Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-13 / 343. szám, kedd

Az 1001. esztendő TÓTH MIHÁLY LENGYELORSZÁGI RIPORTJA (II.) EBED ELŐTT a fedélzetmester — a hajó minden zegét-zugát aprólékosan ismerő tengerészaltiszt — megmutatta a Kladnót. Hossza 148, szélessége 19 méter. A 12 ezer tonna hasznos terhet szállító, középnagyságú óceánjárót egy 6300 lóerős motor hajtja. Közben titkon arra gondoltam, vajon ml rejlik a kapitány iménti három szava mögött: „szerény tengerészebéd"- Megelevenedtek előttem ifjúkorom olvasmányai, amelyeknek költött alakjai között csak úgy hemzsegnek a dühös matrózok, Szerény tengerész ebéd mert ]oe, a néger szakács igen változatosan állította össze az étlapot: ebédre: tea kétszersülttel, vacsorára: kétszersült teával. Ezekben a regényekben a lekozmásodott vasárnapi ebéd után a matrózok megtorlásul rendszerint tengerbe dobták a szakácsot. A hajó személyzete — a szolgálatosok kivételével — már helyet foglalt az ebédlőben, és Joe kései utódja megkezdte a közvéleménykutatást. Ki hogyan óhajtja a tyúkhúst? Töltve vagy pikánsán. Indiai módra? A kapitány, persze, az aperitlvről sem feledkezett meg, mert a sáfránysárga tyúkleves már ott gőzölgött az asztalon, és a pincér a pllsenit is felszolgálta. — Pilseni? Itt? — Behajózáskor rendszerint 500 ládányit helyezünk el belőle a hűtőszekrényekben — magyarázta a pincér. — Ehes tengerész csak fél tengerész — mondta a kapitány. — En a szakácsok munkáját igen nagyra becsülöm. Ebéd után a laboratóriumi tisztaságú konyhában a főszakács elárulta, hogy a tengerészek étlapját tudományos alapon állítják össze. Más összetételű ételt kap a matróz az Egyenlítő környékén és mást az Északi-tengeren. Tengerészsors ezt a hivatást választotta? Különben: hogyan lelt tengerész? — Ha újra tizenhét éves lennék, megint tengerésztiszti iskolába jelentkeznék. De hét esztendeje — mint annyi Más hasonlókorú fiú — e hivatásban én is csak a romantikát láttam. Most, hogy már tuaom, milyen élet ez, még jobban beleszerettem a tengerbe. A palásti fiú tíz esztendeje még azt se tudta, van-e egyáltalán csehszlovák kereskedelmi tengerészet. Tanítói csak azt tudták róla, hogy a kémiaórákon titokban útleírásokat olvas. A biológia sem érdekelte túlságosan, és a matematikaórán ls útikalauzokat olvasott a pad alatt. Érettségi előtt valahogy a fülébe jutott a hír: Ogyeszszában a szovjet tengerésztiszti iskolán csehszlovák osztályt nyitnak ... — Jelentkeztem, a felvételi vizsgán megálltam a helyem. De az egyik tanár megfegyezte: földrajzkönyvek olvasásából nem él meg a tengerész. Fizikára, matematikára, műszaki tudásra nagyobb szüksége van. Ogyesszában egy egészen új világ tárult Szamec József elé. Mindjárt a tanév kezdetekor kivitték őket a nyílt tengerre. Hetekig csak eget és vizet látott. Átvészelte az első tengeri betegséget. Kiderült, hogy szervezete jól bírja a tengerészéletet. Ezután az elméleti tantárgyak oktatása következett. A csillaA navigációs tiszt a parancsnoki hídon ritkábban keríti hatalmába a honvágy, a nosztalgia. Udai Gyula előbb évekig a Dunán kóstolgatta a hajóséletet. Tapasztalt szakemberként keľľ't a Kladnőra. — Az én leghosszabb tengeri utam az Oszaka—Szczecin közötti vonal. A Kladnót a japánok építették, így az első „garnitúra" legénységgel a hajó átvételére én is Oszakába repültem. Az innen hazavezető út a hajóval való „ismerkedés" időszaka volt. Ma már az utolsó csapszegig mindent ismerek a Kladnón. Mondhatom, a japánok kiváló hajót építettek. Az ebéd közben véget ért. Taratinov kapitány a kirakodásról tárgyal a fedélzetmesterrel, — Múlt év decemberében például Havannából Kanada érintésével jöttünk Szczecinbe. A hónap elsején Kuba fővárosában plusz 40 fok körül mozgott a hőmérő higanyszála. Alig egy hét múlva Kanada egyik kikötőjében mínusz 18 fokos hidegben kötöttünk .ki. Az ilyen változások próbára teszik a szervezetet. A hajósélet bizony nemcsak Jól vasalt, aranysújtásos, sötétkék egyenruhát, érdekes életmódot, utazást, anyagi jólétet jelont... Mint ahogy azt érettségi előtt gondoltam. Szamec józsef, a másodtiszt mondta ezt, akiről a kapitány már néhányszor megjegyezte, hogy kitűnő érzékű tengerész. — Talán meg is bánta, hogy Korszerű óceánjárónkon, a Kladnón Ősrégi világítótorony szczecini kikötőben gászat, a navigáció, a rádiótechnika, a speciális géptan, majd megint az óceánon töltött gyakorlat. És közben sok-sok tanulás. — Elete leghosszabb útja? — A Szczecin—Havanna közötti vonal a világ egyik leghosszabb tengeri útja. Távol az otthontól — Kellemes élmény? — Az otthon üzenete — az mindig kellemes meglepetés, hiszen évente legfetjebb kétszer látogatunk haza. Külön élmény, ha például éjnek idején, amikor a közeli adóállomások nem zavarják a vételt, néhanéha sikerül fogni valamelyik hazai rádióállomást. Vagy ha valahol Közép-Amerikában kezünkbe kerül egy hazai újság. Hosszú távollét után a tengerészek számára a leajelentéktelenebb hazai hírnek is különös jelentősége van. Megtörtént már, hogy valamelyikünket fia születéséről távírón értesítették. Az ilyen hírt tengerészmódra megünnepeljük. A huszonnégy éves másodtiszt néha szolgálat közben a kapitányi hídon vagy a térkép fölé hajolva másodmagával meditál arról, vajon mi újság Paláston. Udai Gyula, a fedélzetmester földije, így kettőjüket talán még a távoli Havannában ls és lélekben már a következő út tervén dolgozik. Ez megint távoli kikötőkbe vezet, ahová tengerészeink csehszlovák gépet, üveget, porcelánt vagy cipőt szállítanak. Aranybánya Vajon érdemes sokmilliós befektetéssel hajót építtetni? Hiszen hazánk a kereskedelmi tengerészet fejlesztésével egy egészen új, nálunk hagyományok nélküli gazdasági ágazat kialakításába kezdett. Tengerészeink szinte megsértődnek, hogy laikusan ilyen naiv kérdést teszek fel nekik. A tengerparti országokban — mondják — már a kisiskolás is tudja, hogy a kereskedelmi flotta — aranybánya. A teherhajók ára öt-hat esztendőn belül megtérül. MIKORRA EZEK A SOROK napvilágot látnak, a Kladnó már megint valahol a Csendesóceán közepén szántja a végtelen vizet. Szamec József, a másodtiszt alkonyatkor, munka közben az asztronavigációs mérések idején más szögben és más időpontban látja az Esthajnal csillagot, mint Paláston a szülei. De társával, Udai Gyulával együtt gondolatban azért mindketten, ilyen irdatlan messziről is, naponta hazalátogatnak az Ipoly mentére. -E LEGYŐZNI A RÁKOT ? ~ MIÉRT NEM JELENTETTÉK BE AZ ÜJ SZÉRUM FELFEDEZÉSÉT A BOLGÁR KOMMUNISTA PÁRT KONGRESSZUSÁN? H EGY ZÁGRÁBI HETILAP RIPORTERE KÉT BOLGÁR ORVOS UT/t'J NYOMOZ Abban az időben, amikor a Bolgár Kommunista Párt IX. kongresszusának küldöttei Szófiába készültek, egyre több hír jelent meg a világsajtóban arról, hogy a román határ mentén fekvő kis bolgár városka, Razgrad kórházában csodák történnek. A többi között az Ü

j Szó is tudósított arról, hogy állítólag két fiatal bolgár orvosnak sikerült új rákellenes szérumot felfedeznie. Lehetségesnek tartolták, hogy a felfedezésről szóló hírt a kongresszuson ts bejelentik. De nem jelentették be. Pero Zla t a r, a V j e snik u srijedu zágrábi hetilap riportere vállalkozott arra, hogy kinyomozza, miért nem beszéltek a kongresszuson a szérumról és hetilapjában a világon elsőnek közölt beszélgetést a Nobel-díj esetleges két várományosával. A riportot két részben a Práca nyomán közöljük. A hivatalos tényezők Bulgáriában nem tagadják a razgradi csodáról szóló híreket, ám felette óvatosak. Nem engedik meg, hogy részletek kerüljenek nyilvánosságra, hogy a szérum felfedezői újságírókkal találkozzanak, s titokban tartják a két orvos jelenlegi tartózkodási helyét is. Eddig tulajdonképpen még a nevüket sem ismerte senki, s azt sem, hol végezték el a főiskolát s milyen régen dolgoznak már. A bolgár sajtóban eddig a felfedezésről még egy sor sem jelent meg. Az egészségügyi minisztériumban hivatalosan kijelentették: nem adhatnak semmiféle felvilágosítást, mert az orvosságot, mellyel a razgradi két orvos dolgozik, még nem hagyták jóvá. A szófiai orvosi fakultás dékánja sem engedte meg, hogy megállapítsam dr. Zsabilov és dr. Karavaszilev életrajzi adatait. „Mit mondhat nekem az új szérumról" — kérdeztem Ivan Vaszilev tanársegédet, a neves bolgár onkológust, ö annak a bizottságnak vezetője, mely az új orvosság hatását vizsgálja. „Túlságosan kíváncsi" — válaszolt és elmosolyodott. „Mi újság Zágrábban? ..." Végül mégiscsak bemutatott Jankov tanárnak, a híres specialistának. Amikor megtudta, mi járatban vagyok, többek között ezt mondta nekem: „Annyi bizonyos, hogy itt van valami. De a rák olyan betegség, hogy gyógyításának eredményét csak két-három év elteltével lehet látni. Mert mi történik, ha a beteg, akinél javulás állt be, idővel mégis meghal?" „Kérem, értsen meg engem. Nem azt a hírt hajszolom, hogy végérvényesen legyőzték a rákot. F.ngem csak azok az orvosok érdekelnek, akik az új orvosságokkal kísérleteznek. Hogyan kerülhetnék el hozzájuk?" „Nem tudom" — válaszolta. „Talán a legjobb lenne, ha a PHARMA-CHIM gyógyszergyárunkhoz fordulna... A gyárban elvezettek engem Chrlsztov Penajotovhoz, az igazgató helyetteséhez. íme beszélgetésünk tartalma: „Nem tudok önnek semmit sem mondani, amíg nem bizonyosodik be, hogy azok a betegek, akiket Razgradban készítményünkkel gyógyítunk, teljesen egészségesek." „Milyen preparátum ez?" „A PTA 191." „Mit jelent ez?" „Ez a jegyzék sorszáma, amelybe az új orvosságot bevezettük." „Es az a PTA?" „Üzleti titok." „Miért nem szabadítják fel az orvosságot a nagy nyilvánosság részére?" „Mivel nem tudjuk, valóban gyógyítja-e a legnehezebb eseteket? Razgradba olyan betegeket vettünk fel, akik a betegség IV. stádiumában voltak már. Többüknél — nem is akarfuk ezt titkolni — meglepő javulás állt be" „Együttműködnek Zsabilovval és Karavaszllevvel? E s hol vannak ezek az orvosok?" „El kell Ismernem, hogy az ő szerepük a legnagyobb. Együttműködünk velük. Hogy hol van most Karavaszilev, azt nem tudom, de Zsabilov itt van. Tanácskozunk éppen." Rövid időn belül már a fiatal, fekete hajú fiúval beszéltem. Elmondta nekem, hogy Harry Zsabilovnak hívják, 28 éves, Szófiában tanult, ott is doktorált, orvosnő a felesége, aki szintén a razgradi kórházban dolgozik, gyermekük nincs. „Szerelném magát figyelmeztetni" — vetette közbe — „hogy már nem a razgradi kórházban dolgozom, hanem ugyancsak ennek a városnak penicillingyárában a laboratóriumban." „Milyen alapelv szerint alkalmazzák az új szérumot? „A kromatin elve szerint" — válaszolta Zsobilev, idegesen megigazítva sötét szemüvegét. (A kromatin a sejtmag alapvető alkotóeleme). „S milyen eredménnyel?" „Jegyeztünk fel javulást. Ám amíg az orvosságot nem vizsgáljuk ki tüzetesen, nem hozunk nyilvánosságra részletes adatokat." „De vannak eredmények, mert önt a kórházból áthelyezték a penicillinqyár laboratóriumába, hogy kivizsgálja a szérumot?!" „Razgradban hisznek nekem és segítségemre vannak." „Hol találom meg dr. Karavaszllevet?" „Kísérelje meg Razgradban. Tizenegy órán át rázathatja magát a vonatban." Rázattam magam. Ha a razgradi kórházba csak egy perccel később érkezem, már nem találom Karavaszilevet. Operálni készült, már éppen bemosakodott. „Várjon. Szabaddá teszem magam az ön részére két és fél óra múlva." És az operáció után mindjárt elkozdte: „Feltétel: semmiféle fényképezés! Mini emberek fogunk beszélgetni, de ha kezébe veszi a qépet, elnémulok .. ." Karavaszilev 40 évvel ezelőtt Plevenben született. Szófiában doktorált, azután vidéken dolgozott, sőt néhány évet az NDKban is. Razgradban már negyedik éve tevékenykedik. Nős, egy gyermeke van. A szérumot Zsabilov fedezte fel és Karavaszilev gyógyított vele először. „Milyen régen dolgozik együtt Zsabilovval?" „Másfél éve" „S milyen régen alkalmazzák az új gyógyszert?" „Egy éve." „Milyen a hatása?" „Minden esetben új és eddig Ismeretlen " „Miért nem hozzák ezt a tényt nyilvánosságra?" „Néhány évvel ezelőtt Londonban nagydobra verték azt a hírt, amikor egy orvos bejelentette, hogy rákellenes szérumot fedezeti fel. Azonban aztán nagy csend lett. Miért hoznánksaját magunkra mi is szégyent? Ha valami lesz. ne féljen, mi magunk is dicsekedni fogunk." „Mikor fogják ezt már biztosan tudni?" „Talán egy, de lehet, hogy két év múlva . " I Folytat fuk J 1966. XII. 13.