Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)

1966-11-25 / 325. szám, péntek

Űrkutatási mérleg A tizenkettedik Gemini típusú űrhajó sikeres útjával véget ért az az amerikai program, amelynek célja két űrhajósnak a Föld körüli pályára való j ittatása volt. A Gemini űrhajók repülését egészben véve rendkívül sikeresnek minősítik. A többi között az volt a céljuk, hogy kivizsgálják: tartózkodhat-e az ember huzamosabb ideig a kozmikus térségben? A Geminik több űrrandevút valósítottak meg a Föld körüli pályán, tanulmányozták, milyen befolyással van a súlytalanság az ember munkájára a szabad térségben s kipróbálták a miniatűr számítógépeket a repülés önműködő vezérlésére. A Gemini 6. utasai bebizonyították, hogy az ember aránylag jól elviseli a 14 napi tartózkodást a világűrben. A súlytalansági állapot azonban mégiscsak nehézséget okoz az űrhajósnak, ezért kipróbálták, hogyan lehetne mesterséges vonzóerőt teremteni: az Agena mesterséges kozmikus testet sodrony segítségével összekötötték a Geminivel s a két testet forgásba hozták. Ily módon röpítőerő keletkezett, amely részben pótolta a földi gravitációt. A több ízben is végrehajtott űrrandevúk bebizonyították, hogy a Geminik kiváló manőverező képességgel rendelkeznek s a kozmikus találkozót minden körülmények között megvalósítják. Ez nagymértékben a fedélzeti kis számítógépeknek köszönhető, amelyek egész komplett földi számítóközpont munkáját helyettesítik. Kiszámítják a repülési pályát, meghatározzák az esetleges eltéréseket, önműködően üzembe helyezik a stabilizáló és manőverező fúvókákat stb. A kétszemélyes Gemini űrhajók után most a háromszemélyes Appolóval kezdenek kísérletezni, amely a tervek szerint végül is eljuttatja az embert a Holdra. Az amerikaiak ebben az évben elvitathatatlanul szép sikereket könyvelhettek el. Milyen most a helyzet a két kozmikus nagyhatalom, a Szovjetunió és az USA között? Nem torpantak-e meg a szovjetek? Miért nem küldtek ki már hosszabb ideje egyetlen űrhajóst sem a kozmoszba? .Kinek a számláján van több siker, s ki vezet a Hold eléréséért folyó versenyben? Sokan felteszik manapság az ilyen kérdéseket s keresik rájuk a választ. Hogyan vélekednek erről a szovjet szakemberek? Szedov akadémikus egy nemrégiben megtartott moszkvai konferencián megállapította, hogy mindaz, amit ez ideig a szovjet űrkutatók elértek, a jövő program előkészítőjéül szolgál. A kozmikus állomásoknál ma a súly és a méretek növelésére irányul a fő törekvés. Szedov akadémikus felsorolta azokat a kísérleteket is, amelyek számára már kidolgozták a pontos programot és a költségvetést is, sőt azt is tudják, melyik évben valósítják meg őket. Szerinte a legközelebbi 15 évre szóló programban szerepel: 1. A holdrepülés: Van itt ugyan még néhány tisztázatlan probléma, megoldásuk azonbanban már a legközelebbi jövő kérdése. — 2. Állandó kozmikus laboratórium létesítése a bolygóközi térben, amelyben 24»-26 tagú személyzet fog dolgozni. — 3. Közlekedés a Föld körüli pályán, összeköttetés teremtése a repülő űrállomások között, a kozmikus személyzet felváltása, állomások szerelése az űrben. — 4. Automata berendezés szerkesztése a Marson való sima leszállás számára. — 5. Egy 12—la embert befogadó laboratórium létesítése a Holdon. — 6. A tudósok és a műszakiak 12—16 tagú csoportjának hosszan tartó űrrepülése Arra a kérdésre, miben vezetnek az amerikaiak s miben a szovjetek, L. Leonov űrhajób válaszolt. Megállapította, hogy a kulcskérdéseket már mind a Szovjetunióban, mind az USA ban megoldották. Az Egyesült Államokban több esetben a kí sérletek megismétlését tapasztalhatjuk. Mind a két oldalon a Hold a kutatás fő célja. Leo nOv véleménye szerint öt év sem telik el s az ember eléri a Holdat. A kozmikus kutatás természetesen nagyon kedvezően befolyásolja az ipar fejlődését is. — Ha minden Ipari vállalat olyan lenne, mint a rakétákat és a mesterséges holdakat gyártó mai üzemek, sok szorosan többet termelhetné nek. Szűkszavú, de annál velősebb válaszokat adott P. Popovics. Kiemelte, hogy a Szovjetunió magas színvonalat ért el az atomhajtóművek fejlesztésében Már 12—13 létszámú személyzettel repülő űrhajó felbocsátásával is számolnak. Arra a kérdésre, hogy szovjet űrhajóSikeres Gemini-kísérletsorozat • Szedov akadémikus kozmikus „menetrendje" ® Közvetlen leszállás a Holdon? © Milyen rakétahajtóművel rendelkeznek a szovjet űrkutatók? sok fognak-e elsőként keringeni a Hold körül, ez volt a válasz: — Lehet, hogy nem. Nincs kizárva, hogy mindjárt „leszállunk"l Az amerikaiak mai legerősebb rakétája a Saturn 5. Magassága 110 méter s 3340 tonna tolóerőt fejt ki. Ötször erősebb, mint kisebb változata, a Saturn 1., amelynek a közeljövőben a magasba kell röpítenie három űrhajóssal az Apollo holdfülkét. — Vannak-e a Szovjetuniónak is a Saturn 5-höz hasonló rakétái? — kérdezték Popovicstól. — Vannak, sőt még erősebb valamivel is rendelkezünk — volt a válasz. — Miért nem írnak a Szovjetunióban a sikertelen kísérletekről? — Megmondom őszintén: ilyenek egyszerűen nem voltak, s ha valami nem sikerült, azt bevallottuk. Az amerikaiak Apollo programja két mesterséges testnek az űrben való összekapcsolódásán alapszik. A szovjet űrha jósok sem zárják ki az ilyen irányú kísérleteket, ámde Popovics szavai szerint az ilyen megoldás ugyan megkönnyíti a Holdra való repülést, de másfajta megoldások is lehetségesek. Megelőzte-e az USA a szovjet űrhajósokat a hosszan tartó kozmikus repülésben? — Igen. nagy előrehaladást tettek ezen a téren, válaszolta Popovics. — Űrhajósaik 14 napig voltak egyfolytában az űrben, a mieink 5 napig. Mi is azonban akár 30 papot is ott-tölthettünk vol na, „ ez azonban véleményem szerint csak a TASZSZ-nak adott volna több munkát, csupán propaganda-akció lett vol na. Nem kell nyugtalankodni, ebben az irányban minden rendben lesz... Mind a két kozmikus „ellenfél" még kétségtelenül sok titkot és meglepetést rejteget a „tarsolyában". Gyűjtik a tromfokat, hogy alkalmas pillanat ban hasznosítsák őket. A nagv kozmikus versengés a jelek szerint döntő szakaszába lép: a legközelebbi „légi" célpont — a Hold —,egyre elérhetőb bé válik. (dósa) JOGI TANÁCSADÓ Az új főiskolai törvény 1966. május 1-én lépett hatályba a Tt 1966/19 sz. új főiskolai törvény. A törvény elsősorban azt biztosítja, hogy főiskoláink színvonalas nevelő, tudományos és kulturális intézmények és munkahelyek legyenek. A főiskolák legfőbb célja a nevelés: magas fokűan képzett, a marxizmus—leninizmus ideológiai alapján álló dolgozók nevelése szocialista társadalmunk minden ágazata részére. A főiskolák ezenkívül tudományos és művészeti tevékenységet fejtenek ki, elmélyítik és kiszélesítik a főiskolai végzettségű dolgozók szakismereteit, hozzájárulnak a nép kulturális és művészeti neveléséhez. A főiskolák kölcsönösen együttműködnek, továbbá együttműköd nek a tudományos, művészeti és szakintézményekkel, munkahelyekkel. és a hasonló külföldi intézményekkel. Az önálló költségvetéssel rendelkező főiskolák állami, szövetkc zeti és társadalmi szervek, valamint egyének felkérésére tervezési, tudományos-kutatási és művészeti jellegű feladatokat is vállalhat nak. A rendes tudományokon kívül kiegészítő (posztgraduális), rendkívüli és egyéb tanulmányokat szervezhetnek. A rendes tanulmányoknak több formája van: a rendes mindennapi tanulás, és a foglalkozás melletti tanulás (esti, levelező és magántanulás). A tanulmányok említett formáiban azonos tudást és isine reteket követelnek meg a hallgatóktól, akiknek tannlmányi ideje 4—6 év. A rendes főiskolai tanulmányokra pályázókat egyéni képességük, tehetségük és érdeklődésük szerint, a társadalom szükségleteivel összhangban veszik tel. A felvétel feltétele a teljes középiskolai végzettség. Ettől a követelménytől a művészeti főiskolán, az egészen kiváló tehetségű pályázók esetében kivételesen eltekinthetnek. A törvény szerint a hallgatók kötelesek teljesíteni polgári és tanulmányi kötelezettségeiket, elsajátítani a szükséges ismereteket, eljárásokat és módszereket. Onállő tanulmányok útján törekedniük kell a magasabb fokú szakképzettség elérésére. Kötelesek továbbá megszerezni az előirt honvédelmi képesítést. Szervezeteik közvetítésével kivehetik a részüket a főiskola irányításából és tevékenységéből. Az állam szociális és egészségügyi szempontból törődik a hallgatókkal; ösztöndíjakat juttat nekik, az internátusokban elhelyezést és a diákétkezdékben étkezést biztosít. A főiskolások tanulmányaik ideje alatt biztosítva vannak betegség és baleset esetére, továbbá részesei a társadalmi biztosításnak is. A foglalkozásuk mellett tanuló hallgatóknak vállalataik könnyítéseket és anyagi ellátást nyújtanak. A feladatok mintaszerű teljesítéséért dicséret és jutalom nyújtható, a tanulmányi kötelezettségek megsértéséért, a rendes viselkedés és a polgári kötelességek megszegéséért a főiskolást megrovásban, nyilvános megrovásban részesíthetik és súlyos esetben kizárhatják a főiskoláról. A hallgató magasabb évfolyamba csak akkor iratkozhat, ha eleget tett a tanulmányi tervben előírt tanulmányi kötelezettségeinek. Évfolyamot csak engedéllyel, de legfeljebb kétszer Ismételhet, (ugyanazt az évfolyamot], A tanulmányokat legfeljebb két évre lehet nyomós személyi, egészségügyi ok miatt felfüggeszteni. A főiskolák a következő címeket adják végzett hallgatóiknak: az orvosi kar végzett hallgatói doktori (MUDr.) címet kapnak, a műszaki, közgazdasági és mezőzgazdasági főiskolák végzett növendékei a „mérnöki" (Ing.), „építész-mérnöki" (Ing. arch.) cím viselésére í szereznek jogot; a végzett állatorvosi egyetemi hallgatók „állat- j orvos" (MVDr.) cím használatára jogosultak; a festészeti, szobrászati és műépítészeti főiskolák végzett hallgatói „akadémiai festő", „akadémiai szobrász", „akadémiai műépítész" cím használatára jogosultak; a jogi fakultás, a természettudomány és a bölcsészeti karok végzett hallgatői csak akkor szereznek igényt a „JUDr." (jogi doktor), az „RNDr." (természettudományi doktor) és a „PhDr." (bölcsé szettani doktor) címre, ha a választott tudományi szakból sikeres szigorlati vizsgát tesznek. Az átmeneti rendelkezések értelmében az orvosok és mérnökök — amennyiben az eddigi rendelkezések alapján nem szereztek volna igényt erre a címükre —. a törvény alapján annak hatálybalépésével erre jogot szereztek; a jogászoknak, bölcsészeknek és a természettudományi kar végzett növendékeinek a doktori cím megszerzéséhez a fent eiqlített szigorlati vizsgát kell letenniük. Ennél a vizsgánál figyelembe kell venni a tanulmányi és a gyakorlatban elért eredményeket. Dr. FÖLDES JÓZSEF 117. Trojnyikovot összekötötték telefonon Priscsemihinnel. Miközben beszélt, figyelmét és gondolatait továbbra is lekötötte a harc. - Priscsemihin? Mi újság nálad? Nyugalom van? ühüm... Most a gabonán keresztül betört németek szárnyába egy hetvenhat milliméteres, hosszúcsövű lövegekből álló üteg: négy fogat. Az ütegparancsnok a nyeregben maradva - fehér hasú, fehér oldalú, nehéz testű tűzérló volt alatta — a németek szeme láttára bátran feléjük fordította a lövegek csövét. - tátod a gyalogság meg a harckocsik mozgását? Jól látsz mindent? Eldördültek a lövegek a rozsban. Az jtegparancsnok a kengyelben fölemelkedve, szenvedélyesen és dühödten kiáltott valamit, korbácsával a tankokra mutatva. Egy pillanatra megfordult, és Trojnyikov meglátta harci izgalomban ég-, fiatal arcát. - Pompás katona vagy! - szólt a kagylóba az ezredes, a lövést figyelve. - Nem neked mondom, Prisci emihin, hanem ennek a ... Te pedig csak hogyd, hagyd, hogy minél jobban behatoljanak. Minnél jobban... Ne idegeskedj! . . . Az egyik harckocsi forgolódni kezdett a mezőn, hátuljából fekete füst lövellt. Élesen irányt változtatva, hevesen oldalt iramodott, minthacsak égetné a fekete füst. Az üteget felfedezték, néhány tank feléje vette útját. De a lövegek szünet nélkül tüzeltek tovább. Az üteg és a tankok között Trojnyi<ov hirtelen észrevett egy egészségügyi katonalányt a rozstáblán. A fején sisak volt, a térdén és könyökén kúszott előre, s a hátán egy sebesültet cipelt; a katona mindkét keze lecsüngve vonszolódott a földön, s bekötözött feje élettelenül hengeredett ide-oda a lány fején. Az üteg előtt a sárgálló rozsból fekete földcsomók csaptak fel; o tankok ágyúzták az ütegeket. A lány megállt. Mint a kutya, amelyik szájában tartja a kölykét, négykézláb állva, hajszoltan körülnézett. A gabona falként vette körül, sem maga előtt, sem háta mögött nem látott semmti. ÉS felállni sem tudott: a sebesült a hátán feküdt. A telefonkagylóval a kezében, Priscsemihinről megfeledkezve, Trojnyikov hátrafordult, s szemével keresett valakit, akit a lány segítségére küldhetnek, de csak felfelé fordított fejeket látott: tányérsapkák meg pilotkák tetejét, s a kezeket, amik a sapkát fogták. És Trojnyikov szintén arra tekintett, amerre a többiek néztek. A mögöttes terület felől közeledve, magányos repülőgép zuhant rájuk a magosból, Az ezredes abban a másodpercben pillantotta meg, amikor testétől elvólt egy bomba, és rézsut lefelé zuhant. — Azt hiszem, ez nekünk szól!... — szólalt meg a harckocsizó alezredes hirtelen megmoccanva, és szégyenkező mosollyal társaira nézett. És a kemény vonású férfiarcon feltűnő zavart mosoly és a bűntudatos hang: ez volt az utolsó, amit látott és hallott Trojnyikov Aztán süvítés következett, erős ütés, majd mindent elfojtó csend. A lövészárokban állva, a rozs között hasalva, a gyologsóg egy kőhajintásnyira várakozott a németektől. Megvirradt. A szurdokoban, mélyedésekben még tartotta magát a köd, de a mezőn észrevehetően ritkult. Szalmakazlak nedvesen párolgó háta tünedezett fel itt is, ott is. Már mintegy fél órája dúlt a harc a túlsó oldalon. És ekkor eldördültek az ágyuk a szárnyon: Priscsemihin megkezdte a tüzérségi előkészítést. Az ezredlövegek innen csak gyéren támogatták: fogytán volt p lőszer. Scserbatov az árokban állt és a harci zajt figyelte. A fel-feltámadó szél lesöpörte szemébe húzott sapkájáról a homokot. A nap már félig kibontakozott a ködből, a sapkaellenzője alá világított, de ez a gyöngéd hajnali fény sem enyhítette meg egyetlen éjszaka alatt megváltozott, komor arcának vonásait. A túlsó oldalon elnémult a tüzérség. Pillanatnyi csend támadt: rohamra indult a gyalogság. Scserbatov felemelte fejét, és maga előtt látta a napot, amelyet ma már nem pillant meg a fia. Ebben a percben nem gondolt Andrejre; szüntelenül magában érezte. Hunyorító szemmel körülnézett. A közelében ott állt Nyeityerenko komoran és elszántan, látcsővel a mellén; piros arcától élesen elütött ősz halántéka. Scserbatov meglátta a katonái fiatal arcát, melyet megvilágított a hajnali fény. Nem évekkel: egy egész emberöltővel volt idősebb náluk, s most harcba vitte őket. Valamenynyit tulajdon fiándk érezte e percben, magába fogadta őket. És heves, vakító fény lobbant fel lelkében. Csak a mellette álló segédtisztje hallotta meg, amikor megszólalt: „Gyerünk!" - és erre a szóra örömében megrezzenve, lekapta nyakából a géppisztolyt. De azt már mindenki látta, amint a hadtestparancsnok magasba emeli pisztolyát és meglendíti karját. És 118. a katonák egymást megelőzve, sietve kiugrottak a fedezékből, lövészárokból. összeigazítva lépteiket, láncot alkotva haladtak a mellig érő rozstáblában, s előttük még itt is, ott is robbantak az utolsó lövedékek. Valaki odanyújtott Scserbatovnak egy puskát, s a tábornok táskájába dugva a pisztolyt, megmarkolta. S amikor megérezte kezében a fegyvert: a csövet, a csőburkolatot az egyikben a tusát, a tusanyakat a másikban, — ekkor valami hajdanvolt, megszokott, feledhetetlen érzés lobbant fel az évek ködén át benne. Mintha nem is most történne mindez, hanem valamikor régen, mikor ugyanígy mentek rohamra a gabonában, előreszögezett fegyverrel. És vele együtt mentek mindazok, akik ma már nincsenek közöttük. Most szinte kézzelfoghatóan maga mellett érezte őket, azokat, akikkel mindörökre, egész életével összekapcsolódott. Egy sorban, vállvetve haladtak előre, golyótól sértetlenül élve maradtan az élők között, idős kommunisták, jogukkal, hitükkel vezetve harcba a fiatalokat. És Scserbatov e percben tévedhetetlenül tudta, hogy megannyi szenvedés és kihullott vér árán, megannyi áldozat árán, olyan törvényszerű bizonyosággal, ahogy felkél a nap, eljön és felragyog az emberek előtt a százszor megszenvedett győzelem. Valamelyik katona előrefutott, megbontva a sort. De Nyesztyerenko dühödt pillantást vetett rá és rákiáltott. Tekintete találkozott a hadtestparancsnokéval. És Scserbatov ugyanazt az indulatot látta lobogni Nyesztyerenko vidám sas- PffW tekintetében, mint ami most őt is fűtötte. LUK Harcba indultak. S csak egy boldogságot tagadott meg Scserbatovtól a sors: 1966. hogy együtt mehessen ebbe a harcba a fiával. XI 2 (folytatjuk) Š%