Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)

1966-10-09 / 279. szám, vasárnap

NYELVMÜVELÉS FIZETHET-E A SZABÁLY, ÉS CSINÁLHATUNK-E IGAZGATÓT? V ehet, hogy egyeseknek furcsán hangzanak ezek a kérdések, és el sem tudják képzelni, milyen nyelvhelyessé­gi problémákról lesz szó az alábbiakban. Hogyan fizethetne a szabály — gondolják —, s ha nem fizet, minek erre szót vesztegetni? De sokkal jobban megütköznek azok, akik néha Ilyen mondatokat hallanak: Ez a szabály már nem fizet; Ebben a helyzetben a jobbkézszabály fizet; Május óta az új főiskolai törvény fizet; stb. Akik szlová­kul is tudnak, hamar megtalál­ják ennek a jelenségnek a ma­gyarázatát. A szlovákban ugyan­is a platiť igét nemcsak a ma­gyar fizet ige jelentésében hasz­nálják (Platím!: Fizetek!; Pia­tim v hotovosti: Készpénzzel fi­zetek; stb.), hanem a magyar érvényes melléknév jelentésé­ben is. Például: Toto pravidlo už neplatí: Ez a szabály inár nem érvényes. A platný, -ná, -né melléknév szintén használatos a szlovák­ban hasonló értelemben: To už nie je platné: Ez már nem ér­vényes. Ha fellapozzuk a szó­tárt, akkor e melléknév magyar megfelelőjeként csakugyan az érvényes melléknevet találjuk. Csakhogy a szlovák nyelv a platit igét használja gyakrab­ban ebben a szerepben, s ez téveszti meg a mindkét nyelvet beszélők egy részét. Gondolko­dás nélkül magyarra fordítják, tekintet nélkül arra, megérti-e a hallgató, miről van szó, vagy nem. Túlzás nélkül állíthatjuk ugyanis, hogy abban a hallgató­ban, aki még nincs tisztában e Jelenség magyarázatával, zavart kelt ez a kifejezés, mert a ma­gyar nyelv nem ismeri, s ezért a magyar fülnek idegen. U gyanilyen idegenül hang­zanak a magyar fülnek ezek a mondatok: Tíz évig igaz­gatót csináltam egy üzemben; Tavaly ő csinálta az igazgató helyettest; Én már tovább nem csinálok sofőrt stb. Aki először hallja, értetlenül néz a beszé­lőre, mert ki hallott már olyat, hogy például valaki évekig Igazgatót csinálfon egy üzem­ben. Vajon milyen üzem lehet az? Itt sincs másról szó, mint a szlovák szerkezet szó szerinti fordításáról. A szlovák nyelv­ben ugyanis gyakran hallunk ezekhez hasonló mondatokat: Desať rokov som robil riadi tela; Vlani on robil zástupcu riaditeľa; Ja už nerobím cfalej šoféra. Vagyis ebben az eset ben a robit igét használják egy tárgyesetben levő szóval a va lamilyen minőségben való mű­ködés kifejezésére. A magyar nyelv ezt így fejezi ki: Tíz évig igazgatóskodtam (vagy voltam igazgató); Tavaly ő volt az Igazgatóhelyettes; Én már to­vább nem sofőrösködöm (vagy nem leszek sofőr). A szlovák nyelvben is gyakoribbak a bol som riaditeľom, nebudem šofé rom figazgató voltam, nem le szek sofőr) kifejezések, de nem ritkák a robit igével alkotott szerkezetek sem. Amint látjuk a magyarban ezt a foglalkozást kifejező névszóhoz illesztett -kodik, -kedik, -ködik, -skodik. -skedik, -sködik képzővel vagv voltam, vagyok, leszek valami szerkezettel fejezzük ki. Ha pe­dig igazgatóskodliatunk, akkor ne csináljunk igazgatót! JAKAB ISTVÁN Gondos műemlékvédelem Prágában PRÁGA műemlékeinek gazdag „kincstárába" tartoznak a szé­kesegyházak, a templomok és kápolnák is, amelyeknek épí­tészeti stílusa, művészi értéke kelti fel leginkább a külföldi látogatók figyelmét. A Szent Vitus székesegyház, a Szent György bazilika, a Malá Stra­nán levő Szent Miklós templom és a Lovetói káfiolna a leglá­togatottabbak. A Szent Miklós templom fő- és mellékhomlok­zatának tatarozása, a Szent Ta­más templom freskóinak és festményeinek felújítása folya­matban van. A tél folyamán sor kerül a templom kupolájá­ban levő freskók restaurálására is. Megkezdték a Károly-híd ér­tékes szobrainak — Brokoff, Braun szobrászok alkotásainaik — javítását is. Számos ismert és nevezetes tomplom és szé­kesegyház tatarozási munkála­tai folyamatban vannak. A kö­zeljövőben összesen tizenhárom templomot restaurálnak. SOK SOK műemléknek számí­tó lakóház, palota helyreállí­tását is tervezik. M. I. illllllllllllllllllllllllllllllllllllllll AZ ALKALMI RUHÁK őszi runatärunkból sem hiányozhatnak. Hiszen ősszel kezdődik a színházidény és sok a különféle rendezvény. Erre a szezonra a jól bevált teszilt és teriiént ajánljuk. Ez az anyag nemcsak elegáns, és sötét színe miatt a legmegfelelőbb, hanem azért is, mert gyűr­telenített eljárással készült. Nyugodtan viselhetjük kabát alatt, hosszabb ideig ülhetünk benne, s nem lesz gyűrött. Képünkön két nagyon csinos, egyszerű modellt láthatnak. Mind­két ruha készülhet fekete vagy sötétszürke teszílből. Az elsőt vi­lágosszürke teszillel kombináljuk. A másik ruhának fehér fikéből készült betétje és kis állógallérja van. Mindkét ruhát a saját anya­gából készült bevont gombok díszítik. A FŐZÉS MŰVÉSZETE A főzést is, mint minden tu­dományt, csak hosszú gyakor­lattal lehet tökéletesen elsajá­títani. Ehhez is időre és főképp SZÉPSÉGÁPOLÁS ­türelemre van szükség. Ne ke­serítsenek el bennünket az első sikertelenségek. Ajánljuk, ne sajnálják az időt és fáradtsá­got a főzésre, mert akármilyen furcsán hangzik, ez is egyik alapfeltétele a békés családi életnek. Ui. a férfiak általá­ban nagyon szeretik a gyomru­kat, s naponta legalább egyszer megkívánják a jó házikosztot. Az alábbiakban néhány jó ta­nácsot adunk a kezdő háziasz­szonyoknak: I lla a rántás összecsomó­• sodott, ne keverjük bele az ételbe, hanem előbb szűrjük át 2 Ha a kalács alja kissé oda­• égett, domború reszelővel óvatosan reszeljük le róla az égett részt, ha már kihűlt. 3 Ha elsóztuk a levest, egy • nagyon kevés vízzel hígít­suk fel, majd nyers reszelt burgonyát kössünk be egy vé­kony vászon- vagy gézdarab­ba, tegyük a levesbe, s azzal együtt még egyszer forraljuk át. A burgonya magábaszívja a sót, s az íze n^ra változtat a leves ízén. 4 Ha a piskóta vagy egyéb • torta közepe sütés közben nem emelkedett fel, s kissé nyers maradt, vágjuk körül a jól megsült szélét, aprítsuk fel kisebb darabokra. Majd készít­sünk egy üvegtálat, a felvagdalt tésztát mártsuk rumba, rakjunk belőle egy réteget a tálba, erre tegyünk bármilyen gyümölcsízt, majd ismét egy réteg rumba áz­tatott tésztát. A tetejét díszít­hetjük tejszín- vagy tojáshab­bal. Az egészség és szépség egyik legfontosabb fel­tétele a fürdés. A meleg fürdő hatására kitágul­nak a bőr hajszálerei. A megfelelő hőmérsékletű víz elősegíti a jó vérkeringést, s mivel a bőr pó­rusai kitisztulnak, tökéletesebbé válik a bőr lég­zése. A jó fürdőtől bőrünk egészséges, bársonyos lesz. Tehát fordítsunk megfelelő időt és figyel­met a fürdésre is. A fürdővíz hőmérséklete egészségi állapotunk­nak és életkorunknak megfelelő legyen. A szív­betegek és magas vérnyomásban szenvedők ne készítsenek maguknak túlságosan forró jürdőt. Aki fázékony vagy nagyon alacsony a vérnyo­mása, annak a melegebb víz sem árt. Legegész­ségesebb a 34—36 C hőmérsékletű fürdővíz. W A fürdés csak akkor tökéle­tes, ha jól megtisztítjuk a bő­rünket. Használjunk szivacsot, puha szőrű kefét, jó minőségű szappant és fürdősót. Fürdés után minden esetben zuhanyozzunk le, mert a szap­panos víz kilúgozná bőrünket. Nagyon egészséges, ha válta­kozva alkalmazunk meleg és hideg zuhanyt. Zuhanyozás után alaposan tö­rülközzünk meg, s közben a tö­rülközővel masszírozzuk bőrün­ket. Arcunkat zsíros krémmel kenjük be, s ha szükséges, hasz­náljunk kézápoló krémet is. 41. Mióta o támadás megkezdődött, Troj­nyikov egy órácskát sem aludt. Miután elfoglalta a számára kijelölt terepsza­kaszt és megvetette a lábát, egész éjszaka mindenféle kiküldött lovas- és gyalogos felderítőkkel fürkészte az ellenséget. Meggyőződött róla, hogy a támadó német hadseregcsoport háta fedezetlen, s csu­pán egyvalami biztosítja: az előretörés gyorsasága. A frontra vezető utakon lő­szer- és fegyverszállítmányok mozogtak előre, motorkerékpáros hírvivők robogtak. Néhány ilyen német szállítmányt és hír­vivőt Trojnyikov „lekapcsolt". Ezek az el­fogott németek semmiféle hátukba kerülő orosz hadtestről nem tudtak semmit, és mit sem sejtve abban a meggyőződésben voltak, hogy egy bekerítésből kitört, szét­vert orosz egység katonái ejtették fogság­ba őket — és ennek megfelelően, igen fö­lényesen viselkedtek. Trojnyikov rövid ki­hallgatás után, még éjszaka a hadtest­törzshöz vitette őket. S minél több adat gyűlt össze a kezében, annál kétségbe­vonhatatlanabb lett, hogy ezúttal magá­tól hullik az ölébe a harcsiker. Nem mindig alakul úgy a hadműve­let, ahogy kezdetben elgondolták. Meges­het, hogy a siker r?»m ott bontakozik ki, ahol várták, hanem egy harmadren­dű, kevésbé jelentős irányban. Ámde ez a véletlen siker döntő jelentőségűvé vál­hat, ha idejében felmérve a helyzetet. kifejlesztik és erre o helyre összpontosítják a fő erőket. Ez a helyzet alakult most ki. Egy volt a fontos: nem elszalasztani a kínálkozó alkalmat, hanem haladéktalanul kihasz­nálni; új szemmel felmérni a kibonta­kozó harcot. A hadtest elterelő jellegű támadása — amelyet először csak óva­tosan, kis mélységben dolgoztak ki, azzal oz egyetlen céllal, hogy magukra von­ják az ellenséges erők egy részét és ez­által enyhítsék a német csapattestnek a hadseregre nehezedő nyomósát -, most váratlan eredménnyel járt. Az áttö­résben előrehatolva, a hadtest egyik perc­ről a másikra a helyzet ura lett az ellenség mögöttes területén: védtelenül kibontakozott előtte a támadó német csa­pattest központi gerince. És most mór korántsem erőelvonásról, holmi támoga­tó tevékenységről volt szó. Sürgős dön­téssel ide kellett áthelyezni a harc súly­pontját. Egy minden erőt összpontosító, bátor ellencsapás — és a gyorsütemű német támadás meghiúsult. — Ha Nyestyerenko ezredes paran­csot kap, hogy fedezze a balszárnyamat — mondotta Trojnyikov izgatottan — akkor én szavamat adom, hogy elvág­juk az ellenséget és megbontjuk sorait. Egy a fontos: hogy ne álljunk meg. Ha megtorpanunk — mindennek vége. S magunk odjuk a németek kezébe a győzelmet. Az ezredes olyan tényeket mondott, amiket lehetetlen volt meg nem érteni, s megértve, lehetetlen volt hideg közöny­nyel fogadni. És mégis: Trojnyikov nem találkozott egyik felettese pillantásával sem. És minél tovább beszélt, ónnál nagyobb űrt és feszélyezettséget érzett maga körül. Brovalszkij felállt, fel-alá sétált a szobában, és minden alkalom­mal rálépett ugyanarra a megnyikordu­ló padlódeszkára; ilyenkor összeráncolta homlokát, mintha a foga fájna. Scser­batov dohányzott, cigarettája füstje a fe­je fölött gomolygott a ferdén betűző nap­sugárban. És csupán Szorokin ingotta percről percre rosszallóbban a fejét. Trojnyikov nem tudta és nem is tudhatta, hogy mindazzal, amit ö most javasolt, Scserbatov már elküldte az éjjel törzsfőnökét. Lapsinhoz, a hadseregpa­rancsnokhoz, és egész éjszaka várakoz­tak Brovalszkijjal bizakodva, reményked­ve, aggódva. Scserbatov nemegyszer ki­ment ezen az éjszakán a házból, sokáig álldogált a sötétben, a távoli tüzek, fel­lobbanások fényét nézte, s a földet ren­gető robbanásokra, a fojtott géppuska­kattogásra figyelt. Aztán visszatért a ház­ba, ahol Brovalszkij ott ült a petróleum­lámpa mellett és egyik cigarettát o má­sik után szívta. Brovalszkij végül nem bírta tovább, kiszaladt a küldöncökhöz és póJin­kósüveggel, két pohárkával meg egy hi­deg, hajában főtt krumplival tért vissza, s a krompíit ketté szelte a tenyerén. Koccintottak és némán felhajtották a vodkát: nem mondták ki hangosan, mire isznak. Szorongató, félelmetes volt ki­nézni az ablakon: odakinn már-már vir­radni kezdett. Elérkezett a végső idő­pont a csapatok átcsoportosítására, ha még egyáltalán szó lehet a hadműve­letről. Felhajtottak még egy kupicával, és ekkor Scserbatovot végre telefonhoz hívták. Mikor felkopta a kagylót, bele­nyilallt a szívébe: mi vár rá? De azért még reménykedett. - Kalandorok! - harsogta a had­seregparancsnok, amint Scserbatov je­lentkezett. - Majd én megtanítom magát önkényeskedni! Teljesítse a pa­rancsot! Az az ember kiabált így, aki már képtelen volt önmagát ellenőrizni, és abba az állapotba került, mikor annál ésszerűbb a következtetés, minél nagyobb dühöt vált ki. Még a hírközpont tele­fonistái is vigyázzba vágták magukat a hangja hallatán. Hajnaltájban - keleten már pirkadt — Szorokin visszaérkezett. Jó néhány ki­lométert robogott a nyitott kocsiban, de a szél nem hűtötte le. Mikor nekifogott a beszámolónak, remegni kezdett az aj­ka, olig bírt uralkodni magán. Szorokin­42. nok kisebb nagyságok előtt is inába szállt a bátorsága, most pedig maga a hadseregparancsnok hordta le dühöngve! — „Miféle támadás"? - Meg se hallgatott, odadobta elém a térképün­ket. .. Az egész törzs járműveken van; amíg a megérkezésünk után a hadse­regparancsnokig eljutottunk; kishíján megnem tapogattak minket az emberek: alig akarták elhinni, hogy innen jöttünk kocsin, és nincsenek elvágva az utak. Hogy hol vannak a németek, senki sem tudja: tétlenül várják, hogy rátörjenek a törzsre. .. Úgy ordítozott, de úgy, hogy mióta katona vagyok - pedig gyerekként lettem szakaszparancsnok —, még nem üdvölött igy velem senki... Szorokinnak ismét remegni kezdett az ajka. Scserbatov pedig csak ült az asz­talnál, tenyerébe hajtotta fejét, s csak így ült, mozdulatlanná dermedve. Had­teste már az ellenség mögöttes területén jár, mór elönzönlötte az utakat. Most csak támadni leheti... Eltelik az éj s a nap: és késő lesz. És ilyen alka­lom nem kínélkozik többé. Az egyetlen helyes megoldás olykor esztelennek lát­szik: pontosan abban a pillanatban, ami­kor ez a megoldás mindennél fontosabb, sürgősebb lenne. S csak a későbbiekben derül ki a helyessége. Mikor már semmit sem lehet megváltoztatni. Ahhoz, hogy határozott döntésre juthasson, Lapsinnak rendelkeznie kellett volna azzal, amivel nem redelkezett: hadvezéri tehetséggel. Azzal a képességgel, hogy kellő pilla­natban tudja vállalni a kockázatot, ke­zébe fogja az eseményeket, s végül fö­lébe tudjon kerekedni a nagy kockázat teremtette válságnak. Nos, ezzel a ké­pességgel Lapsin nem rendelkezett. Sőt, alkalmasint nem is sejtette, hogy ilyesmi egyáltalán létezik. S mivel nem bízott magában, annál kevésbé mert valamelyik alárendeltjére hagyatkozni, s jóváhagyni azt, amiben maga sem jutott elhatáro­zásra. A legnehezebb feladat: dönteni. (Folytatjuk) 19BB. X. 9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom