Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-14 / 14. szám, szombat

ÉRDEKES EMBEREK — Direktor úr, nem sikerült! — Nem megy a gép, igozgató elvtárs ... i- Minárik mérnök? Itt Majling. Szervusz. Nem felejtetted el? Nyolcra várlak a bankban, igazgató .--Ivtórs ... — Fincii kis igazgatói aláírást kérek, István ... — Apu, rr.enjek iskolába? Anyu elvitte magóval a kulcsot, Tibi nem mehet be a lakásba, ha nem leszek otthon ... — telefonál a gyerek. — Hány munkaerőt vegyünk fel, igazgató elvtárs? — Főnök úr, elment a szállítmány... — Hívhatom a helyetteseket, igazgató elvtárs? A futószalag nyeli a métereket. Két aszszony rakja rá a cukorkát, ujjaikkal igazítják, hogy csíkokban haladjon a mártógép felé... Az igazgató értekezletet tart helyetteseivel. A téma: a csokoládéipar 1970-ig szóló fejlesztési tervének megvitatása . .. A FUTÓSZALAGNAL: — Mit fogsz főzni? — Megfőztem még tegnap. Jobb szeretek előtte való este főzni. No meg keli is, mert az uram korábban jön haza munkából, mint én ... És te? — Hála istennek, nem kell főznöm. Anyám vigyáz a gyerekre, meg is főz ... — Igy könnyű, játszhatod a nagyságos aszszonyt... — Szép idő van . .. — Gyönyörű ..., de eshetne már egy kis hó. A gyerek szánkót kapott karácsonyra, Wyton ozon nyúz, hogy menjek vele szánkózni. A kis csacsi, nem tudja még, hogy hó nélkül nem lehet. A te fiad már iskolába megy az idén, ugye? — Bizony. Fő a fejem, egy csomó kiadás megint: ruha kell neki, táska, meg rengeteg apróság. Közben nekem sincs rendes nyári ruhám, fürdőruhát is kellene vennem, apjuknak öltönyt. S ráadásul minden drágább, a fizetéssel meg tudja isten, hogy lesz. A mester mondott valamit, hogy talán emelik, nem? — Mondott... mondott... Ki tudia? AZ ÉRTEKEZLETEN: Az igazgató beszél. — Egy egész két tized százalékos átlagos évi bérnövekedést javasol a vezérigazgatóság az 1967-1970 közötti időszakra. Ez nevetséges. És értelmetlenség. Az élelmiszeriparban a keresetek úgyis mélyen az országos átlag alatt vannak. A javasolt bérnövekedés komoly kihatással lenne - negatív értelemben - a munkaerők stabilizálására a csokoládéiparban, és lehetetlenné tenné a béregyenlősdi felszámolását. Nem beszélve arról, hogy a fogyasztói árszint bizonyos emelkedésére is számítanunk kell. — Pénzeszközöket nyerhetünk a dolgozók béralapjára elsősorban a szakágazat keretében, mégpedig úgy, ha a szakágazat eladja a felesleges kapacitásokat, ha néhány javasolt épületberuházást - melyeket feleslegesnek tartok - nem valósít meg, és nem veszi meg azokat a gépeket, amelyek a piac szempontjából feleslegesnek tűnnek. Ezenkívül a mi üzemünkben, a bratislavai Figaróban, olyan munkatermelékenységet biztosítunk, munkánkat oly módon értékesítjük, hogy az átlagkereset minimálisan 3,5 százalékkal emelkedjék évente. Ennél alább nem adom ... ! • • • — A következő probléma az export és a beruházás ... A falióra kismutatója a tizenkettes és az egyes szám közé került. Az igazgató rágyújt, már a negyedik csomag cigarettából. Én csokoládéval csillapítom az éhségemet. Nem tudom, mikor ebédelek. Az értekezletnek nem lesz vége egyhamar, s ki tudja, utána lesz-e ideje az igazgatónak ebédelni. Ma ugyanis mindenütt ott vagyok és ott leszek, ahol M inárik István igazgató. Megengedte és én vállaltam, tehát nincs kiút. Mit éltem át vele eddig? Negyed héttől negyed nyolcig én voltam betervezve. Az új irányítási rendszerről beszélgettünk. Aztán egy új gépsor üzembe helyezése volt a műsoron. Utána elment az Állami Bank igazgatójához. Ezalatt megnéztem, hogyan gyártják a csokoládét és a cukorkát. Az igazgató visszaérkezte után megbeszélés következett a közgazdasági helyettessel és az üzemi pártszervezet elnökével egy párt- és közgazdasági értekezlet előkészítésével kapcsolatban. Ezt követően kezdődött az az értekezlet a helyettesekkel, mely még tart. • • • Szóval az export és a beruházás az értekezlet soron levő pontja. A pénzügyminiszter talán éppen azon töri most a fejét, hogyan szerezhetne az állam több devizát. Honnan is sejtené, hogy az ország egyik ezerszáz munkaerőt foglalkoztató üzemében könnyíteni készülnek gondján?! — Ebben az évben tízmillió korona értékben vásárolunk gépeket külföldről, javarészt a nyugati országokból — mondja az igazgató. - Ezeknél a gépeknél jobbak nincsenek a világon. Na most, ha figyelembe vesszük, hogy a legkorszerűbb technikával rendelkezünk, ugyanolyan nyersanyagot használunk, mint bármelyik konkurrensünk, kisebbek a közvetlen és rezsiköltségeink, két vállra fektethetjük minden nyugati versenytársunkat. Egyet-mást lényegesen olcsóbban gyárthatunk, mint ők, még akkor is, ha termékeink kivitelezési és csomagolási színvonalának világpiaci szintre emelése sokba kerül. Ha feljebb is így látják helyesnek, garantálom, hogy betörünk a nyugati piacokra . .. Lám nem kell utasítás, csak egy kis devizaérdekeltség meg miegymás, s lángra lobbannak a szunnyadó szikrák! Lassan sötétedik. Az értekezletet még két megbeszélés követte: egyik az üzemi orvosnővel és a gyártási helyettessel a munkaerő-gazdálkodás helyzetéről, a másik az exportfelelőssel a Franciaországba irányuló szállítmányokról. Most újra kettesben vagyunk. Elcsitult minden zaj, elnémult a telefon is. Az igazgató a legutolsó postát böngészi. A mellette töltött nap elég volt ahhoz, hogy bámuljam tudását és akaratát. Most fáradtnak látszik. Bizony, a mai körülmények a gazdaságos és a szükségleteket kielégítő termelés biztosításában erős akadályok leküzdése elé állítják az igazgatót. Ráadásul a belső és külső piac is egyre nagyobb erővel jelentkezik. A piac pedig kegyetlen, igába töri az igazgatót is, sőt elsősorban az igazgatót. E járom alatt párna a tudás és akarás. És nyitva marad egy kérdés ... — Elfáradt maga is, ugye? - zökkent ki elmélkedésemből az igazgató. — Kérdezzen, ha még tudni szeretne valamit... Elmondom iménti elmélkedésemet, és felteszem a nyitva hagyott kérdést: — Érdemes? i- Tizenöt éve dolgozom az üzemben. Ismerem minden sarkát, minden gépét. Szeretem a csokoládé- és cukorkagyártás mesterségét. örömmeJ dolgozom a szakma hozzáértő öreg mestereivel, a tanulékony, törekvő fiatalokkal. Az üzem életének lüktetésében benne érzem saját életem lüktetését. Csak így bírhatja ki az ember, hogy nem törik össze a piac igájában ... MÉSZÁROS GYÖRGY FIATALON, huszonnégy éves korában bízták rá a szövetkezet vezetését. „Csak közülünk való elnököt akarunk! Ha Nándi nem fogadja el, akkor itt nem sokáig lesz szövetkezet..Így vélekedtek 1953 januárjában a kingyesiek. „jól gondold meg fiam .. — mindössze ennyi volt az apja tanácsa. Egy hétig gon- .„ dolkodott, majd igent mondott. Vidáman telt a következő hét, s aztán döbbent rá, mily mérhetetlen nagy gondott vett magára. Az emberek megnyugodtak: közülük valót választottak, számukra ez volt a lényeg. Mehet minden tovább a régi mederben: először én, aztán a közös ... „A föld a szövetkezet tulajdona, minden dűlőben egyenlően kell megművelni ..." Az ifjú elnök szavait meghallgatták az emberek, s közben arra gondoltak, hogy ez a Nándi kezd megváltozni! Azt mondja: „A fő jövedelmet minden családnak a szövetkezet biztosítja." Hogyan beszélhet így? Miből lesz Itt jövedelem? Tagadni lehet a múltat, de megmásítani nem. A kingyesiek szidták a közöst, de mégis dolgoztak. Egyszerűen nem tudtak munka nélkül élni. Legtöbbjük őse Gútáról származott, mint napszámos, cseléd itt ragadt a nagybirtokon. Az utódok már haszonbérlők lettek, s földet vásároltak. Hajnaltól sötétedésig görnyedtek, gyűjtötték a fiuk, lányuk jövőjét, a kataszteri holdakat. Mert egyedül a föld jelentette a biztonságot. — A magunkén mindig tudtuk, hogy miért dolgozunk, de most...? Fizettek a jövő hónapban is? AZ EMBEREK kérdezték, az elnök válaszolt. De mit mondhatott az ötvenéveseknek, akik közül a legtöbben csak „átmenetinek" tartották a közös gazdálkoVADASZTERÜLETE a Csehszlovák Tudományos Akadémia bratislavai Virológiái Intézete épületének második emelete. A vadászathoz szükséges dzsungelt itt az egymás mellé halmozott műszerek: centrifugák és hűtőszekrények, légkondicionált mikróba tenyészetek és nagy teljesítményű mikroszkópok alkotják. A vadállatokat pedig a gombszerű tengerimalacok és játékos kísérleti majmok képviselik. Ladislav Borecký dodens, az orvostudomány doktora, azonban nem ezekre a ragadó zókra vadászik. Fegyverével, az elektromikroszkóppal, ezeknél több milliószorta kisebb „vadakat" vesz célba. Azokat, melyeket a laikusok többsége még ma is bacilus néven ismer és fél. És bevallom, azokat az „állatkákat", melyeket nem látok szabad szemmel, és melyeket így csak hallásból ismerek, jómagam is nem egyszer csak „bacilusoknak" titulálom. A baktériumokat, a vírusokat, a gombákat... pedig nagy közöttük a különbség! Borecký docens dolgozószobája első pillantásra a középkori fóliánsmásoló szerzetesek celláit juttatja eszembe. Csakhogy az övék talán — nagyobb volt. Ebben alig fér el a külföldi szakirodalomtól roskadozó könyvesszekrény és a szerény íróasztal a székkel. És — ez a dolgozószoba teljes berendezése. Ez azonban aligha számít. Hiszen elődjei: Fleming és Koch, Pasteur és Semmelweis sem mind teremnyi dolgozószoba pompás Íróasztalai mellett dolgozva lettek naggyá. A LABORATÓRIUMBAN a vírustenyészetekkel teli szekrényre pillantok és enyhén borzongva kérdem: — Veszedelmesek? Ogy gondolom, a vírusok általában. A tudós bólint. — Veszedelmesebbek, mint a aiérgeskígyók, az oroszlánok és a többi fenevad együttvéve Még sokan élnek azok közül, akik átvészelték az 1918—1919-es influenzajárványt. Akkor ez az epiuemia húszmilliónál több halálos áldozatot követelt. Többet, mint dást? Rendszerint elmondta, amit tőlük hallott 12 éves korában, mikor még alig bírta tartani az ekeszarvát. „Az uraságnak többet teremhet a föld, ott csak két barázda van a tábla szélén .. — A szövetkezet tábláiról is eltűntek a barázdák, annyit teremhet majd, mint az uraságén ... Tudta, érvel nem mindig meggyőzőek, de a munkaegység növekvő értéke biztonságot kölcsönzött az embereknek. S mikor már azt hitte: megszilárdult a közös, akkor érte a legnagyobb próba: mindenki benyújtotta a kilépési nyilatkozatot. Huszonnégy óráig elnök s tagság volt egy személyben. Ez volt élete leghosszabb napja. S azjn az éjszakán — mikor bekopogott a barátai ablaaz első világháború harcterei. — Világszerte hány tudós foglalkozik a vírusok elleni küzdelemmel? Borecký docens felelet helyett az íróasztalon tornyosuló könyvés folyóirathalomra mutat, és kinyitja a szekrényben elhelyezett szakmai bibliográfiát, melyben tízezernyi köteg legfontosabb adatai vannak rendszerezve. Naponta ezrével jelennek meg a szakmával összefüggő tudományos értekezések. Ezek puszta elolvasása is lehetetlen. A VILÁG öt kontinensén tízezernyi virológus küzd nap mint nap a vírusok ellen. Figyelik, vizsgálják a természetüket. Annak felfedezése, amit a bakteriológusok számára az antibiotikumok — a penicillin és sztreptomicin — jelentenek, ebben a tudományágban még várat magára. A legkézzelfoghatóbb példa... — A legkézzelfoghatóbb? ... A legbanálisabbnak tartott betegség: a náthaláz. A kórokozó Itt is vírus. Mégpedig sokfajta vírus. Szinte minden évben, évszakban más-más típusú. Ezért olyan ne héz ellenük a harc. A náthaláz ellenszere majd egy, többféle vírustörzs és altörzs ellen hatásos gyógyszer lesz. — Véleménye szerint mikor fedezik fel? — Nem vagyok jövendőmondó, de úgy hiszem, egy évtizeden belül a világ valamelyik laboratóriumában elkészül ez a gyógyszer. — Az Intézet eddigi legnagyobb sikere? — Legnagyobb gyakorlati jelentősége talán pillanatnyilag annak van, hogy Brauner akadémikus munkacsoportjának sikerült gyakorlatilag is felhasználható mennyiségben előállítania az Aujeszky-kór a fertőző vetélés — ellenszerét. Ez az oltó-