Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-20 / 350. szám, kedd

V

ékony hótakaró borltja a tájat. A főútról letérve bokáig süppedünk a friss hóba. Nyomunkban mérges szél, előttünk egy új házsor. Az-egyik előtt megállunk. Útmutatóm azt mondja: — Itt volnánk kérem! Itt laknak Antal Vincéék ... Vadonatúj nagy ház, ablaktükrében fürdőzik a bágyadt napocska. Betonlépcső vezet a bejárati ajtóhoz. Amikor átlépem az előszoba küszöbét, az oltott mész, cement jellegzetes szaga üti meg az orromat. Az előszobából két oldalra ajtók nyílnak. Közüllük kettő tárva-nyitva. Bútor helyében mindkettőben egymásra dobálva építkezési kellékek: malteros láda, meszes vödrök, habarcsos kanál. A félbehagyott munkára emlékeztető kép. A mennyezeten még szabadon lógnak a villanyvezetékek. Csak a lámpákat, csillárokat kellene bekötni. szi kucsmáját, előtűnnek ősz fürtjel. Ilon néni máris szedelőzködik. Előbb azonban kedves tettetett komolysággal figyelmezteti férjét. — Apuka, aztán ne csak szóval tartsd a vendégeket... Vince bácsi öreges mozdulatokkal telepszik a kisszékre. Azt állítja, hogy ezen esik a legjobb ülés. Mondom neki, hogy az új házat szerettük volna megnézni. — Hát kérem — mosolyodik el. — Ilyen háza valamikor egy százötven hektáros gazdának sem volt. Három szoba, konyha fürdőszoba, éléskamra ... — Ha jól értesültem Bogyarétről, a tanyavilágból jöttek a faluba? — Onnan — bólint Vince bácsi. — Ott is születtem. Hat hektáron gazdálkodtunk. Volt egy kis házacskám. Egyszobakonyhás... Később a szövetkeCSALÁDI KÖRBEN Most merre? Jó hangosat köszönök hát az előszobában. Kedves, pirospozsgás néni fogadja a köszöntést. A konyhába tessékel. A zománcos tűzhelyben Jó érzést keltően duruzsol a tűz. Az eddig látottak alapján nem nehéz megállapítani, hogy az Antal család egyenlőre még a konyhában szoroskodlk. A gazda felől érdeklődöm. — A felesége nem is elég? — tréfálkozik a ház asszonya. Kezet nyújt. — Antal Vincéné, született Nagy Ilona — mondja mosolyogva. Hellyel kínál. Amikor egy kicsit szabódunk, már rábeszélő a hangja: — Vince megjön nemsokára. Ne kéressék annyit magukat. Csak a pékhez ment friss kenyérért. A jelek azonban arra engednek következtetni, hogy Ilon néni is készül valahová. Célzást is teszek rá. — Mire mennem kell, Vince már itthon lesz — nyugtat meg. Azt ls megkérdezem, hová készül ilyen téli időben. — Komáromba — mondja — ebédet viszek öreg nevelőapámnak. — Ebédet, innen Bogyáról Komáromba? — csodálkozom. — Még vasúton ls messze van.. — Messze — hagyja rám Ilon néni. — Így megy ez négy esztendeje. Most már csak, csak, de amikor még Bogyaréten, a tanyavilágban laktunk 1 Alighanem megérezte, hogy nem egészen értem a dolgot, ezért egy kicsit messzebbről kezdte a dolgot. Ilon néni ma ötvennégy esztendős. Többen voltak testvérek. Még csak négy esztendős volt, amikor édesapja meghalt. Valahol Doberdónál esett el. Édes józsefék, akiknek nem volt gyermekük, ekkor vették magukhoz a négy esztendős Ilonkát. Náluk érett nagylánnyá. Innen ment férjhez. Jól bántak vele, dolgos, becsületes emberré nevelték. N

égy esztendővel ezelőtt Édes József özvegyen maradt. Ma nyolcvankilenc esztendős. Nincs már senkije, csak Ilonka, a nevelt lánya. Magukhoz akarták venni az öreg embert, de ő vonakoott otthagyni a megszokott családi fészket. Nem is zaklatták hát tovább, hanem közös megegyezéssel elhatározták, hogy minden héten egyszer meglátogatják. Ahogy ők mondják, ebédet visznek apának. Ezt úgy kell érteni, hogy a hét utolsó napjajban vagy Ilus néni, vagy pedig Vince bácsi vonatra ül és egy kis hazait visznek az öreg embernek. És ez Igy megy már négy esztendeje. Hogy nagy strapa? Igen. Vagy mégsem? Ilon néni szerint ez kötelesség. Ezzel tartozik nevelőapjának. Ezt a férje is tudja, megérti. Igen Jó ember ő. Mintha parancsszóra történne— mire az elbeszélés végéhez érünk — nyílik sz ajtó. A gazda lép be: Antal Vince. Magas, szikár ember. Amikor levezetben kocsiskodtam. Nem panaszkodhatom ... Megbecsültek. Azóta, hogy beköltöztünk a faluba, többször ls a szememre vetették, miért hagytam ott őket. Ilonka néni útrakészen egy pillanatra még bekukkant a konyhába. Vince bácsi meg feláll a kisszékről, átöleli, megcsókolja. Egészen a küszöbig kiséri, de még onnan is utánna szól. — Nagyon vigyázz magadra, kedves. Az út síkos. Ott menj, ahol már felengedett a jég ... V

ince bácsi újból a kisszékre telepszik. És mintha restelkedne egy kicsit az előbbi jelenetért, ezt mondja: — Nagyon jó asszony a feleségem. Szeretjük egymást. Okos és jószívű. Az ő ötlete volt az is, hogyha már így hozta a sors, maradjunk a faluban. A hatvanötös nagy árvíz a bogyarétl tanyavilágot is kegyetlenül sújtotta. Antal Vincéék házacskája sem bírta sokáig a hullámok ostromát. Jóformán mindenük ott veszett. És amikor újrakezdtek, választaniuk kellett a falu és a tanyavilág között. — A tanyai életnek is meg volt a maga szépsége, varázsa — erősítgeti Vince bácsi. — Ilonkám azonban rámvaló tekintettel mégis azt javasolta: ha már egyszer választhatunk, maradjunk inkább a faluban. Vajon miért? — öreg vagyok már, — folytatja Vince bácsi — az egészségem sem kifogástalan. Beláttam, ha valami történne, itt közelebb lenne az orvos, a segítség. Ezzel érvelt a feleségem is. Igazat adtam neki. Okos asszony, mindig a javamat kereste ... Megkérdeztem, kik építették a házát. — őszintén szólva nem is tudnám egykönnyen megmondani — mosolyodik el. — A biztosítótól huszonnyolcezer koronát kaptam a régi házért. Nem is ért többet. Gondolhatja, hogy a magam erejéből aligha építhettem volna ilyennek ... S

zó szót követ. És egy kicsike történet kerekedik belőle. Vince bácsi új házának a története. Tényleg sok mestere volt az új háznak. Aki csak tudott, segített az idős házaspárnak. Amikor még erejükből futotta, ők sem tagadták meg soha senkitől a segítséget. És most ezt kamatostól visszakapták. Az alapozást Cseh Elek, a szövetkezet ezermestere végezte el. A falakat az állami útépítő vállalat szakemberei húzták föl. A bepucolásnál a szomszédok segédkeztek. Tibor fiúk minden istenáldott szombaton hazautazott Bratislavából, hogy segíthessen. Gábor, aki a komáromi hajógyárban dolgozott, véglegesen hazajött. A szövetkezetben vállalt munkát, hogy mindig kéznél legyen. És ma már nem is vágyik el a faluból. Megkedvelte a traktoros szakmát. Gyökeret eresztett a szövetkezetben. A ház fölépült. Vince bácsi pénztárcája azonban kiürült. Munkába már nem igen járogat. A nyugdíj meg nem sok. De azért, nem fél a holnaptól. Bízik a gyerekeiben. És ez a bizakodás indokolt. Ám most valaki közbevethetné, minek ekkora ház két koros embernek. Nem is csupán magukra gondoltak, amikor a nagy munkához fogtak. Maguk számára nem is terveztek többet egy szobánál. A másik szoba Gábor fiuké lesz, aki ma már nem vágyik el otthonról, a faluból. A harmadikat Édes Józsefnek szánták, Ilon néni nevelőapjának. Nem mintha belefáradtak volna a folytonos utazgatásba. Nem. Erről szó sincs. Ogy hírlik azonban, hogy a komáromi házat bontani fogják. S ha ez tényleg bekövetkezik, magukhoz fogadják az öreg embert. Igy Édes Józsefnek ls jobb lesz, meg az Antal családnak is. Ahogy hallgatom az egyszerű, okos szavakat, egyre jobban megérik bennem a felismerés: jó emberek közé hozott a véletlen. Olyanok közé, akik szeretnek és szeretetet kapnak viszonzásul, akik emberségesek és emberségben részesülnek. D

elet harangoznak, amikor szedelőzködöm. Vince bácsi egészen a háza sarkáig kísér. És amikor búcsúzásra nyújtja Inas, kidolgozott kezét, öreges kedvességgel veszi szavamat, hogyha erre járok — a jövőben sem kerülöm el a házuktáját. SZARKA ISTVÁN Zárszámadás előtt 50 mázsás hektárhozam búzából Q 19 vagonnal több gabona a tervezettnél ® Szakszerűen irányított gazdáU kodás A KÖZELMÚLTBAN a nyltraegerszegi szövetkezet vezetőségének rendkívüli ülésén fontos téma szerepelt napirendi ponton. Meg kellett vitatni, hogy a fejőstehénállomány feljavítására Csehországból vásároljanak-e üszőket, vagy a környékbeli szövetkezetekből teheneket. A vezetőségi tagok a folyosón gyülekeztek, s az ülés megnyitásáig sok szó esett a közös gazdálkodásról. Kiderült, hogy a szövetkezet jó eredményekkel zárja az évet. Janák Jenő gépesítő szerint a nyitraegerszegieknek ilyen Jól sikerült évük talán nem is volt. S hogy mikor lesz megint, ez a jövő titka. Valószínű Janák elvtárs sem gondolta ezt komolyan. TULAJDONKÉPPEN mi jellemzi az Idei jó gazdálkodást. A választ sokféleképpen lehetne kezdeni, ám elsősorban a növénytermesztés kiegyensúlyozottsága, nagy terméshozamai érdemelnek említést. Az a tény, hogy a várt 350 mázsa cukorrépa helyett 530 mázsa, vagy a 27 mázsa búza helyett 39 mázsa termett hektáronként, jó talajkezelésre, szakszerűen alkalmazott vetésforgóra utal. Jozef Stracar mérnök, a szövetkezet agronómusa mondja, hogy némely dűlőben 50 mázsán felüli hektárhozamot értek el búzából, pedig szerves trágyából náluk sincs több, mint máshol. Mindenesetre a nagy hozamok szakszerű gazdálkodásról tanúskodnak. FELBECSÜLHETETLEN értéket jelent a sok hüvelyes. Ezek a szántóföldek 8 százalékát foglalják el, s az évelő takarmá-! nyokkal együtt negyed részét. Közismert, hogy mind az évelő takarmányok, mind a hüvelyesek sok nitrogént kötnek meg, s odaajándékozzák a növényeknek, de természetesen csak úgy, ha a gazdász helyes agrotechnikai közbeavatkozással megvédi a természet ajándékát. A nyitraegerszegi szövetkezetben ez rendszeresen sikerül, s Igy minden negyedik évben megjavítják általa a talajt, amit a nagy terméshozamok bizonyítanak a legjobban. A 740 hektár szántón gazdálkodó szövetkezetben csupán gabonaneműekből 19,7 vagonnal termett több a tervezettnél. AZT SEM TARTOTTÁK kockázatnak, hogy az első kaszálású lucerna után silókukoricát vessenek. Jól bevált, egy része szemes kukoricának is beérett. Silótakarmányokból két évre valót készítettek, szálastakarmányokból 25 százalék, szemes takarmányokból 5 százalék a tartalék. A vezetőségi tagok újságolják, hogy a legutóbb kiutalt 120 mázsa abraktakarmányról — ami az Ipari növények termesztéséért Járt — lemondtak, Inkább az árát választották. Szó, ami szó, ez is ritkán fordul elő, valóban igazolja, hogy a nyitraegerszegieknek abraktakarmányra nincs szükségük. Termeltek belőle eleget. Említést érdemel az is, hogy a növénytermesztési szakasznak a tervezett 2 176 000 korona helyett 2 400 000 korona a bevétele. Leginkább ez teszi lehetővé, hogy 20 korona helyett legkevesebb 23 koronát fizessenek egy-egy munkaegységre. Ez persze még nem sokat árul el a tagság jövedelméről, mert a munkanormák lehetnek túl szilárdak is, és kevés munkaegységet szerezhet a tag. Az egerszegi szövetkezetben a gyalogmunkás is megkeresi évente a 700 munkaegységet, az állattenyésztésben pedig nem ritka oz 1000—1200 munkaegység sem. Sőt Krizsán Ernő anyasertésgondozó az év végéig több mint 1600 munkaegységet gyűjt. Igaz, van munkája bőven, ám a jövedelme is irigylésre méltó. A természetbeniekkel együtt túlhaladja az évi 40 ezer koronát. BESZÉLGETÉS KÖZBEN az egyik vezetőségi tag meg is jegyezte: „De azért jót ne írjon rólunk, mert ha valamire szükségünk lesz, nehezen kapjuk meg a járástól." Jóllehet csak tréfának szánta a megjegyzést, ám mintha jelszóként hatott volna a többi vezetőségi tagra. — Bárcsak az állattenyésztés is olyan lenne, mint a növénytermesztés — kezdi a panaszt. Kiderült azonban, hogy itt sem az egész ágazatról van szó (hiszen állattenyésztési termékekből 69 ezer korona értékű árut adnak el terven felül), hanem csak a fejőstehénállományról. Ugyanis a tervezett 300 000 liter tej helyett csak 280 ezer litert adnak el. A jelenlegi tejhozam napi átlaga csak 5 liter tehenenként, ami azért is tűnik kevésnek, mert már volt 8 literes átlag is. A kis hozamot nem a szűkös takarmányadag okozza, hanem a kiöregedett tehenek gyenge teljesítménye. Most, hogy van rá pénzük, 35 fiatal tehenet vagy üszőt vásárolnak. AMINT MÁR TUDJUK, ennek a megbeszélésére gyűlt össze a vezetőség. Két helyen is kínálkozik vásárlási alkalom. A kiküldöttek beszámolnak róla, hol, milyen az eladásra szánt állomány, ezekután döntenek az üzletről. Tehát akad hiba is a szövetkezetben, mert hisz az állomány felfrissítésére már előbb ls gondolhatott volna a vezetőség. Az elért eredmények mellett azonban kicsiségnek tűnik ez a mulasztás. A vezetőség megállta a helyét, szakszerűen irányította a gazdálkodást, s ez a tagság jövedelmében ts kifejezésre jut. Többet kap, mint amennyit várt. Erről győz meg a zárszámadás előtti számvetés. BENYUS JÓZSEF A

szocialista bíráskodási rendszer demokratizmusa elmélyítésének jelentős állomása volt a helyi népbíróságok lét§sftése. Az első népbírőságokat 1962-ben választották meg. A dolgozók szerveiként azt a feladatot kapták, hogy a kisebb Jelentőségű törvénysértések, kihágások eseteinek megtárgyalásával elősegítsék a dolgozóknak a szocialista jogrend és a szocialista munkaerkölcs betartására, a köz- és a személyi tulajdon, valamint a dolgozók jogainak megvédésére Irányuló nevelését. A helyi népbíróságok az elmúlt négy év folyamán gazdag tapasztalatokra tettek szert. Tevékenységüket figyelemmel kísérik és értékelik a felettes szervek ls. Mindez kedvező feltételeket teremt munkájuk színvonalának emelésére. Nemrégen a Rozsnyói Járási Nemzeti Bizottság is részletesen megtárgyalta: hogyan teljesíti feladatát a járás területén működő kilenc népbíróság. E szervek tevékenységét általában elismerően értékelte. Megállapította: minden egyes népbíróság arra törekszik, hogy egyre tökéletesebbé tegye munkáját, emelje tárgyalásainak színvonalát. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy a helyi népbíróságok még eredményesebben dolgozhatnának, ha a nyilvánosság nagyobb érdeklődést tanúsítana tárgyalásaik iránt. Az öt üzemi és négy helyi népbíróság az idén 160 ember ügyében hozott Ítéletet A szohónapban ülést tartanak. Az idén decemberig hetvenkét esetet tárgyaltak meg. Arra törekszenek, hogy alaposan, minden részletében és összefüggésben kivizsgálják a megtárgyalásra A közrend védelmezői clalista együttélés elleni vétségéért 75 személyt ítéltek el, 36 ember a szocialista tulajdon elleni, 33 pedig a személyi tulajdon elleni vétségéért kapott büntetést, kilenc személyt a munkafegyelem megsértéséért, hetet egyéb kihágásért marasztaltak el. A népbíróságok az esetek többségét harminc napon belül elintézik. E határidő túllépését legtöbbször az okozza, hogy a vétkesek tartózkodási helyét néha nehéz megállapítani. A Járási székhelyen, a Rozsnyói Városi Nemzeti Bizottság mellett működő népbíróság hathatósan segíti a helyi képviseleti szervet a rend fenntartásában. Tevékenységének legfőbb célja a szocialista együttélés alapelvei betartásának biztosítása. A tömegszervezetek javaslatára megválasztott tizennégy népbíró František Herda elnök vezetésével becsülettel igyekszik eleget tenni e tisztségéből adódó kötelességének. Minden kerülő ügyeket, hogy az ítélet Igazságos, nevelő hatású legyen. Első esetben rendszerint megrovásra, majd nyilvános dorgálásra ítélik a vádlottakat. A helyi népbíróságnak ezenkívül módjában áll 500 koronáig terjedő pénzbüntetést, s javító-nevelő Intézkedésként maximálisan három hónapig és tizenöt százalékig terjedhető fizetéslevonást eszközölni. Tapasztalat szerint a nyilvános dorgálás mélyebben érinti a tetteseket, mint a pénzbüntetés. . Legtöbbször a szocialista együttélés megsértői, a közösségi és a személyi tulajdon megkárosítói kerülnek a népbíróság elé. Egy tizenhét éves kiskorú, akinek az egész környéken rettegett híre volt, részegen megvert egy kislányt. Az illető ezenkívül egy évre leszerződött az ostravai szénbányákba, felvette a négyszáz korona illetéket, de nem állt munkába. A helyi népbíróság egyhavi tizenötszázalékos fizetéslevonásra ítélte. Egy másik esetben három fiatalember ittasan összeverekedett a vendéglőben. A dulakodás során számos pohár összetört Fejenként háromhavi tlzenötszázalékos fizetéslevonással sújtották őket. Egy húszéves gépkocsivezetőt azért ítéltek kéthavi tízszázalékos fizetéslevonásra, mert a munkásöltözőben elemelt egy pénztárcát, melyben nagy bosszúságára egy fillért sem talált. A bányásztanuló intézet három 15—16 éves tanulója megrovást kapott, mert egy magyar állampolgár gépkocsijából néhány alkatrészt elloptak. A 320 korona értékű tárgyakat a közbiztonsági szervek megtalálták náluk. Ezenkívül bosszúból történt ablakbetörés, Ittasan vezető sofőrök, kisebb közúti balesetek tettesei, féltékenységből pofozkodó férjek, fatolvajok, munkakerülő családapák, tiltott kéjelgést folytató nők és hasonló ügyek tettesel szerepelnek az elitéltek között. A

büntetés, bár egyes esetekben enyhének tűnik, figyelmeztetésül szolgál a megtévedt emberek számára, s megálljt jelez a veszélyes úton, amelyen megtették az első léPéseke

t GAL LASZLÚ 1966. XII. 5