a bemutatás sorrendje fordított. Az éjszaka cselekményét Antonioni egy délután, este és éjszaka néhány órájába sűrítette s rendkívül jellegzetes műVészi köpet fest a kor emberének — helyileg és társadalmilag meghatározott embercsoportról van szó — érzelmeiről. Milánóban vagyunk. Egy tikkasztó nyári délután a Fontano házaspár programját követjük. Már az autóban elhangzott néhánv mondat elárulja, hogy háDRÁGA JOHN zasságukat csupán a megszokás tartja össze, a sikeres író és gazdag felesége egykori szerelme kihunyt, nem együtt, csak egymás mellett élnek. A szavak, a mozdulatok idegesítően elkopottak, gépiesek, érzéseiket, gondolataikat magukba zárják, már nincs egymásfelé vezető út közöttük. S emiatt mindketten szenvednek. A magány, a reménytelenség. az elidegenedés szimfóniája ez a film, melyben a házaspár őszinte barátjának korai halála tartja ébren az elmúlás gondo latát. S itt meg kell feltétlenül említenünk Giovanni di Venan zo kameráját, aki remek kom pozíciójú képekkel, kultivált ki finomult felvételekkel tolmácsolta a rendező elképzeléseit. Csak sajnálhatjuk, hogy a te hetséges operatőr kezéből tavaly tavasszal, 45 éves korában végleg kiesett a kamera. A film három főszereplője Monica Vitit, Jeanne Moreau és Marcello Mastrotanni a mi kö zönségünk körében is Igen népszerű. A film művészi sikere az ő érdemük is. (svéd) Kevésbé ismertek nálunk a svéd filmek szereplői. Jari Kulié (John

j és Christina Chollín (Annitaj talán először mutatkoztak be a hazai közönségnek, de közvetlenségükkel kétséget kizáróan megnyerik tetszését. Lars—Magnus Lindren rendező — Olle Länsberg regénye alapján forgatott — Drága John című filmje általában optimista kicsengésű. Egy hajóskapitány és egy fiatal pincérnő egymásra találásának egyszerű történetét meséli el. A fiatal leányanya és a házasságában csalódott tengerész lelkivilágát olyan mélyrehatóan és világoson rajzolta meg, hogy művét a kritika egyhangú elismerésA HETEDIK PECSÉT sel fogadta. Az egyszerű cselekményt formabontó módon vezeti, a gondolattársítás vagy a képben vagy a dialógusokban jut érvényre s így a mű elég igényes a nézővel szemben. A filmben néhány merész erotikus jelenet is van, de ez a svéd filmeknél már nem okoz meglepetést. A svédek szexuális vonalon nem titkolóznak, e problémával a legtermészetesebb hangon, nyíltan foglalkoznak. A film tavaly a legjobb kül földi filmek sorában versenyzett Amerikában az Oscar-díjért s csak a legutolsó körben maradt el Kadar és Klos Üzlet a főutcán című alkotása mögött. (svéd) 1956-ban készült Ingmar Bergman világhírű svéd rendező tizenhetedik műve, A hetedik pecsét, amely 1957-ben elnyerte a cannes-i nemzetközi filmfesztivál különdíját. A rendező így nyilatkozott művéről. „A középkorban az emberek a kolerától féltek, mi manapság az atombombától való félelemben élünk. A hetedik pecsét aliegória. Témája egyszerű: az ember, a maga örökös isten keresésével, amikor az egyetlen, ami biztos az a halál... Alakiaim nevetnek, sírnak, kiabálnak, félnek, beszélgetnek játszanak, szenvednek. Rettegnek a kolerától, az utolsó ítélettől. Mi másfajta rettegésben élünk, de szavaink azonosak." Antonius Block kereszteslovag, az élet értelmét, isten létezését kutatja a kolerapusztította vidéket járva. Sötét, komor film A hetedik pecsét, melynek allegóriája az igényesebb moziközönség számára jelent élvezetet. A film Ingmar Bergman nevéhez méltó alkotás. S. K. Ingmar Bergman „Hetedik pecsét" című filmjének egyik jelenete. A rácsón túl aki az élet értelmét, Isten létezését kntatja. A rácson innen az egyetlen biztos pont, a halál, de a kérdésekre fi sem ad választ. Időszerű közgaxdasá A fogyasztó számlájára! A fogyasztó megkárosítása évről évre emelkedő irányzatot mutat. E nem kívánatos jelenség további terjedésének megakadályozására a fogyasztókat meg kell ismertetni a megkárosítás formáival, amelyek leggyakrabban a vendéglátóiparban fordulnak elő. A megkárosítás azt jelenti, hogy a vendéglátóiparban nem tartják tiszteletben a fogyasztók alapvető érdekeit, amit e szolgáltatási ágazat minőségi színvonala egyik lényeges negatív jellemvonásának kell tekintenünk. Nem lehetünk elégedettek a vendéglátóipar gazdasági eredményeivel, ha megkárosítja a fogyasztókat, vagy ha éppen ennek segítségével éri el az eredményeket. A fogyasztók érdekének a tiszteletben tartásától függ, hogy a fogyasztó igénybe veszi-e a vendéglátás szolgáltatásait, ha ezekre egyébként nincs rászorulva. Végső soron tehát ettől függnek a gazdasági eredmények is. A fogyasztó megkárosításában a következő irányzatokat figyelhetjük meg: — a fogyasztók tudatos megkárosítása és meglopása; — a fogyasztók megkárosítása nem véletlen, kivételes jellegű, hanem rendszeresen ismétlődő jelenség; — a megkárosítás aránytalanul nagy, mert minden harmadik fogyasztást több mint 4 százalékkal megdrágítanak; — a megkárosítás az interhotelek üzemeiben a legnagyobb, továbbá a szövetkezeti üzemekben, a kávéilázakban és az éttermekben; — a megkárosítás gyakorisága szerint a sorrend a következő: szövetkezeti üzemek, kávéházak, éttermek, interhotelek; — a fogyasztó javára történő számlázás lényegesen kevesebbszer fordul elő, és ugyancsak negatív jelenség, mert végső fokon rtás fogyasztók megkárosítását váltja ki; — 1965-höz viszonyítva a megkárosítás emelkedő irányzatú. A megkárosítás formái A fogyasztókat leggyakrabban az árban, mértékben és súlyban károsítják meg. E formák aránya lényegében azonos mind az állami, mind a szövetkezeti szektorban, az interhotelekben azonban az ár a megkárosítás leggyakoribb formája. Az árban való megkárosítás az utóbbi években emelkedő irányzatú. 1965-ben 1964-hez viszonyítva aránya a nyugat-szlovákiai kerületben a szövetkezeteknél 41 százalékkal növekedett, a kávéházakban — éttermekben 25,2, az interhotelekben 20,1 százalékkal. Ezt egyrészt azzal kell magyarázni, hogy a lelkiismeretlen dolgozók visszaélnek a gyakori árváltozással, melyről a fogyasztók gyakran nincsenek informálva. Másrészt azzal, hogy az árváltozásokról az információk gyakran nem érkeznek le az üzemekbe, vagy senki sem veszi őket figyelembe — beleértve a vállalatok dolgozóit — annak ellenére, hogy a szállítók már az új árak szerint számláznak. A fogyasztót az árban még a következő módon károsítják meg: — helytelen összeadással (az árakat helytelenül írják egymás alá és olvashatatlanul); — az étlapokon helytelenül tüntetik fel az árakat; — fejből számolnak és nem adnak számlát; — rosszul számítják fel az árpótlékot (minden tételre külön, helytelenül kerekítik ki az öszszeget). Az adag be nem tartásával kapcsolatban rá kell mutatni arra, hogy az üzemek vezetői és a vállalatok részéről e problematika iránt minimális az érdeklődés, ami abban is megmutatkozik, hogy sok vendéglátóipari üzemben helytelen mérleget és súlyokat használnak. Néhol akadnak még az OsztrákMagyar Monarchia idejéből is. A fogyasztók, akik nem reklamálják a helytelen adagot, bár az könnyen észrevehető, és az ellenőrzést lekicsinylik, saját maguk megkárosítását segítik elő. Az anyagnormák be nem tarafása, mint a megkárosítás formája is nagyon gyakori. Tudatosítani kell, hogy nemcsak kimutatott értékekről van szó. A legtöbb esetben a norma be nem tartósa — beleértve az előkészítés technológiáját — hatással van az ételek és italok kalóriaértékére, az ízletességre és a tálalásra, amit nem lehet lényegtelennek tartani. Különösen nem a külföldiek szempontjából. Még mindig előfordul, hogy az alkoholt keverik, az ételeket és italokat olyan anyagokból készítik, amelyek szavatolási ide-je letelt. Sőt olykor romlott nyersanyagokból ls, bár ez utóbbi már csak elvétve fordul elő. Nem szabad azonban szemet hunyni a kávéadag be nem tartása felett. Az esetek 73,5 százalékában a kávét az előírásosnál kisebb adagból készítik. Megdöbbentő, hogy a legnagyobb százalékban az interhotelekben nem tartják be az előírt normát (az esetek 80,5 százaiékában}. Ha még hozzászámítjuk, hogy sok esetben régi nyersanyagból készítik a kávét (szavatolási idője letelt), ezzel a fogyasztót kétszeresen megkárosítják. A választékminimum be nem tartása az alacsonyabb árosztályokban közvetett, de nagyon érzékelhető megkárosítása a fogyasztóknak, mert kénytelenek drágább termékeket fogyasztani. Azok az érvelések, hogy a fogyasztók nem tanúsítanak érdeklődést, nem helytállók, mert ha az előírt árban nem készítenek ételeket, akkor nem lehet megállapítani a fogyasztók érdeklődését. Az árjegyzék, a fogyasztói normák és a nyersanyagkészletek az üzemekben ezeknek az ételeknek a készítését lehetővé teszik, de megállapítást nyert, hogy a választékminimumot egy esetben sem tartják be. Nyilvánvaló tehát az árfelhajtó igyekezet a gazdálkodási eredmények javítása érdekében. A megkárosítás függ az üzemek típusától is. Leggyakrabban a kávéházakban és eszpresszókban károsítják meg a fogyasztókat. Legnagyobb öszszegben a vendéglőkben, a söntésekben (7,05 korona 100 korona fogyasztásra), a kávéházakban í5,14 korona), az éttermekben (4,67 korona) és büfékben (3,04 korona) károsítják meg a vendéget. Okok Néhány általános tényezőre mutatunk rá, melyek közrejátszanak a fogyasztók megkárosításában. A vendéglátásban foglalkoztatott nők magas ará nya a fogyasztók megkárosítása szempontjából negatív tényezőnek tűnik, mert a nők gyakrabban számolnak többet a saját javukra, mint a férfiak. A szakképzettség a megkárosítás szempontjából nem olyan fontos tényező, mint általában gondolják. A szakképzetlenségből keletkező tévedések inkább az eladók kárára történnek. Ellenkezőleg, a szövetkezeti üzemekben a szakképzett dolgozók gyakrabban csalnak. A férfiaknál megállapítható, hogy a szakképzettség inkább saját érdekeik szem előtt tartásában nyilvánul meg, mint a fogyasztó érdekében végzett pontos és jó minőségű munkában. A számlázás pontosságát a fáradtság lényegesen nem befolyásolja. Erről tanúskodik a pontatlan számlázás a munkaidő első órájában, valamint az a tény, hogy a munkaidő hoszszubbodásával, tehát a fáradtsággal, csak a fogyasztó rovására történő számlázás aránya emelkedik, míg az eladó rovására történő számlázás aránya csökken. Ebből következik, hogy a 8 órán felüli munkaidőben a fogyasztók megkárosítása lényegesen emelkedik. A kortényező is fontos. A fiatal alkalmazottak lényegesen pontatlanabbul dolgoznak mind a fogyasztók, mind a maguk rovására. Legpontosabban dolgoznak a 30— 40 évesek. Az idősebbekre az elővigyázatosság jellemző, legtöbbször keveseblwt számláznak. Leggyakrabban károsítják meg a fogyasztót a nőtlen és hajadon és az alacsony keresetű dolgozók. A vállalati igazgatóságok irányító és ellenőrző munkájának alacsony színvonalában rejlik többek között a megkárosítás alapvető oka. A nyilvántartás gyenge színvonalú, az igazgatókat, az üzemvezetőket és helyetteseiket úgyszólván semmi anyagi érdekeltség sem fűzi ahhoz, hogy javítsanak munkájukon. Az ellenőrző szervek rendszerint nem alkalmaznak anyagi megtorlást a felelős dolgozókkal szemben. De a nem reális feladatok teljesítése is sok esetben a fogyasztók rovására, vagy érdekeire való tekintet nélkül történik. Valamennyi irányítási fokon csak a gazdálkodási eredménytik a fontosak, főleg vállalati szempontból, s tekintet nélkül arra, milyen módon érik el ezeket, respektálják^e a fogyasztók érdekeit. Erre az irányítás és főleg az ellenőrzés nem összpontosul, vagy ha Igen, akkor csak egészen formálisan és hatástalanul. Kinek van haszna belőle? A vendéglátóipari dolgozók anyagi érdekeltsége a megkárosításban az egyik legfontosabb tényező. A megkárosítássá) az illető üzemben tartalékok keletkeznek (pénzben vagy nyersanyagban).- Aszerint, hogyan vannak e tartalékok nyilvántartva, lehetőség nyílik személyes meggazdagodásra, vagy a gazdálkodási eredmények javítására. Ha valamely mutatót a fogyasztó becsapásával teljesítik, ez további megkárosításra ösztönöz. Azonban mindkét esetben a következmény ugyanaz: Jogtalan anyagi előnyökhöz jutnak a vendéglátók és károsodnak a vendégek. KOVÁCS VILMOS mérnök Szocialista országok energia-cseréje A szocialista országok Prágában működő Központi Energia Diszpécser Szolgálatának adatai szerint Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK, a Szovjetunió, Magyarország és Románia 1966. évi kölcsönös energiacseréje elérte a 6,5 milliárd kilowattórát, ami 20 százalékkal több, mint az előző évi. A hat ország erőművelnek teljesítménye egy év alatt 3000 megawattal növekedett Sikerült biztosítani minden tagállamban az ipar és a lakosság folyamatos villanyellőtását. 1966-ban ls fejlődött a hálózat műszaki színvonala. Megkezdték a 400 kilovolt feszültségű távvezetékek építését, véglegesen üzembe helyezték a Szovjetunió és Lengyelország közötti vezetéket, befejeződött a Szovjetunió—Magyarország—Csehszlovákia között megépítendő 400 kilovoltos vezeték tervezése is. Csökkent az Egyesült Államok aranytartaléka A Federal Reserve Bank közlése szerint az Amerikai Egyesült Államok aranytartaléka november hó folyamán további 49 millió dollár értékkel csökkent, úgyhogy az 1966. év tizenegy hónapjának együttes csökkenése 544 millió dollárra rúg. Az Egyesült Államok aranytartalékának értéke 1966 november végén 13 milliárd 262 millió dollár volt, szemben az ''949. évi 24 milliárd 563 millió dollárral. 1967. I. 20.