Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-14 / 14. szám, szombat

1967. I. 11. Nem futhatsz versenyt a Nappal — Oly jó veled ... — Álom volt... — Nem mosolyogsz, s o mosoly mégis ott lappang az ajkadon ... — Almomban beszélek hozzád, s te álmomban szólsz hozzám... i- Rövid három nap ... Mit jelenthet három nap egy életben?! — Csak három nap? — Háromszor aludtunk és ébredtünk, amióta megismertelek ... — Neked ez csak három nap? — Ma negyedikre ébredtünk, aztán az állomásra siettünk... Szerencsénk volt, üres fülkébe ülhettünk, és most száguldunk, robogunk a fényes síneken . .. Nem is mi, a táj száguld mellettünk . . . i- Szédít ez a száguldás ... — Nem szereted az elsuhanó tájat csodálni? — A távozásra emlékeztet... — Csak három nap adatott meg nekünk . . . — Egy, kettő, három . . . Minden és semmi . . . ! — Még látni fogjuk egymást! — Ha messze leszel tőlem, akkor is látni fogsz . . . — Holnap is... Azután is... Amióta az emlékezetem tudom, a te arcod élt bennem és a vállra omló szőke hajad . . . — Miért hallgattál el? Beszélj, mesélj tovább! »- Nem mesélhetek, amikor benne élek . .. — Hallgassuk a kerekek zakatolását ... — Mintha szívem riadt dobbanásait hallanám! — Gondolatokat ébresztenek, gondolatokat hessegetnek . .. — Újra nehéz lesz nekem .. . Amikor hazaérek . . . — Gondolj rám s látni fogod a kék eget... — Észreveszi rajtam . . . — Te nem lehetsz szomorú, tudnia keli ... I •— Kutatni fogja változásom okát... k- Mondd: újra szereted az életet! — Szeretem ... — Én téged szeretlek! Még soha nem szerettem úgy, mint most szeretek! — Mit tegyek érted? — Tudom, hogy vagy . . . nekem ez elég . . . Nézz ki már az ablakon! Látod? — A Nap a szemünkbe mosolyog ... — Amikor kora reggel oz ágyunkba lopta sugarát, felébredtem ... — Az ajkad ébresztett. . . — Most versenyt futunk a Nappal! Meglátod, gyorsan elhagyjuk, s a titokleső nem fog a szemünkbe mosolyogni... t- Nem előzheted meg a Napot! Felperzsel, feléget...! — Elhagyjuk! A vonat száguld, elfut velünk! Figyeld csak, milyen szögből mosolyog most ránk . .. — Figyelem ... — Te engem nézel! — Te vagy a Napom! — Akkor velem futsz versenyt! El akarsz röppenni mellettem, mint a gyorsszámyú madár? — Elröppenek... Nemsokára átszállsz, másik vonatba ülsz, $ én ebben a száguldó kocsiban maradok ... — Az igazi Nappal fogsz versenyt futni... — Saját magammal ... — Keserű lett a hangod, bánat szállt a szemedbe ... — Az életben nem ismerek mást, csak lemondást... — Ne gondolj erre, te még nagyon fiatal vagy! — Amikor rádöbbentem, mór nagylány vagyok, fájt, hogy elvesztettem gyermekségemet. .. — Most is gyerek vagy, gyengéd kisgyerek... I — Amikor férjhez mentem, elvesztettem a szabadságomat... A lemondást lemondás követi .., >- Most is? — Csak a vágyak maradtak, azok éltetnek... ^mikor megismertelek .. ! — Sosem felejtem el azt pillanatot! — Csak játszik velem az élet... I — Én játszom veled? — Mikor belefelejtkeztél a szemembe, azt hittem, újjászületek ... Négy méternyire ültem tőled a kis kávéházban... Te egyedüj, én társaságban ... Csak téged láttalak, téged hallgattalak ... - Egy szót sem szóltam ... — A szomorú szemed beszélt! Amikor először találkozott a tekintetünk, felcsillant a szemed ... — Amikor "elmentél a társaságoddal, becsukódott mögöttetek az ajtó, úgy éreztem, mély szakadékba zuhanok ... — Percek múlva visszajöttem .., — Vakított a szemed, mint a tűző Nap! Elfelejtettem, hogy odahaza gondolnak rám... — Mert én gondoltam rád ... - Te is elfelejtetted, hogy várnak odahaza? i- Én csak rád gondoltam .,. - Csak az élet írhat ilyen szép mesét... Odahaza nem mesélhetem el a szép mesét. .. - Te félsz? - Félek... >- A szerelem nem bűn! A szerelem sosem lehet bűn! Ez a legszebb, amit az élet adhat az embernek ! Megöltem a szépet >- Eljöttél? Mégis eljöttél? — Nem vártál? — Ne is kérdezd ... I — öljünk be valahová, még megfázol . .. — Gyere hozzánk! Nincs otthon senki! Megmutatom, hol lakom ... — ... és a szomszédok? — Igazad van ... — Hull a hó ... az első hó ... >- Nem szép? Bolyhos pelyhek hullnak! Olyan vagy már, mint a Télapó! — ...aki öröm helyett bánatot hozott kosarában! — Mutasd, hol az a kosár? — Nincs kosár... Hol a bánat? — Nem látod? — Minden csupa fehér! Bolyhos remény ... ! Nézdd, fehér pillét fogtam! — Elolvadt a tenyeredben .. • »- Nézz csak hátra! Petrőci Bálint: — Mese és bűn ... Te vagy a mese, én meg a bűn ... — A magányom voltál ... — Magányomban találtam rád ... »- Csak a vágyak maradnak, azok éltetnek . .. Már nem érzem a száguldás szédületét.. . — Lassít a vonat. . . Néhány perc múlva megáll ... — Aztán újra elindul ... — Elindul, s elvisz téged ... i- Magammal viszem a szerelmedet ... — Sosem felejtelek el ... — A táj már nem suhan mellettünk ... — Most te nézel ki az ablakon? — Én... — Alig mozdult a Nap! Még mindig abból a szögből mosolyog reánk... De igy is, lassítva is versenyt futunk a Nappal! — Csak az éjszakába futhatunk ... — ...amikor rámszakad az éjszaka, újraélem a mesés három napot... <- ... és a sötétségbe zuhanunk ... — Megállt a vonat! t- Siess! — Sietek ... ~ Ne csókolj oly hevesen! Ne temessük el a holnapot! Ugorj, már indul... ! — Mór lent vagyok ... Mosolyogj! Újra versenyt futsz a Nappali — Csak a Nap hagyhat el engem ... I — Meglátod, megelőzzük a Napot! Hallod?! Megelőzzük a Napot, s többé nem lesz lemondás... t — Valaki követ minket?! — A friss hó nyomunkat takarja ... — Ilyen fehér szőnyegen szeretnék mindig járni..., <- A nyomok elvesznének! És mosolyogna a Télapó? — Nem hullhat örökké a hó! A remény is olyan, mint a hói Saját magunk is tapossuk, és elolvad, a csatornába folyik, akár a szennyvíz ... — Már a mosolyt sem ismered? Várj, verses mesét mondok neked ... ! Élt egyszer... — Miért nem kezded úgy: Hol volt, hol nem volt, sehol sem volt. .. ? I A bolyhos hópehely sem kelt örömöt benned? Ahány pehely, annyi kicsi öröm! Az öröm röpköd körülötted I — Csak játszunk a szavakkal ... ! — Boldog az az ember, aki játszani tud a szavakkal ... — Te boldog vagy? Látlak! A kezed foghatom! — Fogtad már halott ember kezét? — Ha siránkoznék, neked jót tenne? Siralmaimra mosollyal felelnél? — Az ógörög nők kórusát hallom ... Szerelmüket temetik ... — Ezért jöttél, utaztál anynyit... ? ! — Te mosolyogsz? — Már nem mosolygok ... — A szempilládon könnycsepp éled ... — Hópehely hullott rá ... — Bennem egy hóember olvad ... tr És hol o milliónyi könny? — Nevetsz rajtami — Mosolyogj már! Akarom ... ! — Sírni sem tudok ... — Ha okod lenne ró . ,. — A leveleimet elégetted? — És mi maradna nekem?! — ... hallgatunk . .. Beszélni is nehéz . . . — Lépteink neszét sem halljuk ... Hull a hó ... — Betakarja nyomunkat.. — Akarod, hogy betakarja o nyomunkat? — Nem történhet másképp .,. Már teljesen átfagytál . .. — Az otthonomba vezetnélek .. . — Azt nem teheted ... — Csak egy szót szólj! — Ne kérd a lehetetlent... Jól tudod ... — üljünk be valahová, fázom már... — Itt a kávéház . .. — Menjünk be . , . — Mit mondasz, ha meglát valaki? — Mit mondhatok már? Hol volt, hol nem volt, sehol sem volt... Mosolyogsz? Végre mosolyogsz! — A sarokba üljünk . . . Mit rendeljünk . . . — Teát... — ... és konyakot öntünk bele ... Rágyújtasz? — Akkor szívtam utoljára, amikor veled voltam . . . — Izük? — Minden jó, amit tőled kapok . . . — Átülök erre a székre, a hátamban érzem a szúrós tekinteteket . .. i- Nem néz senki minket... — Úgy érzem, mintha figyelnének . . . — Engem érzel . . . — Hallom a ki nem mondott kérdéseket . . . — ...és én a válaszokat. .. — Hogy élsz otthon? — Mint eddig éltem... Csak a kislányunk tart össze bennünket. . . — És olvasod a leveleimet... — Ne vedd el tőlem! Ez az egyedüli, ami marad nekem ... I — ... már nem hull a hó .. — Ugye, milyen szépek voltak a bolyhos pelyhek? — Szépek . .. Kérünk még egy konyakot? — Haza kell már mennem ... — Nem is beszélgettünk... — Mit akartál még mondani? — Nem tudom, mit is mondjak... — Hogy élsz otthon? — Veszekszünk... Nem tudók belenyugodni . .. — Mi nem haragszunk . . . — Veled nem lehet veszekedni... — Idézd fel magadban, és beszélj arról, ami szép volt az életetekben, amit együtt éltetek át... Meglátod, a kis örömök megtisztítják felettetek az eget... — Te ezt teszed? — Most mór ezt teszem, és álmodom ... Az álom nem valóság,nem ártok vele senkinek . . . Gyere menjünk, a kislányom már vár rám ... Menjünk . .. — A barátom maradsz ... ? — Az vagyok • • • — És néha fogsz írni . . . ? — Nem írhatok . . . i- Kár, hogy nem hull a hó... Olyan szépek voltak a bolyhos pelyhek ... — Szépek voltak . . . — Most már csak ott fehérlik a hó, ahol ember nem jár... — Magunk mögött hagyjuk a nyomunkat. .. — Csak a villamosmegállóig ... — Aztán egyedül maradok... — Ha nagyon egyedül leszel, gondolj rám . .. Nem haragudhatsz az életre, nem akart roszszat neked ... — Megérkeztünk . .. — Már jön a villamosom ... — Köszönöm, hogy olyan jó vagy hozzám ... — Felugróm, mindjárt indul ... ! Még csókot sem adsz? Csak nézel... ? — Hogy el ne felejtsem szomorú tekinteted ... — ... isten veled ... I — Már indul a villamos... „Jön majd a másik ..." — Bocsánat uram, csak magamban beszélek ... ! „Ot perc múlva itt lesz a másik villamos ..." — Ilyen villamos már nem jöhet ... Ne nézzen úgy rám, tudom, mit beszélek! Megöltem o szépet... Feleki László: Nyilatkoznak az érdekeltek j ZÁMITVA arra, hogy a teljes leszerelés, a hadseregek feloszlatása munkanélküliséget idéz elő a hivatásos katonák körében, gyors kérdést intéztünk néhány nevesebb katonához. A kérdés így hangzott: <— Mihez kezd a teljes leszerelés után? A válaszok alább következnek: ACHILLES: Életbiztosítási vállalatnál igyekszem elhelyezkedni. ODÜSSZEUSZ: Utazási irodát nyitok. NAGY SÁNDOR: Sajnos, a világhódításon kívül nincs más tanult mesterségem. Talán szenvedélyemnek sikerül hasznát vennem. Megpróbálok mint borkóstoló bejutni valamely!* borforgalmi vállalathoz. HANNIBÁL: Idomított elefántjaimmal bizonyára könnyen kapok szerződést. FABIUS CUNCTATOR: Nem kétséges, hogy állásba kell mennem, de nem sürgős a dolog, ráérek, van egy kis kitartásom. JULIUS CAESAR: Mint történetíró kívánok megélni a jövőben, elsősorban könyveim jövedelméből. Ezenkívül a római rádióhoz hívnak kommentátornak. ATTILA: Temetkezési vállalatot alapítok. CORTEZ: Az aranyszakmában szeretnék munkát kapni. Esetleg Pizarróval együtt önállósítjuk magunkat. DRAKE: A tengeri halászatban van némi gyakorlatom. Vízi jártasságom bizonyára nem hagyja közömbösen a halkeresekedelmi vállalatokat. NAGY FRIGYES: Irogatni fogok. Voltaire úr szerint van tehetségem az Íráshoz. NAPÖLEON: A képviselőház jogügyi bizottságának kodifikációs csoportjába próbálok bejutni. Van némi összeköttetésem, amellett a feleségem ls számos befolyásos ismerőssel rendelkezik. SCHLIEFFEN: Valamelyik nagyvállalat tervosztályán kívánok elhelyezkedni. Ezeket a nyilatkozatokat sikerült lapzártáig megszereznem. Cikkem megírása után egy kis egészséges testmozgás céljából kimentem az utcára sétálni. Közben találkoztam de Gaulle elnökkel. Amikor meghallotta, hogy milyen tárgyú cikket Írtam, örömmel újságolta: — Nekem jó orrom volt, még idejében állást változtattam, átmentem a közigazgatásba. • Kíváncsi ember életelve: hallgatózni arany. ® Barátom szilárd jellem. Elhatározta, hogy nem szokik le az ivásról, nem szokik le a dohányzásról, s nem hajlandó ezentúl sem éjfél előtt lefeküdni. Holnaptól kezdve régi életet kezd. ® A rossz író kimegy az életbe félreismerni az embereket. • Az önhittség sok nyugtalanságtól óvja meg az embereket. Egy nős barátom kijelentette, hogy ő nem féltékeny, mert vakon bízik magában. 9 A hcsszú élet titkát nem könnyű megtalálni. Legalább nyolcvan-kilencven évig kell keresni. 0 A csillagászok legújabb megállapítása: a közelmúltban felfedezett Pluto nem ls Igazi bolygó, hanem a Neptun szökött holdja. A szélhámosság határai végtelenek! & Gondoskodni kell a rajzoló-utánpótlásról. A megoldás egyszerű. Minél több, hosszú, unalmas értekezletet kell rendezni. Az értekezlet alatt mindenki rajzol. A tömegből föltétlenül kikerül néhány tehetség.