Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-20 / 20. szám, péntek

TELEVÍZIÓ A karácsonyt, szilvesztert és újévet sokan otthon, meghitt családi vagy baráti körben, a képernyő előtt töltik. A francia televízió ezért különös gonddal készült erre az alkalomra. Az eredmény azonban — sajnos — nem elégítette ki teljesen a várakozást. Az ünnepeken sugárzott adások közül a következők említésre méltók: „A Berezina trombitása" című film szerelmi kaland a napoleoni hadjáratok idejéből, amelyben a főszerepeket Dominique Paturel és a csinos Chrtstiane Minazzoll alakította. Továbbá ]ean Richard híres kom'kus bemutatója a „Bohóc ural " Az „isteni" Greta Garbót háro. legjobb filmjében csodálhatták P'Rg. Sokan nyilatkoztak elismerően Charles Vanel és Francine Olivier kitűnő alakításáról Daudet „Az Arles-l leány" című színművében. SZÍNHÁZ ÉS MOZI Akit nem vonzott a képernyő és hajlandó volt megfizetni a magas helyárakat, színházban vagy moziban szórakozott az ünnepek alatt. ' • Az operában Bizet Carmenlét játszották, az Opéra Comique-ben pedig Puccini Bohéméletét. A Comédie Francalse több darabot tűzött műsorra, köztük „Monsieur Perriclion utazását". A „modern színpadokon" a legnagyobb sikert Weiss Marat-ja, Dosztojevszkij Félkegyelmíije és M. Pagnol Topáza aratta. O A revüszínházakat szinte elárasztották a látogatók az ünnepek alatt. A legtöbben az ügyes rendezéséről híres Chatelet-ben voltak, ahol már egy éve játsszák Georges Guétary és Jean Richard sikeres szereplésével Aznavour „Farsang úr" című operettjét. A Mogadorban A velencet szerelmesek kerültek bemutatásra. A Bobtnóban a csodás Barbara énekelt. ® Mint ahogy ezt a mozipénztár előtt sorakozó tömeg bebizonyította, legnagyobb volt az érdeklődés a Nagy Csavargás Iránt. Nemcsak a két kitűnő komikus: Bourvil és De Funés hatott mágnesként, hanem mindenekelőtt a tény, hogy francia vígjátékról van szó. Ezek ugyanis mostanában már ritkaság számba mennek, és ezért sikerük van még akkor is, ha minőségük vitatható, mint történetesen ebben az esetben. LEVELESLÁDA Becsületesen helytáll Annál az alakulatnál, ahol Po•5 Iák tiszl az alakulat pártszert ,; vezetének elnöke, az utóbbi ^^^H^^H^^HHK' taggyűlések egyikén megtárgyalták Anton ťrtknp közkatona felvételét a pSrt tagjainak sorába. Prokop a katonai szolgálat előtt mint lakatos dolgozott. Példásan teljesítette feladatait, tervét állandóan túlszárnyalta. Becsületes helytállását a katonaságnál ls folytatta. Parancsnokának is az a véleménye róla, hogy becsületes, szolid ember. A munkásszülők gyermeke igazi katona, jó elvtárs, a többlek példája. Megérdemli, hogy Ä párt tagjává váljék. Guttlieber Ferenc tőhadnagy Villanyt kaptak / Felsőpatony-Rét tanya lakóit nagy őröm érte, náluk is bevezették a villanyt. Ez lehetővé teszi, hogy most már ők ls kulturáltabb életet élhessenek, hiszen a televízió és a rádió összeköti őket a nagyvilággal. Tánczos Mária Új lakótelep épül A Magasépítő Vállalat rimaszombati kirendeltségének dolgozói megkezdték Rimaszombat új lakótelepén, a Rima partján az első lakóházak építését A közeli években itt több mint 800 úf lakás, kórház és üzlethálózat épül. Két tízemeletes lakóházat egyenként 40 lakásegységgel "lég ez évben átadnak rendelkezésének. KOVÁCS ZOLTÁN Rimaszombat Beszélnünk kell róla! Hét évig épült a harmaci kultúrház, s 1965-ben végre elkészült. A lakosság brigádmunkával, az EFSZ anyaggal, az állam pénzzel járult hozzá az építkezéshez. Lassan két éve, hogy elkészült, sajnos azonban nem szolgálja küldetését. Van kultúrház, de hiába várja a falu lakossága a kulturális élet megmozdulását. Pedig a faluban szép számmal élnek fiatalok, csak vezetni, irányítani kellene őket. Időszerű lenne, ha az illetékesek ezzel az i.'ggyel a közeljövőben koinnlyibban foglalkoznának. Bencdök Barnabás Haimac Sok a baleset Az elmúlt évben a košicel járásban 359 forgalmi baleset történt. Ezeknél 17 személy meghalt, 64 megsebesült, 91 könnyebb sérüléssel úszta meg. A gazdasági kár azonban meghaladta az egymillió koronát. Mi okozta ezeket a baleseteket? Az első helyre a gyorshajtás került, másodikra az alkohol. A vezetők gyakran nem veszik figyelembe az előnyszabályokat, helytelenül előznek és térnek ki. Sajnos a balesetek számának görbéje az nlőző évhez viszonyítva emelkedő Irányzatú. Iván Sándor, Košice Keressük a jó példát Egy évvel ezelőtt a košleei járásban a helyi nemzeti bizottságok 46 kisüzemet irányítottak. Egy éven belül számuk 122-re emelkedett. Bevételük 4,5 millió koronát tett ki, ebből a nemzeti bizottságok egymillió koronával részesedtek. L S. JOGI TANÁCSADÓ A szakszervezeti funkcionáriusok munkamentesítéséről és díjazásáról 1867. január 1-én lépett hatályba a Szakszervezetek Központi Tanácsának a Törvénytárban 1966/93 sz. alatt közzétett hirdetménye. Irányelvei szabják meg, hogvan és mikor lehet a szakszervezeti funkcionáriusokat mentesíteni az állásukból eredő kötelességektől. A hirdetmény hangsúlyozza, hogy a szakszervezeti mozgalomban betöltött tisztségek tiszteletbeliek és elvben a munkaidőn kívül gyakorolják azokat. A szakszervezeti tisztségeket kivételesen a hivatalos időben is el lehet látni, ha azt a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom alapszervezete, valamilyen kulturális intézménye, illetőleg a magasabb fokú szakszervezeti szerv feladatainak jellege és terjedelme megkívánja. Az üzem vezetősége köteles esetről esetre, a feltétlenül szükséges Időre munkájától mentesíteni szakszervezeti tisztséget betöltő dolgozóját, éspedig az ilzeml bizottság határozata, magasabb fokú szakszervezeti szerv meghívása, vagy megbízása alapján. Az üzem köteles az alapszervet taggyűlésének vagy konferenciájának határozata érteimében az említett tisztséget betöltő dolgozóit a munkaidő alatt rendes munkájuktól mentesíteni a hét bizonyos napjára, napjaira vagy ezeken a napokon a munkaidő egy részére. A taggyűlés, vagy a konferencia ilyen határozatát a járási szakszervezeti tanácsnak Is jóvá kell hagynia. Az üzem a szükségnek megfelelően az üzemi bizottság határozata értelmében rövidebb vagv hoszszabb időre rendes munkafeladataitól mentesíti azokat a dolgozókat, akikre hivatali vagy műszaki feladatok elvégzésére a szakszervezeteknek szüksége van. A hirdetmény aláhúzza, hogy az üzemi bizottság nem lesz sohasem a mentesített dolgozó munkaadója. Az Ilyen mentesített funkcionárius továbbra is az üzem alkalmazottja marad. A vállalat vezetősége köteles a mentesített szakszervezeti funkcionáriusokkal szemben a munkajogi előírásokból eredő kötelezettségeit teljesíteni (beteg-, járadékbiztosítás, béradó stb.), hacsak a rendeiet ezt nem szabályozza másképp. Amennviben a mentesített dolgozó visszatér vállalatéhoz, ugyanarra, vagy legalább megfelelő munkahelyre kell beosztani. A SZAKSZERVEZETI FUNKCIONÁRIUSOK MENTESÍTÉSÉNEK FELTÉTELEI A szakszervezeti szerveknek alaposan. tényleges szükségletüknek megfelelően kell határozniuk funkcionáriusaik munkafeladatoktól való mentesítéséről, mivel a magasabb fokú szakszervezeti szervek nem járulnak hozzá a mentesített funkcionárius munkabérének megtérítéséhez. Továbbra ls érvényes az a fő elv, hogy a szakszervezeti funkcionáriusok munkáját önként, az ügy iránti áldozatkészségből vállalják. Szakszervezeti ' funkcionáriust tartósan csak olyan üzemben mentesíthetik munkafeladataitól, amelyben a szakszervezeti mozgalomnak 800-nál több tagja van; 2501—4500 tag esetében két funkcionárius mentesíthető, 6501—8500 tag esetében 4, stb. funkcionárius mentesíthető. Kivételt (főként több kisebb, különböző helyen levő üzem esetében) a Szakszervezetek Központi Tanácsa engedélyezhet. Az említett módon tartósan mentesített (függetlenített) funkcionáriusokat a magasabb szakszervezeti szervek ls megbízhatják bizonyos feladatokkal. Esetleges útiköltségüket és napidíjukat kötelesek megtéríteni. A szükségnek megfelelően az adminisztratív munkák végzésére megfelelő mértékben kell dolgozót mentesíteni, tartósan ez azonban csak akkor lehetséges, ha az üzemnek legalább 1500-r.ál több szakszervezeti tagja van. FIZETÉSMEGTÉRlTÉS MENTESÍTÉS ESETÉBEN Egy bőnapot meg nem haladó Időre (gyűlésekre, aktívákra, iskolázásokra stb.) a mnnkaadó fizeti ki a mentesített funkcionáriusnak, illetve adminisztratív dolgozóknak átlagbérűket. Az így kifizetett munkabért és az esetleges táppénzt az illetékes szakszervezet megtéríti az üzemnek. Ez a megtérítést kötelezettség nem áll fenn akkor, ha a kérdéses mentesített dolgozók az elmulasztott munkaidőt máskor ledolgozzák. Az alapszervezetek funkcionáriusainak esetében továbbá akkor, ha az üzem feladatainak megoldáséval kapcsolatos ügyről, illetve tevékenységről van szó. Az alapszervezetek, az üzemi kulturális és üdülési intézmények tartósan mentesített funkcionáriusait, a mentesített hivatali (adminisztratív) dolgozókat az üzemi bizottság díjazza. A kifizetést ugyan az üzem eszközli, de az alapszervezet pénzéből. A hirdetmény hasonlóképpen szabályozza az üdülési létesítmények és a pionír táborok részére ideiglenesen mentesített dolgozók fizetésének megtérítését. Dr. FÖLDES JÓZSEF Pavel felbukkanva látta, hogy vagy két karcsapásnyira Krug fulladozik. Jobbjával megragadta a felbukkanó-elmerülő Leonyidot, aztán bal oldalára dőlve a hajóhoz úszott. Megragadta a hajó korlátját, átvetette magát rajta, aztán felhúzta Krugot a fedélzetre. — Mehetünk — kiáltott fel a parancsnoki hídra. A fényszóró Ismét rájuk talált. Újabb hosszú gépfegyversorozat, aztán kialudt a fény. A hajó nagy sebességre kapcsolt. A parancsnoki hídról előkecmergett egy félig tengerésznek, félig halásznak öltözött férfi. — Hasalj le! — rivallt Pavelra. — Melyitek Leonyid? — En vagyok — nyöszörögte Krug. A furcsa tengerész megbökte az arccal lefelé fekvő Pavel tarkóját: — Te pedig vedd a küldeményt, és ússz kl a partra. Még nem vagyunk olyan messze, kiúszhatsz. — Megőrültek?! Velem jönl — szólt közbe Krug. A tengerész legyintett, és ismét eltűnt a parancsnoki hídon. Krug feljajdult. Pavel bekiáltott, hogy adjanak kötszert, de azt válaszolták, hogy nincs. Majd a parton ... Pavel levetette fehér atlétaingét, széles csíkokra hasogatta, hogy bekötözhesse Krugot. — Köszönöm, hogy segítettél. Ha te nem lettél volna, már a halakat etethetném. Sohasem jelejtem el. Köszönöm — Krug egészen elérzékenyült. Fogadtatás Kis Mercedes állt meg a tengerparti famóló közelében. Ketten szálltak ki belőle, mindketten egyforma sötét öltönyben. Egyikük, aki a gépkocsit vezette, ötvenen aluli közepes termetű, zömök, oldalra fésült, őszbe vegyülő hajú férfi, a másik magas, sovány, szőke fiatalember volt. Órájukat nézték és türelmetlenül vártak. — Viktor örül — törte meg a hallgatást a szőke. A fekete hajú elbiggyesztette ajkát: — A fivére... Ha minden rendben van, rövidesen meg kell érkezniük. — Eddig is kevés Ingyenélő volt a nyakán ... folytatta a bőbeszédű fiatalember. — Szerzetes szereti Viktort, Viktor fivére pedig most jobban ismeri a Szovjetuniót, mint a maga összes nagyokosai a jámbor Gyermekláncfűvel együtt... Különben hagyjuk ... ... A kis hegyfok mögül előbukkant a motoroshajó, s az öbölbe érve a móló felé tartott. Elsőként a kapitány, lépett a partra, hóna alatt ezüstszürke zacskóval. Tisztelgett. — Ketten vannak — mondta. — Az őrhajó felfedezett minket, és ránk lőtt. Közben három ember tűnt fel a móló deszkáin. Ketten sebesült társukat támogatták. Amikor elérték a partot, a sebesült felemelte a fejét. — fó napot — nyögte rekedten. — Ön Leonyid Krug? — kérdezte a fekete hajú. — Igen. — Es ez kicsoda? — mutatott a fekete hajú Pavelra. — A küldeményt kellett volna magával vinnie, de nem sikerült. — Krug fellélegzett, kivette hóna alól az üveget, meg a vízhatlan burkolatú csomagot. — Kérték, adjam át. Beszálltak. Az autó rátérve a betonútra hirtelen rákapcsolt, Pavel tenyerével támasztotta az alélt Krug fejét. A fekete hajú megigazította a visszapillantó tükröt, s Pavel úgy érezte, merően figyelik. Ezért igyekezett nem nézni a tükörbe. A fák csakhamar ritkulni kezdtek, s az autó egy tisztásra ért, ahol egymás mellett szigorú rendben nyaralók sorakoztak. Egy magas kőkerítéssel körülvett villa mellett megálltak. A fekete hajú kiszállt, megnyomott egy gombot, mire kinyflt az ajtó. A fekete hajú eltűnt, s vagy tlz perc múlva előjött. Valamivel barátságosabban beszólt az autóba: — Szálljanak ki mind a ketten. — Ő is segített Pavelnak támogatni a sebesült Krugot. A vörös téglából épült nyaraló földszintjén nyolc ablak volt. Az első emelet feleannyi területet foglalt el. A villát rózsaszínű cseréptető fedte. A kaputól a széles főbejárathoz fehér csempeösvény vezetett. A nyaralót rózsabokrok vették körül, nagy területet almafák borítottak. Leonyid Krugot az első emeleten egy nagy szobában helyezték el. Egy óra múlva harminc év körüli, piperkőc külsejű orvos állított be hozzá műszertáskával. Elsősegélyben részesítette Krugot, jobb csípőjéből kivette a golyót, de szétroncsolt bal csípőjére azt mondta, hogy súlyos seb, s feltétlenül meg kell röntgeneznl. Egy óra múlva mentőautó Jött Krugért. Hosszú köpenyt húztak rá és elszállították. Pavel megmosdott a földszinti fürdőszobában, aztán egy csomó ruhadarab közül egy texasi nadrágot választott magának. Kicsit hosszú volt neki, de megjárta. Egy vászonruhás nő, aki az orvosnak is segédkezett, s akiről kiderült, hogy a háziasszonyuk, behívta a konyhába, hogy ebédeljen meg. Kiderült, hogy Klara, a háziaszszony gyönyörűen beszélt oroszul. Pavel azt gondolta, Moszkvában aligha tartaná Klárát külföldinek, mert olyan jellegzetes, kedves orosz arca van. Pavel érdeklődött hol fog lakni. Klara azt válaszolta, hogy Kruggal egy szobában. Ebéd után Pavel felment az emeleti szobába, letelepedett a heverőre, és fáradtságtól csakhamar elaludt. Arra ébredt, hogy nagy zaj támadt a lépcsőkön. Az orvos lépett be a szobába, utána ketten hordágyon beszállították Krugot. Az ápolók azután mindenféle fényes csöveket szedtek elő, s valamilyen furcsa tákolmányt szereltek a heverő fölé. Utána Krugot ráfektették a heverőre, és a lábát odaszíjazták az emelődaruként ható különös szerkezethez, aztán amennyire lehetett, felhúzták a magasba. A fekete hajú férfi, akit Pavel eddig észre sem vett, pár szót váltott az orvossal, aztán meghagyta Pavelnak, hogy maradjon Kruggal és ápolja, amíg fel nem épül. A szoba kiürült. Klara egy ágyként is használható karosszéket cipeltetett fel Pavellal, aztán ágyneműt és párnát hozott. Lelkére kötötte Pavelnak, hogy ha a beteg éjjel rosszul lenne, keltse fel őt, aztán Jó éjszakát kívánva eltávozott. (FOLYTATJUK) 1967. , L 20.