Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)

1966-10-16 / 286. szám, vasárnap

S Z 1 N H A Z Az évad 19 új színdarabbal indult, s a kritikusok véleménye szerint ezekből legalább tíznek tartós sikere lesz. Divatba jöttek az angol müvek: A szigetország hat fiatal szerzőjének színdarabja kerül bemutatásra. • A Gymnase színházban ,Franpoise Sagannak egyszerre két egyfelvonásos színmüvét játszszák. Az egyik: A tüske, igen gyenge, és valószínűleg hamarosan lekerül a műsorról. A másik viszont: Az ájult ló nagy sikert aratott mindjárt az ősbemutatón. Sagan ebben a művében — akárcsak az előbbi színdarabjaiban is — a gazdag, léha kastélylakók világát eleveníti meg. Szellemes bemondások, maró gúny és gyengéd szeretet, amivel alakjait rajzolja, teszi oly elragadóvá a darabot. • Az Ambassadeurs színházban Jean Cocteau: A szent szörnyetegek címfi drámájában a színházvilág régi híressége: A r I e t t y lép fel, akinek sikerült mindmáig megtartania frisseségét. De vajon miért öregedett ki a darab? • James Saunders angol szerzőnek „Legközelebb majd éneklek neked" című, a Théatre Antoine-ban színre került művét tartják az új évad legsikeresebb darabjának. Két, egymással össze nem függő felvonása (színház a színházban — hangsúlyozzák a szereplők) telis-tele van szellemességekkel, cinikus és könnyed humorral. • Igen mozgalmas volt Peter Weiss: Marat-Sadejának indulása a Sarah Bernardt Színházban. A gaulle-ista képviselők be akarták tiltatni. Igaz, hogy ez a szabadjára engedett bolondokkal benépesített színdarab, melynek cselekménye egy tébolydában játszódik le, sokban sérti az elfogadott erkölcsöket. Alaposan megmondja a magáét az egyház, az árulók és az alakoskodók címére. Jóllehet a jelenetek a francia forradalom idején játszódnak le, ma is visszhangot keltenek. A beharangozott botrány azonban elmaradt s a darab nap mint nap sikert arat. REVUSZINHAZAK • Az új évad szenzációja Juliette G r é c o és Georges B r a ss e n s sanzónénekesek közös fellépése a Nemzeti Népszínpadon JTNP), ahol eddig kizárólag csak színdarabok kerültek bemutatásra. A francia sanzonnak a nőt és a költészetet megtestesítő két nagyja valóban újftő e téren. • Ugyanilyen értékes és egyben humoros is Roger P i e r r e és Jean-Marc Thibanlt fellépése az Olympiában. Ugyanott énekel Mirciüe M a t b i e u, az „ÚJ Edith Piaf" is, akinek képességei vitathatók. Elég tehetséges ugyan, de hirtelen sikere inkább egy ,,sztárcsináló" impresszárió ügyességének, mint az énekesnő hangjának köszönhető. Az sem volt éppen szerencsés ötlet, hogy Edith Piaf komor repertoárját e fiatal 17-éves leányra ruházták. Äin a közönségnek „szüksége volt" Piaf hangjára, és egyelőre ,,a dolog megy". FILMSZÍNHÁZAK • A párizsi mozikban jelenleg vetített elég jó filmek között sikerültnek mondható a 451 fok Fahrenheit (Francois TruHaut alkotása). Arról a társadalomról szól, amelyben az emberek nem gondolkodnak többé, és a tűzoltók elégetik a könyveket, hogy megóvják a polgárok lelki nyugalmát. A főszerepet ebben a kultúra ellenességet ostorzó gúnyiratban Oscar Werner és Julié Chrittie alakítja figyelemre méltóan. • Jean B e c k e r „Kedves vagány" című filmjében Jean-Paul Belmondőt egy hazug, csaló, fesztelen, de bájosan elragadó gazfickó szerepében látfuk. A vígjáték kasszasikere biztos. • Miloš Formán Egy szőkeség szerelmei csehszlovák filmmű lekerült a Quartier Latin vásznairól, s most a párizsi Nagy Boulevard filmszínházaiban vetítik. ÜJ KÖNYVEK A könyvkereskedések kirakataiban megjelent számos újdonság közül megemlíthető Jean-C habról ,,A koldusasszony", Kateb Yacinc: „A négy részre osztott sokszög", Anne Perry „Egy lovacska és egy hintő", továbbá két Aragonről szóló mű „Aragon" Jean Sur-től és „A szerelem eszméje Aragon műveiben" Charles Haroch tollából. FESTŐMŰVÉSZET • Az 1966—67-es idényben P 1c a s s o dominál, 65. születésnapja alkalmából. A frissen tatarozott Grand Palaisben megrendezik a mester műveinek nagy kiállítását. • A Montparnasse-i Gallieramúzeumban 60 montmartre-i mester képeit állítják ki. 0 Az Ember múzeumában „A fekete Afrika ismert és félreismert művészetét" mutatják be. Végül a párizsiak még kószálhatnak az ócskavas vásáron (hiszen ez is látványosság!), vagy egy vagyonért csecsebecsét vásárolhat nak a régiséggyűjtők III. biennáléján, vagypedig „A tegnap és a holnap Párizsa" című kiállításon eshetnek egyik ámulatból a másikba. JÓ ÖTLET A MÁSODIK MŰSZAK A dolgozó nőknek nem kell bővebben magyaráznunk, mit »»jelent a „második műszak". Ezt mindnyájan ismerik, és szívesen elengednék, vagy legalábbis szeretnék megkönnyíteni. A nő munkája ma már úgyszólván teljesen egyenértékű a férfi munkájával. Ehhez hozzájárul még a gyermeknevelés és háztartási munka, az úgynevezett második műszak is. Ez aztán minden szabad idejét lefoglalja. Pedig a nő szórakozási és kulturális igényei is ugyanolyanok, mint a férfiaké. Ők ls szeretnének hangversenyre, színházba, moziba menni, s míg a férjük labdarúgó-mérkőzésen van, jólesne nekik egy kicsit sétálni a szabadban, vagy egy szép regényt olvasni. A nők is szeretnék továbbképezni magukat, bővíteni szaktudásukat stb. Sajnos, ez nekik sokkal több fáradságba, megerőltetésbe kerül, mint a férfiaknak, éppen a második műszak miatt. I gazságtalanok lennénk, ha általánosítanánk. Nem minden • családban zajlik le úgy a második műszak, mint azt a képünkön láthatják. Ma már nagyon sok férj tudatosította, hogy részt kell vennie a háztartási munkákban, s ha a felesége segft megkeresni a család részére a mindennapi kenyeret, ő is segít a többi munkában. A gyermekeket is úgy kell nevelnünk, hogy engedelmeskedjenek, s elvégezzék • a rájuk kiszabott munkát. A családi összhang csak úgy lehet tökéletes, ha e téren is megértjük és segítjük egymást. KÖTÖTT HARISNYA A DIVAT BIZONYÁRA minden nő örül ennek a hírnek. Nem kell a hideg időben vékony szilonharisnyában fagyoskodnunk. A divat jóvoltából az idén jó meleg, kézzel kötött térdharisnyát és harisnyát viselhetünk. KÉPÜNKÖN hagyományos csavart „nyolcas" mintával kötött térdharisnyát láthatnak. A másik harisnya vízszintes csíkozástí, apró kötésmintával készült. A KÖTÖTT harisnyához természetesen alacsony sarkú, kerek vagy szögletes orrú, sportcipőt viselünk. A képünkön látható ügyes 'i füaqőpolcot házilag is elkészíthetjük. Három szál deszkára vagy műanyag lapra és vastagabb, csavart zsinórra vagy drótra van szükségünk. A mennyezetbe erősítünk két horgas szeget, ezen függ majd a polc. A deszka keskenyebb szélén, mindkét oldalon fúrunk két-két lyukat. Ezeken fűzzük át a drótot. Hogy a deszkalapok le ne csúszhassanak, a zsinóron vagy a dróton a lyuk alatt egyegy csomót kötünk. Lent szintén hozzáerősítjük a padlóhoz. Erre a célra legmegfelelőbb a vékony „V" alakú szög. A függőpolc nagyon mutatós és praktikus dísze lakásunknak. SZÉPSÉGÁPOLÁS Az illatszerekkel bánjunk csínján! Nem ízléses, ha az utcán illatfelhőt hagyunk magunk után. Használjunk választékosan finom, és egyéniségünkhöz illő illatszereket, s ne locsoljunk belőle ruhánkra, hajunkra túl sokat. Ha megkedveltünk APRÓ TANACSOK • Az íróasztalra cseppent tintafoltot benzinnel, citromlé vei vagy meleg tejjel távolíthatjuk el. • A frissen meszelt vagy festett szobában kellemetlen szag van. Ezt úgy szüntethetjük meg. hogy ecetet párologtatunk: forralással vagy megtüzesített vasra csepegtetve. • Festés után az ablakkeretet és üveget erősen ecetes vízzel mossuk le. Ha az üvegen a mésztől matt foltok vannak, azt kettévágott, nyers burgonyával dörzsöljük jól át, majd tiszta vízzel öblítsük le az ablakot. egy illatot, használjuk azt állandóan, s ne keverjük mással. Ha nem tudunk dönteni, milyen kölnivizet vagy parfümöt válasszunk, kérjünk s/aVtanácsotl 53. — Nos? - kérdezte és o füstön keresztül hunyorogva felnézett Brovalszkijra. - Mi újság Moszkvában? Szinte kedélyesen érdeklődött, olyan ember módján, aki ebéd után, megbékélt hangulatban van; szeméből csak néhány szippantás után tűnt el oz óJmos kifejezés. Brovolszkij idegesen járkálni kezdett az erdőben. — Semmit sem értek az egészből! — mondta és körülnézett, nem jár-e valaki arrafelé, de hármukon és Nyesztyeienkón kívül nem volt a közelben senki. - Mikor reggel a repülőtérre igyekeztem, a moszkvaiak szatyrokkal, függőágyakkal, gyerekekkel víkendezni mentek. Hőség. Hétvégi hangulat. Viszont a hotelból, ahol megszálltam, tegnap hirtelen elutazott valamennyi külföldi. Az előcsarnokban talpalatnyi hely sincs: inindenütt telistele bőröndökkel. Címkékkel teleragasztott külföldi poggyászok. Ott kuporognak rajtuk, mint hontalanok ö hajón, és izgatottan várják az autót. Mindegyik elutazott. Csak a németek maradtok ... Brovalszkij hirtelen elvörösödött. S mivel ezt a többiek észrevették és nem tudta elrejteni, dühös, komor képpel hiegállt. — Fikarcnyit sem értek az egészből! Három napja kilépek a szállodai szobámból . . . Este. Egyszercsak félretólnok. Nagy nyüzsgés a folyosón. Pincérek, folyosó-ügyeletesek mer mások sorakoznak a lépcsőkön, mint valami díszszázad. A lépcsőn meg egy német jön felfelé. Civilben. Testtartásából ítélve: katona. És ellépett az előtt a díszőrség előtt fogpiszkálóval a szájában. Akkor aztán minket is továbbengedtek De a legfontosabbról, amire emlékezve elpirult és ami most is égette a belsejét - arról nem beszélt. Azon a bizonyos estén amikor a német feljött a lépcsőkön, és mindenkit sietve félreállítottak az útjából, Brovolszkij egy hölggyel vacsorázott az étteremben. Asztaluk a bejárat közelében volt. Egyszercsak belépett két német. Repülősök. Körülnéztek és az ő asztaluk felé indultak, ahol még volt szabad hely. Egyikük már gálánsán rá is mosolygott a hölgyre, és tartózkodóan Brovalszkijra, mielőtt engedélyt kértek volna, hogy leülhessenek. Bosszantó volt a dolog: elrontották az estét, amelyet a komiszszár nagyon is érthető okokból kettesben akart tölteni; ráadásul, mikor az egyik német rámosolygott, Brovalszkij érezte az arcán, hogy már-már maga is visszamosolyog; elvégre ezek az emberek vendégek itt, sőt az új államközi szerződés szerint barátaink, ő pedig házigazda, s bizonyos értelemben hazája képviselője. Nos, ezt a mosolyt s a készséges felugrását, hellyel kínálását azóta sem tudta megbocsátani magának. A németek egyszercsak felálltak, és az, amelyik az imént rájuk mosolygott, elég hangosan így szólt németül: - Stop, Kurt! Zsidó ül itt. Gyerünk innen. S azzal eltűntek a terem mélyén. Brovalszkij véresre harapta az ajkát, nehogy utánuk rohanjon és a pofájukba vágjon. Ha ez az eset néhány évvel azelőtt történik, nyilván nem sokat teketóriázik. Ámde az utóbbi esztendők során már vérévé vált, hogy cselekedeteit valami láthatatlan, szirogú előíráshoz mérje, amely talán nem is ad konkrét utasítást egy-egy adott esetre, de mégis létezik, mint egyfajta láthatatlan mérce, és szokásává teszi, hogy a dolgokat ne a saját szemével nézze. Ezredkomisszár létére nem pofozhatja fel egy étteremben egy baráti hatalom repülőtisztjét... És ott ült, miközben égette a szégyen: erős, izmos férfi, s nem valami gyáva alak hanem a Vörös Hadsereg ezredkomiszszárja. ők, a fasiszták, idegen földön úgy viselkednek, mint otthon, ő pedig, aki itthon van, kénytelen nemkívánatos következményekre tekintettel lenni. Brovalszkij látta, amint a pincér ott áll tisztelettel meghajolva a két német előtt; s aztán később látta, amint amazok a falnak dőlve vizsgálgatják felbecsülő pillantással a cigarettafüstön keresztül az étteremben levő nőket, s közben egy-egy szót váltanak egymással... Akkor éjszaka talán első ízben tévedtek a komisszár gondolatai tilos területre. Nem volt naiv. Nagyon jól tudta, hogy ott, ahol a magasabb politiko születik, nincs helye az érzéseknek; ott az ész, a hideg megfontolás uralkodik, és engedményre, kompromisszumra is szükség van a távoli célok elérése érdekében. Ámde akkor este magamagán érezte ennek az eredményét. És azon az éjszakán Brovalszkij első ízben tűnődött el rajta, vajon az utóbbi időben nem mosódott-e el kissé az a határvonal, ahol a taktikázás végződik s az elvek kedzdődnek. Ámde most még Scserbatovval sem tudott erről beszélni. Mindabban omi történt, volt valami szégyenletes ránezve. Öt ütötték arcul akkor, amikor neki kellett volna ütnie. És ez a tudat szinte perzselte. Szorokin pedig eközben rettegve figyelte, hogy azok ketten valami lényegtelen, másodrendű ügyről beszélnek, amikor bármely percben jóvátehetetlen dolog történhet. És attól az egyedüli szán54. déktól fűtve, hogy megmentse Scserbatovot, a segítségére siessen, amíg nem késő, könyörgő hangon így szólt: - Iván Vasziljevics, meglehet, nem fejeztem ki magam elég világosan ... Ide tart a hadsereg haditanács tagja meg a katonai ügyész. Bármelyik percben... Scserbatov ültéből felpillantott rá, él szinte gyengéden válaszolt, mert megértette Szorokin aggodalmát: - Menjen vissza a törzsbe. Ilyen órákban a törzs nem lehet meg a főnöke nélkül. És ellenőrizze, rendb,en van-e a hírösszeköttetés, s hogy előkészítettek-e mindent a tartalék-harcállásponton, Szorokin még ott állt egy ideig. Heves harc dúlt benne, de csupán felrántott válla meg-megránduló ujjai árulkodtak szándékáról és tehetetlenségéről. A fegyelem bilincsébe verve úgy érezté magát, mint aki szemtől szembe lát egy öngyilkosságot, de lehetetlen segítenie. Amikor eltávozott Brovalszkij odament Scserbotovhoz, s letelepedett mellé a fűbe. Ott üldögéltek és cigarettáztak. Aztán Brovalszkij felpillantott, a tábornok szemébe nézett, és szilárd, baráti mozdulattal rátette kezét a térdére, ÉS Scserbatov megértette: történjék bármi, a komisszár mellette lesz. Már besötétedett, amikor visszaértek a törzsbe. Scserbatovot szinte abbart a percben telefonhoz hívták. Felvette a kagylót. Brovalszkij és Szorokin néz* ték. - Scserbatov? Lapsin beszélt, és mindnyájan tudták, mit fog mondani. Scserbatov ott állt a kagylóval a kezében, s nem tudni, MM** miért, felvette a tintatartó kupakját, mely JJJj^ az asztalon hánykódott, és a helyére tette. Másutt jártak a gondolatai: a keze jggg megszokásból tett-vett. A tábornok külsőre olyan higgadtnak látszott, hogy x. 16. félelmetes volt ránézni. (Folytatjuk) #1 -