Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)

1966-10-27 / 297. szám, csütörtök

Traktor a felhőkben ŰSZI HALDOKLÁSÁBAN IS szemet gyönyörköd­tető a liptói táj. Talán azért, mert a völgyek és a lankák rozsdabarnás egyhangúságát a szün­telenül susogó, kikeleti üdeségű örökzöld fe­nyők felhőkbe nyúló rengetege koszorúzza? Le­het. Az ország déli részéből idevetődő ember minden érzékszervével magába issza ezt a köl­tök által is annyiszor megénekelt tájat. Ezért is rezzentem össze kollégám váratlan kérdésére. — Láttál-e már traktort a felhőkben? Furcsán nézhettem rá, mert megismételte a kérdést. — Nem tréEálok — mondotta — nemsokára igazi felhőkben igazi traktorral találkozunk. Majd meglátod. — Akkor majd meg, szóltam egykedvűen, mert másutt jártak a gondolataim. — Várjanak még egy fél órácskát, hátha kisüt a nap. Aztán indulhatunk — magyarázkodott a szövetkezet elnöke. Barátom — a felbők, meg a traktor miatt — azonban egyre nógatta az elnököt, hogy ő ép­penséggel most, mielőbb indulni akar. A hybei szövetkezet termetes elnöke nem vitatkozott to­vább, csak kl-kinézett az ablakon és még jó félóráig mindig talált magának valamilyen ha­laszthatatlanul sürgős munkát. Amikor azonban a nap elkergette a reggeli felhőrajokat a liptói égboltról, egy szeriben elfogyott a sok sürgős munka, indulhattunk. Utunk mentén már nem susogtak a feny­vesek, csermely sem csevegett sehol a kö­zelben. Lassan már sárguló rétek és lege­lök, itt-ott barna szán­tások fürödtek az ok­tóberi napfényben. |§ Talán húsz perc telhetett el, az elnök II álljt parancsolt. Ki­szálltunk, mert a sze- D a„iei Melich a hybei EFSZ mélygépkocsi nem is elnöke mehetett tovább. — Itt a mi átszállónk — jegyezte meg veze­tőnk. — És mire szállunk át? — kérdezte egyikünk. — Itt, barátaim, felkapunk az apostolok lová­ra. MÉGSEM FOLYTATTUK MINDJÁRT az utat, mert nz elnök bejelentette: — Gondolom, hogy útravalóul jó lesz egy kis előzetes. Mert ha már a határt járjuk... Hát igen, előbb illő volt megtudni, hogy a Liptovský Mikuláš-i járásban levő szövetkezet 2700 hektáron gazdálkodik. Illetve — a pontos­ság kedvéért — ennyi a mezőgazdasági földte­rülete. A hybei határból 450 hektár még az egyé­ni gazdálkodók kezében van. A szövetkezet 2700 hektárából alig hat és fél­száz hektár a szántó. Ebben már az a 100 hektár is benne van, amelyet a közelmúltban rétből müveitek át szántófölddé. 1460 hektár legelőjük van, megközelítőleg 600 hektár a rét. Tipikus liptói szövetkezet. Még abban is tipikus, hogy 20 évvel ezelőtt Hybe parasztjai — éppen úgy, mint a járás többi falujában — csaknem kétszer annyi földet szántottak fel, mint jelenleg a szö­vetkezet traktorosai. A nehezebben művelhető szántóföld bizonyos részén már a kötelező be­adás idején abbahagyták a talajművelést. Majd a szövetkezet. De lovakkal nem szánthatott, a traktorral nem lehetett, és felére apadt a határ­ban a szántóföld. Hogy azon a 640 hektárnyi szántóföldön mit termelnek? Amit a 600—1000 méter tengerszint feletti magasság, a talaj és természetesen az it­teni éghajlat megenged. A szántóföld 13,4 száza­lékán burgonyát, és nem is rossz eredménnyel. Az idén is 150 mázsán felül volt az átlagos hek­tárhozam. Megterem itt a len, a zab, de vetnek árpát ós búzát is. S ami nálunk nagyon fontos, nagy fehérje-tartalmú takarmányokat a lehető legnagyobb területen igyekszenek termeszteni. AZ ISMERTETÉSBŐL arra következtethettünk, hogy ezek szerint a hybei szövetkezetben az ál­lattenyésztés dominál. A továbbiakban azonban megtudtuk, hogy lényegében még csak fog do­minálni. Jelenleg csupán 517 tehenet tartanak a szövetkezetben, bár a tehéntartás náluk nagyon is kifizetődő. — És a juhtenyésztés? — Ez már kérdés az elnök felé, és nem jogtalan, mert az ismertetés­ből ez eddig kimaradt. Az 1460 hektárnyi legelő nem kis része pedig itt, belátható közelségben terül el előttünk, jó legelő, nagyobb részén még most ls dús a harapnivaló. Éppen ezért meglepő az elnök válasza. — Nálunk a juhtenyésztés egyelőre nem jöve­delmező. Mármint a szövetkezetben. Juhállomá­nyunk száma jelenleg csak 350. A tagok és az egyéni gazdák ennél sokkal többet tartanak. Kérdezés nélkül is értette az elnök, hogy itt válaszolni kell a miértre. Itt, a hegyvidéki gaz­daságban — sok hátráltató tényező következté­ben — nem alakulhatott ki ökonómiai szempont­ból is elfogadható nagyüzemi termelés. Aki itt­maradt a mezőgazdaságban, az is inkább csak bal kézzel nyúlt a nagyüzemi mezőgazdaság fej­lesztéséhez. Lényegében csak két éve kezdődött el az a folyamat, hogy itt, a hegyvidéki területen is nagyüzemi alapokra kell építeni a termelést. A tönkrement rétek és legelők alig 30— 50 má­zsa zöldtakarmányt termettek. Zöld és nem szá­raz állapotban. S a gépi kaszálásra alkalmatlan rétekről még azt a kevés füvet sem tudták be­takarítani. Márpedig az állattartáshoz nem elég a legelő, téli takarmány is kell. Takarmány hí­ján a meglevő tehénállomány hasznossága Inkább ne nevezzük hasznosságnak. Az évi tej­hozam tehenenként 1300—1400 liter volt. Alig két kiló gyapjút nyírtak egy-egy juhról stb., stb. Mire lett volna jó ilyen körülmények között az állatállomány számszerű növelése? Nem állíthatom, hogy a sok adat ismertetése nagyon fellelkesített bennünket. Ebben talán az is közrejátszott, hogy a kora reggel, meg a 700 méter tengerszint feletti magasság étvágyfokozó levegője következtében egyre gyakrabban és el­titkolhatatlanabb módon jelentkezett a gyom­runk. No meg mit titkoljam? Tudtuk, hogy az út végén birkagulyás vár. — Hát akkor indulhatunk? — ezzel a kér­déssel szakította félbe a gazdálkodás adatainak ismertetését az elnök. — Aztán messze van-e még az a szállás? — Ä, dehogy, csak 300 méterrel feljebb... Nagyon megnyugtató lett volna a válasz, ha közben nem bújkál hamiskás mosoly az elnök arcredői között. Jó félóra múlva (800 méter magasságban) az­zal a zabfölddel ismerkedtünk, amely 21 mázsás hektárhozamot adott. Közvetlen szomszédságá­ban az a rét, amelyik két évvel ezelőtt 16 mázsa szénát termett. Azóta rekultiválták, bevetették fűmaggal. Az idén 79 mázsa széna termett itt egy-egy hektáron. MÁR ELMŰLT DÉL, amikor az ezredik méter felé kapaszkodtunk. Jobbra tőlünk csenevész bokrokkal benőtt, átmüvelésre váró párszáz hek­táros terület. A tetőn előttünk negyven hektárnyi lapos, szintén rekultiválásra vár. Balra egy jóko­ra területen még zöldell a tavasszal vetett fű. Tehenek legelnek rajta. Azon túl a szállás, ezt már korábban elárulták. Rövidítenénk az utat, de az agronómus ránk szól. •— Ne arra, kérem. Ott a lápos részen elsüly­lyednek. Láp a hegyoldalban? Hiszi a piszi... Csak az­tán, amikor megmagyarázzák, hogy a fenti lápo­son összegyülemlett víz gyakran éppen a legme­redekebb parton talál magának utat a felszínre. MILYEN VOLT a birkagulyás? Lehet, hogy az a 300 méteres út (700-tól 1000 méter magassá­gig) is megtette a magáét. Gyorsan fogyott a gulyás. Aztán még ahhoz is kedvet kapott a kol­légám, hogy a szomszédos hegy oldalában talajlazító szántást végző traktort lefényképez­ze. Igaz, nem felhőben. Estébe hajlott az idő. Ott a tetőn még a nap sütött, a traktor is fényben fürdött. A bundás felhőfoszlányok mélyen alattunk úsztak. HARASZTI GYULA > Ne várja meg a telet... ne hagyja magát meglepni! Most van az alkalmas időpont! A télisporthoz szükséges felszerelést nyugodtan megvásárolhatja a gazdag választékkal rendelkező SPORTCIKKEK (SPORTOVNI POTREBY) szaküzleteiben. üf-658 A konzervgyárak értesitik a fogyasztókat, hogy üzemeik elegendő mennyiségű savanyú káposztát készítenek és igy a fogyasztók már most hozzájuthatnak kedvelt ételeikhez, mint például a sült disznóhús káposztával, sült kacsa vagy liba káposztával. A savanyú káposzta egyébként — különösen nyers állapotban — más ételek mellé is tálalható, mint kiváló körítés. Tisztelt fogyasztók, kérjék és vásárolják a savanyú káposztát! Gazdagítják asztalukat és biztosítják a szervezet C-vitamin szükségletét. ÜFlS7 0 Mezőgazdasági dolgozók! Minden visszamaradt zöldpaprikát felvásárolnak a konzervgyárak! Az eladásra kínált mennyiséget a következő telefonszámon kell bejelenteni: Bratislava 469-44, vagy 488-41, 779-es mellék­vonal SZESZFŐZDÉK ÉS KONZERVGYÁRAK SZAKIGAZGATÓSÁGA (LIEHOVARY A KONZERVÁRNE ODBOROVÉ RIADITEĽSTVO) BRATISLAVA ŰF-676 f~\él van. Elcsendesült az t-* egyébként kora reggeltől késő estig zajos szövetkezeti iroda. Nem állnak az emeletes épület előtt a motorkerékpárok sem. Ebédelni mentek az embe­rek. Mégis benyitok. Üres a lép­csőház. Valahonnan írógépkat­togás hallatszik. Szorgalmas ember ülhet a gép előtt, ha ebéd helyett is dolgozik. Találgatásaimat az egyik iro­dában ülő szőke hajú fiatalem­ber fejti meg. Ö nem helybeli. Naponta jár Marcellházáról ide. — Nemcsak Búcsra járok. Hét szövetkezet van a körzetemben. Ma itt, holnap ott. Általában itt vagyok a legtöbbször. Tömösközi Szabolcs rejtélyes ember. Titokzatosan beszél a munkájáról. Valami különleges megbízatása lehet? — Az inszemináctós állomás komáromi központjában dolgo­zom. Hogy mi a feladatunk? Ml a különleges a mi munkánkban? Pontosabban, miért járom a szö­vetkezeteket? Töpreng. Látszik rajta, hogy nem kenyere a sok beszéd. Két­szer is meggondolja, míg kiejti a szót. — Röviden megmondom. Fi­gyelem a szövetkezet állatállo­mányát. Főképpen a fejőstehe­neket és a sertéseket. Sok dol­got kell nyilvántartanom. Az ál­latok származását, a teheneknél a tejhozamot, a sertéseknél a Kimondottan örül a sikernek. Nem hiába időzik a legszíveseb­ben a búcsi szövetkezetben. — Megértő emberek a bú­csiak. A szövetkezet vezetősége is erejéhez mérten segít mun­Különleges megbízatás? hasznosságot, mennyi a szapo­rulat, a hízóknál pedig azt, mennyit szednek magukra egy kiló takarmányból. — Ehhez alapos nyilvántartás szükséges. — E nélkül bizony nehezen tud­nék kimutatni valami kézenfek­vő eredményt. / assan belejön a társalgás­ba. Elmondja, melyik szövetkezetben milyen eredmé­nyeket ért el. Búcson például már 200 szarvasmarha első fokú törzskönyvezett állományba szá­mít. Járási átlagban 85 volt a legmagasabb pontszámú fószág. Pontozással határozzák meg az állat hova*artozását. A helybeli EFSZ-ben nem egy tehén száz pontot kapott. kámban. Igaz, nemcsak itt, ha­nem másutt is ráeszméltek: a mt munkánk sem szükséges rossz. A sok nyilvántartásnak is, ha ma nem, de holnap, holnapután meglesz a gyakorlati eredmé­nye. egyetérthetünk vele. Egész­séges, nagy hasznossá­gi állatállományt tudományos módszerek nélkül aligha tud­nánk beállítani. Kitartó, türel­mes munka kell hozzá, ám a gyakorlatban bizonyít majd ez a fiatalember. — Nem mindig sikerül vég­rehajtani elgondolásaimat. Ér­zem a gyakorlat hiányát. Sebaj, évek folytán arra ts szert te­szek. Az Iskolában többször hangoztatták tanítóim: „Nem szabad elcsüggedni a kezdeti si­kertelenség láttán." Én gyakran gondolok erre, különösen, ha valami csalódás ér. — Mire gondol? — Hát ezúttal az iskola be­fejezése utáni nagy csalódásom­ra. — Talán nincs megelégedve önmagával, munkakörével? — Ezt nem mondanám. Sze­retem a munkámat, szívesen dol­gozom a mezőgazdaságban. Ma­gam választottam ezt a szak­mát. Meg egy kicsit a barátaim. Azok, akikben később csalód­tam ... Szüleim mást akartak faragni belőlem. Apám reformá­tus lelkész volt. Talán érthető ts, ellenezték, hogy fiuk „föld­túró" legyen. De aztán, mivel vonzott a mezőgazdasági szak­ma (mert ma már szakma az ls, nem?), barátaim is nagy ha­tással voltak rám. A Komárom melletti Gadócon a mezőgazda­sági technikumban szereztem szakérettségit. Nemsokára két évre bevonultam. Leszerelés után mehettem volna máshová, de hü maradtam a mezőgazda­sághoz. Nem így barátaim. Több­ségük az Ipart választotta. A munka szeretete, a szakma becsülete sokkal erősebb volt a barátok csábításánál. Ö maradt. Pedig egyelőre elég nehéz kö­rülmények között dolgozik. A késő őszi reggeleken nem kel­lemes motorkerékpározni. De 0 naponta megteszi az utat Mar­cellháza és körzete szövetkeze­tei között. Nem bánta meg, amit tett. Megbecsülik a munkáját. S mi­lyen elégedett, amikor a ren­des keresetét olykor prémium is tetézi. — Mennyit szokott kapni? — Attól függ, milyen ered­ményt tudok felmutatni. Lehet három, négy, sőt ötszáz korona is. Persze, ha a meghatározott munkák valamelyike hiányzik, oda a prémium. / Jfra benépesül az iroda. U Megfőtt az agronómus, a zootechnikus, jönnek a cso­portvezetők. A szokásos délutá­ni értekezleten megbeszélik a további tennivalókat, majd intéz­kednek. Tömösközi Szabolcs pa­pirost tesz a gépbe. Nyilvántar­tási adatok a tejhozamról, a ma­lacszaporulatról. Kattog az író­gép... Lehet, hogy hónap vé­gén megint lesz prémium. MÉRY FERENC 1966. X. 27.

Next

/
Oldalképek
Tartalom