Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-03 / 3. szám, kedd

SZÓFIAI TALÁLKOZÁSOK (3) j KÍSÉRŐM az egyik utcatáblára mutat. Látod? Kossuth Lajos utca Bulgária fővárosában? Nálunk ilyen nincs. — válaszolom Tudod, mit köszönhetünk neki? — folytatja a kérdezősködést. Nem tudom ... Nagyapáink az ő idejében még a törökök alatt éltek. A nép hőse volt, mint a mi Botevünk, Levszkink. Több ezer társával együtt török földre menekült... — idézem a történelmet. Miért nem mondjátok úgy, hogy a mai Bulgária földjére? Vidinben, majd Sumenben töltött néhány hónapot...! (Vidin ma is Vidin, Duna-parti városka, ahol Kossuth Lajos a szabadságharc leverése után először lépett „török" földre s a kardját átadta a töröknek; Sumen viszont, míg ki nem adják az új térképet, Kolarovgradként él a köztudatban — csak nemrég kapta vissza régi nevét, — az Üj Magyar Lexikon magyarázata alapján azonban hiába kutatnánk utána, egy térképen sem találnánk meg, mert így magyarázza: Kossuth Sumlában töltött néhány hónapot...) Tudod, mit köszönhetünk neki? — teszi fel újra a kérdést a kísérőm. Pusztán jelenlétével a török elnyomás ellen mozgósított! Sumenben — egyik embere, Sáfrányi Mihály karmester alakította meg az első bolgár zenekart. A magyar emigránsok előadták Szigligeti Szökevényét, s ennek hatására írta meg Száva Dobroplodni helyi tanító „Mihály" című színművét, melyet 1856-ban adtak elő. Ez volt az első bolgár színházi bemutató. Az emigránsok főzték nálunk az első sört és rákiját...! (Sumen azóta híres söréről. Még a törökök idejében cseh mesterek jöttek ide, hogy „nagyobb katlanokban" főzzék az üdítő italt.) Hogy csodálkozásom még nagyobb legyen, kísérőm büszkén hozzáteszi: Sumenben 1949-ben nyitották meg a Kossuth Lajos Múzeumotl A 100. évforduló tiszteletérel (Kossuth több mint kétezer társával 1849. november 21-én „telepedett le" Sumen városában.) Akarod látni A gOíéASi ? i ľ ŕ ; ÁM? * MASY*? " c..; mí**CK$r''

;.'<>.<. 8hwÖí'<HAn/ú 1-. m?> ? NCK ^úii^jMámMmr. m .

5 é- i

. iffi&fc a múzeumot? Hát ezt kérdeznie sem kellett. Akkor üljünk autóba! A Szófiában elkezdett beszélgetés végére csak Sumenben tehettünk pontot. Jó meszsze a fővárostól, az ország nyugati részén, közel Várnához ... Betérünk a Felszabadító Cár utcájába. (A III. Sándor orosz cár nevét idézi az utca elnevezése.) Ott a múzeum! — mutat a kísérőm a kőből kirakott magas falra. Közelében, Jobbra utca nyílik. A házfalon zománctábla: Ulica Lajos Kossuth. A múzeum bejáratának mindkét oldalán márványtábla, az egyiken magyar, a másikon bolgár felirat: „E házban lakott mint emigráns 1849. november 21-től 1850. február 16ig Kossuth Lajos — a magyar demokratikus forradalom, az 1848-as szabadságharc vezére. A bolgár nép e házat a magyar nép szabadságáért, függetlenségéért és demokráciáért vívott küzdelmeinek múzeumává alakította át. 1949. XI. 21." A szürke kőfal mögött kert, s a kertben emeletes épület. Egy évszázaddal ezelőtt a város egyik legszebb lakóháza volt. Hadzsl Dimitraki engedte át Kossuthnak, jómaga pedig családjával együtt egy ablaknélküli kis szobában húzódott meg. Dimitraki unokája, Milica Kozareva nyugdíjas tanítónő az épületet átadta a nemzeti bizottságnak, hogy rendezhessék be múzeumnak. Ezt az igazgató, Ivan Popovszki újságolja, aki Sztojanka Ivanovával együtt élteti tovább a nagy szabadságharcos emlékét. A_ városi nemzeti bizottság fizeti őket és költségvetésében nem feledkezik meg a múzeum fejlesztéséről sem. A közeli hónapokban az udvarban új kiállítási termet építenek, hogy a látogatóknak bemutathassák a szabadságharc történetét. A legutóbbi évben harminckétezren tekintették meg a múzeumot, közülük ötezer külföldi, többnyire magyarok. A legtöbben csodálkoznak, nem Is sejtették, hogy valahol Bulgáriában ilyen múzeum is létezik! Megilletődve jár az ember a történelemszagú helyiségekben. Szokatlan a szemnek a török típusú, ágy nélküli, szőnyeggel teli hálószoba, a vendégszoba „E HÁZBAN LAKOTT KOSSUTH LAJOS . IVAN POPOVSZKI, A MÚZEUM LELKES GONDOZÓJA. (A szerző felvételei) törökpipával, a konyha falba épített tűzhelyével. Drága ereklyeként őrzik a vitrinben Kossuth pénztárcáját, hosszú szárú pipáját, Kabos táborparancsnok úrnak írott levelét, feleségének esküvői zsebkendőjét. S itt a Csorba néhány példánya, a Bulgária területén kiadott első faliújság. Az emigránsok — mivel nem volt nyomdagépük — kézzel írták, és németül, hogy a magyarok között levő cseh, lengyel szabadságharcosok Is megértsék. A kandallóban most nem lobog a tűz. De sok éjszakát töltött itt álmatlanul Kossuth Lajos. Itt élte élete legnehezebb perceit... így emlékeznek rá. Forradalmi hatással volt a város lakóira. Mozgolódni kezdtek a bolgárok. A törökök nem nézhették ezt tétlenül. Kérték Kossuthot, térjen át a mohamedán hitre. Megtagadta kérésüket. Ezután nem maradt más hátra, minthogy szűkebb környezetével együtt a kisázsiai Kiutahiába internálják.,. — Szerencsénk van, hogy itt élt Kossuth... Jegyzi meg a kísérőm, — máskülönben nehezen maradt volna meg ez az épület ugyanabban az állapotban, ahogy a múlt században volt berendezve ... A bolgár népművészet kincses háza ez... Tekintetem az egyik feliratra siklik: Kossuth apó emléke örökké élni fog ... HÁLÁS vagyok bolgár barátomnak, hogy a Szófiában elkezdett beszélgetésünket Sumenben fejezhettük be .:. PETRŐCI BÁLINT Szennycsatornákká változtak az európai folyók NEMCSAK a csehszlovák folyók mértékfeletti szennyezettsége okoz komoly nehézségeket és érdemli ki a bírálatot, egész Európát veszélyeztetik a szennyvizek. A Rajna, amelynek kristálytiszta vizében egykor a tündéri Lorelei mosta hosszú szfike haját, ma több nyugat-európai ország lefolyócsatornájává változott. A Rajna forrásánál, Svájcban egy köbcentiméter vízre 30 baktérium esik, a német—holland határon már 200 000! Ugyanott a Rajna vize minden 24 órában 40 000 tonna sót sodor magával, vagyis olyan mennyiséget, amely elég lenne az egész holland mezőgazdaság elpusztítására. A Rajna naponta 300 tonna olajhulladékot is magával hoz Hollandiába. A Szajna sincs jobb helyzetben. Párizs elhagyása után olyan szennyezett, hogy a legellenállóbb halfajták is kipusztultak belőle. julianus római császár fi, u. 331—363) egy alkalommal kíséretével a Szajna partján táborozott s ezeket jegyezte fel a folyóról: „Szívesen isszuk ezt a vizet, olyan jó és tiszta". Másfél évezreddel később a párizsi egészségvédelmi szolgálat dolgozója már így jellemezte a helyzetet az egyik sajtóértekezleten: „Ha beesnek a Szajnába s nem fulladnak bele, vagy nem hűlnek meg, úgy a vizétől feltétlenül bőr- vagy gyomorbetegséget kapnak!" A Szajna partján több mint ezer ipari üzem létesült, a Loire folyón 600, a Moselle és a Rajna vízgyűjtő területén 500, a Rhône folyón 700. A folyóvizekkel foglalkozó szenátusi bizottság jelentéséből kiderül, hogy a francia folyókba évente 6 millió tonna szennyanyag keveredik, ami 10 ezer vonatrakománnyal ér fel. Az európai folyókat szennyező anyag hatvan százaléka az ipari üzemekből származik, 30 százalékuk a városok szennycsatornáiból, megközelítően 10 százalékukat pedig a felszíni vizek szolgáltatják, amelyeket például a mezőgazdaságban alkalmazott műtrágyák tesznek ártalmasakká. A folyók szennyezettsége elleni harc fő küldetése: hatékony tisztítóberendezések létesítése közvetlenül a szennyvizeket kibocsátó üzemek mellett. Ez a törekvés azonban gyakran az üzemek ellenállásába ütközik, mivel új beruházásokat és költségeket igényel. A legkiemelkedőbb sikereket ezen a téren valószínűleg Nagy-Britanniában érik el. Itt a vizek tisztán tartására fordított kiadások az 1951—1361-es években elérték a 250 millió font sterlinget, ugyanakkor azonban a brit folyóvizeknek 73 százaléka kifogástalan, vagy a legközelebbi években ilyenné válik, s csupán a folyók 6 százalékában találunk veszélyes szennyezettsége'- (dj) Egy sofőr szabad napja Zarokov már több mint egy hónapja a városi autópark alkalmazottja volt. Simán elhelyezkedett. Egy hónap alatt megnyerte felettesei és munkatársai bizalmát. Ha helyettesíteni kellett, szívesen beugrott, ha a javítóműhelyben egy kicsit tovább kellett időzni, Zarokov zokszó nélkül maradt. — Remek fiú — mondogatták róla. Mihail gyakran betért a diszpécserközpontba, de nem sofőrtársai, hanem az ábrándos szemű, szép fekete hajú diszpécserlány, Marija kedvéért. Mások is megfordultak a 26 év körüli csinos lány után, aki barátságos, de kimért volt rajongóihoz. Csak Mihaillal kivételezett. Irigyelték is érte a fiút. Csütörtök volt, Mihail csúsztatott. Szabad napjára hivatkozva találkát beszélt meg a lánnyal. Marija szabódott, de aztán szemérmeskedve elfogadta a meghívást. Fél ötkor találkoztak a megbeszélt helyen egy telefonfülkénél, Innen egyenest a lóversenypályára mentek. Zarokov tíz fogadószelvényt vett, ötöt magának, ötöt Marijának. A futam után a pénztárhoz tartott. Tíz szelvény közül hat nyert, összesen 113 rubelt nyertek; Pavel meg akarta felezni, de Marija hallani sem akart róla, a pénz Mihailé, őt nem Illeti. A lóverseny után beültek egy vendéglőbe. Két órát töltöttek meghitt beszélgetésben. Mihail magányosságának okairól faggatta a lányt, s kitapasztalta, hogy Marija viselkedése nagy szerelmi csalódással magyarázható. Aztán hazakísérte a lányt. A bejáratnál elbúcsúztak. Mihail egy kicsit a kezében felejtette a lány kezét... Az új lakó Pavel Matvejev szállása két egymásba nyíló szobából és egy kis konyhából állott. A konyhának külön kijárata volt. A háziasszony — egy töpörödött, sovány matróna kezdettől fogva kimért és barátságtalan volt hozzá. Egy nap múlva beállított Kurtisz. Pavel nagyon csodálkozott, amikor vendége átnyújtotta neki az ezüst cigarettatárcát. Még nem jött rá, hogy bizonyos holmijai eltűntek. Kotorászni kezdett a zsebében. — Nem tudom... Volt még ttt egy olyan vöröses játékszer is — dünnyögte szórakozottan. — Az is megtetszett magának? Kurtisz értetlenkedve nézett rá. — No, jól van, no, magának ajándékozom, maestro — mondta Pavel, s Kurtisz bosszús arcát látva, nyugtatgatta: — Egy cseppet se bántsa, vigye a fene! Kurtisz meghagyta, hogy Pavel egyelőre ne mutatkozzék az utcán. Amíg nincsenek rendben az okmányai, jobb ha itthon ül. — Van igazolvány-fényképed? — kérdezte Pavelt. Nem volt. Kurtisz az ablakba állt, szembeállította magával Pavelt, aztán egy miniatűr fényképezőgéppel többször exponált. Ettől kezdve hosszú szobafogság volt Pavel élete. Érezte, hogy állandóan figyelik. Néha ki akart menni friss levegőt szívni, de a házőrző vénaszszony mindig útját állta. Pavel megúnta az örökös olvasást. Egyszer, amikor a vénasszony nem volt otthon, kiment a konyhába, és észrevette, hogy a konyhaajtó csak reteszre van zárva. Visszament^ a háziaszszony szobájába, beletúrt a fehérneműjébe, s megtalálta, amit keresett: a pénzt... Kilépett az utcára, és teli tüdővel szívta magába a friss levegőt... Csak este tért haza. A vénasszony vésztjósló tekintettel fogadta. Egy álarc lehull Egy szombat reggel váratlanul megjelent Kurtisz. Pavel őszintén megörült jótevőjének, és célzást tett divatos ruhájára. — Ha már öreg• vagyok, legalább a ruhám legyen új — válaszolta Kurtisz, s megkérdezte: — Egyébként hogy érzed magad? — A börtönben is vidámabb az élet. — Nemsokára minden megváltozik — mondta Kurtisz, s az asztalhoz ült. — Személyi igazolványod van? Pavel a nadrágzsebéhez nyúlt, s egy igazolványt vett elő. Kurtisz érdeklődve vette kezébe, aztán elámult a csodálií < W^MJi kozástól. Saját magát látta a fényképen. „Dembovics Jan Jevgenyijevics. Születésének ideje és helye — 1901. július 18. Herszon" — olvasta gépiesen. — Mikor loptad el? — kérdezte csodálkozva. — Amikor maga erkölcsi prédikációt tartott nekem... Most aztán rajtakaptam, maestro. Tehát maga vagy nem Kurtisz, vagy másé az igazolvány. kurtisz elképedt, de egy másodperc alatt visszanyerte nyugalmát. Figyelmesen vizsgálgatva az igazolványt megjegyezte: — Régi szokás ... Az embernek nem kell mindjárt az első találkozáskor megmondania igazi nevét. — Jól van, ne mentegetőzzék. Felőlem lehet Kurtisz is, de máskor legyen elővigyázatosabb. — Feltétlenül okulok belőle. De térjünk a tárgyra. Hol a te igazolványod? — Tessék. — Miért van ttt idegen név. Hiszen te Matvejev vagy, itt pedig... — Valódi nevemmel ugyancsak megjárnám. Kölcsönvettem egy polgártárs nevét. — No és a fénykép? Ez te vagy! — Vannak bizonyos tapasztalataim ... Persze akkoriban valamivel fiatalabb voltam — válaszolta Pavel. — Tökéletes munka, de azért elveszem tőled... Nesze, itt egy új Igazolvány Kornyejev névre ... Meg egy cím is. Holnapután menj el a személyzeti osztályra, és lépj munkába. Vállalj el mindent, amit felkínálnak. (FOLYTATJUK)