Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-28 / 357. szám, szerda

Leveles láda Szép eredmény Annál a katonai alakulatnál, melynél Bazan tiszt dolgozik, évek óta szép eredményeket érnek el az újítási mozgalomban. Az alakulat újítói, Németh százados, Markó főtörzsőrmester, Ivanič zászlós, Libor Šebeň civil dolgozó és még többen javaslataikkal évente több ezer koronát takarítanak meg gazdaságunknak és munkájukkal fejlesztik az alakulat és néphadseregünk felkészültségét. Az alakulat újítói ez idén is szép eredményeket értek el. Tizennégy újítási javaslatot adtak be, melyeknek megvalósításával 124 971 korona megtakarítást értek el. Az év legértékesebb újítási javaslata Ivanič zászlósé. Megszerkesztette a gépkocsik kerekeinek hidraulikus gumilehúzóját s csak ezzel az újításával 91309 korona megtakarítását tette lehetővé. Gottlieber Ferenc, főhadnagy Hozzászólás Olvastam Szarka István vezércikkét a szabad szombatokról. Nekem is az a véleményein, hogy a kereskedelem dolgozóinak szabad napjukat a hét elején kellene klvennifik. Ha már bevezettük a szabad szombatokat, akkor bizonyára a többi dolgozó ezt a napot célszerűen akarja kihasználni. Tehát elsősorban a kereskedelemnek kell rendelkezésiikre állnia. Hiba lenne, ha csen a napon az üzletek zárva tartanának. Ennek a kérdésnek megfelelő megoldása csak a dolgozók bizalmát erősítené meg a kereskedelem iránt. Matyi József. Rad Segítség Vietnamnak A košicei járás lakosai már több mint 70 ezer koronát küldtek a vietnami szolidaritási alapra. A legtöbbet, 22 ezer koronát, a Jednota dolgozói utalták át. A gyűjtés megszervezéséhez aktívan hozzájárultak a košicei polgári bizottságok is. Mató Pál, Košice A nyugdíjasok is adakoztak Szép példát mutattak a nyugdíjasok otthonának lakói Košicén. Ök is hozzájárultak a Vietnam megsegítésére irányuló akcióhoz. Ki többet, kl kevesebbet adott, de szívből adták és 510 koronát gyűjtöttek. Ehhez az összeghez az alkalmazottak 405 koronát adtak és az egész öszszeget már el is küldték. E szép példa követésre méltó. Tóth Pál, nyugdíjas, Košice A verseny élén A košicei járás baromfifeldolgozóinak versenyében a legszebb eredményeket a tornaváraljai AG somodi részlegén dolgozó Sýkora Mária érte el. A tyúkoknál csaknem 190 darab átlagos tojáshozamot ért el s ezzel túlszárnyalta az évi tervet és saját felajánlását is. Eddig terven felül több mint 120 ezer darab tojást termelt ki. M. P. FAKANÁL FAVIILA. FAKÉS N

em szeretem a számokat. Sose szerettem őket. Mindig szögletes, rideg, merev tényeket közölnek, vagy tudalékosak és nagyképűek, mint a diákok életét megkeserítő számtani feladatok, vagy a felületes statisztikák. A számok olykor nagyon kétértelműek, vagy nagyon is egyértelműek, különösen akkor, ha az életszínvonalra és kultúrára vonatkoztatjuk őket. A prlvigyei szakszervezeti kultúrotthon tavalyi év végi beszámolójában például érdekes adatokra bukkantam. Egyetlen zenés színdarab (Kormorán) betanulása 150 órát követelt a műkedvelő színjátszótól. S a műkedvelő, aki egész éven át komolyan vette tevékenységét, 700—900 órát fordított a színdarabok betanulására, az előadásokra és a tájoló előadásokra. Ha a középarányost veszszük, akkor az pontosan 100 nyolcórás munkanapot jelent. Az ember azt mondhatná, ez már szinte hősies magatartás. Le a kalappal a műkedvelő előtt. A minap a CSEMADOK országos közgyűlésén egy még elképesztőbb adatot hallottam az egyik küldött szájából. A küldött Wurster Ilona püspöki tanítónő volt, a CSEMADOK helyi szervezetének elnöke, aki maga nem műkedvelő, hanem a műkedvelő rendezvények szervezője és rendezője. Felszólalását számadattal kezdte. Egy évvel ezelőtt, 1965. december 11-én választották meg elnöknek, s ez alatt az egy év alatt 1465 órát fordított erre a tevékenységre, beleszámítva a vezetőségi és a járási vezetőségi ülésekre, színdarabok, esztrádműsorok, kirándulások s egyéb vállalkozások rendezésére és megszervezésére fordított időt. Az 1465 óra csaknem 186 egész nyolcórás munkanapot tesz ki. Egy kerek esztendőben legalább 52 vasárnap van, van azonkívül jó néhány ünnep is, tehát 300-nál kevesebb munkanap, s Wurster Ilona 186 munkanapot fordított olyan munkára, mely a hivatásával járó kötelezettségeken kívül esik. Az egyszerűség kedvéért vegyünk mégis 300 munkanapot. Mondjuk, hogy ennyit köteles dolgozni egy év leforgása alatt. A naptári évből csak a vasárnapokat s néhány esetleges ünnepet számoltuk le. Nem számoltuk le az iskolai szünidőt, vagy a tanítónak jogosan kijáró szabadságot. (A 186 munkanap így 36-tal több a köteles munkaidő felénél.) Wurster Hona a valóságban legalább 450 napot dolgozott egy esztendő alatt. Az ember azt mondhatná, hogy Wurster Ilona rendkívül lelkes, áldozatos ember. A

ki hallotta felszólalását, s közben figyelte arcát, hangja remegését, el is hiszi róla, hogy ez így van. És mégis valami mély ellentmondás rejlik magatartása, önkéntes munkavállalása és felszólalásának lényege között. Mert nem azt mondta, hogy lelkesedik, hogy ez a munka csupa öröm, hogy amit tesz, kielégíti és értelmet ad életének. Sőt az volt a benyomásom, hogy épp az ellenkezőjét gondolja, hogy hálátlan, szinte értelmetlen feladatra vállalkozott. Nem így mondta, nem ezekkel a szavakkal, de ez volt szavainak értelme. Legalább ls arra vall az a kijelentése, hogy lemond a helyi szervezetben vállalt funkcióról. Nem az én feladatom, hogy feltárjam azokat az elkedvetlenítő, kiábrándító körülményeket és okokat, amelyek ilyen elhatározásra bírták. S nem is a személyes motívumok érdekelnek. Más oldaláról akarom megközelíteni a kérdést. Nem valami általánosító okfejtésbe akarok kezdeni. Inkább egyik élményemmel kezdem. Egy elöregedett kis nyomdában évekkel ezelőtt kínos jelenetnek voltam szemtanúja. Az üzemvezető az egyik szedőt túlórázásra akarta szorítani. Az rá se hederített dühös főnökére. Nagy lelki nyugalommal átöltözött, megfésülködött, s e szavakkal hagyta ott a munkahelyét: -— Volt Idő, mikor nyolcórás munkaidőért sztrájkoltam. Nekem a szocializmus nyolcórás munkanapot jelent. Wurster Ilona és a nyomdász esetének látszólag semmi köze egymáshoz. Hiszen Wurster Ilonát senki sem kényszerítette, senki sem kötelezte, hogy csinálja, amit csinál. Maga vállalta, maga akarta, maga csinálta ... A prlvigyei műkedvelő a kultúrház év végi jelentésében foglalt kimutatás szerint 700 —900 órát fordít a műkedvelő tevékenységre. Ha a középarányost vesszük, teljes 100 nyolcórás munkanapot. D

e ki vizsgálta, ki firtatta, hány munkanapot áldoz az, aki ezt a tevékenységet szervezi és vezeti? Wurster Ilona önkéntelenül is számvetést csinált, s megdöbbentő adat kerekedett ki belőle: 1465 óra — 186 nyolcórás munkanap ... Ki kíváncsi erre? Ki tartja számon az ilyesmit, ki jutalmazza, s egyáltalán lehet-e jutalmazni? Wurster Ilona tizenöt éve tanít és tizenöt éve végez iskolán kívüli népnevelő munkát. Volt pionírkörök vezetője és nemzetközi pionlrtáborokba kísérte a munkások gyerekeit. Volt egyszerű CSEMADOK-tag, és helyi szervezet elnöke. Tagja a kerületi nemzeti bizottságnak, s mindezen felül levelező hallgatója a bratislavai Komenský Egyetem filozófiai karának. S most azt kérdem, mikor él tulajdonképpen? Wurster Ilona harminchát éves. Huszonegy éves koráig iskolába járt, tizenöt éve tanít, népet nevel és tanul. Püspökin él idős szülei házában. Megért harminchat évet és nem jutott eszébe családot alapítani... Olykor engem is ezzel a szóval zaklatnak, hogy: népnevelés. Rá akarnak szedni, menjek ide, vagy amoda irodalmi estre. A népnevelők szerint az irodalom és az irodalmi est is a népnevelés egyik eszköze. El is megyek szívesen, de nem népet nevelni, mert nem tartom neveletlennek a népet. Érettnek, s mi több: a hatalomra érettnek tartom. Megvallom őszintén, én tanultam és tanulok a néptől. Azt, amit iskolában, könyvekből és irodalomból nem lehet megtanulni: magatartást, emberséget és bölcsességet, ha van ilyen... Mog kellene vizsgálni olykor fogalmainkat. Mit jelent egyáltalán a népnevelés? Különösen a mi körülményeink között. Többnyire műkedvelői tevékenységet: tehát műkedvelő módra tanulni és műkedvelő módra tanítani olyasmit, amihez nem értünk. \Á/ urster Ilona az iskolában, a katedra mögött valaki: tanító, akinek pedagógiai képzettsége van, aki ért a hivatásához. Mihelyt elhagyja a katedrát, bizonytalan és kétes talajra kerül. Műkedvelő előadásokat rendez, népnevelő-műkedvelői szinten: a rádió, a televízió, a film, a hivatásos színházak, a sajtó és a könyvnyomtatás virágkorában. S ez nem lebecsülés akar lenni, csak nyers megállapítás és figyelmeztetés: az áthidalhatatlan ellentmondásra akarom felhívni a figyelmét és mindenki figyelmét. Ezt az űrt nem lehet áthidalni csürdöngölőkkel, esztrádműsorokkal, műtyed velő színielőadással és népszerű előadásokkal, csak teljes értékű kultúrával, az egész népet kiskorától felemelő és felnevelő iskolarendszerrel ... Nos, mit mondjak még Wurster Ilonáról? Van néhány szép emléke. A Hét rejtvénypályázatának nyerteseként járt a Szovjetunióban. Megfordult Moszkvában, Leningrádban és Kijevben. Járt Bulgáriában, Várna közelében a nemzetközi pionírtáborban. Onnan hozott magával egy kedves emléket. A finn gyermekektől kapta. Őrizgeti mindmáig, áttetsző műanyag csomagolásban. Mit gondoltok, mi lehet? Egy fakanál, favilla, fakés. Tizenöt éven át végzett iskolán kívüli nevelőmunkát. Vajon hány órát tenne ki tizenöt év munkája? Nem firtatom. Hiszen ő maga sem tartja számon. Látszólag hálátlan munka, különösen ha a jövöre vonatkozó elképzeléseink szempontjából mérlegeljük. Talán ezért tartja hálátlan feladatnak, amire vállalkozott. / A

m ha pillanatnyi lehetőségeinket mérlegelve értékeljük, akkor mégis nélkülözhetetlen és nagyon megbecsülni való munka — még műkedvelő szinten is. BABI TIBOR Novemberben javult a piaci helyzet Nagy a kereslet a háztartási cikkek iránt Novemberben az előző hónaphoz viszonyítva a kiskereskedelmi forgalom lényegesen javult. Országos méretben 6,1 százalékkal volt nagyobb, mint a múlt év novemberében, Szlovákiában pedig 8,1 százalékkal. Az év 11 hónapjában 5,4 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolított le a kereskedelem, mint tavaly. , Az élelmiszerkereskedelemben a forgalom tervének kedvezőtlen teljesítése novemberben mérséklődött, azonban nem szűnt meg. A tervet 99,2 száza^ lékra teljesítették, és a múlt évvel szemben a novemberi forgalom Szlovákiában 3,9 százalékkal volt nagyobb. Az októberben megdrágult élelmiszercikkek eladásában a helyzet fokozatosan normalizálódik. A húseladás azonban így sem érte el novemberben a múlt évi szintet. Annak ellenére, hogy csökkent a cukor ára, a forgalom mégis 15 százalékkal kisebb volt, mint a múlt évben. Ezzel szemben 30 százalékkal több kakaót, 40 százalékkal több csokoládét és cukorkát, valamint lényegesen több zöldséget adtak el, mint tavaly. Novemberben növekedett a kereslet az Idényjellegű iparcikkek iránt. Valamennyi cikkcsoportban a forgalom lényegesen túlszárnyalta a múlt évi eladást. Különös érdeklődés nyilvánult meg a háztartási cikkek iránt. Ezek közül is elsősorban a televíziós készülékeknek volt nagy keletjük, mivel áruk tovább csökkent és változás történt eladásukban (előleg nélkül ehetett vásárolni kölcsönre). Lényegesen nagyobb volt a bútoreladás is, mert a fogyasztók áremelkedésre számítottak. Több más Iparcikkből azonban hiány mutatkozott. A ruházati cikkek közül teszilöltönyből és -ruhából, szőrmeáruból és kalapokból volt legérezhetőbb a hiány. —szi— Élénk turistaforgalom Csehszlovákiába az utolsó 3 esztendő alatt több mint 10 millió külföldi látogató érkezett. A nemzetközi utasforgalomból Jelentősen kiveszik részüket hazánk lakói is. Évente mintegy 2 millió honfitársunk tölti szabadságát külföldön. Az idei év első 9 hónapjában 2 656 000 turista, összesen több mint 10 millió napot töltött Csehszlovákiában. A látogatás átlagos időtartama 3,8 nap, azonban állandóan emelkedik az itt-tartózkodás tartama. A kapitalista államokból a fenti idő alatt 681 ezer személy érkezett hazánkba — 62 ezerrel több mint az elmúlt esztendőben — és itt-tartózkodásuk időtartama 6,3 nap volt. A legtöbb turista — 212 ezer — Ausztriából érkezett, a második helyen — 185 ezer fővel — az NSZK turistái állnak. A tőkésországokból érkezett turisták 128 millió devizakorona jövedelmet jelentettek. Az elmúlt kilenc hónap alatt 1 millió 500 ezer csehszlovák állampolgár utazott külföldre. 400 ezer személy utazott Magyarországra, 375 ezer az NDKba, 250 ezer Lengyelországba, 145 ezer Bulgáriába és mintegy 120 ezer Jugoszláviába. l/aszárnya. Hatalmas tér, épületekkel szegélyezve. Ä zászlóaljirodát azonban hiába keresem. A századirodák is kihaltak. Nem harsan kürtszó, íláázan^aä a (ía&záwifádcm Galo Magda amely a napos altisztet hívná... A legénységi szobában azonban, mintha mozgolódás volna. Jobban odafigyelek s furcsa zajt hallok ... Varrógépek zakatolnak. Igen, novemberben múlott egy éve, hogy a tornaijai laktanyába asszonyok vonultak be. Fegyverük a tű, haditechnikájuk a varrógép lett. Az egység amelyben kétszáznegyvenhárman szolgálnak — a trenčínl ruhaipari üzem tornaijai részlege elnevezését kapta. — Nadrágvarrással kezdtük — mondja Major Laci a főkönyvelő. — Az 1966-os teljesítményünk mintegy 160 ezer nadrág. S ez már valami. A hatszáztizenegyes műhelyben szorgos munka folyik. Balszélen az első varrógép mögött Takács Rózsika ül. Márciusban került az üzembe. Páskaházi, de itt lakik Tornaiján, mivel az utazás hosszadalmas. Olyan ügyes, mintha évek óta szabó lenne. Pedig közelebbről Itt ismerkedett meg a géppel, s most is vizsgára készül, hogy a harmadik bérosztályba kerüljön. — Ha sikerül a vizsga, tovább tanulok, hiszen a nagyobb tudás több fizetéssel jár — mondja. Rózsika tizenhét éves. Végighordozom tekintetem a műhelyen s azon töprengek, milyen is lehet itt az átlagos életkor. Irena Pavlechová mester, mintha csak eltalálná gondolatomat, megadja a választ. — Az átlagos életkor 22 év körüli. Megtudom még tőle, hogy naponta 190 darab férfinadrág hagyja el a műhelyt. A gyermeknadrágokból 230 is elkészül. Jó munkájukról tanúskodik az a tény is, hogy a részleg négy dolgozója, Major László, Balogh András, Kozák László és Július Cíž elnyerték „Az üzem legjobb dolgozója" címet. Az utánpótlásról is maguk gondoskodnak. Hetvenkét tanonc ismerkedik a varrás és a szabás titkaival. Január elsejétől bevezetik a negyvenhárom órás munkahetet. A terv teljesítésén ezután sem esik csorba. Sőt, a számítások szerint 3564 kilowatt villanyáramot és egy fél vagon szenet is megtakarítanak. Az asszonyoknak pedig több idő jut majd az otthoni munkára, a gyermekek nevelésére. Hogy mit hoz a jövő? További Takács Rózsika munkalehetőségeket a környék asszonyainak. Az üzembővítés távlati tervei már készülnek. S tíz év múlva a környék lakosai el is felejtik, hogy itt valamikor katonák laktak. NÉMETH JÁNOS