Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)

1966-11-25 / 325. szám, péntek

Űrkutatási mérleg A tizenkettedik Gemini típu­sú űrhajó sikeres útjával véget ért az az amerikai program, amelynek célja két űrhajósnak a Föld körüli pályára való j ittatása volt. A Gemini űrha­jók repülését egészben véve rendkívül sikeresnek minősítik. A többi között az volt a céljuk, hogy kivizsgálják: tartózkod­hat-e az ember huzamosabb ideig a kozmikus térségben? A Geminik több űrrandevút valósí­tottak meg a Föld körüli pá­lyán, tanulmányozták, milyen befolyással van a súlytalanság az ember munkájára a szabad térségben s kipróbálták a mi­niatűr számítógépeket a repü­lés önműködő vezérlésére. A Gemini 6. utasai bebizo­nyították, hogy az ember arány­lag jól elviseli a 14 napi tar­tózkodást a világűrben. A súly­talansági állapot azonban még­iscsak nehézséget okoz az űr­hajósnak, ezért kipróbálták, ho­gyan lehetne mesterséges von­zóerőt teremteni: az Agena mesterséges kozmikus testet sodrony segítségével összekö­tötték a Geminivel s a két tes­tet forgásba hozták. Ily módon röpítőerő keletkezett, amely részben pótolta a földi gravitá­ciót. A több ízben is végrehajtott űrrandevúk bebizonyították, hogy a Geminik kiváló manőve­rező képességgel rendelkeznek s a kozmikus találkozót min­den körülmények között meg­valósítják. Ez nagymértékben a fedélzeti kis számítógépek­nek köszönhető, amelyek egész komplett földi számítóközpont munkáját helyettesítik. Kiszá­mítják a repülési pályát, meg­határozzák az esetleges eltéré­seket, önműködően üzembe he­lyezik a stabilizáló és manőve­rező fúvókákat stb. A kétszemélyes Gemini űrha­jók után most a háromszemé­lyes Appolóval kezdenek kísér­letezni, amely a tervek szerint végül is eljuttatja az embert a Holdra. Az amerikaiak ebben az év­ben elvitathatatlanul szép sike­reket könyvelhettek el. Milyen most a helyzet a két kozmikus nagyhatalom, a Szovjetunió és az USA között? Nem torpan­tak-e meg a szovjetek? Miért nem küldtek ki már hosszabb ideje egyetlen űrhajóst sem a kozmoszba? .Kinek a számláján van több siker, s ki vezet a Hold eléréséért folyó verseny­ben? Sokan felteszik manap­ság az ilyen kérdéseket s ke­resik rájuk a választ. Hogyan vélekednek erről a szovjet szak­emberek? Szedov akadémikus egy nem­régiben megtartott moszkvai konferencián megállapította, hogy mindaz, amit ez ideig a szovjet űrkutatók elértek, a jö­vő program előkészítőjéül szol­gál. A kozmikus állomásoknál ma a súly és a méretek növe­lésére irányul a fő törekvés. Szedov akadémikus felsorolta azokat a kísérleteket is, ame­lyek számára már kidolgozták a pontos programot és a költ­ségvetést is, sőt azt is tudják, melyik évben valósítják meg őket. Szerinte a legközelebbi 15 évre szóló programban sze­repel: 1. A holdrepülés: Van itt ugyan még néhány tisztázatlan probléma, megoldásuk azonban­ban már a legközelebbi jövő kérdése. — 2. Állandó kozmi­kus laboratórium létesítése a bolygóközi térben, amelyben 24»-26 tagú személyzet fog dol­gozni. — 3. Közlekedés a Föld körüli pályán, összeköttetés te­remtése a repülő űrállomások között, a kozmikus személyzet felváltása, állomások szerelése az űrben. — 4. Automata beren­dezés szerkesztése a Marson való sima leszállás számára. — 5. Egy 12—la embert befogadó laboratórium létesítése a Hol­don. — 6. A tudósok és a mű­szakiak 12—16 tagú csoportjá­nak hosszan tartó űrrepülése Arra a kérdésre, miben ve­zetnek az amerikaiak s miben a szovjetek, L. Leonov űrhajób válaszolt. Megállapította, hogy a kulcskérdéseket már mind a Szovjetunióban, mind az USA ban megoldották. Az Egyesült Államokban több esetben a kí sérletek megismétlését tapasz­talhatjuk. Mind a két oldalon a Hold a kutatás fő célja. Leo nOv véleménye szerint öt év sem telik el s az ember eléri a Holdat. A kozmikus kutatás természetesen nagyon kedve­zően befolyásolja az ipar fej­lődését is. — Ha minden Ipari vállalat olyan lenne, mint a rakétákat és a mesterséges hol­dakat gyártó mai üzemek, sok szorosan többet termelhetné nek. Szűkszavú, de annál velősebb válaszokat adott P. Popovics. Kiemelte, hogy a Szovjetunió magas színvonalat ért el az atomhajtóművek fejlesztésében Már 12—13 létszámú személy­zettel repülő űrhajó felbocsá­tásával is számolnak. Arra a kérdésre, hogy szovjet űrhajó­Sikeres Gemini-kísérletso­rozat • Szedov akadémi­kus kozmikus „menetrend­je" ® Közvetlen leszállás a Holdon? © Milyen raké­tahajtóművel rendelkeznek a szovjet űrkutatók? sok fognak-e elsőként kerin­geni a Hold körül, ez volt a válasz: — Lehet, hogy nem. Nincs kizárva, hogy mindjárt „leszállunk"l Az amerikaiak mai legerő­sebb rakétája a Saturn 5. Ma­gassága 110 méter s 3340 ton­na tolóerőt fejt ki. Ötször erő­sebb, mint kisebb változata, a Saturn 1., amelynek a közeljö­vőben a magasba kell röpítenie három űrhajóssal az Apollo holdfülkét. — Vannak-e a Szov­jetuniónak is a Saturn 5-höz hasonló rakétái? — kérdezték Popovicstól. — Vannak, sőt még erősebb valamivel is ren­delkezünk — volt a válasz. — Miért nem írnak a Szov­jetunióban a sikertelen kísérle­tekről? — Megmondom őszin­tén: ilyenek egyszerűen nem voltak, s ha valami nem sike­rült, azt bevallottuk. Az amerikaiak Apollo prog­ramja két mesterséges testnek az űrben való összekapcsoló­dásán alapszik. A szovjet űrha jósok sem zárják ki az ilyen irányú kísérleteket, ámde Po­povics szavai szerint az ilyen megoldás ugyan megkönnyíti a Holdra való repülést, de más­fajta megoldások is lehetsége­sek. Megelőzte-e az USA a szovjet űrhajósokat a hosszan tartó kozmikus repülésben? — Igen. nagy előrehaladást tettek ezen a téren, válaszolta Popovics. — Űrhajósaik 14 napig voltak egyfolytában az űrben, a mieink 5 napig. Mi is azonban akár 30 papot is ott-tölthettünk vol na, „ ez azonban véleményem szerint csak a TASZSZ-nak adott volna több munkát, csu­pán propaganda-akció lett vol na. Nem kell nyugtalankodni, ebben az irányban minden rendben lesz... Mind a két kozmikus „ellen­fél" még kétségtelenül sok tit­kot és meglepetést rejteget a „tarsolyában". Gyűjtik a trom­fokat, hogy alkalmas pillanat ban hasznosítsák őket. A nagv kozmikus versengés a jelek szerint döntő szakaszába lép: a legközelebbi „légi" célpont — a Hold —,egyre elérhetőb bé válik. (dósa) JOGI TANÁCSADÓ Az új főiskolai törvény 1966. május 1-én lépett hatályba a Tt 1966/19 sz. új főiskolai tör­vény. A törvény elsősorban azt biztosítja, hogy főiskoláink színvo­nalas nevelő, tudományos és kulturális intézmények és munkahelyek legyenek. A főiskolák legfőbb célja a nevelés: magas fokűan képzett, a mar­xizmus—leninizmus ideológiai alapján álló dolgozók nevelése szo­cialista társadalmunk minden ágazata részére. A főiskolák ezenkívül tudományos és művészeti tevékenységet fejtenek ki, elmélyítik és kiszélesítik a főiskolai végzettségű dolgo­zók szakismereteit, hozzájárulnak a nép kulturális és művészeti neveléséhez. A főiskolák kölcsönösen együttműködnek, továbbá együttműköd nek a tudományos, művészeti és szakintézményekkel, munkahelyek­kel. és a hasonló külföldi intézményekkel. Az önálló költségvetéssel rendelkező főiskolák állami, szövetkc zeti és társadalmi szervek, valamint egyének felkérésére tervezési, tudományos-kutatási és művészeti jellegű feladatokat is vállalhat nak. A rendes tudományokon kívül kiegészítő (posztgraduális), rend­kívüli és egyéb tanulmányokat szervezhetnek. A rendes tanulmányoknak több formája van: a rendes mindennapi tanulás, és a foglalkozás melletti tanulás (esti, levelező és magán­tanulás). A tanulmányok említett formáiban azonos tudást és isine reteket követelnek meg a hallgatóktól, akiknek tannlmányi ideje 4—6 év. A rendes főiskolai tanulmányokra pályázókat egyéni képességük, tehetségük és érdeklődésük szerint, a társadalom szükségleteivel összhangban veszik tel. A felvétel feltétele a teljes középiskolai végzettség. Ettől a követelménytől a művészeti főiskolán, az egé­szen kiváló tehetségű pályázók esetében kivételesen eltekinthetnek. A törvény szerint a hallgatók kötelesek teljesíteni polgári és ta­nulmányi kötelezettségeiket, elsajátítani a szükséges ismereteket, eljárásokat és módszereket. Onállő tanulmányok útján törekedniük kell a magasabb fokú szakképzettség elérésére. Kötelesek továbbá megszerezni az előirt honvédelmi képesítést. Szervezeteik közvetí­tésével kivehetik a részüket a főiskola irányításából és tevékeny­ségéből. Az állam szociális és egészségügyi szempontból törődik a hall­gatókkal; ösztöndíjakat juttat nekik, az internátusokban elhelyezést és a diákétkezdékben étkezést biztosít. A főiskolások tanulmányaik ideje alatt biztosítva vannak betegség és baleset esetére, továbbá részesei a társadalmi biztosításnak is. A foglalkozásuk mellett ta­nuló hallgatóknak vállalataik könnyítéseket és anyagi ellátást nyújtanak. A feladatok mintaszerű teljesítéséért dicséret és jutalom nyújtha­tó, a tanulmányi kötelezettségek megsértéséért, a rendes viselkedés és a polgári kötelességek megszegéséért a főiskolást megrovásban, nyilvános megrovásban részesíthetik és súlyos esetben kizárhatják a főiskoláról. A hallgató magasabb évfolyamba csak akkor iratkozhat, ha eleget tett a tanulmányi tervben előírt tanulmányi kötelezettségeinek. Év­folyamot csak engedéllyel, de legfeljebb kétszer Ismételhet, (ugyan­azt az évfolyamot], A tanulmányokat legfeljebb két évre lehet nyomós személyi, egészségügyi ok miatt felfüggeszteni. A főiskolák a következő címeket adják végzett hallgatóiknak: az orvosi kar végzett hallgatói doktori (MUDr.) címet kapnak, a mű­szaki, közgazdasági és mezőzgazdasági főiskolák végzett növendékei a „mérnöki" (Ing.), „építész-mérnöki" (Ing. arch.) cím viselésére í szereznek jogot; a végzett állatorvosi egyetemi hallgatók „állat- j orvos" (MVDr.) cím használatára jogosultak; a festészeti, szobrászati és műépítészeti főiskolák végzett hallgatói „akadémiai festő", „aka­démiai szobrász", „akadémiai műépítész" cím használatára jogosul­tak; a jogi fakultás, a természettudomány és a bölcsészeti karok végzett hallgatői csak akkor szereznek igényt a „JUDr." (jogi dok­tor), az „RNDr." (természettudományi doktor) és a „PhDr." (bölcsé szettani doktor) címre, ha a választott tudományi szakból sikeres szigorlati vizsgát tesznek. Az átmeneti rendelkezések értelmében az orvosok és mérnökök — amennyiben az eddigi rendelkezések alapján nem szereztek volna igényt erre a címükre —. a törvény alapján annak hatálybalépésével erre jogot szereztek; a jogászoknak, bölcsészeknek és a természet­tudományi kar végzett növendékeinek a doktori cím megszerzéséhez a fent eiqlített szigorlati vizsgát kell letenniük. Ennél a vizsgánál figyelembe kell venni a tanulmányi és a gyakorlatban elért ered­ményeket. Dr. FÖLDES JÓZSEF 117. Trojnyikovot összekötötték telefonon Priscsemihinnel. Miközben beszélt, fi­gyelmét és gondolatait továbbra is lekö­tötte a harc. - Priscsemihin? Mi újság nálad? Nyugalom van? ühüm... Most a gabonán keresztül betört néme­tek szárnyába egy hetvenhat milliméte­res, hosszúcsövű lövegekből álló üteg: négy fogat. Az ütegparancsnok a nye­regben maradva - fehér hasú, fehér oldalú, nehéz testű tűzérló volt alatta — a németek szeme láttára bátran felé­jük fordította a lövegek csövét. - tátod a gyalogság meg a harc­kocsik mozgását? Jól látsz mindent? Eldördültek a lövegek a rozsban. Az jtegparancsnok a kengyelben fölemelked­ve, szenvedélyesen és dühödten kiáltott valamit, korbácsával a tankokra mutat­va. Egy pillanatra megfordult, és Troj­nyikov meglátta harci izgalomban ég-, fiatal arcát. - Pompás katona vagy! - szólt a kagylóba az ezredes, a lövést figyelve. - Nem neked mondom, Prisci emihin, hanem ennek a ... Te pedig csak hogyd, hagyd, hogy minél jobban beha­toljanak. Minnél jobban... Ne ideges­kedj! . . . Az egyik harckocsi forgolódni kezdett a mezőn, hátuljából fekete füst lövellt. Élesen irányt változtatva, hevesen oldalt iramodott, minthacsak égetné a fekete füst. Az üteget felfedezték, néhány tank feléje vette útját. De a lövegek szünet nélkül tüzeltek tovább. Az üteg és a tankok között Trojnyi­<ov hirtelen észrevett egy egészségügyi katonalányt a rozstáblán. A fején sisak volt, a térdén és könyökén kúszott elő­re, s a hátán egy sebesültet cipelt; a ka­tona mindkét keze lecsüngve vonszoló­dott a földön, s bekötözött feje élette­lenül hengeredett ide-oda a lány fején. Az üteg előtt a sárgálló rozsból fekete földcsomók csaptak fel; o tankok ágyúz­ták az ütegeket. A lány megállt. Mint a kutya, amelyik szájában tartja a köly­két, négykézláb állva, hajszoltan körül­nézett. A gabona falként vette körül, sem maga előtt, sem háta mögött nem látott semmti. ÉS felállni sem tudott: a sebesült a hátán feküdt. A telefonkagylóval a kezében, Priscse­mihinről megfeledkezve, Trojnyikov hát­rafordult, s szemével keresett valakit, akit a lány segítségére küldhetnek, de csak felfelé fordított fejeket látott: tá­nyérsapkák meg pilotkák tetejét, s a ke­zeket, amik a sapkát fogták. És Trojnyi­kov szintén arra tekintett, amerre a töb­biek néztek. A mögöttes terület felől közeledve, magányos repülőgép zuhant rájuk a magosból, Az ezredes abban a másodpercben pillantotta meg, amikor testétől elvólt egy bomba, és rézsut lefe­lé zuhant. — Azt hiszem, ez nekünk szól!... — szólalt meg a harckocsizó alezredes hir­telen megmoccanva, és szégyenkező mosollyal társaira nézett. És a kemény vonású férfiarcon feltűnő zavart mosoly és a bűntudatos hang: ez volt az utolsó, amit látott és hallott Trojnyikov Aztán süvítés következett, erős ütés, majd min­dent elfojtó csend. A lövészárokban állva, a rozs között hasalva, a gyologsóg egy kőhajintásnyi­ra várakozott a németektől. Megvirradt. A szurdokoban, mélyedésekben még tar­totta magát a köd, de a mezőn észreve­hetően ritkult. Szalmakazlak nedvesen párolgó háta tünedezett fel itt is, ott is. Már mintegy fél órája dúlt a harc a túl­só oldalon. És ekkor eldördültek az ágyuk a szárnyon: Priscsemihin meg­kezdte a tüzérségi előkészítést. Az ezred­lövegek innen csak gyéren támogatták: fogytán volt p lőszer. Scserbatov az árokban állt és a harci zajt figyelte. A fel-feltámadó szél lesö­pörte szemébe húzott sapkájáról a homo­kot. A nap már félig kibontakozott a ködből, a sapkaellenzője alá világított, de ez a gyöngéd hajnali fény sem eny­hítette meg egyetlen éjszaka alatt meg­változott, komor arcának vonásait. A túlsó oldalon elnémult a tüzérség. Pillanatnyi csend támadt: rohamra in­dult a gyalogság. Scserbatov felemelte fejét, és maga előtt látta a napot, ame­lyet ma már nem pillant meg a fia. Ebben a percben nem gondolt Andrejre; szüntelenül magában érezte. Hunyorító szemmel körülnézett. A közelében ott állt Nyeityerenko komoran és elszántan, látcsővel a mellén; piros arcától élesen elütött ősz halántéka. Scserbatov meglát­ta a katonái fiatal arcát, melyet megvi­lágított a hajnali fény. Nem évekkel: egy egész emberöltővel volt idősebb ná­luk, s most harcba vitte őket. Valameny­nyit tulajdon fiándk érezte e percben, magába fogadta őket. És heves, vakító fény lobbant fel lelkében. Csak a mellette álló segédtisztje hal­lotta meg, amikor megszólalt: „Gye­rünk!" - és erre a szóra örömében megrezzenve, lekapta nyakából a gép­pisztolyt. De azt már mindenki látta, amint a hadtestparancsnok magasba emeli pisztolyát és meglendíti karját. És 118. a katonák egymást megelőzve, sietve ki­ugrottak a fedezékből, lövészárokból. összeigazítva lépteiket, láncot alkot­va haladtak a mellig érő rozstáblában, s előttük még itt is, ott is robbantak az utolsó lövedékek. Valaki odanyújtott Scserbatovnak egy puskát, s a tábornok táskájába dugva a pisztolyt, megmarkol­ta. S amikor megérezte kezében a fegy­vert: a csövet, a csőburkolatot az egyik­ben a tusát, a tusanyakat a másikban, — ekkor valami hajdanvolt, megszokott, feledhetetlen érzés lobbant fel az évek ködén át benne. Mintha nem is most történne mindez, hanem valamikor ré­gen, mikor ugyanígy mentek rohamra a gabonában, előreszögezett fegyverrel. És vele együtt mentek mindazok, akik ma már nincsenek közöttük. Most szinte kézzelfoghatóan maga mellett érezte őket, azokat, akikkel mind­örökre, egész életével összekapcsolódott. Egy sorban, vállvetve haladtak előre, golyótól sértetlenül élve maradtan az élők között, idős kommunisták, jogukkal, hitükkel vezetve harcba a fiatalokat. És Scserbatov e percben tévedhetetlenül tudta, hogy megannyi szenvedés és ki­hullott vér árán, megannyi áldozat árán, olyan törvényszerű bizonyosággal, ahogy felkél a nap, eljön és felragyog az emberek előtt a százszor megszenve­dett győzelem. Valamelyik katona előrefutott, meg­bontva a sort. De Nyesztyerenko dühödt pillantást vetett rá és rákiáltott. Tekin­tete találkozott a hadtestparancsnokéval. És Scserbatov ugyanazt az indulatot látta lobogni Nyesztyerenko vidám sas- PffW tekintetében, mint ami most őt is fűtötte. LUK Harcba indultak. S csak egy boldogsá­got tagadott meg Scserbatovtól a sors: 1966. hogy együtt mehessen ebbe a harcba a fiával. XI 2 (folytatjuk) Š%

Next

/
Oldalképek
Tartalom