Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)
1966-10-13 / 283. szám, csütörtök
SZÜLÖK, N E V E L Ö K F Ó R U M A Enyém, tied, övé Ki kell fejleszteni a gyermekben az akaraterőt, hogy ellen tudjon állni a csábításnak. De nem bottal és nem pofonnal, azzal csak gyávaságra nevelnénk. A gyáva ember pedig csak akkor nem teszi a rosszat, ha nem látják. A szép szó, a gyermek értelméhez mért magyarázat a leghatásosabb. Nem elég az, hogy nem szabad, szégyen stb. Miért ne tedd, ez a fontos. Mit szólnál, ha a te kedves holmidat venné el valaki? Gondolj arra, hogy a padszomszédod büntetést kap otthon, mert elveszített valamit.. Ezt akarod? Amit magunknak nem kívánunk, másnak se tegyük. Az együttérzés kifejlesztése, ez a lényeg. A GONDOS SZÜLŐ nem várja be a tanító értesítését, hanem maga jelenti: Pisti Idegen holmit hozott haza. Nincs ezen mit szégyellni. Legyünk őszinték: sok gyermek elveszi eleinte, amit megkíván. Persze, nem minden esetben jövünk rá. A legtöbb azonban hamarosan kigyógyul beljíle, ha felfigyelünk rá, ha törődünk vele. S HA MINDENNEK elejét akarjuk venni, már kicsi korától vigyük magunkkal vásárolni, később küldjük egyedül. Ismerje meg a dolgok árát, tapasztalja, hogy nem minden elérhető. Tegyük ki a kísértésnek, hogy edződjék és tanuljon meg ellenállni. Lehet, hogy egyszer-kétszer ráfizetünk a tapasztalatszerzésre, de megéri. -Ha e téren mulasztást követünk el, ne benne, hanem magunkban keressük a hibát. NÉMETH DEZSŐ, Csernő Rozsnyói mérleg A Rozsnyói Járási Nemzeti Bizottság képviselői utolsó teljes ülésükön értékelték az 1966. esztendő első félévében elért eredményeket. Az ipari üzemek teljes termelésük tervét 102,9 százalékra teljesítették. 1965 első félévéhez viszonyítva a termelés 5,4 százalékkal növekedett. Az exportfeladatok évi tervét 67 százalékra teljesítették. A felvásárlás tervét az első félévben húsból 112, tejből 98, tojásból pedig 122 százalékra teljesítették. A magángazdálkodók a felvásárlás tervét húsból 227, tejből 111 és tojásból 147 százalékra teljesítették. A járásban 2512 mázsával több húst, 13 000 literrel többtejet és 366 000 darabbal több tojást vásároltak fel, mint 1965 első felében. NEMČEK, Košice FORDULT A NEM IS OLY RÉGEN jogos panaszunkat papírra akartam vetni: Vizsgálnák ki, mi az oka a királyhelmeci kenyér rossz minőségének. Közben fordult a kocka, és mindnyájunk legnagyobb meglejietésére és megeléH áld fan köszönöm A SZOT által rendezett ,ihajóüdülésen" én is részt vettem és így kerültem el hazájukba. Nagyon sok szépet láttam, felbecsülhetetlen élményekkel távoztam. A legmaradandóbb mégis egy epizód, amelyet el szeretnék mondani. Ott-tartózkodásunk utolsó napján mentem el a bratislavai Sport Áruházba. Egy fürdököpenyt akartam vásárolni. Kiválasztottam a megfelelőt, s csak a pénztárnál vettem észre, hogy a vételárhoz szükséges ősszegből öt koronám hiányzik. Bocsánatot kértem a sajnálatos esetért és távozni akartam. Ekkor az elárusítónő és a pénztáros néhány szót váltott egymással és visszahív tak. Az történt ugyanis, hogy az elárusítónő a hiány zó öt koronát kivette a pénztárcájából, átnyújtotta a pénztárosnak,, és a köpenyt máris csomagolták. Az összeget ajándékkal kiegyenlítettem, de úgy ér zem, hogy a kedvességet, készségei sem ajándékkal, sem puszta köszönömmel nem lehet elintézni. Hálás vagyok, sohasem felejtem el. A Sport Áruház elárusítónője emberségből jelesre vizsgázott. KOSZORÜ JÁNOS, Zalaegerszeg Szent Péter esernyője a MATESZ műsorán R ETTENETES! Lopott a gyerek! Tolvaj a mi családunkban! Inkább agyonütöm, de nem lesz huligán! Csak a pedagógusok a megmondhatói annak, hányszor hallanak ilyen és ehhez hasonló szülői kifakadásokat. És hányszor szorul össze a szívük, amikor a tornaórán levetkőzött kisiskolásokon a verés nyomait fedezik fel ... Talán mégsem kellett volna beírni az értesítő könyvbe azt az elemelt színes ceruzát vagy radírt... Pedig bizony be kellett... A szülőt figyelmeztetni — köteles-, ség. Csak nem oly módon, hogy néhány rideg-rövid szóval közöljük a tényállást, hanem úgy, hogy behívjuk a szülőt és megmagyarázzuk neki, mi is az a gyermekkori lopás, és hogyan védekezzünk ellene. A kisgyermek úgy nő fel a családban, hogy csak a „miénk" fogalmát ismeri. Minden, ami a lakásban található, a miénk. Ha egy kicsit elkényeztetjük, akkor alkalom adtán anyu a gyöngysorát is odaadja játszani, apu óráját is kézbe lehet venni, az is a miénk. Persze, azt tudja, mit jelent az „enyém" fogalma, de ami az „enyém", azt nem kell félteni, ügy sem bántja senki. Ha a család még jobban elkényezteti a gyermeket, akkor mindent megkap, amit megkíván, vásárolni pedig nem küldik, pénzt nem bíznak rá, így aztán a dolgok értékéről fogalma sincs. Hiába hallja, hogy mindenért meg kell dolgozni, mindez mondott szó marad csupán, el sem jut a tudatáig, hiszen még nem is látta a szülők munkahelyét. Nem ismeri sem a jövedelem összegét, sem az árakat, sem a család és más családok erőfeszítését a szükséges javak előteremtésére. Ha az ilyen gyermek óvodába kerül, akkor ráébred ugyan a valóságra, de lényegében még ott is a „miénk" fogalomköré* ben mozog, hiszen minden játék közös, mindent kézbe lehet venni, használni lehet. Ha pedig a gyermek nem kerül óvodába, átmenet nélkül pottyan bele az életbe, mert az iskola kicsiben maga az élet az otthoni zártkeretü világ után. És ez az élet tele van tárgyakkal, a más tárgyaival. Itt már nem a „miénk", hanem a „tied", meg az „övé", s ezek a tárgyak lehetnek százszor csúnyábbak, jelentéktelenebbek az „enyém"nél, mégis kívánatosabbak. K I NEM LÁTOTT MÉG étvágytalan gyereket, aki otthon a tortánál is fanyalog, de a szomszédban jóízűen megeszi a krumplifőzeléket? A másé, az degen, az újszerű, ellenállhatatlan csábító a gyermek számára. S mikor ott ül az iskolában, szeme előtt a számtalan vonzó, ssjínes radír, ceruza, pénztárca, fényes papír, fületlen gomb, miegymás. Akaratereje, ellenállása még nem fejlett, különben sem tudja, miért álljon ellent, hiszen előre nem figyelmeztettük, hogy „aztán lopni ne merjl". Nem is figyelmeztethettük, mert alapvető pedagógiai szabály, hogy a tett elkövetése előtt ne tiltsunk, hisz ezzel olyasmi iránt kelthetjük fel a gyermek figyelmét, ami esetleg eszébe se jutna. így történik, hogy megkívánja társai holmiját, s elemeli. Otthon kegyetlenül elverik, romlottnak, gonosztevőnek nevezik, mélyen megsértik emberi méltóságában. Jobb esetben kleptomániásnak hiszik és pszichológushoz viszik. Pedig sem nem romlott, sem nem beteg. Csak fejletlen tudatú kisgyermek. Jó — mondhatná erre a szülő —, de miért nem lop mindegyik? És ha nem ismeri az értéket, miért cseni el a szomszéd pénzét? Nem vagyunk egyformák, mi felnőttek sem. Egyikünk dohányzik, a másik nem. Egyikünknek vannak szenvedélyei, a másiknak nincsenek. Gyermekeink sem egyformák. Van kívánós, epedő gyermek, van közömbösebb. Egyik fejletlenebb, a másik fejlettebb, egyik gazdagabb fogalmi világgal, érettebb akaraterővel lép az iskolába, a másik elmaradottabb, gyermekesebb. Egyik gazdagabb érzelmi világgal érkezik, a másik szerényebbel. S van még egy szempont. Akinek nagyobb testvére van, az alaposan megtanítja öccsét, húgát az enyém, tied, övé fogalmára. Mert az igaz, hogy a testvéreknek meg kell osztaniuk minden jó falatot, közös az otthon, anyuka, apuka szeretete. Talán a villanyvasút is, de a fületlen gomb és egyéb „kincsek" bizony nem közösek ... Szeptember 23-án a Néma levente előadásával Komáromban is megkezdődött a színházi évad. Az együttes Mikszáth Kálmán „Szent Péter esernyője" című regényének színpadi változatával október elejétől Kelet-Szlovákiában vendégszerepel. A darab hivatalos bemutatója Komáromban, október 14-én lesz. Utána Mikszáth e kedves vígjátékával a nyugatszlovákiai kerületben Játszik a színház. A tájelőadásról visszatérve a művészegyüttes két csoportban fog újabb művészi munkához. Konrád József vezetésével Móricz Zsigmond „ÚRI MURI" című színművét próbálja, melynek bemutatója december közepén lesz. A második csoport Viktor Lukáč rendezésében Moliére kedves és csúfondáros komédiáját, a Dandin Györgyöt tanulja be és viszi november végén közönségünk elé. A színház Bratislavában is fellép. Az Új Színpadon október 17-én, hétfőn mutatja be a Szent Péter esernyőjét. JSf.J KOCKA . . . gedésére most az ellenkezőjéről szeretnék beszámolni. Az utóbbi időben — szinte a csodával határosan — megváltozott a királyhelmeci pékségben készült kenyér minősége. Izletessége, formája egyaránt dicséretei érdemel, és egyben újfent elismerést, tiszteletet szerez a pékeknek is. ÓHAJUNK CSAK EGY lehet: most már ne változzék meg a helyzet. ILKÓ LÁSZLÓ, Lelesz • A LOSONCI Járás egyik kis községében, Jelsőcön a napokban adták át az új kultúrházat. Költségvetését 653 ezer koronára tervezték, ebből azonban csak 423 ezer koronát merítettek ki, a többit társadalmi munkával pótolták. • A CSEMADOK losonci járási vezetősége a Nemzeti Front csábi szervezeteivel karöltve Csábon rendezte meg a hagyományos járási szüreti ünnepélyt, melyen népi együttesek és énnekkarok is telléptek. SÚLYOM LÁSZLÓ, Losonc 47. — Szóval, mi o nyugtalanság oka? b- kérdezte Lapsin. — A nyugtalanság oka a következő: a napokban bejártam a hadtestem körleteit: feszült a hangulat a határ mentén. A lakosság sót, gyufát tartalékol, mindenféle szóbeszédet hallani a sorbanállók között. Mint háború előtt szokott lenni. És riasztó tények is akadnak... — Csakugyan olyan riasztóak? — Amíg nem látja az ember, ügyet se vet rá, de amint szemtől szembe kerül vele ... Pavel Alekszejevics nézni is szörnyű, amint szerelvénnyel szerelvény után visszük nekik a gabonát, az olajat, ők meg ágyúkat szállítanak a határainkra. Mikor Scserbatov ezt mondta, maga sem sejtette, hogy nem is egészen három hét múlva épp az ő hadtestének az úqyúi fogják tűzzel elárasztani a németekhez tartó utolsó olajszerelvényt, és a tüzérek diadalmasan felüvöltenek, mikor a telitalálat nyomán a szemük láttára robbannak fel és borulnak lángba a sínen a tartálykocsik. És e pillanatban elfeledkeznek róla, hogy tulajdon orosz olajukra tüzelnek. — Egyszóval megijedtél az ágyúktól! Katonaemberek vagyunk, nekünk nem illik megijedni az ágyútól - mondta Lapsin, o beszélgetésnek kellően élénk hangnemet adva, amely mint megszokta, tüstént átragadt hallgatóira is. Magabiztosan most is erre számított, és dús szemöldöke alól vendégére villantotta szemét. Scserbatov hallgatott s az asztalt bámulta. — Nem az ágyúktól félek — szólalt meg aztán. — Hanem attól, hogy nem akarunk szembe nézni az igazsággal. Az igazság pedig ez: a háború itt van a határaink előtt. Ezt jelen pillanatban már kellő valószínűséggel megítélhetjük. 'Megengedi, hogy egészen őszinte legyek? — Beszélj. És Scserbatov kedzte elsorolni a tényeket, amelyekről tudomása volt, s amelyeket mintegy külön Lapsinnak gyűjtött egybe. Igyekezett megéreztetni vele azt a riasztó nyugtalanságot, amely már a levegőben lebegett, meggyőzni a parancsnokot, hogy sürgősen értesíteni kell Moszkvát, engedélyt kérni legalább a légierő széttagolására, a csapatok harckészenlétbe helyezésére s a tisztikar családjainak elszállítására. Elvégezni a legelső, a leghalaszthatatlanabb tennivalókat, és tudomásul venni, tudomásul venni, hogy ez mór háború. S hogy a fasisztákkal nem lehet kesztyűs kézzel bánni. Velük, akárcsak a banditákkal csak egyfajta beszélgetés lehetséges: minél erősebb vagy, annál csöndesebbek. Lapsin csak hallgatott. Ott ült a székében és nem kételkedett benne, hogy minden kellő lépésre sor kerül, s az ellenséget, ha eljön az ideje, visszavetik és szétverik — egyetlen hatalmas csapással kevés véráldozattal. — Ej, Scserbatov, Scserbatov! Hát ennyire éretlen volnál politikailag?... Hadtestparancsnok létedre! Ejnye, ejnye! „A hátországban javítják az erődítéseket, a fegyverzetet eltávolították ..De vajon hol? Száz kilométernyire a határtól. Te talán hátrálni akarsz? A földünkre akarod engedni a németeket? Ott akarod fogadni őket? Tudod te, hogy hívják az efféle hangulatot? Ügy hívják, hogy megrettenés az ellenségtől. Pánikhangulatba estél. Pedig ez helytelen! Mi itt lógjuk tönkreverni az ellenséget, ha át merészeli lépni hazánk megszentelt határait. Itt fogjuk elpusztítani! Magabiztosan fénylett Lapsin tar koponyája, magabiztosan csillogott o szeme szigorúan felvont szemöldöke alól, s általában: egész lénye maga volt a megtestesült, szilárd magabiztosság. Ügy büszkélkedett azzal, mint legnagyobb érdemmel, amely még korántsem mindenkinek osztályrésze. „Itt fogjuk tönkreverni az ellenséget." De vajon mivel, amikor a harckocsik szétszedve hánykódnak? Scserbatov csöndesen megjegyezte: — Hadseregparancsnok elvtárs, a legnemesebb eszmékkel felfegyverzett, legkiválóbb emberek is tehetetlenné vállhatnak állig felfegyverzett banditák ellenében. — Az eszméket csak hagyjad! — Ezt Lenin mondta. Lapsin rosszallóan ingatta fejét, és fensőbbségének tudatában nézett erre a pánikba esett emberre. Ekkor a távolban megszólalt egy kürt az alkonyi csendben. Scserbatov lehunyt szemmel hallgatta. A messzi távolból, éveken és emlékeken át, a legdrágább pillanatokat felriasztva lelkében, így áradt feléje a kürt hangja, amely valamikor egész életére harcba szólította ... A kürtszó már régen elnémult, de Scserbatov még mindig hallgatta, vigyázva a csöndet. De hót olkamasint a kürt minden-kinek elfújja a maga énekét. i- Katonák vagyunk - mondotta tapsin szilárdan és felállt. — Az a kötelességünk, hogy teljesítsük a parancsot. Ha azt mondják, hogy haljunk meg: akkor meghalunk! Scserbatov is felállt és a parancsnokra nézett. — Teljesítjük katonakötelességünket. Egyszerű ez a kötelesség: a katona csu- . pán a puskájáért felel. Amikor tizenhétben először fogtunk fegyvert a kezünkbe, tudtuk, hogy az egész emberiségért me48. gyünk harcba. És a földkerekségen mindenért felelősséget éreztünk. És vajon most, amikor ezrek és ezrek tartoznak a kezünk alá, talán most kisebb a felelőségünk? Lapsin azonban erre is csak futó mosollyal felelt, és fejét ingatta, mintegy megismételve: „Hát ennyire éretlen volnál politikailag?..." Néhány nap multán maga hívta fel telefonon Scserbatovot. Kora reggel a hadtestparancsnok épp készülődött, hogy kimenjen az ellenőrzéssel az egyik tüzérezredhez, amikor a törzsből utánaszaladtak. S a kagylóban meghallotta Lapsin vidám hangját: - Scserbatov? Olvastad a mai újságot? Még nem kaptad meg? No, ha megkapod, olvasd el figyelmesen. Neked is választ ad valamire. Érted? És ha elolvastad, hajts fel két kupicával ebéd előtt. Megengedem. S hogy kinek az egészségére, azt már döntsd el magad. Scserbatov türelmetlenül várta az újságot. De mielőtt még megérkezett volna, a rádióban meghallotta a TASZSZ közleményét. És aztán saját szemével is elolvasta. Nyolc nappal a háború kitörése előtt ez állott az újságban: „... A Szovjetunió értesülései szerint Németország ugyanolyan következetesen tiszteletben tartja a szovjet-német megnemtámadási egyezmény feltételeit,^ mint maga a Szovjetunió; szovjet vezető körök véleménye szerint azok a híresztelések, amelyek Németország egyezményszegő szándékairól és a Szovjetunió elleni támadás előkészületeiről szólnak, nélkülöznek minden alapot. A balkáni hadművelek után felszabaduló német csapatok átvetése az utóbbi időben Németország keleti, északkeleti körzeteibe, minden bizonnyal másegyéb célokkal történik, amelyek nem érintik a szovjet-német viszonyt.. (Folytatjuk)