Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)

1966-11-04 / 304. szám, péntek

Afonővér A főorvosi vizit véget ért. A kórház folyosóján halk léptű egészségügyi nővérek viszik a betegeknek az előirt gyógysze­reket ... Az ügyeletes szobában az író asztal mögött fiatal nővér ül. Egymás után adja ki a rendel­kezéseket, miközben szorgalma­san iegyez a kórlapokon. Alibe­ta KnSfálová fiatal kora ellené­re főnővér az érsekújvári kór ház belgyógyászati osztályán. —- Gyermekkorom óta erre a pályára készültem — mondja. — Ha babáimmal játszottam, mindig orvosnak, vagy ápolónő­nek képzeltem magam. Oj-Eleten született, de Bra• tislavában nevelkedett az uno­katestvérénél. Egyszer nagyon megbetegedett, és kórházba ke­rült. Lázálmai voltak, s amikor néha-néha felnyitotta a szemét, mosolygó arcú, fehér köpenyes néni állt az ágyánál, s verejté­kes arcát törölgette. Mikor fel­gyógyult már tudta, hogy ő is erre az életpályára lép. — Tizenhét éves múlottam — emlékszik vissza — amikor az egészségügyi tanfolyam elvég­zése után munkába álltam. Tíz évet dolgoztam Bratislava kór­házaiban. Közben beiratkozott az egész- • ségügyi tskola esti tagozatára. Nappal dolgozott, betegeket ápolt, este tanult. Sikeresen le­érettségizett. Férjhezmenése után került Érsekújvárra. Ennek három éve. Az új munkahelyen is felfi­gyeltek rend- és hivatás szere­tetére, felelősségtudatára. Egy év óta a főnővéri tisztséget töl­ti be. Ez a beosztás körültekin­tő, lelkiismeretes munkát Igé­nyel. És Alibeta KoStálová, aki az elmúlt 13 év alatt gazdag tapasztalatokat szerzett, ezen a helyen is jó munkát végei. Beosztottját nem sokkal fia­talabbak nála. Megértik egy­mást, pedig nem könnyű a családos anyák szolgálatát úgy beosztani, hogy mindegyikük­nek megfeleljen, ö is édesanya, odahaza kétéves kisfia várja. — Amíg munkában vagyok, a kicsire az anyósom vigyáz — mondja. — A férjem mozdony­vezető, s így ritkán van oda­haza. Ha a kórházban végzek, otthon elölről kezdem a máso­dik műszakot... — Nővérkét ... A 34-es szo bábán a négyes beteg rosszul van... — nyit be ijedt arc cal az egyik gyakorló nővér — A főnővér a beteghez siet. — Nem történt semmi kü lönös — mondja, amikor vtsz szatért — kicsit megifedt a kis lány, de majd megszokja. Kez­dő koromban velem Is előfor­dult ilyesmi. Tizenhat nővér, 64 kórházi ágy, megannyi beteg ellátásá ról kell a főnővérnek gondos kodnia. Az adminisztrációs munka mellett sorba járja a szobákat. Sőt még éjszakai el lenőrzésen is részt kell vennie S ha vasárnap kisfiával sétálnt megy, akkor is talál egy fél órányi időt, hogy benézzen a belgyógyászati osztályra. — Nem azért teszem, mintha nem bíznék beosztottjaimban — mondja —, hanem azért hogy munkájukban segítsek, s a betegek is jól érezzék magu kat. Ha majd az új kórházban leszünk, könnyebb lesz a szol gálát is. Az otthont gondok itt eszébe sem jutnak, pedig a televíziós készüléket is ki kellene cserél ni, a lakáskérdés is megoldás ra vár. Jövőre a kisfiú is óvo dába jár majd. Egyszóval a gondok nemhogy fogynának, hanem még szaporodnak. Ez azonban nem hátráltatja őt munkájában. Alibeta KoStálová megtalálta élete céliát. NÉMETH - JÁNOS Jubilál a televízió Rövidesen 500 ezer előfize­tőt számlálhat Szlovákiában a tizéves fennállását ünneplő te­levízió. A merész tervekkel kez dődő első lépésektől remények és csalódások jelzik útját. A tv dolgozói jól tudják, hogy ma már végképp lezárult a külön féle „kísérletezések" ideje, s a néző minden esetben színvona las műsort vár, tekintet nélkül arra, milyen feltételek között születik ez a műsor. Pedig azt is meg kell mondani, hogy egyelőre sok kívánni valót hagynak maguk után a Bretis­la különböző részeiben szét­szórt ideiglenes stúdiók. De a távlat kecsegtető, Bratislavában új televíziós központ építését tervezik. A 10. születésnapját ünneplő bratislavai televízió a legilleté­kesebbeket, a tv-nézőket hívja szombat estére a jubileumi ün­nepségre a bratislavai Kultú­ra és Pihenés Parkjába, illetve a képernyő elé. A Tíz tíz.. című nagyvonalú esztrádmflsor keretében számos népszerű ha zai és külföldi művész lép fel s természetesen nem hiányzik a műsorból a szlovák népi együttes sem, hiszen tíz évvel ezelőtt ez nyitotta meg a bra­tislavai televízió adásának mű sorát Az ünnepi, igazán ígére­tes eszlrádműsort Blažena Koö túchová konferálja. — šč— Több szem többet lát < E közmondás alapján fej < lesztik a füleki Kovosmalt ban a dolgozók észrevételei nek feldolgozását. A dolgo­zók véleményét nem csupán egy-egy fontos probléma megvitatásakor kérik ki, ha nem külön osztályt létesí tettek az észrevételek, ja­vaslatok állandó feldől gozására. Ez az osztály nem csak regisztrálja a javasla tokát, hanem az illetékesek elé terjeszti, s az elintézés módjáról tájékoztatja a ja vaslat benyújtóját. Idén 256 legkülönfélébb jellegű javas lattal álltak elő a dolgozók s ezek közül 218-ot rövid idő alatt megvalósítottak. ív. | • Homo sapiens elnevezésű kiállítás nyílt meg tegnap Bra­tislavában a Művészetek Házá­ban. Az a célja, hogy megis­mertesse a nagyközönséget: ho­gyan értéken az orvostudomány és a többi tudományág a civi­lizáció kilátásait és az ember helyzetét a természetben. (d) | JOGI TANACSADÓ Egyszerüsítették a családi fiának építésének engedélyezését Az Állami Műszaki Bizottság 1938. augusztus 12-én 3501/ 32/6 S sz. a 19S6. szeptember 1-től kezdődő hatállyal új irányelveket adott ki a családi házak, vfkendházak, gará­zsok s egyéb kisebb létesítmények építésének engedélyezésé­re. Az új előírások egyszerűsítik az eddigi eljárást. Családi ház építését annak ségügvi, tűzbiztonsági, talaj-, engedélyezik, akinek olyan fel­tételei vannak, hogy az építke­zést három éven belül befejezi. Kivétel csak nehéz építkezési feltételek (pl. nehéz terep) esetében engedélyezhető. Családi ház építését vagy egységes mintatervek (típus­tervek), azok esetleges kerületi változata alapján, vagy egyéni tervrajzok alapján engedélye­zik. Az egyéni tervrajzoknak azonban ineg kell felelniük a mintatervrajzok építészeti és műszaki színvonalának. Az építés engedélyezését a HNB-től kell kérni, amely a kérelmet továbbítja az illetékes építészeti hivatalnak, ameny­nyiben nincs Ilyen ügyosztálya. A kérvényhez csatolni kell a: helyzet-vázrajzot; az épület tervrajzait (alap­rajz, metszet, oldalnézet, mind­ez 1:100 léptékben, a belső és külső szerelések, a konstruk­ciók tervrajzai és egyszerű mű­szaki leírás); a becslés szerinti építkezési költséget, a fő építkezési anya­gok, előregyártott elemek mennyiségének Jegyzékét az építkezés valószínű befejezésé­nek határidejével; javaslatot az építkezés szak­felügyeletére vonatkozóan, ha az építkezőnek nincs erre meg­felelő minősítése; az épitőtelek tulajdonát, vagy annak személyi használatát iga­zoló okiratot. Amennyiben az építkezés me­zőgazdasági vagy erdei telken történnék. csatolni kell a földalapot védő hatóság bele­egyező döntését (rendszerint a JNB mezőgazdasági osztálya). Egyszerűsítés kedvéért a kér­vényező csatolhatja a szom­szédos ingatlanok tulajdonosai­nak és használóinak nyilatko­zatát, hogy nincs kifogásuk a tervezett építkezés ellen. A tervrajzokat két példány­ban, és ha a HNB-nek nincs építészeti osztálya, három pél­dányban kell beadni. Az építészeti hivatal az érin­tett állami szervekkel (egész­műemlékvédelmi, közlekedési, víz- és bányaügyi, távközlési stb.) egyetértésben már előre megállapítja, hogy milyen ér­dekeket kell a területi döntés, illetve az építkezési engedély kiadásánál figyelembe venni. Az említett állami szervek érdekeinek védelmét az építé­szeti hivatal biztosítja és csak a különleges terveket kell megtárgyalni az illetékes álla­mi szervekkel. Az építészeti hivatal az épít­kezési engedélyt a kérelem be­adásától számított 30 napon belül adja ki. Ennek minden esetben tartalmaznia kell az építkezés befejezésének határ­idejét, az építkezési felügyelet biztosítását, kioktatást arra vo­natkozóan, hogy az építkezést meg kell jelölni, mint engedé­lyezett építkezést külön táblá­val, valamint arra vonatkozóan, hogy az önsegéllyel építkező köteles az építkezésnél kisegítő személyekről egyszerű jegyzé­ket vezetni. A családi házak különálló, iker- és végül sorházakként építhetők. Az épületnek a telek határától S, a szomszédos épü­lettől legalább 10 méterre kell lennie. Ez a távolság csak In­dokolt kivétel alapján csök­kenthető 3, illetve 6 méterre. Kisebb épületek, ólak, színek, kamrák csak akkor építhetők a szomszédos telek határán, ha ezt a jóváhagyott területi döntés engedélyezte. Egyébként ehhez az építészeti hatóság kü­lön engedélye szükséges. Az átalakításra szintén vo­natkoznak a fenti előírások, azonban a részletes tervrajz helyett elegendő az egyszerű vázrajz és az egyszerű műszaki jelentés. Az engedélyezett építkezés elkészülte után a használati en­gedélyt az építészeti hivatal egyszerűsített eljárással adja ki. Az építészeti hivatal felügye­leti hatáskörében elrendelheti az engedély nélküli építkezések lebontását. Dr. FÖLDES JÓZSEF Néhány orosz katona ugrott ki az egyik házból és meggörnyedve szaladni kezdett. Egyikük visszafordult és letér­delve, elsütötte puskáját. A németek za­vartalanul folytatták útjukat a sűrű motorzúgásban. Az élen haladó katona kezében géppisztoly vörös fénye lobbant. Az orosz felbukott. Ott hevert kereszt­ben az úton. A motorosok nem kerülték ki, hanem egymás után keresztül gördül­tek a testén,, az oldalkocsik kereke na­gyot zökkent rajta, s a bennük ülő német meglódult. A házakból, udvarok­ból, téglahalmok mögül a motorzúgástá! megriasztott katonák ugrottak elő, neki­iramodtok és eltűntek a ködben. Ugyan­azok menekültek most, akik tegnap megfutamították a németeket. Goncsarov feszült figyelemmel követte a közeledő motorosokat. Nem tudta le­venni a szemét róluk. Borzongás kör­nyékezte. Már füttyögtek a golyók, né­hány csengve csapódott az ágyúk löveg­pajzsának. Goncsarov hátrapillantott. A lövegpajzs mögött megfeszülő testtel, meghajolva várakozott a legénység, s az ágyúcső ferdén mozogva követte a néme­teket. Oldalt egy felderítő hasalt a hi­deg mellvéden, golyószóróval célba vette a motorosokat, s közben tenyerével meg­törölte könnyező szemét. — Tűz! — kiáltotta Goncsarov, és intett. 83. Ágyúdörej. A levegő a fülekbe csapó­dott. Az élen robogó német nagy lendü­lettel repült az előtte bevágódó lövedék tölcsérébe, mint valami bokorba. A négy lövegből álló üteg közvetlen közelből, egyszerre árasztotta el tűzzel az oszlop elejét és végét. Göröngyök csa­pódtak fel a kerekek alól, és ott, a min­degyre közeledő oszlopban, a kurtán felvillanó tüzek közepette, a motorosok mintegy beleolvadtak a semmibe és újak röppentek a helyükbe, - és mindez hevesen robogott, suhant, sodródott elő­re, s nem lépett túl az első robbanás által megvont határon. Goncsarov felkapta a felderítő golyó­szóróját, átugrott a mellvéden és előre­rohant, harsány kiáltással oldva fel iz­galmát: - Hurráááá!... Oda a kavargó por és füst közé, ahol egy-egy magányos, még élő valami moz­gott az út közepén, vagy kecmergett elő a romok alól, oda eresztette Goncsarov futtában a sorozatokat; a golyók tüzes szörnyként fúródtak a ködbe, s ő ordí­tozva rohant utánuk. Az első németet, aki kibukkant a porfelhőből, közvetlen közelből lőtte agyon; addigra a katonái is utolérték s le is hagyták: megvillant előtte gimnasztyorkájuk háta. Egyik perctől a másikra véget ért a küzdelem. Puskatussal ösztökélve hajtot­ták végig a németeket az uicán, néme­lyek hátratekingetve, magasba emelt karral futottak. A szétlőtt vagy épség­ben maradt, otthagyott motorkerékpárok között orosz katonák járkáltak hadizsák­mány után -kutatva; sokuk hátán már német géppisztoly himbálózott. És ekkor mindenki szeme láttára - hiszen csak a fegyvert kellett volna lekapni a vál­lukról - az általános zavar közepette egy német bukkant elő motorjával az útszéli árokból, átzökkent egy lövedék vájta tölcséren, és sebesen nekiiramodott. Fogolytársai irigy pillantása és az oro­szok kiáltozása, kurjongatása kísérte: „Lőjétek lel Fiúk! Egy német! Lőjétek le!" Néhány elkésett golyó süvített utá­na, de a motorbicikli fel-felszökkenő, üres odalkocsijával már eltűnt a temp­lom mögött. A leégett falu szélére hajtott némete­ket sorbaállították. Goncsarov az arcuk­ba nézve haladt el előttük. Alig fél órája még - acélsisakban, motoron ülve és szétvetett karral markolva a kormányt - ezek az emberek erősebbnek, több­nek látszottak. Most gyerkőcök álltak az ütegparancsnok előtt, sokan közülük sebesültek; egyikük sírt, elmázolta arcán a vért és a könnyet. Goncsarov azonban az imént látta, amint közeledtek. Oszkö­kön, holttesteken keresztül, vélt joguk tudatában törtek egyenesen előre. Ugyan­így, szemernyi habozás, töprengés nélkül gázoltak volna át rajta is, bárki máson, az egész világon is. A megfontolások ideje a múlté. Hábo­rúban a golyó szolgáltatja a meggyőző érvet. Goncsarov a felsorakozott foglyok előtt lépkedett, és nem volt köztük egyet­len ártatlan, nem ébredt benne szánalom egyetlen egy iránt sem. TIZENNEGYEDIK FEJEZET A falu szélén feltartóztatták Salajev kocsiját. A lábszártekercset viselő, szé­les arccsontú, zömök szakaszvezető — két szemöldöke közt éles ránc, homlokán kemény dudorok - puskája csövét át­karolva, hosszasan vizsgálgatta az őr­nagy igazolványát, s fehér szempilláival pislogott közben. Szigorú tekintettel azo­nosította a fényképet a tulajdonosával, majd újra böngészni kezdte az igazol­ványt. Mielőtt visszaadta volna, benézett a kocsi belsejébe, majd becsapta az aj­tót, s mintegy még mindig gyanakodva kissé, a kocsi alá, a tengelyekhez is be­kukkantott. De ekkor odament egy had­nagy, felismerte Salajevet, és visszaadva az igazovályt, tisztelgett. — Elnézést, őrnagy elvtárs — mon­dotta bocsánatkérő mosollyal — paran­csunk van, hogy mindenkinek ellenőriz­zük az iratait. S körülnézve, az ablakhoz hajolt, és lehalkította a hangját: 84. — Az a hír járja, hogy a kétszáz­nyolcvanegyedik hadosztály körzetében ejtőernyősöket dobtak le a németek. Arra kérném, őrnagy elvtárs, amennyiben nem okvetlenül szükséges, ne menjen arra, amíg nem tisztázódik a-dolog... Salajevnek hirtelen elment a kedve attól, hogy folytassa útját. Ámde éppen azért, mert elment a kedve, és a sofőrje, Petrov elvtárs, oldalvást sandítva rá, olyan arccal várakozott, ahogyan a sors döntését várja az ember - éppen ezért csakazértis 1 hajtatatlan maradt. És má­son bosszulva meg magát azért, amiért önmagán nem szokott bosszút állni az ember, közelebb intette a hadnagyot. A fiatal tiszt mindkét kezével megfogta a leeresztett ablakot és szolgálatkészen odahajolt. — Mondja, hadnagy, mikor illő fel­jebbvalónak tanácsot adni? - kérdezte H Salajev szinte nyájasan. — Amikor ki­fejezetten tanácsot kér az illető, avagy önálló kezdeményezésből? A hadnagy ujjai elengedték az ablak­üveget. — Értettem, őrnagy elvtárs. Fölegyenesedett és tartózkodó arccali lesütött szemmel, sapkájához emelte ke­zét. A kocsi elindult, maga mögött hagy­va az egyre távolodó hadnagyot meg a szakaszvezetőt. Azok a porfelhőn ke> resztül bámultak utána. Egy zavaró és feszélyező érzés: a teg­nap történtek kellemetlen maradványa bukkant fel most Salajev lelke mélyén. Valahányszor eszébe jutott - émelygés környékezte. Efféle érzés fogja el a mér­téktelen italozást követő reggelen az em­bert, amikor mindenre, amit mondott és tett - másnap szégyennel és undorral ^^^^ emlékszik vissza, savanyú ábrázattal fJJWTf nyögni kezd, és baljós, fenyegető elő­érzet tör rá. Ámde miként a pálinkának is egyetlen orvossága van másnap reg- 19BB. gel: a pálinka, ekképpen Salajev is a tegnapi dühe nyomába terelte gondola- 4­tait, s a harag kiseprűzte a szégyent. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom