Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-31 / 360. szám, szombat

A mezőgazdasági dolgozók lakdféfítkezéu A

CSKP XIII. kongresszusának téziseiről a mezőgazdasági üzemekben folytatott megbeszéléseken a dolgozók azt hangoztatták, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak lakásépítkezésének megvalósítása az alapfeltétele a munkaerő-probléma megoldásának. Jelenleg ugyan Jobb a helyzet, mint azelőtt volt, ennek ellenére továbbra is nehézségek mutatkoznak az építkezések előkészítésében, tervezésében és kivitelezésében. A mezőgazdasági dolgozók alapkövetelése az, hogy az előírt normák a mezőzgazdasági termelés Jelenlegi szervezettségével, valamint tervezett szakosításával és központosításával összhangban lehetővé tegyék a lakásépítések megvalósítását. Ez azt jelenti, hogy a lehető legközelebb lakjanak a mezőgazdasági üzemhez. Ezzel összefüggésben okvetlenül szükséges, hogy a központosításra kijelölt községek építésének eddigi hosszú lejáratú programját pontosabban határozzák meg. A falusi lakásépítkezéseknek Jelenleg csak a kisebb hányadát alkotják a rendelésre, az ún. kulcsátadásra készült építkezések, nagyobb részüket a szövetkezeti vagy egyéni önsegéllyel épített családi házak teszik. A mezőgazdasági üzemek véleménye szerint azonban ezzel a módszerrel nem biztosítható az építkezési program tervszerű végrehajtása, mivel a mezőgazdaságban önsegéllyel végzik el a célépítkezési és talajjavítás! munkálato- , kat is. Az építőrészleggel rendelkező EFSZ-eknek és állami gazdaságoknak elsősorban az a feladatuk, hogy önsegélyes módszerrel évente mintegy 2 milliárd korona értékű építkezési és karbantartási munkálatokat végezzenek el. A hozzászólók többsége bírálta a falusi többszintes (emeletes) típus-lakásépítkezéseket, amelyeknek a tervezése során nem vették figyelembe a falusi adottságokat, és így nincs lehetőség kisebb háziállatok tartására sem. Ezzel összefüggésben az EFSZ-ek és az állami gazdaságok dolgozói kérték, hogy az illetékesek mérlegeljék a falun előnyösebb csoportos szövetkezeti házak, családi házak és ikerházak építésének lehetőségeit. A

hozzászólók másik csoportja a folyamatos építőanyagellátás nehézségeivel, és az építőanyagok elégtelen minőségével foglalkozott. Az építtetők nem kapják meg a megbeszélt határidőre a szükséges építőanyagokat, s ezért a raktáron levő anyagokra és elemekre vannak utalva, s ez arra kényszeríti őket, hogy pótanyagokat is felhasználjanak. A lakásépítkezések terén mutatkozó súlyos problámákat bizonyítja az a tény is, hogy az idei tervet nem teljesítik. Ebben az évben több mint 2000 megrendelésre készülő, közel 700 önsegélyes és mintegy 1100 családi ház építését kellett volna befejezni. Ugyanakkor kb. 2300 megrendelésre készülő, 3300 önsegélyes és 3700 családi ház építésébe kellene belefogniuk. Augusztus végéig viszont csak 766 lakás készült el, 127-el kevesebb a tervezettnél, és nem egészen 3000 lakás építését kezdték el. A nyugat-csehországi és az észak-morvaországi kerületek kivételével az összes kerületben lemaradás észlelhető. A CSKP XIII. kongresszusának az a határozata, hogy 1970-ig 70 000 lakásegységet kell a falvakon felépíteni, azon alapult, hogy az ötéves terv utolsó éveiben kb. 24 000 lakásegységet adnak át rendeltetésének, továbbá önsegéllyel 12 000, egyéni építkezéssel pedig 28 000 családi házat építenek fel, s végül a célépítkezések során 6000 lakás kerül tető alá. Az 1967. évi lakásépítési előkészületek Júniusi ellenőrzése során kitűnt, hogy a kerületi nemzeti bizottságok addig még nem gondoskodtak arról, hogy biztosítsák a megfelelő számú lakásegység felépítéséhez szükséges építési kapacitást; viszont azt is megállapították, hogy az önsegélyes szövetkezeti építkezésben sokkal kedvezőbb a helyzet. A járásokban végzett ellenőrzések alkalmával a családi házakkal kapcsolatos 1967-es előkészületek helyzetéről abban az Időben még nem volt megfelelő áttekintésük. A feladatok teljesítése érdekében okvetlenül szükséges, hogy a mezőzgazdasági üzemek, a JNB-k, a mezőgazdasági termelési igazgatóságok, a KNB-kal együttműködve az építkezési beruházásokat a helyi technikai adottságoknak megfelelően tovább folytassák a mezőgazdasági üzemegységek (farmok) modernizálására és a megkezdett építkezések befejezésére kitűzött program szerint. Az 1970-ig terjedő időszakban valamenynyi kerületben 5000—9000 lakásegységet kell felépíteni. A

Földművelésügyi Minisztérium jelenleg tárgyalásokat folytat az Illetékes szervekkel olyan intézkedések megtételéről, amelyekkel egyszerűsíthetnék és meggyorsíthatnák az építkezések lebonyolítását. Elsősorban a lakásépítkezések állami és vállalati finanszírozása jelenlegi módja megváltoztatásának lehetőségeiről tárgyalnak. Az érvényes jogszabályok szerint az állam a teljes költségvetési előirányzat kb. 30 százalékával járult hozzá az önsegélyes és a rendelésre készülő szövetkezeti lakások építkezéséhez. Rendeléses építkezés esetén az üzem kamat nélküli kölcsönt folyósít az alkalmazottjának a tagsági rész összegének megfelelően, vagyis a költségvetési kiadások fedezetlen részére. Teljes önsegélyes szövetkezeti lakásépítés esetén az üzem' csak a tagsági rész fele összegének megfizetéséhez nyújt alkalmazottjának 10—12,5 százalékot kitevő kamat nélküli kölcsönt, és a fennmaradó összeget aztán a szövetkezeti tag vagy ledolgozza, vagy pedig készpénzben megfizeti. Családi ház építése esetén a munkaadó 25 000 koronáig terjedő kölcsönt adhat alkalmazottjának, azzal a feltétellel, hogy nem kell visszatérítenie, ha az illető kötelezettséget vállal arra, hogy tíz évig az üzemben marad. Az eddigi tapasztalatok alapján kibocsátott 138/66. sz. kormányhatározat értelmében kívánatos, hogy a mezőzgazdasági dolgozók lakásépítkezését megkönnyítsék, s ezzel a mezőgazdasági üzemek munkaerőproblémájának a megoldását ts elősegítsék. Ezért azt javasolja, hogy a mezőgazdasági és az erdészeti dolgozókra is terjesszék ki az alábbi kedvezményes építkezési formákat: üzemi és szövetkezeti lakásépítkezés, üzemi és egyéni családi ház építkezés, valamint meglevő objektumoknak lakásokká való átépítése. A mezőgazdasági és erdészeti üzemek és szervezetek maguk döntenek arról, hogy az alkalmazottaik részére az üzemi vagy a szövetkezeti lakásépítési formát választják-e. A

mezőgazdasági dolgozók egyéni lakásépítése keretében bármilyen fajta családi ház építhető. Az építkezések során csupán azt az egységes elvet kell szem előtt tartani, hogy köztársaságunkban elősegítsük a kulturált lakásmód további fellendítését. Természetesen arra való tekintettel, hogy a mező- és erdőgazdasági üzemek dolgozóinak fő ténykedésük a termelés, indokolt esetben az üzem az építkezéshez saját pénzalapjaiból támogatást nyújthat. A nem lakóépületek átépítését, a családi házakhoz való hozzáépítést vagy ráépítést, ha azzal új lakásegység nyerhető, szintén kedvezményben kell részesíteni. Elvégre a mezőgazdasági lakásépítkezések újfajta finanszírozásának a kérdése megérdemli, hogy részletesen foglalkozzunk vele. J. BOUDNY, földművelésügyi miniszterhelyettes Ai ftj gazdaságirányítási voadazar gondolkodásra készMi m nbtnkiL Mogtomrtl • leltételeket kezdemé•praflkéuségfik kibontakoztatására a ismét alítérbo hoz agy kosszá Időig gyakran figyelmen kívül hagyott fogalmat: a kalkulációt K

alkulálni kezdett Antonín Hejduk mérnök, a Klement Gottwald Oj Kohó komplex fejlesztését tervező részleg főmunkatársa is. Hosszú ideig mérlegelte a fennálló helyzetet, képzeletében kibontakozott a számos követelménnyel járó jövőbeli fejlődés, majd papírra vetette: „Az Ostrava-Kunőice-i Klement Gottwald Oj Kohóba minden nap kb. 30 nyersanyaggal és segédanyagokkal megrakott vonatszerelvény érkezik s nap mint nap 11 kész termékkel teli szerelvény távozik innen. Ilyen mértékben terheli meg csig^o egyetlen na^amj®ü#i vállalat Ostrava kôrnýfňíkwit vasúti hálózatát. A rakOTWy tekintélyes részét vízen iSfijMe szállítani, ahogyan ezt a ^JSig ipari központjai általába% teszik .. E megállapításokat olvassuk Hejduk mérnök „Ostrava utat keres a tengerhez" című tanulmányában, amely nagy visszhangot keltett s ismét szabad utat nyitott egy több évszázados tervezet napirendre tűzésének. Nem kisebb dologról van ugyanis szó, mint a Duna—Elba —Odera csatornáról, amely öszszekötné a Balti, az Északi és a Fekete-tengert. Ki vetette fel elsőként ennek a nagy csatornarendszernek a gondolatát? A dokumentumok szerint már IV. Károly meg akarta kezdeni az Elba és a Duna közti csatorna építését. Ez a merész terv később — különböző változatokban — több alkalommal is felvetődött. Ha azonban ma valaki azzal érvelne, hogy a Dunát, az Oderát és az Elbát összekötő csatorna nem reális, mert hisz „Mária Terézia ideje óta beszélnek róla, de semmit sem tettek érdekében", nagyon tévedne. Az egykori tervek és az utóbbi időkben kidolgozott tervezetek között ugyanis nagy a különbség. A XVIII. és a későbbi századokban mindig csak a Morva, a Becsva és az Odera hajózhatóvá tételéről beszéltek, de nem csatornáról a szó szoros értelmében. Csak 1912-ben született meg egy valódi csatorna tervezete, a mai tervek pedig már teljesen reálisan, teljességükben oldják meg a három tenger összeköttetését s az új víziút valamennyi vonatkozását figyelembe veszik. Az Állami Tervbizottság vízgazdasági főosztályán vaskos iratcsomók és rajztekercsek bizonyítják, hogy a Duna—Odera —Elba csatorna terve egyre pontosabban körvonalazódik. Ma már nem kétséges, hogy felépíHÁROM TENGER tése indokolt s előbb utóbb megvalósul. j. Mertla és M. Soukup mérnökök, az Állami Tervblzottság vezető dolgozóinak tájékoztatása alapján némi elképzelést szereztünk a Morva, az Elba és az Odera folyók vízválasztójának nagyarányú átalakulásáról. A csatorna tervezésével már nem csupán csehszlovák szakemberek foglalkoznak, hanem a KGST is érdeklődik Iránta, sőt az utóbbi időben az Európai Gazdasági Bizottság is tanulmányozza. • Milyenek a mai kilátások a csatornarendszer megvalósítására? — Műszaki szempontból mindjárt a végrehajtási tervek elkészítése után megkezdhetnénk az építkezést. Jóelőre biztosítani kell majd, persze, az építőipar szükséges kapacitását s a korszerű gépi berendezésekről ls gondoskodni kell. Egy olyan nagy mérnöki alkotásnak a létrehozásánál, amilyen a Duna— Odera—Elba csatorna, azonban számos népgazdasági szempontot is figyelembe kell venni. Mérlegelni kell népgazdaságunk jövő szükségletelt és lehetőségeit s azt is, milyen mértékben lesznek segítségünkre az érdekelt szomszédos országok. Konkrétebben: év végéig elkészül a csatornarendszer rövid és tárgyilagos tanulmánya a KGST, az EGB s az esetleges kétoldalú nemzetközi tárgyalások számára. 1968 végéig kidolgozzuk az általános megoldás tervét, amelyben részletesen foglalkozunk a legfontosabb problémák műszaki, gazdasági és nemzetközi * vonatkozásaival, • Mikor lőhet mégis számításba a csatornaépítés megkezdése? — 1971 előtt feltétlenül nem. Az 1980-ig szóló távlati tervben azonban feltétlenül foglalkozni fogunk vele. A Duna—Odera—Elba csatorna küldetése igen sokrétű. Fontos szerepet tölt majd be a többi között Dél-Morvaország vízellátásában. A Dunából a Morva folyóba és a környező csatornákba átszivattyúzott vlz mintegy 200 000 hektár öntözését teszi majd lehetővé. A Duna meg sem érzi a másodpercenkénti 20—50 köbméter vízveszteséget, hiszen minimális átfolyása is igen magas: 580 köbméter másodpercenként. A régebbi tervektől eltérően ma a víz komplex hasznosítását tűzzük ki magunk elé, azt, hogy hajózásra, mezőgazdasági célokra, új ipari és energiatermelő üzemek vízellátására stb. szolgáljon. Rendkívül fontos szerepet tölt majd be a csatorna, mint áramforrás ls. A rajta építendő erőművekben előállított áram igen olcső lesz. A három tenger csatornája fő funkciója azonban természetesen a hajóközlekedés lesz, amely új lehetőségeket teremt Csehszlovákia számára. Az Északi-, a Balti- és a Feketetengert összekötő víziút elméleti kapacitása 200 millió tonna évente. Ha a Duna—Odera—Elba csatorna már nem csupán tervezet lenne, hanem 1500 tonnás hajók úsznának rajta, lényegesen olcsóbb lenne exportcikkeink útja a tengerhez és a behozott áru oszágunkba való szállítása is. Nem lenne elhanyagolható a tranzit sem, amely szép összegeket hozna a külföldi eredetű árunak az országon keresztül való szállításáért. Dr. f. Cabelka mérnök, a prágai Műszaki Főiskola professzora kiszámította, hogy minden tonna árunak vízen való szállítása a vasúti szállítással szemben 30—40 devizakoronával olcsóbb. Ha meggondoljuk, hogy Ostrava környékén 1980 után a becslések szerint évi 18 millió tonna lesz a vasutak forgalma, amiből több mint 4 millió tonna a szénre és kokszra esik, kitűnik, miért keresi Hejduk mérnök oly mélyrehatóan városa számára a tengerhez vezető utat. Sok vfz lefolyik még azonban a Dunán, amíg a csatorna felduzzasztja Dél-Morvaország folyóit és csatornáit s kikötővárossá teszi Ostravát. A

szakértők költségszámításai szerint a befektetett 9 milliárd korona körülbelül 10 éven belül visszatérülne. Azután már tiszta hasznot húznánk a csatornából, amelynek értéke talán nem is maradna el a Suezi-csatornáé mögött. Pedig ebben a kalkulációban nincs is beleszámítva mindaz az érték és haszon, amit koronában nem lehet kifejezni. DÓSA JÓZSEF RN AJA A Realitás párizsi folyóirat szerkesztősége • múlt év tavaszán kollokviumot rendezett, amelyen a távlati jövő vizsgálatának módszertanával foglalkoztak: s erre a szerkesztőség meghívta azokat a legjelesebb tndósokat, akik elsősorban a jSvfi tudományos vizsgálatával loglalkoznak. Az értekezleten Franciaországon kívül Belginm, Szovjetunió, Románia, Sváje és más országok szakemberei vettek részt. Az elhangzott véleményekből az alábbiakban közöljük a legérdekesebbeket. B EGYSÉGES VILÁGNYELV? Az amerikbi tudósok véleménye szerint abban az időben az összes háztartási munkát, mint például az edónymosogatást, az ablaktisztítást, a hulladék eltakarítását, a gyepszőnyeg nyírását, stb. már robotok fogják végezni. A távközlési hálózat automatizálása megköveteli majd, bogy elfogadjanak egy egységes világnyelvet. A szovjet tudósok figy vélekednek, hogy 2000-ben már szabályozni fogjuk az ldójárást és az éghajlatot, mesterséges esőt tudunk előidézni, termékennyé tesszük a sivatagokat és kihasználjuk az óceánok gazdagságát. A brit tudósok szerint abban az időben a halakat már figy fogjuk tenyészteni, mint ma a juhokat, a halászhajók a víz színe alatt fognak dolgozni, és meg fogják mfivelnl a tenger lenekén éli növényeket. • A HOLD - A HETEDIK VILÁGRÉSZ A szovjet tudósok azon véleményüknek adtak kifejezést, hogy 2000-ben már menetrendszerű közlekedés lesz a Főid és a Hold között. A Hold bolygónk hetedik világrészévé válik és fel fogjuk használni a természeti kincseit. • A RÁKOT LEGYŐZIK A 2000. évig legyőzzük a rákot — állítják egyöntetűen a világ tudósai.

1 Az immunológia lehetővé teszi, bogy kockázat nélkül ültessük át az emberi szerveket. A műkezet és műlábát az aggyal összekötött miniatűr elektrbnikns szerkezethez fogják kapcsolni, s a művégtagok mozdulatát az idegimpulzusok irányítják majd. A világtalanok és süketek apró zsebradarok segítségével szerzik az Információkat, s ezzel lebetlővé teszik számukra, hogy lássanak és halljanak. 1966.