Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)

1966-10-05 / 275. szám, szerda

A Munkáspárt kongresszusa jóváhagyta a kormány politikáját W i I s o n : a gazdasági nehézségeket nem marxista eszközökkei oldjuk meg Brighton (CTK) — A Munkáspárt értekezlete tegnap a munkáspárti kormány politikájáról tárgyalt. Wilson miniszterelnök beszédében kijelentette, hogy kormánya nem marxista eszközökkel akarja megoldani a gazdasági nehézségeket. A konzervatívaktól hátra hagyott fegyverekkel kell harcolni a problémák kiküszöböléséért — mondotta. Azt állította azonban, hogy a mostani gazdaságpolitika nem azonos a „stopgo" politikával, azaz a gazdaság fékezésének és ösztönzésének váltakozásával. Amennyiben az önkéntesség alapján megvalósított korlátozás netn lesz hatásos, a kormánynak fenn kell tartani a jogot arra, hogy saját belátása szerint cselekedjék, azaz megtorló intézkedésekkel kényszerítse ki a korlátozott intézkedések életbeléptetését. Az ideiglenes munkanélküliség és a fogyasztás, valamint termelés korlátozása csupán pihenés a munkanélküliség teljes kiküszöbölése feltételeinek megteremtéséhez, a termelés növeléséhez és az életszínvonal megjavításához. A végrehajtó bizottság intézkedése szerint a küldöttek felErősödik a szovjetellenes kampány Kínában szólalása csupán 15 percig tarthat. így csak három küldött szólalt fel. A közlekedési alkalmazottak szakszervezetének küldötte kijelentette, hogy a szakszervezet tagjai csak kikötésekkel támogatják a kormány politikáját. A további felszólalók felhívták a figyelmet arra, hogy a volt konzervatív kormány és a mostani munkáspárti kormány gazdasági politikája között nincs lényeges különbség. A munkáspárti kormány gazdasági intézkedései a fogyasztás és a beruházások csökkenéséhez vezettek, de a kormány ennek ellenére nagy összegeket fordít a külföldi reakciós rendszérek támogatására. Az utolsó felszólaló megjegyezte, hogy a munkáspárti kormány eddig nem bizonyította be, hogy szocialista kormány és a szegények oldalán áll. Ellenkezőleg a gazdag Egyesült Államokat támogatja a szegény vietnami néppel szemben. Az értekezlet végiil határozatot fogadott el, mely jóváhagyja a kormány politikáját. Wilsont Brightonban .dndőrök őrzik. Gyakorlatilag minden lépésére felügyelnek. 1966. X. S. Moszkva (CTK) — Jelszavak, vezető képviselők beszédei, újságcikkek — mindez ma két téma körül forog Kínában: Mao Ce-tung személyének dicsőítése és a kultúrforradalom körül — írja a Komszomolszkája Pravda, pekingi tudósítója a kínai állaraiinnepről szőlő tudósításában. — A kínai forradalom törtéueti alapjáról, elsősorban a Szovjetunióval való barátságról megfeledkeztek, folytatja' a szerző. Majd rámutat, hogy október 1-én jóval több szovjetellenes kijelentés hangzott el, mint amennyit a kommunizmus legádázabb ellenségei, az amerikai imperialisták engednek meg maguknak. Lin Piao — Mao Ce-tung legközelebbi barátja „mindent megtett, hogy befeketítse azt a segítséget, amelyet a vietnami népnek nyújtunk". A szerző ezután rámutat, hogy ezt a szovjetellenes kampányt a kínai vezetők a Kínai Népköztársaság fiatal nemzedéke szovjetellenes nevelésének tudják be. A dfszemelvény körül a fiatalok százezrei vonultak el és szovjetellenes jelszavakat kiabáltak. „Antirevizionista" jelszavakat festettek több gyár terELNÖKVÁLASZTÁS BRAZÍLIÁBAN Brasília (CTK) — A brazíliai kongreszsus hétfőn megválasztotta az ország új köztársasági elnökét. Az egyetlen jelölt, a jobboldali Nemzeti Megújhodás Szövetségnek jelöltje, Arturo Costa e Silva marsall, volt hadügyminiszter volt. Az ellenzék bojkottálta a kongresszusi választást. Costa e Silva megválasztása után kijelentette, hogy az ország problémáit demokratikus úton akarja megoldani. A volt hadügyminiszter az első elnök, akit az eddigi közvetlen választások helyett a kongresszus szavazott meg. Alelnökké Pedro Aleixot választották. Costa e Silva 64 éves. 1922ben kezdte politikai pályafutását. 1964 áprilisában ő állt a Goulart elnök hatalmát megdöntő katonai puccs élén. A fordulat után hadügyminiszter lett. Megfigyelők szerint Costa e Silva még konzervatívabb és jobboldalibb irányzatot követ, mint elődje, Castello Braneo elnök. Az új elnök március 15-én foglalja el hivatalát. Montevideőban a brazil nagykövetség előtt tüntetés volt a választás ellen. A tüntető diákok csalásnak minősítették az elnökválasztást, megtámadták a nagykövetség épületét és szolidaritásukat fejezték ki a brazíliai diákokkal. mékére, személyautók oldalára, noha ezeket a Szovjetunió és a többi szocialista ország szállította Kínának. A lap tudósítója ezután megemlíti, hogy „az antirevizionista" kifejezés a Kínai Kommunista Párt vezetőinek szájában ma egyenlő a „szovjetellenes" kifejezéssel. A Kínai Népköztársaság kormánya a ghanai kormánynál jelentett be tiltakozást az állítólagos „Kína-ellenes akciók megrendezéséért Ghanában". A jugoszláv hírügynökség tudósítója szerint a pekingi „vörösgárdisták" ma felfedték Thien Tyinnek, a városi pártbizottság első titkára halálának okát. Először azt hitték, hogy végelgyengülésben halt meg. A „vörösgárdisták" plakátja most azt hirdeti, hogy egy nyilvános gyűléseri hét órán éhen, szomjan kellett állnia a tűző napon és a nagygyűlés befejezése után sem akarták elengedni. A párttitkár másnap meghalt. KIKIÁLTOTTÁK BASUTÓFÖLD FÜGGETLENSÉGÉT Maseru (CTK) — Basutóföld angol protektorátus tegnaptól Lesotho Királyság néven függetlenné vált. Az ország gazdasága rendkívül elmaradott és politikai élete is rendezetlen. Az ellenzék nem ismeri el Jonathan miniszterelnököt, akinek súlyos nézeteltéťesei vannnak II. Moshoeshoe királlyal. Az ellenzék a függetlenség kikiáltásának ünnepségeit is bojkottálta. Basutóföld függetlenségének kikiáltása után Nagy-Britanniának már csak egy protektorátusa — Swaziföld és egy gyarmata — Rhodesia marad Afrikában. Lesotho függetlensége csak névleges, mivel az ország továbbra is függ a Dél-afrikai Köztársaságtól. AZ INDIAI KORMÁNY A DIÁKZAVARGÁSOKRÓL Delhi (CTK) — Az indiai kormány a legutóbbi diákzavargásokról tárgyalt. A miniszterek arra a következtetésre jutottak, hogy a zavargásoknak komoly következményei lehetnek és ezért azonnal be kell őket szüntetni. Nanda belügyminiszter meggyőződéssel akarja jobb belátásra téríteni a diákokat és ezért Delhibe tanácskozásra hívta össze az egyetemek rektorait és a rendőrfőnököket. Kanpúrban a 2000 tüntető diákot könnyfakasztó gázzal oszlatta szét a rendőrség. A diákok két autóbuszt felgyújtottak és 14 gépkocsit megrongáltak. A rendőrség 32 szeméiyt őrizetbe vett. POLITIKAI BOTRÁNY GOROGORSZÁGBAN Athén (CTK) — Sztefanakisz, görög igazságügy-miniszter, a Liberális Demokrata Párt tagja hétfőn lemondott, mert neve kapcsolatba került az „Áspis" botránnyal. Ez a lépés összefügg azzal, hogy november 14-én kezdődik Athénben annak a 28 katonatisztnek a pere, akiket az „Aspis"-csoportban való részvétellel vádolnak s amelyről a vádirat azt állítja, hogy 15 hónappal ezelőtt erőszakkal meg akarták dönteni a kormányt. Az állítólagos összeesküvésbe több polgári személy is bekapcsolódott és az összeesküvők közt emlegették Sztefanakisz igazságügyminiaztert is. A görög haladó erők az új politikai botránnyal kapcsolatban attól tartanak, hogy ez a hadsereg soraiban való tisztogatáshoz vezet, és ezáltal eltávolítják a demokratikusan gondolkodó tiszteket. A vietnami földművesek munka közben is fegyvert viselnek. (Telefoto — CTK f elv. J W. ULBRICHT JUGOSZLÁVIAI LÁTOGATÁSÁRÓL Berlin (CTK) — Amint már jelentettük, Walter Ulbricht, a NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke befejezte jugoszláviai látogatását és visszatért Berlinbe. Megérkezése után beszédet mondott, melyben értékelte látogatása eredményeit. Kiemelte azt a szívélyes fogadtatást, melyben az NDK küldöttsége részesült. Hangsúlyozta, hogy a tanácskozások a barátság szellemében folytak és a látogatás hozzájárul a két ország közti baráti kapcsolatok elmélyítéséhez. Ulbricht a továbbiakban kijelentette: egyetértek jugoszláv barátainkkal, hogy két- és többoldalú tárgyalások útján rendezni kell az európai országok közti kapcsolatokat. Közölte, hogy a belgrádi tárgyalásokon a nemzetközi politika időszerű kérdéseiről, a két ország politikai és gazdasági fejlődéséről, valamint az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokkal folytatott együtttműködésről tárgyaltak. Újabb összetűzések Nigériában Lagos (ČTK) — Nigériában újabb törzsi összetűzésekre került sor — ezúttal az ország keleti részében. A kelet-nigériai összetűzések lényegében az ország északi részében folyó véres zavargások folytatása. Ugyanis a hausza-tBrzs tagjai az elmúlt héten állítólag ezer embert öltek meg az ibo-tőrzs soraiból. E törzs tagjait most fokozatosan északról keletre telepítik át, és ez újabb gyűlölet hullámát váltja ki. Katsina alezredes, az északi tartományok vezetője a hírügynökségi jelentések szerint parancsot adott egységeinek, hogy könyörtelenül lőjjenek le mindenkit, aki lopna, vagy a lakosságot hajszolná. A felkelők hétfőn parancsot kaptak, hogy térjenek vissza kaszárnyáikba. Egyelőre nincsen pontos értesülés arról, hogy vasárnap Kano városában hány törzstagot öltek meg. A nigériai légitársaság hétfőn minden járatát leállította, hogy repülőivel az ibo törzs tagjainak északról való kitelepítését a®« gítee. Tunézia megszakította diplomáciai kapcsolatait az EAK-kal Tunézia megszakította diplomáciai kapcsolatait az EAK-kal. A döntés bejelentését a tunéziai minisztertanács ülése, valamint a Burgiba elnök vezetése alatt álló szocialista Desztur Párt politikai bizottságának tanácskozása előzte meg. A két ország viszonya 1965 áprilisa óta vált különösen feszültté, amikoris Tunézia vlszszatoívta nagykövetét Kairóból, majd az EAK is hasonló lépésre határozta el magát. A szakítást Burgiba nyilatkozatai előzték meg, amelyekben a tunéziai elnök egy Izraellel kötendő megegyezésről beszélt. Javaslatát az arab államok télnyomó többsége, élükön az EAK-kal, a leghatározottabban visszautasította. Tunézia ezt követően a leg* élesebb hangnemben sorozatosan támadta az EAK-ot és vezetőjét, Nasszert, majd támadásait kiterjesztette az Arab Liga szervezetére is. Tunézia az elmúlt másfél évben nem is vett részt az Arab Liga ülésein. I^yugat-Németországban válság kísért. Eddig sikerült elhitetni a lakossággal, hogy csak a Ruhr-vidéki szénbányákban állt le a termelés. Ám most már nem titkolható tovább, hogy egyéb iparágakban is válság fenyeget. A stabilizációs törvények, a konjunktúrát fékező különféle intézkedések, s a nyugatnémet gazdaságban mutatkozó szerkezeti változások igazi oka, hogy egyre kevesebb a megrendelés. Nyugat-Berlin több üzemében — köztük a Siemens cégnél, a Német Ipari Üzemeknél, a Borsig Művekben, s a Kábelgyárban elbocsátásokra került sor. A munkások és az alkalmazottak erre figyel*, sztrájkba léptek és gyuTS£feH ken hevesen tiltakoztak az üzemeknek, Nyugat-Németországba való tervezett áthelyezése vagy leállítása ellen. Ám nemcsak ebben nyilvánulnak meg Nyugat-Berlin gazdasági nehézségei. A Monde párizsi napilap nemrég „hal* dokló városnak" nevezte Nyugat-Berlint. A Kurfürstendamm fényei mögött — úgymond — a városnak egészen más képe rejtőzik: egyre zsugorodik az ipar és a városból menekülnek a cégek. A Neue Zürcher Zeitung szerint ma már nincs oly nagy ellentét a fényes NyugatBerlin és a kietlen Kelet-Berlin között. A város két része közötti különbséget már teljesen kiegyenlítette az NDK fővárosának korszerűsített, szép központja. A német gazdaságkutatói Intézet nemrég megállapította, hogy Nyugat-Berlinben tovább tart a gazdasági fejlődésnek a múlt év vége felé észlelt haKÜRT StLIGER%,f« BERLINI LEVELEpí^ Válságról rebesgetnek... nyatlása. 1965-ben Nyugat-Berlinben a társadalmi termelés még mintegy 7 százalékkal növekedett, 1966 első felében már csak 3 százalékkal. Tavaly a termelés reális terjedelme 12 százalékkal emelkedett. Ez a növekedés 1966 első hat hónapjában több mint a felére, a második negyedévben pedig 4,2 százalékra csökkent. Ennek ellenére König, Nyugat-Berlin gazdasági szenátora a napokban egy televíziós adásban, a helyzetet jellemezve nem volt hajlandó a „válság" szót használni. Az adás vezetője azonban nevén nevezte a gyermeket és felvetette a kérdést, vajon valóban olyan alaptalan-e a gazdasági válságtól való félelem, mint ahogy azt Bonnban állítják. Lényegtelen most arról vitatkozni, hogy az, aminek jelenleg Nyugat-Németországban és Nyugat-Berlinben tanúi vagyunk, már válságnak nevezhető-e, vagy sem. Ám König szenátor is kénytelen volt megállapítani, hogy a megrendelések számának rohamos csökkenése, mely oly nagy gondot okoz a nyugatnémet gazdaságnak, hatással van Nyugat-Berlinre is. A külföldi megrendelések nem ellensúlyozzák a belföldi rendelések hiányát. „Változik a gazdaság struktúrája" — mondotta — „és ebbe akarva, akaratlanul bele kell törődni". Jóllehet a szenátor arról biztosította a hallgatókat, hogy az illetékesek mindent megtesznek majd a következmények enyhítésére, mégsem titkolhatta, hogy további elbocsátások esetén nehéz lesz a munkásokat és alkalmazottakat, különösen az idősebbeket más üzemekben elhelyezni. Ugyanabban az adásban Schmücker gazdasági államminiszterhez is kérdéseket intéztek. Az ő véleménye szintén az volt, hogy „strukturális nehézségekről" van szó, amelyek nemcsak Nyugat-Berlinben, hanem az egész NSZK-ban felmerültek." Berlinnek ezekkel a nehézségekkel meg kell birkóznia" — mondta — „még ha fájdalmas lesz ls. Fáj ez valóban, ám nem a nagyvállalatoknak, hanem a munkásoknak és az alkalmazottaknak, mert elvesztik munkájukat. Szeptember végétől a Krupp konszern egyik fiókílze< mének nyolcezer dolgozója' csökkentett munkaidőben dol« gozik majd. A vagon- és gép* gyár kétezer alkalmazottja közül egyik sem tudja még, nem kapja-e meg az elbocsátó levelet. Annyi bizonyos, hogy á létszámot ötszázzal csökkentik. Nem csoda tehát, ha a nyugatberlini üzemekben nagy az izgalom. Mindenki fél, hogy elveszti munkáját. Főleg a családapák és az idősebb munkások rettegnek. A munkások nyíltan hangot adnak véleményüknek, hogy Időben kellett volna új megrendelésekről gondoskodni, s hogy ez nem történt meg, az a bonni kormány lelkén szárad. Az egyik munkás megállapította: „A stabilizációs intézkedések és a legutóbbi vita a bonni parlamentben világosan megmutatták, hogy a helytelen gazdaságpolitika a szakadékhoz vezet!" A nyugat-berlini NSZEP, egyik gyűlésén a munkások követelték a szenátustól, hogy akadályozza meg az üzemeknek az NSZK-ba való áthelyezéšét. Danelius, a nyugatnémet NSZEP, elnöke javasolta, hogy a szenátus rendkívüli ülésen foglalkozzék Nyugat-Berlin gazdaságának védelmével. „Napról napra nyugtalanítóbbak a hírek a fémipar helyzetéről" — állapította meg Danelius. „Érthetetlen számunkra, hogy a szenátus csak csitítja a munkásokat, ahelyett, hogy cseleked1 ne".