Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-21 / 351. szám, szerda

ANTONÍN NOVOTNÝ ELVTÁRS BESZÁMOLÓJA 1966. XII. 21. (Folytatás a 2. oldalról) mérlegelése, hanem Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájával, a szocialista társadalom fejlesztésének célkitűzéseivel ős szükségleteivel összhangban aktív jervezől küldetést kell betöltenie. Az Állami Tervbizottság felel a kormánynak az állami terv komplex javaslatának előkészítéséért és előterjesztéséért. Ezért szüntelenül és kezdeményezően valóra kell váltania tervezési célkitűzéseinket. Ennek feltétele, hogy az Állami tervbizottságon belül fokozatosan kialakítsák a szükséges módszertani, szervezeti és személyzeti feltételeket, változtassanak a munka módszerein és stílusán. Ez nemcsak az Állami Tervbizottság munkásságára vonatkozik. Az említett irányban hatnia kell az irányítás többi láncszemére is. Lépésrőllépésre megfontoltan tisztáznia kell a központi szervek és az önálló elszámolás övezetének szervef közti bonyolult kapcsolatokat. Ma is ismételten hangsúlyozzuk azt a követelményt, hogy fokozott mértékben érvényesítenünk kell a távlati tervezést. Ezen a téren elértünk bizonyos előrehaladást. Nemrég megvitattuk az ötéves tervet, folyik a munka az 1980-ig szóló gazdaságfejlesztési távlati terven, de ez a tevékenység még nem éri el a szükséges színvonalat. A népgazdaság összetett tárgyi problémái a munka megszokott stílusa és módszerei, a terv és tervezés számos tudományos és elméleti kérdésének tisztázatlansága következtében az irányító szervek és természetesen az egész tervezés figyelmének előterében inkább a rövidebb időre szóló tervek, a részleges feladatok megoldása áll. Természetesen az említett nehézségek ellenére törekednünk kell az állami terv tökéletesebb kidolgozására, mindinkább érvényre juttatva az új irányítási rendszer elveit. A jövőt tekintve olyan az elképzelésünk, hogy az állami terv elsősorban a gazdasági, nem pedig a szervezeti felépítés viszonylatában lesz egységes, központi terv. A tervnek a jövőben a lehető legnagyobb mértékben egybe kell hangolnia az egyes ágazatok kapcsolatait, s nem lehet a vállalatok részleges javaslatainak közös nevezőre nem hozott összesítése. Számolunk azzal is, hogy az évi tervek fokozatosan átalakulnak a gazdasági intézkedések programjaivá. Ez a program az adott esztendők gazdasági helyzetének elemzésére, a vállalati célkitűzések és az ötéves terv feladatainak egybehangolására, a távlati gazdaságpolitika fejlődési irányzatainak szüntelen tisztázására épül majd. Ez fokozatos folyamat, amelynek valóra váltása szilárd program kidolgozását követeli. A kormány másik fontos segédszerve az Állami Pénz-, Ár-, és Bérbizottság. Létesítése ide-jén meghagytuk, hogy az Állami Tervbizottság mellett a kormány Jobbkeze legyen, bizonyos vonatkozásban opponensének szerepét Játssza és a kormányt más szemszögből tájékoztassa a népgazdaság és az Irányítás fejlődéséről. Nem titkoljuk, ez a bizottság távolról sem tölti be ezt a feladatkörét és munkáját ez irányban jelentősen Javítani kell. Ennek a bizottságnak ugyanakkor kulcsfontosságú szerepe van az új irányítási rendszer elveinek alkalmazásával, s főleg azzal kapcsolatban, hogy gazdaságpolitikánkban nagyon sok függ majd a pénzeszközök felhasználásától, az egész hitelnyújtási, ár- és bérpolitikától. Számos probléma tartozik ide, mint például a pénzügyi, hitelnyújtási, áralakítást és bérezési egyensúly biztosítása, a népgazdaság fejlődésének konjunkturális és távlati pénzügyi-gazdasági elemzéseinek kidolgozása, a felmerülő zavarok és kilengések gyors felmérése és javaslatok előterjesztése a kormánynak, hogy hatásosabban kezeljük a gazdasági eszközöket, esetleg változtassunk azokon. Az említett bizottság tevékenységének és intézkedéseinek összhangban kell állniuk az életszínvonal k ö ve t el m ény el vei, s a kommunista párt célkitűzéseivel, amelyek a szocialista társadalom általános fejlesztését szolgálják. A kormány gondoskodjon ennek a szervnek olyan felépítéséről, hogy az egyes reszortok képviselőit tölnörítő testület helyett valóban objektív szervvé váljon, amely indokolt jogkörére építve az egyes kérdéseket eldöntés céljából függetlenül a kormány elé terjesztheti. A pénzügyi és a járadékbiztosításl politika komplex jellege, illetve a központi irányítás rendszerében e szakasz súlyának növelése érdekében feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy ez az állami bizottság szorosabb kapcsolatba lépjen a Pénzügyminisztériummal és a Csehszlovák Állami Bankkal is. Ezek a szervek képezzék az említett állami bizottság döntéseinek természetes „hátországát". Ezért nem lehet szó valamilyen nagy hivatal kiépítéséről. Az Állami Műszaki Bizottság visžonylatában a gyakorlat azt mutatja, hogy léte indokolt és ezért nem változtatunk feladatkörének eddigi felfogásán. Munkáját azonban szüntelenül tökéletesítenie kell, tevékenységét Jobban egybehangolva az Állami Tervbizottsággal és főleg fokozottabban törekedve a tudományos-műszaki ismeretek alkalmazására elsősorban a termelésben és a beruházási tevékenységben. A kormány szakértői szerveinek rendszeréhez tartozik a Gazdasági és Tudományos-Műszaki Együttműködés Állami Bizottsága is. A központi szervek munkásságának elmélyítésében, mint már említettem, pártoljuk a népgazdasági terv egységét és komplex Jellegét. Ezzel kapcsolatban azonban bizonyos kettősség és túlzott összetettség mutatkozik a külső gazdasági kapcsolatok kérdéseinek megoldásában. Ezek a problémák oszthatatlan és alapvető részét képezik a népgazdaság fejlődési irányzata megválasztásának, ami minden érdekelt szerv feladata. Az Állami Műszaki Bizottság például a tudományos-műszaki együttműködés, a szabadalompolitika stb. tekintetében tölti be feladatkörét. A Külkereskedelmi Minisztérium a gazdaságés kereskedelmi politika számos olyan feladatának teljesítésére törekszik, amelyek a külső gazdasági kapcsolatokból erednek. Az Állami Tervbizottságra sok feladat hárul hazánk népgazdasági terve és a többi szocialista ország tervének egybehangolásában. Javasoljuk, hogy szüntessük meg a Gazdasági és Tudományos-Műszaki Együttműködés Állami Bizottságát, amely különben is az azonos érdekelt intézmények képviselőiből tevődik össze. Ez semmiképpen sem jelenti, elvtársak, hogy megcsappan a figyelmünk a Kölcsönös Gazdasági Segítségnyújtás Tanácsának keretében kifejtett gazdasági együttműködés kérdései iránt. Éppen ezért az eddigi szinten képviseltetjük magunkat a KGST-ben. Képviselőnk egybehangolja és Irányítja majd a KGST szakágazati bibizottságaiban működő képviselőink tevékenységét is, és ezért megfelelő titkársággal kell rendelkeznie. Azzal kapcsolatban, hogy 1967. január elsejei hatállyal bevezetjük az új irányítási rendszert, érvényüket vesztik egyes olyan elvek is, amelyekre az Állami Behozatali Bizottság munkája támaszkodott. Ezért javasoljuk ennek a bizottságnak a megszüntetését. Még egy fontos szakasz fűződik össze elválaszthatatlanul mind a demokratikus állami j szervek tevékenységével, mind a gazdaság irányításával. Ez az ellenőrzés és a statisztika. Nem vitás, hogy a központi irányítás általános fejlesztése és az új irányítási rendszer érvényesítése során változások következnek be az ellenőrző tevékenységben, és az ellenőrző szervek munkájában is. Mi az elmúlt években rátértünk az egységes ellenőrzés építésének útjára. Ennek alapját a választott népi ellenőrző szervek képezik. Az ellenőrzést és a statisztikát egy rendszerbe fogtuk. A gazdaság fejlesztésének folyamatában tudatára jöttünk annak, hogy a statisztikának ma, az új irányítási rendszer feltételei között sokkal szélesebb és felelősségteljesebb szerepet kell vinnie. Nem korlátozódhat csupán az ellenőrzésre, mivel a statisztika a gazdaságfejlesztés és a társadalmi élet további szakaszai fejlesztése hatékony irányításának egyik fontos tartozéka. Tevékenységének teljesen függetlennek és elsősorban szakmai jellegűnek kell lennie. Ezért arra a következtetésre jutottunk, hogy helyes lesz, ha a statisztikát kiemeljük az ellenőrzés és a statisztika eddigi rendszeréből. A szociális társadalom továbbfejlesztésének szakaszában mélyrehatóbban kell megismernünk a gazdasági és általában a társadalmi folyamatokat. Ez új követelményeket támaszt a statisztikával szemben is. Idejében kell feltárnia a gazdaság és az életszínvonal viszonylatában rövid ideig érvényes változásokat, a gazdasági eszközök hatását. Ugyanakkor a szociológiai és a közgazdaságtani kutatás közvetítésével elemeznie kell a mélyreható társadalmi összefüggéseket. Az új helyzet megkívánja, hogy az állami statisztika, fentről egészen le, önálló szerv formáját öltse magára. Az ellenőrző tevékenységnek mind tartalma, mind formái bizonyos változásokon mennek majd át oly mértékben, ahogy az új irányítási rendszer a maga komplex voltában érvényesül, főként pedig ahogy a megosztott jogkör és felelősség elve fog érvényesülni. Az ellenőrzés szerepe azonban nem fog gyengülni, hanem éppen ellenkezőleg, erősödni fog mind a társadalmi, mind a szakmai ellenőrzés a társadalmi érdekek tiszteletben tartásáért az ár-, bér-, kereskedelmi és egyéb tevékenységben, mlndpedig a belső ellenőrzés az ágazatokban és vállalatokban. Már nem egy ízben megmondottuk, hogy szocialista társadalmunk életében is vannak és lesznek bizonyos ellentétek a társadalmi, a csoport, a helyi vagy egyéni érdekek között. Ezért az állam sem mondhat le ellenőrző szerepéről, amely lefelé és felfelé egyaránt hat. Ez annyit jelent, hogy jelzi a dolgozók észrevételeit az irányító apparátus egyes részlegeinek tevékenységével kapcsolatban, vajon az összhangban áll-e vagy sem a társadalom érdekeivel, a központi szervek irányelveivel és határozataival. Ez továbbra is a nép részvételének egyik fontos formája marad az irányításban és az igazgatásban, nemkülönben rendszerünk demokratikus voltának kifejezője. Ezért szükségesnek tartjuk fenntartani mint választott szerveket a népi ellenőrzés bizottságait fentről egészen le, Ezzel egyidejűleg azonban úgy kell meghatároznunk az ellenőrző szervek tevékenységének tartalmát, hogy az egységes rendszerben az ellenőrzés egyes részlegei ne végezzék ugyanazt a munkát, fokozódjék az ellenőrzés hatékonysága, megvilágítsuk a népi ellenőrzés bizottságainak a nemzeti bizottságokhoz való kapcsolatalt, s az üzemekben a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomhoz fűződő kapcsolatait. Természetesen ez is olyan folyamat, amelyben a dolgok úgy fognak konkrétizálődni, azon tapasztalatok alapján nyernek magyarázatot, amelyeket egyrészt az új Irányítási rendszer érvényesítése, másrészt a nemzeti bizottságok tevékenységének fejlődés során szereztünk. A MINISZTÉRIUMOK ALKALMAZKODJANAK AZ ÚJ FELTÉTELEKHEZ Elvtársak, abból, amit mondottam és azokból az anyagokból, amelyeket kaptak, láthatják, hogy az állami ellenőrzés és statisztika új rendszerében, a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés állami bizottságának és a behozatali bizottságnak megszüntetésén kívül nem számolunk semmiféle nagyobb változásokkal. Ugyanez áll a minisztériumok mai rendezésére is, ahol a változások csak az Iskola- és Művelődésügyi Minisztériumot s az erdőgazdálkodás besorolását érintik. Jelenleg a minisztériumokban ls főként a munka tartalmának és módszereinek változásairól van szó. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a minisztériumok helyzete és szervezete körül nem merült föl számos nézet és vtta. Nyíltan leszögezzük, hogy a Központi Bizottság 1965 novemberi plénumának határozatával összhangban a minisztériumoknak továbbra is be kell tölteniük felelős funkciójukat saját reszortjukban és a népgazdaság irányításában. Ogy kell látnunk a dolgokat, amilyenek a valóságban, s nem szabad összetévesztenünk a megoldást — amely a további évek kérdése — a ma lehetőségeivel és a jelenlegi helyzettel. Népgazdaságunk fejlődésének kiegyensúlyozatlan helyzete és az új Irányítási rendszer bevezetése a jelenlegi Időszakban megköveteli, hogy a központi Irányítás szervei kezükben tartsák a dolgokat s anélkül, hogy tovább ts fenntartanák a direktív és operatív Irányítás felesleges módszereit, hatékonyan avatkozzanak be ott, ahol aránytalanságokra és olyan fogyatékosságra kerül sor, amelyek hátráltatják népgazdaságunk eredményes fejlődését. Szükséges, hogy jobb legyen és fokozatosan alkalmazkodjék a minisztériumok belső tevékenysége, leegyszerűsödjék az irányítás eddigi több fokozatúsága, rugalmasabbá és eredményesebbé váljék a munka s áttérjünk az irányítás legfeljebb háromfokú rendszerére. Szükséges, hogy csökkentsük a vezető hivatalnokok helyetteseinek számát, s megszilárdítsuk a főosztályok és osztályok vezetőinek helyzetét és felelősségét. A minisztériumok belső tevékenységének minőségi változása lehetővé teszi alkalmazottaik létszámának csökkentését ts. Ugyancsak lehetéséges és szükséges, hogy lépésről-lépésre érvényesítsük azt az elvet, hogy a minisztériumok az alkotmánnyal összhangban az államigazgatás oszthatatlan részei. A dolgokat nem úgy képzeljük el, hogy a minisztérium csupán reszortszerv, amely minden tekintetben igvekszik keresztülvinni és megvédeni az alárendelt egységek érdekeit. Szükségesnek tartjuk, hogy az új Irányítási rendszer feltételei között egyre inkább előtérbe kerüljön a minisztériumok funkciója az össztársadalmi érdekek állami érvényesítésének területén a termelő szférával szemben. Emellett természetesen fokozódnia kell felelősségüknek abban a tekintetben, hogy szilárd feltételeket teremtsenek a vállalatok tevékenysége, a terv és a gazdasági eszközök számára. A továbbiakban fokoznunk kell a minisztériumok szerepét a termelési műszaki alap vezető kádereinek kiválasztásában és felkészítésében a tudományos technikai fejlődésben. Elvben tehát most arról van szó, hogy a minisztériumok a kormány hatékony segítőivé váljanak a párt gazdaságpolitikájának megvalósítása, az új Irányítást rendszer bevezetése és a népgazdaság bonyolult problémáinak megoldásában. KÜLKERESKEDELMÜNK CÉLKITŰZÉSEI Országunk gazdaságában s így a kormány Irányító tevékenységében is rendkívül jelentős helyet foglal el gazdaságunk és a tudományos-műszaki együttműködés fejlődése, valamint a külkereskedelem. Éppen ezért ezzel a problematikával külön jelentés foglalkozik, amelyet Lenárt elvtárs nyújt be ezen a plénumon a Központi Bizottságnak. Én azt szeretném hangsúlyozni, hogy a Központi Bizottság elnöksége több ülésén foglalkozott a párt XIII. kongresszusának a külső gazdasági kapcsolatokról és külkereskedelmről szóló határozata kidolgozásával. Ezt megelőzően ezekről a kérdésekről a Központi Bizottság szakbizottságai ls tárgyaltak és sok vita folyt. Olyan szakaszról van szó, amely politikailag és gazdaságilag egyaránt rendkívül érzékeny terület, ezért azokať az Intézkedéseket, amelyeket e téren fogunk tenni alaposan meg kell fontolni. Ami külső gazdasági és külkereskedelmi kapcsolatainkat illeti, továbbra is kitartunk azon alapelvek mellett, amelyek mindig érvényesek voltak számunkra s amelyeket Ismét megerősített pártunk XIII. kongresszusa. Áz első helyre állítjuk a gazdasági tudományos-műszaki együttműködést és külkereskedelmet a szocialista államokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval. Ez abból következik, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a szocialista államok közösségéhez tartozik, politikai céljaink és a szocialista társadalom fejlődéséhez vezető utaink azonosak. Emellett a múlt tapasztalataiból és a jelenlegi eredményekből Indulunk ki, amelyek arról tanúskodnak, hogy a szocialista államokkal, kivált pedig a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamaival való kapcsolataink fejlődése megfelel népgazdaságunk jelenlegi és jövendő szükségleteinek, megfelel kommunista pártunk a nemzetközi kommunista mozgalom láncszeme — politikájának. Ogy véljük, hogy álláspontunk megfelel a szocialista közösség hatalma és ereje fejlesztésének és megszilárdításának, és ez az út, amely megfelel a kommunista tanítás céljainak. A Szovjetunióval való gazdasági együttműködésünk és külkereskedelmünk fejlődése lehetővé teszi számunkra, hogy népgazdaságunk és tudományos-műszaki potenciálunk további fejlesztésére tett erőfeszítéseinkben a Szovjetunió nagy piacára támaszkodunk. Ám nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy amint nálunk is megnőttek a gyártmányok minőségével és műszaki színvonalával szemben támasztott igények, ugyanúgy rendkívül gyorsan nőnek ezek az igények a Szovjetunió és a többi szocialista ország piacain is. Ebből le kell vonnunk a következtetéseket termelésünk és külkereskedelmünk munkájára vonatkozóan. Már több ízben megállapítottuk, hogy a szocialista országokkal való gazdasági együttműködés mellett, az egyenjogúság és egyidejűleg a segítség elve alapján kölcsönösen hasznos kapcsolatokat fogunk létesíteni a kevésbé fejlett országokkal ls. Elsősorban segítséget fogunk nyújtani ezeknek az országoknak az iparosításban, hogy saját nyersanyagaikat maguk dolgozhassák fel. Segítünk a szakkáderek nevelésében stb. Ez a tevékenység nem csupán politikai, hanem gazdasági tekintetben is nagy Jelentőségű. A kapitalista országokkal való sokoldalú kapcsolatainkat is tovább fogjuk fejleszteni összhangban külpolitikánk alapelveivel, a kölcsönös előnyösség alapján, anélkül, hogy bármi tekintetben ls feladnánk szocialista elveinket. Az irányítás tökéletesített formái megszilárdítására teendő elvek Javaslataiban külkereskedelmünkben két alapvető szempont érvényesül: az első, hogy a külkereskedelem nemcsak országunk szükségletei biztosításának eszköze, hanem egyidejűleg annak eszköze is, hogy együtt működjünk más szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval s bekapcsolódjunk a nemzetközi kereskedelmbe, valamint a nemzetközi munkamegosztásba. A második, hogy szocialista társadalmunkban továbbra ls fennáll az állami külkereskedelm monopóliuma, s fenntartjuk egységes külkereskedelmi politikánkat, amely elsősorban tár(Folytatás ai 4. oldalon)