Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)

1966-10-23 / 293. szám, vasárnap

I U C OT!l($ T I L LJUBLJANA A fák koronáiról lehullik a lomb, visszavonhatatlanul itt a : ősz. Az évszakváltozás a divatban is észlelhető. Örvendetes, hogy üzleteinkben egyre több tetszetős, célszerű külföldi árut, divatcikket kaphatunk. Az őszi és téli ruhaneműben valóban nagy lesz a választék. Ehhez nem kis mértékben hozzájárul a Jugotekstil, amely hazánkkal már több mint tíz éve üzleti kapcsolatokat tart fenn. Harminc üzeme nemcsak a hazai piacot látja el valóban kiváló minőségű áruval, hanem külföldre is exportál. Például csak 1965-ben 100 millió devizakorona értékű árut küldött Csehszlovákiába. A Jugotekstil nemrégiben az üzleti szakemberek számára nagyszabású divatbemutatót rendezett. Valamennyi bemutatott modell arra enged következtetni, hogy a nők elsősorban a praktikusságot tartják szem előtt — színekben és formákban egyaránt. A szabás egyenes vonala kényelmes, a színek is sötétebb árnyalatúak az eddigieknél, tehát a ruhanemű kevésbé piszkolódik. A barna és zöld minden változatban divatos, a kék továbbra is „tartja magát". A Jugotekstil tervezője ünnepi £)lVfl''TiaVra => nn^ťMKzíneket, A/. op-art továbbra is világot hódít. a fehéret és a feketét ajánlja. Szinte valamennyi modell — fehérnemű, háziköntös, sportkompié, délutáni-, kis- és nagyestélyi ruha — műszálból, kötszövetből készült. A hosszú nadrágok és az átmeneti köpenyek anyaga elasztikus. Rendkívül divatos a szarvas- és bor júbőrből, illetve szarvasbőr utánzatból készült kabát és kosztüm. Újszerű a hármas kompié, amelynek anyaga aprókockás könnyű szövet vagy puplin. Összeállítása: szoknya, illetve nadrág és blúz, vagy kiskosztüm és köpeny, vagy nadrág, blúz és köpeny. Ezt az ötletet a Jugotekstil más-más kivitelezésben is megvalósította. Rendkívül praktikus a kötött kiskosztüm, amelyet csíkos vagy op-art pulóver egészít ki. Különben az op-art továbbra is divatos, különböző szín- és minta összeállításban. A legnagyobb sikere talán a fekete fehér kötött op-art ruhának volt, amelyet azonos anyaggal béleJt fehér kötött kabát és op-art kalap egészített ki (mellékelt képünkön látható). Az őszi esőköpenyek, átmeneti kabátok poliészterből készültek, vonaluk laza, színük feltűnő. Újdonság a krepszilon viharkabát számtalan villámzárral, vagy steppeléssel díszítve, esetleg más színnel kombinálva. A fiatalok számára készült ruhák többnyire csíkosak, kiskockásak. Üzleteinkben eddig még nem láthattuk a szabás vonalukban nagyon egyszerű, de tarkaságukban és mintájuk ban rendkívül feltűnő kötött ruhákat. Főként diáklányoknak és dolgozó nőknek előnyös délelőtti viselet. Végül ejtsünk néhány szót a kis- és nagyestélyi ruhákról. Számunkra szokatlan, hogy csaknem valamennyi kötött, műszálas, fonálból készült strass, gyöngy vagy hímzésdí szítéssel. A legtöbbjét rövid bunda, prémgallér. prémstóla egészíti ki. Ha összegezni akarjuk a Jugotekstil által gyártott ruhanemű tulajdonságait, megállapításunk egyértelmű: vidám, fiatalos, kényelmes, célszerű. Ennek alapján jogos az az óhajunk, hogy a kollekció néhány darabja bekerüljön szekrényünkbe is. —ozo— Nincs kiáorándítóbb látvány, mint az elhanyagoltan öltözött, kócos, ápolatlan nő. Ne legyünk otthon reggeltől estig melegítő ruhában. A melegítő kétségtelenül ügyes és praktikus dolog piszkosabb munkához, mint pl. nagytakarítás, szőnyegporolás, udvarseprés (faluhelyen az állatok etetéséhez) stb., de semmiesetre sem való főzéshez, és még kevésbé a déJutání pihenéshez. Főzéshez, belső háztartási munkákhoz csinos karton-, flanellvagy mosóruhát viseljünk. Délutáni pihenéshez és az esti TV nézéshez patnutanyagból vagy puha ruhatweedből készült, ún. TV-pizsamát csináltassunk. Reggel és este, mosdás vagy fürdés utár. viseljünk kényelmes, meleg pongyolát. Az 1. sz. modellünk puha pamutkelméből készült TV-pizsama, kötött nyakpánttal, kézelővel és zsebhajtóval. Aki nem szereti a nadrágot, csináltathat hozzá kényelmes szoknyát. A 2. sz. képünkön látható pongyola készülhet kordbársonyból vagy vastagabb fianellből. Akik szeretik a meleg holmit, azoknak adunk egy jó ötletet: vegyenek egyszínű, műszálas takarót (minden szőnyeg- és függönyboltban kapható) és abból varrjanak pongyolát. Rendkívül meleg, puha, egyszóval nagyon kellemes viselet. Az egyszínű pongyolát elütő pánttal szegélyezhetjük. A TESZIL- ÉS TERILÉNSZOKNYA TISZTÍTÁSA A műszálas szövetből készült szoknyák nagyon jól beváltak, s különösen a dolgozó nők részesítik őket előnyben, mert nem gyűrődnek és könnyen tisztán tarthatók. A műszálas holmit általában vegytisztítóban tisztíttatjuk, azonban az ügyes háziasszony maga is kimoshatja, ha nem akar hosszú hetekig várni a tisztításra. A sima vonalú, egy hajtással készült szoknya tisztítása aránylag egyszerűbb, mint a rakott szoknyáé. A rakott szoknya mosása során a következőképpen járjunk el: a szoknya hajtásait hoszszában férceljük le nagy öltésekkel, azután áztassuk be langyos vízbe amibe Szilonát, vagy Sza OLCSÓ SÜTEMÉNY Vizespiskóta. Hozzávalók: 3 tojás sárgája, 15 dkg porcukor, sütőpor, 6 evőkanál forró víz, 15 dkg darás liszt. — A tojássárgáját a cukorral habosra keverjük, majd csöppenként belecsöpögtetjük a forró vizet, miközben állandóan keverjük. Azután hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet, s végül a keményre vert tojáshabot. Zsírozott, liszttel kikent tepsiben vagy tortaformňban szép pirosra sütjük. — Ha kihűlt, kettévágjuk és gyümölcsízzel megtöltjük. A tetejét bevonhatjuk citromöntettel. Édes töpörtyűs sütemény. Hozzávalók: 15 dkg sima liszt, 5 dkg porcukor, 15 dkg darált töpörtyű, 2 tojás sárgája, reszelt citromhé), törött fahéj és szegfűszeg. — A töpörtyűt a liszttel iól elmorzsoljuk, hozzákeverjük a többi anyagot, és tésztát gyúrunk belőle. Azután kinyújtjuk, apró pogácsaszaggatóval korongokat szaggatunk belőle és egyet-egyet lekvárral összeragasztunk. A tetejét tojásfehérjével megkenjük és sütőben megsütjük. Boros vagy citromos teával tálalva nagyon ízletes. ponitot teszünk. Hagyjuk 1—2 éra hosszat állni, azután kissé nyomkodjuk ki a vízben. Nem szabad erősen dörzsölni és facsarni. Az áztatás után készítsünk langyos mosóvizet a fent említett mosószerekkel, tegyük bele a szoknyát úgy, hogy egyenesen feküdjön. (Legjobb kádban vagy teknőben mosni.) Azután egy tiszta szivacsot nedvesítsünk meg. csöpögtessünk rá egy kevés Szaponitoi* és dörzsöljük át vele a szoknyát, az ővrésztől kezdve lefelé. Ha valahol folt van rajta, azt külön dörzsöljük át a mosószerrel. Ha a szoknya kissé piszkosabb, akkor ezt az eljárást többször megismételjük. Azután facsarás nélkül. tiszta vízben többször egymás után kiöblítjük, majd úgy vizesen felakasztjuk a kád fölé, és hagyjuk kicsöpögni belőle a vizet. A hajtásokat még vizesen simítsuk ki. Vasalni nem szükséges. Ha mégis kissé gyűrött lenne, csakis egészen langyos va. ä salóval vasaljuk. A szépségápolás fogalma nemcsak arcbőrünk, hanem kezünk ápolására Is vonatkozik. A női szépséghez nagyban hozzájárul a helyes testtartás ls. A helyes testtartást pedig rendszeres tornával és nem ^utolsósorban akaraterővel sajátíthatjuk el. Vessenek csak egy pillantást képünkre, kedves olvasóinkl Azt hisszük. nem szükséges külön magyarázatot fűzni hozzá. Az ilyen hanyag testtartású nő, lehet bármily csinos is, mégis szörnyen hat külsejével. Bármennyit ls költhet szépségápolásra, az összbenyomás mégis nagyon rossz. A másik ábrán láthatjuk, menynyire érvényesülnek a nőies vonalak a helyes testtartás esetében. Mago mutatta, hova szaladjon, és Ljuba engedelmesen nekiiramodott. Egy kurta pillanatra felvillant alakja o sötét ajtónyílásban — rövid kórházi köntösben, mezítlábason, a csecsemőt átölelve »- aztán robbanás csapott a magasba. Azon a helyen, ahová Ljubának sikerült eljutnia. És már nem látszott semmi más, csak egy füstölgő bombatölcsér. Az egyetlen nyom, ami utánuk maradt a földön, Ljuba mezítelen lábának nyoma volt az úttest macskakövein. Kicsiny, véres lábnyomok: az üvegcserepek felsebezték a talpát. Scserbatov tudta, hogy most már semmivel sem segíthet, de azért odament. Segédtisztje árnyékként követte, ÉS ekkor újabb sivítás hallatszott. Szilájon, metszően, vérfagyasztóan csapott le az égből. — Tábornok elvtárs! Egész testében megfeszülve az alázuhanó bombák vijjogása közepette, a segédtiszt ott állt Scserbatov előtt, egy tiszta zsebkendőt nyújtott neki, és ijedten mutogatva az arcára, valamit hadart. Scserbatov szigorúan ránézett a segédtiszt kezében fehérlő zsebkendőre. A robbanásoktól félig megsüketülve, nem is igen hallotta, nem is igen értette, amit a hadnagy mond. Meglátta a saját zubbonya ujján a vért, de megint csak visz65. szanézett arra a házra, ahová az imént Ljuba Petrenko beszaladt. Az egész utca kihalt volt. Az előbbi fejvesztett futkosás, menekülés eltűnt, — mintegy földhöz lapította ez a lélekbe hatoló, éles bombavijjogás. Scserbatov az utca közepén állt és a magasba bámult. A repülőgépek a pályaudvar fölött köröztek, alacsonyan suhantak a háztetők felett, bombákat dobáltak, majd újra szabályos kört alkottak, higgadtan és módszeresen. És ebben az egészben volt valami felfoghatatlan, szinte természetellenes. A gépek ott köröztek a tiszta égen a kelő nap fényében, - és senki nem tüzelt rájuk. Egyetlen légvédelmi lövedék sem háborgatta őket. Pedig ott, a pályaudvar körzetében, egy önálló légvédelmi hadosztály állomásozott. Scserbatov tudta ezt. Felugrott az autó hágcsójára, belekapaszkodott az ajtóba, és a sofőrre kiáltott: — Gyerünk oda! Gyorsan! Amikor robogva odaértek a légvédelmi tüzérekhez, a pályaudvar már égett. És lángokban állt a pályán egy személyvonat is, amely nem sokkal előbb érkezett Moszkvából. De amit Scserbatov a pályaudvar mellett megpillantott, az még iszonyúbb volt. Tűzkész állapotban helyezett légvédelmi ágyúk tűntek a szeme elé, — s a közelükben egyetlenegy bombatölcsér sem tátongott. A kezelőlegénység ott állt a védőhuzat nélkül csillogó fegyverek mellett, az eget bámulták és nem tüzeltek. — Osztályparancsnok hozzám! Egy őrnagy ugrott elébe. Scserbatov megkövölve nézett rá. — Te... te életben vagy? ÉS nem tüzelsz? Az őrnagy válaszul csupán kihúzta magát, az állkapcsa remegett. Fölöttük pedig füstfelhőbe burkolva morojlottak a német repülőgépek, hullatták bombáikat és lecsaptak az utasokra, akik a vagonokból a mezőre özönlöttek. — Tábornok elvtárs, parancsom van ... Parancsot kaptam, hogy ne tüzeljed! Ne válaszoljak a provokációra! Scserbatov mindenről feledkezve a pisztolyáért kapott. Abban a pillanatban nem mérte fel, képtelen volt felmérni, hogy nem bűnös, hanem valaminek az eredménye áll előtte: egy feszes vigyázban álló, holtsápadt őrnagy, aki kész így fogadni a halált, de aki már képtelen arra, hogy megértsen valamit. Amikor lelőtték az első repülőgépet, és behozták az ejtőernyővel kiugró pilótákat, Scserbatov ott helyben, az ütegnél, röviden kihallgatta őket. És a legmagasabb rangú repülős, — megpörkölt hajú, jól megtermett férfi, testéig átégett bőrruhában —, megvetően a tábornok szemébe nevetett, amikor megkérdezte tőle, miért nem bombázták a légvédelmi tüzérséget: — Tudtuk, hogy megtiltották nekik a tüzelést. Aztán később, már a bekerítésben, Scserbatov saját szemével olvasta a honvédelmi népbizottság utasítását. Többek között ez állott benne: „A csapatok minden erővel és harci eszközzel csapjanak le az ellenséges had erőkre és pusztítsák el azokban a körzetekben, ahol átlépték a szovjet határt. Külön utasításig földi csapataink nem léphetik át az államhatárt." Hátul a messziben elült a por a határon. Csak a foglyok menetoszlopai meg szemben a keletre tartó német gépesített egységek haladtak át rajta. És Scserbatovot most kiváltképp megdöbbentették ezek a szavak: „Külön utasításig földi csapataink nem léphetik át az államhatárt". Hát még abban az iszonyú percben is óvakodtunk ingerelni a fasisztákat, s bíztunk benne, hogy megbékíthetjük őket? Abban az utasításban szerepelt egy ilyen pont: 66. „Felderítő és harci repülőink állapítsák meg oz ellenséges légierő összpontosítási körzeteit, valamint a földi csapatok csoportosítási területeit. Bombavetőink és vadászrepülőgépeink erőteljes csapásokkal semmisítsék meg a repülőtereken oz ellenséges légierőt, és bombázzák szét földi csapataik legfontosabb csoportosításait. . Csakhogy már nem voltak repülőgépek, amelyek teljesíthették volna ezt a parancsot. Elpusztították őket a bombák saját repülőterükön, mielőtt felszállhattak volna, s mielőtt ezt az utasítást számukra aláírhatták volna. Scserbatov csak sokkal később olvashatta el ezt a parancsot, mivel június 22-én reggel 7 órakor, amikor ez napvilágot látott, már nem léteztek hiradó- ^ eszközök, amelyek az utasítást a csapatokhoz továbbíthatták volna. Véletlenül akadtak rá egy erdőben, egy szétbombázott törzs iratai között hányódó zöld kis táskában, amelyen — minthacsak testével akarná védelmezni — a halott parancsnok hevert. Igy kezdődött hát Scserbatov számára az ezerkilencszáznegyvenegyes év. Jóval június 22-e előtt. És sok minden lejátszódott, mielőtt ez a nap elkövetkezett volna. Ámde az emberek azonnyomban meglátták az eredményt. Mindazt tudva, amit tudtak, mindazok után, amit napról napra hallottak, a dalok utón, amiket énekeltek — ez az eredmény felfoghatatlannak tetszett. Nem akadt rá magyarázat, s képtelenség volt elhinni a nyilvánvalót. 'Trojnyikov ma megbolygatta lelkében n mm y a régi fájdalmat. Egyszeriben jó néhány 'JJjtL dolgot másképpen látott. Sok mindent nem tudott és nem is akart tudni. És iggg már ebben is igaza volt. Nem minden tapasztalat teszi erőssé az embert, nem x. 23. mindent kel! átadnunk utódainknak. (Folytatjuk) #1 *