Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)

1966-10-13 / 283. szám, csütörtök

SZÜLÖK, N E V E L Ö K F Ó R U M A Enyém, tied, övé Ki kell fejleszteni a gyermek­ben az akaraterőt, hogy ellen tudjon állni a csábításnak. De nem bottal és nem pofonnal, azzal csak gyávaságra nevel­nénk. A gyáva ember pedig csak akkor nem teszi a rosszat, ha nem látják. A szép szó, a gyer­mek értelméhez mért magyará­zat a leghatásosabb. Nem elég az, hogy nem szabad, szégyen stb. Miért ne tedd, ez a fontos. Mit szólnál, ha a te kedves hol­midat venné el valaki? Gondolj arra, hogy a padszomszédod büntetést kap otthon, mert el­veszített valamit.. Ezt akarod? Amit magunknak nem kívánunk, másnak se tegyük. Az együttér­zés kifejlesztése, ez a lényeg. A GONDOS SZÜLŐ nem vár­ja be a tanító értesítését, hanem maga jelenti: Pisti Idegen holmit hozott haza. Nincs ezen mit szégyellni. Legyünk őszinték: sok gyer­mek elveszi eleinte, amit meg­kíván. Persze, nem minden eset­ben jövünk rá. A legtöbb azon­ban hamarosan kigyógyul beljí­le, ha felfigyelünk rá, ha törő­dünk vele. S HA MINDENNEK elejét akarjuk venni, már kicsi korától vigyük magunk­kal vásárolni, később küldjük egyedül. Ismerje meg a dolgok árát, tapasztalja, hogy nem min­den elérhető. Tegyük ki a kísér­tésnek, hogy edződjék és tanul­jon meg ellenállni. Lehet, hogy egyszer-kétszer ráfizetünk a tapasztalatszerzésre, de megéri. -Ha e téren mulasztást követünk el, ne benne, hanem magunk­ban keressük a hibát. NÉMETH DEZSŐ, Csernő Rozsnyói mérleg A Rozsnyói Járási Nemzeti Bi­zottság képviselői utolsó teljes ülésükön értékelték az 1966. esztendő első félévében elért eredményeket. Az ipari üzemek teljes terme­lésük tervét 102,9 százalékra teljesítették. 1965 első félévé­hez viszonyítva a termelés 5,4 százalékkal növekedett. Az ex­portfeladatok évi tervét 67 szá­zalékra teljesítették. A felvásárlás tervét az első félévben húsból 112, tejből 98, tojásból pedig 122 százalékra teljesítették. A magángazdálko­dók a felvásárlás tervét húsból 227, tejből 111 és tojásból 147 százalékra teljesítették. A járásban 2512 mázsával több húst, 13 000 literrel több­tejet és 366 000 darabbal több tojást vásároltak fel, mint 1965 első felében. NEMČEK, Košice FORDULT A NEM IS OLY RÉGEN jogos panaszunkat papírra akartam vetni: Vizsgálnák ki, mi az oka a királyhelmeci kenyér rossz minőségének. Közben fordult a kocka, és mindnyájunk legna­gyobb meglejietésére és megelé­H áld fan köszönöm A SZOT által rendezett ,ihajóüdülésen" én is részt vettem és így kerültem el hazájukba. Nagyon sok szé­pet láttam, felbecsülhetetlen élményekkel távoztam. A legmaradandóbb mégis egy epizód, amelyet el szeretnék mondani. Ott-tartózkodásunk utolsó napján mentem el a bratis­lavai Sport Áruházba. Egy fürdököpenyt akartam vásá­rolni. Kiválasztottam a meg­felelőt, s csak a pénztárnál vettem észre, hogy a vétel­árhoz szükséges ősszegből öt koronám hiányzik. Bocsá­natot kértem a sajnálatos esetért és távozni akartam. Ekkor az elárusítónő és a pénztáros néhány szót vál­tott egymással és visszahív tak. Az történt ugyanis, hogy az elárusítónő a hiány zó öt koronát kivette a pénztárcájából, átnyújtotta a pénztárosnak,, és a köpenyt máris csomagolták. Az összeget ajándékkal kiegyenlítettem, de úgy ér zem, hogy a kedvességet, készségei sem ajándékkal, sem puszta köszönömmel nem lehet elintézni. Hálás vagyok, sohasem fe­lejtem el. A Sport Áruház elárusítónője emberségből je­lesre vizsgázott. KOSZORÜ JÁNOS, Zalaegerszeg Szent Péter esernyője a MATESZ műsorán R ETTENETES! Lopott a gye­rek! Tolvaj a mi csalá­dunkban! Inkább agyon­ütöm, de nem lesz huligán! Csak a pedagógusok a meg­mondhatói annak, hányszor hal­lanak ilyen és ehhez hasonló szülői kifakadásokat. És hány­szor szorul össze a szívük, ami­kor a tornaórán levetkőzött kis­iskolásokon a verés nyomait fe­dezik fel ... Talán mégsem kel­lett volna beírni az értesítő könyvbe azt az elemelt színes ceruzát vagy radírt... Pedig bizony be kellett... A szülőt figyelmeztetni — köteles-, ség. Csak nem oly módon, hogy néhány rideg-rövid szóval kö­zöljük a tényállást, hanem úgy, hogy behívjuk a szülőt és meg­magyarázzuk neki, mi is az a gyermekkori lopás, és hogyan védekezzünk ellene. A kisgyermek úgy nő fel a családban, hogy csak a „miénk" fogalmát ismeri. Minden, ami a lakásban található, a miénk. Ha egy kicsit elkényeztetjük, akkor alkalom adtán anyu a gyöngysorát is odaadja játsza­ni, apu óráját is kézbe lehet venni, az is a miénk. Persze, azt tudja, mit jelent az „enyém" fo­galma, de ami az „enyém", azt nem kell félteni, ügy sem bántja senki. Ha a család még jobban elkényezteti a gyermeket, akkor mindent megkap, amit megkí­ván, vásárolni pedig nem kül­dik, pénzt nem bíznak rá, így aztán a dolgok értékéről fogal­ma sincs. Hiába hallja, hogy mindenért meg kell dolgozni, mindez mondott szó marad csu­pán, el sem jut a tudatáig, hi­szen még nem is látta a szülők munkahelyét. Nem ismeri sem a jövedelem összegét, sem az árakat, sem a család és más csa­ládok erőfeszítését a szük­séges javak előteremtésére. Ha az ilyen gyermek óvodába kerül, akkor ráébred ugyan a valóságra, de lényegében még ott is a „miénk" fogalomköré­* ben mozog, hiszen minden játék közös, mindent kézbe lehet ven­ni, használni lehet. Ha pedig a gyermek nem ke­rül óvodába, átmenet nélkül pottyan bele az életbe, mert az iskola kicsiben maga az élet az otthoni zártkeretü világ után. És ez az élet tele van tárgyak­kal, a más tárgyaival. Itt már nem a „miénk", hanem a „tied", meg az „övé", s ezek a tárgyak lehetnek százszor csúnyábbak, jelentéktelenebbek az „enyém"­nél, mégis kívánatosabbak. K I NEM LÁTOTT MÉG ét­vágytalan gyereket, aki otthon a tortánál is fa­nyalog, de a szomszédban jó­ízűen megeszi a krumplifőzelé­ket? A másé, az degen, az új­szerű, ellenállhatatlan csábító a gyermek számára. S mikor ott ül az iskolában, szeme előtt a számtalan vonzó, ssjínes radír, ceruza, pénztárca, fényes papír, fületlen gomb, miegymás. Aka­ratereje, ellenállása még nem fejlett, különben sem tudja, mi­ért álljon ellent, hiszen előre nem figyelmeztettük, hogy „az­tán lopni ne merjl". Nem is fi­gyelmeztethettük, mert alapvető pedagógiai szabály, hogy a tett elkövetése előtt ne tiltsunk, hisz ezzel olyasmi iránt kelthet­jük fel a gyermek figyelmét, ami esetleg eszébe se jutna. így történik, hogy megkíván­ja társai holmiját, s elemeli. Otthon kegyetlenül elverik, rom­lottnak, gonosztevőnek nevezik, mélyen megsértik emberi mél­tóságában. Jobb esetben klepto­mániásnak hiszik és pszicholó­gushoz viszik. Pedig sem nem romlott, sem nem beteg. Csak fejletlen tudatú kisgyermek. Jó — mondhatná erre a szülő —, de miért nem lop mindegyik? És ha nem ismeri az értéket, miért cseni el a szomszéd pén­zét? Nem vagyunk egyformák, mi felnőttek sem. Egyikünk do­hányzik, a másik nem. Egyi­künknek vannak szenvedélyei, a másiknak nincsenek. Gyerme­keink sem egyformák. Van kí­vánós, epedő gyermek, van kö­zömbösebb. Egyik fejletlenebb, a másik fejlettebb, egyik gazda­gabb fogalmi világgal, érettebb akaraterővel lép az iskolába, a másik elmaradottabb, gyerme­kesebb. Egyik gazdagabb érzel­mi világgal érkezik, a másik sze­rényebbel. S van még egy szem­pont. Akinek nagyobb testvére van, az alaposan megtanítja öccsét, húgát az enyém, tied, övé fogalmára. Mert az igaz, hogy a testvéreknek meg kell osztaniuk minden jó falatot, kö­zös az otthon, anyuka, apuka szeretete. Talán a villanyvasút is, de a fületlen gomb és egyéb „kincsek" bizony nem közö­sek ... Szeptember 23-án a Néma le­vente előadásával Komáromban is megkezdődött a színházi évad. Az együttes Mikszáth Kálmán „Szent Péter esernyő­je" című regényének színpadi változatával október elejétől Kelet-Szlovákiában vendégsze­repel. A darab hivatalos bemu­tatója Komáromban, október 14-én lesz. Utána Mikszáth e kedves vígjátékával a nyugat­szlovákiai kerületben Játszik a színház. A tájelőadásról vissza­térve a művészegyüttes két csoportban fog újabb művészi munkához. Konrád József veze­tésével Móricz Zsigmond „ÚRI MURI" című színművét próbál­ja, melynek bemutatója decem­ber közepén lesz. A második csoport Viktor Lukáč rendezé­sében Moliére kedves és csú­fondáros komédiáját, a Dandin Györgyöt tanulja be és viszi november végén közönségünk elé. A színház Bratislavában is fellép. Az Új Színpadon október 17-én, hétfőn mutatja be a Szent Péter esernyőjét. JSf.J KOCKA . . . gedésére most az ellenkezőjé­ről szeretnék beszámolni. Az utóbbi időben — szinte a csodával határosan — meg­változott a királyhelmeci pék­ségben készült kenyér minősé­ge. Izletessége, formája egy­aránt dicséretei érdemel, és egyben újfent elismerést, tiszte­letet szerez a pékeknek is. ÓHAJUNK CSAK EGY lehet: most már ne változzék meg a helyzet. ILKÓ LÁSZLÓ, Lelesz • A LOSONCI Járás egyik kis községében, Jelsőcön a napokban adták át az új kultúrházat. Költ­ségvetését 653 ezer koronára ter­vezték, ebből azonban csak 423 ezer koronát merítettek ki, a töb­bit társadalmi munkával pótolták. • A CSEMADOK losonci járási vezetősége a Nemzeti Front csábi szervezeteivel karöltve Csábon rendezte meg a hagyományos já­rási szüreti ünnepélyt, melyen népi együttesek és énnekkarok is telléptek. SÚLYOM LÁSZLÓ, Losonc 47. — Szóval, mi o nyugtalanság oka? b- kérdezte Lapsin. — A nyugtalanság oka a következő: a napokban bejártam a hadtestem kör­leteit: feszült a hangulat a határ men­tén. A lakosság sót, gyufát tartalékol, mindenféle szóbeszédet hallani a sorban­állók között. Mint háború előtt szokott lenni. És riasztó tények is akadnak... — Csakugyan olyan riasztóak? — Amíg nem látja az ember, ügyet se vet rá, de amint szemtől szembe ke­rül vele ... Pavel Alekszejevics nézni is szörnyű, amint szerelvénnyel szerelvény után visszük nekik a gabonát, az olajat, ők meg ágyúkat szállítanak a határaink­ra. Mikor Scserbatov ezt mondta, maga sem sejtette, hogy nem is egészen három hét múlva épp az ő hadtestének az úqyúi fogják tűzzel elárasztani a né­metekhez tartó utolsó olajszerelvényt, és a tüzérek diadalmasan felüvöltenek, mi­kor a telitalálat nyomán a szemük láttá­ra robbannak fel és borulnak lángba a sínen a tartálykocsik. És e pillanatban elfeledkeznek róla, hogy tulajdon orosz olajukra tüzelnek. — Egyszóval megijedtél az ágyúktól! Katonaemberek vagyunk, nekünk nem illik megijedni az ágyútól - mondta Lapsin, o beszélgetésnek kellően élénk hangnemet adva, amely mint megszokta, tüstént átragadt hallgatóira is. Maga­biztosan most is erre számított, és dús szemöldöke alól vendégére villantotta szemét. Scserbatov hallgatott s az asztalt bá­multa. — Nem az ágyúktól félek — szólalt meg aztán. — Hanem attól, hogy nem akarunk szembe nézni az igazsággal. Az igazság pedig ez: a háború itt van a ha­táraink előtt. Ezt jelen pillanatban már kellő valószínűséggel megítélhetjük. 'Meg­engedi, hogy egészen őszinte legyek? — Beszélj. És Scserbatov kedzte elsorolni a té­nyeket, amelyekről tudomása volt, s amelyeket mintegy külön Lapsinnak gyűjtött egybe. Igyekezett megéreztetni vele azt a riasztó nyugtalanságot, amely már a levegőben lebegett, meggyőzni a parancsnokot, hogy sürgősen értesíte­ni kell Moszkvát, engedélyt kérni lega­lább a légierő széttagolására, a csapatok harckészenlétbe helyezésére s a tisztikar családjainak elszállítására. Elvégezni a legelső, a leghalaszthatatlanabb tenni­valókat, és tudomásul venni, tudomásul venni, hogy ez mór háború. S hogy a fasisztákkal nem lehet kesztyűs kézzel bánni. Velük, akárcsak a banditákkal csak egyfajta beszélgetés lehetséges: mi­nél erősebb vagy, annál csöndesebbek. Lapsin csak hallgatott. Ott ült a székében és nem kételkedett benne, hogy minden kellő lépésre sor kerül, s az ellenséget, ha eljön az ideje, vissza­vetik és szétverik — egyetlen hatalmas csapással kevés véráldozattal. — Ej, Scserbatov, Scserbatov! Hát ennyire éretlen volnál politikailag?... Hadtestparancsnok létedre! Ejnye, ejnye! „A hátországban javítják az erődítése­ket, a fegyverzetet eltávolították ..De vajon hol? Száz kilométernyire a határ­tól. Te talán hátrálni akarsz? A föl­dünkre akarod engedni a németeket? Ott akarod fogadni őket? Tudod te, hogy hívják az efféle hangulatot? Ügy hívják, hogy megrettenés az ellenségtől. Pánik­hangulatba estél. Pedig ez helytelen! Mi itt lógjuk tönkreverni az ellenséget, ha át merészeli lépni hazánk megszentelt határait. Itt fogjuk elpusztítani! Magabiztosan fénylett Lapsin tar ko­ponyája, magabiztosan csillogott o sze­me szigorúan felvont szemöldöke alól, s általában: egész lénye maga volt a megtestesült, szilárd magabiztosság. Ügy büszkélkedett azzal, mint legnagyobb érdemmel, amely még korántsem min­denkinek osztályrésze. „Itt fogjuk tönkreverni az ellenséget." De vajon mivel, amikor a harckocsik szétszedve hánykódnak? Scserbatov csöndesen megjegyezte: — Hadseregparancsnok elvtárs, a leg­nemesebb eszmékkel felfegyverzett, leg­kiválóbb emberek is tehetetlenné váll­hatnak állig felfegyverzett banditák ellenében. — Az eszméket csak hagyjad! — Ezt Lenin mondta. Lapsin rosszallóan ingatta fejét, és fensőbbségének tudatában nézett erre a pánikba esett emberre. Ekkor a távolban megszólalt egy kürt az alkonyi csendben. Scserbatov lehunyt szemmel hallgatta. A messzi távolból, éveken és emlékeken át, a legdrágább pillanatokat felriasztva lelkében, így áradt feléje a kürt hangja, amely vala­mikor egész életére harcba szólította ... A kürtszó már régen elnémult, de Scser­batov még mindig hallgatta, vigyázva a csöndet. De hót olkamasint a kürt minden-ki­nek elfújja a maga énekét. i- Katonák vagyunk - mondotta tapsin szilárdan és felállt. — Az a kötelességünk, hogy teljesítsük a pa­rancsot. Ha azt mondják, hogy haljunk meg: akkor meghalunk! Scserbatov is felállt és a parancsnokra nézett. — Teljesítjük katonakötelességünket. Egyszerű ez a kötelesség: a katona csu- . pán a puskájáért felel. Amikor tizenhét­ben először fogtunk fegyvert a kezünkbe, tudtuk, hogy az egész emberiségért me­48. gyünk harcba. És a földkerekségen min­denért felelősséget éreztünk. És vajon most, amikor ezrek és ezrek tartoznak a kezünk alá, talán most kisebb a fe­lelőségünk? Lapsin azonban erre is csak futó mo­sollyal felelt, és fejét ingatta, mintegy megismételve: „Hát ennyire éretlen vol­nál politikailag?..." Néhány nap multán maga hívta fel telefonon Scserbatovot. Kora reggel a hadtestparancsnok épp készülődött, hogy kimenjen az ellenőrzéssel az egyik tüzérezredhez, amikor a törzsből utána­szaladtak. S a kagylóban meghallotta Lapsin vidám hangját: - Scserbatov? Olvastad a mai újsá­got? Még nem kaptad meg? No, ha megkapod, olvasd el figyelmesen. Neked is választ ad valamire. Érted? És ha elolvastad, hajts fel két kupicával ebéd előtt. Megengedem. S hogy kinek az egészségére, azt már döntsd el magad. Scserbatov türelmetlenül várta az új­ságot. De mielőtt még megérkezett vol­na, a rádióban meghallotta a TASZSZ közleményét. És aztán saját szemével is elolvasta. Nyolc nappal a háború kitö­rése előtt ez állott az újságban: „... A Szovjetunió értesülései szerint Németország ugyanolyan következetesen tiszteletben tartja a szovjet-német meg­nemtámadási egyezmény feltételeit,^ mint maga a Szovjetunió; szovjet vezető kö­rök véleménye szerint azok a híreszte­lések, amelyek Németország egyezmény­szegő szándékairól és a Szovjetunió elleni támadás előkészületeiről szólnak, nélkülöznek minden alapot. A balkáni hadművelek után felszabaduló német csapatok átvetése az utóbbi időben Né­metország keleti, északkeleti körzeteibe, minden bizonnyal másegyéb célokkal történik, amelyek nem érintik a szov­jet-német viszonyt.. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom