Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-21 / 351. szám, szerda

Az ENSZ-közgyűlés idei ülésszaka befejezte munkáját Franciaországban befejeződtek a baloldali egység tárgyalásai (Folytatás az 1. oldalról) gedésének adott kifejezést, de ugyanakkor megjegyezte, saj­nálja, hogy a szerződés nem zárja ki végérvényesen a világ­űr katonai célokra való felhasz­nálását. Fedorenko szovjet küldött ez­zel kapcsolatban megjegyezte, hogy a leszerelés kulcsfontos­ságú problémáit meg kell olda­ni. A világűr békés felhaszná­lásáról szóló szerződés elfoga­dása azok ellen fordul, akik ka­tonai célokra próbálnák azt fel­használni. A „koreai kérdés" ügyében a közgyűlés elutasította a szocia­lista országoknak azt a javasla­tát, hogy ezt a kérdést vegyék le a közgyűlés napirendjéről. Ugyanakkor elfogadta a pollti­(Folytatás az 1. oldalról) A Washingtonban tartózkodó Li Tong won, a saigoni bábkor­mány külügyminisztere tárgya­lásokat folytatott Rusk külügy-, és McNamara amerikai hadügy­miniszterrel és követelte, hogy az Egyesült Államok fokozza a VDK elleni háborút. Űjabb csapaterősítéseket és hadianya­got követel Washingtontól, hogy „nagyobb nyomást tudjanak gyakorolni Hanoira." Harold Holt ausztráliai mi­niszterelnök tegnap egy sajtó­konferencián közölte, hogy kor­mánya növeli az Egyesült Álla­mok vietnami hadműveletei se­gítségére küldött ausztráliai zsoldosok számát. Az amerikai légierő B-52-es bombázói tegnap a Vietnamot kettéosztó demilitarizált öveze te t támadták. Egy torpedóromboló a haza. fiak által ellenőrzött Dél-Viet­nam partmenti területét támadr t-a. Hanoi — A Dél-vietnami Nem­zeti Felszabadítást Front meg­alakulása 6. évfordulójának al­kalmából Nguyen Van Thien, a DNFF hanoi állandó képvisele­Róma (CTK) — Az Olasz Szocialista—Szociáldemokrata Pártban terjed az elégedetlen, ség a kormánykolaició helyze­te és a kereszténydemokraták politikája miatt. A Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bi­zottsága határozatot fogadott el, melyben nyíltan felszólítja a pártot, lépjen ki a kormány­ból és vonuljon ellenzékbe. Pietro Nenni az újonnan kai bizottság ajánlatát, misze­rint „az ENSZ-nek az a célja, hogy a független demokratikus Korea egyesüljön." Végül a közgyűlés 114 szava­zattal elfogadta azt a határoza­tot, amely elítéli a más államok belügyeibe való beavatkozás minden formáját és felhívja a tagállamokat, hogy tartózkod­janak a fegyveres beavatkozás­tól, a felforgató tevékenységtől és a terrorcselekményektől. A közgyűlés költségvetési bi­zottsága 67 szavazattal és egy tiltakozással (Albánia) elfogad­ta az ENSZ jövő évi költségve­tését, amelyet 130 314 230 dol­lárban, az ideinél 20 millió dollárral magasabban állapított meg. tének vezetője fogadást adott a VDK fővárosában, amelyen megjelent Ho Sí Minh elnök, a Vietnami Dolgozók Pártja, vala­mint a kormány több vezető képviselője. Nguyen Van Thien kijelentette, hogy a DNFF lé­nyegében az államhatalmat gyakorolja Dél-Vietnamban, nemzetközi tekintélye állandó­an nö, több ország elismeri és a világ haladó tömegei a dél< vietnami nép egyetlen képvi­selőjének tekintik. Újabb tiltakozások Hanoi bombázása ellen A Béke-világtanács nyilatko­zatot tett közzé, amelyet Ro­mesh Chandra, a Béke-világta­nács főtitkára nyújtott át Bu­dapesten a DNFF állandó kép­viselete megbízottjának. A nyi­latkozat hangoztatja, hogy a Hanoi ellen intézett legutóbbi amerikai bombatámadások jo­gos felháborodást váltottak ki a világ haladó népeiben. A Bé­ke-világtanács a jövőben még­jobban elmélyíti és fokozza te­vékenységét az amerikai agresz­szió beszüntetéséért. egyesült párt elnöke, miniszter­elnök-helyettes, tegnap Saragat elnökkel tárgyalt a helyzetről. A sajtó szerint a kormányvál­ság lehetőségéről, a parlament feloszlatásáról és a választások kiírásáról tanácskoztak. Mivel nagyon nehéz lenne a kormány­válságot megoldani, ezt a lehe­tőséget visszautasították, és Nennit megbízták, hogy ,,térítse észhez" az elégedetlenkedőket. VARSÚBAN bejelentették, hogy Adam Rapacki, a Lengyel Népköztársaság külügyminisz­tere, a francia kormány meg­hívására 1967. január 26 és 28 között hivatalos látogatásra Franciaországba érkezik. (CTK) AZ INDONÉZ kormány jó­váhagyta Sukarno elnök terve­zett útját az Egyesült Arab Köztársaságba és Jugoszláviá­ba — közölte a djakartai rá­dió. (CTK) KIM IR SZEN, a Koreai Mun­kapárt Központi Bizottságának főtitkára tegnap fogadta az Olasz Kommunista Párt KNDK­ban tartózkodó küldöttségét. (CTK) GÉNUÁBAN 25 munkás felett ítéletet hirdettek, akik október 5-én részt vettek a hajógyári alkalmazottak elbocsátása elle­ni sztrájkban és tüntetésen. 18 munkást 2-től 9 hónapig terje­dő szabadságvesztésre ítéltek, mivel „zavarták a közleke­dést". (ČTK) A SZOVJETUNIÓ segítséget nyújt Pakisztánnak tizenöt rá­dióállomás létesítéséhez, s - to­vábbi 13 különféle létesítmény, köztük mezőgazdasági gépeket gyártó üzem építéséhez. (CTK) BUKARESTBEN aláírták az 1967-re vonatkozó csehszlovák —román árucsereforgalml és fizetési jegyzőkönyvet. (CTK) AIDIT-NAK, az Indonéz Kom­munista Párt volt elnökének feleségét és lányát Djakartá­ban bebörtönözték — írja a Berita Yudha lap. Aidit felesége az indonéz nők haladó szerve­zetének volt az elnöke. (CTK) A MÁSODIK japán mestersé­ges bolygó felbocsátása ismét meghiúsult. A Lambda hordozó rakéta negyedik fokozata cső­döt mondott, a 26 kilós mester­séges hold nem érte el a ke­ringési pályát, és a Csendes­óceánba zuhant. (CTK) AZ ANGOL felsőház hatvan szavazattal huszonhárom elle­nében elutasította a Brocway lord által benyújtott törvényja­vaslatot, amely a vállalkozás és a foglalkoztatás terén, to­vábbá a nyilvános helyeken va­ló faji és vallási megkülönböz­tetést tiltó eddigi törvény ki­egészítését Jelentette volna. (CTK) A NYUGATNÉMET légierő kedden hatálytalanította a Starfighter 104 típusú sugár­hajtású vadászgépekkel való repülést betiltó 14 nappal ez­előtt kiadott rendeletét. A lé­gierő szóvivője kijelentette, hogy megváltoztatták a gépek biztonsági berendezését. (CTKJ Párizs (CTK) — Hétfőn har­madszor ültek össze tanácsko­zásra a Francia Kommunista Párt és a Demokratikus Balol­dali Szövetség képviselői Pá­rizsban. A Waldeck Rochet, il­letve a Francois Mitterrand ve­zetésével tanácskozó két kül­döttség megbeszéléseinek kö­zéppontjában az egész balol­dalnak a márciusi nemzetgyű­lési választásokon elfoglalandó egységes fellépése áll. Az első hírek szerint a késő este befejeződött tanácskozáson Peking (CTK) — Peking ut­cáin újabb jelszavak jelentek meg, amelyek liu Sao-csinek, a Kínai Népköztársaság elnöké­nek és Teng Hsziao-pengnek, a KKP főtitkárának „leváltását", „likvidálását", „szétrombolását" követelik. A plakátok szerint Liu Sao-csl „az első számú jobboldali elein, aki állandóan menekül a körből!" „Ha Liu nem adja meg magát, likvldál­jukl" A további jelszavak ugyan­csak Liu Sao-csi és Teng Hsziao-peng ellen uszítanak. Tegnap első ízben jelentek megállapodást- kötöttek. Köz­tudomású, hogy a Francia Kom­munista Párt már hosszú idejé javasolja: valamennyi baloldali demokratikus politikai erő egyesítse erejét, és dolgozza­nak ki, egy közös programot, hogy sikerrel léphessen fel a Jelenlegi többségi pártokkal , szemben. René Bilieres, a Radikális Párt elnöke megelégedéssel nyi­latkozott a tanácskozásokon elért ôiegállapodásról. meg plakátok He Lung marsall, a KKP politikai bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes ellen. A „vörösgárdisták" jel­szavai szerint He Lung, a kí­nai forradalmárok egyik legré­gibb vezére Liu Sao-csi irányvo­nalát követi. Külföldi megfigyelők szerint Liu Sao-csl és Teng Hsziao­peng még mindig jelentős „hát­országgal" rendelkezik nemcsak a tartományi pártbizottságok­ban, hanem a Kínai Kommunis­ta Párt legfelsőbb vezetőségé­ben is. A szudétanémetek elégedetlenek Kiesinger politikájával Bonn (CTK) — A „Sudeten­deutsche Zeitung" legutóbbi számában arról Ir, hogy „a szudétanémet területi szövetség feladata arról gondoskodni, hogy Kiesinger kancellárnak 8 müncheni egyezménnyel kap­csolatos kijelentéseiből külföl­dön és idehaza ne vonjanak le hamis következtetéseket". Befejeződött a Nyugat-európai Unió Minisztertanácsának ülése Bonn (CTK) — Bonnban teg­nap befejeződött a Nyugat-eu­rópai Unió Minisztertanácsának kétnapos ülése, amelyen Euró­pa gazdasági és politikai prob­lémáival foglalkoztak. Thomp­son angol államminiszter beje­lentette, hogy Nagy-Britannia be akar lépni a Közös Piacba. Hírek szerint az ülés résztve­vőt elsősorban a Közös Piac és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás kapcsolatairól tanács­koztak. Amennyiben Nagy-Bri­tannia belép a Közös Piacba, ez az Európai Szabadkereskedelmi Társulás hanyatlását jelentené. Az ülésen a kelet—nyugati kapcsolatokat is megvitatták. Ez lényegében azt bizonyltja, hogy a revansista szervezetek ellenakciókra készülnek a nyu­gatnémet kormánnyal szemben, amely kilátásba helyezte a szo­cialista országokkal való kap­csolatok megjavítását. A „Kitelepítettek Szövetsége* képviselői már közölték, hogy találkozni kívánnak Kiesinger kancellárral, mert szerintük a kormánynyilatkozat „számos homályosságot" tartalmaz. A szudétanémet revansista szervezetek közül az említett tartományi szövetség a legerő­sebb, amelynek vezetője See­bohm volt miniszter ugyan már nem tagja a Kiesinger kor­mánynak, de a „kitelepítettek minisztériuma" még mindig lé­tezik Bonnban. A Frankfurter Rundschau megemlíti, hogy a Bundestag kormányprogram-vitája hűen tükrözte azt a sokféle érdekcso­portot és ellenétet, amely a nagykolalcióban megvan. A vi­ta során nem került szóba a „kitelepítettek ügye" és ezért írásban nyújtották be tiltakozá­sukat és követelik Kiesingertől, hogy „korrigálja a müncheni egyezményről szóló kijelenté­sét." A DNFF a dél-vietnami nép egyetlen képviselője Válság az olasz kormánykoalícióban ŰJABB TÁMADÁSOK Liu Sao-csi és Teng Hsziao-peng ellen Á sok vihart látott Kongó­ban ritka az ünnep. A bel­gáktól kivívott független­séget követő évek borzalmas tapasztalatokat hoztak a kongói nép számára. Legjobb fialnak egész sorát gyilkolták le, s volt olyan Időszak, amikor Afrika joggal tartott attól, hogy Kongó, mint állam összeomlik a test­vérháborúban. Ezek után ért­hető, miért vágynak a kongóiak valami igazi, gondoktól és vér­ontástól mentes ünnepre, egy jobb, egy emberibb életre. Ezt a természetes vágyat tükrözte a napokban Kinshasában jheo­poldville új nevej megrendezett színpompás évforduló. A kongói főváros útvonalain ujjongó emberek tízezrei élje­nezték Mobutu tábornokot, aki egy évvel ezelőtt katonai puccs segítségével jutott hatalomra. A dísztribünön ott álltak Mobu­tu tábornok-elnök mellett a független Afrika olyan neves képviselői, jnint Massemba De­bát, a szomszédos Kongó (Braz­zaville) elnöke, Murumbi ke­nyai alelnök és Dlallo Telit, az Afrikai Egység Szervezetének főtitkára. Ehhez hasonló töme­ges ünneplést 1964-ben láttam Leopoldville-ben. Akkor nem Mobutut, hanem az azóta szám­űzetett C sombét ünnepelték. Akkor azonban nem voltak Je­len a független Afrika képvise­lői. Csőmbe megszégyenülten távozott Kairóból, ahol az afri­kai vezetők nem voltak hajlan­dók egy asztalhoz ülni Lumum­ba gyilkosával. Abban az időben Kongó persona non grata volt az afrikai államférfiak nagy ÉLIÁS BÉLA KONGÓI LEVELE ÜNNEP Kongóban többségének szemében. Most viszont, amikor Addisz Abebá­ban voltam, több afrikai vezető sajnálkozását hallottam amiatt, hogy Mobutu tábornok, ez a nagyszerű politikus nem jelent meg az Afrikai Egység Szerve, zete állam- és kormányfői ta­lálkozóján. íme, ilyen nagysza­bású fordulat következett be az afrikai közvélemény körében egy rövid év leforgása alatt Kongónak és vezetőinek megíté. lésében. Logikus a kérdés felvetés, ml ennek a változásnak a ma­gyarázata? Mobutu tábornok a függet­lenség kivívása után hatalom­ra Jutott minden kongói kor­mányt kiszolgált. Gazdag ta­pasztalatokkal rendelkezett te­hát. amikor a múlt év novem­berében magához ragadta a ha­talmat. Okulva elődei kudar­cából, mindenekelőtt az ország békéjének helyreállítására tö­rekedett. Ezt alaposan meg­könnyítette számára, hogy Csőmbe a nyugati imperialisták segítségével lényegében felszá­molta a kongói felkelők nem­zeti felszabadító mozalmgát. Ugyanakkor történelmi tény, hogy ebben fontos szerepe volt az akkor még hadseregparancs, nok Mobutunak is. Ilyen hely­zetben Mobutu viszonylag köny­nyen túltehette magát olyan problémákon, amelyek elődei­nek komoly fejtörést okoztak. Igyekezett megbékélésre jutni a kongói dzsungelekben meghú­zódó felkelő erőkkel, s hogy kielégítse követeléseiket, Kon­gó nemzeti mártírjává nyilvá­nította Lumumbát. Sőt odáig ment, hogy legutóbbi kormány­átalakítása alkalmával társada­lombiztosítási és Jóléti minisz­terré nevezte ki Sophte Kanzát, a kongói felkelők külügyminisz­terének nővérét. Mobutu csakhamar felismer­te, hogy csak akkor állhat meg a iábán, ha az ország politikai és gazdasági életét ellenőrzés alatt tartó nyugati erőket egy­más ellen használja ki. Tovább­ra is jó kapcsolatot tartott az amerikai tőkével, miközben ál­lamosította a belgák és a fran­ciák kezében levő bányakon­cessziókat, a vasutakat, a ban­kokat és a légi közlekedést. Ezek a lépések egy csapásra megnövelték ' tekintélyét az afrikai közvélemény szemében, s ugyanakkor nem jelentettek komoly veszélyt számára, mert az amerikaiak felsorakoztak mögéje. Másrészt lépéseket tett az infláció csökkentésére, a munkanélküliség megszünte­tésére és általában a kongói gazdasági élet megszilárdításá­ra. Egy év elegendőnek bizo­nyult számára ahhoz, hogy el­ismertesse magát afrikai vezető kollégáival, s hogy visszahelyez­ze Kongót a független Afrika politikai térképére. Mobutu sikerei ellenére a kongói helyet, s főleg az ország jövőjének megítélésében alapo san megoszlik az afrikai közvé lemény. Vannak, akik nem lát­nak mást Mobutu tündöklésé­ben, mint az Imperialista befo­lyás színes változását. Csőmbe a belgákra támaszkodott, Mobutu pedig az amerikaiakra. Ennyi a különbség, mondotta e sorok írójának egy dél-afrikai sza­badságharcos. A kongói hely­zet reális megítélése alapján azonban korántsem juthat az ember ilyen egyszerű következ­tetésre. A Mobutu által foganatosí­tott gazdasági és politikai in tézkedések vitathatatlanul nö­velték az ország politikai és gazdasági függetlenségének ér­tékét, s mindenekelőtt Kongó tekintélyét az afrikai országok szemében. S ez olyan siker, amit nem minden kongói vezető könyvelhet el magának. A bi­zonytalanságot azonban nem az eddigi út okozza, hanem sok­kal inkább a jövő kérdése. Afri­kai vélemények szerint Mobutu csak abban az esetben szilára díthatja meg saját maga és kor­mánya helyzetét, ha az eddigi­nél messzebbmenő és radikáli­sabb politikát folytat. Minde­nekelőtt létre kell hoznia egy erős nemzeti egységkormányt. Ez pedig csak úgy valósítható meg, ha kibontakoztat egy olyan nemzeti egységmozgalmat amely felölelt a Kongóban élő törzseket, s magába foglalja áz ország leghaladóbb politikai erőit is. Ilyen mozgalmat Indí­tott el annak idején Lumumba miniszterelnök. Lumumba péK dája azonban figyelmeztet A nyugati imperializmus nem válogat az eszközökben, ha ér­dekei veszélybe kerülnek. Mobutu tábornok lehet me­rész katona és ravasz politikus. De tudnia kell, hogy Kongó valódi nemzeti függetlenségé­nek, politikai és gazdasági ön­állóságának biztosítása lehetet, len az ország életét gúzsba kötő imperialista befolyás felszámo­lása nélkül. Mobutu, amikor el­kezdte Kongó tekintélyének helyreállítását, kimondta az „a"-t. Kérdés azonban, hogy Lumumba szellemében kész-e a „b" kimondására ls. 1966. XII. 21, 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom