Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-22 / 352. szám, csütörtök

Külső gazdasági kapcsolataink és külkereskedelmünk fejlődése Jozef L e n á r t elvtársnak a CSKP Központi Bizottsága 1966. december 19—

20-i plenáris ülésén tartott beszéde Gazdaságunk további fejlődésének fő útja a tudományos műszaki forradalom kihasználása — világméretekben ennek vagyunk tanúi — szocialista feltételeink között. A feltételeket ehhez úgy teremthetjük meg és úgy is kell megteremtenünk, hogy a csehszlovák népgazdaságot lényegesen nagyobb mértékben bekapcsoljuk a nemzetközi munkamegosztásba, mint eddig. Ez annyit Jelent, hogy ne gyöngítsük, hanem jelentősen erősítsük részvételünket a nemzetközi kereskedelemben. Meg kell mondanunk, hogy e tekintetben nálunk megokolatlan elégedettség mutatkozik. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódásának összehasonlítása rendszerint abban helytelen, hogy velünk összehasonlíthatatlan országokat vagy országok csoportosulásait hasonlítjuk össze. Igy például összehasonlítjuk a külkereskedelem egy főre eső forgalmát Csehszlovákia és a Szovjetunió, a Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország, a Közös Piac vagy általában a fejlett kapitalista országok között. Ez az összehasonlítás helytelen és téves következtetésekre vezet. Vegyük például a külkereskedelem egy főre eső forgalmát 1965-ben: ez az Egyesült Államokban 249 dollárt, a Szovjetunióban 70 dollárt, a Közös Piacban 242 dollárt, a fejlett kapitalista államokban 367 dollárt, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban pedig 379 dollárt tesz ki. Igy tebát olybá tűnik, hogy intenzíven bekapcsolódtunk a nemzetközi munkamegosztásba. Ám az említett országok vagy csoportok lakosságuk száma és belkereskedelmük tekintetében annyira különböznek tőlünk, hogy objektíve helytelen a külkereskedelem szempontjából velünk összehasonlítani őket. Helyes következtetésekhez juthatunk azonban oly módon, ha összehasonlítjuk Csehszlovákia külkereskedelmének forgalmát- a kb. hasonló országokkal, a lakosság száma, a potenciál, a gazdaság, a belső piac és a nyersanyagforrások tekintetében. Igy példának okáért a külkereskedelem egy főre eső forgalma Hollandiában 1127 dollárt, Belgiumtan 1347 dollárt, Svédországban 1080 dollárt tesz ki. Emellett azt sem szabad szem elöl tévesztenünk, hogy ezek az országok lényegesen gyorsabban íejlesztik külkereskedelmüket, mint ipari és mezőgazdasági termelésüket, amiben erősen különböznek a Csehszlovák Szocialista Köztársaságtól. Láthatjuk tehát, elvtársak, hogy Csehszlovákia bekapcsolódása a nemzetközi árucsereforgalomba lényegesen alacsonyabb, mint azon országoké, amelyek a mienkhez hasonló ipari és mezőgazdasági termeléssel, a belső piac kapacitásával rendelkeznek, s a lakosságuk száma is megfelel a mi lakosságunk számának. Am nem csupán a nemzetközi munkamegosztásba valő bekapcsolódás fokáról van szó, hanem részvételünk hatékonyságáról ís. E szempont elemzésében rendkívül markánsan tükröződik termelésünk műszakigazdasági színvonala, összehasonlítva a prosperáló külföldi konkurrenciával, a gyártmányok minősége és műszaki színvonala, előállításuk költsége, formája, kiállítása, javítószolgálata tekintetében, nemkülönben a piacok ismerete, a változásokhoz való rugalmas alkalmazkodóképessége stb. terén. A fejlett országokban a gyártmányok műszaki színvonalának és minőségének emelkedése a termékek kilogrammokban kifelezett árának fokozatos emelkedéséhez vezet. Az utóbbi évtized sorén a fő gépexportőrök a gépek átlagos kilogrammárát 50—70 százalékkal emelték. Ezzel szemben a mi gyártmányaink átlagos kilogrammára lassabban emelkedik, esetleg bizonyos piacokon stagnál ls. Külkereskedelmünk hatékonyságának csökkenése egyidejűleg gyengíti azt a szerepét is, hogy a társadalmi munka megtakarítását Jelentse. A nyersanyagok és egyéb anyagok behozatalának növekedésére gyakorolt nyomás, az értékesítés' alacsony foka mellett okozója annak, hogy kedvezőtlen irányban fejlődik külkereskedelmünk egész struktúrája. A kivitel alacsony hatékonysága arra kényszerít bennünket, hogy a minőséget mennyiséggel pótoljuk, hogy nem effektív tételeket exportáljunk, beleértve a nyersanyagok és egyéb anyagok kivitelének nem kívánatos emelkedését ls. A készáruk részaránya a kivitelben csökken. Ez természetesen egészségtelen irányzat. El kell érnünk, hogy a véggyártmányok és komplett gyártmányok részaránya mind kivitelünkben, mind behozatalunkban emelkedjék. Ez az útja annak, hogy nagyobb mértékben vegyük ki részünket a nemzetközi specializációból. Gazdaságunk intenzív bekapcsolódásának folyamata a nemzetközi munkamegosztásba a nap sürgető kérdése. Fejlesztéséből aktívan és kezdeményezően kell kivennie a részét a kormánynak, a tervezés, a technika, a pénzügy, a kereskedelem szerveinek egyaránt, kiváltképpen pedig a termelő gazdasági egységeknek. A megoldást nem halogathatjuk. Gazdaságunkat nem fejleszthetjük önálló, a világtól elszigetelt formában, pedig ilyen irányzatok már az első köztársaság ideje óta mutatkoznak. Műszaki és gazdasági életünk további fejlődését s a dolgozók életszínvonalának ettől függő emelkedését csak abban az esetben érhetjük el, ha döntő módon fokozzuk részvételünket a nem zetközi munkamegosztásban. Ugyanígy országunk számára egyenesen életfontosságú kérdés, hogy döntő fordulat álljon be az állóalapok kihasználásában, a nyersanyagok, az egyéb anyagok és az energia értékesítésében, valamint a nemzeti munka értékelésében, minimálisan a prosperáló versenytársak színvonalán, mind a szocialista, mind a kapitalista világban. Ebből egyértelmű következtetést kell levonnunk — a konkurrencia és a verseny, akár akarjuk, akár nem, az élet könyörtelen tanítója, s ennek a szabálynak érvényesülnie kell valamenynyiünk mindennapi nagy és kis munkájában. Kétségtelen elvtársak, hogy országunk szocialista jellege és külkereskedelmi tájékozódása, pártunk politikája, a köztársaság gazdasági potenciálja tág teret nyit ahhoz, hogy célszerűen bekapcsolódhassunk a nemzetközi munkamegosztásba. Természetesen, ehhez nem elegendők az óhajok és tervek, ebbra még döntő jelentőségük van a ml hatáskörünkön kívül álló tényezőknek is. Gazdaságunk eddigi sikereinek legfőbb külső tényezője a Szovjetunióval valő kereskedelmünk és együttműködésünk felvirágzása, amely mind a múltban, mind ma, történelmi jelentőségű tény, s még aktívabb támaszunk a jövőben is. A kapitalista korszakkal ösz szehasonlítva, lényegesen kibővültek kereskedelmi kapcsolataink további szocialista országokkal, nevezetesen a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának országaival. Oj, egyre jelentősebb tényezőkké válnak ma és a jövőben is, néhány fejlődő országgal kialakult kereskedelmi kapcsolataink. Mielőtt részletesebben foglalkoznék a Szovjetunióval és más szocialista országokkal való gazdasági együttműködésünkkel, engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a Kölcsönös" Gazdasági Segítség Tanácsa jelenlegi problematikájáról. A KGST tevékenységét hosszú fejlődése során általában pozitívan értékelhetjük, noha fejlődésére rányomta bélyegét néhány fogyatékosság és kudarc ls. Az együttműködés üteme, eredményei és formái nem felelnek meg a szocialista államok együttműködése objektív szükségleteinek és lehetőségeinek, a specializáció, a tudományos és műszaki forradalom követelményeinek. A konkurrencia, a verseny az élet könyörtelen tényei. Aki meg akarja állni a helyét, annak el kell érnie a rentabilitást, az viszont megköveteli a specializációt, a kooperációt és a célszerű kombinációt. A tudomány és technika fejlődésének egyenesen forradalmi üteme még erőteljesebbé teszi ezeket a folyamatokat. Ezért főképp a kis országoknak, azok gazdasági irányító szerveinek és vállalatainak tiszteletben kell tartamok ezeket az objektív folyamatokat. Központi Bizottságunk és kormányunk arra törekszik, hogy a KGST helyzete a szocialista államok közösségében megerősödjék. Amint Novotný elvtárs is hangsúlyozta a júliusban megtartott bukaresti tanácskozáson, abból indulunk ki, hogy a tanácsot azért hoztuk létre, hogy segítse a tagállamokat a szocialista társadalom kiépítésében, gazdasági fejlődésükben, természeti, műszaki és gazda sági forrásaik hatékonyabb ki használásában. Meg vagyunk győződve arról, hogy erőink egyesítése és közös erőfeszítéseink koordinálása — a teljes önkéntesség és a tagállamok érdekeinek alapján — minden egyes országot és közösségüket is erősíti. A szocialista országokkal való gazdasági együttműködésünk sokkal gyorsabban fejlődik, mint a kapitalista államokkal való kereskedelmünk. A szocialista országokkal folytatott kereskedelmünk a csehszlovák külkereskedelmi forgalomnak csaknem háromnegyed részét teszi ki. Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt a Szovjetunióval folytatott kereskedelmünkről van szó és a csehszlovák feldolgozó ipar gyártmányainak kicseréléséről. Az árucserének ez a jel lege számunkra — tekintettel természeti és gazdasági feltételeinkre — a továbi évek folyamán is elkerülhetetlen, és az árak szempontjából — a kapitalista piacokkal összehasonlítva — kölcsönösen hasznos. Gépipari gyártmányaink kivitelének csaknem fele a Szovjetunióba irányul, ezzel fizetjük növekvő nyersanyagbehozatalunk jelentős részét. Hogy a jövőben is biztosíthassuk a nyersanyagokat, a Szovjetunióval megállapodtunk, hogy a gazdasági együttműködés terén nagy hitelakciókat fogunk lebonyolítani a színes fémek — réz, cink, ólom, továbbá nafta beszerzésére, amelyből 1975ben 14,5 millió tonnát fogunk behozni. Az együttműködés újabb lehetőségeiről tárgyalunk a földgáztermelés és behozatal terén. Ebből több milliárd köbmétert szándékozunk behozni, már épül is a gázvezeték. Intenzív együttműködés folyik közöttünk az atomenergetika fejlesztésében, s a Jövőben pedig a vasércek nemesítése területén készülünk hasonló e.gvüttműködésre. Bizonyos nyersanyagokat és egyéb anyagokat mi is exportálunk a Szovjetunióba. Emelkedő irányzatot mutat gépbehozatalunk a Szovjetunióból, amely az utóbbi öt esztendő folyamán megkétszereződött. Ezt a behozatalt mindkét fél érdekében tovább kell bővíteni, főként a specializáció és kooperáció útján. A specializáció terén a Szovjetunióval már elértünk bizonyos eredményeket, igy példának okáért a nehéz hernyótalpas traktorok, a gabonakombájnok és a bányaberendezések terén. A termelési együttműködés területén viszont még csak a kezdetnél tartunk. Emellett a Szovjetunióval való termelési kooperáció fejlődésében lelentős fordulat következett be, amely lehetővé teszi számunkra a nagy sorozatban való rentábilis gyártást, s egyúttal biztosítja az eladást is, ami feltétlenül szükséges számunkra. Termelő gazdasági egységeinknek mennél hamarabb konkrét jaavslatokat kell tenniük a szovjet partnereinkkel való megállapodásokra. A Szovjetunió irányában való tájékozódásunk népgazdaságunk távlati terveinek alapja és fejlődésének jelentős tényezője. * * * A KGST többi tagállamaival való viszonylatban reálisan kell értékelnünk gazdaságunk változásait, amelyek a szocialista iparosodás eredményei és fokozatosan kiegyenlítik az egyes országok különböző gazdasági és műszaki színvonalát. Akárcsak a Szovjetunióval való kapcsolatainkban, itt is arra törekszünk, hogy nagyobb mértékben bővítsük a specializációt és a kooperációt, főképp a gép-, a kohó- és a vegyipar területén, nevezetesen a szomszédos országokkal, amelyekkel kölcsönösen előnyös kereskedelemre nyílik lehetőségünk. E kérdésekben szomszédainkkal még mindig csak nehezen tudunk megállapodni, ha azonban idejekorán nem szánjuk rá magunkat a megállapodásra, a világ fejlődése és a gazdasági szükségszerűség erre előbbutóbb rá fog kényszeríteni bennünket. íme egy példa: A szocialista államok nem gyártják a vegyipari termékek teljes választékát. Gazdaságunk kemizálása megköveteli, hogy a hiányzó vegyipari gyártmányokat vagy a kapitalista államoktól vásároljuk, vagy pedig magunk állítsuk elő. Emellett a vegyipari gyártmányok előállításának magas fokú igényessége és költséges volta arra kényszerít bennünket, hogy a legnagyobb mértékben tiszteletben tartsuk a jövedelmezőség elvét. Ezzel kapcsolatban Lenárt elvtárs több példát sorolt fel. E helyzetből kifolyólag logikus és minden résztvevő számára előnyös, ha a gyártást mennél hamarabb felosztják egymás között, nem építenek önálló kis üzemeket és az üzleti elv alapján kölcsönösen biztosítják egymásnak a szállítást. E kérdésekben határozottan nagyobb kezdeményezést kell kifejtenünk, barátainknak megokolt és megfontolt konkrét javaslatokat kell tennünk, hogy ily módon változtassunk az eddigi gyakorlaton. ír A fejlődő országokkal való kapcsolataink kölcsönös előnyökön alapulnak. Segítséget nyújtunk azoknak a fiatal országoknak, amelyekben érvényesül a fejlődés haladó irányzata, s ezzel egyidejűleg saját gazdasági érdekeinket ls biztosítjuk. Kivesszük részünket az említett országok iparosításából és segítségünkért árukat vásárolunk tőlük. A kereskedelem lejlődése azonban az utóbbi évek folyamán azt mutatja, hogy behozatalunk mai szerkezete a kölcsönös kereskedelem fejlődésének limitáló tényezőjévé válik. Ezért kereskedelmünk kibővítésének egyik útja az, hogy fokozzuk a fogyasztási cikkek és a gyümölcs behozatalát is. E téren bizonyos pozitív eredményeket értünk el Egyiptommal és Indiával. Gazdasági életünk intenzívebbé tétele a Szovjetunióból behozott nagy mennyiségű ásványolaj és gáz ellenére is megköveteli, hogy folyékony fűtőanyagokat a fejlődő országokból ls importáljunk. Ezzel összefüggésben rendkívül időszerű és fontos, hogy vállalataink együttműködést kezdeményezzenek azokkal a szocialista államokkal, amelyek az említett országokba ugyancsak szállítanak beruházási egységeket. • * • Bonyolult fejlődésen mennek keresztül az iparilag fejlett kapitalista államokkal valő kereskedelmi kapcsolataink. Lenért elvtárs ezzel kapcsolatban foglalkozott az említett kapcsolatoknak a hidegháború idején történt alakulásával, és az imperialista államok részéről tett diszkriminációs intézkedésekkel. Néhány ilyen ellenünk tett intézkedés mindmáig érvényben van. A szocialista országok ennek ellenére és a gazdasági, kulturális és politikai építésük során felmerült bonyolult feladatok ellenére is épülnek és virágoznak. A Szovjetunió segítségével megszilárdították gazdaságukat és szoros gazdasági együttműködést építettek ki. Ezzel egyidejűleg a szocialista országok ereje és példaadása meggyorsította a nemzeti felszabadító mozgalom fellendülését és a gyarmati rendszer szétesését. A szocialista államok gazdasági téren is egyre inkább egyenrangú partnereivé válnak az iparilag fejlett országoknak. Bővül a belső piacuk, s nő a külkereskedelmük. Számos kapitalista ország részéről növekvő érdeklődés tapasztalható a szocialista országokkal való kapcsolatok fejlesztésére; nem mintha túlságosan kedvelnének bennünket, hanem azért, mert a vállalkozók és a politikusok reálisan látják a szocialista államokkal folytatott előnyös kereskelelem lehetőségeit. Erre természetesen csak akkor kerülhet sor, ha megszüntetik az embargót, az adminisztratív és gazdasági korlátozásokat. A nemzetközi erőviszonyokban beállt változások arra kényerítették a nyugati hatalmakat, hogy átértékeljék agresszív vonalvezetésük eredeti formáit. Az új feltételek között aktivizálták politikájuk további eszközeit is — köztük a külkereskedelmet. Emellett néhány nyugat-európai országot saját piaci problémái ls rákényszerítettek erre, főként a nehéziparban mutatkozó kihasználatlan kapacitások és a konkurrencia. Ezért igyekeznek behatolni a szocialista országok piacaira, s mint versenytársak igyekeznek egymást megelőzni. Mindez bonyolult, sokoldalú, de mégiscsak új helyzetet teremtett. Az eredmény nagyobb érdeklődés s készség a velünk való kereskedésre. Természetes, hogy az egyes kapitalista államok álláspontja között nagy különbségek mutatkoznak, amelyek az adott országok, monopóliumcsoportok gazdasági helyzetéből és politikai céljaiból következnek. Mindenesetre tény, hogy e tekintetben más a helyzet Franciaországban, Olaszországban, Angliában, más az északi országokban és a Benelux-államokban. Mind ez ideig merev még Bonn és Washington politikája. Igyekszünk kibővíteni kereskedelmünket a kapitalista államokkal, és hangsúlyozzuk ennek gazdasági előnyösségét, valamint politikai célszerűségét, de mindenesetre résen leszünk, nehogy ezeket a kapcsolatokat politikai célok érdekében visszaélésekre használhassák fel. Vonatkozik ez mindenekelőtt a Német Szövetségi Köztársaságra és az Egyesült Államokra. Másrészt lényegesen fokoznunk kell kereskedésünket és együttműködésünket Franciaországgal, Olaszországgal, Angliával, Belgiummal, Hollandiával, Dániával, Svájccal, Ausztriával, az északi országokkal és további olyan országokkal, amelyek többé-kevésbé a kölcsönös előnyösség alapján kezdenek velünk kereskedni. • • • Azon Intézkedések legfőbb célja, amelyeket ma a Központi Bizottság mai plénuma elé terjesztünk megtárgyalásra, az, hogy tiszteletben tartsuk és érvényesítsük a világ gazdasági fejlődésének és az elmélyülő nemzetközi munkamegosztásnak objektív irányzatait, és legcélszerűbben használjuk fel azokat a szocialista népgazdaság előnyére. (Folytatás a 4. oldatna)