Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)

1966-10-14 / 284. szám, péntek

• •••••••••• ••••••••••• Í I F I í M E K • ••••••••••••••••••••D HÖLGY A VÁGÁNYON Ki ne emlékezne még az öre­gek a komlóbrigádon című mu­sicalre, Vratislav Blažek és La­dislav Rychman különösen jól sikerült zenés-táncos filmjére? Ugyanaz a stáb, amelynek a nevéhez fűződik az öregek ... sikere, most új filmmel jelent­kezik. Ennek még egy nagy vonzóereje van, az, hogy a női főszerepet Jiŕína Bohdalová szá­mára kreálták. S ez a töré­keny, rendkívül tehetséges, szi­porkázó humorú komika betölti az egész filmet. Esetlenül szög­letes a közlekedési vállalat otromba egyenruhájában, és va­rázslatosan nőies az előkelő di­vatszalon drága modelljeiben. Minden ruhakreáció, minden paróka más és más vonásokat domborít ki rajta. Kár, hogy a film nem adott nagyobb lehető­séget Bohdalovának arra, hogy kivételes tehetségét szélesebb skálán csillogtassa. A szélesvásznú színes film nyitódala arra figyelmeztet, hogy baj van a szerelemmel. Mária — Jiŕína Bohdalová — a végállomáson beszélget kollé­gáival, majd beül a vezetőfül­kébe, s amíg villamosával átha­lad a városon, az jár az eszé­ben, mit fog csinálni a munka végeztével. Természetesen, mint a nőkre általában, reá is vár otthon a második műszak. Az egyik megállónál azonban a járdán férjét pillantja meg, aki „szolgálati útról" visszatérve éppen forró csókkal búcsúzik egy elegáns szőke nőtől. Máriá­ban egy világ dől össze. Ott­hagyja a villamost, nem töröd, ve azzal, hogy megbénítja a forgalmat és elindul... Léptei egyre harciasabbak, a bosszúról énekel. Otthon a szekrényaljá­ból előszedi a betétkönyvét, ki­veszi a takarékból a többéves takarékosság gyümölcsét — en­nek a jelenetnek erősen rek­lámíze van — és a zsebében duzzadó bankkötegek segítségé­vel egy délután leforgása alatt ápolt, elegáns, mutatós nővé változik. Rájön ugyanis, hogy elsősorban neki kell megváltoz­nia, ha változtatni akar az élff­téil. A férj meglepetése óriási, felháborodása nem kisebb, ami­kor megtudja, honnan van a sok szép holmi. A legjobban mégis Mária viselkedésén cso­dálkozik, aki magabiztosan, ön­tudatosan lép fel. Sértett női önérzete ráébreszti az egész női nem hátrányos helyzetére, ami­ből ki akar törni, — s komikus* nál komikusabb helyzetekbe kő­iül. Persze, Ilyesmi az életben nemigen fordul elő, Mária is csak gondolatban éli át mind­ezt. Az életben csalódottan, megbántva, fájó szívvel és köny­nyes szemmel felszáll a villa­mosra, hogy végezze megszo­kott munkáját. Ladislav Rychman egyik nyi­latkozatában kijelentette: „Nem szeretném, ha a Hölgy a vá­gányon-ról mint musicalről be­szélnének. E filmből ugyanis hiányoznak a musical egyes elemei (például a tánc, mint kifejező eszköz)... a történet stilizálása is eltér az öregek a komlóbrigád-tól, ezúttal né­piesebb helyzetekből indulok ki". Musical vagy daljáték? Lé­nyegében mindegy, hogyan ne­vezzük, a közönségnek többnyi­re tetszik a film. Annak ellené re, hogy bizonyos értelemben csalódást okozott. Már a forga­tókönyv számlájára írható hogy kissé elrugaszkodott a reá­lis valóságtól a cselekmény fel­építésében. Egy-két helyen a logika is sántít — például a férj lerészegedik a köziekedé sl alkalmazottak estéjén, a ko ros,- elhízott feleségek pedig mind a feltűnően és irigylésre ösztönzően elegáns Mária olda­lára állanak, ami nehezen hi­hető stb. — bár az igaz, hogy az ember vágyaiban és álmai j ban messzebb merészkedik, mint az életben. A film alkotói szórakoztatni akartak, ez többé­kevésbé sikerült. Kl AKARJA MEGÖLNI JESSIET? Mi is az a comics? A lexikon ezt mondja: „comics (ejtsd ko­miksz) Amerikában elterjedt füzetes kiadványok, amelyekben képekkel bőven illusztrálva ka­landorregényeket, érzékeket felkorbácsoló történeteket vagy tréfás eseménysorozatokat • kö­zölnek." Minderre a magyarázatra azért volt szükség, mert Václav Vorliček negyedik egész estét betöltő játékfilmjének szereplői egy comics-sorozatból eleve­nedtek meg. — Beszédjüket a film úgy is ábrázolja, mint az ilyen rajzsorozatoknál szokásos. A Ki akarja megölni Jessiet? lényegében álomkomédia. A film alapgondolata talán any­nyi, hogy az emberi álmok el­pusztíthatatlanok és minden akadály ellenére megvalósul­nak. Ezt a Beránek tudós há­zaspár fantasztikus kalandjai­ból vonhatjuk le következte­tésként. Az asszony az emberi álmok befolyásolására szolgáló gyógyszer feltalálásán dolgozik, a férfi hatalmas fizikai erőt kölcsönző gépezet szerkezetén. Égy komics-szériál elolvasása után a férfi nyugtalanul alszik, sőt még beszél is álmában. Az asszonyban felébred a szakem­ber, bekapcsolja találmányát ós a képernyőn megjelenik, amit a férfi álmodik. Többek között egy gyönyörű, félig meztelen szőke lány. A tudós feleségben felébred a féltékenység, férjé­nek álmát új találmányával, in­jekcióval akarja befolyásolni, aminek hatására a férfi reggel a szép szőkeséget teljes élet­nagyságban maga mellett talál­ja az ágyában. De az álom má­sik két alakja, a Superman és a Pisztolyos is megelevenedett az injekció hatására és a Be­ránek házaspár saját tudomá­nyos munkája áldozataként fantasztikus jelenetek, vereke­dések, szökések és menekülé­sek középpontjába kerül. A sok mulattató bonyodalom közben az asszony feltalálja a sorssze­rű injekció ellenszerét, ami is­mét más irányba fordítja a há­zaspár életét. A film forgatókönyvét Miloš Macourek és Václav Vorliček írta, rendezte Václav Vorliček, aki annak idején a Lupinek eset című gyermekfilmmel de­bütált. A főszerepeket olyan ki­emelkedő színészegyéniségek alakítják, mint Dana Medrická, Jifi Sovák, Olga Schoberová, Karel Effa, Juraj Višný és Ilja Racek. S. K. Jelenet a Ki akarja megölni lessiet?, című cseh filmkomédiá­ból, Középen Dana Medrická. Űrkutatási csúcstalálkozó MINT MINDEN NEMZETKÖZI szervezetnek, a Nemzetközi Asztronautikai Szövetségnek is van olyan rendszeresen meg­rendezett találkozója, amelyen az űrhajózással foglalkozó leg­nagyobb szaktekintélyek beszá­molnak sikereikről, kicserélik tapasztalataikat, megvitatják közös problémáikat s ismertetik legközelebbi terveiket. Ilyen űr­kutató-randevú a Madridban ezen a héten tárgyaló 17. nem­zetközi asztronautikai kong­resszus is, amelynek napirend­jén a múlt évi kongresszus óta elért űrhajózási események megvitatása szerepel. Az Athénben megtartott múlt évi kongresszus központi témá­ja az volt, mikor éri el az em­ber a Holdat. Minden jel azt bi­zonyítja, hogy a mostani kong­resszuson szintén ez az izgató kérdés szerepel az első helyen.­Most persze már ismét köze­lebb vagyunk egy lépéssel eh­hez az eseményhez. Az utolsó kongresszus óta eltelt időben kétszer is sikerült simán le­szállni a Holdon — először a szovjet Luna 9., majd röviddel később az amerikai Surveyor ismételte meg ezt a sikert. Jól vizsgáztak a Hold mesterséges holdjai is. A Luna 11. a napok­ban fejezte be felbecsülhetetlen értékű tudományos programjá­nak teljesítését, az amerikai Orbiter pedig szintén számos új adattal bővítette a Holdra vo­natkozó ismereteinket. A HOLD ELÉRÉSÉT célozták a további űrhajózási kísérletek is. A Szovjetunió számos Koz­mosz típusú mesterséges hold­dal vizsgálta a földgömb kör­nyékét, a két utolsó szovjet Proton pedig a világ ez ideig legnagyobb súlyú kozmikus la­boratóriuma. Az amerikaiak Ge­mini programja befejezéséhez közeledik s előkészítette az ember huzamosabb tartózkodá­sát a légüres térben. Ezeknek és a többi sikeres kísérleteknek az az eredménye, hogy ma nem kétséges, az ember sokkal ko­rábban jut el a Holdra, mint eredetileg feltételeztük. A francia szaksajtó vélemé­nye szerint nem valószínűtlen, hogy az amerikaiak már a jö­vő év őszén, legkésőbb azon­ban 1968-ban megpróbálják ezt a „huszárcsínyt". Leonyid Sze­dov szovjet tudós ezzel szem­ben Madridban kijelentette az újságíróknak: a Szovjetunió az amerikaiakat megelőzve küld­het embert a Holdra — az első szovjet űrhajós már 1969 előtt eljuthat a Holdra. James Webb, az amerikai Nemzeti Űrkutatási Hivatal (NASA) igazgatója a minap New York-ban szintén úgy nyilatkozott, hogy a Szov­jetuniónak még mindig fölénye van az Egyesült Államok felett a világűrben. Bár a Szovjetunió az utóbbi 19 hónapban nem küldött ki egyetlen űrhajóst sem a kozmoszba, mégis több repülést valósított meg a leg­közelebbi bolygók környékének felderítésére, mint az USA. Webb véleménye szerint is szov­jet űrhajósok érnek el elsőként a Holdra. A MADRIDI KONGRESSZU­SON természetesen nemcsak a Hold meghódításával kapcsola­tos kérdések szerepelnek. R. Pe­šek professzor, a Nemzetközi Asztronautikai Szövetség alel­nöke szerint foglalkozni fognak a kongresszuson a rakétahajtó­anyagokkal, az űrhajósok egészségét biztosító rendszerek­kel, az aerodinamika kérdései­vel, előadások hangzanak el a távközlő és egyéb mesterséges holdakról, különösen a meteo­rológiai szputnyikokról, érdeke­sek lesznek a biológiai mester­séges holdakkal végzett kísérle­tekről szóló beszámolók (az ilyen mesterséges holdak segít­ségével a súlytalanságnak és a kozmikus sugárzásnak az élő­lényekre gyakorolt együttes be­folyását vizsgálják). A kong­resszus programján szerepelnek a mérés- és távközlési techni­ka, valamint a kozmikus orvos­tudomány problémái is. A kongresszus keretében két szimpózium valósul meg: az egyik egy nemzetközi holdlabo­ratőriumról, a másik a kozmi­kus jogról tárgyal. A tudósok egyik csoportja arról a javas­latról fog tanácskozni, amelyet Pešek professzor terjesztett elő a múlt évi kongresszuson; az a feladatuk, hogy előkészítsék a Földön kívüli civilizációkkal való kapcsolatok felvételével foglalkozó szimpózium prog­ramját. A KONGRESSZUSRÓL KA­POTT utolsó hírek szerint részt vesz a tanácskozáson Charles Conrad amerikai űrhajós is, aki azonban semmi közelebbit sem mondott az újságírók kérdései­re a Gemini és az Apollo terv­vel kapcsolatban. Az USA képviselői tudatták a kongresszus részvevőivel, hogy az első Mars repülésnél atomhajtású rakétát kívánnak igénybe venni. Erre a kozmikus kísérletre elöreláhatólag az 1984—1988. években kerülhetne sor. Jdósaf A Dolgozók Filmfesztiváljának őszi szakasza Az idén először osztották két részre a Dolgozók Filmfesztivál­ja műsorának bemutatóját. Az első, nyári részben a szabadté­ri filmszínházakban látványos, szórakoztató filmeket látott a fesztivál közönsége. Most pedig ősszel a komolyabb, mélyebb alapgondolata filmalkotások szerepelnék a fesztiváí program­ján. E filmek között a világ filmgyártásának kiemelkedő mű­veit is megtalálja az igényes közönség, így például bemuta­tásra kerül Ingmar Bergman „A hetedik pecsét" és Michelan­gelo Antonioni „Az éjszaka" cí­mű alkotása. A Dolgozók Filmfesztiváljá­nak őszi bemutatóját Szlovákia 26 városának 30 filmszínházában rendezik meg. Október 21-től december l-ig a helyi adottsá­goknak megfelelően kijelölt 10 nap alatt e városokban megé­lénkül a kulturális élet, mert a fesztivál műsorára felvett 18 já­tékfilm és 3 rövidfilm-sorozat valóban értékes művészi él­ményt nyújt majd a közönség­nek. Hazánk fővárosa, Prága az egyetlen hely, ahol már októ­ber 14-én megkezdődik a DFF. Bratislavában a Hviezda mozi lesz a fesztivál színhelye. Ott tartják majd október 21-én a DFF ünnepélyes megnyitóját a jugoszláv—csehszlovák kopro­dukcióban készült „Hetedik kon­tinens" című szélesvásznú, szí­nes film bemutatásával. A be­mutatón több tagú jugoszláv küldöttség is részt vesz, amely­nek Dusán Vukotics, a film ren­dezője is tagja lesz. A DFF őszi bemutatóján a fil­meket nem központi zsűri érté­keli, hanem minden városban külön helyi értékelő bizottság. A nézők ankét keretében nyil­vánítják ki véleményüket. A DFF őszi részlegének befejezté­vel ugyanis három díj kerül ki­osztásra Prágában. A fő díjat a Szakszervezetek Központi Taná­csa adományozza. Ezenkívül egy, filmet a Kino c. folyóirat díjá­val, egy filmalkotást pedig a nézők díjával tüntetnek ki. Emellett természetesen a helyi zsűrik is díjazhatják a filmeket. A jugoszláv küldöttségen kí­vül több külföldi filmdelegációt várunk, akik az egyes szlová­kiai városokba is ellátogatnak. A filmbemutató előtt megismer­kednek a közönséggel, majd a bemutató után részt vesznek a filmmel kapcsolatos vitában. A közönség, illetve a helyi zsűri kívánságára ezeken a vitákon a hazai filmkritikusok is meg­jelennek, és válaszolnak az ér­deklődők kérdéseire. A fesztivál műsorán szereplő filmeket legközelebb ismertetjük olvasóinkkal. S ka. MIT LÁTTUNK A KÉPERNYŐN Színházi közvetítések és tv-játékok A nézők még biztosan emlé­keznek E. Albee amerikai drá­maíró „Ki fél Virginie Woolf­tól?" című színművének televí­ziós közvetítésére. A Szlovák Nemzeti Színház Kis Színpadá­ról eléggé exponált időben, va­sárnap este közvetített előadás a tv-nézök egy bizonyos köré-i ben éles felháborodást keltett. Jöttek a levelek, hogy a tv ne közvetítsen hasonló színműve­ket. A legfőbb érv az volt, hogy a színműben számos vulgáris és sikamlós kifejezés fordul elő. A Televízia című műsorhetilap legutóbbi számában közöl is né­hány ilyen levelet, s ugyanott elolvashatjuk a bratislavai te­levízió dramaturgjának ezzel kapcsolatos állásfoglalását. Meg kell azonban nyíltan mondani, hogy ez az állásfoglalás nem eléggé meggyőző, mivel elsősor­ban nem respektálja a nézőkö­zönség ma már ismert összeté­telét, valamint esztétikai fejlett­ségének színvonalát. A tény az, hogy Albee színműve a világ drámairodalmának értékes al­kotásai közé tartozik, ám a né­zőnek, aki ezt a darabot vá­lasztja, a szerzővel együtt végig kell szenvednie a keresés keser-­vett és a művészi képből többet kell kiolvasnia, mint amit az a felületes szemlélőnek első lá­tásra elárul. Röviden: tipikus kamaradarabról van szó, kevés szereplővel. Olyan műről, amely abszolút összpontosítást igényel nemcsak a szavakra, hanem a gondolatokra is. Abban az eset­ben, ha kellő előkészítés nélkül ráerőszakoljuk ezt a darabot a közönségre, bekövetkezik, ami ebben az esetben megtörtént: a nézők többsége felületesen fog­ja fel a darabot és megretten tőle. Emellett a fiatalok és a gyermekek jelenléte a képernyő , előtt — amit sohasem lehet tel­jesen kizárni — még tetőzi ezt a felháborodást. A televízió dra­maturgiájának a jövőben erre a tényre az átvett előadások ese­tében is tekintettel kell lennie. A legutóbbi vasárnap a prágai Vinohrady-i Színház előadását kísérhettük figyelemmel a kép­ernyőn. L. Pirandello: Az ember, az állat és az erény című érde­kes színművét láttuk. Az eléggé banális történet hátterében, a játékből kiérezzük a szerző vé­leményét a házassági hűségről, s ezáltal az emberi kapcsolatok­ról általában. A darab kiváló alkalmat nyújtott Miloš Kopec­kýnak a bravúros komédiázás­ra. Dicséretet érdemel, hogy a színházi közvetítés tiszteletben tartotta a képernyő követelmé­nyeit és a nézők csaknem tel­jes értékű színházi élménnyel gazdagodtak. Helyeseljük, hogy fohanides: A szép nő és a kirándulás című elbeszélésből készült tv-játék bemutatója után röviddel mű­sorra tűzték a darab reprízét. A bratislavai tv-stúdiónak e mű­ve igazán rendkívül jól sikerült, valóságos mintapéldánya a te­levíziós törvényszerűségek be­tartásának. Ezenfelül az előadás hangsúlyozta a darab gondolati mélységét, meggyőző légkört te­remtett, kihozta az eredeti szö­veg értékelt, sőt azt a képbeli kifejezéssel gazdagította. A vi­tathatatlan siker Zdena Grúbe­rová, Igor Cieľ rendező és Š. Pacovská forgatókönyvíró érde­me. Ezzel szemben elégedetlensé­get váltott ki Jean Anouilh mo­dern francia drámaíró színmű­vének bemutatása a prágai te­levízió rendezésében. Az embe­ri élet értelmét és a boldogság értékét kereső színmű szövegé­ben rejlő művészi értékeket a színészek nem tudták meggyő­zően, plasztikusan és hitelesen tolmácsolni. Ez főleg a két fő­szereplőre, a Terezát alakító Milnše Dreiseitlovára és a Flo­rentot megszemélyesítő Josef Husníkra vonatkozik. Ugyanak­kor a darab első része vonta­tott és unalmas volt. Nagy kár, mert a néző — tekintettel az ismert író nevére — nagyobb művészi élményt várt. —ruk­196S. X. 14.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom