Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-09 / 249. szám, péntek

« Támadás előtt A magyar néphadsereg egységei szorgalmasan készülnek a közös hadgyakorlatra Irta: Egri Tibor ezredes, a Magyar Népköztársaság katonai attaséja hogy Csehszlovákiában a magyar népet s a magyar néphadsereget képviselhetik. Katonáink elhatározták, hogy a közös hadgyakorlaton is szilárdítják a szocialista országok fegyveres erőihez fűződő fegyverbarátságunkat — nemcsak hazánk, hanem az egész szocialista tábor biztonságának egyik legerősebb pillérét. A közös hadgyakorlat kiváló alkalmat ad arra, hogy néphadseregeink katonái még jobban megismerjék egymást, hogy még jobban szilárdíthassuk kapcsolatainkat. A közös hadgyakorlatoktól már csak néhány nap választ el bennünket. A magyar néphadsereg katonái eddig is szívósan, következetesen készültek a hadgyakorlatra s a hátralevő időt is ismereteik gyarapítására használják fel. Meggyőződésünk, hogy a közös hadgyakorlaton úgy teszünk eleget kötelességeinknek, mint ahogyan azt tőlünk népünk és fegyverbarátaink elvárják. A Varsói Szerződésben részt vevő országok fegyveres erőinek legfőbb feladata, hogy megvédjék a szocialista tábor országainak területi sérthetetlenségét. E magasztos feladat minél sikeresebb teljesítését célozzák a rendszeresen megismétlődő közös hadgyakorlatok is, amelyek jelentősen elmélyítik, szilárdítják néphadseregeink fegyverbarátságát. E közös hadgyakorlatok iránt éppen úgy, mint a múltban, jelenleg is nemcsak barátaink érdeklődnek, hanem ellenségeink is. Dolgozó népünk, barátaink büszkék ránk, mert meggyőződtek róla, hogy érdemesek vagyunk bizalmukra s bármikor meg tudjuk hiúsítani az agresszorok terveit. Ellenségeink természetesen más szempontból figyelnek bennünket — erőnket, harci felkészültségünket latolgatják. Mi ezt tudjuk, s közös hadgyakorlatunk ezért egyben figyelmeztetés is. Hadd tudják meg ellenfeleink, hogy a szocialista országok fegyveres erői megállásra tudják kényszeríteni az Imperialista támadókat. Magától értetődő, hogy fegyveres erőink egységei is jól akarnak vizsgázni a küszöbönálló közös hadgyakorlaton. Hadseregünk alakulatai s minden katonája be akarja bizonyítani, hogy mesterien tud bánni a hadi technikával, a fegyverrel, meg tudja védeni hazája függetlenségét, biztosítani tudja népeink békés építőmunkáját. Néphadseregünknek a közös hadgyakorlaton részt vevő alakulatai s egységei az említett tényeket tudatosítva készülnek — nem hangzatos jelszavakkal, hanem mindennapi szívós munkával s minden erejük latbavetésével, hogy kitűnően teljesíthessék a reájuk háruló feladatokat. Katonáink a nagy hadgyakorlat előtti napokban is rendszeresen gyarapítják hadászati s politikai ismereteiket, s arra törekszenek, hogy egyre szakszerűbben tudjanak bánni a rájuk bízott technikával és fegyverekkel. Katonáink meg vannak róla győződve, hogy részvételük a közös hadgyakorlaton számukra nemcsak kitüntetést, hanem fokozott felelősséget is jelent. A magyar néphadsereg katonáinak most első ízben lesz alkalmuk arra, hogy egy testvéri ország területén teljesítsenek harci feladatokat. Katonáink ennek tudatában igen figyelmesen tanulmányozzák Csehszlo3

vákia népének életét és a szocialista országépítésben elért sikereit. A Kommunista Ifjúsági í

6 Szövetség tagjainak kezdeményezésére széleskörűen meg9. szervezik a „Ki tud többet?" akciót, amelynek célja Cseh• szlovákia népe épltőmunkájáJ nak népszerűsítése. Katonáink nagy megtiszteltetésnek tartják. ÚTSZÉLI JEGYZETEK ÚTTALAN UTAKRÓL MIÉRT FEHÉR HOLLÓ AZ ÚTKAPARÓ? • AMIKOR AZ ÚTÉPÍTÉS KISZORÍTJA A KARBANTARTÁST • ARÁNYTALANUL KEVÉS A PORTALAN KÖZÚT A RIMASZOMBATI ÉS A LOSONCI JÁRÁSBAN „Most ne beszéljetek" — szól ránk, utasaira, a szolgálati gépkocsi sofőrje. Meglepetten nézünk rá, hiszen máskor ő noszogat: beszélgessünk, nehogy elaludjon. Amikor elégedetten tudomásul veszi csodálkozásunkat, kivágja, jó előre elkészített csattanóját: „Most olyan út következik, hogy elharapnátok a nyelveteket. Erről írjatok, riporterekl" ...És miközben a kocsi táncolni kezd az elhanyagolt úttest mélyedésein,' s majd kirázza lelkünket, lassan érik bennünk az elhatározás: ezt valóban meg kell írni, mire a helyszínre érünk, utasítjuk is a gépkocsivezetőt: vigyen egyenesen a kerületi útépítő vállalat igazgatóságá• tóiért nem javítják az utakat? A kérdést a Banská Bystrica-i Kerületi Otépítő Vállalat igazgatóhelyettesének szegezzük. S megtoldjuk: hogyan lehetséges, hogy egy fia útkaparót, karbantartó munkást se láttunk hosszú utunkon? A válasz meglepő: — A panasz jogos, de nem a ml ingünk, nem mi vesszük magunkra. Mi csupán garanciális javításokat végzünk, s olyan javítómunkákat, amelyeket a kerületi beruházási szervek megrendelnek. Az ilyen megrendelés pedig bosszantóan kevés. Bosszantóan azért, mert számunkra előnyösebb a javítás, mint az útépítés. Kérem, itt vannak az adatok — mondja Béreš igazgatóhelyettes és elénk teszi a bizonyítékokat. S valóban: a kerületi beruházási intézmény megrendelései alapján összeállított térv — teljesített terv — szerint a munkálatok 70 százaléka új utak építése és csak 30 százaléka karbantartás. — Miért ilyen elenyésző az igazi karbantartás? Gondolok a gödrök behordására, a „foltozásra" stb.... — Azért — válaszolja az igazgatóhelyettes —, mert ez a járási szervek dolga. Az ő kötelességük útjaik karbantartása. • Egy kis csúsztatás Mint megtudtuk, a középszlovákiai kerületben a legroszszabb utak a losonci és a rimaszombati járásban vannak. Országos viszonylatban ezeknél csak a kelet-szlovákiai utak rosszabbak. Míg közép-szlovákiai átlagban az utak 66 százaléka aszfalt-, vagy betonút, addig a losonci és a rimaszombati járásban esek 40 százalék. A legiparosítottabb járásokban — Čadca, Žilina, Považská Bystrica — a hálózat 80 százaléka portalan út. Emellett a déli járásokban több olyan község is van, amelyből bekötő út sem vezet a főútvonalra. Emellett az útépítés üteme az elhanyagolt úthálózattal rendelkező két déli járásban nagyjából ugyanolyan, mint a többi járásban. Csupán a portalanításra fordított munkák nagyobbak: a losonci és a rimaszombati járásban annyi utat vonnak be aszfaltszőnyeggel, mint másutt öt járásban. De ... ... S itt eljutottunk a rossz utak egyik titkához. Az említett két járásban annyi a poros, régi kocsiút, hogy az aszfaltútok karbantartására előirányzott összegeket is portalanításra kell — sok esetben — fordítani. Az állami terv szerint például a rimaszombati járásban 23 millió koronát fektetnek be útjavítás és útépítés címén. Ebből 12 millió a karbantartásra jutna ... De nem jut. A 6—10 év élettartamú utak karbantartását egyszerűen elhanyagolják és a tizenkétmilliót átcsúsztatják aszfaltutak építésére. így azután egyre több az aszfaltút — s ez jó. De az utak állapota egyre rosszabb. Ez már nem i

6Stefan Adamoviö, a Rimaszombati Járási Otigazgatóság vezetője erről így nyilatkozik a járási újságban: „Fontosabbnak tartottuk például az Ajnácskő—Almágy közötti útszakasz pormentesítését, mint a Baktl—Szemszúrő—Nagybalog útszakasz mechanikus karbantartását. Erre kényszerített bennünket a többi között a javításra szoruló utak közelében a karbantartáshoz szükséges nyersanyag hiánya ..." • A kőbánya — nagy úr Štefan Adamoviö az előbbiekben egy jelentős mozzanatra tapintott rá — a nyersanyag kérdésére. Az útépítők, karbantartók nyersanyaga a kő. Látszólag van belőle elég. Csakhogy a kő, kavics — épületanyag is, s a mai építkezési tempó mellett nem csoda, hogy hiánycikk lett. Jól tudjuk, ha valami hiánycikk, akkor az, aki termeli „sakkban tartja" vele a rászorulót. Az áldatlan szállítói-átvevői kapcsolatok jellegzetes megnyilvánulása a kőbányák eljárása az útépítőkkel szemben. Lipnický mérnök, az útépítő vállalat tervezője elmondja, milyen nehézségeket jelent a kő beszerzése. Gyakran ez az oka, hogy szívesebben aszfaltoznak, mint építenek, mert az aszfaltozáshoz nem kell annyi kő. Tavaly például a Losonci Otépítő Üzem kétmillió koronával maradt le a tervteljesítésben csupán nyersanyaghiány miatt. Megtörtént, hogy egyes kőbányák, mint pl. a korláti, amikor reklamálták a kő minőségét, vagy túrálták, hogy a csilléket nem rakják tele — egyszerűen más vevőt talált magának. Elvégre mások két kézzel kapnak a kő után, még ha nincs is teli vele a csille... • Van-e kiút a kátyúból? Van. Példa rá az a hatalmas erőkifejtés, amelyet az útépítők munkájában — minden nehézség ellenére — tapasztalunk. A kerületi vállalat terve szerint az idén 6 mtflió korona értékű munkával kellene növelni a termelést. A vállalat megkétszerezte a tételt — 12 millióval növeli a munkák mennyiségét. Ebben az ötéves tervben az évi termelésnövekedés eléri a 22 millió koronát. Ezt úgy érik el, hogy jó minőségű munkát végeznek, mert így nem kell felaprózni az erőt garanciális javításokra. Gépesítenek, növelik a kapacitást, s még az árvíz sújtotta járások megsegítésére is telik erejükből... Szépen gyarapodnak az új, széles, nagy teherbírású utak kilométerei. De ahhoz, hogy ennek a nagy erőkifejtésnek hatékony eredménye ls legyen, meg kell szabadulni az olyan gyakorlattól, mint a karbantartás elhanyagolása, a kőbányák meg nem értő, néha akadékoskodó magatartása. .. . Sofőrünk szerint van még egy megoldás: balesetnél a közlekedési szabályok szerint a rossz út nem kifogás, mert a kocsi sebességét az úttest állapotához kell idomítani. De jő lenne, ha a rossz úton történt balesetért a számlát a rendőr az útkarbantartási pénzt „csúsztató" intézményeknek, vagy a kaviccsal akadékoskodó kőbányának nyújtaná be... Persze, ez csak amolyan sofőrábrándozás a hosszú és göröngyös utazás közben .. . VILCSEK GÉZA Kiskér talán hat kilométerre van Lévától. Apró falucska, alig néhányszáz lélek lakja, a környéken az utóbbi időben mégis fogalommá vált. A meleg nyári napokon gépkocsik berregése, motorkerékpárok zaja vert fel a lankás dombok ünnepélyes csendjét. A föld mélyéből bőven feltörő 26 fokos gyógyvíz vonzza ide a környék fiataljait... A kiskéri strandnak érdekes a története. Fekete kalapos parasztember ül a medence szélén, lábát áztatja, békésen cigarettázik. — Nem hideg? — kérdem tőle. — Hogy lenne ez hideg?! Akár karácsonykor is megáztathatja itt a lábát az ember. Az urak tudták, mi a jól Hallotta, hogyan lett itt fürdő? — Nem hallottam ... Az öreg magyar komótosan egymáshoz dörzsöli bütykös lábajejét, gondolatban régen elmúlt ifjúságába kalandozik viszsza. — Egy gazdag földbirtokos lakott itt. Áz egész környék az övé volt, így tehette csak meg, hogy egymás után cserélgette szeretőit. Pestről hozta az egyiket, Bécsből a másikat. Az egyiket különösképpen megszerette. Betonozott fürdőmedencét építtetett neki. De hát az urak mások, mint a szegényember. Náluk a szerelem se tart örökké. Egy Idő után a földbirtokos más szeretőt hozott magának. aki rnon^nllnf+n hnmt elődje ajándékba betonozott fürdőmedencét kapott... — ... és így keletkezett Itt a másik medence? — Fontosán így... — Megfürdött már benne? Az öreg sértődötten rámtekint. — Ugyan, mire gondoll Mit szólnának az emberek? Csak lábat áztatni járok ide. Mert reumára, köszvényre igen jó ez a víz. főbb, mint a szántói... Két bikini ruhás leány éppen ebben a pillanatban ugrik feméteres fürdőmedence, de annak jéghideg a vize, kánikulában is csak a legedzettebb sportolók merészkednek bele. Azt már pontosan senki se tudja, melyik képviselő mondotta ki elsőnek: „Próbáljuk meg a kiskéri fürdő rendbehozását". — Sokba került? — kérdem Pihenni tudni holt jest a medencébe. Az öregember fejcsóválva nézi őket.., A kiskért gyógyvizes medencéket a környékbeliek csak nemrég „fedezték fel". A földbirtokosok a háború végén búcsút mondtak a kapufélfának, a medencéket pedig — mert senki se törődött velük — benőtte a békanyál, sás és nád eresztett benne gyökeret. Esténként szépen kuruttyoltak itt a békák. A legutóbbi választások előtt a Lévai Városi Nemzeti Bizottság képviselőjelöltjei — mert a környéken kevés volt az üdülési lehetőség — tervükben egy mondatban a rekreációs helyek bővítésének tervét is megpendítették. De csak egy mondatban, mert pontosan még egyik jelölt se tudta, milyenek lesznek a pénzügyi lehetőségek. Megtörténtek a választások, a városatyák pedig gyakran eltűnődtek rajta, hogyan lehetne az ígéretet be Is tartani. Van ugyan Léván egy ötven Gustáv Tonkovičtól, a városi nemzeti bizottság elnökétől. — A várofeflesztési alapból félmilliót adtunk erre a célra. A lakosság pedig sok ezer óra társadalmi munkát. Nem kellett kétszer mondani, hogy brigádmunkás kell. Mihelyt megtudták, miről van szó, iskolások, katonák, tanoncok, fiatal munkások százával jelentkeztek. Jó öt hektárnyi területen fekszik az üdülőközpont. Fekvésénél, kedvező vízellátásánál fogva távoli városokból is idecsalogathatná a pihenni vágyókat. — Ha majd kiépítjük, ide is csalja! Camping tábort létesítünk itt a jövő évtől 900 ezer koronás költséggel. Sátrakat és üdülőházakat építünk a medencék köré ... Stugel Józsefné, a fürdő gondnoka pirospozsgás, egészségtől duzzadó, %r-JÍpattant asszony. Egy csapat iskzldsgyereket regulázott meg éppen, akik korukhoz nem Illően a mélyvízbe merészkedtek. — Előbb tanuljatok meg úszni! — inti őket. Az egyik kisiskolás visszanyelvel: — Es a néni talán tud ...? — En naponta megjürdök. Pedig ötvenhét esztendős vagyok ... Szen már jómagam is meglepődöm. Elsősorban azon, hogy ötvenhét esztendős. Negyvenötnek néztem. És ebben a korban naponta úszni...! — Sokan kinevetnek miatta. Az idevalósiak a fiataloknak még csak megbocsátják, hogy „szégyentelenül" a vízben lubickolnak, az Idősebb ember azonban — ha nem akarja magát nevetségessé tenni — csak a lábát áztatja. Hiába, pihenni is tudni kell! Az idevalósi ember csak dolgozni tud ... Ez a medence emberemlékezet Óta nem fagyott be. A geológusok azt mondják, ezen a vidéken akáyhol lefúrhatnak a földbe, mindenütt termálvíz buggyan elő. Rendszerint gyógyhatású termálvíz. — Van i íl egy öreg legény — mondja Stugel Józsefné — az talán már hatvanévesnél is öregebb. Van, aki hibbantnak nézi őt, mert télen, nyáron, akármilyen zimankós is az idő, naponta megfürdik a medence vizében. Amióta itt fürdik, még náthás se volt. Az esze pedig borotvaéles... # » » A szokás nagy úr. Az emberek nehezen hiszik el, hogy másképp is lehet élni, mint évszázadokon keresztül éltek. A Léva környékiek ennek ellenére is felfedezik lassan a környék gyógyforrásainak adományát. Ebben a városi választó,'t szerveknek ls nagy szerepű t van. TÓTH MIHÁLY